Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-17 / 113. szám
AZ IMPORT NYOMÁBAN Hazai anyagokból A Kaposvári Mezőgép Vállalat az idén várhatóan 70 millió forint értéiben importál alkatrészeket. részegységeket. Ez a tervezett árbevételnek nem egészen 7 százaléka. Az import felét a szo- cilüsta, másik feiét a tőkés országokból szerzik be. A fejlesztőmérnököknek, konstruktőröknek előírták, hogy csak azzal foglalkozzanak, ami szocialista importból vagy hazai vállalattól beszerezhető. Mindez persze mégse menjen a minőség rovására, hiszen a terméket lehetőleg minden piacon el kell adni, s gyengébb minőségű gyártmánynál erre nincs esély. A vállalat évek óta komoly energiát fektetett az úgynevezett daruprogramőa. Különböző teherbírású daruk készülnek a műhelyekben, a BNV-n, az Agromasexpón, s más nemzetközi vásárokon elismerést vívtak ki e termékek, amit a különböző díjaik is bizonyítanak. Az országban nagyon keresettek a KCR-da- ruk, a vállalat hosszú távú terveiben is komoly szerepet kapott gyártásaik. Mivel a darucsaládot elsősorban belföldön értékesítik, többszörösen is fontos a drága valutáért kapható import részegységek visszaszorítása. Más kérdés, hogy a vállalat néha nem tehet egyebet, mint a tőkés piachoz fordul. A daruknál igen fontos a hidraulika (hengerek, szivaty- tyúk, szelepek). A gépeikhez szükséges hengerek egy részét az újpesti gépelemgyar készíti. A hazai mezőgépipar igényei azonban többszörösen nagyobbak annál, amennyit az újpestiek gyártani tudnak.! Ezért a Mezőgép tröszt kije- ■ lőtte a miskolci vállalatot hidraulikus hengergyártásra. De! még ez sem elég. Ilyenkor fordul a vállalat a • külkereskedelmi szervekhez import alkatrészért. Az NDK szállít is ilyen hengereket, de csak egy bizonyos határig. A négy toimaméteres darukhoz még lehet kapni magyar és szocialista gyártmányú hengert, a nagyobbakhoz már nem. Pedig a gyártmányfejlesztés iránya egyre inkább a | nagyobb teherbirásúak felé | tart. Az ezekhez szükséges hengerek azonban ma még csak az NSZK-ból szerezhetők be. Nem gyártanak k szocialista vállalatok nagyobb teherbírású, de kisebb űrtartal- rmi hidraulikus hengereket j sem. — Most ason töprengünk, hogyan, lehetne ezt az importot valamivel .helyettesíteni — mondja Dóra László műszaki igazgatóhelyettes. — Olyan ; esetük is volt — éppen az j idén —, hogy 5 millió forint értékű termékünk állt befejezetlenül a gyárudvaron, mert nem tudtunk beépíteni I hidromotort. 300 darab, egyenként 200 ezer forint értékű Vlbrolazt készített a csesztre- gi gyáregységünk, s hózzájuk az NDK-ból csak 120 motor érkezett. Mi legyen a többivel? Értékes hónapok teltek el, mig a Külkereskedelmi Minisztériumban végre megadták az engedélyt; hozzuk be a hiányzó motorokat az NSZK-ból. — Nem látták előre, hogy kevesebbet igazolt vissza az NDK-beli gyártó? — Annyi kézen-közön, szerven megy át a megrendelésünk és a visszaigazolás, hogy már a gyártás oroszlánrészével végeztünk közben, mire kiderült, hogy baj van. Előfordult már az is, hogy 1977- ben alig fértünk be az államközi egyezményben megszabott kontingensbe. A felsőbb szervek közlése szerint csak 350 ezer rubel értékű részegységet szállított volna az NDK-beli Ositra-cég, nekünk pedig hárommillióra volt szükségünk... — Hogyan sikerült a hiányzó mennyiséget megszerezni ? — Később átcsoportosították az igényéket, s többet kaptunk mi is. Ami még hiányzott ... nos, újra csak a tőkés import maradt. A vállalatnál azt szeretnék, ha azokat a bizonyos hengereket végleg itthon lehetne gyártani. E tekintetben azonban egyelőre teljes a bizonytalanság: vajon fejlesztik-e vagy sem az újpesti gyárat, megfelelően. kialakult-e a gyártóbázis Miskolcon. Amíg ez a leérd és nem rendeződik véglegesen, nem tudnak lemondani a tőkés importról. 1976-ban már komolyan latolgatták, hogy o vállalat saját erőből oldja meg a hengergyártást! Nem sokkal jobb a helyzet a szivattyúknál sem. A szocialista partnerek kapacitás- hiány stb. miatt nem tudnak eleget szállítani. Az idén például 1703 darabot tőkés exportból vásárolnak. A vállalat az anyag- és készletgazdálkodás előrelátóbb megtervezésével és szervezésével próbálja áthidalni a nehézségeket Ez különösen a darucsaládnál látszik sikeresnek. Itt már az idén elkészült a jövő évi értékesítési terv, s ennek alapján februárban elküldték a megrendelést az import részegységekre. — És ha a piaci változások r Jatt kevesebb darut vásárolnak? — Vállalnunk kell a kockázatot. Külföldről jött a homok is A Kemikál Építési Műanyag-feldolgozó Gyárában töb olyan termék is készül, amelyet eddig importból szerzett be az ország. E termékekhez azonban sok importból származó anyagot használnak fel jelenleg is. Nádor Ottótól, a Kemikál igazgatójától kérdeztük: mi az útja a tőkés import helyettesítésé- l nek? Szója helyett csillagfürt — Egy kiló tej előállításához 48 deka abrak kelL A fehérjéhez sok szójababot igényel az állat. Szójából pedig nincs sok, és ami van, az is drága, nyugati importból jut hozzá az ország. Nekünk 703—800 forintban van mázsája ... Kótai Lajos, a Kutas! Állami Gazdaság igazgatóhelyettese még megjegyzi: az üzem közismerten jelentős szarvasmarha-tenyésztési és -hizlalá- si ágazattal rendelkezik, s a fehérjeigény kielégítése az állatállomány takarmányozásában a legfőbb törekvések egyike. A gazdaságban száz hektárra százharminc szarvas- marha és tizennégy ló jut, ez indokoljá, hogy az adott területen belül és az ugyancsak meghatározott talajviszonyok közepette kellé mennyiségű és bettarta.mú eleséget termeljenek az állománynak. Rendelkezés mondja ki, hogy szóját csak az ötezer literen felül termelő tehenek után kaphat a gazdaság — 3. múlt évbeit 25 vagonnal használtak fel ebből az értékes, fehérjedús takarmányból. Most ez a meny- nyiség évi tíz vagonra csökken — tizenöt vagont ugyanis 40 vagon tehénbetinnel helyettesítenek. A Kaposvári Cukorgyár által előállított terméknek az ára jóval kevesebb: mázsánként 280 forint. — Az eddigi kísérleti eredmények bizfatóak. Fél éve adunk szójabab helyett te- hénbetint. A Kaposvári Cukorgyárnak a mi gazdaságunk az egyik legnagyobb vásárlója: szerződés alapján évi 40— 41 vagonnal kapunk e takarmányból. A szója pótlása ebben a formában — éves viszonylatban — mintegy 200 ezer forint megtakarítást jelent, nem beszélve arról, hogy ily módon nem vagyunk kitéve az importból eredő áringadozásnak, a szállítás szeszélyének, az államnak pedig valutája marad meg. A tehénbetin a gyár által garantált összetételben tartalmaz urebetint és karbamidot — az utóbbit például 6 százalékban —, s a karbamid fehérjetartalom kilónként 251 gramm. Ez ugyan elmarad a szója fehérjetartalmától (kilónként 460 gramm), de az ára sem közelíti meg a Szójáét. A szója helyettesítésének cj-ak az egyik módszere a tehénbetin etetése, további lehetőségeket kínál a megfelelő fajtájú csillagfürt megtermelésének a felhasználása. Ahol megpróbálkoztak vele — például a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban —, elégedettek az eredménnyel. — Szerettünk volna mi is belekezdeni, de későn jutottunk maghoz — mondta Kótai Lajos. — Elvetjük ezt a húsz mázsát, a magja azonban már nem érik be, csak zölden .etethetjük. Esetleg saját üzemünkben lisztet készítünk belőle, s megnézzük, mennyi fehérjét tartalmaz a tíz hektár termése. — A csiliagfürtben nagyon bízunk — jelentette ki Ko- pecsni Vince igazgató. — A szóját fokozatosan helyettesíteni kell hazai, illetőleg üzemi eredetű takarmánnyal. A csiliagfürt a mi körülményeink között feljogosít a bizakodásra. Minden a maglói függ. Nem tartom kizártnak, hogy a kísérleti eredmények arról vallanak majd: zold- t’«égként, vagy szalmáját hasznosítva, ilietve tartósított takarmányként is fehérjegaz- dar eleséghez jutnak szar-vas- marháink. A szója egyelőre nem nélkülözhető például a borjúnevelésnél, de a törekvés a ku- í dáknál egyértelmű: keres-! ni-kutatni annak módját, hogyan lehetne mind nagyobb mértékben pótolni ez't a takarmánynövényt saját termelni növényekkel. Ahol a tehenészet tejtermelési átlaga jóval meghaladja a 4000 litert — állítják —, ott csak ezen az úton lehett meg előbbre jutni. — A mi gyakorlatunk szerint két lépcsőben lehet megvalósítani az import helyettesítését. Az első lépés az, hogy ’ megvásároljuk a termék gyártási eljárását, megkapjuk az előállítás receptjét. Ilyenkor már csak alapanyagot hozunk a tőkés partnertől, a munkaerőt mi adjuk hozzá. Ezt követi a második lépés: a receptet vizsgálva kiderítjük, hogy melyik tőkés alapanyagot tudjuk hazaival helyettesíteni. A barcsi gyárunkban például tőkés országokban vásárolt recept alapján megkezdtük a padlóragasztó habarcs, a csemperagasztó és a poliészter beton gyártását. Sok egyéb mellett ennek az elkészítéséhez finoman osztályozott, mosott és szárított homokra van szükség. Ilyen homokot nem tudtunk beszerezni az országban, inert hiányzott az a technológia, amellyel osztályozni, mosni és szárítani lehet. Bármilyen különös is. s homokot tőkés országokból vásároltuk és vásároljuk még most is. De épül már az a berendezés Barcson, amelyik a Dráva partján bányászott homokot teszi alkalmassá a technológiai felhasználásra. Van másik , termékünk is, mellyel az importot csökkentjük: jugoszláv kooperációban kezdtük el gyártani a triko- vit nevű gyorskötő -és a hid- rolit nevű. a beton vízzáró- ságát. 90 vei 5 anyagot. Eddig úgy importálta ezt az ország. Most már csak koncentrátu- mot hozunk be, és mi dolgozzuk fel. A barcsi gyár munkatársai éppen ezekben a napokban tárgyalnak a kar- lováci gyárban a műszaki kérdésekről. Azoknál a termékeknél viszont. amelyeknél nincs mód az import csökkentésére, arra törekszünk, hogv növekvő exporttal biztosítsuk a behozott alapanyag ellenértékét. Az üvegszál erősítésű tetőfelülvilágító testekhez a műgyantát Ausztriából kapjuk. Az idén az eddiginél több ilyen felülvilágítót szállítunk az osztrák cégelcnek azért. hogv az o-s-ágnak re kelljen valutát adnia a műgyantáért. Akadozó érdekeltség Magyar granulátum a nyugati helyett Tavaly még az NSZK-ból 1 és Ausztriából vásárolta a ka- ’ posvári Kefe- és Műanyag- ipari Vállalat a ^polipropilén granulátumot, az első negyedévtől azonban már a Tiszai Vegyi Kombináttól szerzi be. A vállalat eddig valutáért vette ezt az, alapanyagot, ezentúl már hazai granulátumra alapozzuk a prolipro- pilénbői készülő termékek gyártását. Erdei György értékesítési csoportvezető szerint ez azért érdekük, mert a műanyag alapanyagok ára rohamosan növekszik a nyugati országokban. A négy műanyagalapannyag közül polipropilénből használnak fel a legtöbbet, egy évben nyolcszáz tonnát. Ennek az értéke húszmillió forint Az eddigi tapasztalatok szerint a hazai granulátum minősége jó. A vállalat a prolipropilénből készíti a műanyag ládapántoló szalagot a Gyorsszolgálat Szövetkezetnek,. ez az alapja a szőlőfeszítő huzalnak is, amelyet most. már nagyobb mennyiségben gyártanak a kiskert- tulajdonosoknak. Nagy mennyiségben készül műcirok a természetes hiánya miatt, ezenkívül pedig mű- gyökér polipropilénből. A monori, a debreceni kefegyár ezt használja föl termékeihez. Ebből exportra is küldenek. A kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállálat helyesen döntött, amikor a legnagyobb mennyiségben felhasznált alapanyagot hazánkban szerzi be. — Érdekeltek-e abban a vállalatok, hogy csökkentsék az importot? — kérdeztük Ti hanyi Zoltántól, a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatóságának vezetőjétől: — Feltétlenül — hangzott a válasz. — A világpiacon bekövetkező árnövekedést ugyanis itthon nem érvényesíthetik a vállalatok, emiatt termékeik gazdaság-ossága csökken. Amikor igennel felelek a kérdésre, nem állítom azt, hogy minden esetben felismeri K érdeküket, vagy éppen annak alapján cselekszenek. A gazdasági igazgató vagy a főkönyvelő — . amikor ön kői tségszám 1 tásokat végez — észreveszi, ha emelkedtek az anyag- és alkatrészköltségek, míg az eiadási ár változatlan maradt. Nem biztos azonban, hogy a termelést irányító beosz.ott mernék, j a konstruktőr, vagy plane a művezető és a munkás gondol erre, amikor importból szármázó anyagot, alkatrészt hasznai fel. A vállalat ugyanis — nyeresége révén — anyagilag érdekéit abban. hogy. mütei olcsóbban állítsa elő a terméket, és kiszűrje az emelkedő áron besze:-ez he tő importot. A beosztott dolgozók prémiuma' vagy fizetése viszont nem függ attól, hogy miként takarékoskodnak az importanyagokkal, teliát kevésbé izgatja őket a .világpiaci áremelkedés. A kezdeményezés éppen ez’ért szinte mindig a vezetőktől indul ki; ők mondják, hogy keressünk a külfödit helyettesítő hazai anyagot. — A lehetőségeket nem a vállalat rezeiéi, lianem a műszakiak ismerik: ők tudják jobban, hogy mit mivel lehet helyettesíteni. — Ez igaz, viszont a vezetőknek megvan ,a lehetőségük — de kévés helyen élnek vele —úgy alakítani a vállalati ösztönző rendszert, hogy figyeljenek, ilyen jelenségekre a beosztottak is. és szóljanak időben. Az újítást — ha elfogadjak — díjjal jutalmazza a vállalat, ha valaki exportot helyettesítő anyag vagy alkatrész beszerzésen töri a fejét, Yiem biztos, hogy jutalmat kap. — Mi a tapasztalat a termékszerkezet- változásoknál ? — Amikor úi gyártmányt vezetnek be, nem mindig gondolkodnak úgy a vállalatnál, hogy mit lehet tőkés import helyett szocialista országokból vagy hazái gyártóktól beszerezni. Ebben annak is része van, hogy a tőkés szállító mindig pontosan tartja a határidőket: .küldi az anyagot és a pótalkatrészt is. A hazai vállalatokra nem mondható el ugyanez. A hetekben. hónapokban kifejezhető késés viszont sokszor 'fontos exportérdekeket sért, és ezért támaszkodnak a bizonytalan hazai szállító helyett esetenként szívesebben a törlés importra a vállalatok. Vállalták a kockázatot