Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-19 / 115. szám

A világűrbe vezető út kezdete Al űrhajózást Joggal ne­vezhetjük manapság szakmá­nak. S minden egyes szakma megköveteli a gyakorláshoz szükséges ismeretek (feszessé­gét, a szellemi és fizikai felké­szültséget, tapasztalatot jártas­ságot A viiágűrkutaitás min­denínéi jobban igényli mindezt ,Hiszen az* űrhajósaknak.egyál­talán nincs rá lehetőségük, hogy előzőleg a vajóságban átéljék mindazokat az érzé­seket, élményeket, amelyek az indítás és'az űrrepülés folya­mán várnak rájuk, hogy fenn a világűrben igazi röppályán készüljenek fel a nagy fel­adatra. Pedig az űrhajósnak, amikor eljön a repülés ideje, teljes mértékben el kell vé­geznie a megadott programot, bármiféle engedmény vagy kedvezmény nélkül, mert a világűr nem hajlandó enged­ményeket tenni az embernek. Éppen ezért az űrhajózás fejlődése és fejlesztése szigo­rúan megállapított logikai program szerint történik, amelynek alapját az űrhajós biztonságának biztosítása, va­lamint képességeinek és lehe­tőségeinek maximális kibon­takoztatása képezi. Csakhogy mindezt előzőleg be kell gya­korolni. A Gagarin űrhájósképző központot 1960-ban hozták létre, a Moszkva melletti Csillagvárosban. ' Rendelke­zik tudományos laborató­riumokkal és gyakorlókészü­lékekkel, jól képzett tudósok­kal, mérnökökkel, módszerta­ni szakemberekkel, pilótakép- zőkkel. Az űrhajósképzés oktató és nevelő célú komplex tevé­kenység az űrhajosszakma alapját képező ismeretek, ké­pesség és rutin rögzítésére szolgáló tevékenység. A kép­zésben két fő szakasz van: az általános kozmikus és az űr­repülési felkészülés szakasza. Csúcsformában a start idejére Hogyan is megy mindez Végbe a gyakorlatban? A Az első szakaszban minden űrhajós számára közös prog­ram szerint folyik az okta­tás. Az űrhajósok megszere­zik az űrhajózás alapjaira vonatkozó ismereteket, tanul­mányozzák az alapvető űr­hajótípusokat. Egyidejűleg általános fizikai és speciális orvosi-biológiai felkészítés is folyik. A tápasztalatók azt mutat­ják, hogy az űrhajós fizikai felkészültsége fontos tényező a repülési program sikeres végrehajtása szempontjából. Minden egyes űrrepülés ab­szolút konkrét feladatot állít a részvevők elé. Ebből kiin­dulva épül fel többek között a fizikai felkészítés, hogy az űrhajósok — sportnyelv«? szólva — csúcsformába ke­rüljenek a start idejére. Az edzéseken a komplex felké­szítés néhány változatát al­kalmazzák különböző általá­nos és különleges felkészítési módokkal, kombinálva, külön­böző megterheléseket alkal­mazva. Ezenkívül az űrhajó­sok minden reggel 30 percet tornáznak. De még a legintenzívebb fizikai felkészítés sem tudja megóvni őket a súlytalanság okozta lebegés kezdetén a kellemetlen érzetektől. II súly a fejre nehezedik Georgij Grecsko űrhajós, a Szovjetunió kétszeres < hőse. miután visszatért a 96 napig tartó űrútjárói, így beszélt erről: — Csak a televízió képer­nyőjén tűnik úgy, hogy az űrhajósok nyugodtan ülnek a foteljeikben, vagy úszkálnak az űrhajóban, s csakis az a dolguk, hogy a nézőket »szó­rakoztassák«. Nézzék csak, milyen könnyű zsonglőrködni a1 ceruzával. Vagy bukfencet vetni a súlytalanság állapo­tában. Csakhogy ez a köny- nyedség csalóka., A súlytalan­ság mindenekelőtt súlyossá­gával hat az emberre, mely a fejünkre nehezedik. Ügy kalapál a halántékunk, mint­ha a fejünkön állnánk. Az ember állandóan igyekszik valahogy »lábra állni«. De ezekkel a kellemetlenségek­kel nincs lehetőség sokat tö­rődni, dolgozni kell. Szeren­csére általában csak a repü­lés első napjaiban fordulnak elő ilyen dolgok, pl. az em­bernek a fejébe tolul a vér. Meg kell mondani, hogy kez­detben a súlytalanság állapo­tára még a tapasztalt űrha­jósok is nehezen állnak át. Később ez elmúlik. A második szakaszban a legénység együtt készül fel a küszöbönálló űrrepülés konk­rét feladataira. E program közös a kijelölt és a tartalék legénység számára. A második szakasz fő feladata- áz űrhajó vagy űrállomás tanulmányo­zása. a fedélzeti rendszerek összetételének és működésé­nek, a tudományos felszere­lésnek, az űrrepülés prog­ramjának a megismerése, a legénység és az irányító sze­mélyzet együttműködési mód­jainak a kidolgozása stb. A felkészülés évei A szocialista országok űr­hajós jelöltjei a nyelvtanulás­sal kezdték a közös munkát. Alaposan el kell sajátítaniuk a szakkifejezéseket. Itt egy adott szó csak egyetlen fo­galmat: tárgyat, jelenséget, műveletet jelöl. Mást akár közelálló Jelentőségű szavak használata is tilos, mivel hi­bákhoz vezethet Bizonyos ta­pasztalat már a Szojuz— Apolló közös szovjet—ameri­kai űrrepülési program kap­csán is kialakult Most az Interkozmosz keretén belül ez a tapasztalat mélyül és bő­vül. Az űrhajósképzés alapjai és elvei évek során alakul­tak ki. A képzés egyébként szovjet és nemzetközi legény­ség esetében is azonos séma szerint folyik. A repülési gya­korlatok és ejtőernyős Ugrá­sok például elengedhetetle­nek. Ezek képességet fejlesz­tenek ki a térben való tájé­kozódásra, váratlanul megvál­tozott helyzetben is képessé teszik az űrhajósokat a gyors döntésre. A szovjet űrhajósok általános felkészítése két évig tart A szocialista országok űrhajósainak kiképzéséhez is legalább ennyi idő szükséges. Mivel azonban az űrrepülés során nekik kevesebb dolguk van az .űrhajó és az űrállo­más irányításával, több ide­jük jut a kísérletek gondo­sabb, részletesebb, tudomá­nyos program szerinti előké­szítésére. A tapasztalat azt bizonyít­ja, hogy ez a megoldás igen hatásos. Vladimir Remek csehszlovák űrhajós, lengyel kollégája Miroslaw Herma - szewszki, valamint az NDK- beli Sigmund Jehn és a bol­gár Georgij Ivanov hasonló módszerrel készült fel. • Meg kell mondani, hogy felkészü­lésük során szorgalmasan dolgoztak, munkanapjuk rendszerint napi 10—12 órás volt, ami meg is hozta az eredményét, mert űrrepülése­ik bizonyították, hogy alapo­san elsajátították az űrhajós­szakmát. Befejezéséhez közeledik a magyar, a kubai, a mongol, és a román űrhajósjelöltek fel­készítése. Egyesek a kozmoszbeli uta­dat romantikusnak nevezik. De a kiképzést aligha nevezhetjük romantikusnak. A kora reggeli ébresztők, a megfeszített ta­nulás, az utasítások pontos betartása nélkülözhetetlen elemei a felkészülésnek, mert azok számos olyan tu­lajdonságot alakítanak ki az emberben, amelyek segítségé­vel képes legyőzni a szokat­lanul erős megterheléseket és a rendkívüli külső, behatáso­kat. Éveken át kísérlet kísérle­tet követ. Az elméleti gya­korlatok fárasztják az agyat, a tornaszerek sokszor próbá­ra teszik az izmokat. De az űrjiajósjeiölteknek mindent végig kell csinálniuk, ki kell bírniuk a nagy cél érdeké­ben. Rudolf Kobal Ma a krimi és a kék fény korát éljük — mesélte a di­vatos drámai színész a klub­ban. — A kék fény minden hónapban felszólítja a társa­dalmat, ‘öregeket és fiatalokat egyaránt, hogy jelentsék be, ha valahol körözött bűnözőt látnak. Manapság százezer önkéntes detektív figyeli a nyilvános helyeket, s tárcsáz­za azt a bizonyos telefonszá­mot, amelyet minden jórava- m állampolgárnak ismernie kell. Mindezt azért mondom el, mert nekem is volt egy fur­csa kalandom. De először szó­lok Pistikéről. Pistike egyet­len gyermeke becses szülei­nek, akik igen elfoglalt mér­nökemberek, s első osztályos fiúkkal csak este fél hatkor találkoznak. Pistike a Retek utcai iskola első osztályába jár, s délután öt órakor a napköziből eresztik haza. Minthogy azonban a szülők akkor még nincsenek otthon, Pistiké engedélyt kapott, hogy öt óra után azt a félórát a sarki cukrászdában töltse el egy szelet csokoládétorta tár­saságában. Kalandom napját megelőző este Pistike egyedül maradt a lakásban, mert a szülei név­napra mentek Zugligetbe. A ,tévé műsorán akkor éppen a kék fény szerepelt, s utána egy vad spanyol drámát ját­szottak, amelyben a féltékeny Kék fény férj megfojtotta a feleségét. Mondanom se kell, hogy a féltékeny férjet a darabban én játszottam. Pistike tehát egyedül ma­radt, és a tévét nézte. Hogy mi játszódott le a gyerek fe­jében, arra, csak következtet­ni tudok, elég az hozzá, hogy másnap, amikor délután öt órakor beült a sarki cukrász­dába, az egyik sarokasztalnál meglátott engem az egyik szí­nésznővel - együtt üldögélni egy pohár barackpálinkával bélelt kóla mellett Mi akkor éppen a filmgyárból jöttünk, fárasztó felvételünk volt, szomjasak és álmosak vol­tunk. Pistiibe tehát észrevett en­gem, s kis fejében összezava­rodott a kék fény és a teg­nap esti dráma, a társadalom bejelentési kötelezettsége és a dicsőség fénye a lefülelt gyilkosért. A szülei sem mondtak neki semmit a já­ték és a valóság különbségé­ről, mert csak esténként szok­tak vele találkozni. Pistikét elöntötte a felfedezés láza és öröme, meglátta bennem a gyilkos férjet, s arra gondolt, hogy íme, ez az elvetemült gonosztevő tegnap még a te­leségét fojtogatta, ma meg már más nőnek a nyakát mé­regeti, hogy vajon átéri-e a két markával. Pistike ebben a pillanatban a társadalom felelősségét képviselte, azt az öntevékeny férfiút, aki nem­csak kötelességből, hanem ha­tározott javító szándékkal nyúl a telefonkagyló után, vál­lalva azt a kockázatot is, hogy a bűnöző, ha szabadlábra ke­rül, a krimi ismert receptje szerint'szörnyű bosszút áll a besúgón. Pistike tehát fölkelt az asztaltól, a telefonfülké­ben föltárcsázta a jól ismert számot, és suttogó hangon be­jelentette: ■ — Rendőr bácsi! Itt az Ex­pressz cukrászdában az egyik asztalnál ül az az ember, aki megfojtotta a feleségét, és a kék fényben hallottam, hogy az ilyet, ha meglátjuk, föl keli jelenteni... — Melyik cukrászdából be­szélsz? — Itt vagyok Óbudán, az_ Expresszben. — Biztos, hogy a gyilkost látod? — Biztos! — Jó. Máris indulunk! A rendőrség tudja a köte­lességét Nem tárgyalhaWiak Móricz-jubileum Kardics, a Takarék Kun Vilmossal ----- r ■■ M enjünk be a házba! hosszasan, ha csakugyan el akarják csípni a körözött sze­mélyt, hanem minél előbb , ki a helyszínre, vállalni a felsü­lés kockázatát is. Tíz perc múlva belépett a cukrászdába két rendőr, oda­ment a kisfiúhoz, aki szo­rongva ült az asztalnál. Rö­vid suttogás után odaléptek hozzám. • — Ez az a férfi, Pistike? —-Iken. A rendár szalutált. — Jó napot kívánok, mű­vész úr! Pistike szerint ön tegnap megfojtotta a felesé­gét. Elnémultam és elvörösöd­tem. Aztán hirtelen kapcsolni kezdtem. — Igaz. De az asszony meg is érdemelte. Ezt egyébként megkérdezhetik tőle is. Nem a gyilkosság ellen volt kifo­gása, hanem a halál után ar­ról panaszkodott, hogy dur­ván megszorítottam a torkát. A rendőr odafordult a kis­fiúhoz. — Derék kisember vagy, Pistike! De ez a bácsi nem gyilkos, ő csak játszotta a té­vében a féltékeny férjet. Pistike fejében összekava- rodott minden, csak egy ősi jogi igazság maradt meg ben­ne: — A feleségét megfojtani még egy színésznek sem sza­bad! Sári János Általában sie­tünk. Térben és időben egyaránt. Legföljebb perce­ket, félórákat re­zerválhatunk a ma­gunk csip-csup ügyeire. Na, persze jobb esetben, hi­szen számtalan­szor ezekből a fél­retett órácskákból is le-lefarag vala­mit a rohanás. Lassan-lassan fe­hér hollónak szá­mít az az ember, akiite azt mondhat­juk, hogy figyel­mes, mindenkit meghallgat... Valószínűleg a fokozott sebesség- növekedés az oka, hogy beszélgeté­seink is ott vég­ződnek, ahol kez­dődniük kéne. Tud­niillik a folyosón, az előszobában. Mondom: meg­szoktuk ezt, s ha már megszoktuk — hagyománytiszte- lők lévén — in­kább beletörődünk, semhogy vétenénk ellene. Aki viszont a fo­lyosón, az előszo­bában, az ajtóban beszél, nyilván rosszul hallható. Sőt: félre is érthe­tő. Itt ugyanis egy másik szokás kötel­me parancsol: amíg az ember ott­hon nem érzi ma­gát, nem illik han­goskodnia ... Bevallom, iga­zuk van azoknak, akik legyintenek': a baj nem itt gyö­keredzik. Az emlí­tett halk beszédű- ség éppenséggel erény is lehet, ki­váltképp a mai há­zakban. A problé­mát az okozza, hogy a barát, a vendég, a futó is­merős először a gangon néz kőiül. Ott szokott körbe- táncikálni az a bi­zonyos szánakozó tekintet: nézd, mi­csoda hasraesett íz­lése van! Mert esz­tétikailag kívánni­valót hagy maga után a fal díszí­tése, a szőnyeg ... Súlyosbítja a dol- gt, ha ezt az elle­tő felületes, min­denre használha­tatlan szemléletet a folyosóról kivisz- szük a világba ... A folyosó, az elő­szoba ugyanis r é- sze a háznak, de semmi esetre sem maga a ház. És án azt hiszem: a dol­gok megítéléséhez e folyosói látásmód kevés. Csupán el­hamarkodott . kije­lentéseknek ad ala­pot, Különben is: egyesek az értékei­ket — noha a fen­tiektől teljesen füg­getlenül, ám ugyan­csak egy régi ma­gyar szokás miatt — szeretik rejtve tárolni. Mit tegyünk hát? Üj megoldást kell keresnünk. Van egy szerény javas­latom: menjünk be a házba! Ott be­szélhetünk érthe­tően, hangosan. Az utóbbit külön hang­súlyoznám, mert egy néhány évvel ezelőtti orvosi vizs­gálat szerint az ál­talános iskolások négy százaléka na­gyothalló. Egészen valószínű tehát, hogy az előszobái beszélgetésből a gyerek seihmit sem fog érteni, pedig 5 tényleg. szóból ta­nul. Lépjünk be nyu­godtan! Nézzük meg a ház minden zugát, s figyeljünk a lényegre. A dol­gok mélyére csak így láthatunk. Egyébként elsik­kadnak a fontos részletek. Aki az ötletet használhatónak tartja. ítéljen ke-• ményen. Kelemen Lajos Július 2-án lesz száz éve annak. hogy Móricz Zsig­mondi meg­született. Or­szágszerte ren­dezvényekkel ünneplik a jubileumot. A somogyi ün­nepi esemé- . nyék csütör­tökön este kezdődtek a Csiky Ger­gely Színház­ban. a Roko­nok című drá­ma jelújításá­val. Ebből az alkalomból • elevenítjük föl Káta>' Kndre a legemléke­zetesebb színészi alakítások egyikét. M. v. Kátay Endre neve mellett ott áll a »-mint ven­dég« . kifejezést lerövidítő két betű. Otthonos vendég Ka­posváron a Szegedi Nemzeti Színház kitűnő művésze. A j Rokonokban Kardics bácsit alakítja. A rokonságos, atyafi- sagos »-bácsi« dukál neki, ál- tiszteletből, íbiszből. Az első pillanatban pedig még szitué mulatságos. Ott ugrabugrál, tócsákat kerülve a kisváros utcáján a többi zsarátnok polgárral. Csakhogy az ő szökdécselése célirányos: Kop- jás&t, az új főügyészt szemel­te ki. Karon ragadja, szinte vonszolja. Egyszeriben kide­rül, hogy a tegnap még sen­ki, mára rangibéli hivatalnok rokon!' S aki Kardicesal sé­tál, az benne van a kegyek­ben, az kitüntetésnél na­gyobb jutalmat érdemelt ki. Hogy milyen ez a Kar dics, akit „csak per Takaréknak hívnak a zsarátnokiak, lévén vezérigazgatója a helyi bank­nak? Csak úgy világos. ha Kopjáss — Rajhona Ádám és a Polgármester — Kun Vil­mos alakításához kapcsoljuk a figurát. Kátay rendkívül meggyőző művészi eszközök­kel, a színjátszás egészen ma­gas színvonalán valósítja elénk ezt a tenyérbemászó stílusú alakot, aki lupus itt fabula, azaz farkas a mesé­ben, Látszatra afféle nagybá- csiskodó, kellemes — sőt kel- lemkedő — öreg lovag: nincs olyan pillanat, hogy figyel­mességekkel ne halmozná el a hölgyvendégeiket. Megtanul­ta nem megérezni és főként nem éreztetni, ha érzi — a szegényszagot Mosolya far­kasvicsorgás, minden pilla­natban harapássá dühödhet. Pozör, akit néha elragad a hév, ilyenkor kortesbeszédhez hasonlatos monológokat ad elő, egy zseniális színjátszó szintjén. A verébszürke Köp-, jásst rögtön »Kardics csütör­tökre« invitálja, mihelyt ér­dekei úgy kívánják. A homo novust egyetlen Kardics-es- tély — milyen félelmetes kis­városi csapda! — képes fo­lyondárok egész szövevényével béklyózni. Itt dől el minden,' ami meghatározója lehet egy ember életének, egy város­nak. Ebben a . Kardicsban ugyan kifinomultan van Jeten már mindeh ravaszs&ág. da a self made man, az önerejé­ből, drasztikus eszközöktől sem visszariadva meggazda­godott ember kegyetlensége is érzékelhető minden reakció­jában. A Polgármesterrel tö­kéletesen összehangolódott párost alkot. Ha ő a farkas, akkor Kun Vilmos »Béla bá­csija« a nála is ravaszabb ró­ka. Kardics-Kátaynak ezer hangja van; felköpi a szivar­füstöt, mézesimázosan fuvolá- zik, szinte én ejtel. amikor »udvarol«, apró hurkokat vet egv-egy hangsúlyával, de tud úgy is beszélni' Kopjáss al. mintha — elnézést a kifeje­zésért — hülye gyerekhez be­szélne. A hallgatásának is súlya van, sőt, ha nincs a színpadon, akkor is jelen van olyan erejű színészi alakítás ez Kopjáss tisztázatlan körül­kerítésének jelenetében szin­te koreográfiát táncol, úgy bűvöli a főügyészt, ahogy nagy testű hím. madarak ná- szi táncban a párjukat. Kerítő, ugyanakkor eleven bástya. ‘Van egy nagy pilla­nat, amikor Kátay Endre ké­pes még hozzátenni ehhez a kegyetlen »bácsihoz«. Amikor l megérti, hogy Kopjáss tudna önmaga, s nem marionett báb lenni. Döbbeneté, zavartsága, hadarása egy roggyant Kar-, dicsőt mutat. Jogos a vastaps. Leskó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom