Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

PAKS MEGIGÉZ1 AZ EMBERT Atomerőmű és építői Ötmillió forint megtakarítását tervezik Ugyanahhoz a termékhez kevesebb anyag és energia Sivár hodályban, kényel­metlen székeken ülünk. Egy tévé vak képernyője hidegen ránk bámul. Miatta csúfolják társalgónak, klubnak a helyi­séget. — Nagyobb kenyeret tud az ember az asztalra tenni. Azért jó itt Tarosa Sándor kaposvári kőműves brigádvezető. Rezze­néstelen arcából világítva ne­vet tiszta kék szeme. Nem, nem ez a lélekölő szoba a jó, hanem a munka __ K int égnek meredő acélosz­lopok szabnak méntani csip­két a felhőkből. Áttört, góti­kus vonalak rajzolódnak az égre, az épület fémváza majdcsak nem lebeg az ir­datlan betontömbök fölött. Egy kisebb tó medrének beil­lő gödörből tör fölfelé a le­nyűgöző építmény. Duzzad, növekszik az anyag katedráli- sa. Paks talán még most sem ocsúdott föl a bámulatból. — Most megy férjhez a lá­nyom — hoz derűt az ijedt csöndbe a kőműves. — Segíte­ni kell. Melyik szülő nincs így? Eljöttem, mert több a pénz. 1. A másik munkásszálláson csak a hodály van meg. Tele­vízió és székek nélkül. Vi­szont sokkal kedvesebb a por­tás néni. Ugyanolyan szigorú, mint a többiek, de kedvesebb. Nem enged föl a szállásra: még férfi sem teheti be a lá­bát, ha idegen, és nem hozott írásos engedélyt. Nagy betűk­kel kiírták a tilalmakat. Asz- szonyxzeméJynek, sörnek, bornak, pálinkának kívül tá­gasabb. Köb! Gyula lakatos brigád- J vezető körülmutat a terem­ben: — Tartok a nyártól Ami ember idejön ... Sok min­den nincs biztosítva. Mivel foglalják el magukat? Mi kös­se le őket? Persze nagyobb balhé nem volt. Majd ha lesz, akkor észbe kapnak. — Nincs túl sok szabad ide­jük. — Nincs. Tizenkét óra a nappali műszak, tíz az éjsza­kai. Kemény, ingfacsarással befejeződő munka. De azt a kevés üres órát, ami van; hol töltsük? — Egyáltalán nincs szóra­kozási, művelődési lehetőség? — Dehogy nincs! Az egyik a pufajkabár. Mi neveztük el így. Másodosztályúnak jelzett osztályon aluli étterem. Étte­rem? Én ugyan be nem dőlök nekik. De előbb-utóbb a leg­szívósabb ember is ráfanyalo­dik. Ki bírja a köldökét bá­mulni órákig? kezés jó, a szállás is jó, min­den jó lenne, ha egy kicsit többet törődnének velük...) Köbl Gyula az előbb még lemondóan legyintgetett, most a téma változásával változ­nak a mozdulatai is. Keze alulról fölfelé indul, kitáruló karjaival mintha valami nagy zenekart vezényelne: — Mi a villamos kapcsoló­teret szereljük. Otthon, Ka­posváron a Béke-Füredi la­kótelepen nyolc-tíz centisek a födémek, itt nem lepődünk meg, amikor hatszor-hétszer ekkorákat kell bevasalni. És iiem is akárhogyan! Ilyen munkafegyelmet tudnék el­képzelni otthon is. Mert akár­hogy nézzük, több vállalat sok olyan embert küldött el Paksra, akitől szabadulni akart. És felnőttek a feladat­hoz Parancs nélkül rákény­szerültek a jó munkára. Meg is lehet nézni, hogyan halad az építkezés. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat több mint száz embere — munkások, műszakiak — dolgozik az atomerőműnél, a dunántúli építőipari vállalatok fő-épí­tésvezetőségén. A győriek ve­zetésével, a vasiakkal és a za­laiakkal együtt az erőmű oroszlánrészét építik. Büszkén mutogatják a több háznyi be- tonkolosszusokat: az ő művük. Schádl József építésvezető kinyit két szekrényt: — Ennyi rajz, terv, doku­mentáció van itt, otthon öt év alatt nem látok ilyen sok pa­pírt. És ez csak a mienk, né­hány száz emberé. Az erőmű­nél pedig több mint hatezren dolgoznak. 2. Hamar megváltozik a han­gulat, amikor az atomerőmű építéséről kezdünk el beszél­ni. (így persze még kirívóbb az ellentét a csupa fölma­gasztaló szóval illetett munka és az emberek életkörülmé­nyei közölt. Néhányan érzik is a túlontúl nagy visszásságot, és gyorsan hozzáteszik: azét­Szinte nagyvárosi forgalom van mindig mindenütt. És többet kell mászkálni, mint egy városban. Az építésveze­tőség barakkjából hosszú úton lehet eljutni az erőmű tövé­hez, azután útvesztöszerű be- toníolyosókon, lépcsőkön, pad­lókon mászva, gömyedezve, oldalazva kell fölmenni oda, ahol most folyik a munka. Szédülés ember meg se kísé­relje. Fönt, Jő pár méter maga­san hétvégi háznak beillő »dobozban« ülünk le. — Ide csak az juthat föl, aki átesett a szigorú ellenőr­zésen. Naponta van alkohol- szondázás: akinél elszínező- dik, mehet a szállásra, igazo­latlan nap, 500 forint ugrik... Ugyancsak 500 forint ugrik, ha védősisak nélkül látnak meg valakit. — Horváth Jó­zsef gépész sorolja a köteles­ségeket, majd elmosolyodik. — Persze érdemes mindezt betartani, vállalni, mert itt sok a kereset, és sokat lehet tanulni. — Megéri így a családtól távol? — Meg. Tíz nap után né­gyet otthon vagyunk, azután visszajövünk. Nem mondom, hogy könnyű megszokni, de kibírható. Szerintem, ha csak a szakmai lehetőségeket néz­zük, akkor is érdemes ide jönni. Vissza is kérdeznék több­ször. Milyen mindez egy kí­vülállónak? Milyen is? Hát Hordalékhomok a Drávából A barcsi költségvetési üzem núlt évi termelése 50,5 mil­iő forint. A 340 ember négy­millió forint nyereséget kömy- /eihet el. Az építési jellegű nunkák adták a legtöbb fel- idatol: kisebb beruházásokon óbb mint 29 millió forint ér- ékü munkát végzett az üzem. \ termelési értékhez ezenkí­vül a bányaüzem járult hozzá elentősebb összeggel, a kot- ■óhajó kora tavasztól késő ászig kint járt a Dráván, s unitkor a vízáLlás engedte, érméiték a hordalékhomokot. \ mészhomoktégla-gyár mun­kába állása jelentősen növel- ie feladatukat: tavaly össze­sen 117 ezer köbmétert szál- .ítottak az uszályok a kotró- aajótói a téglagyár szomszéd» ságában kiépített kikötőbe. Ezért 9,5 millió forintot ka­pott az üzem. A múlt évi munkát értéke­lő beszámoló azt is megálla­pította, hogy az üzem néhány tevékenysége veszteséges volt, Barcs tisztántartása pél­dául majdnem félmillió fo­rinttal többe került, mint amennyit ezért kapott az üzem. Ezt azzal indokolták, hogy a szemétszállítás ala­csony díjai — amelyeket a város lakói fizettek — még a közvetlen költségeket, az anyag árát és a munkások bé­rét sem fedezték. Ez nemcsak Barcson volt gond, ezért a megyei tanács január 1-től megyeszer te megemelte a sze­métszállítás díját. olyan, hogy az ember ellátja a száját és kinyögi: »Nahát, még ilyet...« 4. Puskás Lőrinc darus — aki a gépét is elhozta magával — bevallotta, hogy először ő is valahogy így nyilatkozott. — Otthon ez a nagy daru sokszor kihasználatlanul állt. Sokan bámulták, én is büsz­ke voltam, hogy ekkora jó­szág van a kezem alatt. Amikor ideértem, csak meg­álltam, néztem, ahogy eltör­pül az erőmű mellett az én büszkeségem. — De azért hasznát veszik. — Bizony. Sőt itt szorgo- sabb a munka, mint otthon. Végre mindig akad dolgom. — És amikor hazamegy? — így, hogy négy napra já­rok haza, talán még jobban kijön a dolog. Korábban úgy szétfolyt a mindennapi pár óra. Most jobban kitöltjük az időt a feleségemmel. Eljárunk Igalba, Hévízre. Meg aztán mindig nagy az öröm tíz nap után. Készül a kedvencem, a csülökpörkölt! Fordul fölöttünk a hatal­mas Potain daru. Fölemelke­dik, és lassan cipődoboz nagyságúnak látszik az a te­her, mely az imént a földön még nagyobb volt nálunk. Puskás Lőrinc darujának a kereke embernyi nagy, a Po- J tain sokkal nagyobb, mint az övé... Számolgatok magam­ban ... Schádl József félbeszakít: — Nem hiszem, hogy érde­mes, — Én sem. Csak valahogy megigézi az embert az egész. — Ugyan. Nem mindenkit. — Hát aki itt jár, azt bi­zonyára. — Jó lenne, ha úgy lenne. Nem értettem a sejtelmes választ. Később valaki meg­magyarázta. Ott volt a vál­lalat KISZ-bizottságának a tit­kára, beült az irodába, és amikor megkérdezték, akar e j beszélgetni a kint dolgozók­kal, akarja-e látni az erőmű­vet, azt felelte,, hogy megné­zett már elég építkezést, őt ez nem érdekli. Áttört, gótikus vonalak raj­zolódnak az égre, az épület fémváza majdnem lebeg az irdatlan betontömbök fölött. Több méter vastag falak a reaktor helye körül, több mé­ter vastag falak másutt ... Milliméteres pontossággal kell fölépíteni őket. Az anyag ka- tedráiisának munkásai szor­goskodnak mindenütt. Lenyű­göző! ök is azt mondják. Az­tán »hazamennek« a munkás- szállóba. Luthár Péter A VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárában az idén öt­millió forint megtakarítását irányozták elő a belső tarta­lékok hasznosításával, az energia hatékonyabb felhasz­nálásával és. a rezsi anyag- költségek csökkentésével. Anyagtakarékossági tervet dolgoztaik ki, amelyről Szálin­ger Ferenccel, a gyár közgaz­dasági főosztályvezetőjével beszélgettünk. — Gyártmányainkhoz im­portból származó sokféle alapanyagot használtunk. In­tézkedéseinkkel azt kívánjuk elérni, hogy ezeket hazaiak­kal helyettesítsük. Az NSZK-beli Weidmüller- céggel kötött, a tőkés export növelését célzó kooperációs szerződésünk szerint a Ka­posváron gyártott Bk típusú sorozatkapocs fémtestekhez az anyagot a tőkés fél bizto­sította volna. Elhatározásuk az, hogy ezt a Csepeli Fém­műből származó színesfém- szalaggal helyettesítik. Így 700 ezer forintot nyernek. Hasonlóképpen szerződnek egy másik céggel a mágnesen kapcsolók gyártására. A vil­lamossági gyár törekvése az, hogy a hazai szerszámgép- iparral együttműködve fej­lesszék az irányítástechnikai berendezéseket, és a külföl­dön vásárolt kapcsolók he­lyett hazai gyártmányokat al­kalmaznak. Az újfajta kap­csolók átvételével és gyártá­sával 400 ezer forint megta­karítást erbettele el. Az energiatermelő berende­zések hatékonyabb kihaszná­lásával, szervezési intézkedé­sekkel 650 ezer forint értékű energia megtakarítását terve­zik. Belső utasítás tiltja, hogy a villamos kemencéket csúcs­időben üzemeltessék. Gondot fordítanák arra, hogy a köz­ponti kazántelep olajtüzelésű kazánjainak égőit megfelelően szabályozzák, és a gazdaságos fogyasztást mérőműszerekkel is ellenőrizzék. Az öntödében a kokszot szigorúan a. techno­lógiai előírásoknak megfele­lően adagolják. Ezenkívül j olyan szállítási ütemtervet j dolgoztak ki, melynek alapján í a szállító- és az anyagmoz-1 Az energiatermelő berendezések ésszerű hasznosításával 650 ezer forintot takaríthatna u meg egy év alatt. gató gépek kapacitását jobban kihasználják, és az üzem­anyaggal az eddiginél takaré­kosabban gazdálkodjanak. Intézkedéseik közül a leg­lényegesebb az a termékszer­kezetet módosító törekvés, amellyel 800 ezer forintot ta­karíthatnak meg. Az anyag- igényes gyártmányok helyett új típusú, korszerű terméke­ket állítanak elő. A sorozat- kapcsok és a »D« rendszerű biztosítóféleségek új típusai­nak kifejlesztésén dolgoznak. A Dolgozz hibátlanul! moz­galom keretében a munkások segítségével mérik föl a hiba­forrásokat. Ezek kiküszöbölé­sére ugyancsak intézkedési tervük van. 1979-ben 400 ezer forint marad zsebben, ha ke­vesebb selejt keletkezik. A rezsianyagok — főleg a festékek és a vegyi anyagok — felhasználásának csökken­tését irányozták elő, ennek megvalósítása a festő- és a galvanizáló üzemben igényel gvártásfejlesztési intézkedé­seket. — Az ötmillió forint érté­kű anyag- és energiamegta- karítási tervünk megvalósít­ható — mondja a főosztályve­zető.. Az intézkedési, terveket ismerik a munkások. Az idei munkaVerseny-felajánlásaik e tervek minél jobb végrehaj­tásét szolgálják. G. J. 2100 hektár zöldborsó Gyengébb a mag, baj van a választékkal Még hó takarja a határt, de a gépek készen állnak már arra, hogy megkezdjék a zöld­borsó vetését a Nagyatádi Konzervgyár termeltetési kör­zetéhez tartozó gazdaságok­ban. A 2100 hektár területet előkészítették már a mag fo­gadására. A gyár ebben az évben 1000 vagon zöldborsó- konzerv elkészítésével számol. Ehhez összesen 537 vagon nyersanyagra lesz szüksége. Ennek a nagy mennyiségű Korszerűsítés 280 millióért Az idén csaknem 280 millió forintot költ a somogyi utak korszerűsítésére a KPM Ka­posvári Közúti Igazgatósága. Pécset a Balatonnal összekötő 67-es főútvonal somogyi sza­kaszának kezdetén, a simon- fai tetőn már elkészült az aszfaltszőnyeg. Az idén csak kisebb munkák maradnak hátra. A Kaposvár előtti sza­kasz mintegy három és fél ki­lométer hosszúságban kap ú.i aszfaltszőnyeget, nyolcmillió forintért. Több mint három­millió forintos költséggel egy hidat is építenek. Az üdülési szezonban kü­lönösen nehéz a közlekedés a Ba'aton-parton és elsősorban Siófok belterületén. Ez az idén sem lesz másképp an­nak ellenére, hogy ott dolgoz­nak az útépítők. Egvelőre a Tanácsba/, utca csatornáit, vezetékrendszerét építik, es azzal számolni kell, hogy erre a nyárra nem végeznek a bur­kolatépítéssel. Zamárdi és Balatonföldvár között viszont befejezik a négy nyomsávú út építését. Ez különösen azért nagy feladat, mert itt erős támfalat kell építeni, hogy a magasan levő házak az eset­leges talaj mozgással ne káro­sodjanak. Kaposváron tovább folyik az északi tehermentesítőként ismert 61-es út építése. A munka pénzügyi okok miatt áthúzódik a következő évre is. A 6-os főútvonal Barcs előtt mintegy 5 kilométeres szakaszon kap új aszfaltot. Felújítják a 68-as utat ’s Meszlegnyő, Bize, Marcali kö­zött. Tavaly elkészült Lad es Barcs között az út. Az idén itt már csak kiegészítő mun­kák vannak hátra. Ez azon­ban nem zavarja a gépjármű­vek forgalmát. Somogy új határátkelőhelye Berzencén épül. A hozzá ve­zető hét kilométer hosszú út és a négy híd tervei készül­nek, s a kivitelezést is meg­kezdik az idén. alapanyagnak a biztosítása a szerződések megkötésével kez­dődik. A munka neheze azon» ban azok aláírása után követ­kezik. A félezer vagonnál több zöldborsót 15 tsz-ben terme­lik. Az idén először kötöttek szerződést a gyárral a kapós- főiek. Mugyaratádon és So- mogysárdon a kétszereséin növelték a vetésterületet. Voy kovics István főmérnök véle­ménye szerint a talajt meg­felelően készítették elő a gaz­daságok. Most az idő jobbra fordulását várják, és akkor megkezdődhet a vetés. E mun­ka megkezdésének előfelté­tele látszólag biztosított: van vetőmag, és folyamatosan szállítják is az üzemekhez. — A vetőmag minősége — summázza tapasztalatait a fő­mérnök — sajnos az idén to­vább romlott: gyengébb a csí­raképessége, mint amilyen ta­valy volt. A Vetőmagtermalte- tő és Értékesítő Vállalat az igényelt magnak csak a 40 százalékát szállította első osz­tályú minőségben. Termelőink a vetőmag felét másodosztá­lyúként kapják meg és tíz százalékot tesz ki az úgyne­vezett súlyengedményes áru. Jó termés pedig csak jó vetőmagtól várható. — A másik gondunk folytatja a főmérnök —. hogy évek óta nem kapunk olyan választékot vetőmagból, ami­lyen kívánatos lenne. A ter­metes és a feldolgozás szá­mára az volna az ideális, na 6—8 iaj!a zöldborsót vethet­nének a gazdaságok. Az idén viszont tizenegy fajtából elé­gítették ki az igényünket. Ez a látszólag bőséges választék azonban nem biztosítja a megfelelő arányt a korai, a középkorai és a késői érésű fajták között. A gyár ter­meltetési körzetéhez tartozó gazdaságokban egyébként az idén öt új fajtával kísérle­teznek. Ezek feldolgozásával kapcsolatban nekünk nincse­nek még tapasztalataink, az idén dől el, hogy könnyebbsé­get vagy gondot okoznak maid a betakarítás során a földe­ken, vagy a gyárban a feldol­gozáskor. A gyárban — ahol még mindig tart a múlt évben termett nyersanyagok és fél­kész termékek feldolgozása — már folyik a gépek felkészí­tése az idényre. Elsőként a borsófeldolgozó gépek nagyja­vítását végzik el. Pontos ütemterv készült erre a mun­kára éppen úgy, mint a vetés és a betakarítás menetére. Ez az év úiabb lépést jeient elő­re a cukorborsó betakarításá­nak és feldolgozásának a gé­pesítésében. A borsócséplőgé- pék mellett munkába állítják az első cséplőkombájnt is. Ez az új berendezés az idén Ka­posvár környékén vizsgázik majd. A »vizsga« eredménye alapján döntenek arról, hogy a harminc cséplőgép mellett — vagy azok helyett — milyen ütemben állítják munkába az új betakarító gépeket. A főmérnök véleménye sze­rint n visszatért tcl legalább egy héttel eltolta a bnrsóvetés megkezdését. Ezt a hátrányt azonban május végéig, június eleiéig beírhatja a termé­szet. A későbbi vetés nem te- lenti azt. hogv kérőbb kezdő­dik a feldolgozás is. Dr. K. I. Épülő utak

Next

/
Oldalképek
Tartalom