Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

—- Tégy valamit, Mátyás! Értsd meg végre! — Emberek! A fej így csak összezavarodik! A faluvégi Dombi-ház meg a szentháromság-szobor körül sarjadt friss gyepet a földbe taposták. A falu kö­zepéről mind ide menekül­tek. A kévebajszú, bőrét kinőni látszó Borsos Mátyás, a falusi bíró egészen a szo­bor talapzatához szorult. Ügy érezte, nem tud kigon­dolni semmi mentséget eb­ben a szorításban. Az asszo­nyok, vénemberek szemüket a szobor hármas alakjára függesztve kínosan nyögdé- cseltek: — Most segíts meg, Má­ria! Ö, irgalmas szűzanya!... Bögény kisközség egyetlen utcáját csordultig telesütötte a nap. A falu irdatlan, ná­das pajtái bambán terpesz­kedtek, végig a házak mö­gött. Valamivel a déli ha­rangszó előtt Borsos Mátyás bíró néhány zsák búzát von­szolt a feleségével az elöre­gedéstől nagyokat nyögő paj­tába. Aztán elejtették a zsá­kot, az kirepedt, a búzaszét- ömlött. Valami úgy szólt, mint jégveréskor a faluvégi nyárfaerdő. Utána csattanás, es valami furcsa, üres csönd. Eltűnt egy közeli ház tűz­fala, a fél tetőzettel. Aztán megint az a suho­gás. Azt már nem követte csattanás: a második bomba nem robbant. Csak leesett a Czakó-ház udvarára. Szét­vágta a tárgyadombot. Most ott »hentereg-“ a trágyában, a napsütésben. És bármikor folrobbanhat! Az öreg Cza- kó szerint legalább akkora, mintegy anyadisznó. — Tégy valamit már el­lene, Mátyás! Hallod-e? — Mit tegyek? Ö, az eszem hagy már el! Újra megremegett a szentháromság-szobor, a két házsor apró ablakai rezeg­tek. Borsos Mátyás leemeli te teleizzadt kalapját, s az eget nézte. A Határ-tó felett V-alakzatban fölviilantak a Becs ellen vonuló bombázók. A rémült gyerekek a falu­végi kenderáztató fűzfás mé­lyedésébe söprődtek. Az öregek dünnyögő imádkozásába lassan beleko­pogott valami a kocsma fe­lől. Egy torz vigyorú, sza­kállas alak közeledett ron­gyos göncökben. Alatta fa­láb, amely egykedvűen bö- ködte a földet. A tó medrében gubbasztó, kínosan megbújó emberek egy pillanatra feléjük cso­dálkoztak. — Teee, Muzsaj! — Mi az, drága urambá- tyáim, mi? — Hallgass! — Inkább énekelnék nek­tek, hogy ne unatkozzatok. — Hallgass már! Az égre kusza, fehér jele­ket, villanó tűzkarikákat festve húztak el a repülőgé­pek. Egy potrohos gép elma­radt a csordától, két kis re­pülőpuli hátraszaladt érte, s visszaterelte a nyájba. Mire fönt teljes lett a csönd, az emberek vízfoltos térdekkel, ülepekkel előbúj káltak, sze­mükben düh és kétségbeesés, az asszonyok körülgágogták , Muzsajékat, hogy 'a férfiakat rájuk uszítsák. De Borsos Mátyás bíró most határo­zott lett. A levegőt verte mindkét öklével. — Most aztán csönd, kia­bálta! Egy ember segíthet itt, Muzsaj! A bomba akár­mikor szétsöpörheti a falut. Muzsaj bátor ember, meg kell hagyni. Az ilyennek az élet nem sokat tesz, azért bátor. És csoliányba nem üt a ménkű. Hogyha beleüt, egy embert üt. Ha megteszi, egy tehenet kap. Ha meg­hal. a családjáé lesz. Ha Pozsgai Zoltán Szegények bátorsága megmarad, a község fizeti minden italát, amit a kocs­mában fogyaszt. Amazok bólogattak. Valaki közülük odaszólt a bírónak: — De az egész falu befi­zet! Igaz? Együnkre sok ne jusson — Ügy. — Mindenki! — Pótadó szerént. évente — Az ital árát is. — No és. ha temetési költ­ség is kell? — Megadjuk! — Akkor szóljál neki, Má­tyás. Hogy menjünk végre valamire — szólt az öreg Czakó. És a mi taligánkon kitolhatja Muzsaj azt a bom­bát a Határ-tó mellé. Borsos Mátyás félretörölte bajuszát, s karját Muzsaj vállára tette, s hogy a részeg, bódult ember megértse min­den szavát, egészen közelről a fülébe mondta. A részeg egy ideig csak hallotta, de nem értette: sze­me merev volt a megerőlte­tő figyeléstől. Aztán, hogy megértette, hátravágta fejét, összeharapta száját, és fel- üvöltött: »-Barna kislány ki­nek szeded a rózsát? Hár­mas huszár a babám, annak kötök bokrétát.« Vastagon eleredtek a könnyei. Borsos félreállt, mert Muzsaj, ha sírva éne­kel, aközben le szokta csa­tolni falábát, s hamar oldal­ba teremt vele valakit. De a falábú csak kiköpte a ci­garettát egy vénember láb­fejére. — Tehén? Hehej, te­hén? Van ott ész, bíró úr... — A szeme körbejárt. De a szemek mind elbújkáltak elő­le a pipitéres árokpartra, a kocsikerekek csapásaiba. — Igaz, félig ember, félig fa vagyok. — Nem. hát nem a fa. A bátorságod! — Ha nem mondanátok most itt minden, hogy az én életem legrongyabb, akkor talán nem tudnám? Mi va­gyok én? Egy falábú senki! Megint összeharapta szá­ját, s kifacsarodtak a köny- nyei. — Hát megalkuszunk. jó? De nem tehénre, bíró! Nem tehénre. Rohadjon el mind a tehén! Mind! Hallod, bíró’ De ti megkérhettek engem szépen. Hogy kedves Muzsaj úr. Muzsaj úr, értitek? Es nem falábú Muzsaj. És nem részeg Muzsaj... Muzsaj úri így mondjátok a kérést! Es akkor majd azt álmodom a temetőben, hogy egyszer volt, hol nem volt. valahol volt egy Muzsaj úr! Annak meg volt egy falába. Abban volt két ördöge. Az egyik a nyo­morúsága. A másik a bátor­sága! Mind a két ördög se­gítette úrrá tenni. Hogy a bíró is elébe álljon, és úgy kérje: hát kedves Muzsaj uram! Muzsaj egészen közel ha­jolt a bíróhoz: — Rendben van-e, bögépyi bíró? — Rendben, Muzsaj úr! Nem tudtak mozdulni. Csak nézték. A szenthárom­ság-szobor, meg a Dombi­ház tövéből. Volt bennük va­lami megilletődöttség, de na­gyobb volt az élniakarásuk... Muzsaj a kocsmán túl, a templommal szemközt be­ment egy nagy, tűzfalas ház­ba. Hátul állt a szekér, amel­lett a talyiga. Odatolta a szétvágódott trágyadomb­hoz. Megfogta az irdatlan bomba végét; térdig a trá- gyalébe csúszott. Nem látott semmit, mert a szemére ment valami bódultság. A bomba rádőlt a talyigárá. Fölemelte, és tolta. “Édesanyám ne si­rass, köszönöm a nevelést. Lehajolok, megcsókolom a kezet...« A kerék csöndesen nyö­szörgőit. Kitolta a túlsó faluvégre, azon is túlra. Ótt ledöntötte Akkor is énekelt. Volt ott néhány rőzse. Rá­rakta a bombára, és meg­gyújtotta. A láng magasra csapott, és ő nem mozdult el a bombá­tól. Lengyel Mári ott állt • faluvégen. És integetett neki a karjával. — Gyere! Gyere már! — De Muzsaj nem ment. Mintha elhagyta vol­na az esze, csak állt a tűz mellett. A tűz elhamvadt. A bom­ba nem robbant. Muzsaj később fölocsudott. Tántorgott a falábán. Megint rozsét rakott a bombára. És hogy meggyulladjon, leha­jolt és megfújta alatta a tü­zet. A láng ismét magasra csa­pott. És akkor Lengyel Mári ijedtében hanyattesett. Mu­zsaj Pál szeme odarévedt, s meglódult a faláb, az asz- szony felé. Fölébe hajolt, és zokogott. A szakállához szo­rította arcát. A gyerekek va­lamivel odébb álltak. Lehaj­tott fővel. Ahogy mindig. Aztán szétvágódott a tűz. A bomba elrobbant, de hozzájuk a szele is alig ért el. A magyar tudomány fejlődése a felszabadulás ófa írta: Láng István, az MTA főtitkárhelyettese Nagy utat tett meg a magyar tudomány az elmúlt 34 év alatt. A II. világhábo­rút közvetlenül megelőző időszakban csak igen szűk területen folyt tudományos kutatás Magyarországon; 1938-as adatok szerint 50 tu­dományos intézményt tartot­tak nyilván, de ezek egy ré­sze kizárólag rutin minőségi vizsgálatokat végzett. A tu­dományos kutatók száma mintegy 300 főre becsülhető a háború előtti kutatóintéze­tekben. Felsőfokú oktatás öt egyetemen és hat főiskolán folyt, ahol 380 tanszék mű­ködött, az oktatói létszám pedig 950 fő volt. Több ipari vállalatnál (pl. Egyesült ízzé, Gamma, Rich­ter, Chinoin) kutató- és fejlesztőrészlegeket szervez­tek. Nincsenek pontos ada­tok, de reális becslés szerint mintegy 150 kutató-fejlesztő mérnök dolgozott ezeken a helyeken. A múzeumok, könyvtárak, levéltárak, kór­házak csak esetenként kap­tak kutatásra ahyagi támo­gatást. A felszabadulás előt­ti magyarországi kutatási­fejlesztési bázis keretében 1400 kutató, oktató, fejlesz­tő mérnök dolgozott A rá­fordítási összegek az akkori nemzeti jövedelemnek mint­egy 0,15 százalékát jelen­tették. A II. világháború jelentős károkat okozott a kora­beli tudományosintézmény­hálózatban is. Az újjáépítés és újjászerveződés csak las­san és fokozatosan bontako­zott ki a felszabadulás utá­ni első években. A kormány 1948-ban létrehozta a Ma­gyar Tudományos Tanácsot azzal a feladattal, hogy át • fogó fejlesztési programot dolgozzon ki. Az első idő­szakban a kutatóintézetek és az egyetemek munkafeltéte­leinek javítása, illetve új intézetek és tanszékek szer­vezése állt a figyelem kö­zéppontjában. Az ipari vál­lalatoknál az újjáépítés, a napi gazdasági feladatok vol­tak elsődlegesek, ezért a ku­tató-fejlesztő tevékenységre kevés erő jutott. Miután végérvényesen el­dőlt. hogy Magyarországon a társadalom fejlődése a szo­cializmus alapjainak megte­remtésére irányul, a tudo­mányos kutatás bázisának szélesítése is ezt az általános célkitűzést kívánta szolgálni. 1950-től. kezdve jelentősen növelték a kutatóintézetek, egyetemi és főiskolai tanszé­kek, vállalati fejlesztő rész­legek számát. Elkezdődött a szakemberek nagy arányú ■ képzése. Jelentős anyagi jut­tatásokat kapott a tudomá­nyos kutatás. A szervezeti irányítás is korszerűsödött. A Magyar Tudományos Aka­démiát 1949-ben átszervezték és egyik fontos feladatául azt tűzték ki, hogy salát ku­tatóintézeti hálózatot hozzon létre. A szakminisztériumok keretében is elkezdődött az ágazat gazdasági célkitűzésé­vel összhangban álló kutatá­si bázis kiépítése. A központi és felső, szintű tudománypolitikai irányí­Sást 1957—1967 között a Tu­dományos és Felsőoktatási Tanács látta eL 1970-tól kezdve a kormánynak külön bizottsága van: a Tudomány­politikai Bizottság, amely a kutatás és fejlesztés egészét irányítja és ellenőrzi. A há­rom évtizedes fejlesztési program eredményeként je­lenleg a kutatóhelyi dolgozók összlétszáma 83 ezer fő, ezen belül a tudományos munkát végző kutatók, okta­tók, mérnökök száma meg­haladja a 36 ezer főt. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásához viszonyít­va a teljes ráfordítások ösz- szege elérte a 3,5 százalékot. A kutatóintézetek száma 128, az egyetemi, főiskolai tanszé­keké 1080, az egyéb kutató­helyeké 264, melyek között a vállalati kutató-fejlesztő részlegek igen jelen tős arányt képviselnek. A párt vezető szervei többször foglalkoztak a tu­dományos kutatás helyzeté­vel, alapvető fejlesztési stra­tégiájának megállapításával. Az MDP 1848. évi program- nyilatkozata hangsúlyozta a tudományos kutatás fontos­ságát és az ország fejlődésé­hez való hozzájárulás szük­ségességét. Az MSZMP KB 1969-ben fogadta el a Tudománypoli­tikai irányelvek elnevezésű dokumentumot, amely a mi­nőségi fejlesztést helyezte előtérbe. Ezek az irányelvek hosszú időszakra határozták meg a magyar tudomány fel­adatait. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1977-ben értékel­te az irányelvek érvényesü­lésének tapasztalatait. A gaz­dasági szféra szelektív fej­lesztését elősegítő tudomá­nyos kutatások szükségessé­gét erőteljesen húzta alá a Politikai Bizottság állásfog­lalása. A társadalomtudomá­nyi kutatásokkal szemben fokozottabban jelentkezik az igény, hogy segítsék elő a megfelelő politikai döntések meghozatalát, illetve alapoz­zák meg a végrehajtás mó­dozatait. A felszabadulást kö­vető néhány év a háborús károk helyreállítását jelen­tette. 1950-től napjainkig a nemzeti jövedelem több mint 4,5-szeresére, az ipari bruttó termelése kereken 3-szoros- ra, a mezőgazdaság bruttó termelése 2-szeresre növeke­dett. A közoktatás, az egész­ségügyi ellátás, a kulturá­lis lehetőségek köre számot­tevően fejlődött ebben az időszakban. A tudományos kutatás és fejlesztés nagy­mértékben járult hozzá eh­hez az eredményes úthoz. Három területen különös fontosságú a tudomány sze­repe: — önálló kísérleti ered­mények elérése és ezek alkalmazása a gazda­ságfejlesztés és a társa­dalomtervezés külön­böző ágazataiban; — szakemberek képzése és továbbképzése; — külföldi kutatási és fej­lesztési eredmények át­vétele, hazai adottságok közötti alkalmazása, to­vábbfejlesztése. Az egyes konkrét eredmé­nyek számba vétele igen részletes és hosszada'mas elemző munkát .igényelne. Jellemző példaként azonL'an megemlíthetők a következők: Történelmi és kulturális örökségünk részletes feltárá­sát és közkinccsé tételét je­lentette az elmúlt három év­tizedes időszak. A nyelvtu­domány, a történettudomá­nyok, az irodalomtudomány, a régészet és művészettörté­net, a néprajz és a zenetu­domány területén összefog­laló és feltáró művek szület­tek. Folytatódott a nagy ha­gyományokra épülő orienta­lisztikai kutatás. A jogtudo­mányok, a közgazdaságtudo­mányok a szocialista fejlő­dés aktuális problémáira vá­laszoltak és segítették elő .a közigazgatás, a jogrend, a gazdasági mechanizmus fej­lődését. Olyan új , társada: lomtudománvi irányok al»J kultak ki, illetve erősödtek meg. mint a szociológia, pszichológia, demográfiai kutatások. A valóságfeltárás és a tudatformálás egységes feladata valamennyi társada­lomtudományi kutatás kö­zös ügyévé vált. A marxiz­mus—leninizmus pozíciói ebben az időszakban alakul­tak ki a hazai társadalom- tudományokban. A természettudományok közül a fizika, a kémia, a biológia, a geológiai tudomá­nyok, illetve a matematika igen széles körű fejlődésnek indult. A tudományos kuta­tás alapozta meg az atom­energia gyakorlati eredmé­nyeinek hazai hasznosítását, illetve az elektronikai ipar kifejlődését. A számítástech- nikával_ foglalkozó kutató-, fejlesztő- és adaptációs te­vékenység a társadalmi gya­korlat legszélesebb területein tette lehetővé a számítógépek használatát, a számítástech­nikai eszközök fejlesztését és gyártását. Részletes “leltár« készült hazánk növény- és állatvilágáról, talajtakarójá­ról, a földtani adottságairól: A műanyaggyártó ipar ki­fejlődését szintén segítette a hazai kémiai kutató-fejlesz­tő-munka. A gyógyszeripar számára a szerveskémiai, biológiai és farmakológiai kutatások nyújtottak nagy támogatást. A hazai műtrá­gya-, növényvédőszer, illet­ve petrolkémiai ipar fejlődé­séhez is szükség volt arra a hozzájárulásra, amit a kuta­tás részben saját eredmé­nyeivel, részben külföldi szellemi termékek adaptálá­sával nyújtott A földtudo­mányok az ország természeti erőforrásainak hasznosítását alapozták meg. Az elméleti és klinikai or­vostudományok közös ered­ménye, hogy több járványos betegség megszűnt hazánk­ban és lehetővé vált a leg­korszerűbb gyógyítási módok és eljárások alkalmazása. A közegészségügy és az álta­lános életszínvonal-emelke­dés együttes következménye, hogy az átlagos élettartam az elmúlt három évtized alatt 10 évvel növekedett. Az agrártudományok ered­ményei között elsősorban sa új növény- és állatfajtákat említhetjük meg, illetve a korszerű termelési technoló­giák kidolgozását, adaptálá­sát. 1950-ben az aktív kere­sők 52 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, ma mind­össze 22 százaléka. A ter­melés bőven fedezi a lakos­ság szükségleteit. A műszaki tudományok számos területen segítették a népgazdaságot. Az energe­tika fejlődését mutatja, hogy a háború előtt a villamos- energia-fogyasztás évi 3 milliárd kW volt. jelenleg kereken 24 milliárd kW. Ki­bontakozott az energetikai gépgyártás is, ami mögött szintén kutatási eredmények vannak. Az anyagmegmun­kálás technológiája egész sor új lehetőséggel bővült. A híradástechnika fejlődése új gyártási ágazat kialakulá­sát tette lehetővé. A közúti járműgyártás termékeit az egész világon ismerik. A könnyűiparon belül a textil­ipar és a papíripar említhe­tő meg elsősorban, mint ahol a hazai kutatásfejlesz­tés számottevő eredménye­ket mutathat föl. Összegezve megállapítha­tó. hogy a hazai tudományos kutatás és fejlesztés tokozott figyelemmel fordult a társa­dalmi és gazdasági fejlődés tudományos közreműködést igénylő feladatai felé. A tu­domány segítségével megnö­vekedett az anyagi termelés, fejlődött a kultúra, a köz- művelődés és magasabb lett népünk életszínvonala. A céltudatos munkával kiépí­tett tudománvos pv+enciál alkalmas arra, hogy a követ, kező időszakban meg na- gyobb feladatokat" oldjon meg. Munkás. Alekszandr Rukavlsnyikov szobra. (A szovjet képzőművészéit budapesti kiállításának anyagá­éi.)- MIMUflMr V-B!' K>'vv/-X' (Raszler Károly rézkarca..

Next

/
Oldalképek
Tartalom