Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
Barcs János Ablakok visszfényében szétdobált téglacsomkak • < seropek köpött járok kariilem kavics-kupac ki tudhatná mit kutatsz s honnan bölcs vajúdásod?! téglák hűvöse nyugtat markodhoz véső feszül megroskadt eged alatt holdad harántul szalad ■\ árnak rád még nagy kutak lelsz-e padkát enyhelyül kaphatsz-e padkát enyhelyül? ablakok visszfényében keresd ön-arcodat L éret-úton baktatsz fölróhatnád panasznak mindezt mások nevében keresve új partokat találsz-e még új partokat? talpad aíatt állvány rí s beton-kavics muzsikál neked- — mért vaigy nyugtalan Te gazdag-vagyontalan magadat, kipontozni ne hagyd — éveidért kár elherdált éveidért kár! Szerbiában. Mednyánszky Lász' - festménye, zeti GaJ ériában. Műveiből emlékkiálh'tás nyílt a Magyar NemGyörffy László Ferde, fehér fény F üggöny! — mondta suttogva az ügyelő a mikrofonba. Valamelyik •/sinéros ös-zengedte a függönyt. Tompán, csattanni a nézők tapsa: Don Juan is a függöny elé lépett a többiek után. Ö volt a főszereplő, ő lépett ki utolsónak. Vastaps! — Húzás — mondta az ügyelő a hátuk mögött mikor visszaléptek a függöny 2 iögé. Elviként Don Juan és sorjában a többiek, Sganarel- le, a szolgája, Don Carlos, az elcsábított lány bátyja és Don Luois. az apja majd a Párunknak szobra. — Vas megy! — kiabált az ügyelő. A vasfüggöny halk caikordulássai ereszkedett lefelé, az ütemes taps lassan elhalkult Még egy pillanatig a v asfüggöny kisajtaja mögött " hallgatözott az ügyelő, aztán megcsóválta a fejét. Nem nyi- tottá"kl Az öltözőben Don Juan megkönnyebülve szedte le izzadt testéről a ruhát. ' — Az öltöztető szabó ott ■ forgolódott körülötte elvette az ingét, a székre hajított nadrágját gondosan összehajtotta. — Holnap tiszita Inget adok a művész urnák — mondta. — icószönöm. Az öltöztető szabó érezte; ma neon érdemes folytatni a beszélgetést. Don Carlos rágyújtott egy cigarettára. Don. Lüois mosakodott Hárman voltak az: öltözőben, s egyikük sem szólalt meg/ Amint Don Juan felöltözött, egyik kollégája beszólt az ajtón: — Egy lány várja a portán. — Lány vagy asszony? — kérdezte Don Carlos és Do» Jüanra nézett. — Nő. — Az a jobbük eset — mondta Don Luois a törülköző mögül, és vörösre dörzsölte az arcat. Don Juan elbúcsúzott tőlük, s kiment a portáira, — Szervusz! — mondta a nő, aki várt rá. Középkorú volt, talán valamivé! fiatalabb, mint a férfi, aki mellette állt. A férfi kicsit meghajolt a bemutatkozó kézfogásnál. Don Juan zavartan üdvözölte őket. — Már öt éve ide költöztünk a férjemmel — mondta, és toporgod, mint akinek fázik a lába. — Ma este említettem a férjeimnek; meglepjük egy régi ismerősömet, és eljöttünk megnézni téged. Don Jüannak úgy tűnt, erőlteti a többes számot. — Parancsoljatok a büfébe, talán egy kávét... — Nem, nem — tiltakozott a férfi —, inkább mi hívnánk meg téged. Hozzánk, ha nincs programod ma estére. — Nincs. , — Hát akikor menjünk! B’iat kocsi állt a süppedő hóban, a főibejárat előtt A férfi kedélyeskedve vezetett. Qstorlámpák fénye szóródott a havas új lakótelep négy-ötemeletes házai között és ahogy megérkeztek az egyik második emeleti lakásba, a feleség rpgton a konyhába ment A férfi vidéki pálinkával kínálta Don Jüant, majd bekapcsolta az olajkályhát. — Szóval, ebben az évben szerződtél ide? — Igen. — Hát akkor egészségedre! — Ittak. Később a férfi túlzott udvariassággal, bocsánatot kérve kiment Don Juan maga maradt Töltött, ívott, aztán a kovácsoltvas könyvespolcot * nézegette. Leült egy puha, fehér szőrmével borított modern vonalú, fotelba, rágyújtott A férfi -visszajött, és megmutatta a másik szobát a konyhát, a fürdőszobát még a vécét is. Aztán az asz- szony behozta a vacsorát — Neked — mondta Don Jüannak —, délről egy kis maradék húsleves. Mert emlékszem, hogy szeretted. A férfi egy pillanatra föl- kapta á fejét rájuk nézett, és gyorsan egy nyikorgó, új de- mizsonbói vörös bort töltött. — Szereted a zenét? — kérdezte Don Jüantól vacsora után. — Igen. — Van néhány négerlemezünk — mondta az asszony, és a »éger« szót kicsit megnyomta. — Nem régen vásároltuk őket Pesten. Azokat tedd föl! — intett a férjének. Don Juan az asszonyra nézett, kereste a tekintetét, de az nem fogadta. — A dzsessz nékem, kérlek- szépen, a függetlenség zenéje — mondta a férfi, és feltette az egyik lemezt. — Szereted? — kérdezte Don Juan. — Mit? __ Természetesen a c ’-sesszt — Az asszony most elfogadta Don Juan szemrebbenését, és elertette a burkolt célzást. Magában mosolygott. — Hol laksz? — Nagyszerű albérletem van. —Szeretem a függetlenséget — folytatta a férfi, és lehúzta a cipőjét. — Megbocsátasz, kicsit fáj a lábam ebben a cipőben. Átment a másik szobába. — Te is megházasodtál? — kérdezte az asszony, miközben a férje a másik szobában a papucsot kereste, és egy új lemez üvöltése lebegett közöttük. —■ Persze. Van egy kislányom, két éves — mondta Don Juan. Aztán felugrott, és leállította a lemezjátszót. — Mit csinálsz? Bencze József Alvó parasztok... Sárrózsás a falu, vasárnapon néma, füstös főzőikainál röpül a fazékban. Vasérc-kohó tüdők fújtatnak a hüsőm, szívükből a gondot titokban elűzöm. Lüktet Izmaikban a hajdani robot, gémberedett izmuk mozdulni is konok. Horkoló kalapjuk nagy szemükre tapad, világkezdetétől -álmodni ok szabad... Vastag erek kötik vaskos kezeiket, méltatlanul őrzik a becsapó hitet Diófák és tölgyek vessetek nyugágyát, árnyas, puha füvöm pi hen.tetőlágyat. Levegőit habzsoló tüdők duruzsolnak, álmodik a lelke a gyötört alvóknak. Mézet csurgass tátott szájukba te szép Nap, horkoláskor szívük el is szorul néha. HERVADÁS HEGEIT LATOM ÉN AZ ARCON. gyötrö fáradságra érettük haragszom.:: Egv ndllanetra az asszonyra nézett, aki értetlenül meredt rá a fehér szőrmével borított fotelból. — Ne haragudj, késő van, fáradt vagyok. Ekkor jött vissza a férj. Hirtelen, menekülésszerűen búcsúzott tőlük. Odakint tétova pelyhekben. a lakótelep lámpáinak fényében feketének tűnő pelyhekben havazott. Negyedórái gyaloglás vdán hazatért K őpad ids, egykori mosókonyhában lakott Jéghideg vaskályha meredt a sarokban, mellette bádoglavór. A szegedikannában, a víz tetején vékony jégréteg fagyott. Betörte, aztán a lavórba öntött egy kevés vizet, és megmosakadott. Amikor a nyikorgó, recsegő magas támlájú faágyba bújt a pizsamára fölvette a hálókö- pcnyét is. később beállította az órát, mert másnap kilenckor próbája volt és arra gondolt, hogy mosnia kelt Már túl sok a szennyes a szekrény aljában — gondolta. Még egy ideig töprengett hogy jó lenne az a nem létező feleség és a kétéves kislány. Ügy érezte, mint akit lefognak, és az orra előtt hadonásznak egy bicskával Nehezen aludit el és sokáig forgolódott VerbSczy Antal Ékezet itt házak vannak itt hazák vannak mit tehet egy ékezet itt hazák vannak itt házak vannak a múlt idő vétkezett követve önmagát lett Jelen házak hazák között teljesen védtelen A magyar tudomány arcképcsarnokából Eörsi Gyula Széles látókörű, nagy kvalitású, Állami-díjas tudós. A humán tudományok területén szokatlanul fiatalon, negyvenévesen lett akadémikus. Dr. Eörsi Gyula jogászprofesszor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nemrég kinevezett rektora, az Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatóhelyettese és mindemellett már ötödik éve a Magyar Tudományos Akadémia Gazdasági és Jogtudományok Osztályának elnöke. Dédapja; nagyapja, apja egyaránt ügyvéd volt — ez már korán meghatározta érdeklődését »A család levegőjében benne volt ennek a foglalkozásnak tisztelete, szeretető« — mondja. Jó eredménnyel .tanult az egyetemen, s annak elvégzése után az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Főosztályán dolgozott 1947- től 1957-ig; de már 1950-től — másodállásban — előadó volt a Budapesti Jogi Kar Polgárjogi Tanszékén. 1956- ban megvédte akadémiai doktori disszertációját a tervszerződésekről, utána egyetemi tanárnak nevezték ki. Érdeklődése — elsősorban kiváló egyetemi oktatóinak, Szladits Károlynak és Marton Gézának hatására — a polgári jogra specializálta, ezen belül, kezdetben a tulajdonjog, majd a szerződések elmélete és a kártérítési felelősség problémái foglalkoztatták. Újabban a jogelmélet irányába fordult, ebben Lukács György eszmei hatásának volt döntő jelentősége. A nemzetközi jog- összehasonlítás kérdései is foglalkoztatják mostanában: a jognak a különböző társadalmakban való fejlődése milyen módon megy végbe, hogyan alakítja a társadalom a jogot és hogyan hat vissza a jog a társadalomra, a különböző típusú jogrendszerek esetében. Történetiségében vizsgálja a különféle jogfejlődés típusait. Vizsgálja, hogy az egyes jogrendszerek hogyan oldják meg azt a problémát, hogy az egyszer megalkotott jogszabályok megmerevednek, a társadalom viszont változik. Ennek a problémának áthidalására a jogalkalmazás sokféle leleményes fogással éL Legutóbbi munkája is a jogösszehasonlítás témaköréből íródott: Az összehasonlító polgári jog. Mintegy 12 könyve és sok tanumánya jelent meg ez- idáig. A legelső könyve 25 éves korában: A tulajdon átszállás kérdései címmel. Az első; 1959. évi polgári törvénykönyvünk megalkotásában (Nizsalovszky Endre és Világhy Miklós professzorok mellett) ugyancsak vezető szerepet játszott. Több ízben hívták meg előadónak külföldi egyetemekre is: például Tanzániába, Svédországba, az Egyesült Államokba, Luxemburgba, legutóbb pedig Olaszországba. Különösen mély hatást tett rá afrikai, tanzániai tartózkodása, ahol baloldali fehérek és afrikaiak állandó izgalmas vitái valamennyi résztvevő látókörét tágították. Az egyetemen nagyon szeret a hallgatókkal foglalkozni, diákkört is vezet, sok éve már. Egyébként ennek a diákkörnek a munkája bekapcsolódik az Állam- és Jogtudományi Intézetben folyó vállalati kutatásokba is, melyek az állami vállalatokkal és szövetkezetekkel foglalkoznak. Több diákköri tagból az évek során az intézet munkatársa lett Az Eötvös Loránd Tudományegyetem újjászervezése óta ő a második jogász rektor. Ilyen beosztásában — ahogy elmondotta —. elsősorban a minőség, a korsze- • rűség és demokrácia hármas elve jegyében szeretene tevékenykedni, Az ország legnagyobb egyetemének élén állni felelősségteljes, megtisztelő, nagy feladat. Eőry Év» Salzburgi emlék. Gyen es Gitta : tcsénye. Dórin Tudorán I. LEVÉL Arra kérsz, hogy leírjam vadászfegyvereimet, a hozzáértést, amivel bánóik velük: Mindebből semmit nem lehet úgy leírni hogy ne mondanék közben nagy valótlanságokat. Hiszen te, kedvesem, le tudod-e nékem íred ama értékes lelkét, kit dicsérsz annyi sokszor? Tudsz-e mást mondani lantja húrjairól mint azt, régóta sejted, hogy madári degekből készítették őket? Arra kérsz, hogy leírjam, - hogyan kell ügy fújni a kürtbe; hogy addig merészkedjék a vad, ahol senki sem álmodta volna; rátalál De te, kedvesem, mit tudsz mondani iramlő szarvasok fülkagylóiról? Valóban vannak-e, • vagy a szegény állat fülel óriás kagylók csupán, ha közelükbe hajolsz, f el moraj 1 anak a hajtők kiáThréSsai? (Fordította: Zelet Miklós) Benke László . Elégia egy közönyös archoz • j Ablak te jég virágos kulcslyuk egy rút világhoz jaj csak nem venni észre nem venni semmit észre leskelödni csak bízni mélyben a gyöngyöt hinni jaj csak meg ne lépjek magaddal össze ne tévessz te nyíltszíni futóárok csontommal ne virágozz légy csak a látszó senki ki ahogy tudja rejti jaj csak meg ne tévessz magamtól meg ne léptess higgyem a gyöngyöt mélyen * halj meg hogyha mqjd kérem
