Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
Tői m mgrnyel kanyaron „Nyereségrészesedés” a tsz-ben / A fiatalok utcája a Rákóczi utca. A memyei körzetben a családok hangulatán érződik a gazdálkodás javulása. Németh Sándor, a községi párt- bizottság titkára megelégedéssel mondja: — A memyet termelőszövetkezet azelőtt gyenge volt Három tsz — a helybeli, a somogygeszti, a polányi — egyesüléséből jött létre. Az adottságok gyengék voltak, egyik gond követte a másikat, nem szólva arról, hogy elnök; több szakember váltotta egymást. Egy kicsit önkritikusan azt is mondhatnám, a községi pártbizottság talán túlzottan a vezetőkben kereste a hibát 1975-ben segítséget kaptunk, kialakult a jó vezetőség és szakembergárda, a tsz fokozatosan fejlődött. A mintegy húszmilliós központi támogatás sokat számított Jó érzést keltett mindnyájunkban az idei zárszámadás, ugyanis 6 815 000 forint a jövedelem. Az iskola nagyterme teljesen tömve volt újraválasztották a vezetőséget, az elnököt is. Gyönyörű napsütéses Időben látogattunk el az Oj Barázda Termelőszövetkezetbe. Nagy volt a sürgés-forgás, javították a gépéket, mindenki serénykedett Balogh Gvulával, a tsz-párt- vezetőség titkárával beszélgettünk. Kilencedik éve párttitkár, így gazdag tapasztalatok birtokában tette mérlegre az eredményeket — Tulajdonképpen nem az első jó évünk a taealyi, viszont a vártnál jobb. A tervezettnél csaknem kétmillióval több a jövedelmünk. — Ez minek köszönhető? — Az egyik fő növényünk a kukorica. Tavaly sokkal jobban odafigyeltünk a költséggazdálkodásra, a munka minőségére. Bevált az agromaxos folyékony műtrágya alkalmazása, így elértük a 63 mázsa 10 kilós termést. Ez négy mázsa hatvan. kilóval több a tervezettnél. — Milyen hangulatot keltett a jó zárszámadás.? — Elsősorban megnyugvást. Az emberek jó érzéssel vették tudomásul, hogy 1973 óta — kivéve 1976-ot — mindig följebb lépünk egy-egy lépcsőfokot. Most először amolyan nyereségrészesedést is kapott mindenki. Ez 12—14 napot tesz ki. A törzsgárdát megbecsüljük. Ezeknek a hatása lemérhetően jó, elősegíti, hogy az emberek — különösen a fiatalok — jobban kötődjenek a szövetkezethez. Telefonhoz hívják a párt- titkárt. Az elnök Franciaországba utazott, az elnökhelyet:- ttsnek kint a területen v'a'i < 'foglaltsága, nem csoda, hogy őt keresik. Közben megnézem az asztalát. Egy Tanácsköztársaságról szóló cikket tanulmányoz az ünnepek előtt. Amikor visszajön, megjegyzi, hogy a három alapszervezeti párt- titkárnak készít vázlatot a helyi megemlékezéshez. Szóba kerül Mennye fejlődése, ö is elégedett vele, azt viszont többedmafiával szeretné, ha a központi részek szépítése gyorsabb ütemű lenne. A felszabadulás után nagy öröm volt, amikor ajz iskola a piaristák egykori kastélyában kapott helyet Mint any- nyi más községben, ez ma már tehertétel. Különösen a közigazgatási terület növekedése, a körzetesítés miatt okoz akkora gondot A toldás-fol- dás csakx ragtapasz, az igazi változást majd az új iskola hozza meg. Kiss Péter iskolaigazgató, Németh Sándor, a községi pártbizottság titkára úgy mutatta. mag az iskolát, hogy lássuk: minden, lehetőt elkövettek a közoktatás és -művelődés körülményeinek javításáért. Ennél többet a mostani körülmények nem tesznek lehetővé. — Nagyon kell az új iskola, hiszen egyre jobban szorít a mostani helyzet. Most már 250 a tanulók létszáma. Az óvodátnégy évvel ezelőtt csaknem be kellett zárni, most pedig már kétcsoportos, mert egyre több a gyerek. Harminckét gyerek jár például elsőbe, azelőtt az 1— 3. osztályban nem voltak ennyien. A mennyeiek azt mondják, akkor hiszik el az új iskolát, ha már épül. 1975 augusztusa óta vagyok itt, s már mennyi időpontot megértem! A legnagyobb változást az iskola »átrendezése« hozta. A földszinti mu- velődésiterem-tornaterem kialakításában a tsz, a Mezőgép gyáregysége, a moziüzemi vállalat, a tanács is segített. A nagyon szép emeleti könyvtár berendezését a megyei könyvtár adta. A teljesen elhanyagolt pincehelyiségeket átalakították, most csapatotthon, két KISZ-klub is van. Ugyancsak itt van a tsz klubja. Segesden kívül Mer- nyét jelölték ki az egységes közművelődés igazgatására. A községi pártbizottság közművelődési terve az Iskola nyitottságát, ilyen feladatát figyelembe véve készül. A nyolctagú pedagógus pártcsoport, a pedagógus KlSZ-szer- vézet az üzemekben, a társközségekben minden segítséget megad a közművelődési feladatok megoldásához. Most már az iskola valóban egész nap nyitva áll: déT- előtt-délután a tanulóké, , úttörőké, este pedig a felnőtteké. A tízezer kötetes könyvtárban meggyőződhettünk róla, milyen fontos az erők egyesítése. Kaposvárra járó középiskolások búvárkodtak éppen a lexikonokban. A helybeli tanulók még a szünetben is mennek kutatni. Vörös Klára könyvtáros a tantestületbe tartozik, s ez jó. A nevelőknek nagy segítséget ad például az új könyvek jegyzékeivel. Az iskolaigazgató kimutatott az emeleti ablakon. A sarokba 30 tuját ültettek az út- törcszövetség születésnapjára. Most a zamárdi erdészet dolgozóit várják, ők húszezer forint értékű csemetét adnak, a tavassal parkosítanak. Az új iskola hátul épül, fontos hogy szép legyen az udvar. Lajos Gcza (Folytatjuk.) Vidám játék a kastélyiskola udvarán. Kozmosz látta porszívó A dnyepropetrovszk! gépgyárban elkezdték egv új típusú porszívó — a Rakéta— 7M — szériagyártását. A porszívó kipróbálását a Szaljut— 6 űrállomáson végezték, és az űrhajósok rendkívül nagyra értékelték ezt a műszaki újdonságot. Az ötéves tervidőszak negyedik évében a Dnyeper környéki vállalatok több mint 600 féle új ipari cikkel lepik meg a fogyasztókat, például hűtőgépekkel, tv-készülé- lcekkel. különféle háztartási felszerelésekkel. Neomarxizmns vagy igazi marxizmus? K orunkban, különösen az ötvenes évek közepétől kezdve, amikor kialakult a szocialista világrend- szer, amikor kibontakoztak a nemzeti felszabadító forradalmak, ugyancsak megélénkültek a marxizmus kritikusai. Végleges formát öltött a bur- zsoá álmarxizmus, és szilárd helyet foglalt el a burzsoá filozófia szerkezetében. A burzsoá »marxizmusban«, az ún. neomarxizmusban, vagy »nyugati« marxizmusban (ahogy hívei előszeretettel mondják) a fő szerepet a frankfurti filozófiai-szociológiai iskola viszi, amelynek legnevesebb képviselői Max Horkheimer, Theodor Adorno, Herbert Marcuse, Erich Fromm, Jürgen Habermas, Alfréd Schmidt stb. Az ún. neomarxizmus teoretikusai közé tartoznak továbbá Karl Korsch, Jean- Paul Sartre, Claude Lévi- Strauss, Ernst Bloch, továbbá a revizionista Henri, Lefebvre, Roger Garaudy, Ernst Fischer. A burzsoá marxisták és revizionisták különben a megalapítók közé sorolják Rosa Luxemburgot, Lukács Györgyöt, Antonio Gramscit és más valódi marxistákat is. Az irányzat sajátossága elsősorban abban a próbálkozásban rejlik, hogy a marxizmust »hozzácsatolja« a polgári gondolkodáshoz és ideológiához, hogy valamiféle »nyugati« változatát alakítsa ki a marxizmusnak, szemben a »keletéinek minősített marxizmus—leninizmussal, amelyet a fejlett kapitalista országok számára egyáltalán meg nem felelőként jellemeznek. A kapitalista társadalom és ideológiája mély válságának jelenlegi viszonyai között a burzsoá és még inkább a kispolgári ideológusok mind gyakrabban lépnek fel azzal az igénnyel, hogy Marx tanítását »tovább fejlesztik«, hozzáigazítják az új társadalmi viszonyokhoz, megvédelmezik a marxisták—leninisták »dogmatikus torzításaitól«. Minden eddiginél jobban igyekeznek a marxizmust, saját társadalmi-politikai és ideológiai koncepcióikhoz igazítani, ebből a célból még a burzsoá társadalom marxistának vélt kritikáját is felhasználva. Mindez a burzsoá ideológia számára az önfenntartás szükséges formájává válik. Ebben a vonatkozásban a neomarxis- ták álláspontja is tipikus. ök a marxizmus—leniniz- mus elleni harcukat azzal leplezik, hogy igényt tartanak ama mély változások »eredeti« elemzésére, amelyek a világon végbementek és végbemennek. Ez a szándék a marxistáknál önmagában nem válthat ki ellenkezést. Az alkotó fejlődés minden tudomány, köztük a marxizmus— leninizmus létezésének törvénye. A kérdés az, milyen álláspontról végzik el a jelenkori szociális valóság elemzését: valóban marxista, vagy pedig antimarxista álláspontról? Ismeretes,» hogy a dialektikára vonatkozó marxista tanítás lényege az ellentétek harcáról szóló tanításban, mint minden ' fejlődés forrásában rejlik. Az antagonisztikus társadalmakban az ellentétek harca az osztályok harcában nyilvánul meg. A szocialista társadalomban pedig az újnak a régivel, a haladónak az elavulttal való harcában. A társadalomban azonban az ellentétek sokrétűek. különböző formáiéban nyilvánulnak meg; ennélfogva a marxista dialektikus módszer megköveteli, hogy az ellentétek egész sokféleségéből kiemeljük a fő, az alapvető, a meghatározó ellentéteket. A társadalmi .jelenségre vonatkoztatva ez ári jelenti, hogy azt keletkezésének gyökeres feltételeivel gazdasági bázisával és az osztályharccal összefüggésben, vagyis az adott társadalmigazdasági alakzat alapját képező uralkodó társadalmi viszonyok prizmáján keresztül kell vizsgálni. Ebből a szempontból korunk alapvető, fő ellentéte: a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentét. Az ún. neomarxisták éppen ezt az alapvető ellentétet nem veszik észre. Azt bizonygatják, hogy a társadalmi jelenségeket a gazdaságra és az osztályharcra, a két rendszer »szembenállására« redukálni nemcsak, hogy ellentmond a dialektikának, hanem »meg is öli« azt, mivel a valóságból ebben az esetben szerintük eltűnnek az átmenetek, a közbülső állapotok, a folyamatosság. ök a kor fő ellentmondását (a társadalmigazdasági rendszerek közti ellentmondást) a tudományos- műszaki forradalom ellentmondásaival és problémáival, a tudományos-műszaki forradalom és a természet, a tudományos-műszaki forradalom és a társadalom, a katonai-politikai blokkok stb. közti ellentmondásokkal cserélik feL Ezek az ellentmondások természetesen léteznek, fontosak is, de alapvetően a kor fő ellentmondása határozza meg őket is. A dialektikának szofisztikával és ekletktikával való felcserélését észlelhetjük más kérdésekben is. Példának okáért a proletariátus diktatúrájának a demokráciával való szembeállításában, a diktatúra fogalmának az erőszakra, a demokrácia fogalmának pedig a »tiszta« demokráciára, a korlátlan szabadságra stb. való redukálásában. A »neomarxisták« mini den fejtegetése a marxizmus tudományos éa humanisztikus »újjászületéséről«, az új társadalmi viszonyokra alkalmazott »fejlesztéséről« stb. azt célozza, hogy diszkrediiália a tudományos kommunizmus filozófiai-elméleti és világnézeti alapját, a kommunista pártok tevékenységét. Fejtegetéseik arra irányulnak, hogy a marxizmus—leninizmust osztályjellegétől megfosszák, és valamifajta általános emberiről szóló absztrakt-skolasztikus felhívásokkal cseréljék fel. Tanai elkerülhetetlenül a marxizmus teljes elvetéséhez, a burzsoá ideológia álláspontjára való áttéréshez vezetnek. Marxista frazeológiájuk pedig nem minősíthető egyébnek, mint a marxizmussal—leninizmussal szemben táplált ellenségességük álcázására tett kísérletnek. V. Kraszin Döntött a megyei tanács 1980-tól jobban fejlesztik az alsó fokú központokat Különböző rangjuk, szerepük van az egyes falvaknak, városoknak az ország településhálózatában. Nagy a vonzerejük azoknak, ahova ipar települt vagy fejlett az idegenforgalom, s gyors ütemben épülnek a házak, jó a kereskedelmi és egészségügyi ellátás. Ide áramlik a fejlesztésre szánt pénzek túlnyomó többsége. Törvényszerű, hogy akadnak a forgalmas, vonzó központokból távolabb eső, kis lélekszámú falvacskák, amelyekbe a pénzekből csak morzsák * jutnak. De emberek élnek itt is, állandóan fejlődő, változó igényekkel. Ami ko-< például a szolgáltatások színvonalának fejlesztéséről szólunk, rájuk is gondolni kell. Mégis oktalanság volna ezeket az összegekét szétszórni, s még inkább olyan helyeken befektetni, ameivek távo'abb varrnak a gazdasági é’pt fontos ütőereitől. Egv létesítmény összehasonlíthatatlanul kevesebb hasznot hajtana itt. mint ahol ezrek életét könnyítené. Alapvető elv, hogy csak ot.t legyen komolyabb fejlesztés, ahol a népességi, gazdasági, oktatási, közlekedési stb. föltételek kedvezőek, s ahol a beruházásra-fejlesztésre szánt forirtok haszna széles körben kisugárzik. Ennek alapián k" szült az országos településhá- lózat-feilesztési koncepció, s íev határozott. a megyei tanács is Somogy településeinek fejlesztéséről. A megve kedvezőtlen torté- ne'mi adottságai — alacsony népsűrűség, aprófalvas településszerkezet — miatt az 1971-ben jóváhagyott településhálózat-fejlesztési terv figyelembe vette e sajátosságokat, A rendelkezésre álló pénz-két például a meglevő városok funkcióinak erősítésére és az új városok kialakítására koncentrálták. E felső- és középfokú központokba áramlott a forintok 70—80 százaléka, és 7 év alatt 10 százalékkal nőt, a megyében a városi népesség aránya. Mi van a kisebb központokkal, az egészen kicsi farvacs- kák közeiében fekvő nagyobb, népesebb községekkel, amelyek a kis települések természetes alsó- és kiemelt alsófokú központjául szolgáinak? Ez a kérdés azért is jogos, mert a sajátos somogyi településszerkezet miatt a megyében a2 országos átlagnál 90 százalékkal több alsó fokú központ van. S különösen magas a.z ellátásban másodlagos, kisegítő szerepet betöltő részleges aisófokú központok szama. Jeúemző, hogy a központok átlagos lakónépessége 1700, s ez csak 60 szazaieka az országos átlagnak. Az érvényben levő terv 12 kiemelt alsó fokú, 19 alsó fokú és részleges alsó fokú központot, valamint 37 alapfokú vonzás- körzetet alakított ki. Milyen ezek helyzete? Erről tárgyalt nemrég a megyei tanács. Az alsó fokú központok fejlődési üteme — az említett kényszerűségek miatt — jelentősen elmaradt a városhálózatétól. A helyi erők szerepe sem bontakozott ki elévgé. A tsz-ek. helyi tanácsok ösz- szefogá&a a további fejlődés szempontjából értékes tartalék lehet. Az ipar és a balatoni idegenforgalom fejlődése viszont számottevően segítette e központok fellendülését ott, ahol érzékelhető volt es a hatás. (Somogy kisebb részén.) Így az utóbbi években nem a legkedvezőbb területi irányba indult meg a megyében a népességmozgás. A szerepkör nélküli és alsófokú települések más helyre költöző lakói' elsősorban a felső- és középfokú városokba, nagyközségekbe áramlottak. így nem érvényesült a település- kategóriák szerinti fokozatosság a lakóhely-változtatásokban, s a városok ellátása — a hirtelen felduzzadt lakosság miatt — sem javulhatott megfelelően. Az alsó fokú központokban — az ipari és idegenforgalmi centrumok és a kiemelt központok nélkül — a fejlődés lassú ütemű volt. HüO-zal csökkent a népesség. Még a tervezettnél is lassabban haladlak előre a részleges also- fokú központok. 5100-zai csőiéként a népességük, több falu még a neki szánt kisegítő feladatnák sem felelt meg. Külön gond a Zseiicség és a Kaposvár körnvékl települések gyenge ellátása. A tanácsülésen azt állapították meg, hogy az alsó fokú központok hálózata nem vált a községi répcsn-'-g tömü«ü! ősének középpontjává. Ezért a távlati fejlesztéshez új irányelveket hagyott lóvá a tanács. Kimond iák; a VI. ötéves tervtől kezdődően e településkategóriák fejlődése nagyobb fontosságot kapjon. Cs. T.
