Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
Közös közlemény A Portugál Köztársaság elmokénmk magyarországi hivatalos látogatásáról LóttmaA PÄTnafc, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tárná' csa elnökének meghívására Antonio dos Santos Ramalho Earns tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke 1979 március 23-a és 26-a között hivatalos látogatást tett Ma gyarországon. A Portugál Köztársaság el nőké találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. A Portugál Köztársaság elnöke és kísérete kulturális intézményeket, mezőgazdasági _ létesítményeket látogatott meg, és megismerkedett Budapest nevezetességeivel. A két államfő szívélyes légkörben, a barátság és a kölcsönös megértés szellemében mélyreható eszmecserét folytatott a magyar—portugál kapcsolatok fejlesztéséről és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. Megbeszélésre került sor — Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és Joao de Freitas Cruz, a Portugál Köztársaság külügyminisztere, valamint — dr. Bíró József, a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi minisztere és dr. Abel Repolho Correia, a Portugál Köztársaság kereskedelmi és idegenforgalmi minisztere között A látogatás során aláírták a két ország konzuli egyezményét és kereskedelmi hajózási megállapodását A megbeszéléseken megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai bővülnek, az együttműködés több területen erősödik. Ehhez hozzájárulnak az 1974 óta aláírt kétoldalú megállapodások és az ezek nyomán kiépült sokoldalú kapcsolatok. A felek egyetértettek abban, hogy az elért eredmények mellett számos lehetőség van még az együttműködés elmélyítésére. Kifejezték szándékukat, hogy folytatják erőfeszítéseiket a kapcsolatok minden téren történő továbbfejlesztésére, ami megfelel a Magyar Népköztársaság és a Portugál Köztársaság érdekeinek, és hozzájárul az európai biztonság és együttműködés megszilárdításához is. Nagy figyelmet szentelték a magyar—portugál gazdasági kapcsolatok vizsgálatának. Célul tűzték ki a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozott bővítését. A felek eszmecserét folytattak a magyar—portugál kulturális, műszaki és tudományos kapcsolatokról. Azt kívánják, hogy az együttműködés ezeken a területeket is továbbfej lód jék. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere középpontjában az enyhülés, a leszerelés, az európai biztonság és együttműködés kérdései állottak — hangzik egyebek között a közlemény, majd így folytatódik: Losoncai Pál és Antonio dos leges fontosságot tulajdonított az enyhülési folyamat következetes továbbvitelének, hangsúlyozva, hogy a politikai enyhülést megfelelő intézkedéseknek kell kísérnie katonai téren. Meggyőződésük, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű alternatívája, s a leszerelés útján való előrehaladás minden ország közös érdeke. Ezért szükségesnek tartják áz enyhülés útjában álló akadályok leküzdését, a világ különböző pontjain létező válsággócok megszüntetését. Elítélték az erőszak alkalmazását az államok közötti viták rendezéseben. Kijelentették, hogy országaik a jövőben is hozzá kívánnak járulni a béke megvédéséhez, az enyhülési folyamat elmélyítéséhez. A feleket mélyen aggasztja a fegyverkezési hajsza folytatása. Nagy fontosságot tulajdonítanak a leszerelésre irányuló erőfeszítések fokozásának, a biztonság megerősítésének Európában és az egész világon. Hangsúlyozták az általános és teljes leszerelés szükségességét, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. A két fél úgy véli, hogy a leszerelési világértekezlet ösz- szehívása megfelelő előkészítéssel, arra alkalmas időpontban — valamennyi nukleáris hatalom részvételével — pozitív hozzájárulást jelentene a leszerelés ügyéhez. Losonczi Pál és Antonio dos Santos Ramalho Eanes hangsúlyozta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségét. Az 1980. évi madridi találkozótól azt várják, hogy konstruktív szellemben mozdítsa elő az európai biztonság és együttműködés megszilárdítását, beleértve a leszerelés területét is, A két elnök aláhúzta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetére fontos szerep hárul a nemzetközi viták és konfliktusok békés megoldásában. Támogatják az ENSZ alapokmányának elvett és céljait va larnint a világszervezet hatékonyságának fokozását a bek* és a biztonság megszilárdításában, az államok együttműködésének fejlesztésében. A két fél véleménycserét folytatott a közel-keleti helyzetről. Ismételten megerősítették: a konfliktus igazságé* és tartós rendezésének előfeltétele, hogy Izrael kivonuljon az 1967-ben elfoglalt arat területekről, a Palesztinái arat nép szabadon gyakorolhassa törvényes jogait, beleértve a saját állam alapításához való jogot, valamint azt, hogy szavatolják a térség valamennyi államának szuverenitását és független létezését biztonságos és elismert határok között. A két fél aggodalmát fejezte ki az afrikai földrészen meglévő feszültség-gócokkal kapcsolatban. Elítélték a faji megkülönböztetés minden formáját, és egyetértettek az apartheid mielőbbi felszámolásának szükségességében az egész kontinensen. A két elnök teljes elégedettségét fejezte ki a látogatás eredményeivel kapcsolatban. Örömmel nyugtázták, hogy a két ország véleménye számos kérdésben hasonló vagy közel áll egymáshoz Meggyőződésük,, hogy tárgyalásaik jelentősen hozzájárultak a magyar—portugál barátság erősítéséhez és új távlatokat nyitottak a két ország kapcsolatainak szélesítése előtt. Antomio dós Santos Ramalho Eanes tábornok, a Portugál Köztársaság elnöke őszinte köszönetét fejezte ki a szívélyes vendéglátásért, és hivatalos portugáliai látogatásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Gromito befejezte damaszkuszi tárgyalásait Andrej Gromi/oo, az S2KP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter a Sririal Arab Köztársaságban tett rövid látogatásának befejeztével hétfőin visszautazott a Szovjetunióba. Ezt megelőzően került sor Damaszkuszba n Andrej Gro- miko és Hafez Asszad szíriai államfő harmadik megbeszélésére. Ezen a teljes egyetértés légkörében folytatták a Közel-Keleten kialakult helyzettel, valamint a szovjet— sziriai együttműködéssel kapcsolatos kérdések megvitatását. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, aki rövid baráti látogatást tett á Szíriái Arab Köztársaságban, hétfőn visz- szaérkezett Moszkvába, Francia járási választások Előre tört a baloldal Pártjainak politikai megosztottsága ellenére egyértel mű sikert ért el a francia járási választásokon a francia baloldal: a vasárnap megtartott második fordulóban kitűnt, hogy a szocialista, kommunista és baloldali radikális szavazók választási összefogása igen hatékony volt A 99 francia megye közül hét-nyolcban a baloldal javára változott meg a többség, s így a megyéknek mintegy a felét szerdától — amikor megválasztják a megyei főtanácsok elnökeit — a baloldal fogja kormányozni. Iráni események, nyilatkozatok (Folytatás az 1. oldalról) A dokumentum végezetül leszögezte: az iráni forradalmi kormány minden lehetőséget megragad a palesztinok igaz ügyének és harcának támogatására. A március 30-ra kitűzött népszavazás közeledtével hétfőn közleményt bocsátott ki az iszlám forradalmi tanács központi bizottsága. A közlemény felszólította országszerte a forradalmi bizottságokat, hogy működjenek együtt á referendum lebonyolítását felügyelő bizottsággal, és ne akadályozzák annak tevékenységét. Emlékezetes, hogy a forradalmi bizottságok ellen sok panasz merült föl. mert egészen Khomeini ajatollah figyelmeztetéséig sokszor önkényesen, »párhuzamos kormányként* tevékenykedtek. Az említett közleményből ugyanakkor most először tűnik ki, hogy a hatóságok feltehetőleg országos hatáskörű bizottságot neveztek ki a népszavazás menetének ellenőrzésére. Ismét az iszlám köztársaság érdekében hallatta a szavát Shariat Madari, az ország e-gvik legtekintélyesebb vallási vezetője. A Khomeinihez hasonlóan Qomban élő főpap a rádióban elhangzott nyilatkozatában kijelentette: »az irániak nemzeti és vallási kötelessége, hogy részt vegyenek a politikai életben«, és felszólította őket, hogy szavazzanak az iszlám köztársaságra, t Tegnap este aláírták a szerződést Szadat—Begin alku Washingtonban Washingtonban hétfőn — magyar idő szerint az esti óráikban — Begin izraeli kormányfő és Szadat egyiptomi eLnök békeszerződést íra alá. A szerződést, a kiegészítő, részben katonai jellegű okA Kapósra érői Építőipari Szövetkezet az alábbi elfekvő anyagait kínaija cladasra: 200 in2 színes drótbetétes üveg 400 db termolor kéményeiéin 30 db G-50-44 J. vb-gerenda 500 m2 lényes dekorit lemez 20-30-as szalagfűrész 96 db 90x210es Hm. bev. tokos teleajtó Telefon: Kaposvár 13-176 és 13-861 (41404) Hiányokat, emlékiratokat aláírta Carter amerikai elnök is. A rendkívüli amerikai erőfeszítések eredményeként létrejött megállapodás lényege, hogy a kairói vezetés elismeri Izraellel fölveszi a diplomáciai, gazdasági és egyéb kapcsolatokat* Izrael viszonzásul — három éven belül — visszaadja Egyiptomnak az 1967-ben elfoglalt Sinai-félszigetet. A -különmegállapodás pusztán a Sinai-terü l étről intézked ik, s megoldatlanul hagyja a közel-keleti válság lényegét: a palesztin kérdésit. Az egyiptomi elnök elfogadta azt az izraeli—amerikai álláspontot, hogy egyes megszállt arab területek (Cisz- jordánia, az Egyiptomhoz tartozó gazai övezet.) »önkormányzatáról* késóbbi időpontban kezdődjenek tárgyalások. Az izraeli kormány — hallgatólagos amerikai támogatással — világosan leszögezte. hogy hallani sem akar valódi palesztin önrendelkezésről. önálló állami egység felállításáról. A lényegében a sok éves izraeli igényeket megtestesítő megállapodás fejében Szadat elnök szinte semmit nem kap: ar. eddigi évi egvmilliárd dolláros amerikai gazdasági se- | gélyt csak további 500 millióval told iák meg a következő három évben. A megállapodás eerértelmű nyertese Izrael: a legnagyobb lélekszámú arab ország kiiktatásával. — legalábbis időlegesen — megszilárdulhat az izraeli megszállás az elfoglalt területeken. A nyolcmil- liand dollar értékű amerikai hadianyag mellé, amelyet Izrael 1973 óta kapott, Washington további hárommilliárdos katonai és gazdasági segélyt nyújt. A hétfőn aláírt megállapodás szerint egy hónapon belül meg kell kezdeni a tárgyalásokat a megszállt arab területek »önigazgatásáról«. Begin izraeli kormányfő még a napokban is sietett leszögezni: nem csupán egy palesztin állam felállításáról nem lehet szó, de Izrael ragaszkodik «hihoz, hogy a megszállt területeken már meglevő 77 mellé további településeket is állítson föl. »Békeszerződés ez — béke nélkül«, állapította meg James Abourezk, a neves demokrata párti politikus, aki novemberig a szenátus tagja volt. A vasárnapi The Washington Postban leszögezte: Izrael időt vásárolt, s ezt mások fizetik meg. — »Egyiptom szinte mindent feladott, s veszélyesen megbomlott a térség ewensűlva. Nem lesz béke, csak tovább szenvednek maid a menekültek milliói, s ösztönzést kan a terror: 7.01 us. amelyet, aztán kegyesen elítélnek azok, akik valójában felelősek érte*. • t Sajtócézár, náci múlttal A felvilágosodás, a jog, az ésszerűség, a demosraaiitqia vélemény pluralizmus nazaja — ezeK a Köznelyei ei- nuk a nag/vüag« koziudaia- LkiU Franciaországiul. jNem is me&aiapozaúauui, hiszen Voltaire, Diaerov a nagy francia forradalom es löió, a párizsi Konunun es az első népfront tapasztalatai nélkül angna aianuinatott volna ki Darnol is a moaern ponuiúdi kozgoudoikodas. Létezik azonnan egy masia Franciaország is: a fajüldöző Uooineáu-e, a Ureyíus- ugye es mas antiszemita peresé, a megszálló nemet tasisziaicnal egyutbnunuuo vicnyi kormányé. Ertneto, hogy a nemzeti múnjüxra olyannyira Itauzke gallok ez utouüivai nem szívesen büszkélkednek. Egyre több jel mutat azonban arra, hogy a felvilágosodás hazajaban ismét tért houit a sovinizmus,, egyre u>bo volt náci koiia boráns nyilváníthatja véleményét a sajtóban, sőt, azt sem nehéz bizonyítani, hogy a hivatalos hatalom — bar szavakoan elzárkózik a nacionalizmus ujjáéleaesétől — valójaoan az igen erős baloldali mozgalmak ellen használja »ütőkártyaként« Petain marsall egykori híveit Így történt ez ősszel, amikor a párizsi L’ Express munkatársa terjedelmes interjút készített Louis Dar- q uier de PeUepoix-val, a Madridban élő nyolc vanesz- tendós1 »francia Eichmann- nal, aki a második világháború idején 75 ezer zsidó honfitársát küldte gázikam- raba. A nagy jobboldali lapok akikor — »lemosni igyekezvén a L’ Express szerkesztőség e által őszintén és a leLkiismeretvízsigáíat szándékával kiteregetett ügyet — azt írták: a kollaborans magatartás »nem volt jellemző« a háború idején, a francia nép »kételkedés nélkül támogatta de Gaule tábornok mozgalmát, vagy a kommunisták által vezetett ellenállást, a maquis-t.« Sőt az Aurore a demokráciát féltő tömegeket is igyekezett megny ugtatni: »Államigazgatásunkban nem vesznek, nem vehetnek részt volt nácik.* Az Aurore kommentátora valószínűleg maga sem tudta még, hogy ő — és valamennyi kollegája — egy volt fasiszta »magánpénztárából* kapja a fizetését. Csak hónapokkal a Darquier-eset után robbant ugyanis az a politikai bomba, amely a demokratikus francia sajtóról kreált illűzióvárat egy pillanat alatt romba döntötte. A hamburgi Die Zeitben majd a világ csaknem valamennyi mértékadó politikai orgánumában megjelent a szenzációs leleplezés: Robert Hersant, tizenhárom napilap — köztük az Aurore, a Le Figaro, a France- Soir, a Le Párisién Liberé — ezenkívül két tucatnyi hetilap és folyóirat tulajdonosa — fasiszta kollaborans. Akárcsak nyugatnémet saj- tómágnás-hasonmása, Axel Cesar Springer, a Die Welt, a Bild-Zeitung, a Bild am Sonntag gazdája ... Dokumentumok bizonyítják: Hersant, a középszerű kis zsumalista úgy tört utat magának a második világháború idején a sajtó »felsőbb régiójába«, hogy munkát vállalt a németek »Propaganda-Ab teil un g«-nak nevezet »agymosó« alakulatában, s ezért cserébe engedélyt kapott az Ifjú Front című fel,fasiszta újság létrehozására. Talán módosítja némelyest a harmincöt esztendővel ezelőtti Franciaországról alkotott képünket, ha megtudjuk: Hersant busás nyereségre tett szert a szennylapocska kiadásával. Ebből az összegből hozhatta létre 1945 után A Jó Konyha és Az ön Kötött Ruhái című látványosan illusztrált magazinokat., majd erről az alapról indulva zsebelt be fantasztikus vagyont az 1950-től megjelentetett Autó- Journallal. Ez a sötét múltú szélhámos ma a jobboldali :— felig meddig a hivatalos — sajtó korlátlan hatalmú diktátora, a Gaulle-ista párt elnökének Jacques Chiracnak benső barátja és meghitt üzletfele... És a hajdan szellemes, vitatkozókedvéről nevezetes, brilliáns stílusával kiemelkedő francia polgári sajtónak ez a hóhéra »politikai igazgatóként« személyesen vigyáz az irányvonal »tisztaságára«, szerkesztőinek és újságíróinak egy leheletnyi »kilengést« sem engedélyezve. Bekebelezései nyomán ugyan számos nézeteltérése akadt a sajtó »profi« munkatársaival, sztrájkokkal kellett megküzdenie, s bele kellett törődnie. hogy a tehetséges munkatársak egyre-másra hagyják el »hirodalmát*. Ám — látszólag — mégis ő győzött A szabad gondolat, az olvasmányos stílus hiányát nyomdatechnikai újításokkal pótolta, s az elegancia csábereje nem maradt hatástalan bizonyos olvasói rétegekre —, így a péidány&zám ugrásszerűen megnőtt. íme, a sajtószabadság elsorvasztásának klasszikus modellje, amelynél szemléletesebbet aligha lelhetnénk az utóbbi évtizedek sajtótörténetében. Hersant célja természetesen a tömeg »apolitikussá« tétele, a lelező társadalmi hierarchiába való integrálás, ennek legcélszerűbb módja pedig nyilvánvalóan a dörzsöl ten »eladott« reklám, a pletyka, az ismert színésznők, sportolók, filmcsillagok, arisztokraták magánéletének — pénzügyeinek, szexuális »félrelépéseinek«, sőt betegségeinek — »szellőztetése«, és a bűnügyi riport Újságjaikban — így az egykori liberális Zolának a Dreyfus- ügyben írt híres kiáltványát, a J’ accuse-t Is közlő Auro- re-ban — rohamosan csökken az elemző igényű publicisztikai írások, leleplező és elgondolkodtató riportok, tárgyilagos külpolitikai háttéranyagok száma, s erősen romlott a minőségük is. A tizenhárom milliós példány- számú napilap, a kilenc hetilap és a tíz szabadidő-magazin így válthatott a politikai finomságokban járatlan olvasói rétegek integrálásának eszközévé. A sajtó uniformizálásához, reklámeszközzé változtatásához Hersantnak megfelelő »szakemberekre« is szüksége van: természetesen elfogulatlan jobboldali, olykor fasisz- toid nézeteket hirdető zsurnalisztákra. Jellemzésül álljon itt Louis Pauwels-nek, a Le Figaro főszerkesztőjének egyik — kétmillió példányban közzétett! — önvallomása. »A franciák nem kérnek az egyenlőségből- Az emberek nem egyenlőek, a biológiai átöröklés határozza meg életpályájukat.» Mintha Gobineau száz éve készített antiszemita förmedvényeit olvasnánk. És hasonló részleteket idézhetnénk Alain Griotteraynek,, a volt porszívókereskedőnek, vagy Alain de Benoit-nak, az Europa-Action című vadul fajvédő sajtóorgánum egykori munkatársának cikkei bőit ők is Hersant szócsövei a Le Figaro szerkesztőségében. S ugyanilyen színvonalú, elvakultan jobboldali és szélsőségesen antikommunista — sőt: antiszocialista — eszmefuttatásokat böngészhetünk Hersant legújabb, másfélmillió példányban megjelenő »bulvárlapjában«, a Le Figaro Magazine-ben. Persze a fák nem nőnek az égig, s különösen nem abban a Franciaországban, ahol a lakosságnak kis híján ötven százaléka meg- győződóses baloldali. Ezért törhetett bele a volt náci kollaboráns »bicskája« néhány hete a Le Monde-ba, a baloldali polgári értelmiség kitűnő napilapjába, amely Hersant gyűjteményének legékesebb darabja lehetett volna. És — a Le Monde-on kívül — biztosan »állnak« még a haladó erők olyan sajtóbástyái, mint a L’ Híjmanité, a Le Nouvel Observateur, a Le M$tin, és a Quotidien de Paris. Lengyel András
