Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

Á kapocs

Milyen a jó művezető? Az üzemekben más szempontokat emel ki a keze alá beosztott munkásember és megint másként vélekedik a vállalat gazdasági ügyeiért felelős vezető. Egy dologban azonban többnyire egyetértenek: kevesen vennék vállukra a munkájukat, gondjaikat.

Fiiszár Istvánná, a kaposvári textilművek orsózó-cémázó üzemének a művezetője. Tiszta tekintetű munkásasszony. Halkan, megfontoltan beszél; mozdulatai nyugodtak, takarékosak. Olyan típus, akivei ha véletlenül szóváltásba keveredik valaki, nyugalmától a forrófejű is pillanatok alatt lehiggad.

Tizenkét éve a »közvetlen termelésirányítás« a feladata, ahogy munkakörét a szakzsargon elkeresztelte. Előtte hosszú évekig gépen dolgozott Nem ismeretlenek előtte azok a gondok, amelyek beosztottjait naponta foglalkoztatják. Hiszen a nap huszonnégy órájának egyharmadát közöttük tölti. Velük együtt lélegzi be a műhely poros levegőjét, közösen szenvedik el a zajártalmakat. Bár beszélgetésünk alatt nem mondta ki, szavaiból érzem: a szíve hozzájuk húz.

— Azt hiszem minden művezető két malomkő között őrlődik. Valamennyi gyárban a munka az első, de ahhoz, hogy menjenek a gépek,- először is itt kell tartani az embereket. A három műszak miatt a textiles szakma sohasem volt igazán népszerű. Az utóbbi években jó néhány kaposvári üzem kedvezőbb munkafeltételeket kínál. Azóta különösen sok fejtörést okoznak a kilépők, akik gyakran minden indokolás nélkül hagynak itt bennünket. Egy művezetőnek pedig az a legfájóbb, amikor be kell nyomni a piros gombot a gépen

A bűn útján

azért, mert nincs elegendő munkáskéz.

Fennhangon tűnődik tovább:

— Vonzóvá kellene tenni a textilipart. De hogyan? A fizetésekre nem lehet panasz; néhány hónapi gyakorlás után a betanított munkás is háromezer forinton felül keres. De nemcsak a bérrel becsülik meg itt az embereket. Juttatásokban, erkölcsi elismerésben is többet nyújtunk sok más vállalatnál.

Minden átmenet nélkül arról kezd beszélni, hogy néha bizony emeltebb hangot használ a munkatársaival szemben, mint kellene. Annyifelé oszlik meg a figyelme, annyi mindent kell észben tartania, hogy időnként túlfeszül a húr. Hiába, nincsenek kötélből az idegei. Szélsőséges példa, hogy egy időben intézkedik a felgyülemlett késztermékek elszállításáról és lelki vigaszt nyújt valamelyik pityergő kislánynak.

— Ismerem az enyéimet, az arcuk rezdüléseiről tudom, ha örülnek valaminek vagy bajuk van — mondja. — Bizalommal közeledünk egymáshoz, nekem sincs titkom előttük. Csak az ilyen kétoldalú kapcsolat lehet az alapja a jó munkának. Kiállók mellettük, és a következő alkalommal én is számíthatok rájuk. Gyakran megesik, hogy sürgős megrendelés fut be, ha törik, ha szakad, határidőre síállítanunk kell. Ilyenkor megmondom: lányok, most

pedig ráhajtunk. Senkinek sem kell kétszer szólni.

Föntről — így mondja — minden segítséget megkap. De azok többnyire tanácsok, javaslatok, no meg a munkával kapcsolatos utasítások. Ha úgy tetszik parancs, amelyet végre kell hajtani. Tőle függ. milyen formában hangzik el, mennyire érződik nyűgnek, kivédhetetlen kényszernek. Időnként neki is alaposan »megmossák a fejét odafönt«, a részleg hibái miatt. De mire a bírálat eljut az érintettekhez, addig a szigorú kritika enyhe szemrehányássá szelídül.

Háziasszony, családanya. Am amíg az üzemben dolgozó nők többsége a munkaköpennyel együtt gyári gondolatait is a kapun belül hagyja, addig őt otthon, a szabad idejében is foglalkoztatják. Ha-| zaviszi, magában hordja nem tud szabadulni tőlük, akárcsak azoktól a finom, apró porszemektől, amelyeket az utóbbi huszonnyolc évben a csarnok levegőjével együtt magába szívott.

L. J.

Növényvédetmj tájékoztató

Időszerű teendő

a gyümölcsmolyok elleni védekezés

Április utolsó harmadában azonos időpontban figyeltük meg a keleti gyümölcsmoly, a szilvamoly és az almamoly lepkéinek rajzáskezdetét. A május első napjainak hideg, csapadékos időjárása a lepkéi: repülését zavarta, fékezte. Élettevékenységük május 7-től élénkült meg, és a beköszöntött felmelegedő időjárás hatására vált a repülésük tömegessé, és megkezdődött a tojásrakásuk. A kártevők tojásrakása bőséges, a tojás fejlődése zavartalan, ezért a múlt évinél erősebb lárvafertőzések kialakulása várható.

A keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly első lárváinak megjelenése a Balaton-part körzetében május 17—19., megférik többi körzetében pedig május 19—21. között várható, a védekezések megkezdését barackosokban, szilvásokban ebben az időpontban javasoljuk. A különböző érésidejű barackfajtáknál a gyümölcsmolyok elleni védekezés lehetősége korlátozott, ezért a jelenleg rajzó áttelelő, majd az ezt követő első nyári nemzedék elleni védekezésre kell fokozott gondot fordítani. A védekezéseket a fiatal lárvák megjelenésétől a továbbiakban 10—12 naponkénti ismétléssel — á várakozási idők betartásával — a szüretig folytatni kell. A védekezésre felhasználható a Ditrifon 50 WP, Ditrifon 40 WSC, Unitron 40 EC. Sumithion 50 EC 0,2 százalékos, Satox 20

WSC 0,5 százalékos vagy a ---R

ogor L—40. Sinoratox 40 EC. Bi—58 EC 0,1 százalékos rovarölő szerek valamelyike. Az utóbbi készítmények egyúttal eredményesen pusztítják a zöld, fekete és a hamvas őszibarack levéltetve- ket is, melyek gyors szaporodásukkal veszélyeztetik a fiatal hajtásokat, leveleket

pontban szükséges megkezdeni a keleti gyümölcsmoly ellen felhasználható rovarölő szer valamelyikével.

Hogyan te egy fiatalból bűnöző? Hogyan lép a bűn útjára? Hogyan szánja el magát arra, hogy elhagyni készüljön hazáját? Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor 1? éves főhősünk nyomába szegődtem. Gábor — nevezzük — története szerfölött tanulságos.

Néhány hete, az egyik déli határőrőrsünkön jártam. Barátaim beszéltek erről az elfogásról ...

Kozma Lajos tizedes aznap ünnepelte születésnapját. Ünnepi torta ugyan nem került az asztalra, a születésnapi »ajándék« viszont mindenért kárpótolta. Fucskó András határőrrel határsértőt fogtak. Az egyik személyvonaton egy husszú hajú, tizenéves fiatalemberre figyeltek föL Igazoltatták, s mert az semmi elfogadhatót sem tudott mondám arra, hogy mit keres a határ közelében, előállították. A vizsgálat során aztán i beigazolódott a gyanújuk: Gábor, a 17 éves szakmunkástanuló, külföldre akart szökni.

Tulajdonképpen az indítékaira figyeltek föl. Felhívtam Gábor iskoláját. Az igazgató- helyettes panaszáradatba fogott, egyetlen dicsérő szava sem volt a fiúra. Kértem, segítsen, hogy találkozni tudjunk.

Gábor a tanári szobában várt ránk. Képeslapokat nézegetett. Megmondtam, beszélgetni szerenék vele. Bólint- tott, s elrakta maga mellől a képes újságokat, s rágyújtott

— Az iskolai rendtartás engedélyezi a dohányzást?

— Nem, de ez rám nézve már nem érdekes.

— Hogyhogy?

— Négy vagy öt tárgyból bukásra állok. A munkahelyemről is sokat lógtam. Ha az apám most nem vesz ki, akkor ők rúgnak ki... Ma már csak azért jöttem be, hogy leadjam a cuccaimat.

— Azt mondja, sokat járt ti iskola mellé.

— Hát.. előfordult néhányszor.

— Hogyan igazolta a hiányzásait?

— Vannak még rendes orvosok.

— Mit csináltak, amikor nem mentek be az órákra?

— Csavarogtunk meg ittunk.

— Ittak?

— Eleinte csak a térre jártunk le, aztán "mind gyakrabban tértünk be a szomszédos kocsmába...

— Azon a napon mit csináltak?

— A határőr-balhéra gondol? Az egyik haver fizetést kapott. Azt mondta, meghív bennünket Jócskán iszogattunk. Valakinek az eszébe jutott, hogy ruccanjunk el valahova. Lementünk a pályaudvarra, megnéztük, hova megy az első vonat, felszálltunk rá.

— Hova akartak menni?

— Pécsre.

— Hogyan került akkor a

határra?

— A vonaton találkoztunk két fiúval meg egy lánnyal. Nekik is volt pálinkájuk... Elaludtam... Kaposváron ébredtem föl. Kezdtem kijózanodni... Nem tudtam, hogy mit csináljak. Hazamenni nem mertem. Féltem az apámtól.

— Héhány éve — mesélem Gábornak — vetítettek egy filmet a televízióban, A capital fiúk üzenetét. Disszidens magyarokról szólt. Látta?

— Nem.

— Pedig érdelces dolgokat mondtak életükről a disszi- densek.

— Van akinek sikerül, van akinek nem.

— Mit gondol, magának sikerült volna?

— Nem tudom.

— Hányadik ballépése volt ez?

— Az első.

— És a szerszámlopás? — célzok egy korábbi ügyére.

— Az régen volt. Néhányan loptak a raktárból. Én csak kaptam a cuccból.

— És a kocsifeltörés?

— Abban is csak szemlélő voltam. A haverok találták ki. El akartunk menni kocsikáz- ni, csakhogy jött a tulaj.

— Volt már börtönben vagy fogdában?

— Egy napot a rendőrségiben. De nem akarok soha többé visszakerülni...

— Komolyan mondja? fA határsértési kísérletből sem tanult, hisz a ' kocsifeltörés utána volt.

— A haverok... de most már másként lesz. Egy évet dolgozom, ■ utána vÍ8BBa}»vfflt aa

iskolába.

Az iskola igazgatóhelyettesétől egy-mást még megtudok Gáborról. Édesanyja néhány éve meghalt. Édesapjával csak nagy ritkán beszél. Gyakorta maradozott el otthonról. Éjszakákat töltött idegen helyeken, úgymond csövezett. Egyetlen mondattal úgy fogalmazhatnánk: elindult a bűn útján.

— Ki a felelős mindezért? — kérdezem az igazgatóhelyettestől.

— Nehéz erre választ adni! Egyformán hibáztatható az is-j kola, a környezet, a szülő. Édesanyja néhány éve meghalt. Édesapja gépkocsivezető. Nincs mindig otthon...

— Manapság divatos érve á

szülőnek: »Nincs időm a

r'-ereknevelésre. Reggel rohanok a munkába, este hullafa- radtan érkezem haza, még a házi munkára sem marad időm...« Az effajta érvelés elfogadható?

— Nem. Már csak azért sem, mert a nevelés nem mennyiségi, hanem minőségi feladat. Nem lehet letudni a r 'ereknevelést azzal, hogy öt percre leülünk mellé. A családnak harmonikus közösségként kelj együtt élnie.

— ön az iskola egyik vezetője, mégis hibáztatja azt?

— 1400 tanulónk van. Kü- lön-külön nem tudunk foglalkozni mindegyikkel. Nyilvántartunk 120 úgynevezett problémás gyereket. Ök állandóan szem előtt vannak. A többiről alig tudunk valamit. Pedig velük is foglalkoznunk kellene. De higgye el, a mai körülmények között képtelenek vagyunk rá.

— Említette a környezet szerepét.

— A legmeghatározóbb! Az akaratgyenge, könnyen befolyásolható fiatalt a környezete, barátai társasága magával ragadja. Ritkán jó irányba. Gábor is a baráti társaságával indult el a bűn útján.

— Mi lesz Gáborral?

— Ha nem szakít a baráti környezetével, ha nem mérlegeli tetteinek következményeit, könnyen börtönbe kerülhet.

Gábor egyik mondata mindén tálán visszacseng: »...most már másként lesz!«

Bár úgy lenne!

Nagy Jenő

Almásaink, körtéseink és esetenként a zöld dió veszedelmes kártevőjének, az af- mamolynak a rajzása is folyamatos. Az elhúzódó almavirágzás kellő mennyiségű táplálékot biztosított a lepkéknek, a jelenlegi meleg, napos időjárás a tojások fejlődésének kedvez, ezért a múlt évinél erősebb hernyókártétel kialakulása várható. Az első lárvák kelése a Balaton-part és megyénk déli körzeteiben tnajus 18—20., megyénk többi körzetében pedig május 19— 20. között várható. Tehát a védekezéseket ebben az időA kaposvári íródeák szaküzlet ajánlata:

Hazai és ipiport tapéták gazdag szín- és minta választékban:

Gigantposzterek művészi reprodukciók

(416211

CSUPOR

TIBOR

Ráksaláta

zsíros kenyérrel

780 Ft-ért 35 Ft-ért

Az új fűszerek mellett

ügyes szakácsok alkalmazni kezdték a cukrot, gyümölcsök tartósítására, és kialakult Franciaországban, Hollandiában a melegházi kertészet is.

A XVIII. században — elsősorban Franciaországban — terjed az ínyencség. A francia szakácsok büszkén hirdetik: csak tiszta, természetes ízekkel dolgoznak. Ügy tartották; az ínyencség ellensége minden mértéktelens,égnek. Aki túlterhelte a gyomrát vagy lerészegedett. az nehezen mesgbocsáthatóan vétett az ínyencek szemében.

Az ínyencség terjedésének »•felegvárai« a gyarapodó éttermek, kávéházak, vendéglők. Mai szemmel is meghökkentő, amit a francia vendéglők választékában a vendegek elé tálaltak. Általában 12 féle levest, tartottak, 24 mell ókételt, 15—20 módon sült marhahúst, 20 különböző ürühúst, 30 szárnyast és vadat, 16—20 féle borjúételt, j 12 féle süteményt. 24 módon készített halat, 50 fajta tésztát és szintén 50-féle egyéb csemegét. Az utas szomját 30-féle bor (vörös és fehér) s 20—30 illatos likőr oltotta. Volt ott német savanyúká- poszta (Sauerkraut), hamburgi füstölt hús, schwarzwaldi vaddisznó, olla potrida, malagaszőlő, garbanzos és csemege borok Spanyolországból, olasz makaróni, parmenzán, bolognai kolbász, fagylaltok,

gyobb élvezetekre vágytak. Párizs hirtelen egy roppant étteremmé vált: ettek a hívatlan jövevények az előkelő fogadókban, a másodrangú vendéglőkben, és mindenütt. Tömtek magukba a sok húst, halat, vadat. szarvasgombát, süteményt és a kitűnő gyümölcsöket. Aki megkóstolta az ínyencfalatokat, nem felejtette el egyhamar. S ha tehette, jött megint, és evett, és újra evett.

Amikor az ellenséges hadsereg átvonul Champagne-on, Epernayben 600 ezer üveg bort harácsolt a helybeli pincetulajdonostól. A derék úr ettől a tengernek akart menni bánatában. Később örült, hogy nem tette. Szaporán tol- lasodott, csengő aranyakat testálván utódaira. Mi történt? A rabló seregek eltávoztak, de nem felejtették borainak felséges zamatát. S utána minden évben kétszer annyit rendeltek, a pincetulajdonostól.

IV. Magyarok kenyere

Magyarország népessége a XVIII. század közepétől a század végéig az európait jóval meghaladó ütemben, viharos gyorsasággal gyarapodott. Ez a lendület tovább folytatódott a XIX. században is. 1869 és 1910 között az 1870- es — utolsó — kolerajárvány, a 25 ezrelékes halandóság és a szapora kivándorlás ellenére egy harmaddal lett több az ország lakossága.

Hazánk népsűrűsége a századfordulón már erősen megközelítette a nyugat-európait' Ez a gazdaság élelemtermelő képességére sem volt hatástalan. A közép- és kelet-európai népességrobbanást — régi reflex szerint — mindenütt az egyoldalú, erőltetett ütemű szemtermelés követi. A gazdaságilag elmaradott országok képtelenek rendszeres munkát adni polgáraik nagy részének. A túlnépesedett falvak és az elégtelen népességeltartó erő bűvös körében állandósult a nyomor, a tömeges éhezés a földművelésre oly kiválóan alkalmas vidéken.

A változások átformálták a magyar mezőgazdaságot, a termelés és a fogyasztás szerkezetét. Nagy vonalakban a századfordulóra alakul ki a magyar táplálkozásnak még ma is jellemző alapkerete.

Milyen társadalmi-gazdasági föltételek érlelték, alakították?

A gabonatermelésre ösztönző belső szükséglet találkozott a nyugat-európai országok igényeivel. A számlálat- lan állatcsordák /helyett már a napóleoni háborúktól, fokozatosan búzát szállítottunk a német, osztrák, cseh városok megnövekedett számú lakosságának. Az uradalmak és parasztgazdaságok fokozatosan feltörik a közlegelőket és erdődrtásokon, a lecsapolt mocsarak helyén mindenütt búzatáblákat ringat a szél. Az 1850—60-as évektől megkezdődik a vasútépítkezés, és könnyen, gyorsan messze tájakra is el tudják szállítani a gabonát. t

(Folytatjuk)

likőrök a Pó mellől, orosz szárított húsok, kaviár (fekete és rózsaszín) és füstölt halacskák; tőkehal, hering, sajtok, curacao, ánizslikőr Hollandiából; manióka, karrik és kávé Ázsiából; burgonya,’ ananász, csokoládé, vanília, cukor Amerikából, a capi bor Afrikából.

A francia polgár saját hatalmának, erejének, gazdagságának jelképét látja ez éktelenül sok finomságban, ahol a világ minden népének kedvenc eledele képviselve van. Amíg ily bőséges a francia konyha, nem történhet baj. S dám, mintha a történelem is ezt igazolná! A napóleoni háborúk ut-án, az 1815-ös béke- szerződésben 1500 millió frank hadisarcot róttak ki a szövetségesek az , országra. Hatalmas összeg! Párizsban pánik tört ki. Mindenki a pénz elértéktelenedésétől tartott. Ennek ellenére meglepő köny- nyedséggel rótták le a franciák a fizetnivalókat. A hitel nőtt, a közönség tolongott és buzgón jegyezte azvállami kölcsönöket. A pénz árfolyama igen jól állt, ment a súlyos terhek ellenére több pénz jött be. mint amennyi kiment.

Hogyan? Az ok a háborús eseményekig nyúlik vissza. A Franciaországot elfoglaló

győztes hadak éhesek voltak. Ritka falánkságot és nem mindennapi méretű gyomrot hoztak magukkal. Nem sokáig érték be prof unttal: na-