Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-19 / 141. szám
Labdarúgó-osztályozók az NB [(-erf. / ■ A Győri Dózsával játszik a Táncsics Hétfő délelőtt az MLSZ-ben döntés született a labdarúgó NB II-be jutás, illetve az onnan kiesés további kérdéseiről, s az osztályozok sorsolását is elkészítették. Az osztá- lyozőktól három megyei bajnok, a Jászberényi Vasas (Szolnok), a Dunai Kőolaj (Pest) és a Salgótarjáni Síküveggyár (Nógrád) visszalépett, így új helyzet állt elő. Ennek következtében az ML.SZ úgy .döntött, hogy a most befejeződött NB II. osztályú bajnokság 16. helyezettjeinek nem kell osztályozót játszaniuk, az ily módon »kedvezményezettek-«: Ganz MÁVAG, Bakony Vegyész és Szolnoki MÁV. Sorsolással azt is eldöntötték, hogy az NB II-es 17. helyzettek közül melyik maradhat játék, azaz selejtező nélkül a második vonalban. A szerencse a Gyulai SC-t segíttette. Az osztályozom kötelezettek és jogosulták párosítását is sorsolással döntötték el, s három csoportba osztották a csapatokat. A mérkőzés győztesei lesznek NB II-esek. Ezekre a találkozókra vasárnap 16.30 órától, semleges pályákon kerül sor. A párosítás: Kelet:, Borsodi Volán—Honvéd Asztalos SE (Püspökladány), Gyöngyös—Debreceni Kinizsi (Tiszakéeske), Recsk —Orosháza (Törökszentmiklósi ____ K özép: Dunaújvárosi Építők—DÉLÉP SE (Kecskemét), Szondi SE—Dunakeszi (Tatabányai KOMÉP-pálya), Esztergom—Paks (Martonvásár), ESMTK—Jánoshalma (Ceglédi VSE-pálya). Nyugat: Várpalota—Oroszlány (Sárvár). A Zala megyei bajnok (Lenti vagy Zalaegerszegi Volán)—Körmend (veszprémi Bakony Vegyész- pálya), Mohács—Véménd— Fűzfő (Nagyatád), Győri Dózsa—Kaposvári Táncsics (Ajkai Alumínium-pálya). Törőcsík balesete A Magyar Távirati Iroda szűkszavú jelentésében közölte, hogy szombaton a Zalaegerszegen lejátszott NB I-es labdarúgó-mérkőzés után Tö- rőcsik András, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb egyénisége autóbalesetet szénBefejezőit! a megyei labdarúgó-bajnokság vedett. A labdarúgó nem a többiekkel utazott vissza a fővárosba, hanem barátja személygépkocsijába ült. Szirtes Pál azonban az esőáztatta úton Zalacsány határában elvesztette uralmát a jármű fölött, és előbb az árokba, majd egy fának rohant. A mellette helyet foglaló Törőcsik bal csípőizületi töréses ficamot szenvedett. Jelenleg a fővárosi Korvin Ottó kórházban fekszik, és műtétet hajtanak végre rajta. 1 (Folytatás a 4. oldalról) Latinea SE—Boglárlellei Medösz 2:1 (1:1) Boglárlelle, 300 néző V.: Hajdú. Latinea SE: Farkas — Kozma, Kövér, Fitt, Bodó, Födi, Ská/ár, Czuczka (Guricza) Szarka (Basics), Bosnyák, Fekete. Edző: Borsfái Géza. Boglárlelle: Dvar- jeczki — Györkös, Paszér, Ger- gye, Dékány, Osvátli, Szilágyi (Milosákocis), Pintér L., Pintér 1., Muszti z„ Pető. Edző: Bornemissza József. A tavaszi idényben feljavult hazaiak e fontos mérkőzésen határtalan lelkesedéssel és helyenként jó játékkal lepték meg a vendégeket. A La- tinca öt perccel a befejezés előtt 11-es góllal nyert. A látottak alapján a döntetlen igazságosabb lett volna. Gól- ;5övők: Fekete, Födi (11-esből), illetve Osváth (11-esből). Jók: Kövér. Fitt, Skáfár, illetve Györkös, Szilágyi, Pintér I. Rákóczi II. ifi — Boglárlel- lei Medosz ifi 4:1 Hűvösvölgyi Péter A forduló válogatottja: Majos (Csurgó) — Györkös (Boglárlellei Medosz), Kövér (Lptinea SE), Kesztyűs (Lengyeltóti), Fitt (Latinea SE), Simon J. (Mernye), Soós (Boglárlellei Spartacus), Simon M. (Mernye), Dómján (Kiss J. SE), Lassú (Lábod), C. Kovács (Csurgó). A bajnokság végeredménye: 1. Táncsics SE 34 25 6 3 104-29 56 2. Kiss J. SE 34 24 4 6 89-28 52 3. B.-Iellei Sp. 34 21 7 6 111-54 49 4. M. Latinea 34 20 6 8 72-36 46 5. K. Vasas 84 19 6 9 68-37 44 6. Nagyatád 34 17 9 8 72-40 43 7. Siófok 34 17 9 8 71-40 43 8. Barcs 34 16 8 10 45-26 40 9. Marcali VSE* 34 13 7 14 61-66 31 10. Mernye 34 9 9 16 48-63 27 11. Kadarkút 34 11 3 20 62-80 25 12. Karád 34 8 9 17 39-61 25 ^3. B.-leilei M. 34 9 6 19 43-84 24 14. Csurgó 34 7 9 18 41-67 23 15. Lábod 34 10 3 21 43-89 23 16. Tab 34 8 5 21 39-81 21 17. Lengyeltóti 34 8 4 22 46-77 20 18. B.-földvár 34 6 6 22 41-137 18 • — 2 büntetőpont levonva. A március 11-én lejátszott Nagyatád — Barcs mérkőzés két bajnoki pontját egy barcsi játékos jogtalan szereplésé miatt a Nagyatád kapta. Eddig a megdöbbentő hír. Üjabb sportoló lett szenvedő alanya a száguldásnak. Sportolóink nem okultak sem Taróczi, sem pedig Tieber példájából. Törőcsík András is mielőbb haza akart érni, hisz zsebében volt már a repülőjegy, amellyel Buenos Airesba utazott volna e hét elején. Ugyanis nagy megtiszteltetés érte: meghívták a vi- lágválogtottba az Argentína elleni mérkőzésre. Törőcsik- nek le kell tehát mondani erről az útról, mely a legtöbb labdarúgó életében általában egyszer adatik meg. Mi magunk azonban másért aggódunk. Bár korai a kérdés, talán mégis aktuális: Lesz-e Törőcsik újra olyan, mint volt. Mást nem tehetünk, mint a labdarúgó-barátok széles táborával együtt — egyesületi hovatartozás nélkül — szurkolunk érte. 18. rész. Az asztalon oldalt, sokgombos telefonkészülék állt. Piros meg fehér lámpák gyulladtak ki hirtelen; ahogy Schmütz állt, éppen rálátott a készülékre. Egy furcsa, zörgő hang is megszólalt. A királynő intett. — Foglaljon helyet. Halkan és diszkréten hátralépett, s leült a sarokban elhelyezett bőrfotelok egyikébe. Te úristen, gondolta, vé- gigsimítva a fotel karfáját, ez igazi bőr. Box. Hova keveredtem? Mi van itt? Ez a rószaszínű, szecessziós mintázatú tapéta egy vagyon. Ezek a fotelok, az asztal, mibe kerülhetett? A nőről nem is beszélve. Hű, ez az.., Idegesen végigtűrt a haján. Aztán figyelt egy keveset. A királynő ugyanis leemelte a telefonkagylót, de nem szólt bele, hanem csak a fülén tartotta, jobb kézzel pedig befogta a mikrofont. Schmütz megdöbbent. Ez lehallgatja a beszélgetéseket. Pacallá olvadt a gyönyörűségtől. Hát ez az! Megvan az első számú gyenge pont, az a labilis fogalom, amelyre támaszkodva ki lehet sarkaiból forgatni a világot. Legalábbis azt a kicsike világot,, amelyben Schmütz él. Arcizma sem rebbent, továbbra is mozdulatlanul, mereven, szinte szégyenlősen üldögélt a fbtel szélén. De Schmütz lelkében — bár botfülű volt — csodálatosan szép dallamok fakadtak. Aztán egyszer csak a titkárnő letette a kagylót, visz- szapöccintette a pockot, és várakozóan, nézett Schmütz- re. —• Az Iparengedély — kezdte hebegve Schmütz —, a munkáslakta területeken a munkaerő újraterrpelésénék szükségessége... A királynő biggyesztette: — Azt hittem, elmagyarázza, mi is az a tangentor? Hosszú, valószínűleg kemény, veresre lakkozott, domború körmei voltak. Összefonta kezét, mintha imádkozna, és az asztalra könyökölt. Schmütz hallgatott. — Na? — unszolta a nő — elmondja? Schmütz sóhajtott. — Hiszen tudja azt maga — nézett a titkárnő szemébe —, hiszen tegnap elmagyaráztam az egészet telefonon a maga főnökének. A nő hirtelen felegyenesedett. — És akkor én honnan tudnám? — Meghallgatta maga azt — mondta jóságosán Schmütz —, meghallgat maga minden beszélgetés^, amit jónak lát meghallgatni. Vagy tévedtem volna? — fejezte be halk monológját maga elé tűnődve. Aztán vállvonogatva hozzátette: — Persze, vannak emberek, akik rossz néven veszik az ilyesmit. De hát az információkhoz mindenkinek joga van, nekem is... Csönd volt Schmütz szórakozottan piszkálta az asztalterítő sarkát. Batikolt, gondolta. Népművészeti vagy képcsarnokbolt. Nyöicszáz, ésetleg ezer. Egy fél nap alatt fogjuk megkeresni ennek a térítőnek az árát. Ez a nő az elsők között lesz, aki tangentorozik. De ő természetesen ingyen. Hacsak ... — Milyen a hangulata? — kérdette hirtelen fojtott hím- gon a nőt. Halkan, egészen más tónusban, egy kicsit hadarva válaszolt. — Jó. Épp most van nála a belsőépítész, aki megtervezte a szobák átalakítását, átépítését. Pénzt ad neki, mert tetszik a lila meg a rózsaszín. Odabent lila. És zöld bútorok. Kovácsoltvas csillár. Csináltatott bútorok. Jó kedve van, mert sokba került az egész, de tegnap jelentették neki a pénzügyesek, hogy sikerült nekik elmismásolni a dolgokat, hivatalos papírokon csak hetvenezer szerepel. De miért beszélek én annyit magának? Schmütz szélesen elvigyo- ' rodott. —Rokonszakma — mondta. Megint csönd volt. De ezt a csöndet már csajk az ajtó nyílása szakította mejg." Szézám szélesre tárult, a rószaszínű párna ellibbent Schmütz orra elől. — Vajon ez is borjúbox? — tűnődött eev pillanatig, s megjelent egy aprócska ember, lenyalt, fekete haja egy kicsike csigában helyezkedett el a homlokán. Nagy, mandulavágású szeme fürgén pásztázott végig mindenen. Kreol bőre szépen illik galambszürke öltönyéhez. Valami fénylő anyagból készült ez a ruha, alpakka, vagy netán ezüstfátyol. Schmütz bánatosan nézett erre az emberre. A másikat csalt most vette észre. (Folytatjuk.) Vég selyem és szódavíz Csokonvavisontai arcok Szabálytalan embersorok. Egyikük kasza helyett vág selymeket, vásznakat vett a kezébe, másikuk főzőkanál helyett a szikvízgyártó gép fog- gantyúját markolta meg, Cso- konyavisonta, nyár... Matán Jenőt előbb vélné a paroiázó tanárnak, mérnöknek, mint a föld művelőjének. Ritkuló ősz haj, keskeny, hosszú arc, erős szemöldök és szürke szem. Ülünk a tekintélyes, öreg ház konyhájában, beszélgetésbe foglaljuk az épületet, majd tágítjuk-tágít- juk a vén, de erős falakat: a községről dis,kúrálunk. — A szomszédban születtem. De apám is csak tizenhat éves volt, amikor ez a ház megépült, melyet megvettek. 1930-ban kötötték az egyezséget, húszezret kért az a Miatán, akié a ház volt. Hat évig törlesztgettük. Akkor volt a bolettás búza meg a kétpengős krumpli világa. Hogy mi ez a boletta? Az ember kapott a kezéhez mondjuk négy pengőt, a többit papíron, s ezzel lehetett adót fizetni. Élt még a nagyapám, nagyanyám: ők segítettek apámnak kifizetni az épületet Később, amikor már én is megnősültem, ebben a házban lakott a nagy család, több generáció. — Hosszú község ez a Cso- konyavisonta... — Régen különálló község volt Csokonya és Visonta. Aki ismeri, az tudja, ’ hogy Somogybán vari még egy Csokonya, Hevesben meg Visonta. Na, hogy össze ne lehessen téveszteni: a falvak közül az egyik lett Mezőcsöko- nya, a másik Erdőcsokonya. Ami Csokonyát és Visontát illeti, a felszabadulás előtt Nagyatádi Szabó István (a visontai temetőben nyugszik) és gróf Széchenyi Géza jóvoltából Visonta vitte a prímet, utána viszont a fürdő miatt mi is léptünk egyet. Most közismert: Csokonya v isontának hívják ezt a telpülést azaz egyetlen község lett. Családi dolgokról folyik a beszélgetés. Arról, hogy nagyapja a szemben lakó kereskedőnél szolgált vásározó fuvarosként,. s mivel a faluban sok volt ,a Matán, a gazdákról — hogy megkülönböztethető legyen a többi Matántól — Fuksz Matánnak keresztelte a falu a famíliát. Máig is így emlegetik őket Csokonya- visontán, noha a fiatalok nem tudják már, honnan az »elő- név«. Matán Jenő apja »akaratos« ember volt: akarta, hogy kenyér, szalonna mindig legyen a család asztalán. Kezdtek a holdak szaporodni. Nem valami nábobi birtokra gondolunk itt, hanem annyira, amennyit a család meg tudott művelni. Igaz: amikor a nagyszülők a középső nemzedék földjeit összeadták a negyvenes évek végén — s a jó terméseredmények csak fokozták a bajt —, »szorult a hurok«. Idősebb Matán jobbnak látta, ha a fia — akit pedig nem akart taníttatni, nehogy elszakadjon a földtől — másutt keresett munkát. Három évig a vasútépítőknél dolgozott, egy esztendőt az erdőgazdaságban rönkhordóként töltött él. — Találkoztam egyszer egy barátommal. Elegáns ruhában járt, és meg a cajg munkásruhámban voltam. Hát mondom: ő sem volt nálam jobb tanuló az iskolában...! Elment a pécsi textil-nagykereskedelmi vállalathoz dolgozni. Egyszer éppen az osztályvezető számolt mellettem. K. kartárs. Csak odanézek, s mondom: »Egy méterrel többet számolt...« Utánagondolt, igazam lett. Nézett rám és azt mondta: »Ez az ember tud számolni!« így aztán tanulhattam, mehettem előre a szakmában. Áruátvevőkémt kerültem nyugdíjba, de a lányom, a vöm is boltos. Csaknem szemben, abban a házban, ahol1 valamikor a Matán Jenő Fuksz nevű falusi kereskedő lakott, ma Lugosi Imréné él. Fényes masinát kezel immár ötvenkét éve. Akkor tanulta, leste el apjától a szódagyártás titkát. — Nagy befektetés volt ez annak idején — meséli az ősz asszony. — Huszonnyolcban egy liter szikvizet 12 fillérért elvittek Görgetegbe, Szentkirályra. Ma vagyunk ugyan még jó néhányan, de asszonyról nem tudok. Az emberek rászoktak a szifonos szódára, kicsi a forgalmam. Kékessárga szeme bizalmat árul el. Köpenyszerű szürke ruha, kötény van rajta. Minket leültet, ő maga azonban egy percre sem ül le. Hetven- három éves. Tizenegy év óta — akkor temette^el az édesapját — egyedül áll a gép mellett. A falon falvédő csaknem stílusos szöveggel: »Az én uram csak a vizet issza, / Nem is sírom leányságom vissza.« Kétszer ment férjhez, az első házasságából született kislánya meghalt. A második házasságában nagy szerepeit játszott anyja ri- mánkodása, aki unokában akarta folytatni életét. így lett azután az első, meghalt lány után a második házasságából — rá huszonhét (!) évre — egy fia. Negyvenöt évesen szülte, két évig szoptatta. Nagy, erős gyerek lett Imre Gyula tizenhárom évesen már egyedül csinálta a szódavizet, de úgy ám, hogv Lidi néni sem különben. Most gépkezelő Mosonmagyaróváron a száznyolcvanöt cenitmétor magas, megtermett fiú. »Kuncsaft« jön, . Lidi néni kiszolgálja őt. A teli üveg mellé mindig jó szót is kap a Vevő. Lcskő László A teli üveg mellé jő sző Gimnazisták nyáron Munkával töltik a szünidőt Beköszöntött a várva várt vakáció. A szóra a legtöbb diáknak csaknem biztosan a Balaton, az utazás, a vidéki nagymama jut eszébe, pedig akad jócskán a középiskolások között, aki a nyarat nem csupán pihenéssel tölti. — A következő hónapban két hétig a fenyvesi KISZ- vezetőképző táborban lakom, utána a Patyolatnál dolgozom. Augusztus 3-tól 12-ig Kiskorpádon leszek a leendő ifisek raj vezetője. A nyár végén visszatérek Fenyves alsóra, ezúttal ' a propagandistatáborba, legvégül Öbányára kirándulunk az ifisekkel — mondja Virágh Ibolya, a kaposvári Táncsics gimnázium úí KISZ-titkára. — Zsúfolt ez a programterv. Mikor jut idő kikapcsolódásra? — örülök, ha így telik el egy nyaram — felelt mosolyogva. Beszélőpartnereim másodikos lányok. Csaknem valamennyien munkával kezdik a vakációt. — Tzgűlok egy kicsit! — nevet Németh Ági. — Övó néni leszek a barcsi óvodában, s a kerítést is én fogom festeni. Na és megyek építőtáborba ... — Építőbe mindannyian megyünk július végén és augusztus elején — egészítik ki a töobiek Ágit. — És KISZ- sporttáborokba. Jüngling Mari röplabdás, ő Mosonmagyaróvárra utazik. Néhányan rögtön a tanítás befejeztével munkába álltak, így teremtik elő a nyári zsebpénzt. Tóth Andrea az állomásról futott az évzáróra. Ba- latonmárián pincérkedik a barátnőjével. Mercz Detty kisegítő a Május 1. utcai fényképészüzletben. — Érdekes a munka és jó a légkör. Lehet, hogy fényképész leszek... ✓ Sárecz Judit harmadikos volt. — Gyermeküdülőben válT laltam nevelői munkát. Méláiig várom! Nem készülök pedagógusnak, jogi vonalon szeretnék tovább tanulni. Az emberekkel való kapcsolatteremtést nagyon foltosnak tartom, s ezt leginkább a gyerekek közt lehet megtanulni. Vezetőképzőbe is megyek, mivel alapszervezeti titkár vagyok. A hátralevő időben a jövő évi tanulmányi versenyekre készülök. Magyarból és történelemből írok pályamunkát. Több diák jelentkezett a bodrogi ásatásokra, a rossz s^álláskörülmények ' miatt azonban az iskola nem engedélyezte a részvételt. Az említetteken kívül sok vállalat, intézmény foglalkoztat fiatalokat a szünidőben. A legkedveltebbek közé tartozik a posta, az elektroncsőgyár, a finommechanikai vállalat, a strand. Sok diák dolgozik szívesen az állami gazdaságokban, a gyümölcsösökben. A tizenévesek ilyenkor kóstolnak a felnőttéletbe, s néha bizony csalódottan mesélik társaiknak tapasztalataikat az ősszel. A rossz benyomás nem mindig a hanyag hozzáállás vagy a lustaság következménye. mint arra o'y sokan hivatkoznak a munkáltatók közül egy-egy kellemetlen incidens után. A hónap végén leszámolt forintoknál többet kell adnia a munkahelynek. Nem pénzzel mérhető többletet. Tőtb £vs
