Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-25 / 95. szám

Vietnami—kínai tárgyalások Hanoi a választ várja Nem hajlandók belemenni idővitákba A vietnami—kínai tárgyalások következő ülését holnap tartják Hanoiban. A vietnami külügyminisztériumtól ked­den kapott hivatalos tájékoztatás szerint a két delegáció a hét első napjaiban összekötők úján érinkezésbe lépett, hogy megállapodjon az ülés időpontjában. Vietnam eredetileg szerdát javasolta, később azonban a kínai kérésnek megfe­lelően elíogdta a csütörtököt. A vietnami—kínai tárgya­lások első ülésére a múlt hé­ten szerdán került sor. A ta­lálkozón Phan Nien külügy­miniszter-helyettes három­pontos vietnami rendezési tervet terjesztett elő. Azt ja­vasolta — lehetővé teszi de- militarizáit övezet megterem­tését a két ország határán, a hadifoglyok cseréjét, ezt el­lenőrizendő közös bizottság felállítását, továbbá rögzítet­te a két fél normális kapcso­latainak helyreállításához szükséges alapelveket, illetve indítványozta, hogy a vitás határ- és területi ügyeket a két fél által korábban elis- 3nert egyezmények status quó- jának fenntartása alapján rendezzék. Ezek diszkrét és a konkrét indítványok egyértelműen jel­zik, hogy Vietnam a maga ré­széről kész mindent megtenni a viták békés rendezésére. E javaslatok — adják értésre nem hivatalos hanoi forrá­sok — nyilván meglepték a kínai felet. A kezdeményezés vietnami kézben van. Ugyan­akkor Vietnam az eredmé­nyesség érdekében nem óhajt formainak számító időpont­vitákba belemenni, ilymódon is rövidíteni 1 kívánja az egyébként hosszúnak ígérkező tárgyalássorozatot. Hanoiban most arra várnak, milyen vá­laszt ad Kína a vietnami ren­dezési javaslatokra. A válasz ugyanis meghatározóan befo­lyásolhatja a tárgyalások to­vábbi kimenetelét. A VSZK a maga részéről. minden esetre igyekszik min­dent megtenni azért, hogy a tárgyalásokat segítő kedvező feltételek alakuljanak ki. Azt bizonyítja, hogy Vietnam ked­den. átadta Kínának az ápri­lis 15-én az ország légterébe behatolt, majd lezuhant kín. vadászrepülőgép pilótáján^.., holttestét. / A Haonitól tíz kilométerre levő Van Dien temetőben To Uieu alezredes, Vietnam nem­zetvédelmi minisztériumának képviselője, valamint a viet­nami külügyminisztérium egyik munkatársa fogadta Kí­na hanoi nagykövetségének első titkárát, Csou Hue-mint A kínai megbízott megtekin­tette a pilóta földi maradvá­nyait, majd a két fél kicse­rélte a holttest átadását Rög­zítő okmányokat. A vietnami képviselő átadta az elszállítá­si engedélyt, illetve a pilótá­nál talált — nyilvánvalóan családjáról készült — fényké­pet, s néhány kínai bankje­gyet. A kínai diplomata az ok­mányók kicserélésekor tett nyilatkozatában kifogásolta a vietnami és a külföldi újság­írók jelenlétét, s arra hivat­kozott: a hanoi kínai nagykö­vetség a VSZK és külügymi­nisztériuma közötti megálla­podás csak hivatalos szemé­lyek jelenlétéről szólt. A vi­etnami megbízott visszautasí­totta a kínai állítást, közölte, hogy a tudósítók meghívása Vietnam szuverén joga. Ezt követően a kínai piló­ta holttestét elhamvasztották. Mint már jelentettük a MÍG —19 mintájú kínai vadászgép április 15-én vasárnap a kora délutáni órákban Hanoitól mintegy 150 kilométerre dél­Triiaterális aggodalmak Véget ért a tokiói konferencia Az iráni demokratikus for­dulat várható következmé­nyeivel, az oiajellátás további szavatolásával, valamint a Kí­nával váló gazdasági-politikai kapcsolatok fejlesztésével, és az összehangolt gazdasági, po­litikai, stratégiai föllépéssel kapcsolatos kérdések állnak a’ tokiói triiaterális értekezlet tanácskozásának középpontjá­ban. Esza^-Amerika, Nyugat- Európa és Japán magánem­berként részt vevő képviselői a háromoldalú bizottság 10. közgyűlésén aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy az iráni forradalmat követően je­lentősen megnőtt az olajellá- tási zavarok veszélye. Ezért sürgették a stratégiai olajkész­letek előírásos szinten tartá­sát, valamint az OPEC orszá­gok irányában folytatandó politika egyeztetését. Szaeki Kiicsinek, a Nomu­ra japán stratégiai kutatóin­tézet elnökének tájékoztatá­sa szerint a jelen levők sok­oldalúan elemezték Kína nem­zetközi szerepét és belső hely­zetét Megvizsgálták például azt a kérdést hogy miként hat általában a világpolitiká­ra, kiváltképpen pedig a Szov­jetunióhoz fűződő viszonyára a japán—kínai szerződés és az amerikai—kínai kapcsola­tok diplomáciai rendezése. Ki­tértek a szovjet—kínai szem­benállás alakulásának elemzé­sére is, és aggodalmukat fe­jezték ki a kapcsolatok eset­leges további romlása miatt Tokióban tegnap este véget ért az Észak-Amerika, Nyu- gat-Európa és Japán közgaz­dászait, üzletembereit és poli­tikusait tömörítő háromoldalú bizottság közgyűlése. Vatanabe Takesi a japán, David Rockefeller az észak­amerikai és Georges Berthoin a nyugat-európai bizottsági ta­gozat elnöke, közös sajtóérte­kezletet tartott. Az elmondot­takból kiviláglott, hogy a ta­lálkozón megkülönböztetett figyelmet fordítottak Kínára Vatanabe abban foglalta össze a Kína-vita lényegét, hogy a trilaterálisok szerint Kínát be kell vonni a nemzetközi együttműködésbe: ezt azonban csak úgy szabad végrehajtani, hogy Kínát ne használják föl a Szovjetunió ellen. Nyomatékosan hangsúlyozta azt is, hogy a Szovjetunió ki­zárásával nem szavatolható a világbéke és a nemzetközi ha­ladás. Felhívom szokat az ebtuiajdanosokat, akik ebüket az 1979. évi veszettség elleni kötelező védőoltásra nem vezették elő, szíveskedjenek saját érdekükben az oltáson részt nem vett ebet pótoltásra elővezetni. A pótoltás helye és ideje: Siófokon a Vágóhíd előtt 1979. április 37-én (péntek) 8 és 9 óra között, a balatonkiliti városrészben ugyaneznap 17 és 18 óra között. Aki a tulajdonéiban levő ebet veszettség ellen nem oltatja be, az a 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet 87. §-ában foglalt szabálysértés miatt 5000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, a be nem oltott ebet pediig kártalanítás- nélkül le kell öletnií A Somogy megyei Állategészségügyi Állomás városi főállatorvosa, Siófok (42977) keletre hatolt be a VSZK légterébe. A helyi légvéde­lem azonnal megfigyelés aló vette, de akciót nem kezde­ményezett. A gép nagyobb jíört tett a levegőben, majd a tengerparttól 12 kilométerre vietnami területre zuhant. Az azóta elhangzott kínai magya­rázat szerint a gép eltévedt, s műszaki hiba okozta ka­tasztrófáját. Peking azt köve­telte, hogy engedjenek kínai szakértőket a roncsokhoz, il­letve engedélyezzék azok el­szállítását. Vietnam, tiltakoz­va légterének megsértése el­len, elutasította a kínai köve­telést. Ugyanakkor emberba­ráti meggondolásokból jelez­te: engedélyezi a pilóta holt­testének hazaszállítását. A vietnami ajánlatot Kína vé- gülis elfogadta. Uganda Előnyomnlis a kányái határ felé Az új ugandai kormány csapatai és tanzániai egysé­gek tovább folytatják előre­nyomulásukat a kenyai határ felé, hogy teljesen fölszámol­ják a megdöntött elnök hívei­nek egyre jelentéktelenebbé váló ellenállását. A fő cél most az, hogy szabaddá és biztonságossá tegyék a Kam- palát a kenyai fővárossal, Nairobival összekötő országút teljes ugandai szakaszát. Idi Amin hollétével kapcso­latban a legújabb hír úgy hangzik, hogy a megdöntött államfő kétnapos tartózkodás után — ismeretlen úticéllal — elhagyta Irakot. Nem hervad a vörös szegfű Merénylet a temetési menetben Háromszázezren tüntettek Teherán utcáin Kedden Teheránban me­rényletet kíséreltek meg Meh- di Bazargan miniszterelnök és az ideiglenes kormány más tagjai ellen. Egy, a légierő egyenruháját viselő katona Teherán központi sugárútján bambát akart dobni a Bazar- gan vezette kormányküldött­ségre, amely részt vett a hét­főn meggyikolt Mohammad Vali Gharani tábornok, volt vezérkari főnök temetési me­netében. A fegyveres őrök ártalmat­lanná tették a merénylőt, akit egyes szemtanúk az iszlám forradalmi őrség tagjának véltek. Gharanit egyébként több százezren kísérték utol­só útjára. Egymásnak ellentmondó hí­rek érkeznek a nyugat-iráni Nagadeh városából, ahol a tö­rök és kurd fegyveres cso­portok között péntek óta zaj­ló összecsapásokban eddig legkevesebb 150 ember vesz­tette életét. A teheráni rádió kedd reg­geli közleménye szerint a vá­rosba bevonultak a hadsereg rendfenntartó alakulatai, hogy biztosítsák a hétfőn életbe lép­tetett tűzszünet betartását. Ugyanakkor a kurdok vallási és politikai vezetői a harcok folytatódásáról számoltak be és a hadsereget “-kegyetlen­kedéssel-« vádolták. Azzedin Hosszeini sejk, kurd vallási vezető kemény hangú nyilat­kozatban ítélte el a hadsereg beavatkozását, amely — meg­győződése szerint — a válság kiszélesedésének veszélyével fenyeget. A jelentések sze­rint kurd családok százai me­nekültek el' Nagadehből a környező falvakba és félő, hogy a harcok ezekre a tele­pülésekre is átterjednek. Mint a teheráni rádió hírül adta, hétfőn 300 000 ember tüntetett Tabrizban Sariat Madari ajatollah mellett, akit egy másik vallási vezető ré­széről az Etelaat című nagy példányszámú lapban súlyos támadás ért. Khalkhali aja­tollah, Khomeini radikális iszlám vonalat képviselő isz­lám forradalmi pártjának (PRI) a tagja azzal vádolta a mérsékeltebb Sariat Madarit, hogy »az iráni tömegek meg­osztására törekszik«. Tábríz- ban, Sariat Madari szülővá­rosában kedden a cikk elleni tiltakozásul zárva maradtak az üzletek. A tüntetők, akik­nek egy csoportja megtámad­ta az Iszlám Forradalmi Párt székházát, azt követelték, hogy a cikk szerzőjét állítsák forradalmi bíróság elé. Amiről a hírekben sző esik Grönland önkormányzatot kap A dán parlament Grönland önkormányzata mellett szava­zott, s így május 1-töl föl­dünk legnagyobb szigetének népe a had-, a pénz- és a kül- ügyek kivételével — a dán kormányzati szervektől füg­getlenül oldhatja meg felada­tait. Grönland 2 175 600 négy­zetkilométer területű (ennek mintegy 84 százaléka állandó jégborítású), ötvenezer lakosú sziget. A lakosság 31 százalé­ka grönlandi (eszkimó és ke­verék), 9 százaléka dán. 875- ben izlandi hajósok fedezték föl, majd a nyugati partvidé­ket normannok kolonializál- ták; Dánia 1721-ben kezdte meg Grönland gyarmatosítá­sát, de a szigetre csak 1921- ben terjesztette ki felségjo­gát. 1941-ben az Egyesült Ál­lamok katonai támaszponto­kat épített ki a területen, majd 1951-ben — egy újabb egyezmény keretében — stra­tégiai bázisrendszert hozott létre. Az 1953-as dán alkot­mány Dánia részévé nyilváni- I tóttá. Grönland ásványkincsek­ben gazdag. Komoly földgáz-, rézérc-, nikkelére-, molibdcn- érc-, krómérc-, vasérc-, cink­ére-, ólomérc és uránérckész­letei vannak. Ennek ellenére csak néhány ásványkincs ki termelése folyik. A lakosság nagy része halászattal, pré- mesállat-fogással és vadászat­tal foglalkozik; jelentős a juh­os rénszarvaslcnyészlcs is. A kereskedelmi kapcsulatai az anyaországgal és az Egyesült Államokkal figyelemre méltó­ak. Alig ismert, komótosan lé­pegető, mégis feszültséget keltő dallam hangzott föl azon a hajnalon a lisszaboni rádió hullámhosszán. Kelle­mes bariton — csak a “be­avatottak« tudták, hogy Jósé Alfonso, az ifjú protestsong- énekes — dúdolta a sejtel­mes melódiát, majd hirtelen gitárja húrjaiba csapva Gra­nadáról, a bájos kisvárosról, az elnyomásról és népe sza­badságvágyáról kezdett éne­kelni. Két olyan dologról, amely negyvennyol esztende­je “tabu« volt Portugáliában. A meglepetés ezzel még nem ért véget. A hajnalok hajna­lán munkába készülő lpzitá- nok akkor döbbentek meg igazán, amikor — ablakaikon a sötétítő függönyt félrehúz­va — az útcan harckocsik sokaságát, állig fölfegyver­zett katonák tömegét pillan­tották meg. S az éjszaka ti­tokban kiragasztott plakátok százait a házak falán. A vörös szekíűt magasra emelő kisfiú és a felirat adta hí­rül a lisszaboniaknak: a had­sereg megdöntötte Marcello Caetano fasiszta rendszerét. Végérvényesen és visszavon­hatatlanul győzött a forra­dalom a földkerekség utolsó gyarmattartó országában. A forradalmak logikájából következik, hogy az unieiedt lelkesedés nem tombolhatott sokáig. A Salazar—Caeiano- rezsim megbuktatására szö­vetkezett erőket egyszerű volt ugyan közös nevezőre jutni — például — a polgári demokratikus intézmények megteremtésében, a hatalmas gyarmatbirodalom megszün­tetésében, ám az újonnan lét­rejött politikai csoportosulá­sok szükségszerűen össze­csaptak az államosítások, a foldreíorm, a NATO-tagság, vagy a jobboldal által terve­zett közös piaci részvétel ügyében. Az egységet össze­tartó erő — a szélsőjobbol­dali rendszer — megszűnt, Thomas államelnökkel és Caetano miniszterelnökkel együtt gyárosok, földbirtoko­sok, PlDE-titkosrendőrök ez­rei menekültek Brazíliába, politikai vákuum keletkezett tehát. A betöltéséért folyta­tott harc a revoluciók klasz- szikus »modellje« szerint ment végbe: baloldali fellen­düléssel, államcsínykísérle­tekkel. majd részletes restau­rációval. A vörös szegfű ró­zsaszínre kopásának folyama­ta kísértetiesen emlékeztet a francia jakobinusok vagy a magyar negyvennyolcasok »plebejus« szárnyának hát­térbe szorítására. Ám ezen­kívül is akad néhány tanul­ságul szolgáló különös vonás. Érdemes a »történelmi lec­két« átismételni most, a szegfűk forradalmának ötödik évfordulóján. A lecke időben első — és valószínűleg legfontosabb — tanulsága: a népfrontpolitika, a demokratikus irányzatok összefogásának haszna a »mindent vagy semmit« elvét 'valló szélsőségekkel szem­ben. Jól emlékszünk rá, hogy a szocialisták, kommunisták, demokratikus érzelmű' szo­ciáldemokraták és a haladó katonatisztek mozgalmának nemcsak a fasisztoid hagyo­mányokat sikerült gyökeres­tül »kigyomlálnia« az ibériai ország közéletéből, de az egységfront alapjában meg­hiúsította az első államelnök Spinola államcsíny kísérletét, s leverte a forradalom ké­sőbbi stádiumában a tancosi haditengerészeti támaszpont szélsőbaloldali alakulatai­nak lázadását, amelyet a háttérből a korábbi forrada­lom egyik legendás vezér­alakja, Otelo Carvalho gene­rális irányított. Igaz, a »tisz­togatásoknak« nemcsak a za­varos ideológiákat valló fő­tisztek sora, hanem néhány elkötelezett baloldali tábor­nok (Goncaives, Fabiao. Cou- tinho) is áldozatul esett, ám a demokratikus erők össze­tartása — egy bizonyos pon­tig — nem szenvedett csor­bát. Az eredményeket fölsorolni nem könnyű. A Portugáliát másfél éven át irányító ka­tonai direktórium, majd Ma­rio Soares szocialista kormá­nyai több mint egymillió hektár földet osztottak ki a parasztoknak, s ez még ak­kor is nagy vívmány, ha figyelembe vesszük, hogy Alentejo tartományban • te­rületek egy részét azóta — a jobboldal nyomására — visz- szajuttatták az egykori tulaj­donosoknak. A bánya-, az acél- és az energiaipart, a közlekedést, az egészségügyi ellátást és a közoktatást ál­lami irányítás, a könnyűipart és a külkereskedelmet álla­mi ellenőrzés alá vonták. A »századosok« és a külföldi — elsősorban franciaországi — emigrációból visszatért polgári politikusok tehát he­lyes következtetést vontak le a chilei példából. Angola, Mozambik, Bissau-Guinea gyarmati státusának fölszá­molása, a demokratikus kép­viselőházi, községtanácsi és elnökválasztás lebonyolítá­sa, majd Nyugat-Eurqpa leg­demokratikusabb alkotmá­nyának kidolgozása és elfo­gadtatása nem csupán Luzi- tania belpolitikai életére gyakorolt üdvös hatást; a szomszédos Spanyolország jéggé fagyott közéletének fel- olvasztásához is hozzájárult. Csakhogy — mint várható volt — a katonáknak a »laktanyákba« való végleges visszavonulása után a- forra­dalmi folyamat megtorpant; a két nagy jobboldali párt, a Sá Carneiro vezette szo­ciáldemokraták és a legkon­zervatívabb irányzatokat egyesítő CDS komoly pozí­ciókat hódított el a szocia­listáktól és a kommunisták­tól. Igaz, a baloldal — ha a két nagy munkáspárt kap­csolatát nem rontanák meg a heves ideológiai összetűzé­sek és szemrehányások — »kényelmes« többséggel ala­kíthatna kormányt a parla­menti erőviszonyok alapján. Sajnos, Soares szocialistáinak tétova magatartása, közép- párt-jellegre való törekvése az utóbbi hónapokban al­kalmat. adott Nobre Da Cos­ta és Mota Pinto kormányai­nak a forradalmi vívmányok egy részének megsemmisí­tésére, a tőke és az egyház hatalmának viszonylagos res­taurálására. A katonai veze­tésben ugyancsak lassú, de biztos jobbratolódás ment végbe — jórészt a NATO- . partnerek nyomására. A szegfűk forradalmának veze­tői — Goncaives, Costa Go­mes, Carvalho — manapság a’ politikától visszavonultan élnek, kényszernyugdíjból. Az öt évvei ezelőtti hajnal egyenruhás hősei közül csu­pán Ernesto Meló Antunes, a volt külügyminiszter ma­radt meg »hírmondónak« a legfőbb vezetésben, az al­kotmányvédő tanács élén. Portugália NATO-kapcsola- tai ma szorosabbak, mint az elmúlt öt esztendőben bár­mikor, s a gazdasági helyzet sem ad okot túlzott bizako­dásra. Mégsem lehet ma még pon­tos választ adni arra a kér­désre, vajon beféjeződött-e a portugál forradalmi folya­mat, vagy csupán megtor­pant. Ne feledjük: a balolda­li pártoknak kihasználatlan abszolút többségük van a parlamentben, s ez olyan példa, amely kapitalista or­szág történetében még soha­sem fordult elő. Az ideoló­giai viták, a taktikázások kö­vetkezményeit pedig nehéz lenne kiszámítani. Minden­esetre elképzelhető, hogy a kommunista és szocialista vezetők nemcsak a chilei Né­pi Egység bukásának tapasz­talatait használják majd föl, hanem a tavaly márciusi franciaországi választások ta­nulságait is. A szegfűk forradalmának haszna azonban e visszaesés ellenére sem vitatható. 1974. április 25-e hajnalán lépett be történelmének újkorába egy tízmilliós nép és sajátít­hatta el a demokrácia sza­bályait, azóta kapcsolódott bele a nagyvilág politikai és kulturális »vérkeringésébe«. A sok új szál közül egy hozzánk fűzi Portugáliát, öt esztendeje szabályos diplo­máciai kapcsolatunk sem volt, ma pedig ,jó egy tucat­nyi szerződés alapján működ­nék együtt szakszervezeteink, gyáraink, külkereskedelmi szerveink, nyelvészeink, iro­dalmáraink, művészeink. A kitűnő kapcsolatokat nem­régiben maga Pmmalho Eanes tábornok, . köztársasági elnök »szentesítette« magyarorszá­gi látogatásával. Lengyel András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom