Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
Bencze József Bolthajtásos ablakuk... Bolthajtásos ablakuk csutaszárból szép zsalu. Füsttől, könnytől csípásak, döglött tyúkot kiásnak. Hajuk céloz egy szekér yezemice- föveny én. Cigánybegyes forró ég, körülötted forgódnék. Putritüzben síri csend, bagolyhasú pipa leng. Béka-kása, kigyózsír, nyögdécsel a hollóhír. Hónuk alá hegedűt, álmodok víg nyirettyűt. »Banga duri dódé, aszott csalamádé, meghalok a fekete 'j Holdcsipejű lányért« i Szerencsétlen léhaság, megíratlan éhhalál, lógó orrú víg basák, éljen hát a vigaszság! Étvágyuk is olyan jó, rogyadozik tányér, meghalok a fekete holdcsipejű NYÁRÉRT! Áj-vé, Áj-v Zalán Tibor Ólomkatonák (Pelczer István dallamára) v Végig az úton mennek a furcsa katonák. Fegyver a vállon — mellükön véres kardvirág. Clom a csákó’ ólom a csizma, a paripák. Végig az úton daltalan ajkú katonák. Élükön kardos, térképet néző kapitány. Fénytelen szemmel, sápadtan követik a katonák. Vége a harcnak, visszavonulnak. Nincs * tovább. Ölöm egekbe visznek az ólom paripák. Munkásfestők, amatőrök Ki az amatőr? Aki jó úton halad előre. Az amatőr- ség nem minőség, hanem állapot. Semmilyen arisztokratizmus nem indokolt, hiszen gyakran előfordul — az autodidakta, a naív festő, az amatőr esztétikailag »lekörözi-« a hivatásos alkotót. A képzőművészet forrása ugyanis nemcsak a főiskola, a tehetség több helyről bukkan elő. Nagy névsort sorolhatunk azon mesterekről és alkotókról, akik önképzés útján váltak szobrászokká, festőkké, így többek között Borsós Miklós, Baksa Soós György, Vén Emil, Nolipa I. Pál — a fiatalabbak közül Janzer Frigyes, Kaubek Péter, ifj. Keleti Jenő, Tava- szy Noémi, Tilles Béla. Szabadiskolák A Dési Huber István Kör, a bajai Rudnay Szabadiskola, a Vasas képzőművészeti szakkör, Hermann Lipót, Aba Novak Vilmos, Uitz Béla szabadiskolájában váltak művészekké az amatőrök. A folyamat napjainkban is folytatódik. A nagy cenzúra a felszabadul as, amikor az egész nép ébredt alkotó lendületére, s a tehetségkutató mozgalom keretében nőtt fel egy új nemzedék a budapesti Derkovits és a nagymarosi Nagy Balogh János népi kollégiumokban, elég ha Kántor Lajos, Óvári László és Kiss Nagv András nevét említem. Napjainkban is erősödik a képzőművészeti amatőr mozgalom, a megújulás egyik forrása. Műhelyek Jubileumát ünnepelte a — a 30. évet — a Csepeli Munkásotthon Képzőművészeti Köre, ahol Ék Sándor, Olcsai Kiss Zoltán. llosvai Varga István, Gádor Emil irányításával olyan alkotók érték el a hazai és nemzetközi szintet, akik régebben amatőrök vagy egyszerűen a festészet jelöltjei voltak: Bakallár József, Misch Adám, Németh Miklós. Ilyen művésztermő alkotó műhely működik évtizedek óta a Ganz-MÁVAG-ban, a Május 1. Ruhagyárban, Ze- begényben. Debrecenben. Kiemelkedő a vasutasok Új könyvekről — röviden Keresztúry legújabb kötete Keresztúry Dezső legújabb verseskötete így éltem címmel a Magvető gondozásában jelent meg, Keresztúry »öreg- kari« verseit tartalmazza, mondhatni »őszikéit«. Keresztúry mégsem Arany roKeresztúry Dezső Beszélgetések a küldetésről í. A. : Élsz? B. : Élek. A. : Félsz? B. : Félek. A. : Csak aki fél lehet igazán bátor. B. : Én hős leszek félvén a vacogástól. 2. A. : Barátom így se, úgy se menekülsz! Istenúgyse: visz, veled vagy ellened a végzeted! B. : Feneketlen tóba fúljak? Lelkem csak lángba hullhat? Inkább messze futok. Nem így a jobb? A. : Annyi eszed sincs, látom, mint gyümölcsnek a fákon. Azok mint okos vének megérnek. B. : S asztalra, sárba kerülnek; magot vet ezer közül egy; sok magból pár kikel, de hány vesz el? A. : Mégis van folytatódás. Hogy jó legyen, prédikálj, Jónás, így kívánja Istened, vagy vízbe vet. B. : S a cet kiköp a parton, hogy kövessem parancsom: szavammal szól az Űr! S meg ki javul?. kona, noha versépítkezése, nemkülönben nagy klasszikusunkhoz való vonzódása (Aranyról szóló könyve) ilyen megfogalmazásokra csábít, holott költészete sokkal inkább berzsenyis veretű. »Keresztúry az emberi, em- berségi veszélyhelyzetnek (mely épp a helyzet okán: közösségi, történeti, kétszemélyes, többszemélyes is) evidens fölismeréséig, s azon túl érkezik el; az a túl az, ami már nem törvényőrzés, hanem teremtés« — írja kötetéről Tandori Dezső. Számvetés e kötet. Eddigi pályáját összegezi Keresztúry: a költőét, a tudósét, a közéleti emberét. »Zuhog az eső, engem áztat, / fecseg a vád, engem gyalázhat: / amit lemos, rámszennyez: látszat.« A magyar tudomány arcképcsarnokából Ledinczky Gyula: Csónakok szakszervezetének patronáló tevékenysége, mely azt eredményezte, hogy szerte az országban működnek vasutas képzőművészeti körök, s egy nemzetközi vasutas képző- művészeti kiállítást is rendeztek a Műcsarnokban az 1960-as évek elején. üoiwesoi. Nagy László Ex librise Vasutas képzőművészek Eseményszámba megy az évi vasutas képzőművészeti kiállítás. Hol a Nyugati pályaudvar kultúrvárótermé- ben, hol a VIII. kerületi székházban tartják. A szobrászok vezetője Kirchmayer Károly. A tudatos, évtizedes hagyományokkal rendelkező közös tevékenység azt eredményezte, hogy az ország vasutas festő- és szobrászjelöltjei lendületesen fejlődnek Miskolcon, Szegeden, Szombathelyen és Budapest agglomerációjában is. Ennek köszönhető, hogy ebből a tág körből került ki Ficzere László, Szeműk György, Nagy János, Klimaj György. Ök már nem nevezhetők amatőrnek ; festők, szobrászok. Kiemelkedő példák adódnak bőven. 1948-ban szervezte meg Ledniczky Gyula munkásfestő a Sortexban a képzőművészeti szakkört, melyet Iván Szilárd vezetett. Ez a műhely lendítette a továbbiakban sok tehetség kibontakozását. elég ha Bartl József nevét említem. A munkás amatőrök mozgalom célja kettős. Egyrészt örömet biztosít az amatőr színvonalon maradó alkotók népes táborának, másrészt a festői, szobrászi utánpótlás része. Föllendült a képzőművészeti élet a váci Híradás- technikai gyárban, ahol Toman Gyula munkásfestő kiállítását rendezték meg az üzem ebédlőjében. Hasonlóan cselekvő élet jellemzi a XX. kerületi Kisduna galéria festői szakkörét, ahol Bodnár Ede és Pánti Imre egy személyben munkások és egyre kitünőbb képek- komponálói. Budapest első gyűrűjében, a hajdani külvárosokban fellendülőben van az amatőr képzőművészeti mozgalom, elsősorban a szakszervezetek és a Hazafias Népfront cselekvő közreműködése révén. Rákospalotán Orosz László és Nagy Előd erjeszti ezt a munkát, mindketten festőművészek és kört is vezetnek. A Kőbányai Művelődési Központi könyvtárában alapította meg M. Kiss József grafikusművész a 25. Galériát. ahol sok művószjelölt készülődik pályájára és kap kiállítási lehetőséget. Amatőr honvédek A magyar néphadsereg régóta és egyre inkább segíti és támogatja a szolgálati idejüket töltő katonák képzőművészeti tevékenységét. Ennek keretében tartották még 1977-ben Zalaegerszegen a honvéd amatőr képző-, ipar-, és népművészeti kiállítást. Jellemző a számadatokra, hogy közel nyolcszáz művet küldtek be a pályázatra, melyből végül is kétszáz munkát javasolt bemutatásra a zsűri, több mint száz alkotó képét, szobrá:, iparművészeti jellegű tárgyát. Ez a tárlat azt igazolta, hogy a magyar néphadsereg katonái és polgári személyzete közül több tehetséges festő, szobrász érheti el további távlatait — így elsősorban Unyi István, Viszt György. Petrovics Adorján, Béres János. A holnap A munkásfestők saját önképzésükön túl tulajdonképpen az ipari folklór letéteményesei, őrzői. A régi és mai munkáshétköznapok emi- beri és tárgyi környezetét is feltárják néprajzi, politikai és művészettörténeti értékekkel egyaránt bíró tevékenységük. Gondolati, eszmei leltár ez az esztétikum eltérő színvonalán — tárgyban fennmaradó emlékezés kornyomat; tehát történelem L. M Szabolcsi Gertrud A Magryar Tudományos Akadémia 139. közgyűlésén a levelez® tagok sorából rendes taggá választották — többek között — Szabolcsi Gertrúdot. Az egyenjogúság szóbeli elismerése ellenére nem túl sok női akadémikus foglal helyet a Magyar Tudományos Akadémián. Ezért önmagában is érdekes a tudós portréja, akit a nők közül harmadiknak választottak akadémikusaink soraiba. Szabolcsi Gertrud 1923-ban született Nagyváradon. (Amikor a riporter arról érdeklődik: illik-e ezt hölgytől kérdezni és főleg leírni, elneveti magát: »Megteheti nyugodtan, amikor levelező tagnak választottak, közölték az újságok ...«) Családi indíttatás nem aspirálta tudományos pályára; a gimnáziumban kezdett vonzódni a természettudományokhoz, először a fizika, majd egyre jobban a kémia érdekelte. A középiskola befejezése után kelmefestőként dolgozott, és 1945-ben a kolozsvári egyetem vegyészkarára jelentkezett. Akkoriban, a háború utáni években sok budapesti diák keresett ott menedéket a kibombázott fővárosból, így ismerkedett meg egy budapesti orvostanhallgatóval: az ismeretségből házasság lett, és a házaspár visszatelepült a fővárosba. 1949-ben végezte el a vegyészkart, de már hallgatóként is dolgozott az általános kémiai tanszéken, ahol fehérjékkel foglalkoztak. 1950-ben került gyakornokként aoba az intézetbe, ahol azóta is dolgozik: a Karolina úti kutatóhely ma az Akadémia szegedi biológiai központjának enzimológiai intézete néven működik. Azaz hogy — mégsem egyfolytában dolgozik itt, csak jogilag. Mert 1950-ben »kikérték« egy évre, és az Akadémia elnöki osztályának vezetője lett. — Nagy élmény volt Erdey-Grúz Tibor és Rusznyák István mellett dolgozni — mondja, de a tudomány, a kutatás szeretet« visszavonzotta. Visszatért az intézetbe, ahol Szörényi Imre, a híres biokémikus mellett lett aspiráns. A szigorú tudós melletti munka sokat formált Szabolcsi Gertrúd emberi-kutatói magatartásán is. Szabolcsi Gertrúd 1957-bsn lett kandidátus: értekezésének témája a fehérjék szerkezetének kutatása volt. 1964-ben szerezte meg a tudományok doktora fokozatot, ezúttal a fehérjék szerkezete és működése közötti kapcsolat volt disszertációjának s tárgya. Jóllehet a fehérje óriás molekula, csak egy kis része vesz részt a működésben (anyagcserében). Minthogy az élő szervezetben a fehérje képződése sok energiát igényel, vajon ennyire pazarló-e a természet? Nem, az egész szükséges ahhoz, hogy annak a bizonyos »kis rész«-nek a szerkezete kialakuljon. Az elsők között volt, aki olyan módszert dolgozott ki. amellyel a fehérjeszerkezet részleges megbontása révén ki tudta mutatni, hogy egyes részek — kisebb vagy Ivan Milonov vett egy malacot. Kicsi volt, rózsaszínű — és agyag. Egy rés is volt a malac hátán, amelyen át a sztotinkákat lehetett bedobni. Ivan Milonov naponta húsz sztotinkát dobott bele. Végül összetörte a malacot, és kivett belőle öt leva nyolcvan sztotinkát. — Kevés! — állapította meg Ivan Milonov. Elment, és vett két malacot. Kicsit, rózsaszínűt, agyagot. A két malacban két hét alatt tizenegy leva és negyven sztotinka gyűlt össze. Tetszett a dolog, és veti még tíz malacot. így már ti- zenkétten voltak. Egy hónap leforgása alatt az apró agyagjószágokban tizenöt leva és harminc sztotinka csörgött. A házban azonban híre ment, hogy Ivan Milonov állatfarmot hozott létre. Sőt. a szomszédok váltig állították hogy esténként öt sajtárnyi moslékot kever a jószágainak. A szemben levő szövetÁ malacok * Bolgár (Pl kezeiben pedig arról panasz-I kodtak, hogy az ólak elviselhetetlen bűzt árasztanak. Ivan Milonov eleinte mitse törődött a pletykával, de egy nap kijöttek a közegészség- ügyi állomástól, hogy megnézzék a malacokat. Buzgó kutatásuk ellenére sem találtak semmit, de lvan Milono- vot végül is megbüntették, mert a szemetesvödrön nem volt fedő. Ivan Milonov ösz- szegyűjtött pénzének a felét fizette be. Néhány nap múlva kiszállt egy újabb bizottság, most — a mezőgazdasági osztálytól. Ivan Milonov- nak pedig, szerencsétlenségére,; nem volt virág az erkélyen. —- Hová Tették a virágok? — találgatták a szomszédok a bizottság előtt. — Bizonyára mindent kidöntöttek a malacok!!! A bizottság fölháborodott. Megbüntette Ivan Milonovot aki összegyűjtött pénze másik feléből fizette ki a bírságot. Hazaérve Ivan Milonov határtalan elkeseredettségében hidegvérrel összetörte a malacokat. De nem változott meg semmi. Szomszédai továbbra is elkerülték. Ivan Milonov elgyöngült, szeme alatt sötét gödör jelent meg, a haja hullani kezdett... — Mfég megbetegszik ez ar. ember — suttogta valaki. — Igen, de ha eladja a malacait, fölveti majd o pénz — egészítette ki a másik./ _ — A malac az kényes dolog! Törődést kíván — mondta egy hajdani mezőgazdasági dolgozó. A ház két táborra szakadt. A többség elítélte Ivan Milonov tettét. Beadványokat írogattak a hivatalokhoz és a főhatósághoz, följelentést tettek a rendőrségen, és lenéző mosollyal mentek el mellette, ha történetesen találkoztak vele. De voltak olyanok is. akik esténként a részvéttől űzve tették le ajtaja elé az ételmaradékkal teli zacskót. öt hónap múlva Ivan Milonov nem bírta tovább: lakása ablakát szélesre tárta, és bocsánatot kért a szomszédaitól. Utána meghívta őket, és remegő hangon bi- zonygatta, hogy itt sohasem voltak malacok. A szomszédok szobáról, szobára jártak, figyelmesen körülnéztek. és bólogattak. Végül is azt mondták: — Idefigyelj, Iván! Olyan nagy lakásod van... Miért ■ nem foglalkozol malacneveléssel? fordította: Mlgray Ernőd nagyobb mértékben — hogyan járulnak hozzá az egész működéséhez. Ez a kérdés egyébként szorosan kapcsolódik szervezetünk saját fehérjéinek lebomlásához és megújulásához. A Magyar Tudományos Akadémia Szabolcsi Gertrúdot 1967-ben választotta levelező tagjainak sorába; székfoglalójában is a fehérjetémákat dolgozta föl tovább. Életrajzához tartozik, hogy államunk egy sor kitüntetéssel ismerte el eredményes kutatómunkáját: 1970-ben a a Munka Érdemérem arany fokozatával, 1961-ben Akadémiai-díjat kapott, majd 1973- ban Állami Díjban részesült Aktív közéleti ember is, számos hazai és külföldi tudományos és társadalmi szerv, bizottság tagja. Kutatásl területe hosszú ideig elsődlegesen az egyedi fehérjék (egy-egy fehérje, enzim) szerkezetéhez, működéséhez kapcsolódott. ebből vont le következtetéseket, a fehérjék működésmechanizmusára és a fehérjeszerkezet általános sajátosságaira. Újabban azt vizsgálja: a fehérjék egymással, sejten belül milyen kölcsönhatásban vannak. Jelenleg épp a vörös vérsejttel kapcsolatos kísérletek sorozatát folytatja munkatársaival, olyan elmerülten, hogy a riportra megbeszélt időpontra sem emlékezett, mert egy nem a várt eredményt hozó kísérlet adatait számíl- gatta, elemezte. Egy új jelenséget ismert föl a vörös vérsejttel kapcsolatban: a sejt hártyája, ha az ozmózis nyomás (azaz a sejten belüli és a környező folyadék nyomásviszonya) változik, pul- zál, és molekulaméret szerint enged ki a sejtből sókat, fehérjéket. A kérdés: másfajta sejt is így viselkedik-e; vagy ami még ennél is fontosabb: mit lehet a sejtbe ilyen úton esetleg bevinni ? Ez a probléma a gyógyszerek alkalmazásának egyik korszerű kérdése. Hobbyja a munka. És ez nem frázis: ha egy kutatási probléma, egy kísérletsorozat érdekli, azzal hetekig képes akár éjjel-nappal is foglalkozni, minden mást félretéve. Ha éppen túlkerül egy ilyen időszakon, zenével, olvasással pihen. Pontosabban: preklasszikus zenével vagy Mozarttal, Szabó Magda és Ionescu írásaival. Inkább a novella érdekli, mint a regény, talán azért is, mert az érzelgősséget nehezen viseli el, s arra — mint mondja — a novellában, szerencsére, nincsen hely ... Talán összefügg ez a szakirodalom változásával is — tűnődik —, hiszen régen hosszú, terjedelmes szakcikkekhez »szoktattak« minket, most pedig a rövid, lényegre törő szakmunkáké a jövő ... És a nő, a családanya szerepköre? Ott is egy, a tudománnyal összefüggő eseményre a legbüszkébb: előző házasságából született 26 éves nagylánya nemrég doktorált általános nyelvészetből és szintéii kutatói pályára készül. Aminek külön örül: saját akaratából teszi ezt, nem az édesanya befolyására, és tőle nagyon távoli tudományterületen. Lehet, hogy Szabolcsi Gertrúd mindebben saiát pályakezdésének ismétlődését látja. Sz. J. h Rumen Balabanov*
