Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
Kádár János fogadta Lékai László bíborost Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, az Országházban fogadta Lékai László bíborost, esztergomi érseket, a magyar katolikus püspöki kar elnökét. A szívélyes légkörű találkozón eszmecserét folytattak a különböző világnézetű embereket egyaránt érintő kül- és belpolitikai kérdésekről. A találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Hevesei a munkaügyi vita A döntőbizottságok tevékenységéről Több mint kétszáz munkaügyi döntőbizottság működik a somogyi munkahelyeken — mintegy 78 ezer dolgozó fordulhat panaszával e testületekhez. Tavaly például majdnem ezerhatszázan vélték úgy, hogy a vitás kérdés eldöntésére a munkaügyi döntőbizottság illetékes. Minden 49 dolgozóra jutott egy munkaügyi vita. Az arány a korábbi évekhez képest javult, de még mindig nem kielégítő, hiszen országosan minden száz dolgozó közül egy fordul a munkaügyi döntőbizottsághoz. — Az átlagokból lehet ugyan következtetéseket levonni, de korántsem általá- nosíthatókat — mondta Gaál Tamás, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági osztályának munkatársa. — Tény, hogy 1973-ban még 1710 munkaügyi vitában kellet állást foglalniuk a bizottságoknak, és ehhez képest a mérséklődés — noha még mindig nem lehetünk elégedettek — figyelemre méltó. Azt hihetnénk, hogy áz iparosodott helységekben, megyékben, ahol az átlagosnál több dolgozó tartozik a munkaügyi döntőbizottságok illetékességi körébe, a benyújtott kérelem, vitás ügy szintén több T- és mégsem ez a helyzet. Budapesten például 179, Baranya megyében 159 dolgozóra jut egy munkaügyi vita, Csongrád megyében ugyanakkor minden negyvenedik, Szolnok megyében pedig minden hetvenedik dolgozó fordult ügyével a bizottságokhoz. — Mire vezethető vissza, hogy a vállalatok foglalkoztatottjainak száméi és a munkaügyi viták gyakorisága fordítottan arányos7 — Ez két fontos körülménnyel magyarázható. Az egyik: a nagyobb vállalatoknál — a szervezettség miatt — kedvezőbb a munkáltatói jogkör gyakorlásának a színvonala, így kevesebb vitára ad okot A másik: a jogsegély- szolgálatok elsősorban a nagyobb vállalatoknál alakultak meg és működnek eredményesen, következésképp több vitás kérdést megoldanak, így kevesebb jut a munkaügyi döntőbizottságok elé. A Kaposvári Elektroncsőgyárban 1977-ben például 250, a textilművekben 140, a Kaposvári Villamossági Gyárban 106 dolgozóra jutott egy munkaügyi vita, ugyanakkor az Áfor-kirendeltségnél — a létszám jóval alacsonyabb, mint az előbb említett munkahelyeken — 1976-ban 32. 1977- ben 26, tavaly pedig 38 dolgozóra jutott eay-egy előterjesztett vitás kérdés. — Milyen tapasztalatokat összegeztek a döntőbizottsági határozatok színvonaláról? — Kétségtelen a javulás, a döntésekhez igénybe vett idő rövidebb. 1973-bun a munkaügyi döntőbizottságok elé került ügyek 31 százalékában hoztak döntést az előirt nyolc napon belül, tavaly ez 46 százalékra emelkedett. Ezzel sem lehetünk elégedettek, hiszen a késés bizonytalan helyzetben tartja a panaszost, elhúzódik az esetleg szükséges vállalati intézkedés. Az eljárások gyorsítása nem ment — és ezután sem mehet — a döntés rovására: a határozatok kellő körültekintést, megalapozottságot kívánnak. Az eljárási Szabályok megtartásánál, illetve a törvényes döntések előfeltételeinek megteremtésénél akad még tennivaló. Egy megbízólevél hiánya például eleve megakadályozza a döntőbizottság megalakulását, és érdemi munkáját. Kifogásolható az alap-, illetve továbbképzés hiánya vagy rendszertelensége jó néhány döntőbizottság vezetőjénél és tagjánál, pedig ezek a tanfolyamok o gyakorlatban felmerült kérdések törvényes megoldását hivatottak elősegíteni. A tapasztalatok összegezésekor ezekről szólni kell, annak elismerése mellett, hogy a vállalatok és szakszervezeti szerveik — a jogszabály előírásainak megfelelően — a törvényes döntések előfeltételei* nek érdekében mindent megtesznek, — Milyen jellegű munkaügyi viták kerültek a döntő- bizottságok elég? — Tavaly a kérelmezők 84 százaléka a dolgozók és a vállalat anyagi felelősségével, a fegyelmi felelősséggel, a munkabérrel és a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos felülvizsgálatot igényeit. A fegyelmi ügyek 24. a bérviták 13 százalékát adták a munkaügyi vitáknak. — Hány esetben kellett a munkaügyi bíróságnak kimondania a döntést? I — Tavaly a munkaügyi viták majd háromnegyede megnyugtatóan megoldódott, a munkaügyi bizottságok előtt befejeződött, s ez a bizottságok vezetőinek és tagjainak jó munkáját dicséri. Alig több, mint négyszáz ügy került a munkaügyi bíróság elé. A munkaügyi döntőbizottságok határozatait 177 esetben jóváhagyták 132 bizottsági döntést megváltoztattak, 93 üggyel kapcsolatban pedig egyéb intézkedést tettek. A munkaügyi bíróság a munkaügyi döntő- bizottságok fegyelmi ügyekben hozott határozatainak 59 százalékát, jóváhagyta ítéletével — mondta az SZMT közgazdasági osztályának munkatársa. II. F. Pártoktatás a konzervgyárban Vita a munkaversenyről Emlékülés, emlékműavatás, kiállítások Szegeden Befejezéséhez közeledik az 1978/79-es tömegpolitikai oktatási év. A tanfolyamok nagy részében már az iftolsó foglalkozásokat tartják. A napokban a Nagyatádi Konzervgyár egyik foglalkozásán vettünk részt. A harmadik emeleti tanácskozóterem asztalait a különböző munkakörökben dolgozó idősebb és fiatalabb nők és férfiak ülték körül. Az előadó Cscte Adorján mérnök, a gazdaságpolitikai kérdések ipari tagozata párttanfolyamának propagandistája. Az utolsó előtti foglalkozásuk ez, témája: a szocialista munkaverseny-mozgalom szerepe, és fejlesztésének feladatai. A szemléletes, sokoldalú vitaindító fölkeltette a hallgatóság érdeklődését, s élénk vita bontakozott ki. A mintegy másfél-kétórás foglalkozáson a munkaverseny-mozgalom országos feladatait összekapcsolták a helyiekkel, szóba került a konzervgyár munkaverseny-sza- bályzata is. Néhány részlet a vitából. Kárpáti Jenőné: — Óriás! tartalékaink vannak országosan, s nálunk is a munkaverseny további kiterebélyesíté- sében. A felajánlások számottevő gazdasági eredményt hoztak, ez azonban még tovább fokozható. A mozgalomnak megítélésem szerint a korábbinál jobban kell szolgálnia a munkafegyelem javítását, az ésszerű takarékosságot és a munkaidő hatékonyabb kihasználását. Manka Imrénél — Én a szocialista verseny legalapvetőbb formájának a szocialista brigádmozgcLunat tanom. Ezek a közösségek az üzem motorjai, a társadalmi összefogás megtestesítői, a szocialista életmód meghonosítói. És nem értek egyet azokkal, akik elsősorban a brigádok elismeréséért — mindenekelőtt az anyagiakért — tesznek vállalásokat, és megsértődnek, ha nem azt a fokozatot kapják, amelyikre számítottak. Kéri János: — Az egyik hozzászóló azt mondta, helyteleníti, hogy a szocialista brigádcím odaítélésénél a tanulás a feltételek között szerepel. Szerintem a hármas jelszóban foglalt cél elérésére egyformán kell törekednünk. Nem válogathatunk a feladatokban. Állandóan szükséges tanulni,, művelődni, a ma embere enélkül nem élhet. Szabados Mihály: — Én egyetértek ezzel, azonban jó lenne, ha különbséget tennénk. Az idősebbektől már nem követelhetik ugyanazt a tanulást, mint a fiatalabbak- tól. Mi már nehezen ülünk be az iskolapadba. Azért persze mi is olvasunk, tv-t nézünk, rádiót hallgatunk. Aztán ne a csinos brigádnaplók legyenek az értékeléskor a mérvadók, hanem a tartalom. Szabó János né: — A dolgozók aktivitása csak akkor tartós, ha a teljesítményt megfelelő erkölcsi és anyagi elismerés követi. .-Egyforma legyen a mérce mindenkivel szemben. Az értékelés legyen reális, a szubjektív elemek ne jussanak érvényre. A vita hosszan folyt, és szenvedélyes volt. A foglalkozás elérte célját: tisztázódtak a feladatok, követelmények. D. S. MAI KOMMENTÁRUNK Nincs merev határ Kertészektől .hallottam a példát: nem tervezik meg előre a járdát a parkosítandó területen, egy hét után megnézik, milyen utat tapostak az emberek, s akkor jelölik ki a végleges sávot, s kezdik el a virág kiültetésé; Ilyen kísérlet nem ártana olykor az embercsoportok esetében sem, hiszen a városokhoz, a nagyközségekhez való vonzódásuk iránya eldöntheti egyes fejlesztések szükségességét, esetleg nagyságát is. Sok minden megváltozott a felfogásban az utóbbi években. A szemléleten azonban még mindig van mit igazítani. Érdekes megjegyzések hangzottak el ezzel kapcsolatban a megyei tanács ülésén is. A zákányt körzethez kilenc település tartozik, s bizony a tömegközlekedés olyan, hogy megnehezíti a közigazgatási, a gazdasági központba való eljutást. Ha például valaki Porrogból valamilyen ügye elintézése végett Zákányba kénytelen menni, egy napot szánhat erre az átszállásos utazás miatt. A tanács dolgozói ugyancsak nehezen jutnak ki a településekre. Mindenképpen fontos, hogy a tömegközlekedés e területen is jobban igazodjon a mostani helyzethez. Olyan panasz is elhangzott. hogy a megye határán levő területről egyre többen elvándorolnak, mert a közeli zalai községek jobban fejlődnek, a közlekedésük is jobb. A fiatalok éppen ezért már ott vesznek telket, oda építenek. A felszólaló ezt indokolatlan népmozgásnak tartotta. Nehéz eldönteni az indokoltságot vagy az indokolatlanságot. Az azonban bizonyos — s ez a folyamat nyilván csak erősödik a jövőben —, hogy a megyék határának találkozásához legközelebb fekvő városok, Dombóvár, Sz!getvár. Pécs, Nagykanizsa, Keszthely, Székesfehérvár vonzása még erősebb lesz. A megyei tanács elnöke úgy foglalt állást: nincs abban semmi természetellenes, hogy a zákányt körzetből Zalába is települnek. Figyelembe kell venni a közlekedés javítására vonatkozó megjegyzést, mesterséges határokat azonban nem lehet kijelölni. Nagykanizsa közelségi nemcsak Zákányra és körzetére, hanem még Csurgóra is kihat. Szó volt erről akkor, amikor a Hazafias Népfront főtitkára a nagyközségben járt. Tavaly például százharmincegyen elköltöztek Csurgóról. A nagyközség ipara most olyan fejlődési szakaszban van, hogy korszerűbb technológia alkalmazásúval, új gépek beállításával már nem növelik a munkáslétszámot. így aztán vannak munkát keresők is. Vajon érdemes-e egy új üzemet kialakítani a kedvükért? A vitában az a helyes álláspont kristályosodott ki, hogy semmiképpen sem. A jobb közlekedés sokat megold, jóval közelebb kerül Nagylcanizsa, s akinek nincs kedve a ruha- vagy faiparban dolgozni Csurgón, az más foglalkozást is választhat magának. A két megye közötti együttműködés szellemében erre minden lehetőség megvan. Nincs persze merev határ a megye egyéb részein sem. Mindenki sok példát hallhat jártában-keltében arról, hogy megszűnnek egykori vélt határok, s ma már természetes az eljárás társközségből társközségbe is. A polányi asz- szonyok például a közigazgatási területen levő másik tsz-be, az ecseny-felsömo- csoládiba járnak most hagymát tisztítani a két szövetkezet közötti megállapodás alapján. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy nincs és nem is lehet merev határ sehol sem. L. G. Üj munkahelyen a régi telep Mi A városi j tanácsháza díszeimében aíz MSZMP városi lizottsága 'és Szeged Megyei Tiros Tanácsa vasárnap déí- lőtt tartott együttes ülésén ■észt vett Győri Imre, az 1SZMP Központi Bizottságá- ak titkára, Komócsin Mihály, Csongrád megyei Pártbizott- ág első titkára, valamint a ársadalmi és a közélet több aás vezetője. Az ünnepségen felszólaló Jyőri Imre sikereket kívánt a zegedieknek mai országépítő nunkájukhoz, s városuk fej- esztéséhez, majd Gergely Istán államtitkár, az Országos fízügyi Hivatal elnöke kitün- etést adott át 16, az idei .rvízvédelmi munkában ki- űnt dolgozónak. Ezután Győri Imre felavat ta a Tisza partján felállított centenáriumi árvízi emlékművet, Segesdi György szobrász- művész alkotását. A tizenkét méter magas, krómacélból készült kompozíció azt szimbolizálja, hogy az ember kénes legyőzni a folyó támadásait. Ugyancsak vasárnap a Bécsi körút kettes számú ház falán emléktáblát avattak. A felirat egyebek között megörökíti azt a jelentős segítséget, amelyet Bécs, Berlin. London. Párizs, Brüsszel és Róma lakosai adtak a város száz évvel ezelőtti újjáépítéséhez. A Móra Ferenc Múzeum képtárában ugyanezen a napon három kiállítás nyílt. t Az öreg kastélyra nem költöttek már. Beázott, szétfagytak a csapjai, hol itt, hol ott tűntek föl rajta az elmúlás I jelei. Most mégis szépnek j látja hatvan .asszony és lány; [ sokszor emlegetik az ódon falakat a szemet gyönyörködtető, egészséges, kénveimes üzemben, a Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi telepén. Ä munkó&nök egy része január első napjától dolgozik itt, a Kaposvári Ruhagyár megszüntetett telepéről került át. Más a környezet, a berendezés, és főleg más — korszerűbb — a munkaszervezés. — Szíven ütött a szó. amikor a tegnapi gyű'ésen azt mondták, hogy dolgozgatunk csak — böki ki Papsz Piroska. Fehér Györgyné is leállítja a varrógépét: — Szokatlan még a melegváltás. Most találkoztunk ezzel először. Érthető, hogy gondot okoz kezdetben. Azt hiszem, a melegváltás is gör. düiékenyebb lenne, ha ügyesebben a kezünk alá adnák a munkadarabot, így, ahogy most van. sok időnk megy el a tényeleges termelés rovására a számok keresésével, egyeztetésével. Tudomásul vesszük, hogy a műszakváltásnak ez a korszerűbb módja, igyekszünk megtanulni, de az. a véleményünk, hogy sz.er- vezéssel segíthetnének nekünk. — Ugyanolyan hajrává’ dolgozunk, mint az előző munkahelyen — veszi vissza a szót Papsz Piroska. E’ém teszik a term“1és: jelentést, amelyből kitűnik, hogy naponta a két műszak nem egészen hatvan varrónőié 459—460 nadrágot készítek de március 5-én például 520 került a raktárba. — Semmivel sem csinálunk kevesebbet, mint a kastélyban, sőt... Pedig a megszokott gyermeknadrágok helyett NDK-beli megrendelésre női nadrágokat varrunk. Vörös Béla a varroda ve- z.etője. Korábban ő irányította a Kaposvári Ruhagyár barcsi telemét. — Tíz-t’zenegy évig dolgoztunk azokkal a gépekkel, amelyeket most áthoztunk magunkkal. Ügy jártunk, mini az idős háztartásban: amikor az ember elkezd költözni, akkor jön rá, hogy mi’ven ócskák a holmijai... Ehhez járult az is, hogy sejtelmünk sem volt az itteni szokásokról. Eleinte senki se találta a helvét. Másfél-kéz kilométerre! vagyunk távo’abb a városköz.- ponttól. Az asszonyok gyakran panaszolják, hogv rossz az út. s az au tóbuczköz’e’-e- dés nem kedvező: Mégis csak két do’gozónk ment el a Kaposvári Ruhagyár bolhói, illetve heresznyei üzeméibe. A többiek itt vannak mind. Másfél évvel a nyugdíjaztatás előtt maradhattam volna én is a ruhagyár dolgozója, de a kézműt vállaltam. Bárcsi vagyok és Barcs érdeke,. hogy ha a Kézműipari Vállalat ide éoítétte ezt a szép üzemet, akkor abban dolgozzanak, és ne is akárhogyan. Ügy érzem, ezért tudok valamit tenni. A tanulmányi szabadságon levő telepvezetőt Pethő Zoltán helyettesíti, aki egyébként Budapesten irányítja a munkát az egyik üzemben. — Ha én iiyen termekben látnám az embereimet... — sóhajt, aztán hozzáteszi: — Rövid ideje vagyok itt, de érzékelem, hogy egyelőre még elkülönülnek a régiek az újaktól. Ügy is hívják egymást, hogy a kézműsök vagy a kaposváriak. Idő kell sz összerázód áshoz. Nekünk, vezetőknek most az a legfontosabb feladatunk, hogy gépal- kattószeket, géneket szerezzünk a terme’és gyorsításához. Ha már minden együtt lesz. akkor lesz érte'rr.e a da- rabbé-ezés bevezet 4c°”'ek az úi dolgozóknál is. Addig átlagbért kapnak. Mihály Ferencié, a szak- szervezeti bizottság titkára: — Szombaton családi estet rendezünk. Jó alkalom az összebarátkozásra, hiszen munkaidőben erre nem'gen I 5 ,it idő. Sajnos, éppen a kéz- | műsök, vagvis közülünk jelez- I ték kevesen azt a szándéku- I kát. hogv eljönnek... I Egy fatal, energikus nő, j Péteri Katalin rávágja: — Nem baj, maid legközelebb ... Az a néhány ped’g majd elmondja következő hétfőn a tá“S3inak. hogy jó’ érezte magát közöttünk. A-ra nekünk gondunk lesz — hunyorít cinkosan. — Ki fog itt a'akulni minden. H'óba. egyelő. még csak két hónap telt | el ígv egvütt. S’okrunk ke1! egymást is. az. úi k-'-nyezetet | !s. Majd kicsinvenként... Gombos Jolán
