Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
—. -Kft V-... ■ ■ill"fl Wi l M I« látott. Azt álmodta, *■ hogy imádkozik. buzgón imádkozik — az üres saroknak, nincs ott az ikon b. falon. Hát, ahogy ott imádkozik, eszébe jut: ►►Ugyan, hová lett az én Istenem?« Felriadt álmából, reggelig nem is aludt el, az ■ álmon töprengett. Borzasztó egy álom! Vajon mit jelenthet? A lányával történt volna valami ? Kisebbik lánya a városban lakik, jó helye van. eladó. Derék lány, az egész rokonságának küldözgeti a csomagot, i^nport blúzokat, sálakat, sőt, még mosógépeket is. Persze, nem csak úgy, isten neviben — a pénzt, azt elküldik néki, de... Próhál- ná csak meg az emiber, hogy megkérjen valakit, szerezzen neki pénzért ezt vagy azt — egynek sincs rá ideje, mind el van, foglalva. Ez a lány' szakított rá időt. Szóval, derék lány ez a kátya, csak a férjével nincsenek valami jóL Az ördög tudja, miért Ilyen furcsa: há hazamegy, naphosszat képes hallgatni... Sovány, csupa csont ember... Mindig töpreng valamin, egyre az újságokat bújjá. Se beszélgetni, se tréfálkozni nem lehet vele Szótlan ember. A felesége panaszkodott is már rá az anyjának. Az öregasszony reggel felöltözött, s elment Iljicsihá- hoz. Iljicsdha szokta megfejteni az álmokat. — Hát osztán vam-é Ikonod, lelkem?, — kezdte rá a jámbor Hjicsiha. — Van, már hogyne véna. Igaz, benne van a sifónban. — Jaj, lelkem, az nagy bűn! Elzárni az ikont. Vedd elő, és akaszd a méltó helyére. Hogy is tehettél ilyet?... — Várom haza a gyerekeket. Kátyáékat... ígérték, hogy jönni fognak. A vöm, tudod, pártember, gondoltam, ne nézzen rá görbe szemmel. — Pukkaggyon meg! Nincsen máma olyan, törvény.., — Az igaz, törvény az nincs rá, de... így is olyan sehogyse élnek, hát még ha én.., — Ne haragítsd meg a jóistent, Kuzmovna. jót mondok néked! Kinek mi köze van hozzá, hogy van-e ikon a házadba! — Hát idefoállgass, ha senki emberfia be nem tenné hozzám a lábát, ahhoz sincs senkinek semmi köze! — tálcáét ki dühösen Kuzmovna. — De nem mindenki él úgy, mint te. Rám azért van, aid ajtót nyisson! — Van, áld ajtót nyisson rá! Van, hát — egy évbe eccer! Hát azért fedi az ikont a szekrérsbe dugni. Nincs az ilyennek se istene, se lelke! — Te, ne rikácsolj Itt Ki tehet rulla, hogy nem szültél gyereket Szülni kellett vóna, akkor most nem acsar- kodmál! — Te mán csak szültél eleget de ugyan mi. értelme vótl — Ml az. hogy »mi értelme-? Ezt ugyan jól megmond tad ! Hát vedd tudomásul, hogy vöt értelme! Igyekeztem felnevelni, tanítani őket De a te életednek mi értelme vót? — Na, neked aztán sok örömed van a pulyáidban: szülted őket rakásra, most meg siránkozol: »Ványka nem ír, Kolja, az az átkozott nem küld pénzt...« Minek hát szülni? Jobb. ha nem skül az ember, úgy legalább nem haragítja magára az istent később, ■■ Ö sszeveszett a két vénasszony. És rossz fa- ■ lusi szokás szeriint belekeverték az egész rokonságot mindkét oldalról. Enélkül az ilyesmi már nem megy. Kandaurova anyó rosszkedvűén ment haza Kátyka miatt nyugtalankodott. Nincsenek jól, megérzi ő azt Este leült, hogy levelet írjon a. lányának. »Jónapot, kedves jányom, Kátya, neked is, vöm, Nyi- koláj Vasziljevícs, meg , a gyerekeiteknek, Koljának és Szveticskának, az én drága kis onokámnak. Ugyan, mikor jöttök mán, mindég az utat lesem: na, mondom, most fognak jönni, mingván látni őket De csak nem látlak benneteket. Kátya, kis- jányom, olyan rosszat álmodtam az éccaka. Akkor elgondolkoztam; hátha vele» rína, nem sokat tudsz az életről. Ha meg az ember okítgatni próbál benneteket felhúzzátok az orrotokat Pedig mér' kell megsértődni? Inkább azt kén mondani : köszönjük, mama, hogy jótaeácsot adtál nekünk. Súgd meg uradnak, legyen egy kicsit beszédesebb, meg mangy ad neki: Kolja, az isten szerelmére, mér vagy Vaszilij Suksin II levél ilyen mogorva? Ülj mán le. beszélgessél velem, mesélj ki, különben nem hálok veled !A z öregasszony elmélázva nézett ki az ablakon. Esteledett Valahol harmonika szólt. Eszébe jutott fiatal kora, mogorva ura... Kandaurov Iván dolgos, becsületes, de roppant mogorva ember volt Egész házaséletük alatt kétszer, vagy háromszor, ha becézgette a feleségét. Nem bántotta, de nem is fordított rá» túl sok figyelmet Az öregasszony sajnálni kezdte magát, az életét... »Még az állat is szereit ha becézhetik, — hát még az ember. Mongyad az uradnak, ha te olyan mogorva vagy, a fiad is olyan lesz, mert látja tőled. Ezek a pu- lyák mind az apjokat figyelik: ahogy az, úgy ők is, — mindenáron hasonlítani akarnak rá Mongyad nekt szenteljen egy kis időt a családjának is. Minek kell annyit gondcdkoldi? Jó. jó, gondolkodtál eleget hogy ember lett belőled, de ez a mogorvaság nem illik neked. Ha meg nem hajt a’ jószóra, minek erőltetni. Nem vagyok én — mongyad neki — se félszemű, se púpos, hogy ott üljek melletted. .Most rögtön felőtözök. oszt elmegyek táncolni. Még szeretőt is tanálok magamnak. Mongyad, de így mongyad neki. Ha meg akarna verni — eriggy a rendőrségre, ott majd elintézik. Az nem számít, hogy ő is a rendőrségen dolgozik, attul még elintézik. Máma mán nem lehet hancegni a névvet mint valamikor. Régebben vót ilyen... Tyf u! Még írni se jó róla! Mongyad néki: te most gyorsan fel fogai vi- dutni, szomorú bunkó.' Ha jövök a munJkábut te két uccát fogsz jönni eUbém. Más lesz máluijk a szokás «sután! Leszel te még beszédes! Ha meg nem fogsz változtatni azon,, a kőszikla jellemeden, ott az ajtó, ta- karoggy! Eriggy, amerre látsz, olvasd az újságot. És hallgass, amennyi beléd fér. Aggy neki egy hónapot: ha nem javul meg, köss Útilaput a talpára. Vágd ki, hogy a lába se érje a fődet-“. Az öregasszony hirtelen el képző! te az ő méla vejét, amint. éppen ezt a levélét olvassa ... Elnevette magát és kibámult az ablakon. A harmonika még mindig szólt, de milyen szépen szólt. Most egy halkan éneklő női hangot kísért. Istenem, gondolta az öregasszony, de jó is ezen a fődön, de jó. csak — néked is megmondom én; buvalbélelt vagy egész életbe — eccer csak azt veszed észre: meg kell halni Hallgass rám, én mán megettem a kenyerem javát: nem jő így. Én itt hetet-ha- vat összehordtam rólad, engedj meg nekem, ha véletlenül megbántottalak, de mégis, okulj belőle. láz nehéz így élni! Kátya nekem édes jányom, a szívem fáj érte, ón is szeretném, ha lenne egy kis öröme ebben az életbe. Mit gunnyasztol folyton, mint egy túzok? Nem keresel rosszul, a lakásotok jó, épkézláb gyerekeitek vannak... Ugyan, min kell állandóan gondol kozni ? Élj és örülj, örvendeztess meg másokat is, vidítsd fel őket. Várlak benneteket, nem színiek meg várni, de ha megint olyan búval bélelten jössz haza, én bizony úgy fülbeváglag a szűrőkna- nállal, hogy asse tudod majd, hogy fiú vagy é, vagy jány. Ez persze csak tréfa vót, de azt komolyan mondom, hogy szedd össze magad. Gyertek minél hamarább, jó itt nálunk, jobb. mint akármiék üdülőbe. Petya írja, hogy ezen a nyáron nem tud eljönni. De Jegor lehet, hogy lejön. Az egéssége nem , valami jó. Kolja, kedves kisonokám, mongyad apukának meg anyukának, hogy gyöjjenek. Itt jó kis bicigliket árulnak. Fogsz majd biciglizni. Meg halászni is eljársz majd. Az elébb láttam, ahogy gyöt- tem, hogy a gyerekek egy- egy szütyő halat cipelték. Gyertek, kedveseim. Nem sok van nekem mán hátra, hagy örüljek hát nektek egy kicsit. Egyedül igen rossz. Nem akar menni az idő. Gyertek. Csókollak mindőtüket. Ólja nagymama.« Az öregasszony félretette a levelet és megint kibó- mult az ablakon. De oda- kiinin már semmit se látni. Csak a világot az ablakokban ... A kert felől langyos, lágy illat száúdosott, még a pornak is langyos, lágy illata volt. Hát itt, ezeken az utcákon élte le az életét Hogy régen volt? Ö, istenem. Semmit nem érteni. Régen volt az, amikor méá fiatal volt Ott nem messze még mindig megvan, iz ' a sikátor, ahol Ványka Kandauróv azt mondta neki, hogy menjen hozzá... Ha még egyszer megismétlődhetne! Bánja az ördög, hogy mogorva volt nem tehetett róla, olyan volt az élete. Dolgos volt nem izgága, kocsmatöltelék, szóval, jó ember volt. Kra- saov, az talpraésettebb volt de egy kicsit részeges ia De nem, isten ments... Senki más nem kéne neki. Csak még egyszer elölről lehetne kezdeni... A z öregasszony észre sem vette, hogy sír. Akkor vette csak észre, amikor egy könnycsepp megcsiklandozta az arcát. Megtörölte a szemét kendője sarkával, felállt, s ment. hogy megágyazzon, aludni kell, holnap is nap lesz. Lehet hogy tényleg eljönnék, minél hamarább. — Vén bolond — mondta magamagának. — Még egyszer ,saeretne élni! Hát láttak mán ilyet? Ástál Miklós fordítósa \ salgótarjáni lakótelep. Czeteing Lajos fotóművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban. szavak a szavak bányamélybe szállnafc nincsen mód követni őket az üzenet lei oszlik róluk a világ elveszett míg föl nem ismered milyen aztán meg már magad is elveszetté válva holdudvarán bolyongsz a döngölt világos földön kerítéstől kerítésig ott a disznóól horzsolódotit palánikja mentén meg állsz nem támaszkodsz a falnak saiétromízt bocsát le hozzád a tégla az istálló száraz lószar szagát küldi kehegve mért nem tudtál együtt érezni soha és senkivel miért hogy ma is egész másnak talállak mint minek kellett volna lenned Markó Béla Vasárnap Most érkeztem, a szomszéd délelőttbSl. Ott már díszítik a nyarat: szilvát kékítenek, gömbölyítenek almát, szAlmaszín tücsökszóban göngyölik a törékeny csendet. Terített asztalunkon a megszegetlen gondolat. Megfésüljük esőtől csapzott virágainkat, s indulunk mi is nyarat díszíteni. Zöld szilvát kékre ütögetni. Bolya Péter ORSOLYA ,.. Hogyan került Tollast közelébe ez a regényes nevű nő? Igen egyszerűen. Ült egy pressaóasztainái és sírt. Tollasi, aki' gyomorgörcsét feloldandó konyáikét inni tért be a helyiségbe, azonnal felfigyelt Orsolyára, hiszen csecsemőkora óta szíven ütötte a síró nők látványa. (Ezt a nők általában megérezték, és inkább kiabáltak Tollasi társaságában. A sírást más, közönyösebb emberek számára tartogatták.) — Miért sír asszonyom? — szólt át Orsolyához T. — Szerintem nincs oka rá. — Tudom. — Gondolja? — Maga nagyon kedVes — mondta Orsolya, és abbahagyta a bőgést. így kezdődött a beszélgetés, amely megismertette egymással Tollasit és Orsolyát. O. szép nő volt, lobon- cos fekete hajjal, hatalmas szemekkel, amelyekből jól tükröződött, hogy Orsolya mindentől és mindenkitől fél, fél az utca zajától, a járművek sebességétől, az emberek gonoszságától, önmagától, a pénztől és annak hiányától, a férfiaktól és főként a nőktől ... Egyszóval mindentől, ami az ún. Életet alkotja. Mint kiderült, egy alkalommal már ki akarta végezni magát, bevett egy kiló altatót, de aztán félálomban felhívta a mentőket, hogy ideje kimosni a gyomrát. Gyógyszertári asszisztensként dolgozott, többek között a főnökével is viszonya volt. Egyedül élt kétszobás lakásában, amely valamikor egy roggyant öregasszonyé volt; Etel néni hetvenéves volt, mikor eltartási szerződést kötött Orsolyával, telt az idő, Etel néni fiatalodott, s bizony nyolcvanöt éves volt, amikor végre elhullott. Orsolya pedig harmincöt éves vénlány, amikor lakáshoz jutott. — Nem csoda tehát, ha néha lejárt a sarki presszóba sírni. Néhány napos ismeretség után Tollasi meghívást kapott O. lakására, örömmel vette, mert Orsolya hatalmas felsőtesttel rendelkezett, s az előcsatározások folyamán magas női képzettség'- ről tett tanúságot. S valahogy megvidámodott, amióta TQllasival mászkált: énekelt, táncolt, fecsegett, igaz néha elsápadt és remegni kezdett, de ez egy-két konyak után nyomban elmúlt (Nagyon tudott inni, úgy nyelte a pálinkát mint a vizet Sajnos hamar berúgott, és ilyenkor aludni akart, egyedül. Igen, Orsolyáról szobrot lehetett volna mintázni: a harmincon felüli, magányos, nagyvárosi nő emlékművét) A »pásztoróra« — ki leAlmos, esős vasárnap délutánban kanyarog a villamos. Az egyik oldalsó ülőkénél zsokésúlyú, halványarcú néniké álldogál imbolyogva. Mellette korpulens férfi ül. Sokasodnak körülöttük a különös kórrágta fiatalok, akiket annyira elgyengít egy- egy álló öreg látványa, hogy menten lecsukódik a szemük, látni sem bírjak az ilyesmit. Ezt a pozsgás javakorbelit más fából faragták; ő még tudja, mi dukál. Nyájasan megszólítja a nénit. — Micsoda helyzet!... De szívesen átadnám a helyemet! A feltételes mód nyomatékos. Nehogy a néni örömében az ölébe ájuljon. Három centiméternyire fölemelkedik, de csak azért, hogy szemléltesse: ólomsúly húzza visz- sza az ülőkéjéhez. A néni, csekélyke életerőtartalékát messze meghaladó megértésbe sűríti jószándékát; megérinti a férfi vállát. — Tessék csak nyugodtan ülve maradni, Elvégre embePéreli Gabriella Holtverseny rek vagyunk. Igazán belátom, hogy... Vajon mit lát be a néni? Amit lát: önmaga pehelysúlyú árnyékában egy jó karban levő, testes, hatvan körüli ember — az ő angyali gyanútlanságának felülnézel- bői talán annyira esendőnek látszik, hogy ha fölemelkedne, menten el is hullana, mint az őszi falevél, holott ö az, akit a lehelet is elvimne. A férfi tudja a leckét. — Lefogadom, hogy korosabb vagyok kegyednél. Ha telne a vörösvérsejtjet- bőí a néni elpirulna. — Aligha. Hetvenegy leszek. Hét évtized súlyától imbolyogva, seszínü-fekete ruhájában, ósdi kalapjában: mintha molyi Hóból röppent volna elő, mégis hozzáfűzi: hogy »leszek.« Kivirágzott az ablaknál is átlátszóbb bóktól. A férfi egyenesben van. — Viccelni tetszik! Hatvanötnek sem néztem, úgy éljek. Hiába, nagy dolog az egészség! Én csak havan múltam, de hát... — komyadtan legyint — szívesen cserélnék! Nehogy azt higgyék, hogy helyet cserélne, sietősen hozzáfűzi: — Szívesen cserélnék álló- képességet. Ülve marad, mindenáron. De nem enged az udvariasság látszatából sem. Nem ha- zudhatja magát nyolcvanki- 1 ncnek — nincs egyebe, csak a szövege. De hál mit el nem cr azzal, aki akarja! Eszmei mondanivalója egyértelmű: ezt a kerek és kicsattanó porhüvelyt, akár a mosolygó almát, belülről fúrjak — méghozzá a Nagy Kaszás előőrsei. Ki tudja, tán utolsó útja ez, sárga villamoson, nyugdíjasbérlettel megyén a temető felé ... — Hopplá! — rikkant föl hirtelen. Es úgy pattan, föl, mint egy békebeli teniszlabda. A nénit félrelökve ugrik le a mozgó villamosról. Cimborái várják a megállónál. Tréfálkozva veregetik a vállát; nagy baj már nem lehet. Irány a minden vasárnapi, megálló menti kocsma, öt perccel később már veri a blattot. Csaknem annyira koncentráltan ténykedik, mint az imént, amikor azért dolgozott, hogy levegyen a lábáról — azaz állva tartson — egy lábán alig álló nénikét. Micsoda erőket mozgatna meg, ha az ember ugyanolyan energiákat ölne az értelmes ügyeibe, mini amilyeneket az aljas, átszeli kis telek érdekében fejt kit hetett az a marha, aki ezt a szót kitalálta! — rendben lezajlott, Tollasi és Orsolya kitűnően megértették egymást, a méreteik is azoposak voltak, mozgott az ágy, rengett a szoba, riadtan leselkedett a képernyő, amely a szükséges világítást szolgáltatta. — Orsolya igen gyakorlottan vitte véghez a véghezvinni valókat; minden mozdulata a hatalmas rutint bizonyítottá: ahogy elővette az ágyneműt, ahogy felkapcsolta a tévét, ugyan- akkór lehalkította a hangját, ahogy italt vett elő a pohárszékből ... — Ránk — mondta, kezében a pohárral, és vegyes jellegű mosollyal nézett Tollasira. — »Tulajdonképpen sokkal jobb lenne a Vízivárosban sétálni, egyedül« — gondolta Tollasi, és lenyelte a pásztorórai konyakot. A lakás tágasnak, üresnek és hidegnek hatott; a holt cserépkályhában talán Etel néni lakott, hogy még halála után is idegesítse Orsolyát és vendégeit Tollasi oldalt fordult az ágyon, s a kék fényben egy totót vett észre az éjjeli- szekrényen. Komoly, szemüveges férfit ábrázolt a kép, aki öntudatosan nézett a világba, -talán még Etel néni sem zavarta. — Ez ki? — kérdezte komoran Tollasi. — A szerelmem. — Mocsok. És hol vari ő? — Amerikában. — Aha. United States of America — mormogta Tollasi. — Nagyszerű ember — mondta Orsolya. — Orvos. De verseket is ír. — Értem. — Két aranyos gyereke van, meg egy nagyon rendes félesége. — Tavaly találkoztunk először, és elhatároztuk, hogy soha nem válunk el. — És ... És mikor jön? — Nem jön többet. Orsolya a mennyezetet nézte, álniosodott. Tollasi kimászott -az ágyból, riadtan öltözni kezdett. — Elmész? — kérdezte Orsolya. — Jól csapd be az ajtót.
