Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-21 / 143. szám
KINCS A JÓ VÍZ A „csapra vert” Lázi-domb A jó minőségű ivóvíz termelése és eljuttatása a fogyasztókhoz bonyolult és egyre drágább műszaki berendezéseket igényel. Mibe kerül nálunk a víz? — a kérdésre dr. Illés Györgytől, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesétől kértünk választ. — Az attól függ — felelte —, hogy a megtermelt vizet helyben használják-e fel, vagy szállítani is kell. A feltárás, a termelés és a távvezeték-építés költsége 1960-hoz képest a háromszorosára emelkedett. Érthető ez, hiszen mind mélyebbre kell a fúrófejnek a jó vízért hatolniuk, a tisztítás költségei is nőttek, és a távvezetékek üzemeltetése sem olcsó. Számításaink szerint, ha a vizet helyben használják fel, akkor a feltárás, a kitermelés és a fogyasztóhoz való eljuttatás költsége köbméterenként 16—18 ezer forintot emészt föl. Ha nagyobb távolságról — regionális vezetéken keresztül — szállítjuk a fogyasztóhoz a vizet, növekszik a költsége: napjainkban ez már eléri a 25—50 ezer forintot. A feltárás mellett a vízszolgáltatás zavartalanságát is biztosítani kell. Ez újabb műszaki berendezéseket igényel. Az üzemköltség köbméterenként 6—10 forint között van: ennyiért tudjuk a csapokhoz eljuttatni a vizet. Ezért viszont 1,40—5,60 forint közötti összeget fizet a fogyasztó. Mondhatjuk tehát azt, hogy a szolgáltatás költségének mind kisebb részét fizeti a fogyasztó, és mind nagyobb hányadot vállal belőle az állam. Ölvén ember éfjel-nappal Bekerített négyszögű dombocskáit látszanak az útról. Néhány apró építmény van rajtuk, a kerítést és a dombról kiemelkedő, alig egyméteres csövet kékre festették. Ha körben dzsungel van is, ezek a kis »szigetek-« mindig rendezetek, tiszták. A kis építmények alatt 250—320 méter mély kutakkal ereszti fullánkjait Kaposvár a rétegvizekbe, búvárszivattyúk dogoznak, nyomják a vizet a tárolókba. Ha éppen nyomják. A múlt heti első nagy vihar után sisakos, kék overallos emberek sürgölődtek több kútnál. A szivattyúk nagyon érzékenyek az áramingadozásra, hamar fölmondják a szolgálatot, ilyenkor nincs más választás: ki kell cserélni a hibásat. Egy ilyen berendezés 30—40 ezer forintba kerül. — Hányszor kell cserélni? — Ajjaj — ennyi a lakoni- kus válasza Horváth Tivadarnak, a vízművek főmérnökének. Szépen gondozott kertben állunk. Kaposvár legnagyobb vízműtelepe a sántosi; a hatos számot viseli, 32 kútja van — nemsokára 48 lesz: Az itteni dombok több ezer köbméteres víztárolókat takarnak. Azt mondják, üresen félelmetes egy ilyen monstrum, minden szó ötször szól benne, és az ember, ha bement, rögtön szeretne kijönni. Szerencsére nem üresek. Az ivóvizet a tárolókból nyomják a városba. Az épületben három gép hétezer köbméter vizet küld naponta csőpostával a városba. A gépész mindent ellenőrizhet egy vezérlőteremben, és percek alatt intézkedhet, csak több vizet nem tud csinálni. Pedig a tárolók — ha nem üresek — nemigen teltek meg az elmúlt hetekben. A gépész a második nagy eső után jelenthette: tele vannak a víztárolók. Ötven ember dolgozik éjjel-nappali szolgálatban, állandó készenlétben, ötvenen sóhajtottak föl az első esőcseppeknél. Sikentáncz József a négyes fácánosi vízműtelep gépésze. — Kicsit egyhangú a nap. Végig egyedül vagyok, csak kezdéskor meg a műszak végén találkozom a váltómmal, és napközben néhe erre jár néhány kertbarát, amkkel egy pár szót válthatok. Az üzemnapló mutatja: reggel hatig kicsik a számok. Hattól kilencig ugranak este hattól magasabbak. A vízmű, mint á szeizmokráf, jelzi, hogy vasárnap tovább lustálkodnak, azt is, hogy mikor mentek ki sokan a Balatonhoz. Egy másik füzetben másféle bejegyzések vannak: a városban nyomáscsökkenés várható. .. Lábodon leégett a búvárszivattyú. .. És az intézkedés is nyomon követhető a naplóban. A kettes telep az egész megye diszpécserszolgálata. Itt »mindent tudnak«. A kaposvári vízművek naponta 21 és fél ezer köbmétert tudnak adni. Több víz, több kút, több gép kellene, de például egy motorra annyit kell várni, mint egy Trabantra. Június végéig ezer, júliusban újabb ezer és szeptemberben kétezer köbméterrel többet termelnek. Sántosan most fejeződik be a gyorsfejlesztési program. Horváti Tivadar telefonál. Hallgatja a kicsengést, azután a búgásokat. — Összekötöttük a telefont egy jelző automatával — mondja. — Ha fogy a víz... Széttárja a karját. Sokat kifejez a mozdulat. — Amikor belép a bal- o- ni regionális vezeték megszűnnek az .ilyen pillanatnyi bajok. Csak nehogy úgy gondolja mindenki; megnyugodhatunk, megint lelehetjük a gondot. Most, aki tudja hányadik nagy eső után kevésbé szomjas a város. És — mert van — valószínűleg megint több vizet pazarolunk. A víz pedig kincs. Nitratés kóiiveszély A megyei köjál 1977-ben megvizsgálta a somogyi ásott kutakat. Milyen mértékben szennyézett a víz, melyet a lakosság fogyaszt? Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Közegészségügyi Intézet szerint a literenként 40 milligramm nitráttartalmú, illetve a . 10 milliliterenkénti 20 kóliszámú víz már alkalA Szentbalázsi Általános Iskola udvarában van két használható kút: vizük nem a felső talajrétegből, hanem a domb mélyéből jön. Ennek a két kútnak a vizét Sánto6tól Gálosfáig hat településre hordják demizsonokban, üvegekben, műanyag kannákban. A kisdiákok a tanítás befejezése után nemcsak a táská- j jukat cipelik, hanem a vizet, is. A kisgyerekes szülők víz- , zel térnek haza Kaposvárról, ha munkába vagy vásárolni mennek. Ez a távolról hozott víz főleg azokban a családokban kincs, ahol kisgyermek van. Szentbalázs és a környező települések kútjai ugyanis nitráttal szennyezettek. A csírával fertőzött vizet forralással meg lehet tisztítani, a nitrá- tosat nem. A szülőket a gyermekorvos figyelmeztette: ne adjanak ilyen vizet a csecsemőknek, ne főzzenek belőle teát. Keczeli József, Szentbalázs tanácselnöke nem a gondokat sorolja, hanem a megoldás lehetőségeit. — Törpe vízmű után járunk — mondta. — Itt a község alatt, a Surján és a Balázs- patak találkozásánál van két fúrt ktjt: Kaposvárnak tartalékolják ezt. Ha nem kell a városnak, megépítjük rá mi a törpe vízmüvet. A következő ötéves tervben kútfúrást is tervezünk. Nekünk azonban a két előbbi kút lenne jó. Azoknak ismertek az adatai, lehetne tervezni rájuk, és mivel ugyanolyan mesze vannak Cserénfától mint tőlünk, az ottani gondokat is megoldanák. Van egy harmadik lehetőségünk is: Gálosíán találtunk egy forrást. Valamikor a kastélyt látta el vízzel, fönt a magasban ered. Le is van foglalva, de nagyon elhanyagolt. A vize viszont kristálytiszta. Higiénikus medencét kellene a víz összegyűjtésére építeni, és abból közkifolyókat vezetni. Ez a forrás megoldaná Gálosfa nagy gondját. Mindezek azonban ma még csak lehetőségek: a községi tanács — anyagi erejét és .az állami támogatást figyelembe véve — fokozatosan tudja csak megvalósítani elképezlé- seit. Amíg ez a terv valóra válik, addig egyre több korsó, J műanyag kanna vándorol nap- ’ ról napra, hogy a leginkább j veszélyeztetettek — a csecse-' mők — egészséges vízből főzött teát kapjanak. Sokéves orvosi felvilágosító munka eredménye, hogy feladták a szülők a szemléletet, miszerint, »mi is ebből ittunk csecsemőkorunkban, és mégis felnőttünk«. A jó, egészséges ivóvízhez ez már egy lépéssel közelebb vitt. Törpe vízmű épül Berzencén mattan a csecsemő táplálására, illetve, káros az ‘ emberi szervezetre. A vizsgálat alap-1 ján a megye 107 vízvezeték nélküli községéből 78 települést súlyosan veszélyeztetnek, 21-et veszélyeztetettnek találtak. Egyes esetekben — főleg a magánhasználatú kutaknál — 500—600 milligramm nitrá- szennyeződést is találtak literenként, s a fertőző kólitarta- lom is jócskán meghaladta a még elfogadható szintet. Mi lehet a megoldás? Valamit sürgősen kell tenni, mégpedig anyagi lehetőségeink szerényebb számbavételével. Több községben segíthetnek az üzemi (tsz) vízművek. Ezektől kiépíthető egy gerincvezeték, erre ráköthetők a fontosabb gyermekintézmények, s mellettük föl lehet állítani a faluban 2—3 közkutat. A költségek itt nem elviselhetetlenül magasak, 500—1 200 000 forint között alakulnak. A megye 22 községében jelenleg is tart ez a munka, a megye és a vízügyi ágazat anyagi támogatásával. Még mindig marad csaknem 90 igen rossz ivóvízű, vezeték nélküli község. A tervek szeript ezek közül további húszban épül törpe vízmű. Az illetékesek keresik a megoldás módját: hogyan lehetne palackban vagy műanyag zacskóban az egészséges ivóvizet rendszeresen e veszélyeztetett községekbe szállíta— A Zselicség falvainak csaknem mindegyikére jellemző, hogy a régi kutak egészségtelen ivóvizet adnak. A völgykatlanokba zárt, patakok mellett kialakult településeken a víz a hordalékok, a láposodás miatt alkalmatlan a fogyasztásra. Ezért Szennán, a Lázi-domb oldalán levő, egyszerű kiképzésű forráskutat vették igénybe a kisgyermekes szülők; ebben merítették meg kannájukat. Ezt á vizet a köjál is ihatónak találta. Karancz János, a szennai tanács elnöke a Lázi-domb oldalán magyarázza a köz- igazgatási terület vízgondját — és az általuk talált egyszerű. mérsékelt költségű megoldást — A termelőszövetkezet szennai és zselickisfaludi kútjai kimondottan üzemi célúak, nem képesek a lakosság igényeinek a kielégítésére. A Szilvá&szentmártonbah levő kút vize a magas vastartalom miatt alkalmatlan fogyasztásra. Itt volt nekünk a Lázi-domb oldalában ez a forráskút, amelynek vizét öt ház már használta »illegálisan«: maguk vették és fektették le a csöveket a forrástól a portáig. Elképzelésünk találkozott a megyei tanácséval, eszerint a kiegészítő hozamú, alkalmas vízminőségű forrásokat hasznosítani kell a lakosság igényeinek a kielégítésére. Így került soréa forrásfogla- lá&ra. Tavaly megépült a húsz köbméteres víztározó. Közben elkészült az óvoda, amelynél hiába volt a két régi kút, egyik sem adott jó ivóvizet. 430 ezer forintot kaptak forrásfoglalásra a megyétől, ezt az összeget azonban nem mind használták fel a beruházásnál. Most már nyolc fogyasztó élvezi a Lázidomb vizét, köztük az óvoda, a tanács, az orvoslakás, s legális fogyasztóvá vált a már említett öt ház tulajdonosa is. — A tározó a nap minden időszakában tartja a szintet, megvan benne a tizenöt köbméter. Ha a domb tetején ötven köbméteres tározót építenénk, az a törpe vízmű alapja lenne, s eljuthatna a. jó forrásvíz a község minden pontjára; elvihetnénk az iskoláig, sőt még a vendéglőt is ráköthetnénk. Forrásokban gazdagok ezek a zselici dombok! Elkelne a szakszerű feltáró fölmérés ezek célszerű hasznosítására. A szennaiak további forráskút- foglalásra 520 ezer forintot kaptak a megyei tanácstól az idén. Minthogy Szilvásszent- mártonban és Zselickisfaludon a tsz majorjára a víz minősége miatt nem köthetik rá a lakossági hálózatot — Kisfaludon, az egyik domboldalban levő forrást kívánják a szennaihoz hasonló módon hasznosítani. A köjál most vizsgálja a vizet, s ha megfelelőnek találja, a Lázi-domb példájára itt is kutat, tározót építenek még az idén. Kapos- szerdahelyen is van a köjál által elfogadott — forrás eredetű — kút, amelyet ily módon üzembe állíthatnak. Falun is vezeték A Délviép szakemberei törpe vízmüvet építenek Berzen- eén. A munkálatokat 1981-ben fejezik be, akkor az egész község egyszerre jut egészséges ivóvízhez. Ma az országban sokfelé épülnek községi vízművek. Régi adósság törlesztése a víz- fogyasztás kényelmes, tiszta, higiénikus módjának megteremtése falun. S míg az ország községeiben élő lakosságnak 72—74 százaléka 1980- ban már vezetéken kapja a vizet. Somogybán — a terv szerint — csak 60—62 százalék. Az elmaradás tehát számottevő. Az országos kimutatások listáján a megye valahol a sereghajtók között van. Pedig a hatvanas évektől nagy lendülettel folyt a községi kutak fúrása, a vezetékek építése 1975-től tulajdonképpen községi kezdeményezésre kezdték a csöveket a földbe helyezni. A jelenlegi tervidőszakban a megye igyekezett a szerepkörrel rendelkező községeket előnyben részesíteni. .Mi a helyzet most? Kovács Istvántól, a megyei tanács ÉKV-oszátályának csoportvezetőjétől kaptunk adatokat. Azoknak a községeknek a lakói jártak jól, akik még a hatvanas években bevezették a vizet. Akkor a lakossági — úgynevezett érdekeltségi — hozzájárulás 2—3 ezer forint volt. Ez mára — helytől és körülményektől függően — csaknem a tízszeresére nőtt. Kőröshegyen fizették eddig a legnagyobb összeget, családonként 21 ezer forintot. Ennek oka, hogy nőttek a költségek. Több lett a kútfúrás díja, a szerelvénnyek ara, különösen a műanyag csövek alkalmazása jelentett számottevő többletköltséget. így a víztársulás megszervezése ma néha kemény vitákkal jár. Különösen nehezíti a helyzetet, hogy a kisebb köszégekben sok az egyedül élő, idős ember. Pedig nagyobb támogatást ad a megye, s az országos vízügyi alapból szintén utalnak át összegeket erre a célra. Az elkészült vízművek nagy könnyebbséget jelentenek a falvakban. A már üzemelőkkel azonban több gond is akad. A hatvanas években épült hálózatok keresztmetszete többfelé szűk, összebarkácsolt, a nagyobb — például városi — igényeknek már nem felelnek meg, rekonstrukcióra szorulnak. Másutt nincs elég víz a csövekben, csökken az egyetlen kút hozama. Űjat kellene fúrni, de a helyi tanácsoknak az egymillió, másfél milliós fúrásra nincs elég pénze. Ebben az ötéves tervben várhatóan 25 község kap vezetékes vizet, Ezzel Somogy települései közül 1980-ra már 111-ben működik a vízvezeték. Ez a megye lakosságának nagyobb részét jelenti. 3 III Korsók, kannák az iskolásoknál
