Somogyi Néplap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

NAPIRENDEN A MEZŐGAZDASÁG JÖVŐJE Siófokon ülésezett a megyei képviselőcsoport Látogatás az állami gazdaság konzervüzemében A Siófoki Állami Gazdaság­ban tartotta meg ülését az országgyűlési képviselők me­gyei csoportja tegnap délelőtt. Szokola Károlyné dr. cso­portvezető köszöntötte a ven­déglátókat, a meghívottakat és a képviselőtársakat. Ott volt az ülésen Varga Péter, a megyei pártbizottság első tit­kára, dr. Herpay Balázs, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgató­helyettese és Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei tit­kára. A megye képviselői Szoko- la Károlyné dr. tájékoztatója alapján az országgyűlés nyári ülésszakára készültek föl. Az eszmecserében a képviselők közül Horváth László, Rad­nóti László, Szigeti István, a vendégek közül pedig Varga Péter és Varga Károly vett részt. Szép hagyomány, hogy a csoport terv szerint ellátogat a megye valamelyik városá­ba, ipari vagy mezőgazdasá­gi üzemébe, kulturális intéz­ményébe. S ilyenkor átfogó, valamint helyi tájékoztató is elhangzik. A tegnapi program lehetőséget adott arra, hogy Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese ismertesse a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar megyei helyzetét, a további feladatokat a Közpon­ti Bizottság, a megyei pártbi­A mezőgazdaság dolgaiban járatlan városiak is érezték, hogy a tegnapi kaposvári he­tipiacon valami zavarja a nyári adok-veszek derűs ké­pét. A szikrázó égbolt ellené­re is valami borongós volt a levegőben. Voltaképpen akadt minden, és az ár sem volt már tűrhetetlen, mégis, aki nyitott füllel járt, efféle ag­gódó vélekedéseket hallhatott: -Még a virágok is kisültek! Tem tudom mi lesz, ha nem kapunk esőt... Csak ezt a néhány szem uborkát tudtam hozni«. Csak elvétve lehetett látni hónapos retket, és a kókadt csomók ára most is három fo­rint volt, akárcsak megjelené­sekor. Ugyanilyen áron kínál­ták a fejetlen fejes salátát. Az uborka nyilván nem 30 forint lenne, ha kegyesebb az időjárás. Ezzel függ össze az is, hogy a darabonként 3 fo­rintért kapható cecei papri­káért sorbaálltak. Volt persze kettőért is, de azt legjobb esetben is csak lecsóba lehe­tett volna elképzelni. A szép paradicsom 60 fo­rint a kiskereskedőknél, u"vanitt a zöldpaprika darab­ja is 5—6. Karfiolt most 25 forintért lehetett venni. Szerény újdon­ság a csomónként forintért árult kapor. A gyümölcsfélék közül leg­több az apró szemű cseresz­nye volt, 12—17 forintért. Ke­vés az eper, és ahogy hírlik, nem is lesz sokkal több. A múlt héten még biztatóan esett az ára, most azonban megmerevedett 30 forintnál. Strandidényre vizsgázott úszómestert felveszünk Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Kaposvár, Füredi n. ________________(1564311 j zottság határozatának szelle­mében. Tóth Károly leszögezte, hogy a mezőgazdaság, az élelmi­szeripar Somogy gazdasági, társadalmi fejlődésében, a la­kosság életkörülményeinek ala­kulásában meghatározó szere­pet játszik, s ez a távlatokban is így lesz. Az általános, va­lamint az ipari fejlődés szem­pontjából is alapkérdés, hi­szen ma már 11 milliárd a mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar együttes termelése, s ösz- szesen ötvenezer embert fog­lalkoztat. Az élelmiszeripar hatmilliárdos termelése az egész ipari termelés jelét te­szi ki. A 82 tsz, a 10 állami gaz­daság fejlődésén kívül nagyon fontos a mezőgazdasági ter­mékek egyharmadát előállító kisgazdaságok szerepe, hosszú távon is. Mindenképpen elis­merésre méltó, hogy Somogy­bán hét-nyolcszázalékos volt á mezőgazdasági termelés növe­kedése tavaly, s az utóbbi egy-két évben gyorsabb az ál­lattenyésztés fejlődési üteme. A szarvasmarha-állomány megköveteli, hogy a gyepgaz­dálkodásra, a tákarmányter- meléere sokkal nagyobb fi­gyelmet fordítsanak. Az úgy­nevezett tejprémium jótékony hatása érződik abban, hogy már közel vagyunk a tehe- nenkénti háromezer literes A legmegnyugtatóbb még mindig az almafelhozatal. 12—16 forintért jó minőségű gyümölcsöt lehetett kapni. A gombapiac érthetően kon­gott az ürességtől, volt viszont igen szép »mesterséges« sam­pinyon 70-ért. A baromfipiac élénkül vala­melyest, igaz, megkérték a tarajosok árát. 90—100 egy góliát kakas. Egy pár csirke 100—120. A tojás 1,20—1,40 darabonként. A szabadpiacival ellentét­ben a Zöldért boltjaiban a fejes salátának már szinte nincs is ára. Annál inkább az uborkának. Kaposváron 16 és 20 forint kilója, csakúgy mint Pesten. Négy forinttal drá­gább ennél Veszprémben és Zalában. A karfiol nálunk a legol­csóbb, 10 forint. Pécsen még 12, a fővárosban 14. Kevés a kelkáposzta, így az ára is szí- vósabb. Somogybán 9,60, Veszprémben 10 forint, Pé­csen viszont csak 5,80. A fejes káposzta Pesten a legolcsóbb hétért, itthon egy forinttal több. A paradicsom ára az üzletekben országszer­te 40, illetve 50 forint. A töl­teni való paprika Veszprém­ben a legdrágább, 4,20 dara­bonként. Nálunk most 3,80 darabja, de jövő keddtől már ezt is kilóra mérik. A hegyes erős paprikánál nagyok az árkülönbségek. Budapesten már 1,50-ért is kapható, de például Zalaegerszegen 3,60. A zöldborsó mától 16 fo­rint Kaposváron. Ügy látszik, Pécsen sok van belőle, mert már tegnap is csak 10 forint volt. Az eper tegnap még 25— 40 forint volt, mára ez 22—34- re mérséklődött. Ez mm is rossz ár, ha figyelembe vesz- szük, hogy Veszprémben 32— 38, Zalában 40—56 forint. A cseresznye ára jóformán naponként változik. A májusi most 14 forint, Veszprémben és Zalában 16, Pécsen viszont 12. A nagyobb szemű nálunk 20, tőlünk északabbra 24, dé­lebbre 18 forint. Végül rövid lista a jövő hét keddiétől olcsóbb cikkek­ről: cseresznye, fejes káposz­ta, zöldborsó, paradicsom, paprika. B. F. átlaghoz. Ez azonban még így is az országos átlag alatt van. Egyre nagyobb a termelési rendszerek, gazdasági társulá­sok szerepe, különösen fon­tos, hogy a megyében meglé­vő anyagi és szellemi erőt is kihasználják a Viticoop (Ba- latonboglári Állami Gazdaság), gyümölcstermelés (Siófok) és egyéb társulások révén. A fejlesztések közül első he­lyen áll a jövőben a termő­föld termelési hatékonyságá­nak javítása. Növelni kell az intenzív kultúrák (szőlő, gyü­mölcs) telepítésének ütemét, aztán az állattenyésztés ará­nyát. A sertéságazatnak gon­doskodnia kell a VI. ötéves terv idején, hogy a húskom­binát megkapja az évi 500 ezer sertést. Az élelmiszeripar fejlesztései, elképzelései közül különösen lényeges a konzerv­gyár teljes rekonstrukciója. Radnóti László, Szigeti Ist­ván, Simon Ernőné kérdései alapján a vadgazdálkodásról, a megműveletlen földek sor­sáról, a rétek és legelők hasznosításáról is szó esett. Szalai Géza igazgató a Sió­foki Állami Gazdaságot mu­tatta be. Fő ágazatuk a gyü­mölcstermelés. A 830 hektár gyümölcsöst ebben az ötéves. tervben ezer, a VI. ötéves J tervben 1300 hektárosra nőve- í lik. Büszkék a 300 hektár | őszibarackosukra, ugyanis az országos átlagot meghala­dóan 140 mázsát takarítanak be egy hektárnyi területről. A faiskolájuk tavaly már túl­haladta az egymillió oltványt, e teljesítőképességük azonban 1,5—2 millió. A dísznövény­termelés nyereséges, sőt tő­kés exportra is van lehetőség. Huszonnégymilliót fordítot­tak a korszerű konzervüze­mükre, s most már a terme­lés 48 százalékát az adja. Ép­pen ezért továbbfejlesztik. A tájékoztató után a kép­viselők buszba ültek, s meg­nézték a gyümölcsöst, majd a 700 vagon terméket gyártó konzervüzemet. (Ebből 300 va­gon a közkedvelt Sió ivóié. Az idén már meggyízűvel is kirukkolnak.) A képviselőcsoport ülése a látottak megbeszélésével feje­ződött be. L. G. így csak sóhajok és nyö­gések hagyták el a prics- csen fekvő Eleket. Tíz perc — Jenőkéről nagy cseppekben csörgött a víz, a villamos- mérnök pedig összetört test­tel tápászkodott fel, s húzta magára a köntöst. Az órájára nézett. — Reggeli — mondta. — Utána meg villanyozás — bólintott Schmütz. Elek is bólintott. A masz- szírozóból kiérve balra for­dultak. Lassan, ünnepélyesen lépdeltek egymás mellett, vi­zes fürdőlepedőjük a nya­kukban. Amúgy, magasságra nem volt nagy a különbség, tán csak néhány centiméter­nyi, szélességre viszont Schmütz feleakkora volt mint Leffler. És Schmütz köpenye hosszában csíkos volt. Eleké pedig kockás. Jenőke utánuk nézett a masszírozó ajtajából. Fogpiszkáló és hízóbika, gon­dolta. 4. rész Keresztül a télikerten, el­érkeztek az ebédlőhöz. Nyolc PIACI KÖRKÉP „Még a virágok is kisültek” Gazdasági erő a társulás A megyei tanács mező­gazdasági fejlesztési albi­zottsága értékelte a mező­gazdasági üzemek társulá­sainak eddigi tevékenységét. Az új társulási törvény szel­Az utóbbi néhány évben ta­pasztalható, hogy mezőgazda- sági üzemeink az előzőeknél fokozottabb mértékben kere­sik az egymással való együtt­működés lehetőségeit. Felfe­dezhető ez bizonyos speciális vagy kampánymunkák szerve­zésénél, de olyankor is, mi­kor a fejlesztés hosszabb tá­vú feladatait, lehetőségeit la­tolgatják. Hogy ez nem mindig volt így a megyénkben, hogy az együttműködések történeté­ben meglehetősen sok ellent­mondás, buktató, sőt bukás is fellelhető, annak összetett oka van. A magyarázat talán ab­ban keresendő, hogy a szemé­lyi, tárgyi feltételek hiánya mellett hiányzott az egységes jogi szabályozás. Az akkor érvényben levő rendelkezések a szövetkezetek számára kedvezőbb társulási feltételeket teremtettek, ezért lemében úgy foglaltak ál­lást, hogy a termelési és műszaki fejlesztési célok végrehajtásánál az eddiginél jobban ki kell használni a társulásokban, rejlő lehető­ségeket. ők a negyedik ötéves terv vé­gén, az ötödik ötéves terv elején fokozottan keresték el­sősorban a termelési tevé­kenységhez közelálló együtt­működés lehetőségeit. 1974-től több egyszerűbb gazdasági együttműködés alakult: két burgonyatermelő, a repülőgé­pes növényvédő, a Kahus, a Katej társulás, majd 1977-ben a Viticoop, tavaly a gyümölcs- termelő társulás, folyik az erdőgazdálkodási és fafeldol­gozási társulás szervezése, és lehetne sorolni tovább. Álta­lános tapasztalat, hogy a me­zőgazdasági üzemek felismer­ték az egyszerűbb társulások jelentőségét, hasznát, közvetett előnyeit. Ilyen közvetett előny a kedvezőbb hitelfelvételi le­hetőség, a több gazdaság ál­tal jobban kihasználható, nagy teljesítményű eszközök beszerzése, bizonyos szolgálta­tások rendszeres, pontos el­végzése stb. Nem vitatható, hogy a társulások jelentősen segítették az ágazat előtt álló feladatok végrehajtását. Ennek a már folyamatban levő, kedvező irányú válto­zásnak új lendületet adhat, hogy a múlt évben megje­lent az új társulási törvény és annak végrehajtási rende­leté. Ez a szabályozás egysé­gessé tette a társulási jogot, módot adva az egyszerű tár­saság és az együttműködés magasabb rendű formáinak a szervezésére. Megyénkben öt társulat vá-í lasztotta tavaly a legmagasab­ban szervezett formát, a kö­zös vállalatot. Rajtuk kívül tavaly huszonhárom társulás működött a megyében, több mint ezernyolcszáz személyt foglalkoztatva. Egy kivétellel valamennyien nyereséggel zárták az évet, és összesen 794 millió forint termelési érté­ket állítottak elő. A társulá­sok között méretüket és ered­ményességüket tekintve nagy különbségek vannak. Tavaly például a legtöbb nyereséget, csaknem tizenkilencmillió fo­rintot a Kahyb érte el, azt követi a csokonyavisontai gépjavító társulás 6,6 milliós nyereségével. Figyelemre méltó az is, hogy tavaly kilencmil­lió-négyszázezer forintot fi­zettek vissza a társulások az alapító tagjaiknak. A társulá­sok fele (14) az élelmiszer- és a fagazdasági ágazatba sorol­ható, tizenhárom a mezőgaz­dasági termelés elősegítését, kiszolgálását, valamint a me­zőgazdasági beruházások kivi­telezését célozza, egy folytat kifejezetten ipari tevékenysé­get. A fejlesztési albizottság ál­lásfoglalása szerint az együtt­működés gazdasági erőt je­lent, és a következő időszak­ban fokozódik a jelentősége. A növénytermelésben célsze-1 rű olyan társulásokat szervez­ni, amelyekben szoros kapcso­latot lehet kialakítani a fel­dolgozó konzerviparral, a hű­tőiparral, illetve a bőriparral. A szarvasmarha-tenyésztésben az üszőnevelés és a marha­hizlalás, a sertéstenyésztésben olyan tenyésztelepek társulá­sos létrehozása a kívánatos, amelyekről több hizlaló tele­lőét lehetne alpanyaggal ellát-; ni. Egyre égetőbb feadat a gépjavító bázisok kialakítása, az agrokémiai társulások gyor­sabb ütemű fejlesztése. Üze­mi és népgazdasági érdek, hogy most már az egységes jogi szabályozás szellemében jobban hasznosítsa mezőgaz­daságunk, élelmiszeriparunk a társulásokban levő gazdasági erőt. V. M. Ma ró fejek kooperációban A ForgácsolószerszámíparI Vállalat budapesti gyárában fogazó szerszámokat, marófej::ket, köszörült menotfúrókat, dörzsárakat és ún. száras és tárcsamarókat gyártanak, az idén mintegy kétszáznegyven millió forint értékben. A szer­számok közül a legkorszerűbbek egy NSZK-beli nagyválla­lattal kooperációban gyártott marófejck. A szerszámokat a legkorszerűbb gyártóeszközökkel készítik, hiszen csupán néhány mikron eltérést engedhetnek meg. óra már elmúlt valamivel, a jónép bent volt. Elek a meg­szokott útirányt vette asztalá­hoz. Az öreg sváb mindig az első volt az asztalnál. Vörös arcú, nagy csontos ember volt, minden maradékot meg­evett. Egyszer mindnyájan nekiadták a reggelit: bácskai rizses felvágott volt és tea. Elek nem ette meg a bács­kait, két másik szomszédja sem. Röviden megtárgyalták, hogy mit szeretnek: az öreg hatalmasakat nyelt a vadhús­ból készült stifolder, a klop- folt bélszín és sörbe főtt fá­cán hallatán. Akkor odatolták elé a bácskai rizsest. Be is falta két perc alatt a négy adagot. Schmütz egy pillanatra meg­állt a letelepedő Elek mellett. — Odább megyek egy ház­zal — mutatott az oszlop mel­letti asztalok felé — tudod, diétázom. Elek bólintott. — Még a hadifogságból, mi? Schmütz a térdét csapkod­ta nevettében. — Hadifogság! Hű, de jó­pofa! Hát az. Még a hadifog­ság. És elszállt, combját csap­kodva, mint egy denevér. Diétázik, tűnődött utána Elek. Gyomorbeteg? Az biz­tos, hogy ezeknek párizsi jut, meg különsajt, kakaóval... Brrr ... Egy homályos sörre gondolt, és nagyot nyelt. A reggeli kevés volt, a tea langy. Elek lomhán felállt, az öregnek egészségére kívánta a reggelit, és kiballagott az ebédlőből. Meglepődve látta, hogy a másik ajtón éppen ak­kor türemkedik kifelé Schmütz, integet a kezelési papírjával, hívogatón. Aztán hangját is hallatta. — Gyere villanyra! Tulajdonképpen a lába vit­te. És közben egyre azon töp­rengett: mi a fenének foga­dok én mindig szót ennek? Hisz nem is akarok vele men­ni. De hát miért ne ? És ment. Sőt. Amikor Elek, a mázsás villamosmérnök Schmütz mel­lé ért, barátságosan átkarolta a vállát. Ez a mozdulat meg­nyugtatta. Érzelmi roham lep­te meg: gyöngéden határozta el magában, hogy valahogy a gondját viseli majd Schmütz- nek, aki picike és gyámolítás- ra szorul. Néhányszor meg is veregette Schmütz vállát, per­sze, csak finoman, nehogy csontja törjön. Schmütz is el- érzékenyült. — Gyere pajtás — dünnyög- te —, majd megmutatjuk mi ketten ezeknek ... — Ebben bízhatsz — mond­ta Elek. Lassan haladtak a folyo­són. Elmentek az iszapoló- helyiség mellett, s egy üve­gezett ajtóhoz értek. Mogulé bizonytalan zajok, vízcsobo­gás. lubick. vihogás, nyögés hallatszottak. Az üvegajtón egy nagy és két kisebb tábla lógott. TANGENTOR Csak egyetlen pillanatra álltak meg, hanyagul odanéz­ve. aztán mentek is tovább, látták, hogy a két kisebbik tábla idegen nyelven szól, né­metül. Die Tangentor sind nur mit ausgeleihten bettlaken zu be­nutzen! és alatta fityegett a másik: In den tantentoren darf weder gegessen, noch alko- holgetränke verzehrt werden! — Gemüse suppe — mondta undorral Elek és majdnem köpött egyet. — Mit nockerln — helyeselt Schmütz —, látom beszéled az étlapot te is. — Még a hadifogságból, igaz? Schmütz elnevette magát. — Onnan, onnan. így igaz. És közben hevesen bóloga­tott. A villanykezelésre egy ke­veset várni kellett. Aztán egy­szerre kerültek be. Kiderült, mindkettőjüknek a derekára írták elő a hisztamint. Szom­szédos fekhelyre kerülték, kézbe fogták a megnedvesí­tett pólust, és miközben a hisztamin csipkedte a dere­kukat, beszélgettek, erről, ar­ról. Érdekes, gondolta Elek, majdnem mindenben egy vé­leményen vagyunk. Egész jó kis emberke ez a Schmütz. Fociról van szó, meg a nőkről, ez két igen fontos dolog volt Elek életében. A harmadik a vállalat, erről keveset be­szélt — de Schmütznek na­gyon szép hitvallása volt a munkáról, a hivatásról, azt mondta, hogy az csodálatosan nagy dolog, az az egyetlen olyan dolog, amit komolyan kell venni az embernek. És még feketében is gesztikulált, a nagyobb nyomaték kedvé­ért. (Folytatjuk) Kampis Péter A tangentor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom