Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
Barcs, Béke utca 58. Hosszú az út a pusztáról A szép családi házak Közül Is kiemelkedik az emeletes ikerház. Hosszú lenne felsorolni, hány szoba, mellékhelyiség található az egyikegyik felén, az emeleten, ahova csigalépcsőn lehet följutni. Hatan élnek itt. Éppen delet harangoznak. Jó étvággyal falatozik idős Pintér István, a barcsi Vörös Csillag Tsz fogatosa. Ö egy kicsit késve érkezett, a nagyobbik fia, István, és öccse. Károly már az ebédet befejezve éppen visszaindulóban van. Mindketten a termelőszövetkezetben dolgoznak: István nehézgépkezelő, a kisebbik fiú pedig tehergépkocsin dolgozik, most kukoricát szállít Darányból a barcsi vasútállomásra Ott ül az édesanya, aki a háztartásban dolgozik, s a nagyobbik fiú felesége Éva, ő szintén otthon tevékenykedik. Gyes-en van a kis Évikével, s hamarosan visszamegy korábbi munkahelyére, a tsz sertéskombinátjába dolgozni... Az egész család tekintetéből azt olvasom ki: mi a véleményem, hogy tetszik a szép, emeletes, családi ikerház. Ezért megjegyzem: ' — Sokba kerülhetett...! Azután hallom a választ. Nem az első, amikor az újságírónak elmondják, hogyan és, miként változott, gazdagodott, vált szebbé, tartalmasabbá egy család élete. Mindig együtt tudok örülni azokkal, akik erről számolhatnak be. Idős Pintérné így emlékezik: \ — Cselédházban laktunk a somogytarnócai Békepusztán. Két családnak egy közte konyha. Meséljem, hogyan éltünk az egyetlen szobában, a konyhai közösségben? Azt hiszem, szükségtelen. A dohos, áprodott szag bármerre mentünk is, elkísért bennünket hiába szellőztettünk. Ezért ua- tároztuk el férjemmel meg a két gyermekünkkel: építünk egy újat, s ha már belekezdünk, akkor egy olyat, amely elég lesz nemcsak nekünk, hanem a gyerekek családjainak is. Honnan volt rá pénzünk? Valamennyien a termelőszövetkezetben dolgoznak, a férjem, a két fiam meg menyem is, és havonta 15—20 ezer forintot hoznak haza. Adott a szövetkezet ki öt évre, kamatmentesen 50 000 forintot kölcsön, s az OTP-től is fölvettünk százezret. Igaz, a visszafizetés most igen nagy gond. Ha lejár a kölcsön egy része, akkor tudunk majd csak új bútort venni, de már így is szépen állunk. Éne koccintunk, amikor a nagyobbik fiú, István, aki a nehézgépkezelés mellett kőműves is, megkínál bennünket a saját termésű borukból. Nemcsak a szép új házra iszunk, hanem öccse közelgő lakodalmára is, akinek jövendőbelije szintén a termelőszövetkezet dolgozója. (Azóta már túl vannak a lagzin.) A fiatalok lakrésze már szépen áll: új bútor, tapéta, parketta, álig-alig hiányzik valami. Idős Pintéreknél viszont nincs még festve, hátravan a tapétázás és a parkettázás is. Igaz, televíziót, rádiót, mosógépet, hűtőszekrényt és porszívót mindenütt látni. Valamennyi ablakon ott a szép. fehér függöny, s az emeletes épület előtt kovácsoltvas kerítés húzódik. Sokan megállnak és nézegetik a jó ízléssel, hozzáértéssel épített házat, s megállapítják: »Tehetős emberek einek benne!« Ezek a »tehetős« emberek hosszú utat tettek meg. amíg a békepusztai cselódházból — ahol megtűrt emberek voltak — saját emletes házukig jutottak. Kevesen tudják, hogy a család meg a közelebbi és a távolabbi rokonok is nagyon sokat dolgoztak, amíg az épület elkészült. Mennyibe kerülhetett ez a szép ház? Nehéz összeszámolni, s pénzben ktfejezni a család. a rokonság, a tsz-beli barátok segítségét. Azok segítettek a Pintér családnak, akik a múltban ugyanilyen körülmények között éltek, s így építettek /agy építenek ! majd új családi otthont. Azok siettek kérés nélkül, akik tudják, mit jelent megvalósítani egy régi cseléd álmát... Szalai László Szabó János évtizedei A Dráváról érkező hideg szél az udvar porát kavarja. Máglyába rakott fűrészáruk takarják el a látóhatárt. Itt, a félkész termékek között találkoztam Szabó Jánossal. — Voltam kint a vízen — mondja köszönés után. Kémleli egy ideig az eget, aztán kiböki: — Fogtam egy poty- kát. —■ Hideg lehet még kint — teszem hozzá. Tovább figyeli a felhőket. — Hideg van, hogy ha sokáig ül a parton az ember — mondja elmélázva. — Egy idő után azt érzi. hogy bújik a hideg a kabátja alá ... Azért kimegyek: ráérek már, mert március elsejétől nyugdíjban vagyok ... Azaz, hogy nem nyugdíjban, hanem szabadságon : most töltöm a felmondó- 1 si időmet. Elhallgat. A farakások mögött sebes vágtával folyik a Dráva. Távolabb vonat zakatol. A sínek és a folyó között mól y zúgással dolgozik az üzem: a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság barcsi gyáregysége. Ennek az üzemnek v 1953-ban lett igazgatója Szabó János. 1970-ben —amii kor egyesítették a két somogyi erdőgazdaságot és a fűrészüzemet. -majdnem elment« Barcsról: két évig Kaposvárra járt. — Akkor úgy volt, hogy elköltözöm, de aztán semmi kedvem sem támadt városban élni... Végül mégis városi lakos lettem: Barcsot várossá nyilvánították... Én itt születtem a Dráva-parton. a gyári házakban. Ott állnak ezek a házak, ahol a hídra kell fölmenni. A régi tulajdonos, a Nasici Rt. azoknak adott itt lakást, akikre mindig számított. Minden család egy szobát kapott. Két szobához tartozott egy konyha. A körülmények itt legalább olyan mostohák voltak, mint a cselédházakban... Szóval ott, ezekben a házakban nőttem fel, aztán kereskedőszakmát tanultam: vas- és vegyeskereskedőként 'szabadultam. de nem dolgoztam én sohasem kereskedőként... A fa lett a szenvedélyem. Itt, ebben az üzemben tanultam meg bánni a fával, és tisztel-1 ni ezt az anyagot sok jó tulajdonságáért Volt kitől tanulni: az öreg mesterek pontossága kemény szoktató. Erő- szőr segédmunkáshelyre osztottak be. Aztán szakmunkát is engedtek csinálni. Mindenütt azt tapasztaltam, hogy az öregek príma szakemberek voltak. Ez a gyár mindig exportra dolgozott. És a sok évtizedes hagyomány tovább él: ide még most is jönnek tanulni, a külkereskedőket küldik el néhány hétre, hogy Ismerjék meg a fát Szóval ió iskolát kaptam az öregektől Hasznát lehetett venni, — Igazgatóként is? Elmosolyodik. — Igazgatóként is. Ebben a gyárban mindenki ismert mindenkit. A rangsort a mu- ka alakította ki: akit az emberek elismertek a munkájá,- ért, azzal nem volt sok gond... Jó barátságban voltam én az emberekkel, és állítom, hogy nem okoztgk sok problémát nekem. Ha váratlan feladatot kellett megoldani, elég volt négy-öt embernek szólni, azok már hozták a fél utcát. — Mit jelent a fa az olyan embernek, aki egész életében vele foglalkozott? — Mit jelent? — kérdez vissza. Aztán röviden felel rá: — Sokat... Mindent.., Ha az erdőben járok, mindig azt nézem, hogyan lehet feldolgozni, mit lehet kihozni belőle. A gyáregységben két órakor van vége a műszaknak. Akkor megindul a tömeg a város felé. Fél három körül szállingóznak vissza az emberek: mennek le a Drávára. Aki hosszabb időt tölt el itt a folyóparton, bizonyos, hogy előbb vagy utóbb horgász lesz belőle. Az a fajta horgász, aki nemcsak az eredményért, hanem a szabad levegőért is vállalja a csendes órákat a parton. A horgászatra Szabó Jánosnak is mindig volt ideje, pedig elfoglalt embernek tartották. Az üzemi rekonstrukcióval is összefüggő sok apró és nem sokkal kevesebb nagy gondja mellett a gyorsan fejlődő telepüiés — Barcs — gondjából is vállalt: egészen a várossá nyilvánításiga tanács elnökhelyettese volt, társadalmi munkában. Pontos volt és ezt várta mindenkitől, aki vele együtt dolgozott. A tanácsüléseken arra törekedett, hogy mindenről tudjon a testület, ami a döntést befolyásolhatja. A vállalati tárgyalásokon csak azt nézte, hogy mi előnyös a cégnek. Azt mondják, szívóssága, nehezen engedő makacssága révén sok jó üzletet kötött az ide látogató külföldiekkel. A haja még most is koromfekete. Az idő azonban már mély barázdákat szántott az arcára, melyet a Dráva levegője barnára szívott. — Elfáradt? — Nem hiszem..." Én mindig az emberekkel együtt dolgoztam. Néhányban csalódtam, de a többségben soha. Nagyon nehéz időszakot éltünk itt át, amikor jött a pa- nelparkettaüzem... Az üzempróbák után két év kelleti még, amíg a rendes kerékvágásba kerültünk. Most elmegyek nyugdíjba, és megpróbálok kevesebb cigarettát szívni. A napi másfél, két doboz sok már.* A Dráva-parton a felhők mögül kinevet a nap. Szabó János itt, ebben az üzemben kezdte es fejezte be a munkát. Szabó Jánost ide kötik munkás évtizedei. Dr. K. I. Jövendő szakmunkások választás előtt A legtöbb üzem, nagyobb vállalat foglalkoztat szakmunkás tanulókat. A fiatalok ott kaphatják meg a gyakorlati képzést. Ezek a 15—17 éves diákok egyszerre két közösségben élnek, mindegyikhez alkalmazkodnak. Ez a gyakorlati idő azonban nemcsak a szakma elsajátítására jó. Látják, hogy az idősebb dolgozók miként viszonyulnak egymáshoz, a vezetőkhöz, a mindennapi eseményeikhez Bepillanthatnak egy-egy közösség életébe. A látottak hatása a szakmunkásvizsga után mérhető le: vállalják-e azt a közösséget, az ott uralkodó szellemet, vagy továbbállnak, újat keresnek. Az első tapasztalatok sok tanulsággal szolgálhatnak. A kaposvári 503.‘sz. Szakmunkás- képző. Intézet négy végzős tanulójával arról beszélgettünk, hogy milyen szerephez jutnak ők az iskolai és a munkahelyi közösség életében. Barczi Imre autószerelő, az iskolai KISZ-bizottsag szervező titkára. — Most ment el egy fiú az AFIT kaposvári telepéről, ahol én is dolgozom. Az ő példája, azt hiszem, elég jellemző az ottani állapotokra. Van egy jelenléti ív, melyet a szabályok szerint munkakezdéskor alá kell írni. Ezt azonban- egyáltalán nem ellenőrzik, akár más is odaírhatja az én nevem, de ha nincs ott, azt sem veszik észre. Ez a fiú szeptembertől nagyon sokat lógott, a végén már nem is gépelték rá a nevét a jelenléti ívre. Még így i sem tűnt föl senkinek. Egy alkalommal az iskolából keresték telefonon, s akkor jöttek rá az előző hiányzásokra is. Mi többször beszéltünk vele, de ő nem törődött ezzel. Az idősebb munkatársak azonban soha nem figyelmeztették. Igaz, hogy hanyag volt a fiú, de ahhoz, hogy így járt, hozzájárult a munkatársak nemtörődömsége is. Vass Ferenc ugyanannál a vállalatnál van gyakorlaton, az iskolai KISZ-bizottságban szintén van tisztsége. — Nem sokat foglalkoznak velünk. Igaz, az utóbbi időben valamit változott a helyzet. Eddig csak kisebb munkákat csináltunk. Ebből szak- 'mai szempontból semmit sem lehetett tanulni. A mostani brigádvezető már jobb, és nemcsak lóti-futi munkát ad. Az lenne a jó, ha a tanulókat egyenként osztanák be a szakemberek mellé. Az osztályban sokszor vitatkozunk azokkal, akik a 13-as Volánnál dolgoznak, velük jobban törődnek. A -másik« csoporthoz tartozik Garai Lajos. — Nálunk nemcsak a megjelenést ellenőrzik, hanem azt is, hogy mit tudunk. Nagyon jó a kapcsolat a régi munkásokkal. Ha végzek, azt hiszem, itt maradok a vállalatnál. Ügy érzem, van némi előnyünk a többiekkel szemben. Ha valami észrevételünk vagy gondunk van, akkor a tanulófelelősnek és a brigád- vezetőnek szólunk. — Hogyan vesznek részt az iskolai közösség életében? Érettségi után az elektronikai műszerész szakmát választotta Balogh András, s ő az iskolai stúdió egyik szerkesztője. Gyakorlati idejét a Kaposvári Elektroncsőgyárban tölti. — Itt sokkal nagyobb szerepet kapunk, bár még vannak akadályok. A klubunk nagyon jól működött, érdekes előadások voltak. Én eléggé otthonülő természet vagyok, de szívesen eljártam. A klubvezető bevonult, megszűnt a klubélet. Ha néha a rádióműsor szerkesztésére akarjuk használni a helyiséget, a portás zord nemmel felel, és nem adja oda a kulcsot. A diákok pedig szívesen jelentkeznek bármilyen versenyre, könnyű megmozgatni őket. A munkahelyről pedig csak any- nyit: magas szintű elméleti képzést kapunk az iskolában, a gyár viszont gyakorlatban semmit nem segít. Jobb nem szólni, mert fekete bárány lehetek. Már előre félünk, mi lesz, ha máshova kerülünk:, hogyan álljuk meg a helyünket ilyen tapasztalati tudással? — Az iskolában sok programot szervez a KISZ. A Közéleti aktivitás az ifjúsági parlamenten is lemérhető. — Barczi Imre a legélénkebb a beszélgetésben. — Az első fordulóban nagy vita volt, a második előtt azt mondták, hogy inkább ajánlásokat tegyünk a vitatkozás helyett. A kollégiumban is vannak gondok. Mivel sokszor szóltunk, már részben megoldódott például a meleg víz ... hetente kétszer van. Több területen van beleszólási jogunk, általában meg is hallgatnak. Nagyobb ügyekből, mint a sportpálya használata, nem mindig mi kerülünk ki győztesen. Nem arról van szó, hogy mindig nekik van-e igazuk, bár jó lenne, ha ez az arány — amikor jó érdekekről van szó — többször a javukra tolódna el. Van-e lehetőség például a megszólalásra, tudják-e hova, kihez kell fordulni. A fiúk munkahelyi tapasztalatait hallgatni nem volt örömteljes érzés. Néhány hónap múlva végeznek, nehéz választás elé kerülnek. L É. — Láttam, tájékozódtam — nyugtatta meg Edit. — ösz- szeseu háromszáznyolcvan négyszögöl, százhúsz forint négyszögölenként, állami áron. Villany van, víz és csatorna még nincs. Ruganyossá tette Dezsőt a cselekvési vágy. Tervező kedve oly nagy volt, mintha intézkedett volna. Bestéd közben még a sarkát is emelgette. — Szóval még nincsen köz- müvesítve. Annyi baj legyen. Arra terjeszkedik a, város. Fő, hogy a fekvése megfeleljen. Az pedig festői. És olcsó. Az illetékkel együtt bőven megússzuk hatvanexer- ből. Két éven belül az ötszörösét fogja érni. Ez a telkünk is, meg a másik is. — Miféle másik? <— kért dezte Paula, es meglepettségében nyitva felejtette a száját. Hozzáhajolt. közelről beszélt arcába a kőfaragó: — Amit majd Csopakon veszünk a fölösleges pénzünkön! Paul*\mégjobban elképedt. — Micsoda? ... — Igen, igen. Kocsi kell, meg telek Csopakon egy galambház nyaralóval. Lehetőleg a Szeredás-villa közelében. Bambára konyult Zoltán szalmasárga bajusza. — Én sem értem, hogy miről beszélsz... Válaszul a levendulaillatú stukkós albérleti szobára, Dezső megmutatta, hogy milyen is az életképes képzelőerő. — Arról a maszek Szere- dásról beszélek. A szaktár- samróL Egymás mellett ültünk az inasiskolában. Butább volt, mint egy választási malac. Most meg villája van Csopakon. Mert ugye önálló kisiparos. Úgy viselkedik a piszok, mintha ő epítette volna a Halászbástyát. Hát majd adok én ennek az adócsaló pojácának. Olyan nyaralót építek Csopakon, de olyan mosolyszépet, hogy Szered ás úr agyvérzést kap az irigységtől. Kipirult, felhevült Paula. Rajongás volt a hangjában. — Igazad van, Dezső! Edit óvatos hallgatással mondott véleményt Ez feltűnt a kőfaragónak. — Mi az? Nincs kedved családi nyaralót tervezni? — Rajzasztalán babrált a mérnöknő, kiválasztott néhány öles papírt a rajzlapok tömegéből. — Tartsuk be a sorrendet. Addig a csopaki nyaralóig egyet-mást még el ke 1 intéznünk. Csináltam néhány \ ázlatot. Rózsi állt leghátrább, de így is kibetűzte, kinek a neve áil • a tervezett lakások Ke- lesztmetszeti rajzán. Bátortalanul kérdezte: — A mi lakásunk megint a földszinten lenne? Rossznak vélte Dezső a kérdést. Ennek megfelelően válaszolt, méghozzá epésen. — Igen, a földszinten. Tekintve, hogy Zoli néha ezentúl is részegen fog hazajönni. Kissé nehezen találna fel a lépcsőn. Az ilyen nyílt ócsárlás nem fért össze Zoltán egyenjogúsági elképzeléseivel. Bátyjául támadt: — Semmi közöd a magánéletemhez! Ha tudni akarjátok, az új házban csak emeleti lakást vagyok hajlandó elfogadni! A majdnem rikácsoló Paula, akinek érdesen tronmi'ált a hangja, most gyógyító finomsággal próbált beszélni, — Ezen nem szabad összevesznünk. Ugye te sem látod aggasztónak, Dezsőkém? Mintha jobban szerette volna a kőfaragó a megszokott trombitáló hangot,. dühösen intette le feleségét. — Te csak ne nagylelKŰs- ködj. Miért éppen mi ássux be magunkat az ürgelyukba? Úgy igazságos, hogy marad a régi beosztás. Zoltánban már egészen megizmosodott az önbizalom. Annál is inkább,' mert. előrelátón fölismerte,' hogy az új építkezésnél sokkan jobban rá lesznek utalva, mint a korábbinál. Különben is, Dezső csak hét évvel volt idősebb. Merészen szembeágaskodott vele. — Milyen jogon viselkedsz úgy, mintha te lennél a parancsnok? Piszok önző vagy. Nem engedek. Inkább kilépek a buliból. Ekkora bátorodás láttán Dezsőnek magasabbra kellett emelkednie, és a hangját is muszáj volt bcfmbölöbbre ereszteni. — De nagyon megijesztettél! öcsikém, inkább csókolj kezet, hogy ilyen testvéreid vannak! Csupa ész és csupa jó szándék vesz körül. De úgy látszik, kezded semmibe venni, hogy így kényeztet a sors! ^ Szuszogva húzta feljebb a nadrágját Zoltán. — Én legyek a balek, rpert egyedül én vagyok a melós közöttetek? Megmondtam. Emeleten akarok lakni. — Hát legyen — szólt közbe elnyújtott, békülékeny hangon Paula. Mint a feldühített bika, Dezső teljesen elvesztette a fejét. Karnagyi hevülettel hadonászott a felesége előtt. (Folytatjuk) Gerencsér Miklós | ______ Yf erde HÁZ j
