Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

jövedelmező A mikroelektronikáé a jövő Korunk tech­nikai fejlődé­sének egyik igjellem- -őbb irányza- a a miniatü- Izálás, az egy- a kisebb zerkezeti egy­ségek előállí- ása és hasz- íálata. Külö- lösen érvé- lyesül ez az dektroniká- ian, terme- izetes öesze- üggésben utókkal a kí­vánalmakkal, .melyeket töb- iek között a ; zárni tástech- áka, a hír- :d ásrtechnika, íz űrkutatás és a haditech­nika támaszt. \ mikro­űektonika ■ az 'tóktromiká- lan önálló :z akaszt jelent és fejlődése alig követhető. Az első működő mikro Hajó a tenger mélyén Az első és a második világ­háborúban óriási riadalmat okozott a németek tengeralatt­járó-háborúja, amelyben min­den lehetséges célt. személy­es áruszállító hajókat is meg­semmisítettek. Igaz, az első világháborúban a németek 344 tengeralattjárója közül 129-et elpusztítottak, mégis ezek el­süllyesztettek 15 millió tonna árut. A második világháború­ban viszont a szövetséges ha­talmak radarelhárítása a há­ború végére hatástalanná tet­te a tengeralattjárókat. A ten­geralattjáró építésével egyéb­ként már a XVIII. században kísérleteztek, A tengeralattjáró tulajdon­képpen olyan hadihajó, amely képes a víz felszíne alá me­rülni és ott tartósan haladni. A merülési tartályok vízzel való megtöltése, valamint a vízszintes kormány lapátok le­felé állítása révén merül le a kívánt mélységig. Ez a mély­ség csak korlátozott lehet, kü­lönben a víznyomás összerop- panthatja. Felemelkedésénél sűrített levegővel szorítják ki a vizet a merülési tartályok­ból. Az elhasznált levegő fel- frissítésére oxigénadagolást és szénsavlekötő szerkezeteket al­kalmaznak. Fő fegyverzete a torpedó, de a víz felszínére emelkedve lö- vegeiből tüzet is tud nyitni. Űjabhan rakétaindító beren­dezéssel . is ellátják. A víz alatt akkumulátorok által táp­lált villanymotor, a víz felett yiedig rendszerint Diesel-mo­tor hajtja. Újabban atomener­giával hajtott tengeralattjáró­kat is építenek. Sajnos, a tengerala mint hadieszköz, napjain, is fontos, bár békés célokra is kezdik használni, például a tengerek mélyének kutatására. A víz felszíne alatt haladó tengeralattjáró hullámkápző ellenállása kisebb, mint az azonos nagyságú, felszínen úszó hajó' ellenállása, továb­bá a hajótest nincs kitéve a felszíni hullámzás okozta haj­ításnak. Ezért tanulmányter­vek készültek az áruszállítás­ban való felhasználásukra is.' elektronikai áramköröket még nincs 20 éve, hegy elő­állították, de a szakemberek véleménye szerint a fejlődés üteme olyan gyors, hogy alig lehet előre megmondani, mit fog előállítani egy gyár két év múlva. A mikroelektronika alkal­mazási területe állandóan bővül. A számítógépeknek a kezdeti alkolríiazása óta, ami­kor ezeket a berendezéseket még aránylag egyszerű digi- táli »be« vagy «kn« áram­körökből építették fel, végbe­ment a lineáris áramkörök kialakítása, amelyek folya­matosan változó jel hatására működnek anélkül, hogy azt eltorzítanák. A haditechniká­ban sok földi és fedélzeti ra­darrendszert, rakétákat és hozzájuk híradástechnikai vevőberendezéseket fejlesz­tettek ki mikroelektronikai eszközökkel. De már megje­lentek a 90 százalékban mik­roelektronikai eszközökkel épített rádió- és tv-készülé- kak is. Igen nagy lehetőséget nyújt a gépkocsigyái'tás: az Egyesült Államokban például már mikroelektranikus fe­szültségszabályozókat al­kalmaznak és valószínűleg megérjük azt is, hogy a mik­roelektronika egyedurakodó- vá válik a sebességmérőkben, moíorfordulatszám-szabályo- zókban, a szélvédő-ablaktör­lőik szabályozásában, az ab­roncsnyomást érzékelő műsze­rekben stb. Az orvosi elekt­ronika egy további olyan te­rület, ahol nyilvánvaló alkal­maz;« lehetőségek vannak, például a pészm ékerek (szív­ritmus-szabályozók) és a szer­vezetbe ültethető készülékek, amelyek megszületése a mik­roelektronika nélkül elkép­zelhetetlen volt. Az integrált mikroáramkör szerkezeti elve az, hogy vala­milyen alapanyagra vákuum­ban réteget visznek fej, ame­lyen »kirajzolják« az áram­kört, ahelyett, hogy különál­ló alkotórészeket gyűjtenének össze egy szerelőlapon és azo­kat huzalokkal kötnék össze. Képünkön; mikroáramkör ellenőrzése a varsói Khitra- Fextron Gyárban. Salvador Dali, aki májua 16-án volt hetvenöt éves* spanyol származású, az Egye­sült Államokban és Francia- országban tevékenykedő szür­realista festőként él a köztu­datban. Nevéhez azonban sok minden fűződik még. Filmet . rendezett, könyvet írt saját alkotói módszeréről, ékszere­ket, színházi jelmezeket és díszleteket tervezett, de leg­inkább az önreklámban tűnt nik ki kortársai közül. Párizsba - taxin Kiállításai már 1925—26- ban az elidegenedés élmé­nyére es az elientéthatások- ra épültek. Elsősorban Freud- ból és filozófiai olvasmányai­ból merített, mert azt vallot­ta, hogy csak ezek képesek meghatni és megkönnyeztet- ni. Képeinek akkori egyensú­lya — fényes, világos, nagy távlatú tengeri tájak, sziluet­tek hajladoznak — ellent­mondott Dali állandó izgalmi állapotának. Párizsba utazott — taxin —, hogy megnézze Picassót, Versailles-t és a Musée Grévint, a panoptiku­mot. Ekkor »furakodott be« — Breton szavaival élve — a szürrealisták csoportjába. Az újonc Dali képei delí- riumos és neurotikus állapot­ból fakadó rémhallucinációk, amelyek hivatása az oszlás­nak, rothadásnak induló anyagi és szellemi állapot ér­zetét kelteni. Dali 1930-ban megjelent könyvében, a Látható nőben a »paranoiás kritikai aktivi­tást«, a filozófiai terminoló­gia bőséges íelhasználoásá- val kidolgozott alkotás mód­szerét ismerteti. Dali való­ban rendkívüli ügyességgel hasznosítja a vizuális megfi­gyeléseket, az emlékezet in­terpretációit és mindazt a torzítást, amelyet a pszicho­lógiai rendellenességek és a patologikus véletleneik tuda­tos és módszeres kiaknázása nyújt számára. E túlburján­zó fantáziájú művész festmé­nyein mindig ugyanazt a tíz­Polistirsl a betonban Korunk egyik legjelentősebb anyaga a beton, ez a mester­séges építőanyag, amelyet — alapformájában — kellő mennyiségű adalékanyagból, kötőanyagból és vízből keve­réssel állítanak elő. Készítése­kor képlékeny, könnyen ala­kítható, formába önthető, a kötőanyag és a víz vegyi re­akciója következtében azon­ban mesterséges kővé szilár­dul. Újabban világszerte kí­sérleteznek különféle adalék­anyagokkal, amelyekkel a be­ton tulajdonságait különféle irányban befolyásolják. Ha például a cementet me­rev habarított polistirolból készült golyócskákkal keve­rik össze, olyan különleges be­ton az eredmény, amely — jó szilárdsága ellenére — sokkal könnyebb, mint a hagyomá­nyos, s ugyanakkor meglepő módon ellenáll a hidegnek és a fagynak. A sok millió fi­nom, levegővel teli polistirol- golyócska a betonban úgyne­vezett hőpalackhatást vált ki, és kiválóan szigetel. A kísér­letek során kiderült: a hideg elleni szigetelés olyan hatá­sos, hogy már 16—20 centimé­ter vastag polistirolbetonból készült fagyálló alapréteggel is eredményesen helyettesíthe­tők a fagy el­leni védelem­hez különben 80 centiméter vastagságú durvakavics alépítmények. Az új eljá­rással a polis- tirolbeton fe­letti bitumen hordozóréteg vastagsága is csökkenthető. Az egész rendszer főleg akkor nagyon gazdaságos, ha mozgóberen­dezés közvetle­nül az építési helyen keveri a nyersanya­gokból a kész, könnyű építési anyagot. Az új, fagy elleni védőré­tegeket már a gyakorlatban is kipróbálták, mégpedig gyors-1 forgalmú kísérleti vasúti pá­lyaszakaszon, ahol a polisti- rolbeton fagyálló és lökéscsil­lapító vasúti alapépítmény­ként szolgál. Az útépítők is építettek egy 200 méter hosz- szú kísérleti szakaszt, ame­lyen több mérési helyet ala­Az új anyag törési terjedését mérik. kítottak ki, hogy állandóan figyelhessék a hőmérsékletet és a belső nedvességet. Ily módon ellenőrzik az útburko­lat “-belső életét«, • és a rend­szerről új ismereteket szerez­nek. Dali egyik szürrealista szobra, amelynek címe: »Torreádor Halucilogene Aux Cuülers«. tizenkét morbid ötletet — cérnalábú elefánt, fiókok az emberi testben stb. — vari­álja, mégis minden képe más tartalom hordozójává válik. Hangyák kézből A frottázstechnikához ha­sonló fogásokat is alkalma­zott; különféle tárgyak érdes felületének »átd dőzsölésével« állított össze kompozíciót. Azt, hogy álmaiból valóságot varázsol, a legrészletezőbb naturalizmussal sikerült el­érnie. Annyira tiszteli az ap­rólékos realizmust, hogy ké­pes elmenni a csalóka látszat­hatásig, sőt a fényképtechni­ka alkalmazásáig is. Hogy ez utóbbiban milyen lehetősé­geket látott, arról barátjával, Bunuellel készített filmjei. Az andalúziai kutya és az Aranykor tanúskodnak. Dali boszorkányosán ismeri a sokkhatás eszközeit. Filmjeit nem technikai trükkökkel, hanem inkább szimbólumai­val teszi megdöbbentővé, egyesek számára pedig meg- botránkpztatóvá. Az andalú­ziai kutya nézői aligha felej­tik el a borotvával keresztül­vágott szem vagy a kézből előmászó hangyák premier plánját. E szürrealista filmek után 37—38-ban Dali hátatfordított az izmusok eme utolsó kép­viselőjének; a reneszánsz ha­gyományok hatása alá kerül­ve előkészítette a visszatérést az újabb alkotásaira jellemző klasszicizmushoz. Az Egyesült Államokban, ahol 1940-ben le­telepedett, mégis komoly si­kert aratott. Befolyásolta a divatot, a reklámművészetet, színpadi jelmezeket, díszlete­ket tervezett, balett szcená- riumokat írt, nevezetesen a Labirintust 1941-ben, az Érzel­mes beszélgetést és a Bolond Trisztánt egy évvel később. A szürrealista pápa átka A háború után visszatért Spanyolországba, azóta tőként szülőföldjén, valamint Rómá­ban él. Régi barátai azonban már csak meggazdagodott bo­hócnak tartják. Nem tudják megbocsátani neki, hogy »színpadias pózolását Spa­nyolországban azoknak a re­akciós erőknek a szolgálatá­ba állította, amelyek győzel­mükkel a legsúlyosabb csapást mérték arra a humanizmus­ra, mely a szürrealistáknak minden túlzó különcködésük ellenére mégiscsak fő ügyük volt« — írja Breton, a szür­realisták pápája, aki Dali technikáját egyébként ultra- retrográdnak és akadémikus­nak nyilvánította. Maga Dali nem sokat tö­rődik a kiközösítéssel, egyéb­ként is inkább szadomazo- chistának és őrültnek hirdeti magát, mint bármely festésze­ti izmus követőjének. Egy szó mint száz: ennél jövedelme­zőbb őrülettel aligha talál­kozhatunk. Az bizonyos, hogy a het­venöt éves művész a legvir- tuózabb festők egyike és a meghökkentésnek éppúgy mestere, mint a klasszikus perspektívának. Leghíresebb • képei mégis a szürrealizmus egyik, ún. verisitikus ágának iskolapéldái. Ö a legnevesebb, a leggazdagabb, a leghatáso­sabb, de csöppet sem tiszte­letre méltó alakja a XX. század művelődéstörténeté­nek. M. 2fe. A „Kövér sír" kurgán A poflstlroJbeton szerkezetének a stabüságát tesztelik műszerekkel a kísérlett laboratóriumban, A dnyepropetrovszki terüle­ten lévő Ordzsonokidze város melletti kurgánok egyikében, amelyet »Kövér sír« néven tartanak számon a régészek, egyedülálló szkíta leletre bukkantak. A szinte teljesen elpusztult kurgán bejáratában világos nyomok utalnak arra, hogy a sírt előzőleg kirabolták. A sírkamrában nem is hagytak semmit a sírrablók, ellenben rendkívül értékes tárgyakat veszítettek el — valószínűleg sietségükben — a bejárati folyosón. A nedves talajból sorra bukkannak elő a szebb­nél szebb, részben görög mfesterek által a szkíták szá­mára készített aranytárgyak. Többek között találtak egy aranyozott, adatjelekkel gaz­dagon díszített kardhüvelyt, és egy arany nyákéket. A felbecsülhetetlen értékű arany nyakék súlya megha­ladja az egy kilogrammot, félhold alakú és arany fona­tokkal keretezett, díszített mezőkből áll. A fonatok vé­geit szájukban gyűrűt tartó oroszlánfejek fogják össze. A fonatok közötti gazdagon dí­szített három mezőben a szkíta élet egy-egy jellegzetes mozzanatát örökítette meg az egykori mester. Különösen szépek a házi munkát ábrá­zoló, szinte szoborszerű alak­zatok. A báránybőrből ruhát varró férfialak és a tehenet fejő nőalak emelkedik ki a remekművű sorozatból. A nyakék érdekessége, hogy egyetlen jelenet sem ismétlő­dik rajta. A leletek feldolgo­zását megkezdték a kutatók. Somogyi Néplap /

Next

/
Oldalképek
Tartalom