Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

?

*

i

\

Tud-« dofarrnentumfilm mély, fölkavaxó élményt adini? Fölitéüen. Ha röpke közvéie- mény-ku tatást végeznénk, tíz közül tizenegy a televízió Századunk sorozatát említené példaként. A film a felhőtlen békeidőktől a háborús vérzivatardkig mutatta be ^hazánk XX. századi sorsfordulóit. De ez az élmény nehezen hasonlítható egyéb hatásokhoz. Az eseményeket végigélő idősebb generációknál szellemi tisztulást indított eL Sokáig zavarta őket az átélt események valódi sokszínűsége, mély drámái saga, és az utólagos értelmezés sok leegyszerűsítése, sematizmusa közötti ellentét.

A világháború után született nemzedékek szeme előtt pedig hús-vér, cselekvó-habozó, töiprengő-álmodozó — teljes történelem formáló — alakjukban elevenedtek meg az emberek, nevezetes személyiségek. Szemük láttára száguldott vagy vargabetűikkel haladt — de működött — a történelem, gépezete. Jé volt nézni, megérteni, amit addig eaafc . „ „ száraz tankönyvekből leszúrt, patíkamérlegem por- ckÓEBQtt igazságok formájában Ismerhettek meg, • ami mai személyes létükre is oly döntő hatással vaui

K fOfidoészítéa mflhetyffOcait kutattam a csendes budai lakásban, a kisebb archívumnak is bedBő világos, meleg fényű dolgozószobáiban, a ronggyá forgatott vaskos forráskiadványok, az Interjúszövegéket őrző fényes- liáfcti dossziék, a félig kész forgatókönyvek, a

szülői ház kertje, a fölé magasodó donneri sárga löszfallal. És az Iszák utcai családi háztól apja patikájáig (a Zrínyi utca elején) meghosszabított otthon. Az első verekedés, dicsérő szó az iskolában, az első ... szerelem. Mind-mind itt, a földgolyó e parányi szegletén.

A serdülő fiú mindemségre tágult tekintete először a szülői házihoz tartozó világot érti, fogadja be. A járdán gyakran kopogtak doktor Fárbás Jenő városi tisztiorvos — a család barátja — léptei. Vonult az öreg tekintélyt parancsoló termetével, fekete füstpamacsok göndörödték vaskos szivarjából. A tisztiorvos szuggesztív egyéniség. Hanyag legyintése, rosszalló szemöldökrándulása súlyos véleményt közölt. Szemhunyorítással is ítélt emberekről, politikáról, életről.

Ott csoszogott Balassa bácsi kalocsaija is estelente a Turulba, s reggelente a bárból jövet Egész éjjel püfölte a zongorát, jártában is dúdolta az új és újabb dalokat, sanzonokat Állókép évtizedek múlva is.

S a kései kamaszkor, a viták, meghasomlá- sok, lázongás kora. A véleményalkotás ideje. A kaposvári reálgimnáziumot sokféle gondolat, szellemi hatás éri. Járnak a tanintézetbe köztisztviselők gyereket, fennhéjázó polgár- sarjak, de a MÁV-internátusból keményfejű reformátusak is; szívós, plebejus társaság. Az érzékeny fiú első élménye: unalmas, érdektelen a rajongásig szeretett irodalom... A lélektelen szabálysulykolásból, a gondosan

megszűrt művekből hiányzik a szellemi lom, az egész ásításra ingerel. Regény- és no- vellahősák — emberi lelkek — nagy vívódásai, ■ ennek mélységei — mindez jórészt kimaradt a tananyagból.

Nagydiák, amikor más tanárok is érkeznek: Takáts Gyula, Vasas Mihály. Utóbbi már el- sőkönyves íróember. Ismerte, becsülte Móricz Zsigmandot és a. többi népi írót Vasas tanár- úrnak nem kicsi az érdeme abban, hogy két száma is megjelent egy önkópzőköri diáklapnak. Benne a fiatal Bokor Péter novellája. S • Veres Péternek elküldött tiszteletpéldányra postai levelezőlapon érkezett a „recenzió”.

tárgyiasult rendszer és metszőén tiszta logika rekvizítumai, között. Honnan e dolgok mélyét oly makacsul kutató egyéniség szenvedélye, melyet a fölfedezés természetes izgalma fűt, föíleivén letűnt idők alig-alig működő pulzusát, s. hónapos nyomozóaminika után egy- egy koronatanúját?

Miből építkezik a filmrendező Bokor Péter igazsága? Ami ott munkál a világról, a történelemről való gondolkodásában, alakítja művészi szándékait, „ars poeticáját”, és sajátos, Magyarországon kevésbé ismert műformát teremt? Hol fakadnak azok a források, ámeneknek tiszta, hús vize szomjat olt és hevít ?

Talán a szülőföldön. A hét dombra épült városban, Somogy közepén, a lustán kanyargó folyócska partján. Kaposváron ... Ahol néhány évesen az első bátortalan lépések, mozdulatok után megnyílt az ajtó, mögötte a tág világ félelmes és kedves, értelmetlen, de mégis megismerhető egésze. A birtokba vett

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

Bokor Péter igaza

A harmincas óvók végén gigászi erők összecsapása érlelődött a földgolyón. Távoli kontinensekről, közeli országokból érkeztek a hírek: a nagy világégés fenyegető előjeled. „Te kinek a pártján állsz?” Mindennapos völt a hovatartozást tudakolni, amikor az a besszt n háborúról írtak az újságok. S a világháború tovább csigázta az érdeklődést; a nyitottságot korproblémák iránt. Az események kérlelhetetlen logikája egyre inkább balra sodortaaz értelmesebb jét... A más szóra áhítozó fiatalember, az elkoptatott, megfáradt szólamokkal már be nem érő intellektus mind többször járt a vasútállomásra Népszaváért — mert csak ott lehetett kapni —, s indult, masírozott egy nem is egészen értett, be nem vallható irányba; az ellenzékiség felé.

Élt a városban egy-két ember, mindenki tudta róluk, hogy vörösök. A család óvott tőlük. A barátok elfordultak láttákra. Az iskolában ellenük szóltak. A „vörös” egyet jelentett a „rossz társaság” szinonimájával. A rossz társasággal, aminek a végén rendőri felügyelet, munkanélküliség, megvetés és létbizonytalanság állt.

Éppen ez volt benne a vonzó, a titokzatos.

Ezért is kereste helyét érettségi után a kaposvári Munkásotthoniban. Mást hallani, az értelemnek szárnyat adót. Mást tenni, igazából lelkesítőt. Az út már kiméretett, csak meg kellett indulni rajta.

De 1942-ben a Munkásotthon már nagy csalódás. A falak mellett körben könyvesszekrények karolták át a termet. De az üveget belülről barna csomagolópapírral ragasztották be! Folyt a sakkozás, és hétszámra ott csücsült a rendőrségi besúgó. S a régi szakik ideges-kotlós tekintettél méregették a zöldfülű jövevényeket Nem tetszett hogy túlságosan jártak ide a fiatalok.

Nagyszerűen lehetett viszont beszélgetni. Teknős Péterrel. Téknős egy helyi autójavítóban dolgozott s kisebb-nagyobb írásokat küldözgetett az Új Sopáogyiniaík, Elolvasta egy- egy munkáját a fiatal Bokornak. Könyveket lopott a fiú táskájába, s megvitatták az olvasottakat. Téknős elkötelezett komuunista volt véleménye döntő módon segítette Bokor Péter politikai-világnézeti öntudatra ébredését.

Abban az időben két francia menekült szállásolt be az Iszák utcai szülői házba. Henri-Louis Philippine és Robert Petit. S a család éppen férfivá érő kisebbik fia nemcsak e szép, dallamos nyelvet tanulta meg a távoli jövevényektől Fontosabbat is. A két francia egymástól jócskán különbözött. Termetiben, alkatban, szokásokban, vérmérsékletben, politikai törekvéseiben. Mégis ugyanazt akarták. Harcolni végsőikig, elszántain, keményen. Megragadó volt az éles különbségeken felülemelkedő tökéletes egységűik. A német megszállás után átszöktek a határon, csatlakozván a szlovák felkelőkhöz.

S amikor 1944. március 19-ének reggelén, tompán,

félelmetesen rezegni kezdett a zsalugáter az Iszák utcai háziak ablakán, valami oiyan''v9 kezdődött, '' amire mindenki számított, és

mégsem számított senki.

Az ■ alig 19 éves fiú hamarosan ott csücsült egy

északnak tartó vonat kupéjában. Vállán francia zsávolyzufo- bony, zsebében Paul Buissan névre szőlő igazolvány. A németek elől menekült. Naiv hittel úgy gondolta, Győr környékén egyenesen a magyar csendőrök karjaiba fut, s azok a bogiári hadifogolytáborba tóloncolják majd. A merész tervnek csak egyetlen bökkenője volt: a német megszállók utasítására minden elfogott angolt, franciát, .lengyelt át kellett adná a Gestapónak...

Simán ment minden, Győrezentmártonban elfogták, vallatták, faggatták, noszogatták. Felelt is ékes franciasággal a pörge bajuszú csendőrlegényeknek. S azok káromkodtak istenesen. Csak az őrmester sajnálta: — Szegény kölök, milyen fiatal. Kár érte... Holnapután viszik, a németek.

Ez rögtön megoldotta a makacs „francia” nyelvét:

— Hogyan kérem? Hová visznek?

— Ä ■fenétek. A KBentségit ez ma* gyár!

— Igenis!

— Gyere Ide! Magyar vagy?

— Igenis...!

— Na megállj ! Csibész! Nesze...!

A többire borítsuk a feledés jótékony fátylát.

1946 nyarán soványan lötyögő nadrágban, de óriás ambícióktól fűtve ; szállt le Bu- pesten, a Déli i pályaudvaron.

Másodszor kezdte az életet. Végképp otthagyta a szülővárosát. Miért maradt volna tovább?

HAJNAL ;

A háború utolsó éveiben, a

megszállás, a front sötét hónapjaiban elpattantak az oly szívósan marasztaló szálak. Édesanyja a többi millióval együtt áldozatul esett az esztelen tömeggyilkosoknak. Testvérét a végtelen orosz tél nyelte el valahol a Don-kanyarban. (E tragédiának nem kis része van abban, hogy később megrendezi híres dokumenitumfilmjét, a Haláíkanyart.)

Életre 6zóló sokk — mások, gyengébbek összeroppantak volna. Öt ez megerősítette. Menekült Kaposvárról, de tenni akart. Szépet, értelmeset cselekedni, építeni nagyszerűt Ehhez elegendő teret a fővárosban sejtett Egyetem után a filmszakmába került. A MA- FIRT i— A Magyar Kommunista Párt film- vállalata — alkalmazta a tehetséges, két idegen nyelvet folyékonyan beszélő fiatalembert A külkereskedelmi osztály vezetője lett. Forgalm azási ügyekkel teltek a napok, majd 1949 után — már a MAFILM- nél — a szinkronizálás apró műhelymunkája .következeit. Jó vagy rossz filmekkel hetekig műterembe zárva, kiismervén a "nk legrejtettebb pórusait a zseniális megoldásokat, az elkent gondolatokat, trükkökben oldott semmiség&zet.

Ez volt az ő főiskolája.

Mégsem, jelentett elégedettséget, kiteljesülést. Az alkotó ember útja megjelölt, csak a valódi, önálló munka oldhat görcsöt, szüntetheti meg az égető hiányérzetet. Munkája mellett 1957-tól a Magyar Ifjúságnak, a rádiónak ír. Riportot, szociografikus töltésű beszámolókat. Bejárja Kőbányát, megismerkedik az iparitanuló-intézetek mikrovilágával, a jövő munkásainak ezer gondjával, életével, örömeivel. Ez volt a só a kenyéren, az erős íz a napi munkában. A kaposvári diákévek óta érdeklik a társadalom mélyén körvonalazódó tektonikus mozgások, s él a megbecsülés a két világháború közötti falukutató-mozgalom iránt. Ekkor döbben rá: nemcsak a művészi fikció (regény, novella, film) szólhat erősen a mához, és kelthet művészi katarzist. Látásmódja kitágul: szenvedélyesen fordul a tények ereje, a dokumentumokban föllelhető műforma iránt.

Az 1956 után készült Boszorkánykonyha nagy hatású dokumentumíi'm. Az alkotó számára mégis ujjgyakorlat. Az 1961-ben bemutatott Halálkanyar sikere ellenére is tudja: még nem jár az igazi úton. Mégis fe'oldotta az évek óta egyre keményebb, szőrit óbb görcsöt. S amikor a televízióban elkezdték a Századunk forgatását, föltett szándékaiban már megrendíteni sem lehet.

Azóta élete szorosan összefonódott a tévésorozattal. Szinte monomániásan kutatja a XX. század történetét. Nagy életmű az eddig készült 25 film. Életmű, amelynek csak kezdetét ismerjük, végét még nem.

És a szülőföld, Kaposvár?

— Gyakran álmodom a városró1. A Danner napsütötte löszfaláról, nyulakról, Balassa bácsi apró esoszogásáról. A múló évekkel mind többször tolulnak fel a régi emlékek. Mégis makacsul kerülöm a várost. Idegen lett az a világ. Eltűntek a régi emberek, meghaltak, elköltöztek, feloldódtak a nagy ideganségben. S a ház, ott az Iszák utcában... oly ki(si lett a régi világnagy udvar. Közel hozni már nem tudom. Inkább elkerülöm ...

Miért ez a példátlan makacsság, amellyel letűni idők történetét kerekíti-bogozza ? Miben is él Bokor Péter igaza? Szenvedélyesen hiszi, hogy a ma világát a múlt nélkül megérteni nem lehet. A történelem árnyalt, tárgyszerű ismerete híján sosem létezhet az önmaga ellen is gondolkodni tudás morális bátorsága, a valódi önkritika, a nemzeti önis- Bei'&L Csupor Tibor