Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

Banos János • • Üzenetek í. Jaj anyám ki ajkára adtad a szól mint duzzadt emlőd fiadnak nem tudtad: a farkasok dühe széttépi az emberek nyelvén dadogót 2. Lám most kisírhatnád magad a síráshoz is egyedül vagy Lám most elmehetnél magad az út is menne lábad ala^t 3. Láttam én a tengert: ótkarolhatatlan Félelmek karolnak még hatalmasabban 4. Szerettelek s olyan reménytelenül • mint lepke a fényt ki vakon az ablaknak repül 5\ Csupa iliány az ember kitöltik a nagy hallgatások Pillantása szárad a kerten s a földben dermedt hóvirágok Alföldi ufón. Bérce* András festménye. Séta a virágzó repceföldön Az els5 gondolat a féle­lemé. Aztán elragad magáival a mámor. A félelem az is­meretlen közegnek szól, a harsogó zöld, nedves és tö­rékeny száraknak, annak, hogy a beléjük gyalogló aka­ratlanul is kárt tehet ben­nük, de győz a vonzás és las­san beléhatolsz a hullámzó zöld, felszínen lángoló sárga növény tengerbe. Melled magasában viríta­nak a sárga szirmú, apró vi­rágok. Illatoznák körötted végeláthatatlan messzeségig, megszámlálhatatlan soka­ságban, mint ahogy meg- számláíhatatlaiJioik a tenger hullámai is. Mert a tenger ez ta. ez a ahogy lassan — mint nehéz­rikító sárga mező; ellep, ahogy lassan — mint nehéz­kes óceáinjáró gőzösök rfc- ladsz, befele, céltalanul, hi­szen ugyan miféle cél volna kitűzhető ebben a buja, mé­gis ringatóan nyugalmas hul­lámzásban. Távolodsz az országúitól, és ahogy elmaradnak mögötted megszokott gondolatok és hatalmába kerít egy új. má- morító érzés, a nyugalom, a tisztaság különös, felemelő érzése. Kicsike leszek apró sötét folt ebben az óriási tiszta mezőben, báx nem lát­hatod magad kívülről és fe­lülről. Megidéződik benned egy különös látomás képe. Mondjuk, helikopterrel vol­na megvalósítható — gondo­lod magadban —, ahogy ma­gasan lebegve e fölött a cso­dálatosan nyugodt-és mégis élő közeg fölött, úgy kétszáz méter magasságban, hogy már ne hallatszon le a riasz­tóan erős motorok bombölé- se. A helikopterről egy kö­tél lógna alá, azon kamera, közvetlenül a felszít! fölött. És ahogy ez a kéttörzsű, vé­kony fonállal kapcsolódó szerkezet lassan előre lebeg­ne, felé fordulnál, és hirtelen leguggolnál a szálak mélyé­be. Most értntetenül ép volna a felszín, semmi sem rontaná az ősi hullámzás megbontha­tatlan szépségét. (Persze le­hetnének éppen többen is, sőt úgy még szebb volna. Már biztos vagy a kép szép­ségében, magával ragad az ötlet, már testet öltött ben­ned, árad megállíthatatlanul, és elfelejtkezel valós helyze­tedről; minden csupa lebe­gés, hullámzás, illlat körü­lötted.) A kamera lassan úszik a felszín fölött, s a távolban egyszeresük fölbukkan egy fej, aztán egy másik, harma­dik, ötödik, tizedik, huszadik, mint delfinraj az óceánból. Csupa nevető, integető em­ber, mellig kiemelkedve a sárga tengerből. De el is tűnnének hirtelen, hegy he­lyettük — máshol — újab­bak bukkanjanak íel, és í-tv tovább, folyna a néma játék, az ősi tánc, ahogy a delfinek vándorolnak a maguk vi­dám szokása szerint, a fel­szín fölött és alatt A kamera közben úszna csak tovább rendíthetetlenül, figyelő szeme leginkább egy óceánjáró orrában álló meg­figyelő szeme lehetne, illetve ahhoz hasonlítható a legjob­ban, de nem pontos mégsem a kép, mert ott elkerülhetet­lenül benne volna a látvány­ban az előtted lévő korlát egy darabja, sőt talán a horgonyláncot, vagy az elő­remeredő zászlórudat is be­fogná tekinteted, zavarva ez­zel a tökéletes összhatást így — vékony szálon le­begve — két közeg között más a hatás, bizonytalanabb, hiszen nincs semmiféle ka­Sass Ervin paszkodást nyújtó pont és ez­zel teljesebb is, mert gát nél­kül hathat rá á szabad moz­gás szépséges koreográfiá­ja. A szépséget szívnád ma­gadba a kamerán keresztül. Az érintetlen szépséget, amely után régóta vágyako­zol. (Persze tudod azt is, hi­szen a fantázia játékai között is működik agyad számokon és adatokon csiszolt ellenőr­ző rendszere, hegy valójában ez a módszer sem tökéletes, mert elképzelve hibátlannak tűnhet, a megvalósítás során bizonnyal akadna egy sereg zavaró tényező, például a he­likopter motorjainak szele, ami megbontaná a hullámok eredeti játékát vagy esetleg a fölötted szálló gép árnyé-t ka, egyszóval úgy már bizto~ san nem volna olyan tökéle­tes: De te most ábrándozol, és nem törődsz ilyesmivel, mert a játék érdekel.) Nem törődnél azzal sem, hogy a leghosszabb tengeri utazás is véget ér a túlpar­ton; számodra most végtelen volna a tér, és ha nem is végtelen, az óceánokhoz ha­sonlóan megfoghatatlan a mélység. Azért tudatod sar­kában ott volna a környező zöld lombok kékbe játszó rengetege, hiszen késő dél­után van már, ilyenkor a legbizonytalanabb a fény, de mostani hangulatodhoz, a helyszín épp ez a világítás a legmegfelelőbb. Bevallanád magadnak, hogy valójában szükséges ez a kékes zöld lombkoszoirú a 6árga óceán horizontján, kiegészíti, ellen­pontozza a látványt, még ak­kor is, ha zavarja az előbbi kép végtelenségének értelme­zését. De hát olyan sokszor meg­tanultad már, az efféle élmé­nyek kergetése közben, hogy a több-kevesebb sikerrel megidézett szépségek harmó­niáját mindig megzavarja valami ellentmondás, ám — kellő vagy hiányos, magad sem tudod — tapasztalataid arra is megtanítottak, hogy éppen az ellentmondás, ami megíoghatatlanná teszi a szépséget a maga tökélyé­ben, mintha a szivárványt akarnád képkeretbe zárni, tudva közben, hogy az csak távolról — és haladj felé vagy el tőle — mindig ugyan­olyan távolról létezik, illet­ve képződik meg szemed re­tinahártyáján. Mert hát tanultál annyit a fizikából, hogy tudd: a szi­várvány jelenség csupán, ám most nem ez a fontos, hanem az, hogy megunhatatlan és beteljesülést soha nem adó szépsége nem a színek egy­más melletüségében, az ív formájában van — hiszen ezt reprodukálhatod —, hanem ebben a megfoghatatlanság­ban, s abb,vn, hogy akaratod­tól függetlenül idéződik eléd. csak bizonyos időben és helyzetben, el nem vihető, el nem mozdítható módon. Mindez az eszedbe Jutna vágy inkább átsuhanna agya- H dón, ahogy ballagsz befelé. 9 szavakba nem tudnád önteni, fi körülírni is csak akadozva I ezt a különös mámorító ér- H zést, mert nincsenek rá meg- I felelő fogalmak, s ahogy a R mámor — beteljesülést nyer- I ve az álmodozásban — las- H san jó érzéssé szelídülne. I úgy halványulna benned a sí fölidézett kép. Üjra észre- vennéd körülötted az apró, sárga virágokat, talpad alatt a nedves és puha földet, s ez új gondolatokat, érzéseket szülne benned, kiűzve helyé­ről az iméntit, és végül visz- szaforöulnál az országút felé. Az autóban becsatolod 1 a biztonsági övét, bekapcsu- I lód a rádiót és cigarettára | gyújtasz Elindulsz — vagy | elindultok* mert lehettetek I többén is — hazafelé, esik I pár szó az iménti élményről, I közben félfüllel a délutáni I hírekre hallgatsz és amikor észreveszed, hogy inged és nadrágod . foltos lett a sárga virágportól, kezed gyakorlott féig öntudatlan mozdulatá- vel lesöpröd onnan. Bencsik András A magyar tndomány arcképcsarnokából Kulcsár Kálmán A magyar marxista szocio­lógia az elmúlt évtizedben szép eredményeket ért el, több kutatására külföldön is fölfigyeltek. A szociológia szaktudománnyá vált. A Ma­gyar Szociológiai Társaság megalakulása a közelmúlt­ban a hazai szociológiai ku­tatások elismerését és tere- bélyesedését jelenti. Ma már egyre jobban hasznosítjuk a szociológiai kutatásokat a társadalmi, politikai és gaz­dasági élet minden szintjén. A hazai szociológia azonban nem olyan fiatal, mint so­kan gondolják; elég régi ha­ladó hagyományai vannak. Művelése már a századfor­duló után megkezdődött. Dr. Kulcsár Kálmán aka­démikus, az MTA Szocioló­giai Kutatóintézetének igaz­gatója egyik legismertebb, nemzetközi tekintélyű szocio­lógusunk. — ötven éve Er­dőtelken született. Szüléd pe­dagógusok. A gimnáziumot Egerben végezte (akkor és ott hallott előszód a szocio­lógiáról), majd ugyanott kezdte meg jogi tanulmá­nyait is, de ezeket Budapes­ten fejezte be. — Jogász vagyok tehát el­sősorban — mondja Kulcsár Kálmán. — Az egyetem el­végzése után hat évig ügyészként, bíróként dolgoz­tam; utoljára mint a Leg­felsőbb Bíróság bírája. Az igazságügyi szervezetben va­ló működésem hasznos volt számomra. Közel vitt a tár­sadalmi problémákhoz, ezek megoldásának kérdéséhez, a jog társadalmi szerepéhez. Ezeknek az éveknek a ta­pasztalatai meggyőztek arról, lrogy a társadalom olyan je­lenségek, folyamatok bonyo­lult összefüggése, melyekben a legjobb szándékú beavat­kozás is megtörik, eltorzul; nem kívánatos következmé­nyekkel jár, ha nem ismerik eléggé ezt a bonyolult kö­zeget, ha nem veszik figye­lembe törvényszerűségeit, sa­játos vonásait 1956-ban védte meg kan­didátusi disszertációját. a jogszociológia témaköréből. 1900-ban megjelent első könyve is erről, a világszer­te kevesek által művelt te­rületről szót Egyébként az­óta is ez a fő kutatási terü­lete. — A későbbiek során aztán be kellett látnom — mondja —, hogy kritikailag túl kell jutni a polgári szo­ciológia egészének fontosabb eredményein, értékelni kell elméleti és fogalmi teljesít­ményét ahhoz, hogy akár speciális területemen Is to­vább haladhassak. Mivel ezt a. munkát nem végezte el senki, vállalkoztam rá, s jó- néhány év kutató munkájá­nak eredményeként jelent meg 1906-ban »A szocioló­giai gondolkodás, fejlődése** című munkám, amely két év múlva a tudományok dokto­ra fokozatot is biztosította számomra, öt éve a Magyar Tűdományos Akadémia tag­jai közé választott, és meg­bíztak a Tudományos Minő­sítő Bizottság titkári teendői­nek ellátásával is. 1969. ja­nuár 1-vel neveztek ki az MTA Szociológiai Kutatóin­tézete igazgatójának, 1970- ben pedig egyetemi tanár­nak. Mindkét funkciómat azóta is ellátom. Az egyete­men a jogszociológia prob­lémaköréből tartok előadá- sokat Bár az Intézet elsősorban alapkutatásokat folytat, még­is társadalmunk sokrétű, konkrét, gyakorlati feladatai­nak megoldásában is segít Ügy hiszem a szociológiai \ kutatásokban három alapél» van. Egyrészt sem kizárólag empirikus, sem kizárólag el­méleti kutatásokkal nem ért­hetjük meg a társadalom Je­lenségeit., Ennek jegyében: minden esetben történelmi konkrétsággal kell megköze­líteni azokat az emprikua adatokat történelmi - össze­függésben kell értelmezni A szociológiát történelmi szem­lélettel kell művelni. Más­részt a szociológiai kutatá­sokat minden esetben úgy kell folytatni, hogy azok a társadalom tudatos tervezé­sében, alakításában felhasz­nálhatók legyenek. Harmad­szor pedig: nem szabad a saját kutatási felfogásom másokra erőszakolni. A szo­ciológia még elég fiatal tu­domány ahhoz, hogy sokféle kutatási módszerrel végez­zék. Ma a szociológia szerepe társadalmunk konkrét, sajá­tos folyamatainak, jelenség geinek megismerése, bizo­nyos törvényszerűségek feltá­rása. Ezt csak itt, nálunk kutathatjuk, ezeket helyet­tünk senki nem vizsgálhat­ja. És remélem, hogy a hazai szociológia' jövője töretle­nebb lesz, máit a múltja volt E. & Harmatszedő szedj harmatot tiszta gyolcsba teliholdndl tiszta gyolcsba vetkezz virágrétruhába öltözz virágrétruhába erdő fái elrejtenek az utak is elrejtenek a füvekben te lélegzői a patakban te lélegzői erdő fái engedjétek ti utak is engedjétek menekülni de miért i* megnyugodni de miért is Szirmay Endre Törvény és engedetem Már tudom: nekem kell számot adnom s úgy kell a szerelmet dédelgetnem, helyetted is minden pillanatnak, mikor majd téged elsiratlak, hogy láztól sebes ajkam kimondhassa, , ami most még fekete örvény, mert tudom, mi a szelíd engedetem, és mi ag ember szabta törvény. Nyaralási alternatívák Enyedi Kázmért csupán akkor ismertem föl, amikor egy másodpercre fölnézett a presszóasztalra helyezett má- zsányi prospektus mögül. — Mit csinálsz? — kér­deztem érdeklődve. mert még sohasem tapasztaltam, hogy valami kis érdeklődés is lett volna benne az írott stó iránt — Alternatívákat készítek — dönnyögte fáradtan, de mégis jólesően. — Miket? — Alternatívákat bará­tom. S rögtön elkezdte a ma­gyarázatot — Tudod, eddig rpindig fölkészületlenül ért a nyár. Jött a meleg s csak akkor fcead*—a kapkodni, hogy ho­vá is menjek üdülni, amikor már késő volt De most tu­dományos alapokra helyezem a nyaralást Itt van ez a ha­lom utazási prospektus, s kidolgoztam' tíz alternatívát tudod, ez a tudományos dön­tések alapja, ebből választom ki a számomra legkedvezőb­bet. — Ez már igen — Jegyez­tem meg elismerően. — És hová mész. Elővette a jegyzeteit s azt mondta: — Az egyes számú alter­natíva például nyaralás a Húsvét-szigeteken... — Csak nem oda mész? — álmélkodtam. — Fenét — mondta tömö­ren. — Nyáron a Húsvét- szigetekre? Hülyeség. Ezért vetettem el a Karácsony-szi­geteket in... — No, és? — Hát itt van például a hetes számú alternatíva. Ez már vonzóbb. Két hét Hima­láján. Kánikulában ez sem megvetendő. Csak hát az a bökkenő, hogy tériszonyom van. Én, öregem, ha az első emeleti erkélyről kinézek, már akkor is szédülök. — Jó, jó... De azt mondd már, hová mész? — Vagy itt van mondjuk az ötös... — folytatta zavar­talanul. — Hat nyári nap Londonban. — Nem rossz, i — Hát nem rossz. Csak az a baj, hogy nem tudok an­golul. Képzeld el: megszom­jazom egy pohár sörre, és nem tudok kérni semmit! Ez nagyon idegesítő lehet. — De hát nem tudsz sem-. milyen nyelven — jegyeztem meg. Enyedi mérgesen tekinteti rám. — Ne tereld mellékvá­gányra a dolgot! — Jó, -Jó. De azt mondd már meg végre, hogy akkor hová utazol? — A tizes alternatívát vá­lasztottam — világosit föl szenvtelen hangon. — És az? — Nyaralás itthon,' — De hát akkor minek ez a nagy hókuszpókusz? — há­borodtam föl. — Ezért kár volt a fáradtság... Lenézően nézett rám: — Pont olyan vagy, mint a feleségem. Semmi érzéked a tudományos döntésekhez. És egyébként is: soha nem áldoznám arra a jó magyar forintot, hogy lássam pél­dáid, amint egy őrült spa­nyol piszkavassal döfköd egy jámbor bikát. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom