Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
Egy rossz hírű szaktelep rekordja Nem történt csoda... A tótújfalui tsz tehenészete két éve még »rossz példa« volt. 1800 literes tejtermelési átlagával a megye szaktelepeinek sorában az utolsók közt állt Azután tavaly egy csapásra a jó középmezőnyhöz zárkóztak feL Tejtermelésük átlaga a megyében legnagyobb mértékben, csaknem 1000 literrel nőtt Hogy az esetleges kétkedő megjegyzéseknek elejét vegyem, már Itt leírom, maguk a tót- újfalui szakembereik tudják a legjobban, hogy szó sincs »csodáról«. «.z ilyenkor szokásos magas ugro-nasonlalot is ismerik; hetven centi után akár egy méterrel is lehet emelni a lécet, később azonban már a kevéssé látványos egy-két centis javításért is keményen kell megdolgozni, A totújjaiui szaktelep tavalyi rekordja voltaképpen egy fejlődési folyamat szükségszerű szakasza volt. A beüzemelés nehézségeinek, az új technológia kiismerésének és az égető takarmányozási gondok után a fejlődés — ha nem is ilyen ütemben — várható volt Hogyan sikerülhetett ez? Erre a kérdésre kerestem az »aranyigazságokon« túlmutató választ a tótújfalui tehenészetben járva, — Lehet, hogy az asszonyokat rossz hangulatban találja... Ma reggel ugyanis volt velük egy kis »nézeteltérésem« — figyelmeztetett i'gth Zoltán telepvezető. — Miben »különböztek a vélemények« ?' — kérdeztem immár az érdekelteik, Gregu- ritz Máténé és Bunyevác Vince né jelenlétében,-r- A főnök nagyon szigorúan veszi, hogy a jobban termelő tehenek több abrakot kapjanak, a gyengék meg kevesebbet. Ma reggel azért szólt, mert nemigen látszott ez a különbség... — Eszerint igaza volt? — Tulajdonképpen igen, de tudja, a zsákból nehéz pontosan önteni... Az előző év változásairól szólva példaként elmondták: a nyári időszakban háromkor kezdtek, hogy az állatok még a nagy meleg 'előtt legelhessenek, este hasonló okból 9— 10-ig is dolgoztak. ' — Kicsiségnek látszik, mégis azokban a hetekben kezdett gyorsan szaporodni a tej, no és persze a bérünk is. Greguritzné őt éve dolgozik a telepen, így hát jól emlékszik a közgyűlésekre, melyeken többen is úgy vélekedtek, hogy a telep »púp a gazdaság hátán«. — Még a mi szánkon is kies úszik olykor... Ügy gondolom, évekre és még jobb eredményekre lesz szükség, hogy az emberek elfelejtsék azt a gúnynevet A kérdésre, mi a még Jobb eredmények feltétele, az asz- szonyok elsőiként a jobb takarmányt említették. — A ml munkánkon is kell még javítani — toldotta meg Tóth Zoltán —, hiszen a neheze csak most jóm. Tartani kell a szintet. Hogy ez milyen nehéz, azt megtanultuk ezen a télen. Az új év első hetében lefagytak a vízvezetékek, a nagy légterű istállók hidegek voltak... Nehéz volt az állatokat vízhez juttatni. A »szükségállapot« nyomán egyetlen hét alatt 500 literrel esett vissza a napi tej hozam. A szaktelep korábbi bér- szabályzata javarészt csak az i egyenlősdi írásos dokumentuma volt. Tavaly új, a béreket az egyéni teljesítményhez is igazító, ösztönzőbb bérsza- bályzatot dolgoztak ki. A telep dolgozói elismerték, hogy a korábbinál vastagabb a boríték, ami azonban a nagyobb követelményeket illeti, korántsemvoltak ilyen egyértelműek a vélemények. Ügy látszik idő kel!, hogy minden ember igazságosnak és jogosnak ismerje el a bér és a munka egyenes arányosságát. — Nagyon, soknak tartom, hogy 40 tehenet egymagámnak kell kifejnem és gondoznom — így IUásics Vincéné. — Különösen a magamfajta idősebb asszonynak ez már túl megerőltető. Ma is hajnali ötkor kezdtem, és csak most tíz órakor jutottam el addig, hogy reggelizni mehessek. — Negyven tehén valóban nem kevés — ismerte el a te— Legyen meg az erőszakos fehémépek akarata. Nem leszek szégyenlős. De az egész még mindig csak légvár. Rajtunk kívül van még néhány felnőtt a családban, akinek nem ismerjük a véleményét. Hátha nincs üzleti érzékük. Paula úgy szólt róluk, mintha beleegyezésükhöz nem férne kétség — Zoli ék kai lehet beszélni. — Tegyük fel — mormogott óvatosan Dezső. — Csakhogy Karcsi sógor ellenszavazatában abszolút biztos nagyok. — Ez izgat a legkevésbé — mondta Paula. — Karcsi mindent Editnek köszönhet. Elsősorban a diplomáját. Most sem fog vitatkozni a saját jól felfogott érdeke ellen, Dezső csúfolódó grimasszal szólta le a feleségét. — Isten bizony szórakoztat, hogy milyen páratlan ember- fcuneró vagy. felvezető —, csakhogy ex szükséges velejárója a két- műszakos rendnek. Kevesebb állat jutna egy emberre, ha mindenki reggel is, délután is dolgozna. Nem hiszem azonban, hogy bárki szívesen lemondana a szabad félnapjáról... Kecskés András gondozó a munkakedvnek egy nem anyagi természetű meghatározójáról beszélt. — Azelőtt is — jól vagy kevésbé jól — mindenki tette a dolgát, a telep mégis rossz példa volt. Idővel már úgy éreztük, hiábavaló minden erőlködés. Tavaly azután sok minden változott, és javultak az eredmények. Az emberek most bizakodóbbak. Végre kezdik elhinni, hogy ezen a telepen is lehet sikereket elérni. Az előrelépésben természetesen nagy része van .a fiatal szakvezetők hozzáértésének, bizonyítani akarásának. Űj iránti fogékonyságuk jelével találkoztam a kis vezetői irodában. Alig fél éve, hogy az e^ik szakmai tanácskozáson bemutattak egy igen ötletes »genetikai órát«. Ma már náluk is megtalálható ez a telep valamennyi állatáról egyetlen pillantás alatt napira szóló kénét adó óriás korong. Bizonyos, hogy idén nem növekszik újabb ezer literrel a telep tejtermelés! átlaga, s nem lesznek ismét »-listavezetők« a fejlődési ütemet tekintve. Átadják ezt a lehetőséget más, még ma is 17Ó0— 1800 liternél tartó tehenészeteknek ... A tótújfahd feiertet « megyében már más mércével mérik. Ez a mérce szigorúbb, kevesebb lehetőséget ad « látványos ugrásokra, de épp ezért hitelesebb és tekintélyt parancsoló. Biró Ferenc Edit felhősen szólt bátyjához: — Jó szórakozást. Még akkor sem jutott eszükbe, hogy kihagyták az öreget előzetes megállapodásukból, amikor a gyanútlan Burján Péter feltűnt a járdán, közeledve a szatyorba gyömöszölt sörösfiaskókkal. IX. Edit ajánlotta, térjenek visz- sza az emeletre, az ő lakásukba. Remélte, ott majd bátrabb lesz. El is helyezkedtek a fénnyel teli nagyszobában, amelyet szellő járt át a nyitott erkélyajtó felől. Burján Péter komótos mozdulatokkal rakta ki a söröket a kerek asztalkára. — Jégről adták a kedvemért. A vén cimborák meg alig akartak elengedni. Nyomban felismerte Patt)«, Greguricz Máténc és Bunyevác Vincéné. Gerencsér Miklós FERDE HÁZ \ Oktatástechnikai javítószolgálat alakult Kaposváron Felbecsülhetetlen értékű oktatástechnikai eszközt — rádió- és tévékészüléket, lemezjátszót, magnót, dia-, mozgófilm- és írásvetítőt — használnak hazánk iskoláiban, s e készülékek meghibásodásának aránya — amint a Veszprémben működő Országos Oktatástechnikai Központ szakemberei bizonyították — jóval magasabb, mint a háztartásokban. Az erkölcsi kár is összehasonlíthatatlanul nagyobb. hiszen egyetlen picinyke meghibásodás akár hónapokra is kínos helyzetbe hozhatja a diákot és a pedagógust, felboríthatja a tanítás rendjét. Indokolt volt hát az oktatásügy irányítóinak az a döntése, amely előírja, hogy a következő években minden megyeszékhelyen oktatástechnikai javítószolgálatot — köztük hat, a legigényesebb munkafolyamatok elvégzésére is alkalmas regionális központot kell létrehozni. Indokolt azért Is, mert a GELKA-szervizek- kel kötött szerződések évente 40—50 millió forint költséget róttak volna az egyébként sem túlságosan gazdag oktatási ágazatra, e speciális javítószolgálatok pedig mindössze hat-hét millió forintos évi költségvetésre tartanának igényt, eltekintve az »alapozás« 13—14 milliós költségeitől. Az ország második ilyen oktatástechnikai szervizét — Hajdú-Bihar megyei tapasztalatok alapján — nemrégiben Kaposváron hozták létre, azzal a szándékkal is, hogy a Somogy megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet »melléküzemágaként« működő szolgálat idővel dél-dunántúli regionális központtá váljék. Az egyelőre — valószínűleg még egy hónapig — ideiglenes műhelyben elhelyezett szerviz technikusai a létrehozás óta eltelt nagyon rövid idő alatt húsz kaposvári általános és középiskolát látogattak meg, s már az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, hogy e szervezett szolgáltatásra nagy szükség van. Íme, néhány jellemző adat! A szakemberek csupán a múlt héten hetven alapvető oktatástechnikai eszközt javítottak meg, ebből negyvenet a helyszínen, természetesen ingyen. Működésükkel néhány nap alatt ötezer forintnyi munkabért és kiszállási díjat takarítottak meg az iskoláknak, sőt, két és fél ezer forint értékű alkatrész árát is »megspórolták« a tanintézeteknek. Ezenkívül javításra beszállítottak száz oktatástechnikai eszközt, köztük negyven diavetítőt E számok — az anyagi haszon szemléltetésén kívül — némelyest a pedagógusok zömének technikai felkészültségét Ül jellemzik. Ezért a szerviz dolgozói hamarosan rendszeressé teszik az iskolákban a helyszíni technikai tanácsadást, szükség esetén tanfolyam megtartását is vállalják. A jövő évben ezeket a szolgáltatásokat a megye valamennyi óvodájára is kiterjesztik. A vidéki iskolákra már korábban. Ehhez azonban még teljed sülnie kellene egy-két alapvető feltételnek. Remény van rá, hogy a szerviz igen rövid időn belül a szakszerű szállításra alkalmas gépkocsit kap, s talán hamarosan elhárul az a felfoghatatlan pénzügyi akadály, amely arra kényszeríti a szakembereket, hogy a teljesen hasznavehetetlen készülékek még használható alkatrészeit is megsemmisítsék,' ahelyett, hogy tartalékként felhasználnák és beépítenék a még javítható készülékekbe. Ennek az elavult rendelkezésnek a megszüntetésével kétmillió forintot lehetne megtakarítani évente. S amíg isko-í Iáink eszköztára ilyen tarka, amíg egymáson hevernek a »lefutott« szériákból származó lemezjátszók és diavetítők, a kétmillió forint értékű pót- alkatrészre nagy szükség lenne, L. A. Piaci körkép Bizalmasan kezelt árak — A csontjaimban érzem a tavaszt — mondta félig-med- dig önmagának egy fejkendős asszony, miközben tojást rakott ki egy elegáns 1500-as Zsiguli csomagtartójából. Egy eladótársa meghallotta, és nem állhatta szó nélkül: i — Akkor hogy erezné, ha maga is hajnal óta málház- na! özönlöttek az eladók a tegnapi kaposvári hetipiacra. A múlt hetinél mégis csak virágból volt több. A nőnapon oly engesztelhetetlen virágárusok tegnap már szerényebbek voltak, mint a csokronként 2,50-ért kínált ibolya. A minap még 4 forintos hóvirág, ez alkalommal csak 1-2 forintba került Valóban »aranyesőt« hozott eladóinak a még mindig 10 forintra tartott sárga virág. Egy hete — némi közelharc árán — sikerült lencsevégre kapnunk az egyik kiskereskedő standját. Ezúttal óvatosabb volt, és nem tett ártáblát a paprika, fejes saláta, hónapos retek, sőt uborka elé. Olvasóinkat így kénytelenek vagyunk kínos bizonytalanságban hagyni, vajon 7 vagy 8 forint volt a paprika darabja? Kapható-e egy fej saláta lóért, vagy netán már csak 9? Egy másik kiskereskedő még mindig csak 150 forintos mogyoróban és 80 forintos tuóbélben utazott. — Miért nem hozott primőrt? — Majd ha bolond volnék. Nem jó üzlet az még a kereskedőnek, de még a vásárlónak sem. Ne fonnyadjon az én nyakamon! A Zöldért mozgóárusa ezúttal a korábbinál jobb minőségű almát kínált 6 forintért. Sajátságos módon nem zavarta — a tőle alig két méterre — az almát 12-ért adó kistermelő üzletelését. Rejtély, mi módon tárolta ősz óta a körtéjét egy bácsika. Festeni sem lehetett volna szebbet, így a 14 forintos ár nem hatott drágának. Valódi tavaszias öröm — az autóbuszon utazók a megmondhatói — egy kis finom zöldhagyma. Csomója három forint. A főzőhagyma ára a színárnyalattól függ. A sárgás 7 forint a pirosas 10, • mély lila 15 kilónként... A sárgarépa kilója továbbra is 8, a cékláé 4-5 forint. A fejes káposzta java 5 forint A karalábé Lassanként mindenhol kilóra kapható. Hogyan is adhatnák már darabját 2»3 forintért ha a boltban egy kiló 5. Nagy szeme volt a zellernek, 10 forint körüli áron. A baromfipiacon végképp megmerevedtek az árak. Néhány »ártörő«, aki már 70-ért odaadott egy kakast és 60-ért egy tyúkot jobban járt, mint aki nem engedett a 148-bóL A tavasziasra fordult idő nem sok jót ígér a tojásárusoknak. Még egy-két hét és örülhetnek, ha forintot kapnak a »szedett tojásért«. Tegnap még 1,20—1,30 volt a* ára. A megyeszékhelyen érvényben levő növényegészségügyi zárlat értelmében semmiféle szaporítóanyagot nem szabad árulni (babot sem). Ennek ellenére »suba alatt« akadt aki kínált effélét... Pedig túl kockázatos üzlet ez mindkét félnek... hogy a nyugdíjasok emlegetése komoly akadállyá növekedhet a szándék útjában. Más irányba kanyarodott a beszélgetéssel. — Zoliékat nem látta véletlenül a kocsmában? • Burján Péter még mindig nem vette észre a többiek bizonytalankodó tartózkodását Derűje birtokában újságolta: — Hiszen még javában tart a meccs. Nagy meccs lehet. Úgy zúg a tömeg mintha mérgesítenék. Viszont beszéltem Karikó Imrével. Faggatott, nem jön-e mégis hamarabb haza Mártika. Vigasztaltam, hogy közel a kedd. Jön bizony, várja az új ház. —Csak nem a Sárga Csikóban találkozott ezzel a ... Kalikóval? — kérdezte Paula fintorogva. — Pedig ott beszélgettünk. Méghozzá igen barátságosad. Ahogy egy magunkfajta rendes munkáslegénnyel illik. Tiltakozása jeléiül minden fonnyadt tagját megrázta Paula. — Egyetlen legény se rendes huszonkétéves korában! Editet aggasztotta a veszély, hogy mind távolabbra kerülnek a célhoz vivő ösvénytől. — Végre megint vitatkozhatunk valamin. Választhatnánk fontosabb témát is. Mohón nyelte le a kortyot Dezső és SBuwogv» helyesel*: — Szorzóm a véleményedet! Bár túlontúl nyilvánvaló volt a helyeslés oka, Paula tovább rágódott a maga csontján. — Mindig sejtettem, hogy ez a Karikó érdekből jár ide. A kőfaragó úgy tett, mintha boldogan markolna a hajába. — Nahát, hogy te milyen éleslátó vagy! Mi a kifogásod ellene? — Jelentéktelen — világosította fel felesége, kétszeres kicsinyléssel. — Mártika mellé eredetibb egyéniség kell. — Miféle eredeti egyéniség? Jégtáncos? Vagy hanbe- szélő? Esetleg fakir, aki úgy eszi a zsilettpengét, mint a nápolyit? Az a fiú igen kitűnő szerszámlakatos! Amellett jövőre érettségizni fog Károly keze alatt! Edit cseppet sem volt hálás, hogy tanár férjét emlegették. — Természetesen, ott leszünk a ballagáson — jegyezte meg, mikörzben a pucér parkettet kopogtatta cipellője sarkával. — Na és — kukorékolta a magáét Paula. — Ki vagyunk az érettségijével az összes vizekből. Burján Péter tanácstalanul hallgatott, most azonban szólnia kellett. — Nem «átadná nmv.rh» lenézni azt az érettségit. Eleget gürcöl érte. — Ma már csak egy értéktelen papír — adta apósa tudtára kicsinylő ajkbiggyesz- téssel Paula. Feleletként szinte bocsánatot kért az öreg: — Ér annyit, mint az elemi iskolai bizonyítvány az Orsolyita apácái:tói. Ha a becsületébe gázolnál; Paulának, akkor sem sértődött volna meg különbül. Felpattant ültéből, fel is ágaskodott majd kiszaladt az erkélyre. — Nem bírom! Ezt már nem lehet bírni! Ezt az örökös személyeskedést! Dezső keserűen morogni kezdett, súlyos legyintéssel fejezte ki véleményét, aztán nekieresztette a hangját — Diliház ez vagy társasház?! Döntsük el gyorsan, mielőtt én is bediliznék! Higgadtan, bár kissé sápadtan szögezte le az öreg: — Imrét nem hagyom bántani. Ugyanannyit dolgozott a házon, mint mi. Itt töltötte az összes szabad idejét. Házasodjanak csak össze, és az én lakásom az övék. Idejét látta a , mémöknó, hogy összeszedje lelékjeienlé- tét. Könnyedén, mosolyogva, igazi szeretetet sugározva beszélt az öreghez. (Folytat fmk.) Tóth Zoltán és az »óra«.
