Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-19 / 115. szám

A somogyi építőipar jelene, jövője A gazdálkodás minősége Az építő- és építőanyag- ipar gazdálkodását elemezve a megyei pártbizottság azt állapította 'meg, hogy ennek az ágazatnak a termelése 1970 óta — háromszázalékos létszámnövelés mellett^ — két és félszeresére emelkedett. A termelésnövekedés döntően a termelékenység emeléséből adódik. A magas- és mély­építő ipar együttesen 146 szá­zalékkal emelte nyolc év alatt termelését, és tavaly elérte a 2.5 milliárd forintot. Az ága­zaton belül a mélyépítés tel­jesítményének emelkedése volt a dinamikusabb, és rész­aránya az 1970. évi 22 szá­zalékról 41 százalékra nőtt. A termelés és az árbevétel ütemessége — főleg a magas­építő szervezeteknél — nem javult kielégítő mértékben. Ez pénzügyi nehézségekkel jár, és akadálvozza a szűkös erőforrások hatékonyabb fel- használását. Több a befejezetlen beruházás Nincs javulás a koncentrá­cióban. Hátráltatják az előre­lépést az előkészítés hiányos­ságai is. Túl sok még a mun­kahelyek száma és kevés az egy munkahelyen dolgozó építő. Egyre több a megkez­dett építmény, és emelkedett a befejezetlen beruházások száma. Főként a magasépítés­re’ áll, hogy egyes szerveze­tek — ^nuíit például a SÁÉV — nem teljesítik határidőre es megfelelő minőségben azt. amit a szerződésben vállaltak. Túl sokáig tart egy létesít­mény megvalósulása: kivételt ez alól csak a panelből ké­szült lakások jelentenek. Sok ellentmondást takar az a megállapítás, amely szerint az építő- és építőapyag-ipar- ban ,3 százalékkal emelkedett a dolgozók száma. Az építő­anyag-iparban és a magas- építési tevékenység területén foglalkoztatottak száma ugyanis 9—12 százalékkal csökkent. A mélyépítők szá­ma viszont csaknem a két­szeresére emelkedett. A tes­tület azt is megállapította, hogy a magasépítésben dol­gozók számának csökkenése az utóbbi három évben mér­séklődött, sőt az állami válla­latoknál sikerült megállítani a létszám fogyását. Az építé­si ágazathoz nem tartozó há­zilagos szervezetekben viszont erőteljesen nőtt a. dolgozók száma. Lasúbb ütemben ugyan, de ma is tart ez a fo­lyamat. Az építőiparban ma több szakember dolgozik, mint a korábbi évékben: a szakmun­kások aránya az 1970. évi 46 százalékról 55 százalékra emelkedett. A magasépítő szervezeteknél még kedve­zőbb ez az arány: ott min­den száz munkás közül 63- nak van szakmai végzettsége. | Ezer építőipari munkásra je- j lenleg 27 egyetemet, főisko­lát végzett jut. Számuk és arányuk azonban elmarad a növekvő követelményektől. A megyei pártbizottság az építő- ,és építöanvag-ipar jö­vedelmezőségét vizsgálva azt állapította meg, hogy 1970 óta a tendencia ■ javuló. A nyere­ség nagyságát tekintve azon­ban rindkívül változatos a kép: a mélyépítés nyeresége emelkedett a legjobban, és tavaly elérte az árbevétel 11—12 százalékát. A magas­építők között az állami és a tanácsi építőipar jövedelme­zősége alig változott: árbevé­tel-arányos nyereségük 5—7 százalék között mozog. Ez alig több mint a fele az or­szágos átlagnak. A szövetke­zeti szektorban kedvezőbb a helyzet: ott 11—12 százalék körül van az árbevétel-ará­nyos nyereség. A hatékonyság A jövedelmezőség a mun­kaerő és az eszközök kihasz- i nálásától, a munkaidővel és az anyaggal való gazdálko­dástól, valamint az üzem- és munkaszervezés színvonalá­tól függ. Az élőmunka' ter­melékenysége 1970 pta a ma­gasépítésben csaknem meg-1 icetszerezoaott, a méiyépUes- oeli pedig töob mint kaisze-' resefe emelkedett. A tanácsi szektoriján az átlagosnál gyorsabb, a szövetkezetiDen jjeuig lassúbb volt a nbveke- uös. Nagyok az eltérések ' az eszközök kihasznaiasauan is. A magasépítő szervezetek nyolc ev alatt megháromszo­rozták eszKözahomanyuKat, teljesítményük azonban meg a kétszeresére sem emelke­dett. A fontos építőipari gé­pek kihasználása csak mér­sékelten, 5—19 százalékkal javult. Nújtott és több mű­szakos üzemet is csak az elmúlt években vezettek > be néhány helyen. A mélyépí­tésben ugyanakkor az eszköz­hatékonyság erőteljes javulá­sa tapasztalható. A megyei pártbizottság vé­leménye szerint a munkaidő kihasználása mérsékelten ja­vult, es az indokoltnál las­súbb az előrehaladás az anyagtakarékosságban. Az tizem- és munkaszervezés színvonalának emelésére kényszerítőén hatott az ipa­rosított építési módszerek be­vezetése: a szervezettség en­nek ellenére alacsony. Okát abban jelölték meg, hogy még a nagyobb építőipari szerve­zetek sem készítenek részle­tes technológiát és termelés- szervezési programot, kevés helyen alkalrhazzák a kor­szerű szervezési módszereket. A testület értékelte az épí­tőipari dolgozók keresetének, munkakörülményeinek és szo­ciális ellátásának alakulását, és megállapította, hogy az át­lagbérek nyolc év alatt 60 százalékkal emelkédtek. A fizikai dolgozók bére az átla­got meghaladó mértékben nőtt. A legdinamikusabb a magasépítésben — ezen belül is a szövetkezeti szektorban — a bérnövekedés. A munká­sokat a legtöbb építő szerve­zet már autóbusszal szállícia a munkahelyre. Nőtt az üzemi étkeztetésben részt vevők szá­ma, és lényegesen magasabb a munkásszállások színvona­la. több ember számára van bennük hely. A megyei pártbizottság ér­tékelte beruházási folya­matban részt vevők együtt­működését, és arra a megálla­pításra jutott, hogy az előre­lépés a lehetőségeknél is, a szükségesnél is kisebb. Külö­nösen a tervezők és a kivite­lezők, valamint a kivitelezők egymás közötti kapcsolatára áll ez. Az Együttműködés le­hetőségeinek kutatása helyett az akadályozó tényezők kere­sésére fordították erejüket. Általános tapasztalat, hogy a kivitelező nem kapcsolódik be időben, rendszeresen és kellő hatékonysággal a műszaki tervezés folyamatába. A ter­vezők pedig nem kísérik kellő figyelemmel a létesítmények megvalósulását. A viták gyak­ran indokolatlanul elhúzód­nak. A következmény: a ter­vek átdolgozása, a kivitelezési idő meghosszabbodása, fit ki­vitelezők kötött a tartós ter­melési kapcsolat és az éssze­rűbb munkamegosztás kiala­kulását az önellátásra való törekvés, a bizalom hiánya és a kölcsönös előnyök nem kel­lő figyelembevétele akadá­lyozza. Tartós termelési egviittműködés eddig csak a SÁÉV és a TANÉP között a panellakások építésében jött létre és a dél-somogvi építő­ipari szervezetek között bon­takozott ki ■ a Barcsi Tövál kezdeményezésére. Mamikét búcsúzik Érdekek A kivitelezők vállalkozás­politikáját értékelve a testü­let azt állapította meg, hogy — a mélyépítést kivéve — nem javult keliő mértékben. A magasépítőknél ~r elsősor­ban a SÁÉV-nél — hosszú a tervek átvizsgálásának az ideje, és elhúzódnak a szer­ződéskötések. Túlzott bizton­ságra törekednek a befejezési határidőknél is. Többször irreális igényekkel lépnek fel a beruházókkal szemben, és elég gyakori, hogy visszaél­nek a monopolhelyzetükkel. A vállalkozáspolitikában egyes esetekben az indokoltnál job­ban előtérbe kerülnek a vál­lalati érdekek a megyei, nép­gazdásági érdekekkel szem­ben. Több alkalommal az is előfordult, hogy egyes mun­kanemek elvégzésének kizá­rása miatt a beruházóknak kellett alvállalkozót keres­niük. A beruházások előkészítését t.-tékelve a munka színvona­lának javulásáról győződött meg a testület. A feljlődés ellenére mégis ez a beruhá­zási folyamat egyik leggyen­gébb láncszeme. A legtöbb gondot a hibás műszaki ter­vek, a gyakori tervmódosítá­sok, az építési terület nem időben történő biztosítása okozzák. E fogyatékosságok meghosszobbítják a beruhá­zások átfutási idejét, a kivi­telezés időtartamát, és költ­ségemelkedéssel járnak. A vezetés színvonalát ja­vulónak minősítette a testü­let és megállapította, hogy a vezetők többsége* rendelkezik olyan elméleti felkészültség­gel és gyakorlati tapasztalat­tal, amely képessé teszi őket feladatuk ellátására. A napi operatív feladatok mellett többet kell foglalkozniuk a jövő formálásával, a szerve­zet perspektivikus kérdései­vel. A megyei pártbizottság megállapítása szerint a párt- szervezetek munkája nagy­mértékben járult hozzá az ágazat feladatainak megoldá­sához. Rendszeressé és ha­tékonnyá tették a gazdasági vezetés beszámol a' ását. terv­szerűbbé vált a kádermuniká- juk. Lakásépítés A testület külön foglalko­zott a lakásépítés helyzetével és fejlődésével. A 15 éves la­kásépítési program keretében 30 ezer új otthop épült. A mostani tervidőszakban to­vábbi 12—12,5 ezer lakás fel­építésével lehet számolni. A megyében az országos átlagnál nagyobb a magán­erőből készülő otthonok ará­nya. A • lakásépítő kapacitás fejlődése — a korszerű épí­tési módszerek bevezetésével és elterjedésével — a negye­dik ötéves tervben gyorsult meg. A hatodik ötéves terv­ben már a paneltechnológia lesz megyeszerte a telepsze­rű több szintes lakásépítés meghatározó technológiája. Kisebb volumenben beveze­tik a no-fines technológiát és az egyéb korszerű építési módokat is. Az építés iparo­sítása elsősorban a szerkez.et- gvártás.ban és a szerelésben jelent előrelépést. A befejezó munkáknál továbbra is a ha- gyomán3ros el járások vannak ( túlsúlyban. Gondot jelent az is. hogy . nincs a foghíjak be­építésére megfelelő kapaci­tás. A tapasztalatok szerint üte­mesebbé vált az énítési terü­let átadása. Az előközműve- sítést azonban — főleg a ter­vezői kapacitáshiány miatt -*• nem sikerült időben megol­dani: a legtöbb helyen a la­kásépítéssel párhuzamosan végzik ezt a munkát. Az épü­letek tervezéséhez a kapaci­tás biztosított, jobb a terve­zők munkája. Gondot elsősor­ban a tervszolgáltatás idejé­nek csúszása,. a tervek komplexitásának hiánya — egyes esetekben — nem kielé­gítő minősége okoz. A párt- bizottság véleménye szerint lassú az előrelépés a lakás­építés ütemességében: az új otthonok túlnyomó többsége az év második felében, főleg decemberben készül el. Sok nehézséget okoz a lakásépí­téshez kapcsolódó egészség- ügyi, kereskedelmi és oktatá­si intézmények építése. Meg­valósításukra — kapacitás- hiány miatt, — a lakásépítés befejezése után kerül sor. (Folytatjuk.) Gyönyörködve nézi, a gyár­udvaron zöldeilő sudár kana­dai nyárfákat, s megszólal: — Mi ültettük vagy tíz esz­tendeje. Törékeny kis fácskák voltak... Talán majd vala­mikor ezekről emlékeznek ránk, a faültető munkások­ra... ősz hajú, kedves arcú asz- szony Lantos Lászlóné, a So­mogyi Erdő- es Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyáregysé­gének szocialistabrigád-veze- tője. Tizenöt esztendei mun­ka Után mosit már búesiúz.ko- di'k, né.'lány nap. s végleg megválik a gyártól, a Petőfi brigád közösségétől, amelynek éveken át volt elismert, min­denki által tisztelt vezetője. — Előbb még Zalakárosban töltök jutalmul egy hetet, az­után június 1-től végleg eh köszönök. Négyéves kisuno- kám, Katika nagyon vár. hogy már csak vele foglal- kőtzzam. Nagyon nehéz búcsút venni... Ez a tizenöt év, el­szakíthatatlan ül' része lett az életemnek. Tudja, mikor én itt az udvaron elkezdtem az anyagmozgatói munkát, tér­dig "sárban toltuk a csilléket, s a megmunkált anyagot kézzel raktuk, máglyáztuk,- Hol voltak azok a mostani korszerű gépek, amelyek meg­könnyítik ezt a nehéz mun­kát. Most ugyan gépen dol­gozom már, vagy tíz éve meg­tanultam a parkettakészítést, de a lábajm nem nagyon bír­ják az álldogálást... Nehéz lesz, hiszen annyi kedves munkatársamat hagyom itt, akivel együtt kezdtük, s egy brigádban dolgozunk. Tudom, sokszor felébredek majd ko­ra hajnalban, amikor mű­szakba kellene indulni. — Mamika, jó napot . Hogy éra magát... 7 Az export növelése érdekében Borászati fejlesztés közös erővel Alig több mint két évvel ezelőtt alakult meg a Viticoop szőlőíermelési társulás a Ba- latonboglari Állami Gazdaság gesztorságával azzal a céllal, hogy a gazdaság jól bevált, kiemelkedően eredményes technológiájának alkalmazá­sával fejlődjön Somogy szőlő- termesztése. A gesztoron kí­vül tizenegy . termelőszövet­kezet. két állami gazdaság és egy áfész-szákcsoport lépett be a társulatba összesen czer- hatszázriegyvenikileijc hektár szőlői er,ülottel. A társulás te­vékenysége kezdettől fogva ki­terjedt a szaporítóanyag-ter­meléstől a borászatig, a bor­palackozásig a termelés és ér­tékesítés minden szakaszara. A közös érdekeltség, a gesz­tor és a partnerüzemek kö­zötti "jó kapcsolat kialakítása — ez állt az első pillanattól, kezdve a társulás minden te­vékenységének középpontjá­ban. A bevált bogiári mód­szerek elterjesztésében a szak­tanácsadásnak meghatározó szerepe van nemcsak a ter­mő szőlőknél, hanem az új ültetvények létesítésében is. A társulás megalakulásával egy időbén kezdődött me­gyénkben egy nagyarányú szőlőtelepítési program végre­hajtása, melynek során a partnerüzemek 679 hektáros szőlőterülete a tervidőszak végére több mint kétszeresé­re, 1453 hektárra nő. A prog­ram szerint akkor a társulás a gesztorral együtt összesen 2801 hektár szőlőterülettel rendelkezik. A bogiári gazdaság a terü­let kijelölésétől, a fajtavá- lasztástól. a telepítéstől kezd­ve a termesztés technológiáig mindenben messzemenő tá­mogatást adott és ad partne­reinek, és igen jelentős a tárgyi segítségnyújtás is A nagy teljesítményű gépek kö­zös használata, a légi növény­védelem, a permetezés szá­mottevő előnyt jelent a szű­kös anyagi eszközökkel ren­delkező partnerüzeméknek. A ' tí példás, körültekintő szerve­zettségnek köszönhető, hogy az együttműködés első két évében sikerrel hajtották vég- j re a tervezett telepítéseket. Rangja lett a partnerüzemeik­ben a szőlőtermesztésnek; ma már minden partnerüzemben legalább egy felső végzettsé­gű szakember dolgozik, és az 1978-as téli oktatással jelen­tősen nőtt a szakmunkások és a betanított, munkások szama is. Az együttműködés múltja ugyan rövid, de az eredmé­nyek kétségtelenül bizonyít­ják, hogy a társulat termés­átlagai, a telepítések eredése. minősége országos .viszony- | latban is kiemelkedő. A so- ! mogyi szőlőtermelés fel.lend.i- j tése mellett a társulás szer- ! rezesekor a bogiári gazda- i Ságnak az. is célja volt. hogy | az együttműködéssel megfe­lelő árualapot biztosítson a borkombinátja maximális ki­használásához. A ’ telepítési program ütemszerű végrehaj­tása, a termésmennyiség vár­ható növekedése új követel­mények elé állítja a társula­tot, szükségszerűen megkíván­ja a közös erővel történő bo­rászati fejlesztések végrehaj­tását. Az új ültetvények ter­mőre fordulásával. ugyanis már nem lesz elegendő a borkoembinát kapacitása (1983-ra várhatóan hatvan százalékkal nő a termés­mennyiség). sőt a tárolótér már a múlt évben kevésnek bizonyult. A fejlesztési feladatok meg­határozásánál a gesztor a partnerüzemekkel egyetértés­ben elsősorban az exportter­melés fokozását tűzte célul. A tőkés exportot háromszoro­sára. a szocialista exportot legalább kétszeresere szeret­nék növelni. Ez magasabb technológiai színvonalat, jobb minőséget, kivan a borászati üzemtől. A jelentős anyagia­kat igénylő beruházás csak közös erővel valósítható meg, és az eddig sikeresen műkö­dő társulás fejlődésének a’.ap- faltétele. A hatodik ötéves tervre készülve a mostani időszak fő feladata. hogy megkeressék és kidolgozzák a népgazdaság szempontjából is »lényeges korszerűsítés mód­ját. V. M. Amerre megy a hatalmas gyárudvaron, mindenütt tisz­telettel köszön ük öt. időseb­bek és fiatalabbak egyaránt. Ebből is érződik, hogy nem­csak neki hiányzik majd a gyári közösség, hanem ő is hiányozni fog a fűrészüzem munkásainak. I Sokan gondolnak rá majd szeretettel: Németh . Sándor- né, Oqlizán Jánosné, Francz Rudolf né, akik már korábban vele dolgoztak. A fiatalabbak közül Horváth Józsefné, Lő­rinc:: Qyuláné, Búzás László­né meg Csendes Gyuláné, aki leányként került a brigádba, itt ismerkedett meg és dolgo­zik most is együtt, a férjével. Embert tekintélye jó ha­tással •volt a brigád közössé­gére, hogy az alakulástól el­telt tizenegy esztendő alatt egyre följebb emelkedtek. El­sőnek alakítottak, meg bri­gádjukat, s a szocialista cím elnyerésén kívül bronz-, ezüst - és aranyjelvényt érdemeltek ki— az utóbbi három .alka­lommal is —. s tavalyi mun­kájukkal elsőnek és egyedül a gyáregység huszonöt. , bri­gádja közül a Vállalát kiváló brigádja kitüntetést is el­nyerték. Lantosné volt már kiváló dolgozó, elküldték őt külföldi jutalom üdülésre, mci6t pedig Zala karosra. A Petőfi brigád 24 tagja mindig elsőnek jelentkezett, ha társadalmi munkát kel­lett végezni, parkosítani, fá­sítani. vagy kommunista szombaton dolgozni a gyár­egység. Csurgó fejlődéséért. Soha nem feledkeztek meg a beteg vagy a gyés-en levő társaikról, ajándékkal kedves­kedtek Szabó Jánosáénak és Tímár Józsefnénak. — Én a nehéz munkát ko­ra ifjúságomtól megszoktam, dolgozni mindig szerettem. Pérjem — sajnop, már nem él — kovács volt, gyakran beálltam mellé a műhelybe, segítettem, ha olyan munka akadt, amelyet egyedül nem tudott elvégezni. Társaimnak, s főként a .fiataloknak mindig azt mondtam: a munka nem szégyen, bármit dolgozik az ember, csak becsülettel, leg­jobb tudása szerint végezze. Ahogyan beszélt, úgv Is cselekedett. Ezzel. példás emberi magatartásával tekin­télyt vívott ki magának » gyáregységben. — Több mint tíz éve isme­rem, tisztelem — mondta Barna Imre, a parkettaüzem vezetője. — Szavának súlya volt mindenki előtt, s ezért nemcsak brigád vezetőként, hanem csoportvezetőként t is* dolgozott. A. művezető távol- létében zavartalanul irányí­totta a többiek munkáját, úgy, hogy közben ó is dolgozott. Végtelenül sajnálom, nagyon hiányzik majd. Ma.tníika, Lantos Lászlón«, búcsúzik ... Mindenki arra készül, hogy illő módon kö­szönjön el tőle. Ügy, ahogy arra tizenöt évi munkájával, emberi magatartásával rászol­gált. Szalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom