Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-19 / 115. szám

Kényszerű Jéiszámhigítás” Munkaerő-gazdálkodás a tsz-ekken Nőtt a kisgazdaságok árutermelése NEB-vizsgálat a háztájiról A megye termelőszövet­kezeteiben jelenleg 28 614 ember dolgotok. Ez a szám — mint már éveik óla — tovább­ra is csökken, (a ‘következő öt évben háromezren érik el a nyugdíjkorhatárt, s ugyan­csak rrijagas az elvándorlók aránya)’, nőnek viszont a me­zőgazdaeás , feladatai. A aaz- üaságokban foglalkoztatott »kevesebb dolgozó-« súlya, szerepe, egyre nagyobb. Eb­ben, a helyzetben hovatovább alapikövetelménnyé .. válik, hogy a szövetkezetek jól gaz­dálkodjanak a munkaerővel. Mint a megyei tsz-szövet- ség elnökségének legutóbbi, a munkaerő-gazdálkodás hely­zetét elemző tájékoztatójából, és az azt követő vitából ki­tűnt: egyelőre csak némi túl­zással beszélhetünk a munka­erővel való gazdálkodásról. A létszámszervezés vagy a mun­kaerőmérleg ismeretlen fogal­mak a legtöbb tsz háza tá­ján, annál jellemzőbb az eset­legesség, a pillanatnyi kény­szerhelyzethez jobb híján al­kalmazkodó »munkaszerve­zés-«. Tény; hogy maguk a gazda­ságok is sokat tehetnének. körültekintőbb tervezéssel és szervezéssel, ösztönzőbb bér­formákkal, szigorúbb ellenőr­zéssel, átgondoltabb irányítás­sal, s mindezt főként akkor, ha a megye 82 tsz-ében nem­csak 26, a munkaügyi kérdé­sekben is jártas szakember dolgozna. Sajnos ez együtte­sen sem volna képes kimoz­dítani a tsz-ek munkaerő­gazdálkodását mai kényszer­pályájáról. megvalósítaná a teljesítmény­bérezést ... Az egyik tez-elnök ax elő­írt munkanapok minimumát teljesítők »rétegéről-« szólt. Mint mondta, aligha igazsá­gos, hogy ezé]* a — nem is titkolom — csak a kedvez­mények megszerzéséhez szük­séges minimumot teljesítők jórészt ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a munkában élenjárók. Általános vélemény. hogy egységes mércére volna szük­ség a teljesítmények elbirá- lásánál. Még mindig gyakori ä »jóváírt óra« és a csak pa­píron létező teljesítmény. így megtörténhet hogy egyik gaz­daságban a 200U órát dolgo­zó több munkát végez, mint aki máshol ötszázzal többet teljesít. A tsz-szövetség jelen­téséből kitűnik, hogy a gaz­daságok nagyon sokat tettek a munkakörülmények javításá­ért. Ennek ellenére azonban csak ritkán képesek »ipar­szerű« körülményeket bizto­sítani. Közgazdászok számí­tása szerint egy ember pótlá­sa (ha úgy tetszik egy új dol­gozó odacsalogatása) átlag félmillió forintnyi beruHézá&t kíván (a munkahely korsze­rűsítésétől a -szociális létesít­mények építéséig). Több gaz­daság számára túl nagy ez az összeg, hát még ha as ösz­töndíjjal végzett fiatal szak- i embernek — akad erre pél-1 da — egy-két év után »meg­éri« visszafizetni a kapott tá­mogatást, visszaadni a szol­gálati lakást... A gondok, Visszásságok és ellentmondások e korántsem teljes listája is jelzi, akad tennivaló a tsz-eken belül és kívül is. Ez utóbbi elsősorban a munkaerő-ga£dál kodással kapcsolatos szabályozók mó­dosítását jelenti. A tsz-szövétségnek főként a munkaügyi szakemberkép­zésben, a munkaügyi tervezés módszereinek és szervezeté­nek kialakításában, a felada­tok behatárolásában jut sze­rep. A tsz-ekben a beveze­tőben említetteken kívül is van változtatni való. Mint az egyik szakvezető mondta, nem is mindig nagy dolgok — milliós szociális beruházá­sok, vagy gazdaságot átfogó szervezési rendszerek — hiá­nyoznak leginkább A jó mun­kahelyi légkör, a vezetői pél­damutatás, vagy akár csak a hűvös őszi határban dolgo­zókhoz eljuttatott forró tea nemegyszer többet jelent, mint megannyi súlyos intéz­kedés. Bíró Ferenc Ontja a csokoládét A gazdaságok vezetői elismerek, hogy teladataiknak olykor a foglalkoztatott lét­szám felével is képesek vol­nának eleget tenni, csak­hogy ... Nemegyszer több ezer hektár- vetését — kor­szerű nagygépek segítségevei — 5-B jól képzett traktoros- szerekj: yégzi 'el. Az aratás­ban, a szállítójárművek ve­zetőit is számolva, ritka, ha 30-nál több ember vesz részt Hogy a tsz-ek ezeket a »kulcsembereiket« megtart­hassák, ahhoz, hogy ezeknek az egész tsz léte szempontjá­ból meghatározó dolgozóknak ne támadjon kedvül^, valame­lyik közeli üzemben munkát vállalni, viszonylag magas '— egyébként munkájukkal arányban álló — bért kell ;fizetniük. Hogy ezt megte­hessék, hogy a tsz bérszínvo­nala a megengedett határokon belül maradjon, alacsony fi­zetésű »zsákfoltozókat« vagy »udvartakaritókat« kell fel­venniük. Olykor önmagában az is felborítja egy gazdaság bérmérlegét, ha néhány ilyen »munkaerő« nyugdíjba megy. Sürgősen újat kell fölvenni helyettük, s a tsz örülhet, ha akad jelentkező a fizetett semmittevésre. A gazdasá­gokban úgy mondják ezt; »létszámhigítás«• Az elnök­ség valamennyi tagja egyet­értett abban, hogy a bérszín- vonal-gazdálkodás jelenlegi! rendje a hatékony és ésszerű munkaerő-gazdálkodás egyik fő gátja. Az elvándorlás kapcsán gyakran szóba kerül, hogy a mezőgazdaságnak munka» erőhiánnyal kjjl szembenéz­nie. Több tez-vezető figyel­meztetett, hogy korántsem mennyiségi,, csupán »minőség­beli«hiányról van szó. Az el­vándorlás ténye önmagában nem okoz gondot, annál in­kább az, hogy az elvándorlók zöme épp a szakmunkások vagy felsőfokú végzettségű szakemberek közül ‘kerül ki. A statisztikák szerint végre lassan csökken a tsz-ben dol­gozók átlagéletkora. Többen is szóvá tették: sajnos ez nem j-»lenti, hogy több a fiatal. Egyszerűen az össaílétszám gyorsabban csökken, mint a fiataloké. A fiatalodás csu­pán az irodán vagy a gép­műhelyben jellemző. Ma sem ritka viszont' a »hatvanas« munkacsapat. Ez arra is utal, hogy nem mindig könnyű A Magyar Édesipar gyárainak többségét a Jó minőség és a munkakörülmények Javítása érdekében korszerűsítik. A Csemege Édesipari Gyárban már munkába állított Jensen táblázó gépsor a tízdekás mogyorós vagy mandulás csoko­ládéból ezemégyszáz kilót gyárt és csomagol óránként. CSUPOR TIBOR Ráksaláta zsíros kenyérrel A Jő kenyér titka a megfelelő dagasztás volt. Addig kellett a masszát tenyérrel, ököllel nyomkodni, gyúrni, forgatni a teknőben — legalább két órán át —, amíg a tészta lyu­kai nem kerekedtek. »Eletes« mondták rá, a tészta pórusai­ban rekedt erjesztő levegő miatt. »Addig dagasszad, míg az eresz nem csöpög« — ta­nította az anya a lányát. A csöpögő eresz alatt a gyön­gyöző homlokot. értették. »De fölhányta a farát, aki da­gasztotta« — mondták a vá­sárhelyi asszonyok' a szépen sült, domború, íölhasadó ke­nyérre. Az ország néhány vi­dékén a dagasztás után, ami­kor az asszony bevetette a nyers tésztát a fűtött ke­mencébe, lcét kézzel megfog­ta szoknyáját, fölemelgette a kemence szája felé. és rázni kezdte. Közben a szájával cuppogott, mondván: »Hasadj föl, repedj föl!« »Sülj áldott, pirulj áldott!« — kérte a templomi fohászhoz hasonló­an. ősi, pogány ráolvasások ievegője sejlik föl a kemen­ce előtt suttogó szóban; »Csúcs kerekedj, lapos dom­borodj !« A kisült kenyeret az apa. a mindenkori családfő vette a kezébe, hogy megszegje. Ün­nepi piLLanat volt az. Rövid hálaadás hagyta el a férfi száját, majd komótos mozdu­lattal kereszteket rajzolt* a kenyér alsó héjára. Csak ez­után szalasztotta a kés élét a kenyér derekának. A kenyérsütés a ház körül lábatlankodó gyerekhadnak is nagy öröm, és nemcsak a mindenfelé szellőzködő fölsé- ges illat miatt. A maradék zsíros tésztából ilyenkor sült a lapos, lepényforma lángos, a perec és a bodag. Dombo- rúra, szivacsos bélűre sikere­dett a kis cipó és a pompos — tetejét megszórták kö­ménymaggal. Ezeket a lábat­lankodó apróságok melegen, amló6an majszolhatták eL A kenyérfogyasztás túlnő a fiáplálkozás keretgin, morzsá­ja, darabkája is tiszteletben részesül, rontás, vész ellen Minisztertanácsi határozat írja elő, hogy támogassák a háztáji kisgazdaságokat, se­gítsék az árutermelés növelé­sét, mert ez javítja az ellá­tást. Nem elhanyagolható az az áru mennyiség, amelyet ezeken a földterületeken ter­melnek. Az például, hogy jó-e, az együttműködés a háztáji és a nagyüzem között, az áru­termelésen mérhető. Ezt az együttműködést vizsgálta a Barcsi Városi Népi Ellenőrzé­si Bizottság, amikor arra a kérdésre keresett választ, ho­gyan érvényesülnek a háztáji és kisegítő gazdaságok ter- meiésfejlesztésére hozott in­tézkedések. Három termelő- szövetkezetben, három közsé­gi tanácsnál és egy áfész- nél vizsgálódtak. A barcsi Vörös Csillag Ter- ríie tószövet kezet középtávú terve intézkedik a háztájival és a kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban. A burgonyater­mesztés helyett a hibrid ku­korica termesztését tűzték cé­lul, és ezzpl együtt nőne az egvségnyi területre jutó jöve­delem is. Az állattenyésztés­ben tervbe vették a hízóser­tés- és a tenyészátlomány lét­számának növelését. Az ab- raktakanmányt, a tápot a ter­melőszövetkezet házhoz szál­lítja. A háztáji gazdaságok álta­lában külön üzemágkónt kap­PIACI KÖRKÉP csalódnak a nagygazdasághoz, i mindenütt agronómus .irá­nyítja a termelést. A szövetkezetek a háztáji bizottságokkal közösen TIT- előadások és szakmai kirán­dulások, * tapasztalatcserék szervezésével segítik elő a háztáji termelés fejlesztését, az új technológiák megisme­rését. Babócsán például min­den lehetőséget megragadnak arra, hogy az ú] módszerek előnyeivel megismertessék a tagokat, és az eredmény nem marad el. Huszonhárom kis­gazdaságban vezettek be kor­szerű tartási és takarmányo­zási technológiát. A termékek átvétele szin­tén fontos feladat. A szövet­kezetek átvevőhelyein adhat­ják le a tejet, a hízóállatra pedig a húskombinát felvá­sárlójának közreműködésével értékesítési szerződést köt­nek. Így aztán évről évre nő a háztájitól, a kisegítő gaz­daságoktól átvett termékek mennyisége. Ezek a vizsgált szövetkezetekben például 1977-ben valamivel több mint 27 millió 800 ezer forint érté­kű árut termeltek, tavaly ez az összeg már meghaladta a 32 milliót. , A Barcs és Vidéke Áfész keretében 13 különféle szak­csoport működik, 600 taggal. A két »legfiatalabb« a tavaly megalakult ladi zöldségterme- l lő és a barcsi húsgalambte« nyészíő szakcsoport Xx áfész segítséget nyújt a tenyész- anytagbeszerzésben, kedvez­ményes áron ad takarmányt, fóliát. A tagok Barcson pél­dául 6600 négyzetméternyi fó­lia alatt termesztenek primő­röket. Sajnos, a gyümölcstermesz­tés ezen a vidéken még nem megfelelő. Elsősorban a sza­porítóanyag-ellátást, a nö­vényvédelmi munkáikat kelle­ne szervezettebbé tenni. A városi NEB a felvásár­lásról szólva megállapította, hogy e téren alapvető gondok nem voltak, az átvétel folya­matos. Hiányosságok tapasz­talhatók viszont az átvevőhe­lyék fölszereltségében, így a minőségi átvétel gyakran megoldhatatlan. A termelés növelése érdeké­ben a szövetkezet megfelelő propagandatevékenységet fejt ki, szaktanácsadásokat, érte­kezleteket, előadásokat szer­vez. A NEB a vizsgálati tapasz­talatok alapján számos javas­latot dolgozott ki a háztáji árutermelés fokozására. Az áfész fokozza a szervező, irá­nyító tevékenységet. A folya­matos áruellátás érdekében pedig gondoskodniuk kelj a termelési áruszerkezet és a fogyasztói igények összhang­járól. D. T. T Síró kisunokók ... Végre itt a drága jó cse­resznye. Különös • módon a nagyapák inkább az utóbbi, míg a kisunokák előbbi jel­lemző fölött hunytak szemet. 4—5 forint valóban’ soknak látszott a vízízű csemege cso­mójáért, az eladók azonban esküdöztek, soha nem tudná­nak olyan kőszívűek lenni, hogy a szeretett kisdedtől megtagadják eme apróságot (Az apróságot illetően fején találták a szöget.) Az eprószek öt pirosló sze­met is képesek úgy elrendez­ni,, hogy kupacnak véljék. A vásárlók nem méltányolták ebbéli tehetségüket: gyorsan kiszámolták, hogy a 10—12 fo­rintos csomó kilónként 130— 160 forintos árat jelent. A fejessaláta-dömping még várat magára. A szebb fejek továbbra is 4—5 forintba ke­li athatós segítség. Ha kenyér van, minden van — tartja a közmondás. A műit század hetvenes évei­re tehető még egy fontos vál­tozás. A legelők összezsugo­rodtak, és a gazdaságok las­sacskán rákényszerültek az istállózó, ólas állattartásra. Ezzel esik egybe az 1879-i er­dészeti törvény. Előírták a ki­irtott erdők ‘újratelepítését, egyszersmind megtiltották a makkoltatást. Üjabb kényszer, újabb döntő változások. Az erdőtelepítések miatt jócskán felszökött ,3. makk ára. Egy- egy zsáknyi többet ért ugyan­annyi árpánál, búzánál. Hir­telen összeszűkült a ridegen tartott sertések élettere, a kis és nagy gazdasagokban job­ban kifizetődött az olcsó ga­bonát (árpát, takarmánybú­zát) vetni az állat elé. Ehhez igénytelen, mezőn. erdőben, de az ólban is jól tartható sertésfajta kellett. A fajtaváltás egy-két évti­zed alatt befejeződött. Már a század harmincas éveiben ismerték a rendkívül igénytelen, vastag szalonnával párnázott, kevés húsú manga­licát Az alacsony gabonaárak miatt mindenkinek megérte a gyorsan hízó állatot tartani. Ezekben az években fedez­ték föl a sertésvész ellenszé- rumát is. A Hutyra oltóanyag megelőzte a nagy, állomány- tizedelő, tavaszi állathulíáso- kat. Megugrott a szaporulat nem ment veszendőbe a bé­rűinek. A zöldpaprika vi­szonylag olcsóbb. Az ára ugyan nem mérséklődött, vi­szont 3—7 forintért immár festeni való árut kínálnak. Uborkát most magántermelők is hozták 35—50 forintért ki­lónként. Az új karfiol 46 fo­rint, a karalábé és a zeller továbbra is darabáras, 2—5 fo­rint. Főzőhagymát nem lát­tunk, annál több tavaszit cso­mónként kettőért. A reteknek újra nagy szeme volt, sajnos csak átvitt értelemben.- Ugyancsak kevés már a zöldség és sárgarépa. Kilóra csak elvétve adták 10—15-árt, egy kupac vegyes zöldség 5 forint. Továbbra is bő a vá­laszték 10—16 forintos almá­ból. Igaz, a legtöbb már olyan, mint a nótabeli 116 éves kis­lány viaszos orcája. A Zöldért fektetett munka és a drága takarmány. Csökkent a koc­kázat, olcsóbb lett a sertés- tartás. Ezután már egyik ha­gyatéki leltárból sem hiány­zik a zsírosbödön. Nagygaz- dáéknál 10—20 zsírtartó edény is sorban állt, de még a leg­szegényebbeknél is akadt egy- kettő a tizenöt-húsz. de nem ritkán a harmincöt literes fajtából. A százaid végén már fon­tos népélelmezési cikk a zsír. Itt a -magyaros konyha-« má­sik fő komponense: a sok zsír és a főleg füstölye fogyasztott sertéshús. Ha népességet tizedelő éhín­ség nincs is a század utolsó harmadában, kielégítő táp­lálkozásról mégsem beszél­hetünk. A munkásság, az ag- rárprole tariá tus, a cselédek, kisparasztok étrendje rendkí­vül egyhangú* és konokul ter­jed a mifiőségi éhezés. Miért? Hiszen rengeteg és olcsó a gabona, a legkisebb falusi hazacska mellett is ott a disznóól, az utcán nevelő­dik az aprójószág. Az éves harapnivalók, bár szűkösen, de megtermel hetők. Tadán az eddig elmondottakból is kide­rül: éppen ezért. A magyar táplálkozásnak a korábbi szá­zadokban megfigyelhető több­oldalúsága' szürkült eL Ha mennyiségben nem is. minő­ségben föltétlenül szegénye­sebbé vált a népélelmezés. (Folytatjuk) mozgóárusa ezúttal stílsze­rűen zöld almát kínált ötért. A baromfipiacon még min­dig gyér a forgalom. Egy mu­tatós tyúkot 60, egy pár csir­két 100 forintra tartottak. A tojás darabja 1,20—1,30. A nagyatádi piacon csak jövő hétre ígérik az első por- rogi cseresznyét. Eper viszont már volt 20-ért csomónként. Paprikát és paradicsomot nem láttak, salátát viszont nagyon szépet. Egy 45—50 dékás fej 2—4 'forint. Olcsóbb a kapos­várinál az atádi zöldség és sárgarépa is. Az idei vetésű csomója 2—4 forint 1,50 a zöldhagymáért ugyancsak mél­tányos ár. Nem úgy a fejen­ként 25 forintra tartott ká­poszta. Az alma választéka és ára megegyezik a megyeszék- helyiéveL Méltatlankodnak vi­szont a háziasszonyok az 50 forintos kilónkénti baromfiár miatt. A megyei Zöldért főváro­sias árai majd mindenben ol­csóbbak a szabadpiacinál, és ez csak a kezdet... A saláta mérettől függően 3,40—5 fo­rint A nyári retek 4,40, a hó­napos 1,20—3,20. A zöldhagy­ma csomója ma még 3,20, de a jövő hét elejétől várhatóan olcsóbb lesz 40 fillérrel. A 16 forintos fejes káposzta ára is mérséklődik, és a jövő héten már 10,60 lesz. 10 forint a kelkáposzta. A paradicsom java 60 forint, de van 46-ért is. Az új karfiol egyelőre 40 forint de egy-két napon be­li' több mint 10 forinttal esik majd az ára. A kék karalábé 1,60—2,80, a fehér 2,20—2,30. Ez a zöldségféle 20—30 fillér­rel lesz olcsóbb. A jövő héten már nem less olyan elérhetetlen a most 66—90 forintos eper. Várha­tóan 35 és 70 forint között lesz (minőségtől függően) egy kiló. Á »fürtös« uborka 6, a »kí­gyó-« 4 forinttal mérséklődik. (26-ért már valóban verseny­társa a fejes salátának.) A paradicsomért hétfőtől 4-gyel kémek kevesebbet Igaz, még csak fillérekkeL de végre csőikben a zöldpaprika ára ís>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom