Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

Értékőrzés Illyéstől Galgócziig A Szépirodalmi Zsebkönyvtárról Mesterházi Életének 64. évében el­hunyt Mesterházi Lajos Kos­suth- és József Attila-díjas író, jeles közéleti személyi­ség, aki Eötvös-kollégista­ként szerzett a budapesti tu­dományegyetemen irodalom­tanári és bölcsészdoktori ok­levelet, s az Eötvös kollé­giumban vált széles látókörű, a társadalmi problémák iránt fogékony literátorrá. Előbb kiadóvállalati tisztviselő, lek­tor lett, majd a felszabadulás után felelős beosztásokba ke­rült, így — többek között — a Müveit Nép, később pedig az Élet és Irodalom hetilap felelős szerkesztője volt Mesterházi írói pályáját vi­szonylag későn, az 50-es évek elején kezdte. Sokoldalú al­kotó volt, szinte minden iro­dalmi műfajjal sikerrel pró­bálkozott. Irt regényt, elbe­szélést, drámát, színművet, hangjátékot, filmforgató­könyvet Műveiben elsősor­ban erkölcsi kérdések foglal­koztatták, az egyes ember és a történelem viszonya, a tár­sadalmi rétegek útkeresése, fejlődése felszabadult társa­dalmunkban. Munkásságának 1956 után következő szakaszában fő­ként az ellenforradalom nap­jait az ellenforradalomhoz Évek Óta elmaradhatat­lanui hozzátartoznak a köny­vesboltokhoz, utcai, pályaud­vari árusítóhelyekhez azok a tömzsi kötetecskák, amelyek mindig változó színűkkel s a borítón végigfutó kettős hul­lámvonallal hívják föl ma­gukra a figyelmet. A Szépiro­dalmi Zsebkönyvtár gyors egymásutánban sorjázó köte­teiről van szó, a Magvető Zsebkönyvtár »-testvér-soro­zatáról«. Rokon egymással a két kiadói vállalkozás abban, hogy mindkettő az időtállóan értékes prózairodalom alko­tásait kívánja eljuttatni az olvasók tízezreihez, kiaknáz­va a formátum adta lehetősé­geket: a könyv praktikus alakját és alacsony árát. Természetesen az alapvető hasonlóságon túj már a meg­különböztető jegyek, az egyé­ni vonások érvényesülnek. A Sziépirodalmi Zsebkönyvtárat nagyvonalú időbeli kitekintés, tartalmi tágasság jellemzi. A sorozatszerkesztés elveiből és a könyvkiadők feladatmeg­osztásából következik, hogy irodalmunk elő klasszikusai­nak vagy nemrég eltávozott nagyjainak műveit itt kell keresnünk, ha egy-egy alko- ■ tást paperbocíc-formában kí­vánunk megvásárolni. Töb­bek között Illyés Gyula, Né­meth László, Déry Tibor re­gényei adnak rangot a soro­zatnak. Illyés korszakos je­lentőségű, több mint negyven esztendeje született szociog­ráfiája, a Puszták népe az Ebéd a kastélyban című kései folytatással egy kötetben je­lent meg. 1946-os datálású a Hunok Párizsban; e regény két kötete a Zsebkönyvtár 1975-ös évfolyamába illesz­kedett. A három-négy évti­zednyi távolságból a Németh Lászlót reprezentáló Irgalom­mal már közelebb léptünk napjainkhoz, Déry több ki­adást megért Képzelt riportja pedig: prózairodalmunk je­lene. Jó negyven év termésé­ből válogat tehát a sorozat, a , magasrendű értékőrzést ér­vényesítve vezérlő elvként. A Szépirodalmi Zsebkönyv- tár köteteinek többsége azon­ban az utóbbi másfél évtized­ben íródott prózai művek új­rakiadásával keletkezik. De miért ne volna ez is értékőr­zés? Különösen, ha figyelem­be vesszük a sorozat egyik nagy erényét: a könyvek fo­gadtatására és az olvasói igé­nyekre reagáló gyorsaságot. Közismerten nyomorúságos nyomdai viszonyaink köze­pette a »-lassú átfutás« rossz szellemén való győzelmet je­lenti, ha pélldául Gáli István vagy Galgóczi Erzsébet nagy sikert aratott regényeit vi­szonylag kevéssel az első megjelenés után a zseb- könyv-formátumban ismét megvásárolhatják az érdeklő­dők. A ménesgazda és A kö­zös bűn is 1977-ben került a könyvesboltokba, nagyjából egyidőben — a két mű az öt­venes évek elejének-közepé­nek hazai történelméről adott metszetet. Csatlakozik hozzá­juk Az ötödik pecsét újabb kiadása. Sánta Ferencnek a II. világháború utolsó hónap­jait fölidéző erköLcsiregényét a nagysikerű, majd fesztivál­díjas filmváltozat után külö­nösen sokan keresték — s a kiadó jó időzítéssel jelen­tette meg a könyvet. Nem célunk leltározni a so­rozat valamennyi 1977-es kö­tetét, noha például Granasz- tói Pál Liane és Szász Imre Szól a síp című alkotásai is föltétlenül részletesebb elem­zést érdemelnének — e két, könyvtárban is nehezen hoz­záférhető művet az indoko­latlan és méltatlan feledésből »■emelte ki« az ismételt pub­likálás; Moldova Györgynek pedig máig legjobb munkái köaé tartozik a Gázlámpák alatt című novel laciklus. 1977-ben megjelent — s na­pok alatt el is tűnt az üzle­tekből ez a kötet. A Pontos történetek, útköz­ben című Mészöly Miklós- gyűjtaményt azért említjük kiemelten is, mert itt eddig könyv alakban ki nem adott, folyóiratokban rekesztett írá- tsok is napvilágot láttak. Va­jon nem lehetne-e a Szépiro­dalmi Zsebkönyvtár már di­csért gyorsaságát más alkal­makkor is kiterjeszteni a még kötetbe nem gyűjtött írásokra? Elsősorban novel- láskötetekre gondolunk, ahol nem csupán a régebbiből, de a legfrissebből is lehetne vá­logatni. A Szépirodalmit Zsebkönyv­tár értékőrző jellegével, sze­repével szorosan összefügg, hegy a kipróbált értékek so­rozata. Jókai Anna vagy Ker­tész Ákos nevére, munkássá­gára hivatkozhatunk. A Mak­ra újabb és újabb kiadásait például ez a sorozat gondoz­za, s Kertész korai művét, a Sikátort, az újabb kiadással szintén a Zsebkönvvtár jut­tatta vissza az irodalmi, olva­sói köztyidatba. Kérdés azon­ban, hogy lassan nem számít- hatők-e a »'kipróbált értékek« közé a pályájukat 1965 táján kezdő fiatalabb írónemzedék legjobbjainak alkotásai? Semmi jogunk nincs »taná­csokat osztogatni.«, csupán nmed i táló ikérdést fogalma­zunk: Császár István össze­gyűjtött elbeszélésé. ame­lyek a Szépirodalmi Kiadónál jelentek meg 1977 könyvheté­re (a kötet el íb fogyott ha­marosan), nem kaphatná­nak-e helyet a nagy példány­számú, népszerű sorozatban is? A példa természetesen, ki­ragadott: más nevekkel, más alkotásokkal is lehetne foly­tatni a sort. S nem is csak a fiatalok, de a középnemzedék több sikeres és olvasott mű­vének zsebkönyvtár-kiadása egyelőre várat magára. A Szépirodalmi Zsebkor yv- tár minden egyes kötetében könyvjelzőt találunk. Azért érdemei külön is szót ez az apró figyelmesség, mert a könyvjelző mintegy a fülszö­veg szerepét tölti be. Néhány szakszerű mondat, rövid idé­zet segít tájékozódni az iro- d alomban kevésbé jártas ol­vasónak is, mit tart a kezé­ben, mi a különös erénye a műnek, mikor jelent meg elő­ször. A magyar epika távo­labbi és közelebbi múltjának, a magyar próza jelenéinek re­gény és novellaértékeit őrző sorozat e néhány sorral »ke­resi föl« az olvasót, hogy megnyerje az átlagon felüli színvonalú, s az esetek nem kis részében a maradandóan nagyszerű művek barátjának. A Szépirodalmi Zsebkönyv­tár műfajban ugyan szűkén — tudatosan csak a regényre, novellára-Jconcentrálva —, de időben és jellegben annál gazdagabb választékkal, az értékőrzés jegyében kínálja köteteit mindenkinek. Tarján Taniás vezető utat és az élet meg­nyugvását, az eszmék tisztu­lását ábrázolta. Regényei, el­beszélései érdekes események révén igyekezett bemutatni korunk valóságát. Másik is­mérve az aktualitásra való törekvés. Ez különösen drá­máira jellemző. 1952-ben, 53-ban és 1959- ben József Attila-díjat, 1962- ben drámáiért Kossuth-díjat kapott. Legismertebb művei: Pesti emberek (színmű, 1958), | Pár lépés a határ (regény, ‘ 1958 — ebből film is készült), Pokoljárás (regény, 1959), A tizenegyedik parancsolat (színmű, 1960), A négylábú kutya (regény, 1961), Az ár­tatlanság kora (regény, 1963). írói munkássága mellett jelentős publicisztikai és kri­tikusi tevékenységet is fejtett ki. Haláláig szerkesztette a Budapest című folyóiratot. Személyében a legújabbkori magyar irodalom egyik leg­sokoldalúbb, politikus beállí­tottságú alkotóját veszítettük eL * • ■"< •*,*.»* , T. A. Kovács József Gyöngy hulljon virágok virága egy ip tóm leánya rideg komorságban elnémulva várlak talán elveszitlek talán megtalállak virágok virága létem napvilága vadrózsa orcádra ne verjen a bánat gyöngy hulljon hajadra virágok virága Kompozíció. Farsang Sándor grafikája. (A Nesszel ©aiértában rendezett kiállítás anyagából.) A nwgy«r tndoiwáwy arcképcsarnokából Dr. Kerpel-Fronius Ödön 1906-ban «nűletett Verse- cen. A budapesti, - bécsi, müncheni és párizsi egyete­meken tanult, 1929-ben kap­ta meg orvosi diplomáját Budapesten. Egyik legtapasz­taltabb és legismertebb gyermekgyógyászunk. Felso­rolni itt sok lenne, annyi külföldi tudományos társa­ság, akadémia tiszteletbeli tagja, az Egészségügyi Világ- szervezetnek is szaktanács- adója. Kossuth-díjas, kétszer tüntették ki a Munkaérdem­rend arany fokozatával, há­rom éve Semmelweiss-Em- lékérmet is kapott. ' Tudományos munkái: há­rom könyv, tizenkét könyv- fejezet, száahatvannégy köz­lemény. Kutató munkájának főbb témakörei — melyek­ben számos eredeti megálla­pítása van —: a csecsemő­kort sorvadás, anyagcsere, bélhurutok, só- és vízháztar­tás vesebetegségek problé­mái, valamint az újszülöttek élet- és kórtana. 1976-ban vonult nyugdíjba a budapesti Semmelweis Or­vostudományi Egyetem II. sz. Gyermekklinikája éléről, ,de ma is minden délelőtt ott található. — Professzor úr, hogyan lett orvos? — A családban több orvos volt, s az emberi test prob­lémái már gyermekkorom óta érdekeltek. Kísérletezget­tem, játéklabort rendeztem be otthon, s egyszer föl is »robbantam«; de ennek sze­rencsére csak az új ruhám látta kárát... Amikor orvos lettem, nem­csak a közvetlen gyógyítás foglalkoztatott, hanem leg­alább annyira az elméleti kutatás is. Főleg az érdekelt, hogy a fejlődésbeli funkció­kat milyen ártalmak zavar­hatják meg. Jól tudjuk, a szervezetben minden szabá­lyozva van, de ezek csecse­mő, illetőleg kisgyermekkor­ban még nincsenek teljesen kifejlődve; ők ezért is köny- nyebben betegszenek meg. — ön több évtizede gyó­gyító és kutató orvos. Meny­nyit fejlődött ez alatt a gyermekgyógyászat? — Nagyon sóikat! Amiben ez leginkább lemérhető; el­tűntek vagy egészen ritkák lettek a korábban gyakori, súlyos betegségek. Például a gyermekbénulás, a tuberko- lotikus agyhártyagyulladás, a diftéria, a csecsemőkori sor­vadás. Kezdő tanársegéd ko­romban olyan év is előfor­dult, hogy háromezer volt a gyermekbénulásos betegek száma! Gyéren fordul elő ma már a csecsemőkori tüdő- gyulladás is vagy a bél hurut. Mindez a védőoltásoknak és az antibiotikumoknak kö­szönhető. Meg kell, hogy mondjam: a magyarországi védőoltások megszervezése olyan nagyszerű, hogy a vi­lág bármely országának pél­dául szolgálhatna. Sajnos azonban az úgynevezett fej­lődő országokban még sok­sok nehézséggel küszködik a gyermekegészségügy is. Még ma is többmülióan halnak meg csecsemő- és kisgyer­mekkori sorvadásban, Illető­leg bélhurutban. Ezekben az országokban körülbelül há­romszáz millió oiyan gyer­mek él, akik tizenöt éves ko­rukig nem kapják meg - a szervezetüknek szükséges táplálékmennyiséget Latin- Amerikában például évente körülbelül félmillió gyermek hal meg sorvadás következ­tében ! Bizony, megdöbbentő adat ez a XX. század végén. Nálunk, e pusztító beteg­ségek eltűntével és az álta­lános higiénia fejlődésével ritkább betegségek kerültek előtérbe: a leukémia, a da­ganatos megbetegedések és a genetikai problémákból szár­mazó betegségek. — Mit tart a magyar gyermekgyógyászat legna' gyobb eredményének? — Azt, hogy a század ele­jéhez képest csecsemőhalan­dóságunk egyhetedére csök­kent E téren felívelő és re­ményt keltő hatadasnak va­gyunk tanút Van azonban egy nagy problémánk, s en­gedje meg, hogy ezt is szóba hozzam: nagyon sok kis sú­lyú csecsemő születik Ma­gyarországon. Őket sokkal nehezebb orvosilag ellátni, mint a normális súllyal szü­letetteket Ez a gond egyéb­ként világviszonylatban sem kis probléma. Hazánkban ma már tíz intenzív központ működik a koraszülött cse­csemők táplálására, és to­vábbiak felállítása folyamat­ban van. — Jelenleg milyen tudo­mányos munkán dolgozik? — Angolul írok egy köny­vet a csecsemő- és kisgyer­mekkori sorvadás problémái­ról. Tudja, a nyugdíj szá­momra egyáltalán nem »ré­mes dolog«. Ha már az em­ber olyan hosszú időn át gyógyított — ami bizony nem könnyű dolog! — jól is esik egy kicsit pihenni, megkönnyebbülni a sok ru­tinmunkától ... Mindig szí­vesen foglalkoztam a fiata­labb kollégákkal, támogat­tam őket Nem vagyok külö­nösebben hiú ember, az or­vosi mesterséghez bizonyos fokú alázat kell. Mindig a beteg érdeke az első! Az or­vos egyéni hiúsága pedig árt a betegnek; káros dolog. Senki sem tudhat egymaga mindent, s az orvostudo­mányra is áll, hogy »több szem többet lát...« e. e. Bella Ahmadulina Belép a lány Belép a lány. Tizennyolc éves. ÁlL — Hány esztendős? — Tizennyóc — válaszolja. Sokszög: térd meg könyék, arccsont meg áll. Félszegség, gőg és haj: szélverte boglya. Csoda az egész: hősi mód sovány, égő szeméből vitézi tűz árad. És látom napcserzette homlokán a füzet fölé görnyedt éjszakákat. — Tizennyóc — mondja újra. — Engemet odahaza soha nem ért meg senki. De nem baj! Tudom, még költő lehet belőlem! — Sír, az arcát el se rejti. Szeretem, ahogy néz, sötét-vadul, s hogy fájásig mohó, s jólelkű mégis. Mosolygok. Rég volt-e, hogy valahol így álltam én is, így beszéltem én is? Búcsúzik. Siet. Nincs egy perc sem, ki kell használni az időt sietve: báját nem tudva, állni félszegen, szomorkodni, örömről mit se sejtvei Slab Zsuzsa sasdíMaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom