Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-25 / 95. szám
Kis lépések — nagy tervek r Event© egy beruházás • /' Vetélkedők, kiállítások Közlekedésbfztoüsági hetek Somogybán A korábbi évekhez hasonlóan a megyei közlekedésbiztonsági tanács megrendezi Somogybán a közlekedésbiztonsági hónapot A rendezvény- sorozat április 29-én kezdődik, és a május 27-i kaposvári közlekedésbiztonsági nappal végződik. Ezen a napon rendezik meg a Keressük a legjobb gép járművezetőt, keressük a legjobb gyalogost országos vetélkedő megyei döntőjét s megyei KISZ-bizottság szék- házában. A Centenáriumi parkban közlekedésbiztonsági kiállítás lesz, azonkívül többek között autós ügyességi verseny és ingyenes fényszóróbeállítás. Az Állami Biztosító szakemberei a kárrendezésről nyújtanak felvilágosítást, és a helyszínen biztosítás is köthető. A közlekedésbiztonsági hetek idején rendszeresen vetítenek a megyében közlekedési témájú filmeket, és sok helyen KRESÉ-vetélked őket is tartanaki De a járművezetők, sőt a gyalogosok is önkéntes KRESZ-vizsgát tehetnek, melynek sikeres letétéről igazolást kapnak. A balesetmegelőzés érdekében a közutakon a rendőrség fokozza az ellenőrzéseket. fényképeket kérnek a kaiinyini pionírok A kaiinyini úttörőház levelet küldött szerkesztőségünknek. A pionírok nagy munkába vágták a fejszéjüket, megkezdték a Ky’.nyinnal kapcsolatos emlékek gyűjtését. Szeretnének a megye nagy szülöttének emlékére egy kis múzeumot berendezni. Somogy és Kalinyin terület testvéri kapcsolata adta az ötletet, hogy a kaposvári Kalinyin városrészről is szerezzenek adatokat: az építéséről, Kalinyin nevének fölvételéről, az ott lakókról, a gyerekekről, az úttörőkről. S mi sem természetesebb, hogy kiváncsiak a városrész nevezetességeire is. Á Vörös Hadsereg úti iskola, 588. számú József Attila úttörőcsapata vállalta, hogy segít a kaiinyini pajtásoknak. A levél szerint minden fénykép, újságpéldány és úttörőjelvény ott lesz majd az M, I. Kalinyin Múzeumban. — Itt mindent magunk csináltunk! — mutat körül az új malacnevelő épületénél Csiszár Imre, a bedegkéri termelőszövetkezet főállattenyésztője. — Az emberék építkezés közben tanulták meg a munka fortélyait. Kis gazdaság vagyunk, kevés pénzből' kell megvalósítani elképzeléseinket. s ahol lehet, a magunk erejére támaszkodunk. Ráfizetéses tejtermelés, ósdi sertésólak jellemezték nem is olyan régen a bedegkériek állattenyésztését, no meg az ebből következő szerény nyereség vagy éppen ráfizetés. A tehenészet fejlesztéséhez hatalmas összeg kellett volna, hiszen elavultak a technikaitechnológiai felszerelése, és jelentős summát igényelt a sertéstenyésztés fellendítése is. — Két út nyílt számunkra. Az egyik: áttérés a húsmar- hatenyésztésre. Csatlakoztunk a Taurina húsmarhatartási rendszerhez, melyet a puszta- szemesi termelőszövetkezet fog össze a körzetben. Kisebb ráfordítással, az önköltségek csökkentésével termelhetünk. Ez az év még a beindulás jegyében telik el. de jövőre már jó eredményt várunk. A dombos tájon jelentés nagyságú a legelő, a rét, kedvez a húsmarhatartásnak Emellett rendelkezésükre áll egy új istálló építéséhez szükséges összeg, s ha az megépül a régit csekély beruházással átalakíthatják hizlaldává. A közelmúltban átadott battériás malacnevelő és az elő- hizlalda már az első lépést jelenti. A hárommilliós beruházás révén megoldódik végre a malacok korszerű, biztonságos nevelése, s mindez két dolgozóval. Korábban ugyanis a rossz felszereltség és az ebből következő élőmunkaigény volt a jellemző. Persze, ez még csak az első lépés, hiszen a hizlaldák továbbra is korszerűtlenek, hiányzik a jó bekötő út, a megfelelő kocaszállítás. De már valami elkezdődött. A következő teendő a szarvasmarha-istálló felépítése lt..z, azt a hizlalda átalakítása követi, majd évente egy beruházás, mert az évi átlagban 20 milliót termelő kis gazdaság többet aligha bír el. Tervezik egy bekötő és cél- csoportos út építését a lassan körvonalazódó telepre, és meg rajzolják egy gazdaságos állattenyésztés főbb vonalait. Az idén már csaknem 1400 hízót bocsát ki a sertéstelep, melynek új malacnevelője egy hónapon belül megtelik. A tervek szerint 1985-re évi 4000 hízót bocsátanak ki. Ismerve a húskombinát igényeit, aligha kell ennek a jelentőségét méltatni. A hátralevő beruházások még mintegy hétmillió forintot igényelnek. A húsmarhaistál- lóra már megvan a pénz. A régi istállóból 800 férőhelyes sertéshizlalda lesz a következő évben, arra a fedezetet a közben fejlődő két ágazat teremti meg. Aztán újabb battériás malacnevelőt építenek & így tovább ... — A két ágazat nyereséges kell legyen — fogalmazott a főállattenyésztő. — Részben a fejlesztés, részben a költségek csökkentése révén. Csak ez az út felel meg a termelőszövetkezet szerény adottságainak, s amit mi hozzátehetünk, az a pontos és áldozatkész munka. Ez az év az átállás ideje, a sertésólakban születő malacok az idén még aligha befolyásolják az eredményeket, majd csak jövőre. Bízunk abban, hogy az első lépést követi maid a második, s az is sikeres lesz. B. A. Csillaghullás” után — Epigon, ül. . .1 A koromfekete nyomozókutya habozás nélkül, fegyelmezetten hajtja végre Neumann József határőr, kutyavezető parancsait. Még né- hámy rövid mondat, az útvonal, a feladatok ismertetése azután a járőr Nagy László tizedes parancsnoksága alatt megkezdi szolgálatát. Határozott, katonás fiatalember Nagy László tizedes, noha még nem töltött sok időt egyenruhában, s a tizedes! rendfokozatot jelentő, második «-csillaghullás« is csak néhány napja volt. — Most ünnepeltem társaimmal, rajommal az egyéves katonai szolgálatot...' Jól megértem magam a ftúlikat. Ketten vannak somogyiak, a kaposvári Sípos Gyula és a rinyaszent- királyi Varga Sándor. Már a polgári éői.- ben megtanultam, hogy emberi szóval többe- éghetek el, mint utasítgatásakkal, vagy csak a parancsok kiadásával. Ezt az elvet vallom itt, a rajomban, s ha ügyeletesi szolgálatot látok el, akkor is sikerült mindenkor eredményt elérni, teljesíteni a feladatokat. • Arról nem akar beszélni. miért kapia a második csillagot. Az őrvezetőit a, körmendi tisztesiskola elvégzése után ott lett élenjáró határőr. A második csillagról inkább a parancsnok szóljon — mondta —, és arról is, hogy elégedettek-e határőrt, rajparancsnoki tevékenységével. — Szókimondó, katonai és politikai szempontból jól képzett ember. A parancsnoki munka segítésében a KISZ- oktatásban egyformán részi" váll®, s társai nevelésében, formálásában eredményesen hasznosítja a polgári életben szerzett tapasztalatait. Karajos László főhadnagy véleményét fényesen igazolja Nagy László tizedes szolgálati könyve. Abban sok minden olvasható, többek között az is, hogy a kaposvári Mezőgép vállalat energetikusa — a Jutái úti gyáregységben dolgozott bevonulása előtt — milyen határőrré vált. A dicséretek, jutalomszabadságok mellett a jellemzésben "ez szerepei: Nagy László tizedes egyre jobban, eredményesebben te.jesít^i feladatát. Ennek eredménye, ■ hogy most húsvétkor otthon lehetett Felsőmocsoládcn élő özvegy édesanyjánál, a feleségénél, s hathónapos kislányánál. Különben kaposvárinak vallja magát. A gépészet' szakközépiskolai érettségi mellé az elektroncsőgyárbar szerzett elektroműszerész' szakmát. — A sok szabadságot, dicséretet parancsnokom jóindulatának köszönhetem — mondja. Ez nem így van. A parancsnok a dicséretet, a jutalmat nem jóindulata, rokon- szenve, hanem a végzett munka, a becsülettel teljesíteti szolgálat alapján adhatja. A parancsnoki munkát segítő tevékenységéért. A szolgálat kiemelkedő ellátásáért. P él darti u faló ra j pa r ancsnoki munkájáért. Ezek állnak a szolgálati könyve dicséret-rovatán an, s ezek eredményezték az élenjáró határőr címet, a tizedesi csillagot, a rajparancsnoki beosztást és a szabadságos papírok aláírását. Első, felejthetetlen élményéről, az őrsre érkezése utáni riadóról, egy körözött, s a lakosság segítségével elfogott bűnözőről, meg a visszalevő háromezázegy nénány napról így beszél: — Nem határőrnek készül- ' lem, nem tudtam, mit jelent a ha áron. egy őrs közosségé- oen szolgálni, de örülök, hogy ide kerültem. Jó szellemű katonákat, határőröket ismerhettem meg, sokat tanultam, gyarapí Ihattam emberismeretemet ... Sok van még visz- sza, csak'a fele időt töltöttem le. Azt szeretném, ha a szolgálati könyvemben a fenyítés! rovat a jövőben is üresen maradna . . . Részt veszek KISZ-es társaimmal együtt a szocialista versenyben, az őrs feladatainak minél jobb fpl -Tg.:«f+rfnrio pT’pÁVgKg’i. nőm kiérdemelni a harmadik, a . szakaszvezetői csillagot, s elnyerni a kiváló határőr kitüntetést. Szalai László I A zt nem lehet! Bárkitől kérdezném, így vá’a szó Via. Túlságosan nem is csodálkozom raj;.:, tudniillik a közmor.cácszerű közhely pon-ouan így él az emberek tudatában. Ls ha most ellenkeznék ? Ha azt mondanám,.-hogy igenis, meg kell. meg lehet állni a félúton? Bizonyára csodálkoznának, talán még el is ítélnének megfontolatlan válaszomért., Csakhogy ezúnem a fejlődésre, hanem a mulasztásokra gondolok. Akkor sem indokolt a válasz? Azt hiszem: a rovsz utct nem okvetlenül szükséges végigjárni. Menet közben is észreveheti az ember, hogy nem jó felé tart. Es altkor okosabb abbahagyni a -menetelést-*. Igenis vannak helyzetek, szokások, módszereit, amikor meg lehet és meg kell állni a félúton! Ns-n-régtben beszélgettem egy pártmunkással. Művelt és széles látókörű embernek tartom, akinek — bármiről esett szó közöltünk — mindig volt vé.etr.énye! (Nem kivetnivaló tulajdonság.) Azt mondta: »Mintha a konkrét kritika kiment volna a divatból. Ma már sértődés nélkül szinte lehetetlen bírálni. Évtizedek múltak el ez »örökség* óta; ezerszer leírtuk, magyaráztuk az ellenkezőjét, mégis azt hiszik az emberek: ha feltúrunk egy-egy hibát, akkor ellenük lépünk föl. Arra gondoltam, hogy a húzasóletben például milyen gyakori az összekoccanás. A házastársak mégis szeretik egymást. Nem sértődnek meg, legföljebb morgolódjál:, és másnapra elfelejtik a »sértést-; megpróbálnak javítani és kiegyensúlyozottan élni tovább — együtt... Azt kellene elérni, hogy a bírálat az élet természetes része legyen; ne vegye el az emberek munkalcedvét, életörömét, hanem arra késztesse őket, hogy ha kell, meg tudjanak állni a félúton.Májdnem mindenben egyetértettünk. Csak abban volt ellenvé eméoyem, hogy kiment, a «divatból- a bírálat. Nem. Elméletileg a kritika é. etünk szerves része. Mondom: elméletileg. Hatását azonban nekem is van alkalmam érzékelni!. Azaz nem vitatom a sértődésről, fölháborodé**'ól — és nyomában az eredménytelenségről — vallott nézetet. Eziehen csakugyan jó volna változtatni. Nem kétséges: a párt ország-világ előtt ki »meri- mondani, hogy ebben vagy abban hioát vétettünk. Akkor miért ne lehetne ugyanezt megtenni a közvetlen frontvonalban? Elvégre József Attilával együtt valljuk, hogy »Az igazat, mondd, ne csak a valódit-. És ennél a pontnál nem kell mesterségesen továbbfejleszteni a gondolatot, hiszen mindennapi étetünk újabb és újabb kérdőjeleket szül. Legutóbb például az egyik gyárban azt kérdezők tőlem: »Érdekelt-e a vezető abban, hogy föltárja a gondokat? Vajon érdeke-e, hogy a »}elsőbbségnek-, azaz az irányító vagy a felügyeleti s-erccnek is elmondja, Imi a baj, mi Izelíene ahhoz, hogy gördülékenyebb ben haladjon a gyár szekere?- Választ várt, és nem tudtam mást mondani, mint azt, bogy a vezető elvileg, elméletileg okvetlenül érdekelt. »Na de hát a gyakorlat?* — kérdezett vissza. Azt hiszem, vannak hasonló tapasztalataink ... A rózsaszín szemüvegről csakugyan ritkábban beszélünk mostanában, és nem nagyon aggaszt az úgynevezett «kincstári optimizmus- réme sem. Pedig ezek hatásáról van némi tapasztalatunk a »hőskorból«. Kissé nehéz szívvel mondom, hogy magam is részt vettem már nem egy' olyan vitában, ahol az égvilágon senki sem mondta azt, hogy rossz a szocializmus, mégis minden felszólaló szenvedélyesnek látszó »panelszöveggel- azt bizonyította, hogy jó. Senki sem gondolt arra, nem is mondta, hogy egyiK vagy másik ágazatban nincs. fejlődés, mégis mindenki iszonyú erőfeszítéssel bizonyította, hogy van. Mindent megmagyarázó, néha agyonmagyarázó nemzet vagyunk. Vagy csak átmeneti szokásunk ez? Érdemes elgondolkodni. a zért mondom ezt, mert a szajkózás, a szó szerinti örökös ismételgetés sohasem bizonyítja, hogy valaki, egyetért egy-egy döntéssel vagy határozattal Engem legalábbis csak azzal lehet jneggyoznd arról, hogy bárki is érti, a megáénak vallja a döntést, és kész munkálkodni a cél eléréséért, ha a véleményét nem a Nép- szabadság, hanem önmaga fogalmazza meg. Ellenkező esetben — bizonyára az én vétkem — arra gondolok, hogy az' illető híján van a gondolkodásnak és a fogalmazási készségnek is. Az eiőbbi ijesztőbb. De akkor miért beszél? Miért kell ismételni a »szöveget-, jóllehet igaz, megfontolt es valamennyiünk érdeket szolgálja —, ha 'a gondolatot nem tudja behelyettesíteni? Ha képtelen arra. hogy az állásfoglalást saját működési terűidére ültesse át, es ott ta-. látja meg a cselekvés irányát. Az egyetértést leginkább tettekkel lehet bizonyítani... Érdekeitek-e a vezetők a hibák feltárásában? Igen. A kérdéseket mégis gyakran |ingerült magatartás és magyarázkodás követi. Miért tapasztalható kitérés, elterelő »hadmozdulat- a jó szándékú kíváncsiság előtt? Miért kerül gyakran kérdőjel a kérdező neve mellé, és miért merülhet föl az a kérdés, amely «elgondolkoztatja- a válaszra illetékest, hogy ugyanis »ki a kérdező, mit akar, és hova tartozik-? Miért kell olyan felszólalásokat hallani, jelentéseket olvasni, amelyekben minden a helyén vám csak éppen a va'óságot nem lehet tetten, érni? Miért kell néha a sorok között, és miért nem lehet a sorokban olvasni? Hiszen. a jó ügyért a haladásért, a hibák fölszámolásáért tenni kell, de kérdezni sem ártalmas ahhoz, hogy netán beláthatóbbá váljék a cselekvés útja. Nem kétséges, hogy a bírálatnak senki sem örül. De nem is örömet, nem kitörő lelkesedést, hanem számvetést és befelé tekintést, tetteket vonz a bíráló észrevétel. Nagyon nehezen edződünk hozzá. Azt h'szem: fölfagyott, gödrökkel és buktatókkal teli úton jár az, aki nem tanulja meg becsülni a jót. nem tud lelkesedni azért, amit sok millió ember rögös úton járva, és évtizedes, odaadó küzdelmek árán elért. Botladozik és nehezen já.r, aki nem igyekszik magabiztosan újabb halmokat, »várakat- építeni a sikerek megingathatatlan alapjaira. De cselekvőképtelenné torzul mindenki — azaz eljár fölötte az idő —. ha csak vissza tud tekinteni, és előrenézni képtelen. O vanná lesz, mint a kisgyerek, aki önfeledt mosollyal simogatja és mutogatja a hasát, s ebbéli túláradó örömében rendszerint elfelejt enni. Az idő 'ugyanis nem áll meg. A fejlődést sem lehet erre kényszeríteni. A hibák feltáram tehát vem áskálódás vagy valamiféle ellenszenv megnyilvánulása, mint ahogy a bírálat sem támadás, hanem éppenséggel az előrelátás, a továbbhaladás kényszere. Így azután lehet' vezető vagy , beosztott — de mindenképpen dolgozó ember — bárki és bárhol; aligha juthat tovább, ha minduntalan személyes támadásnak, netán ez eredmények lebecsülésének, torz“alkodá-nak vagy Személyeskedésnek tekinti a kritikát. És önvédelmi ma- gyarázkoclásba kezd. Ebben kell megállni a félúton. Meg' a beigyökeresedétt rossz szokásokban. S ehhez — ha jól fogjuk föl a lényeget — kitűnő segítséget nyújt a szociálist-" J"mokrócia. H ogv érdekelték vagyurk-e a hibák, a mulasztások feltárásában? Csak mi vagyunk az érdekeltek. És senki más. Az ország verető ereje — helyset'«ne- ret alapján — mindig mélységesen komolyan gondol ja azt, amit mond. És senki más. csak mi tehetünk e gondolatok megvalósításáért. Azzal is, ha a mélyen süppedő, sáros és lépteket visszatartó ösvényeken meg tudunk állni a félúton. Jávori Béla Félúton megállni? Az új malacnevelő.
