Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-20 / 142. szám

tHP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VILÁG P ROLETAR J Alj-EGYES ÖLJ ETEK I XXXV. évfolyam 142. szám Ara: 1,20 Fi 1979. június 20., szerdai Kisegítő iskolák sporttalálkozója Folytatódtak a hivatalos tárgyalások Bolgár-magyar barátsági nagygyűlés Szófiában Kedden délelőtt a magyar párt- és kormányküldöttség szálláshelyén Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának és Todor Zsivkov' nak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának a vezetésével foly­tatódtak a magyar—bolgár hi­vatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló delegáció tagjai: Lá~ zár György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Gye' nes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Púja Frigyes, a Központi Bi­zottság tagja, külügyminiszter es Sebestyén Jenő, a Magyar Népköztársaság szófiai nagy­követe. A bolgár tárgyaló de­legáció tagjai: Szatnko Todo~ rov, a BKP Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnöke, Grisa Filipov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Petr Mladenov, a r,KP Politikai Bizottságának 1agja. külügyminiszter, Dimitr Sztanisev, a BKP Központi Bizottságának titkára, Vladi' mir Videnov, a Bolgár Nép- köztársaság budapesti nagykö­vete és Milkov Palev, a BKP KB tagja,' kabinetfőnök. A tárgyalásokon vélemény- cserét folytattak a nemzetkö­zi helyzet időszerű kérdései­ről, a nemzetközi kommunis­ta- és munkásmozgalomról. Hangoztatták, hogy egyeztetett külpolitikát folytatunk, a Szovjetunióval közös úton ha­ladunk, a Varsói Szerződés, a KGST keretében tevékenyke­dünk, s a nézetek azonossága határozza meg nemzetközi te­vékenységünket. A nemzetkö­zi kommunista- ' és munkás­mozgalom fejlődik és erősö­dik, a kommunista- és mun­káspártok harca kedvezően hat a világ forradalmi folya­matára és a világhelyzet ala­kulására. Megerősítették, hogy pártjaink a marxizmus-leni- nizmus és a proletár interna­cionalizmus szellemében hoz­zájárulnak a nemzetközi kom­munista- és munkásmozgalom egysegének megszilárdításá­hoz, a világ más forradalmi erői kapcsolatának fejleszté­séhez. v Aláhúzták: korunk fő meg­határozója az erőviszonyok kedvező megváltozása a béke, a szocializmus, a demokrácia, a társadalmi haladás erői ja-, vára. Ezen erők harca ered­ményeként a nemzetközi vi­szonyok alakulásának megha­tározó tényezője az enyhülés a különböző társadalmi rend­szerű országok között. Ennek kapcsán üdvözölték a bécsi csúcstalálkozó eredményeit, a SALT—II. aláírását, amely újabb nagy horderejű megál­lapodások kiindulópontja le­het, előmozdítva a további le­szerelés ügyét. A kora délutáni órákban a magyar párt- és kormánykül­döttség Szófia dolgozóinak képviselőivel találkozott: az Univerziade csarnokban bol­gár—magyar barátsági nagy­gyűlést tartottak. A zászlók­kal. transzparensekkel díszí­tett, impozáns méretű termet Kádár János és Todor Zsivkov a megbeszélések ben. Todor Zsivkov beszéde s/.üncté­hétezren töltötték meg; ott voltak a bolgár főváros nagy­üzemeinek, intézményeinek és iskoláinak küldöttei, kö­zöttük teljes létszámmal kép­viseltették magukat a közös magyar—bolgár vállalkozás, az Intranszmas dolgozói. Felcsaltanó tapssal, »drúzs­ba, drúzsba-* (barátság) kiál­tással köszöntötték a nagy­gyűlésre érkező magyar és bolgár vezetőket, az elnökség­ben helyet foglaló Kádár Já­nost és Todor Zsivkovot. El­hangzóit a magyar és a bol­gár Himnusz, majd Petr Mezsdurecski, a szófiai tanács végrehajtó bizottsága elnöké­nek megnyitóját követően To­dor Zsivkov emelkedett szól- lá&ra. Megbonthatatlan szövetség fűz össze benniíRket Tisztelt Kádár Elvtárs, kedves Magyar Elvtáreak, Elvtársnők és Elvtársak, Fóvárosi Dolgozók! Vendégeinket — saját nyel­vükön — »barátoknak« sze­retném szólítani. Ez a szó magyarul majdnem ugyanúgy hangzik, mint bolgárul. A tu­dósok, a nyelvészek bizonyá­ra nyomon tudják követni, hogy milyen történelmi ösvé­nyeken érintkeztek egymással a közeli és a távoli népek. Harmincöt évvel ezelőtt né­peink, amelyek már évszáza­dok óta ismerték egymást, vállvetve indultak el a ba­rátság eme nagyszerű ország­úján. Bolgárok és magyarok immár négy évtizede halad­nak együtt, és nincs az az erő. amely letéríthetné őket erről az útról, vágj- elválaszthatná őket egymástól. Ezért nincs szükség hosszas beszédre, amikor köszönteni kívánjuk a magyar párt- és kormány- küldöttség tagjait. Ök ugyanis nem első ízben járnak ha­zánkban. Mi is több alkalom­mal vendégeskedtünk ' náluk. A közelmúltban minddany- nyian ugyanolyan büszkeség­gel ünnepeltük a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának és a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának H0. évfordulóját. Annál is inkább, mert a ma­gyar Vörös Hadsereg soraiban bolgár forradalmárok, inter­nacionalisták is harcoltak. Ürülünk annak, hogy a ma­gyar nép ezt a dicső jubileu­mot újabb hatalmas vívmá­nyokkal ünnepelte meg a fej­lett szocialista társadalom ! építésének minden területén, j A dolgozók sikeresen teljesí- [ tik a Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusának , előirányzatait. ! Meggyőződésünk szerint a | mai Magyarország sokoldalú I fejlődéséért és kiemelkedő te­li kintélyéért a legnagyobb ér­dem a magyar munkásosztály harcos élcsapatát, a Magyar Szocialista Munkáspártot, an­nak Kádár János vezette Köz­ponti Bizottságát illeti. A mai Magyarországot a magyar nép a test­véri szocialista országok­kal együttműködve, a kom- | munista világmozgalom és i minden haladó erű támoga­tásával, saját munkájával és tehetségével teremtette meg. Elvtársnők és elvtársak! A magyar .elvtársakkal foly­tatott jelenlegi megbeszélé­seinken ismét átfogó es józan számvetést készítettünk sokol­dalú _ kapcsolatainkról, arra törekedtünk, hogy a jövőbeli, az eddiginél is hasznosabb munka érdekében minden ta­nulságot levonjunk, és körvo­nalazzuk a jövő új irányait. Megelégedéssel állapítottuk me« hogy az utóbbi években párt- es kormányközi kapcso­lataink, valamint országaink társadalmi szervezeteinek kap­csolatai intenziven fejlőd­tek, új, hasznos tartalommal gazdagodtak. A Bolgár Nép­köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződése híven szolgálja legdrágább célkitű­zésünket, a kommunista test­vériség tiszta forrásainak megőrzését, népeink barátsá­gának megszilárdítását. Az élet azonban mind ná­lunk, mind Magyarországon, mind a világ más tajain szün­telenül újabb és újabb felada­tokat vet fel. Az a kötelessé­günk, hogy keressük ezeknek a feladatoknak a legjobb meg­oldásait. Jgy például rendkí­vül lendületesen fejlődik gaz­dasági együttműködésünk eb­ben az ötéves tervben. Meg­különböztetett figyelmet szen­telünk a gazdasági együttmű­ködés új, korszerű formainak felkutatására és feltárására. Arra a közös megállapítás­ra jutottunk, hogy nem hasz­nosítjuk maradéktalanul a gazdasági együttműködés több fontos ágazatában, valamint a tudományos és kulturális cse­rében réjíő lehetőségeket. Ezért megvitattunk és jóvá­hagytunk egy dokumentumot, amelynek rendkívül távlati jelentősége van. Ez a doku­mentum »A Bolgár Népköz- társaság es a Magyar Népköz­társaság közötti gazdasági és műszaki-tudomanyos együtt­működés és a szocialista gaz­dasági integráció továbbfej­lesztésének fő irányai az 1990-ig terjedő időszakra« cí­met viselj. A bolgár—magyar kulturális és tudományos kap­csolatok további fellendítésé­nek az új kulturális és tudo­mányos együttműködési egyez­mény kétségkívül erőteljes ösztönzést fog adni. Elvtársnők és elvtársak! Minden testvéri szocialista országgal megbonthatatlan szövetség fűz össze bennünket. Folytonos kapcsolatokat tar­tunk fenn, amelyek erősítik politikai es eszmei egységün­ket, a KGST és a Varsói Szerződés keretében kétoldalú és sokoldalú alapon elmélyí­tik sokrétű együttműködésün­ket, felgyorsítják egymáshoz való közeledésünk folyamatát a szocializmus és a kommu­nizmus útján. A nemzetközi kapcsolatok területén közös internaciona­lista kötelességünk és első­rendű feladatunk az enyhülés megszilárdítása, hogy minden ember számára békés, mun­kás hétköznapokat, gyerme­keink és unokáink számára pedig nyugodt álmot biztosít­sunk. A nemzetközi politikai élet idei legkiemelkedőbb ese­ménye a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozá­sáról szóló, Bécsben tegnap aláírt szovjet—amerikai szer­ződés. A Bécsbe vezető út bő­velkedett objektív és mester­séges akadályokban, amelye­ket végül sikerült elhárítani. Földgolyónk aggódó népei­vel együtt üdvözöljük a nuk­leáris fegyverkezési hajsza megfékezésének eddigi leg­fontosabb aktusát. Természetesen mi reálisan értékeljük a SALT—II. szere­pét. Ugyanakkor meggyőződé­sünk, hogy az új megálla­podás utat nyit a SALT—III. felé is. Ismeretesek a Szovjetunió és a szocialista közösség töb­bi országának leszerelési ja­vaslatai. Közöttük is kiemel­kedő jelentőségű a nemrégiben Budapesten elhangzott javas­lat, hogy még az idén 'min­den európai ország, továbbá az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével hív­janak össze politikai szintű értekezletet, s ezen a bizalom megerősítéséről, az európai katonai szembenállás csök­kentéséről tárgyaljanak. (Folytatás a 2. oldalon) Tegnap reggel Kaposváron, a K. Gazdász sporttelepen meg­kezdődött a kisegítő iskolák V. sporttalálkozója. Az első napi versenyekről lapunk ötödik oldalán számolunk be. ü sport az egész társadalom ügye emelték a lestnevelés-tagoza- tosok felvételi keretszámait; a tanítóképző főiskolák speciális kollégiumain egyre több fiatal kap testnevelési szakképzést. Es ami tulajdonképpen új vo­nás: ma már az óvodások na­pirendjében is jelen van a tu­datos testedzés! Valójában ez­zel már a rendszeres testne­velést készítik elő, mely az iskolák alsótagozalos osztá­lyaiban fontos tantárgyként kell, hogy szerepeljen. A szemek csillogását, az energiát és robbanékonyságot, a mozgás, a játék önfeledt örömét kell megőrizni és átmenteni a felnőtt korba is, A gyermek perpetum mobile- vágyait kell ébren tartani mindvégig. Hogy milyen mó­don és hogyan, az a körülmé­nyeken, a lehetőségeken mú­lik. De legfőképpen az em­bereken: a testnevelőkön, az edzőn, sportvezetőn; a szülő­kön, a hivatali főnökön, a barátokon, társakon. És azon a felismerésen, hogy az edzett­ség nem magánügy, hanem nagyon fontos gazdasági, tár­sadalmi tényező! Ha a sportról, a mozgásról, az Edzett ifjúságért mozga­lomról bezsélünk, nem egy­szerűen arról van szó, hogy X vagy Y egészséges-e. Hanem arról, hogy mennyivel többet tudnak nyújtani a nagy kö­zösségnek — a társadalomnak —, ha edzettek, egészségesek. Ezért is nagyon fontos, hogy a testedzés mindennapos té­ma maradjon, s. hogy a párt­ós állami fórumok rendszere­sen tűzzék napirendjükre az időszerű sportpolitikai kérdé­seket. Á párt sportpolitikája ugyanis szerves és elválaszt­hatatlan része az általános po­litikának. Ma kezdődik az országos kommunista sportaktíva, amely a testnevelés, a sport, az egészséges életmód jelené­ről és távlatairól tanácskozik, értékeli sportéletünk minden jelentős kérdését. Bizonyos, hogy a tanácskozáson az ará­nyok majd markánsabban bontakoznak ki, mint a fen­tiekben. Hiszen szólni kellett volna még az iskolákban fo­lyó utánpótlás-kiválasztásról, a tudatos utánpótlás nevelés­ről, az élsport terveiről, cél­jairól, olimpiai reményeiről. Miért esett mégis több sző az egészségügyi és tömegtest­edzésről? Mert itt vannak elsősorban adósságaink. önmagunkkal és — legfő­képpen — a társadalommal szemben. Közismert paradoxon: a ci­vilizáció áldásai a civilizációs ártalmak szülői is egyben. A repülőgép, az autó, a mozgó­lépcső megteremti a gyorsa­ság, a kényelem maximális feltételeit, ugyanakkor redu­kálja is a természetes embe­ri cselekvés-ingereket és -igé" nyékét. A mozgásszegény élet­mód, a kényelem elfogadása és igénylése — ha eluralkod­nék — az ember elkörcsosu- lásához vezethetne. Kiadót kell fújni! A Magyar Szocialista Mun­káspárt 19ö7-ben alaphatáro­zatot hozott a testnevelési és sportmozgalom feladatairól, ezt követően a legmagasabb párt- és állami fórumok rend­szeresen napirendre tűzték a kérdést. Kialakultak az él­sport és az ifjúsági, tömeg­testedzés helyes arányai; ural­kodóvá lett az a szemlélet, miszerint a versenysportban elért sikerek önmagukban nem reprezentálhatják az or­szág edzettségét. A sportsike­rek fontosak, lelkesítenek,' az olimpiai, virág- és Európa - bajnoki érmek, helyezések sportmozgalmunk tekintélyét, hírét öregbítik. Ám hiába szép és gazdag a kirakat, ha szegé­nyes a raktár... A testedzés és a sport álla­mi irányításának megvalósítá­sa volt az első lépcső. A sportélet állami, tanácsi fel­ügyelete egyben azt is jelenti és garantálja, hogy a tested­zés társadalmi ügy; szervezé­séért, irányításáért az állam- igazgatás apparátusa felelős. Kialakultak az előbbre lépés feltételei. Az általános és kö­zépiskolákban heti háromra emelték a testnevelés órák számát, kidolgozták — és gon­dos, alapos kísérletezés után bevezették — a szellemi-fizi­kai harmóniát sokoldalúbban, komplexebben szolgáló új tantervet. Megvalósulhatott, ami Comenius vagy Eötvös óta is csak illúzió volt: képessé­geitől. adottságaitól függetle­nül minden gverek örömét lelheti a testedzésben! Sportéletünk kulcskérdése az iskolai, ifjúsági testedzés, amelynek minősége, intenzitá­sa az élsport eredmény ességét is alapvetően meghatározza. A lélesitmeny-feltétclck cs a szaktanár-ellátottság javítá­sát célzó törekvések és erőfe­szítések állandóan napirenden vannak. Az elmúlt néhány év- ! ben tornatermek és -szobák, ! kispályák, sportudvarok szá- '■ zai, uszodák, csarnokok tucat- I jai épültek, részben állami I támogatással, részben társa- • dalmi összefogással. A TF-en, I a tanárképző főiskolákon

Next

/
Oldalképek
Tartalom