Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
Emberségből példát Szegény Jáno« brígádvezetó Szikraeső hull, kékesen villog a hegesztőpisatoly lángja. Fojtott, nehéz a levegő az amúgy is zsúfolt műhelyben. Fület íájdítóan csapódik egy kalapács a frissen h ijesztett vaslemez varratára, távolabb kést köszörülnek, néhányan nehéz lemezeket cipelnek ... Alacsony lermetű, izmos ember Szegény János, az Április 4. brigád vezetője meg a lakatosok csoportvezetője a csokónyavisontai gépjavítónál. Éppen hegeszt, bár a szakmája, más. — Valóban, kovácsnak tanultam. 1957-ben szabadultam a darányi gépállomáson. Ma már rengeteg a gép a mező- gazdaságban, nem elég, ha valaki csak a kovácsszakmát ismeri. Ezért vizsgáztam le gépszerelésből és hegesztésből is. A lakatosoknak 1965 óta vagyok a csoportvezetője. Tíz lakatossal és gépszerelővel alakítottuk meg 1972-ben a szocialista címért küzdő brigádot Először 1977-ben érdemelték ki a társulás kiváló brigádja címet, tavaly az aranykoszotani. Munkájukért és társadalmi tevékenységükért számos elismerést kaptak. Az is nagyon jólesett, hogy a csoko- nyavisontai iskola tanárai, tanulói — szereletük, megbecsülésük kifejezéséül — a gépjavítóba látogattak, s meghívták a brigádot az iskolába. A vízvári művelődési ház vezetője levélben köszönte meg Milán- kovics János brigádtag több napi társadalmi munkáját. A brigád tagjai tudják, hogy mivel tartoznak egymásnak. Tóth István Nagyatádon volt kórházban, Horváth János pedig otthon, somogytar- nócai lakásán betegeskedett. Mindkettőt meglátogatták, apró ajándékokkal .kedveskedtek. Milánkovics János hamarosan megnősül. Az esküvőn ott lesz a brigád... Sz. L. NŐK A KIRAKATBAN Délutáni csúcsforgalom a Május 1. utcán. A járókelők mindennapos bevásárló-kőrútjukat végzik. Mindenki siet, ideges; szeretnének mihamarabb hazaérni. Hirtelen megtorpannak. Tekintetüket mágnesként vonzza az egyik kirakat. A látvány kápráztató: a kirakott áruk annyira kívánatosak, hogy szeretnék megvásárolni, hazavinni valamennyit... így van? Nem egészen. Napi sétáinkon gyakrabban látunk jellegtelen, áttekinthetetlen kirakatokat, amelyek inkább taszítják, mint vonzzák a szemünket. Holott a kirakatok legfontosabb feladata éppen az, hogy megállítsák és a boltba csalogassák az embereket. A többi már a kereskedő ügyességétől és a vásárlók pénztárcájától függ. A szakma ártalmai A Somogy megyei Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalat kirakatrendezőivel be. zélget- tünk munkájukról; arról, hogy milyenek és milyeneknek kellene lenniük a kaposvári kirakatoknak. Műhelyük az egyik Május 1. utcai épület hátsó udvarán van. Nem valami tágas helyiség, a dekorációk, a feldolgozásra váró anyagok mellett éppen csak elférnek. Igaz, munkaidejük nagy részét nem is itt, hanem az üzletekben, a kirakatokban töltik. Kaposváron és a megye városaiban 124 kirakat van a tizenhárom kirakatrendező gondjaira bízva. — Bennünket > is elért az országos “betegség«, a munkaerőhiány — mondja Kiss Elek, a dekorációs műhely vezetője. — Hiába népszerű a pálya, sokan jönnek, de any- nyian távoznak is tőlük. Aki az átlagosnál cgv kicsivel is rút, múlt évi munkájukkal ismét a társulat kiváló brigádja címet nyerték el. A brigádvezető, Szegény János kétszer is kapott kiváló jelvényt, három éve a kommunisták soraiba fogadták. Helyettese, Tóth István tavaly vette át a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést. A brigádvezetót tavaly május 1-én Moszkvába és Kalinyinba küldte jutalmul a termelőszövetkezet, Tóth István pfcdig Galyatetőn üdülhetett két hétig — ugyancsak jutalomból. A múlt évi tervük teljesítését 110 százalékra vállalták, 117 százalékra sikerült. Az idén hasonlóak a céljaik. Ezek a Bolhóra, Vízvárra, Babócsára, Bélavárra, Péter- hidára, Drávaszentesre való emberek nagyszerűen megértik egymást, és emberségből is példát mutatnak. Társadalmi munkát vállalnak a községükben, de megtalálhatók akkor is, ha a csokonya- visontai iskolának, óvodának vagy az öregek napközi otthonának, üzemüknek kell valamit elkészíteni, megjavíKötődés Az út szinte érinti a szélső házait. El lehet jutni Szigetvárra, Pécsre, Barcsra, az ottani ipari üzemeikbe. Az embereket autóbusz, saját gépkocsi, motorkerékpár viszi a munkahelyekre, és vonat a darányi vasútállomásról. Jóval többen kelnek útra reiggelenkint, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, s akad néhány ház, ahonnan már nincs is, aki induljon, a rései lakók közül. Gazdát cseréltek a porták, új tu'.aidonb- sok költöztek a negyed-fél évszázados falak közé. Egyszer, neon is olyan régein, arról beszélgettem az egyik somogyi faluban a fiatalokkal, hogyan érzik magukat szükebb hazájukban, a szülőhelyükön — s egyikük ezt mondta: “Lakni jó itt, de élni nem . . .« Ezt az állítást fogalmazhatnák meg vajon az tstráiwiiak is? Pavelka Jenő 1967 és 1973 között pártalapszervezeti titkár volt a faluban, most is Istvánd libán ván az otthona, a munkahelye viszont Dar.ány- ba szólítja, ő a barcsi Vörös Ünnepre készülődtünk a héten. Teendőinket azonban legföljebb tetézte, de neon határozta meg a húsvéti bevásárlással kapcsolatos munka. Az év tizenötödik hetére az igazi tavasz beköszöntése sokkal jellemzőbb volt. Virágba borultak a fák, »elszakadt« a földtől az őszi kalászos, és késő este is — reflektorok fényében — dolgoztak a traktorok. Az igazi tavasz beköszöntésével egyszerre sürgős lett minden munka a határban. Készítik már a földet a kukoricának, s közben olyan feladat is vár a traktorokra, amelyre nem számíthattak előre. A fölmérések szerint hatezer hektáron, fagyott ki a télen az őszi kalászos. Ezt most kiszántják, és kukoricát vetnek a helyére. Az idei feladatokról éppen úgy szó esett a héten a megyei tsz-szövetsóg küldött- közgyűlésén, mint a hosszú távú tennivalókról. A jelen gondjainak megoldásáról tárgyaltak a megye és a KPM vezetőinek kaposvári tanácskozásán is, A minisztériumok, országos főhatóságok vezetői és a területfejlesztésért felelős párt- és tanácsi testületek tisztségviselői — jól bevált gyakorlat alapján — minden évben találkoznak. Ezeken a látogatásokon értékelik az előző időszak munkáját, és a középtávú célkitűzések alapján a következő év feladatait is meghatározzák. A mostani tanácskozásoknak az te különös jelentőséget ad, hogy szó esik már az V. ötéves terv célkitűzéseinek várható teljesítéséről, sőt ajgól is, hogy milyen irányú fejlesztésekkel lehet számolni a következő tervidőszakban. A csütörtöki tanácskozáson egyébként ismét szóba került néhány régóta vajúdó vasúti beruházás: mindenekelőtt a kaposvári és a siófoki állomás rekonstrukciója. Mindkét létesítmény beruházási programját jóváhagyták, és megvan a remény arra, hogy megkezdődik a munka. A fásítási hónap egyik eseményeként ankétot rendeztek szerdán Balatonszárszón. A tanácskozáson a somogyi fásítás eddigi eredményeiről és a feladatokról esett szó. A feladatokról, méghozzá a zöldterületek gondozásáról és a fásításról tárgyalt egyebek között a megyeszékhely városi tanácsának végrehajtó bizottsága. A zöldterület fejlesztése, a fásítás mellett a parkok, növények védelme is több figyelmet érdemelne a lakókfől éppen úgy, mint a városgazdálkodási vállalattól. Joggal | teszik szóvá, hogy a parkok aranyesőbokrait megtépázták a város lakói. De a lakók is jogosan háborognak például a Színház park köztisztaságán, vagy a Németh István fasor megcsonkításán. Előbbre lépni csak közös erővel lehet. Akkor, ha a városgazdálkodási vállalat olyan állapotot teremt, amely tiszteletet, fegyelmet parancsol a parkokban, a lakótelepeken is. De amikor — például az épülő Csillag Tsz szárító—tároló telepének a raktárvezetője. — Vannak, alciik jól érzik magukat ebben a faluban, nem kívánkoznak eL innen. Tény azonban, hogy Barcs előbbre tart. De mi — és itt a Darányi Községi Közös Tanácshoz tartozó öt falura, köztük Istvámdira gondolok — messzebbről indultunk, és ez a gazdaságban is érződik... Fiatal családot kerestünk Istvándiban, me'ynek tagjai itt kezdtek, és ma is innen ndulnak naponta munkába. Az utca, amelyik Bartha Gá- borékhoz vezet, a település régi útvonalainak egvike. A c -xi keményen koppan a szilárd burkolatú járdán, de autóval aligha merészkedne be valaki a sáros föld útra. Bar- t.háék otthona gondozott, a porta rends7e-estő gazda benyomását kelti. — A ház nem a mrenlk. hanem az arAsoméké — mondta a pata lem bér. — Az utóbbi é-imkben ktPtöttiink rá. Hatvankettőben épült, részben kö’ , de a feleségem szü’ei két évvel határidő e’őtt kifizették minden tartozásukat ... Gábor hatvankettőben kezdf zv rvi 11 rí Ir ó f qt oiLtTz-./'vt*! í-ettran— Béke—Füredi lakótelep új há zai között vagy a parkokbai — újságpapírt, levelet, sze metet söpör a szél, nem lehe az arra járóktól, az ott élők tői rendet követelni. Az ünnepekre vendégek érkeztek a Balatonra. Ki nyitót' a legmagasabb déli parti szálloda, a Hotel Európa, éí minden szobája gazdára talált. Nincs üres hely a Ve- nusban és a Napfényben sem A mostani szállodanyitás azt is jelenti, hogy lassan eljön az idegenforgalmi szezon, amelyre a felkészülést minden cég megkezdte. A kaposvári új tejfeldolgozóban jó “főpróba« volt ehhez a kettős ünnepekre az árukészlet biztosítása. .Sok tejterméket és tejet hoztak forgalomba. A nyáron mindig ilyen kapacitással kell majd dolgozni. Ha az új tejüzem termékeivel kínálják a holnap érkező locsolókat, akkor nem lesz gond a közlekedésben. Félő azonban, hogy — jó húsvéti szokásnak megfelelően — az autóval érkezőnek vagy a gyerekeknek mást is adnak. Figyelmeztetőül álljon itt egy adat. Csütörtöki közlekedési összeállításunkban leírtuk egyszer: az év első három hónapjában a 107 balesetből huszonháromnál közrejátszott az ital is. És még egy szám: 171 járművezetőt állítottak bíróság elé ittasságért. Kár lenne szaporítani ezt a számot. És kár lenne elrontani az ünnepet... Dr. Kercza Imre di tsz-ben: mihelyt befejezte az általános.:, máris jelentkezett a magtárban. — Szüirség volt a keresetemre. Édesapám meghalt, édesanyám hetvenöt százalékban. munkaképtelen vö t, gondoskodni kellett a két húgomról. Megtanultam a gépkocsivezetést, aztán a hegesztést Sofőr lettem. Amikor a gazdaságunk a barcsi Vörös Csillaggal egyesült, akkor is teherautót vezettem, közben buszon is helyettesítettem, a sofőrt. Most anyagbeszerző vagyok. Járom az országot, a darányi kerületben dolgozó gépekhez hozom az alkatrészeket Nagyrészt az ő keresetéből jutott a húgai taníttatására. Hatvani, i lencbem meg nősü It, akkor köLtözütt a felesége szüleihez, a Széchenyi utcába. Felesége is a tsz-ben dolgozik, a háztáji ágazat adminisztrációs munkáit végzi Darányban. Téved, aki azt hiszi, hogy a munka egyiküket sem köti Istvándihoz, és csak a családi otthon hozza őket össze... — Sertéshízlal ássál foglalkozunk itthon — magyarázta Bartha Gábor. — Régi pajtából alakítottuk ki a hizlaldát, önetetökat meg -italokat szereltünk be, lebetonoztuk az aljazatok Tavaly kilencvenhat hízót adtunk eL Igaz, hogy a munka »szakmai« részét Gábor irányítja, de sokat segítenek az apósék, sőt még a nagymama is. Vallják, hogy megéri hizlalással foglalkozni, kifizetődik az erre áldozott munka és idő — úgyhogy evégett Barcsról is »hazajárnak« majd ... Mert a nyáron beköltöznek a városba ... — Karácsonykor kész voLt az új lakásunk a Béke lakótelep egyik OTP-társasházá-. ban — moLTdita Barlhámé. — A költözködéssel azért vár tunk, mert előbb be kellett bútoroznunk a szobákat. Most már minden megvan, júniusban vagy júliusban mehetünk. Egy gyerekünk van, neki is jobb lesz, különösen az iskola miatt. Hetvenhat- ezer forintot kellett befizetni, a tsz hatvanötezer forint kölcsönnel segített bennünket. Egy istvándi épületből, tehát ismét elröppennek a fiatalok, Maradnak az idősebbek, az apósék, akik vállalják, hogy nemcsak laknak, hanem élnek is a falujukban, A fiatalasszony édesapja a szövetkezet állattenyésztésében dolgozik, édesanyja egy év múlva nyugdíjba mehet. — Megyek is, hiszen a háztáji jószág ad munkát bőven. Bennük szoros, megbonthatatlan a kötődés, de amott lazul a kötelék. Hogyan is mondta annak idején az a fiatalember, aki Patosfáról rendszeresen. Homokszent- györgyre járt dolgozni? »Lakni jó itt, de élni nem« ... Vannak,- akik lakni is oda mennek, ahol élnék, dolgoznak. Bartháék közelednek az újhoz, és távolodnak a régitől, de sokkal erősebb szálakkal kötődnek Istvándihoz, semhogy máról holnapra elszakadhatnának a falutól. Hernesz Ferenc több tehetséget érez, az el- , megy belső építésznek, la tberendezőnek, propagandas- tának. Nem nehéz kényelmesebb, jobban fizető munkaköri találni. Sok helyen gondot okoz a pálya elnőiesedése. Ok sem kivételek. A létszámgondokul csak súlyosbítja, hogy hol a fiatal anya, hol a kisgyereke betegszik meg. Gyakran nehéz fizikai megterhelést kell elviselniük. A dekorációs elemek cipelése, emeletese viszonylag könnyén kivédhető, de a télen túl hideg, nyáron oedig ötvenfokos hőséget árasztó üvegtetőiét mögött dolgozni erőpróbát jelent, — Harmincon felül szinte kivétel nélkül mindenkinél előjönnek a bajok: gyakoriak a meghűlések, a vesebántnl- mak. a derékfájás — mondja Szarka Eriik aki még nincs túl a kritikus korhatáron. —■ Nálunk csak az marad meg, aki nagyon szereti a munkáját. Füt, zenél és világit Finom kelmékkel, a legújabb divatcikkekkel, gyönyörű kerámiákkal dolgoznak. Azt hihetnénk: az ö feladatuk csupán annyi, hogy a kiválasztott árukat ízlésesen el- hely i zéit a kirakatban. Ez pedig — főként egy nőnek — nem okozhat gondot, — Tulajdonképpen így i* van. De amíg idáig eljutunk... Legyintés kíséri Martinka Zoltánná szavait. Aztán bővebben kifejti: — Nem kapunk eléggé szabad kezet egy-egy anyag üsz- szeállításánál. Többnyire azt kell kitennünk, amit a boltvezető kíván. Amíg frissen érkezett áruról van szó, nincs semmi baj, hiszen tájékoztatni kell a vevőt az újdonságokróL De amikor a teljes raktár- készletet kipakoltatnák velünk, bizony berzenkedünk. Mi a jellemző cikkekre akarjuk felhívni a figyelmet. Hogy ki győz? Mindegyik fél enged egy kicsit. — Mindenki elismeri, hogy lényegesen megnő a kereslet az olyan cikkek iránt, amelyeket látni a kirakatban is. A forgalom után viszont nem kapunk jutalékot. Pedig aligha vitatható, hogy mi is hozzájárulunk valamicskét — veszi át a szót Szabóné Mészáros Ágnes. — És mennyi bóvlit eladtak a segítségünkkel! — mondják mosolyogva. — Árut, árut, árut a kirakatba — ez a boltosok jelszava — dohog Horovitz Magdolna. — A dekorációt legszí- vesbeben kidobnák, mert -csak foglalja a helyet«. Arra nem gondolnak, hogy áttekinthetőbbé teszi az összképet; kiemeli, feldobja a silány holmit is. — Milyen tehát a jó kirakatrendező? összenevetnek. — Házi használatra megfogalmaztuk már. A mostani helyzetünk alapján csak egyfajta válasz lehetséges. Nálunk az a jó kirakatrendező, aki egyszerre fűt, zenél és világít... Kell ezt magyarázni? Tíz évre az élvonaltól Kezembe nyomják a német nyelvű szakmai folyóiratot, a Das Schaufenstert. A cím magyarra fordítva kirakatot jelent. Ha nem világosítanának föl, joggal vélhetném avant- garde műalkotásokat közlő művészeti magazinnak. Az ottani rendezési felfogás any- nyira eltér a nálunk megszokottól, hogy ötletet meríteni belőle szinte képtelenség. A földön járunk, tudjuk meddig mehetünk el az újszerű megoldásokban — vallják egyöntetűen. — A vágyainkat, álmainkat egyelőre a kiállításokra, árubemutatókra próbáljuk becsempészni. Ott szabadabb kezet kapunk. Sajnos, kevés az ilyan alkalom, de ezek a mi ünnepnapjaink. A hétköznapokon a tíz évvel ezelőtti szaklapokra vannak utalva, s gvakran kell meggvőződésük ellenére engedniük. ‘ Megkérdeztem, jó lenne-e, ha a kirakat sarkában ott lenne a készítőjének a neve. Azt mondták: várjunk még ezzel egy kicsit. Lendvai Jóat*
