Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
\ Pass Lajos Hajnal Hajnal. A kert alatt § eigánylovak kopognak. Páráll a gaz s legott szippantja zúzmarává. Amott a háztetők immár kakasvörösben. Tócsa, téglahalom tartozik még a tájhoz. A szavak szokottak. Errefelé ilyenkor már fájlong a derék, viszér csomósodik. És szőlözsir az ajkon; szél, csók, harag — csak emlék. Sóhaj, asszonylehelet, felhő terül az égre. Besze Imre Március Fütyülve fut a szellő — rügy fakad lépte után foszló, arányló felhő versenyt lép vele sután. Pilláit nyitja az ablak, kémények füstje bodor. Özek rügybe harapnak; zöld fátylat vált a bokor, árnyékból friss napozásra indul egy régi szobor. Végit Antal riportkönyve p Végh Antalnak kitűnő érzéke van arra, hogy a magyar valóság 'jellemző motívumait, neuralgikus pontjait meglássa és ábrázolja. A Nyírség nyomasztó világa, a nohabor butító mámora — olyan felfedezések voltak, melyekre oda kellett figyelni. Biztos sokan és jól tudtuk, vannak bortermő vidékek, ahol már a tízéves gyermek is megissza a maga... mindegy hány deci borát. Sokan beszéltek róia, de az irodalomba, a szociológiai, szociográfiai hitelesség szintjére Végh Antal emelte e szomorú tényeket, egyúttal az ország közvéleménye elé. A magyar labdarúgásról szóló kis könyve 1974-ben nagy vihart kavart, indulatok, átkok és sóhajtások fűződtek a Végh-féle foci könyvhöz,"de nem túlzás azt állítani — hozzájárult ahhoz, hogy a magyar labdarúgásban elindult akkor valami. Végh Antal problémaérzékenysége ismert, az eleven valóságból s az eleven valóságnak él. Kis tanyáikon, elhagyott vidéken is felfedezi azt, amit érdemes irodalommá tenni s megismertetni, mégpedig úgy, hogy azáltal életünk elfeledett vagy elhanyagolt kérdéseire keresve választ — előremutat. Legújabb könyve: Az alma' fákat évente kell metszeni is ezt példázza. Hősei kis emberek, a hétköznapok, a leg • utóbbi évek — ma már történelmi — eseményeinek szereplői, akik nem Jókai-féle fekete-fehér hősök, csupán emberek, akik mindig — az ■úgynevezett nehéz időben is — a legjobb lelkiismeretük szerint cselekedtek. Riportjainak alanyai hajdúsági, nyírségi, alföldi emberek, akiket olyan író szólaltat meg, akinek szülőföldje nemcsak a Tiszántúl, hanem az egész ország. Végh Antal könyve bizonyára könyvkiadásunk legújabb eseménye lesz a Magvető Kiadó jóvoltából. A grafikus hitvallása A részletek az élet gazdagsága jellemzi Gácsi Mihály Munkácsy-díjas grafikus művészetét. Tragikomikus elemekkel teli ábrázolás az övé. Mindig véleményt, sőt ítéletet mond képeivel. Ami varázsát és egyben közönségsikerét adja: a groteszk. A tragikomikum éltető eleme rézkarcainak, linómetszéseinek. A szépség Gácsi képein sajátos metamorfózison keresztül jelenik meg. Figurái bibircssókosak, szeplősek, görbe lábúak; a táj kies, az építmények kétség- beejtően ingatagok, a konstrukciók képtelenségek. Az egész azonban minden esetben mély meggyőződésből fakadó hitet sugall: a veszélyek és értetlenségek ellenére élmény az élet. szí. Az első, tervszerű, festői megmozdulásomra jól emlékszem. A Pannónia utcai polgáriba jártam Pesten, amikor szereztem egy tubus párizsi kéket, okker sárgát, •••őrösét és fehéret. Azzal kezd lem el min denfé lére festeni. Aztán jött a* háború. — Bizony azt is megjártam, egészen a karpasaomá- nyos tized es- ségig vittem. A háború után különböző szabadiskolákba járt. Szülei könyvelőnek látták volna legszívesebben. A rajzkészség azonban másfelé vitte. Kertész lett, majd segédmunkás, és kazánrakó a Goldberger - nél. Négy évig végezte az egyik legnehezebb fizikai munkát. Akkor ismerte meg rézkarcainak és metszeteinek sajátos, groteszk alakjait Máig sokat megőrzött a kétkezi munkások humorából. Alapos rajztudását emlegetik a legtöbben. — Jó mestereim voltak. A szabadiskotákban Novotny Emil Róbert, majd Berényi Róbert irányításával tanultam. A főiskolán előbb Doma- novszky- és Hincz-növedék volt, sok segítséget kapott Koffán Károlytól is. — Mesterei között több festőt említ... — Festőnek készültem. * * • Samu. A barátok, pályatársak között elsőként említi nevét. Kondor Béla legjobb Gácsi Mihály ma Zalaegerszegen él. Tucatnyi országban állított ki eddig. — Messze van Zala a fővárostól? — Nincs. Gyakran járok föl. Dolgozni mindenütt lehet; vidéken még jobban. Budapest, Szolnok és Hódmezővásárhely után pályázott Zalaegerszegre. Pedig másutt is kapott elismerést. A Munkácsy-díj mellé az Alföldi tárlat Munkácsy-érmét és a Dél-Alföldi tárlat Kosz- ta József-érmét is. — Sosem volt kenyerem a I panaszkodás, sok jó barátot. ismerőst hagytam az Alföldön. Édesanyám ma is Cibakházán él. A változásra azonban, úgy érzem, munkám miatt is szükség volt. Képei emberközpomtúak. Mégis a tájat említi: — Megszerettem ezt a lágy zalai dombvidéket. Ideális körülmények közé kerültem. Nem csak mint grafikus, hanem mint ember is eiegtdett lehetnék. barátja, évfolyamtársa volt. Amikor otthagyta a főiskolát, »Samu«, azaz Kondor Béla került a helyére. Ma is őriz tőle tucatnyi kiadatlan verset. Sok közös élményük, közös eszmélésük volt. — Mi tudtunk örülni a másik sikerének... Első közös tárlata az Ernst Múzeumban volt. A zalaegerszegi műterem- lakásban éjszakáig ég a villany. Üjabb tárlatokra készül. A grafikai hét alkalmából rendezendő kiállításra kértek tőle munkákat. Újakkal jelentkezik. Azt mondja, a legjobb képét még nem csinálta meg. — Nem szép. hanem jó képeket szeretnék rajzolni. Figyelmeztetőket. óvókat, felháborítókat, elgondolkozta- tókat. Korunk rendkívül izgalmas és gyorsan mozgó. A jelenségeket tetten érni, a veszélyérzetből erőt meríteni, mindenki feladata. K. P. — De hiszen az embereknek rajzolok. Szeretnék elmondani valamit. amire nélkülem talán nem, vagy később jönnének rá. Nézem a világot. Nézek, olvasok. Aztán újra fogalmazom, amit kaptam. Eny- nyi az egész. Ez a dolgom. • • • Gyermekkorától rajzol. — Akkor még minden gyerek szív- vel-lélekkel teA magyar tudomány arcképcsarnokából Vajta László akadémikus A »Magyar tudomány arc- képcsarnokából« című sorozatunkban immár a sokadik akadémikust keressük fel kérdéseinkkel — és egy meglepő szabályszerűség kezd kibontakozni, amelyet a ritka kivétel csak erősít; akadémikusaink túlnyomó többsége nem budapesti születésű. És ez nemcsak az agrár- tudományok művelőire de orvosi vagy műszaki tudományokra is áll. Vajta László akadémikus, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt műszaki vezérigazgató-helyettese a kivétel: ő a fővárosban született. 1920-ban. Pályáján egyenesen, kitérők nélkül haladt: a József nádor Műegyetemen 1942-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát. Rövid ideig egyetemi tanársegédként működött, majd belépett a Shell finomítóhoz (később ez lett a Csepeli Kőolajipari Vállalat.) Az államosítás, mint a Shell üzemvezetőjét érte. Hamarosan a vállalat főmérnöke lett. 1951-ben »emelték ki«, és lett az olajfeldolgozóipar központi irányításának műszaki vezetője. A központ neve sokszor változott (egy időben hívták MASZOLAJ- nak is. a magyar—szovjet közös olajipari vállalat neve volt ez) — Vajta László beosztása viszont változatlan maradt 3957-ig. Akkor szervezték meg a mai tröszt jogelődjét, a Kőolajipari Trösztöt, amelynek, megalakítása óta vezérigazgató-helyettese. Sokáig csak a feldolgozási területek tartoztak hozzá, a négy évvel ezelőtt végrehajtott-, átszervezés során azonban bővült feladatköre: minden műszaki problémakör »az ő asztala« végső soron. Tudományos pályafutását tekintve: 1955-ben szerzett kandidátusi címet (egyúttal egyetemi doktori fokozatot is), értekezésében a kőolajfeldolgozó művek energiafelhasználásával kapcsolatos, manapság nagyon is aktuális problémákat taglalta. 1961-ben védte meg a tudományok doktora címet, disz- szertációjának címe »A kétütemű benzinmotorok motorolajai« volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1973- ban választotta levelező tagjai sorába. Székfoglaló értekezésében a petrolkémiai aromás szénhidrogének gyártásának technológiai kutatásaival foglalkozott. A termelőmunka és a tudományos kutatások mellett az ifjúság szakmai neveléséből is tevékenyen kiveszi részét: részt vett annak idején a veszprémi Vegyipari Egyetem alapításában, docensként az olajfeldolgozás mikéntjére tanította a hallgatókat. Később a Budapesti Műszaki Egyetemre került, tanszékvezető egyetemi tanárként. Államunk egy sor kitüntetéssel ismerte el sokirányú tevékenységét: kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1957-ben pedig a Kossuth-díj III. fokozatát a hazai bitumenkutatásban és gyártásfejlesztésben elért eredményeiért Egy sor fontos közéleti tisztséget is betölt: az MTA Kémiai Osztályának elnökhelyettese, a Magyar Kémikusok Egyesülete petrolkémiai szakosztályának elnöke, az Energia Tudományos Egyesület olaj tüzelési szakosztályának elnöke, és így tovább. Alapítása óta tagja az Or- szágqs Műszaki Fejlesztési Bizottságnak. A nemzetközi kőolaj világ- kongresszus állandó bizottságának tagjai közé választotta. A tudományos kutatómunkában mostanában »kettős minőségben« vesz részt: részben a tröszthöz tartozó kutatásokat irányítja, részben saját, személyes kutatásaival teszi ezt még eredményesebbé. Több témakörrel is foglalkozik, így a szénhidrogének szerkezeti átalakításának technológiai és katalízis vizsgálataival, a kőolaj és a petrolkémiai termékek alkalmazásával. Fontos kutatási terület az aromás szénhidrogének, a benzol, a toluol (mindezek gyógyszer és vegyipari alapanyagként. oldószerként egyaránt létfontosságúak) kutatása. A cél: a hazai olajfeldolgozás fejlesztése során ezekből az eddig nagyrészt import anyagokból hogyan lehetne minél többet itthon előállítani ? Ennek technológiai lehetőségeit vizs" gálják. E kutatásban személyesen is részt vesz. A szénhidrogének nagy molekuláinak. kémiája sem kevésbé fontos és érdekes téma: ennek a kenőanyagok előállításában van komoly szenepe. A gyakorlatban ennek eredményét a sikeres MSE motorolajcsalád bizonyítja (a szuper és multiszuper olajok), amelyeknek kidolgozásában Vajta László is részt vett. A már említett aromás szénhidrogének előállításánál fontos a katalizátor, a folyamatot elősegítő szerepe. Ezeknek elektronoptikai (elektronmikroszkópos) vizsgálata is elősegíti a célt: minél több hasznos anyag keletkezzen a kőolaj feldolgozásakor, és mind kevesebb elégetendő pakura. Részben e kutatások révén sikerült elérni, hogy ma már az említett aromás vegyületeket exportáljuk is. (Például a maleinsavhidridet, amelynek a gyógyszer-, műanyag- és növényvédőszer gyártásban van nagy szerepe.) Jászon Gerszamija FÉRFIEMBEREK Azt mondják, Brazíliában három ember közül kettő futballozik. Meglehet, hogy így van, nem tudom, de hogy a mi kis grúz városunkban, Száriszkóban az egész férfilakosság a labdarúgópályán küzd, az biztos. Nekem elhihetik, hiszen magam is Száriszkóban lakom. Kezdetben, amikor a fut- ballozás még szervezetlenül folyt, többnyire a fiatalok kergették a labdát, az öregek pedig illedelmesen üldögéltek az árnyékban és szenv- telenül, heveskedés nélkül latolgatták a délkeleti stílus előnyeit az észak—délivel szemben. Így ment ez mindaddig, amíg a városatyák el nem rendelték, hogy a legrövidebb időn belül a város minden intézménye szervezze meg csapatát és kapcsolódjék bele a városi bajnokságba. Én az ügyész helyettese vagyok, s amikor igen tisztelt főnököm elszonytolodva a tudomásomra hozta, hogy az ügyészségi-bírósági szervek dolgozóiból csapatot kell szervezni, azt feleltem: igenis, és azonmód tömi kezdtem a fejem az összeállításon. Am akárhogy is csűrtem-csavar- tam a dolgot, folyton csak az jött ki, hogy 1+2+1+ rendszer szerint fogunk játszani, mivelhogy a bírót és a rendőrt is beleszámítva, mindösz- sze öten voltunk férfiemberek. — Barátom — mondta az ügyész —, ilyen szisztéma egyetlen labdarúgó-s<.ak- könyvben sincs. Ha rreg akarod szégyeníteni a bíróságot, az ügyészséget, a rendőrséget és személy szerint engem, tessék, akkor csak vidd ki ezt az öt embert a pályára. ... Mondd, nem folyik valaki ellen eljárás? — De igen, Salva Dadiano- vics, Vano Gubukij ellen. Ez a féleszű kézen járt a táncteremben, és nagyon megsértődött, amikor a rendőr lábra akarta állítani. —— zíz Lehet, n.\.yy .íií kézen járni — mondta az ügyész —, de most a mi csapatunkban fog játszani, tekintettel arra, hogy pillanatnyilag bizonyos értelemben a mi intézményünkhöz tartozik. És ha jót akar, szerezzen egy kemény, fiatal védőt. Mármint védőügyvédet. — Isteni ötlet, Sa'.va Da- dianovics! Vele együtt már heten leszünk. Ha szélsők nélkül játszanánk... — Amíg én vagyok az ügyész — szakított félbe szigorúan Salva Dadianovics —, szélsőink is lesznek. Hogy állunk a garázdasággal? — O, jaj — mondtam —, ha Vanót nem számítjuk ... — Vano már a pályán van... Holnapra szerezzen még négy huligánt. Természetesen a szocialista törvényesség megsértése nélkül. Hogy rövid legyek, másnap a városi kórház tUeni mérkőzésre teljes létszámban álltunk ki. — Égy fogunk küzdeni, ahogy férfihoz illik — suttogta Salva Dadianovics, mi közben a pocakját simogatta, amely sehogyan sem akart a nadrágjában maradni. — Polgártársak — mondta a közrend fenntartásáért vívott harcban mégőszüit rendőr —, most egy közösség vagyunk ... Ebben a pillanatban 1öl- hangzott a játékvezető sípja. Kifutottunk a pályára. Salva Dadianovics minden bizony- nyol túl nagy lendületet vett, mert még el se érte a középvonalat, máris úgy zihált, mint egy kovácsfujtaió. — Vedd úgy, hogy már el is vesztettük a mérkőzést — súgta panaszosan Gulava vizsgálóbíró. Hanem ekkor megláttuk a kórház csapatát. Hát kérem; nekünk még csak itt voltak a huligánjaink, de nekik ... Ok bizony nem futottak ki a pályára, mint mi. Egymást támogatva bicegtek, sántikáltak. Am tekintetükből elszántság sugárzott, és harciasán lengették a mankóikat. Zahemuky László fordítása Vajta László magánéletében sem tudja teljesen kikapcsolni szakmáját, ami nem is csoda: felesége szintén tudományos fokozatot szerzett, kandidátus, hasonló területen dolgozik. Ráadásul nagylánya is vegyészmérnök. Mikor arról kérdezem, hogy eszerint a családban »tudományos egyenjogúság« van-e. elneveti magát: annyiban igen. hogy a férj mosogat többet... Másik két gyermeke pályafutására is büszke: kisebbik lánya orvos, fia számító- gépes mérnök lett. Már két unokája is van, kislányok, még a két éven innen. Vasárnapi programként gyakran foglalkozik velük, érdeklődve figyeli fejlődésüket, emberré növésüket... Ha marad szabad ideje, Fonyódon, nyaralójában pihen. Olvas, zenét hallgat, módjával a kertben is dolgozgat. Kedvelt sportját, a vitorlázást szívinfarktus miatt hagyta abba. De — mert munkatársai szerint munkatempója nem csökkent — talán úgy is fogalmazhatjuk: a kedvtelésről mondott le a hivatás kedvéért, az utóbbira tartalékolva energiáit... Mint a tudományok művelői oly sokszor. a*, a.* A na«y zenesén Az lgehlrdető
