Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
Elő múlt IMmpM ■ * % m*i* J '■* Vi! SÄBi^^^^ÄS . * '!*.».«> >V2J ^w§yw! A buzsáki tájház A falu központjában, a Táncsics téren megnyílt a népművészeti tájház. Messzi országokba is eljutott a buzsáki hímzések híre, sokan ezért úticéljuknak is tekintik, hogy fölkeressék azokat a házakat, ahol még találhatók öreg szőttesek, illetve él a hagyomány. Napjainkban nyolcvan asszony dolgozik a Délbalatoni Háziipari Szövetkezetnek. Idegenforgalmi látványosság a buzsáki búcsú is, a vásári forgatag sem lenne, ha nem élne a népművészet Tegnap délelőtt hangulaté* műsor keretében — a marcali Baglas Népi Együttes közreműködésével — Tóth Károly, a megyei tanács elnök- helyettese adta át a buzsáki népművészeti tájházat. Három épületből áll a még sok tekintetben kihasználatlan zöld területen fekvő táj- házegyiittes. A lakótelek az épületeivel és a hozzá tartozó kerttel egy jómódú parasztcsaládé volt, A főépület — ahol valamikori lakóinak az életmódját idézik a kiállított ■ múzeumi tárgyak — tömésfalú, vaskos mellvéddel, szögletes féloszlopokkal díszített. Középső ■ helyisége korábban füstöskonyha volt — mai berendezése is ezt mutatja —, elől az úgynevezett tisz'ta szoba, a másik oldalon a lakószoba 'húzódott. Mind a két szobát egyébként a konyhából fűthető mázas szemeskályha melegítette. A lakószobát a XIX. század végi állapotoknak megfelelően állították helyre, a konyhától jobbra.o&ő szobában Buzsák régi népművészetét és a mai népi iparművészeiét csodálhatjuk meg. A lakótelken a hidast és a tyúkólat. kivéve megmaradtak a gazdasági épületek, a telek végén keresztben álló istállópajta, pincével egybeépített magtárkamra a XX. század elején épült. Egy másik épületben kapott helyet a Sio- tour árusító helye, ahol 'megvásárolható buzsáki hímzéseit, faragások közül válogathatnak a látogatók. Az ajándékbolt választéka sokrétű, a szövetkezet asszonyainak a termékeit mind ide hozzák eladásra. Reméljük, 'nem is fogy ki a készlet sohasem. Buzsák népművészetén nemcsak ennek a községnek a hagyományait értjük, hanem ide tartozik stilvsaba a táskái, a tótszentpáli és a varjaskéri lakosság körében elterjedt hímzés is. A buzsáki és a környékbeli asszonyok maguk szőtték len-, kender vásznaikat. Ezek díszei főként vörös, vörös-kék, vagy bordó, ritkábban pedig több színnel készültek. 1902—1905 óta kezdtek egyébként foglalkozni az asszonyok a hímzések eladásával. A község neves faragói közül Boszkovics János és Karai Ixijos szép munkáiban gyönyörködhetnek a kiállítás látogatói. A gyi'ekek figyelmébe ajánljuk falusi pajtásaik egykori egyszerű játékait, a főleg kukoricaszárból készült kedves figurákat. A megnyitó alkalmából a nyolcvan szövetkezeti dolgozó közül négyen eljöttek, hogy a helyszínen bemutassák, nem boszorkányság a boszorkányos öltés... Váradi Jánosnét Filó Istvánná, Hegedűs Jánosné és Gya- nis Ferencné készségesen válaszolt az érdeklődők kérdéseire. Dr. Boross Marietta néprajzos, a Siotour fömunkatársa jegyezte meg: — A kiállítás legavatottabb kritikusai maguk a buzsákiak. Kovács Sándorné az elsők között volt kíváncsi a kiállításra. — Ha még valami hiányza- na innen, szívesen odaadom, J hogy minden a helyén legyen ... A felállítást dr. Knézy Judit, a Rippl-Rónai Múzeum néprajzosa és dr. Boross Marietta néprajzos rendezte. A porta helyreállítási tervét L. Szabó Tünde I készítette. A I táj ház anyagát a megyei /! múzeumok ! igazgatósága és a Népi Iparművészeti Tanács bocsátotta a buzsákiak ren- uelkezésére. A Siotour j igazgatója, dr. Fodor János | azt is elmond- ■j ta, hogy be- j kapcsolják . az j idegenforga-, lomba a buzsáki népművészeti tájházat, a csoportok érdeklődését fölhívják Somogy újabb nevezetességére, s ott műsoros rendezvényeket is tartanak a nyáron. Horányi Barna képzőművészeti kis galériák Csehszlovákiával határos megyénknek, Borsod-Ahaúj- Zemplénnek festői tájegysége a Pitypalatty-vülgy. Ebben a fürjek hangját utánozó, szép nevű, s s a Bükk hegységig nyúló Völgyben hat község húzódik meg. Az egyik falucskában: Pa- rasanyán, nagy esemény zajlott le. Igaz, hírverés nem előzte tmeg, nem volt ott a tévé, a filmhíradó — három falu általános iskolásai adtak műsort, hálából az ajándékért, amelyet községük kapott. A Borsod megyei Tanácsnál szívügynek tekintik a minél többek által könnyen megközelíthető közművelődési kis központok létesítését. Kézzelfogható bizonyítékai ennek a felfogásnak az errefelé sokasodó kis galériák is. Béres Ferenc, országos hírű népi énekművészünk félszáz képből álló gyűjtemény - nyel ajándékozta' meg Sárospatakot, ahol annak idején a tanítóképzőt végezte. Ezen a vidéken született Czinke Ferenc festőművész is; az ő felajánlásának eredményeként jött létre Pácin község kis galériája. Erdőbényén, a művelődési házban, és Szikszóm is átadtak az utóbbi időben egy-egy kis galériát. Varbő községben született Gergely Mihály lró, akinek jó néhány műve is ezen a környéken játszódik, s aki nemrég szép gesztussal bebizonyította, hogy szíve ide húzza. Varbó, Parasznya és Rados- tyán: közös tanácsú községek: Parasznya mindegyiktől egyformán könnyen elérhető. Itt épült — a 30-as években — a környék első emeletes háza. A felszabadulás után könyvtárat - .'létesítettek benne, amely tízezer környékbeli számára nyújt olvasnivalót S most már egyebet is. A Gergely Mihály által adományozott, 90 lapos grafikai gyűjteményből itt is kis gaR^.a alakult és elhatározták, hogy az állandó •'kiállítás mellett évente 3—4 időszaki kiállítást is rendeznek benne. — Ügy állítottam össze az anyagot — mondja az író —, hogy jó áttekintést nyújtson a grafika minden ágáról: a ceruza-, szén-, tusrajztól a rézkarcig, linó- és fametszetig — másfelől képet nyújtson századunk graíikusművésze- térőL Karikatúráik és hazaikülföldi gyerekrajzok teszik teljessé a kis galéria anyagát. K övetendő példa! Falusi GYERMEKEINK M í*#** r I Megújulóban az ifjúsági dalosmozgalom Aki szereti a fiatalok közös énekét, s hangversenyekre jár, esetlég maga is énekel valamelyik együttesben, tanúja lehetett annak, hogy a rádió éneklő ifjúsági hangversenyei sem a dalosoknak, sem a feö- zönség’nek nem nyújtottak valódi élményt. Nemi is nyújthattak, hiszen nem azért szervezték. A rádió számára készítendő hangfelvétel volt a cél, s a cél eleve meghatározta a többi körülményt is. Nemcsak a szó szoros értelmében véve gépiesen — a’ rádió felvevő gépeinek alárendelve — zajlottak le ezék a hangversenyek; ritmusuk, hangulatuk is gépies volt. A gyerekeknek katonásan, pisszenés nélkül, szigorú időrendben kellett fölvonulniuk a színpadra, szorongva kellett énekelniük, mert ha nem sikerül a felvétel, hosszú évek munkája veszítheti el értelmét, s a végén legfeljebb föllélegeztek, de nem örülhettek igaián, hiszen teljes bizonytalanságban várták a döntést, amelyre csak hetek múltán számíthattak. Talán már el is. felejtették az egészet, amikor iskolájuk megkapta a hivatalos értesítést, mely az esetek döntő többségében azt tartalmazta, hogy »a kórus felvétele, sajnos, nem sikerült«. Igazi mozgalommá nem válhatott ez az Éneklő ifjúság. Az iskolai éneklő közösségek többségét nem vonzotta, s azok közül is, akik egyszer belekóstoltak, nem egynek örökre elment a kedve attól, hogy ismét vállalkozzék a szereplésre. Sok-sok bírálat, vita, s a valóságos helyzet elfogulatlan fölmérése után határozta el a Kórusok Országos Tanácsa, hogy megreformálja az ifjúsági dalosinqzgalmat. Vessünk 'azonban előbb egy pillantást a hagyományokra: Lassan fél évszázada, hogy Kodály munkássága nyomán megfogalmazódtak az Éneklő Ifjúság alapfelvei, s kialakult az iskolai énekkarok rendszeres ünnepi találkozóinak gyakorlata. Előbb alkalmanként rendeztek ifjúsági hangversenyeket, majd az első Margitszigeti Éneklő ifjúság sikere nyomán 1934-től az egész országban elterjedt ez a név, s a névvel együtt a mozgalom is. Az Éneklő Ifjúság énekkarai a népdalból megszülető új magyar kórusmuzsikát vitték diadalra, s hangversenyeik formai újdonsága az volt, hogy nemcsak az egyes kórusok énekeltek külön-külón. hanem egy-egy nagyszabású kánont a részt vevő összes kórus közösen énekelt el. Az éneklés ígv wált igazán közösségi élmény- nyé. Rendeztek még néhányszor j éneklő Ifjúsági hangversenyt1 a felszabadulás után is, a mozgalom azonban fokozatosan elnémult. A hetvenes évek elején a rádió élesztette fel az Éneklő Ifjúságot, az általuk választott ut azonban, mint láttuk, nem vezetett célhoz. Az Éneklő Ifjúság módosított rendszeréiben a Kórusok Országos Tanácsa új szervezeti kereteket dolgozott ki az ifjúsági dalo6mozgalom számára. A mozgalom gazdái a megyei kórusszervezetek és az ifjúsági szövetség megyei szervei lesznek, hiszen ők ismerik legjobban saját hagyományaikat, lehetőségeiket, együtteseiket. ‘ Alapvető célja a módosított rendszernek, hogy a kórusok tagjai örömmel énekeljenek, sehol másutt meg nem szerezhető élményt kapjanak aZ Éneklő Ifjúság rendezvényein. Tömegeket akarnak mozgósítani, de úgy, hogy a mércét nem szállítják léjjebb. A művészi színvonal és a széles társadalmi bázis' épségének biztosítéka lehet, hogy két, egymással párhuzamos vágányon jelölték ki az utat: ünnepi, fesztivál jellegű kó- rustalálkozóirat rendeznek, s vetélkedőket, versenyeket is. A rádiós szereplés nem a legfőbb elérendő col lesz, hanem csupán az egyik természetes következménye a kiemelkedő művészi teljesítménynek. A legjobbak ezenkívül hanglemezfelvételen, jutalomtáborozáson, országos vagy nemzetközi kórustalálkozókon vehetnek részt. Ezeken a versenyeken, választják ki az országos diáknapokon szereplő kórusokat, de a diákna-. pi szereplésre olyan kórust ,is meghívhatnak, amely -csak« a 'fesztivál jellegű találkozón énekeli szépen. *dofb Elemér y (Cyertjjás László felvitelei.)
