Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
M iniszterelnökünk nemrégen Kuvaitban járt, hogy ott a két ország kereskedelmi és politikai kapcsolatáról tárgyaljon, s ezt mindenki a legnagyobb természetességgel vette tudomásul. Nemcsak azért, mert hazánk és a Perzsa-öböl országai csupán néhány órás repülőútra vannak egymástól, hanem azért is, mert elég széles körben tudott, hogy Ku- vait jó felvevő piaca a magyar termékeknek, noha éppen pénze, olajgazdagsága miatt módjában van válogatni a világ bármilyen ipari vagy mezőgazdasági termékeiből. »Navigare necesseest« — mondták a régi rómaiak, »hajózni szükséges«, s jelszóvá tették ezt az elmúlt századokban Európa nagy kereskedő és ipari országai is, mindenekelőtt Anglia. »Exportálni szükséges« — mondjuk manapság mi, magyarok, s olyan természeteséggel, mintha mindig is ezt tettük volna. Bár tettük vagy tehettük volna! Csakhogy néhány évtizeddel ezelőtt még nem, vagy alig tehettük. Egyszerűen nincs számottevő külkereskedő múltunk, mint ahogyan nincs számottevő ipari múltunk sem. Kossuth még az 1842. évi Pesti Naplóban — miközben a Pest—Fiume köNemzeti nagykorúságunk zötti vasútért harcolt — azt a ma már nevetségesnek hangzó érvet használta fel, hogy ha nem megy másként, csináljuk mgg lóvontatásra alapozva. »Mi akként vágunk meggyőződve — írta —, hogy a Duna és Fiume közötti vasútnak fő feladata nemcsak most, hanem örök időkre az áruszállítás, nem pedig a személyszállítás lesz: nekünk tehát nincs olyan vasútra szükségünk, amelynek fő célja legyen, hogy förgeteg szárnyain röpítse Fiúméba az utazót: de még e részben is nagyon megelégedhetünk, ha olyan vasutunk lesz, melyen fennakadás nélkül minden órában, két mérföldet haladhatunk. Tehát nem gőz-, hanem csak lóerőre kívánnók az eszék—károlyvárosi vasutat építeni.« íme tehát egy magyar álom százharminchét évvel ezelőtt! Lóvasút a tenger felé... Nemkülönben fájdalmas valóséi tükröződik például egy Sz.échenyl-levélből. amelyet 1847-ben bizonyos Zichy Karolina grófnőnek írt Bécs- be. Itt még csak nem is gözKorszérű szerszámgépek A Szerszámgcpipari Müvekben gyártóit számjegyvezérléses megmunkáló központok egy részét a SZIM Fejlesztő Intézetében tervezik, itt dolgozzák ki gyártástechnológiájukat, és az első gépeket is itt készítik el. Később az alapgépek továbbfejlesztésével tovább bővítik a gépiparban egyre nagyobb tért hódító, nagy teljesítményű és nagy pontossággal dolgozó gépek választékát. hajóról, hídról, Tisza-szabályozásról van szó. Egyszerűen kék tintát iker, mert Pesten még az sem volt kapható. »Hanem menjen el a grófnő legyen szíves Stammerhez vagy Theyerhez, és szerezzen vagy hat kis üveggel és küldje el azokat engedelmes szolgájának.« És ugyanebben az évben Tasner Antalhoz írt levelében azt kéri, hogy tetessen már be Tasner az újságokba egy híradást, hogy gróf Széchenyi István minden akadály nélkül fölment a Pannónia gőzössel Sárospatakig — bizonyítandó, hogy a Tiszát gőzössel is lehet járni! Mert az kaland volt akkor, vakmerő, akár egy Nílus-hajózás. Igaz, a globális külkereskedelem, külkapcsolat néhány vezető nagy ország kivételével a világ túlnyomó nagy többsége számára olyan fogalom és lehetőség, amely csak a második világháborút követő tudományos es technikai forradalommal jelent meg. Tehát, ha nekünk nem kellettek volna a felszabadulás utáni kemény, megfeszített iparosítási és korszerűsítési évtizedek, hanem kész iparral és nagy nemzetközi kereskedelmi rutinnal foghatunk hozzá, s ha nem lettek volna a hidegháború feszült évei, akkor is merőben új világgazdasági követelményekkel kellett volna szembenézni. Lassan tanulunk vagy gyorsan? Hamar alkalmazkodunk vagy nehézkesen? Látjuk: történelmünkkel. mérve mesz- sze túl vagyunk a korábban ienetön és elképzelhetőn, a jelennel es jövővel mérve Viszont még mindig sürgetni, hajtani kell magunkat, s minden centiért meg kell dolgoznunk, amennyivel előrejutunk a . legfejlettebb teljesítményekhez való felzárkózásban. Egy azonban vitathatatlan: nemzeti magunkra találásunk kezdő dátuma — ez egyre jobban kitetszik — 1945 áprijis negyediké, felszabadulásunk dátuma volt. Társadalmi forradalom nélkül, a régi politikai struktúrák lerombolása és szocialista újjáalakítása nélkül nrnes és nem is lehetséges új nemzeti erőre- kapás. A Szovjetunió vezette szocialista szövetségben megtalált védettség és kölcsönös együttműködés nélkül nincs idő és nincs lehetőség megalapozni az új nemzeti kibontakozást Képletesen szólva ml, magyarok, széle« felületen most fedezzük fel a világot. • a világ pedig annak arányában vesz számba bennünket, amilyen arányban tudomásul veszi — veheti — ipari, tudományos, kulturális teljesítményeinket, s azt az új nemzeti magatartást, melyet a szocialista társadalmi rendünk, a haladó, a nemzetközi gondolat iránti elkötelezettségünk sugall. Természetesen egyre több ember jut el akár egyszerű turistaként is Európa, Afrika, Ázsia, sőt még Óceánia térségeibe is, s évente jóval több külföldi utazik ide, vagy rajtunk keresztül más országokba, mint hazánk lakossága. Természetesen egyre többen tudják hazánk fiai közül, hogy milyen a Szahara, az északi tundravidék, vagy a meleg vizű tengerek öve, s egyre több külföldi emlékezik a magyar tájakra, a magyar ízekre és színekre. De ami ennél sokkalta fontosabb: magyar szakemberek tudnak már kutat fúrni, bányát nyitni, gyárat építeni, hidat feszíteni, szakmát tanítani, gvógyítani tőlünk ugyancsak távoli országokban. Ami lényeges, hogy gazdaságot szervezni, iskolarendszert, közigazgatást kiépíteni, egészségügyi hálózatot fejleszteni hívnak már magyarokat a harmadik világ egyre több országába, s készek közös termékek gyártására egyre több magas ipari fejlettségű országban. A szomszédos szocialista országokba úgy mennek szakembereink tanulni, dol- | gozni. tapasztalni vagy építeni, mintha otthon lennének, s úgy jönnek ide a baráti országok szakemberei, mintha hazajönnének. Ami nagyon fontos és lényeges, hogy a rossz, felületes, vagv semmilyen elképzelések helyébe hazánkról. a magyarokról, lassan ugyan, de kezd mcgfele- 1 lő, reális és többnyire pozitív kép kialakulni. M agyarország azelőtt mindig csak emigránsokat adott a világnak, s a világ — jobbik esetben — nem nagyon vett tudomást hazánkról. Most pedig tudomásul veszi, hogy szellemi és anyagi értékek cseréjében olyan ország, amely többé senki számára nem hagyható figyelmen kívül. Az érettség. a felnőtt nagykorúság minden örömét hozta meg ez a kor számunkra. Minden felelősségével együtt. A ház áru'kcdik Bíró Sándor titka Rózsa László MosoVog a kérdésen Píró Sámdamé: milyen ember is a férje? Nehezen ered meg a nyelve, mondaná is, nem is. a szeme nevet, az arca nyugodt. ,— Munkásember. Ké! gvere- künk van. rosszabb házassági t ne kössenek. Azután megint a. szeme beszél. Mit is mondhatna még? Rendes, jó ember a férje. Bíró Sándorról a háza árulkodik. Nvugodt színek, tiszta, jól szolgáló elrendezés, logikus a’aprajz. gondos kőművesmunka. Mernveszenl- miklós. Kossuth utca 38. — Millió papírt telerajzoltunk. amíg ez a ház ilyen lett. Apró-skán haladtunk. 1956-1Ó1 1971-ig építettük a házat. Az volt éledem egvlk nagy célja, hogy szép, rendes legven a lakás. Egyenes parasztház volt, földpadló6, egyszobás. Ma a faluban az egyik legnagyobb, és hetvenegy óta központi fűíéses. Bíró Sándor szülei gazdasági cselédek voltak. Nyolcad- magával történelemkönyvek lapjairól, nézhetne ránk öthat évesen, cséplőgép mellől, aratók közül. Ügy mondta, okkor tanulta a pontosságot. És még valamit: tanulni kell, hofm könnyebb legyen, — Negyvenöt után az embereik bontani kezdték a régi majorokat, romos épületeket. Sorra épültek a kicsi házak. Akkor jötHazánk felszabadulása 34. évfordulójának alkalmából kitüntetési ünnepséget rendeztek a megyei tanácson. Az ünnepségen részt vett Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács elnöke, Borjú László, a termelőszövetkezetek területi szövetségének a titkára, a társadalmi és tömegszervezetek és a fegyveres testületek képviselői. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára emlékezett meg hazánk és megyénk fejlődéséről, a felszabadulás óta elért eredményekről. Az ünnepi beszédet követően kormánykitüntetéseket, kiváló jelvényeket, jutalmakat nyújtottak át a szocialista hazánk építésében kiemelkedő munkát végzőknek. Kitüntetési ünnepségek zajlottak le a KISZ megyei bizottságán, a megyei rendőr- főkapitányságon, a munkásőrségnél, a Magyar Honvédelmi Szövetségnél, néphadseregünk magasabb egységénél és a megyei hadkiegészítő és terület- védelmi parancsnokságon. Hazánk felszabadulásának évfordulóján az alábbiak részesültek kitüntetésben, melyet a Parlamentben, a megyei tanácson, illetve a minisztériumokban és a fegyveres testületeknél adtak át. A Munkft Érdemrend arany fokozatát kapták: Bíró Sándor, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat szocialistabrigád-veze- tője; Fábián László, a Somogy megyei Földhivatal ve- zetöhelyettese; dr. Kamu Lajos, a marcali járásbíróság elnöke; Sovák István, a kis- bárapáti tsz mezőőre, párt- alapszervezeti titkár; Nagy Antal, a Kaposvári Kefe- és Műanyagipari Valialat igazgatóhelyettese. A Munka Érdemrend ezüst fokozatai kapták: Árvái JoKitüntetések április 4-e alkalmából zsef, a karádi Aranykalász Tsz elnöke; Bánfai József, a Somogy megyei Patyolat Vállalat technológusa; Bányai Károly, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának helyettes vezetője; Csonka Vilmos, a homokszentgyörgyi Aranyhomok Tsz belső ellenőre; Uemkö János, a marcali áfész elnöke; Dóczi Imre, a Kaposvári Kisegítő Iskola tanára; Furulyás István, a megyei tanács ÉKV-osztályának megyei főépítésze; Jovánczai István, a hedrehelyi Aranykalász Tsz elnöke; dr. Kovács László, a közgazdaságtudományok kandidátusa, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola igazgatóhelyettese; Szántai Imréné, az MSZMP Marcali Járási Bizottságának voll politikai munkatársa; dr. Sző' ke György, a megyei tanács vb siófoki járási hivatalának j művelődésügyi osztályvezetője; Szűcs Miklós, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat főkönyvelője; Tallián Andorne, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat eladója; Ternyák Lászióné, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola Tangazdaság előadója. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapták: Balázsy Karoly, a Somogy megyei Sütőipari Vállalat üzemcsoport- vezetöje; Baumann József, a szorosad! Koppányvölgye Tsz traktorosa; dr. Berta József, a Somogy megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze; Béri Dezső, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Valialat karbantartója; Bíró Józsetné, a Babócsai Községi Közös Tanács ügyviteli alkalmazottja; Bogárdi Pál János’ a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat kubikosa; Bolhóy László, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodás.! Vállalat üzem- igazgatója.: Bukovics Istvánná, a MÁV kaposvári állomásfőnökség kocsitisztítója; dr. Bu' zinkay Gyuláné, a megyei tanács vb kaposvári járási hivatalának költségvetési főelőadója; Erdős Lajosné, a Kaposvári Szóig altatóipari Szövetkezet női fodrásza, szo- ciaListabrigád-veziető; Fenyvesi János, a MAHART Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság körzeti állomásfőnöke; Frank Gyula< a mikei Rákóczi Tsz elnöke; Gadanecz lm~ re, az. Építőgépgyártó Vállalat barcsi gyárának lakatos szakmunkása; Gelencsér György, a Somogy megyei Zöldért Vállalat kirendeltségvezetője; Kiss István, a csurgói Zrínyi Tsz főmezőgazdásza; Niszler Róbert, a SEFAG osztályvezető-helyettese; Kovács Zoltán, a kéthe- lyi Aranykalász Tsz elnöke; Olach Jánosné, a Videoton Rádió- és Televíziógyár tahi gyárának raktárkezelője. Orbán Istvánná• a Nagyatádi Konzervgyár osztályvezetője; Papp József, a Volán 13. az. Vállalat osztályvezetője; Szabó Ferenc, a Kőolajvezeték Építő Vállalat hegesztő csoportvezetője; Szabó Margit, a Somogy megyei Tanács Kórháza baleseti osztályának vezető műtősnője: Szanyadi György, a Mezőgép Tröszt Kaposvári Gyárának gépkocsivezetője; Szőke Istvánná, a csurgói ’ Napsugár Ipari Szövetkezet részlegvezetője; Tormási Jánosné, a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárának fonónője; Tóth János, a Somogy megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat gépkocsivezetője; dr. Toriéi Dénes, a Siófoki Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályvezetője; Var' ga L,ajos, a Somogy, megyei Élelmiszer-, Háztartási- és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat 306-os kaposvári boltjának vezetője; Váron Kálmánná, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szerkesztője; Véghelyi Istvánná, a Rákospalotai Bőr- és Muanyagfeldolgozó Vállalat meósa, a Marcali Városi Párt bizottság tagja; dr. Vidik Györgyi, a megyei tanács vb nagyatádi járási hivatalának elnökhelyettese. Több tanácsi és belügyi dolgozó kapta meg a Kiváló munkáért, illetve a Kiváló dolgozó kitüntetést. A Haza Szolgálatáért Ér~ demérem arany fokozatát kapták: Kocsis Sándor honvéd alezredes; Ma jer Antal honvéd alezredes; dr. Gazdag Ilona honvéd - orvos őrnagy; Kovács András honvéd őrnagy; Gavallér László honvéd főhadnagy; Elek Sándor honvéd őrnagy; Nagy István kaposvári munkásőr; Bakos 1st ván siófoki munkásor; Schádl Lajos, a karadi községi párt- bizottság titkára; Széles Pé~ ter, a KPM Közúti Igazgatóság igazgatója; Güth Ferenc rendőr százados; Repóth Lajos rendőr zászlós; Fazekas József rendőr főtörzsőrmester. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kaptak; Barka. József marcali, Papp Lajos nagyatádi. Balogh Lajos barcsi es Pfeiffer József kaposvári munkásőr; Kovács S. Pál rendőr százados; Farkas László rendőr főhadnagy; Ráfi Lajos rendőr főtörzsőrmester; Strasszer József rendőr főtörzsőrmester; Homa István honvéd százados: Benkö István honvéd százados. A kitüntetés bronz fokozatát nyolcán vették át. Honvédelmi Érdemérmet kapott 30 év után: Horváth György, 25 év után: Stark Károlyné honvédségi kinevezett polgári alkalmazott; 20 év után: Lantos Péter és Csuha Jmre. A 15 és 10 év után e kitüntetést tizenkettőn kapták meg. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát vette át: Androsics Ferenc rendőr főhadnagy; Molnár Lajos rend- j őr zászlós; Pirher Károly rendőr főtörzsőrmester; Szabados István, a barcsi Gábor Andor munkásőregység' parancsnoka; Pásztor László határőr százados és Be reck Gyula, a balatonföldvári pártbizottság titkára. A kitüntetés ezüst és bronz fokozatát tízen kapták meg. Szolgálati Érdemérmet kapott 25 év után Kalocsai István honvéd alezredes és Bi- szak Sándor honvéd törzszászlós. Az MHSZ Kiváló Munka - J ért kitüntetés arany fokozatát kapta: Bodó Géza, Horváth József, Tápi Tamás. A kitüntetés ezüst és bronz fokozatát tizenheten érdemelték ki. KISZ Érdemérmet kapott Nedecs István honvéd főtörzsőrmester. Üttörővezetői Érdeméremmel tüntették ki Böröcz Ottódé nemesdédi csapatvezetőt, Padi Lászlódét, a kaposvári Zrínyi Ilona iskola raj vezetőjét, Dunai Éva inkei igazgató- helyettest. Stamler Imréné somogy jadi rajvezetőt. tern, rá: most kellene gyorsan tanulni valamit, anogy mindig akartam. így lettem kőműves. Keresett volt az építő ember. 1351 óta a tanácsi építőknél dolgozik. Sohasem akart elmenni, mert mindég volt mit csinálni. — Kőműves vagyok. Ahány tég'a itt van a vakolat alatt, azt mind meglógtam, megforgattam és a he'vére tettem. Sokszor joggal szidják az éníiő'part. Tudja ezt Bíró Sándor, mégis megemeli a hantját, amikor mondom neki. és majdnem mérges lesz. Nem man'i a dolgot, csak érti belülről. Egv ideig magyarázkodunk, aztán megunja. —• Mondok én erre egy példát. Az egyik legjobb bri- gádtagmik. am'kor hozzánk -'-örült állandóan leli".. Leült, ha egy pe-cg rém volt habarcs. Leü’t, ha rágyújtott. Leült, ha mondani 'akart va'ami.t.... Hát így nem lehet. Ma már ő á jó példa, Csak jól keli bánni az emberekkel. A katonás renddel nem megvünk semmire, n^m arra van szükség. A brigádban is min^'g mindent megbeszélünk. Én még sohasem parancsoltam. Mer lehet az embe-el-et dolgoztatni. Csak úgv kell köze- b'teni hozzá’nk. Hu)-,,kettő óAa vngnoi^ f\rí vádvc?e+ő. Azóta egnszer már kicserélődött a társaság, hárman Vagyunk a'mító t--ek. a többiek később jöttek, Dicsekedni nem szoktam, mégis p'nmdom: mi még nem végeztünk se- le.ifmunkát. Olyan' a brigád. »-Szereti az uram a pontosságot — mondta a felesége. — Nem, nem házsártos ember, jól megvagyunk ...« Az emberekkel — egymással — jól kell bánni. Egy "titok«, Bíró Sándor titka. — Legnagyobb élménye? — Negyvennyolc éves vagyok. Hogyan is lehetne kiválasztani a legnagyobb élmény? Ha ilyet kérdeznek tőlem, mindig azt kutatom az emlékeimben, hogy melyik volt a legszebb munkánk. Talán a kaposvári könyvtár mellett a huszonnégy lakás... Akkoriban jó ideig még művezetőnk sem volt. Kicserélő“ dőlt az egész vezetőség. Mégis sikerült mindent jól fölépíteni. Ez szokott eszembe jutni...-— Soha más? — Nemigen. — Nagy céljait elérte. A ház. Lassan a gyerekek U kiröpülnek. Mi lesz később? összenéznek a feleségével. ,Majdnem elnevetik magukat. Mi lenne? —■ Huszonegy éves a 'lány, tizenkilenc a fiú. Valóban lassan ketten maradunk. Majd bejárjuk az országot. Szeretnénk jól megismerni. Voltunk már külföldön, de úgy döntöttünk, nemigen megyünk. Magyarországot bejárjuk. Meg a munka, az megmarad. Tudja, mai ésszel már azt mondom, kár, hogy nem költöztünk be a városba. Könnyebb lenne az életünk, nem is maradnánk annvira egyedül. A városi élet előbbre tart, jobb. — A városiak meg azt mondják, hogy falun köny- nyebb. — Lehet. Olyan ez, mint a gyereknek a kredenc tetején levő cukor. De azért sok minden hiányzik itt falun. Nézem a könyvespolcon sorakozó könyveket a szülők szobájában, a szép, jó ízlésre valló reprodukciókat a falon, a televíziót... Kezdem érteni a hiányérzetet. Ifjabb Bíró Sándor — jól megtermett legény — megérkezik. Fűtés- szerelő a Tanép-nél. Beszélgetünk tovább, nemsokára kiderül : — Nekem a legfontosabb, hogy érettségizni akarok. Azután... Az idősebbik Sándor nem szól. Nem is kell. Elég látni, ahogy ragyog az arca. Bíró Sándor a Somogy me I gyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kőműves brigádvezetője tegnap vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát. Luthár Péter
