Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
Műszakváltás előtt félórával A gyerekek először furcsállják Üvegeznek a műhelycsarnokban. A termelésirányítók kuckóin a tejüveget átlátszóra cserélik. — Ilyen apróságoktól is függ a munka — mondja Horváth Sándor, a Danuvia nagyatádi gyárának termelésvezetője. — Ki lehet látni majd, rögtön észrevesszük, ha valaki áll. — Be is lehet látni. — Be is. A csarnokban tiszta a hadrend. Utak, gépek Jól átlátható az egész. Fél kettő van. Ha jól számolom, hárman dolgoznak Ök viszont serényen. — Sok gépnél senki sincs, sok gépnél már csak üldögélnek. — Többhöz nincs ember, né- hányan már leálltak. Háromnegyed kettőkor kellene, hivatalosan ... — Tarnóczi Gyula tanműhelyvezető még egy halvány mosolyt fűz a dologhoz. — A „gyerekei” mit szólnak ehhez? — A tanműhelyben kötöt- tebb napirendhez szoktatjuk őket. Itt először furcsállják. Harmadévesen már szakmunkás mellett dolgoznak, jó szakmunkás mellett De látnak mást is. Vincze Tibor harmadéves: — A melóétól függ, hogy mennyivel rövidíti le a munkaidőt Van még néhány alacsonyabb norma, ha megcsinálta, már nem hajt * Takács Imre, szántén végzős tanuló: — Persze olyan is van, aki bejön kettőkor, ott van a gép mellett aztán nincs anyag, nem kapja meg a munkát... Szóval mehetne ütemesebben. — Jíem húzzák meg a fülüket ha ezt leírjuk? — Azért mondtuk el, mert vállaljuk is a felelősséget Pál György esztergályos háromnegyedkor kezd takarítani, azaz hajszálpontosan betartja a szabályt — Adminisztrálok még, beírom a munkát. A társam Itt találja a dolgokat rögtön folytathatja. Ha összeszoktak a váltótársak, megy ez. Nyolc órát különben is itt kell lenni, minek álldogáljon az ember? — És az a társa, aki már húsz perce semmit sem csinál? — Embere válogatja. Meg nem mindig tőlünk függ. — Anyag? — Az, Hát ez tömőn". Mellettünk még zúg egy gép. Csodálkozva nézzük a gazdáját Ö is csodálkozva néz vissza, hogy min csodálkozunk. Valahol egy zsebrádió szól: .. mindenki másként csinálja .. Két óra tíz, Két gép már megy is. Pál György társa úgy váltott mintha versenyezne. — Általában ilyen minden váltás. Mit tagadjuk. Épp ma beszélgettünk a művezetőkkel, hogy tartsanak nagyobb fegyelmet — mondja Horváth Sándor köntörfalazás nélkül. — Ügy hallottam, a nagyatádi gyáron kívülálló okok miatt is akadozik néha a mun- ka. — Először a saját portánkon söprűnk. — Mégis, hogyan indult ez az év? — Hát... Most január végén már kapunk anyagot — Akkor jogos a dolog. Évváltás, egy hónap csúszás nagyban. Műszsakváltás, jél óra csúszás kicsiben. — Majdnem így van.’ Gerber Endre igazgató lakonikusan: — Tudom, hogy így van. Mindig azt mondom: akkor lehet fegyelmet követelni, ha ellátom munkával az embereket. A gyárban senki sem volt boldog, amikor a műszakváltásról beszéltünk. Megértem. Vegyes a kép. És sovány vigasz, hogy van ennél rosszabb is. A legkegyetlenebb érzés — senki sem mondta ki így, de a szavak közt ott volt — az. amikor nem a nagyatádiaktól függ, hogy egy-egy hibát kijavítanak-e. MUSZAKVÁLTÁS Sötétkék ujjakkal Kis sárga kocsikon tornyosulnak a kék nadrágok. Marcaliban vagyunk, a Május 1. Ruhagyár üzemében. A nagyterem ajtaján egymás után lépnek be a lányok, asszonyok. Elsőnek Meiszte- rics Béláné érkezik. Háromnegyed kettő múlt. A fal mellett álló fémpolcra teszi a táskáját, a gépéhez sétál, és a mennyezetről lógó kampóról leakaszt egy vékony, fekete csövet. Nagy sistergéssel, sűrített levegővel tisztítja ki a varrógépet. Három orsóról egyenként fűzi tűbe a sárga cérnát. Nem így kezdik az Itt dolgozók a munkát. Meisztericsné gépe délelőtt elromlott, s aki ezen dolgozott, a javítás után már nem ült vissza. Két óra előtt pontosan öt perccel Csináth Anna átadja gépét váltótársának. Nemes Máténé már jó ideje ott áll a háta mögött és amíg Anna az utolsó két nadrággal is végez, néhány szót váltanak, A délelőtt dolgozó munikásnő nagyot nyújtózva ugrik föl a székről, és a polchoz sétál. Karjára akasztja táskáját, és két lánnyal beszélgetni kezd. — Ma nem volt valami jó napom. Csak a magyar normát tudtam megcsinálni. — Mit jelent ez? — ötszáztizenhét nadrág szárának a befejezését. Az amerikai norma szerint nvolc- száznyolcvannyolccal kellett volna végezni. Ma szaggatott, kihagyott a gépem. Meg aztán más műveletet is csináltam. Reteszeltem. Vagyis a zsebeket, a slicceket erősítettem. Gyors fejszámolás: —' Ma 117 forint 18 fillér jár a normára, a reteszelés darabja 20,6 fillér. Közben a váltótárs már kitisztította a gépet, be is olajozta, és folytatja ott, ahol Anna abbahagyta. A gépe mellett álló egyik sárga kocsiról fölveszi a következő nadrágot, két illesztés, két mozdulat, és máris a másik kocsin a fölhajtott nadrág. Néhány sárga köpenyes lány — ókét asszisztenseknek nevezik — arra ügyel, hogy minden gép mellett állandóan ott legyen a megmunkálandó darab. Ez abból áll, hogy az előkészítőből behozzák az anyagokat, a kellékeket, az első gépnél kézre adják. Innen azután a munkásnők gurítják tovább a kiskocsit. Anna — miközben a mosdóba igyekszik — elmeséli, hogy dolgozott a régi szalagon is. — Akkor az volt a szokás, hogy műszak elején és végén pakolódtunk. Elvágtuk a cérnát, el is zártuk, ládában félretettük azt a ruhát, amelyiknek a varrását valahol félbehagytuk; másnap ugyanazzal folytattuk. Most ahol az egyik műszak munkása abbahagyja, ott folytatja a másik. Egy kocsiban ötven nadrág van. Böröcz Gyuláné zsebvég- reteszelő elszámolási lapja egy húszdarabos csomag bejegyzésével kezdődik. Ez azt jelenti, hogy amikor reggel leült a gépe mellé, akkor egy olyan kocsi volt a keze ügyében, amelyikből harminc nadrágot az előző műszak dolgozója már megvarrt — Annak Is megvan az előnye — mondja Csináth Anna —, hogy mindig az tisztítja a gépet aki átveszi. Odafigyel, mert neki lesz könnyebb a munkája. Közben a mosdósort körbeálló lányok közé áll Az ő kezéről is csorogni kezd a kék víz. Az indigófestékes farmertől sötétkék ujjai világosodnak a különleges tisztítószertől. Azután futás az öltözőbe, ahol már kikészítették a ruhákat és aki kért annak kávét Is főztek. — Nem zuhanyozunk ;— mondják —, nehogy lekössük a buszunkat Legtöbben vidékre, a környező falvakba megyünk. Beakasztják a köpenyt a szekrénybe, elteszik a kényelmes cipőt A kijáratnál szétnyitják a táskájukat Mutatják a portásnőnek, hogy ebben csak a személyes holmijuk van. f « Nem késett senki „Melegen” jobb, mint szakaszosan A Kaposvári Ruhagyár délutáni műszakváltásánál háromszázötvenen hagyják abba, s ugyanennyien kezdik el a munkát. A gyár három egységében — a szabászaton, az ifjúsági szalagon és az elő- gyártóknál — melegváltás van. Ennek előnyeiről a szakaszos váltással szemben Szép László üzemmérnök tájékoztatott — A folyamatos váltás előnye az, hogy egy-két száza* lékkai emelkedik a termelékenység. Célunk, hogy minél több egységünknél megszervezhessük ezt. Ennek előfeltétele azonban a gyártáselőkészítés átszervezése, a profil- tisztítás, a tipizálás, a szabványosítás. Mindez nemcsak a gyár szándékától, hanem a megrendelők igényeitől is függ. Az idén már előbbre léphetünk a befejező részlegnél: bevezethetjük a folyamatos váltást... A folyamatos váltás előnye hogy kisebb a készlet a szalagon, és rövidebb idő alatt készül el a termék. Kevesebb helyet foglal el a befejezetlen termék, nincs szükség az ötnyolc perces ki- és becsoma- golási időre. Az is igaz; hogy a hibákra jobban oda kell figyelni, mert utólag elég nehéz kideríteni, hogy ki volt a felelős. Rónai Zoltán, az Ifjúsági szalag délelőtti, műszakjának művezetője megvárta, amíg a délutánosok munkába állnak. A délelőtt első felében bébikabátokat készítettek. Később hozzáfogtak — bérmunkában — egy NSZK-beli cég részére a dzsekik gyártásához. Ezt folytatják a délutánosok. — Az új feladatra való átállás ellenére néhány perc alatt megtörtént a váltás — mondta Vörös József főművezető. — A gépek rendben vannak, anyag is van... Az új modellre való átállás miatt a dolgozók már öt perccel kettő előtt bejöttek, hogy átvegyék a munkát Kosztolánczi Jánosné Is egyike volt a korábban kezdőknek: — Ilyenkor minden fontos tudnivalót átad az ember a váltójának. Ha a géppel valami baj van, arra is fölhívjuk egymás figyelmét Én Horváth Gyulánét váltottam. Mindent elmondott, amit dél» előtt végeztek, és amit az új fazonról tudni kell — tájékoztatott Czár Lászlóné. — Semmi sem akadályozott abban, hogy műszak kezdéskor hozzálássak a munkámhoz. A szabászaton minden műszakban négy ember dolgozik egy csoportban, s a munkát együtt számolják el. Vagyis a délelőttösöknek is érdekük, hogy megkönnyítsék a délután kettőkor kezdők dolgát A 11-es szalagon szakaszos váltással kezdett a délutános műszak, ami azt jelenti: hasonló jellegű, de mégis más munkát végeznek. Kéri József művezető és Varga Jánosné varrónő szerint csak néhány percet vett igénybe az átrendezés. A szakaszos váltásnál — ha csak néhány percre Is — áll a termelés addig, amíg a műszak elcsomagolja, illetve előveszi az anyagot — ezért fontos a folyamatos váltás megszervezése. 799 pontosan érkezett Nyolcszázan kezdték meg ■ délutáni műszakot a kaposvári elektroncsőgyárban. A helyi járatú autóbuszok negyed kettőtől folyamatosan szállították a városból az utasokat, de úgy látszik, az új menetrend alapján sem lett zavarmentes a közlekedés. A Május 1. utcai megállóban csak egyetlen asz- szony tudta fölpréselni magát a 8/Y jelzésű buszra. A gyár folyosóin szokatlanul nagy a nyüzsgés. Szüntelenül cseng a blokkolóóra, az érkezők első útja ide vezet Utána lehet még egy kis időt szakítani a csevegésre, az ismerősök fölkeresésére. A rács gyártó üzemrészben alig lehet észrevenni, hogy váltáshoz készülődnek. Háromnegyed kettő múlt s még mindenki a munkapad fölé hajolva dolgozik. Egyetlen fehér köpenyes fiatal lányt látok, aki tétlenül üldögél a gépe előtt —* Mindig korábban abbahagyja? Bank Mária kiigazít — Korábban kezdem. Én már a délutános műszakhoz tartozom. Csak a kolléganőmet várom, hogy kivegye a gépből a formázóblokkot Délután ugyanis másfajta rácsokat készítek. Király Lászlóné csoportvezetőnek ilyenkor van a legtöbb dolga: feladata az, hogy a váltás zökkenőmentes legyen. Elő kell készíteni az anyagot a műszerészekkel át kell állíttatni néhány gépet hogy ne legyen semmi akadálya a foiya— Milyen kapcsolat van a két műszak csoportvezetője között? — Előbb jövünk be és később távozunk, mint a többiek, hogy közösen oldjuk meg a váltáskor felmerülő gondokat Ha például holnap reggel olyan anyagra lesz szükségem, amely ma délután érkezik a gyárba, megkérem a kollégámat, hogy vételezze föl helyettem, és hozza be a kéziraktárba. Legközelebb én segítek neki hasonló módon. Két óra nyolc pere. A beszélgetés alatt szinte észrevétlenül cserélődtek ki az arcok, a szerelőcsarnokban nem állt le egy pillanatra sem a munka. Tóth Lászlóné előtt egy csomó, parányi létrához hasonló rács hever. — Hány készült el eddig? — Hetven darab. — Meglesz a norma? — Igen. Gyakorlott kézzel nem okoz nehézséget, de nem nagyon lehet lazítani. — Mondja el, mit csinált; mióta bejött a gyárba? — Az egy óra huszonötös busszal érkeztem, átöltöztem, megittam egy kávét. Mire leértem az üzembe, jócskán elmúlt háromnegyed kettő. Az anyag már ide volt készítve, úgyhogy kettőkor kezdeni tudtam. — Nem előbb? — Nem, pontosan kettőkor. A sajtoló üzemrészben negyvenkét présgép dübörögne — ha valamennyi működne. Most azonban kevesebb dolgozik, néhánynak a' gazdája hiányzik, néhány gép pedig javításra vár. Az egyiken a szerelő éppen bütyköl valamit. Kezelője mellette üldögél. — A délelőttösök szerint állítólag még jó volt, de én nem tudtam indulni vele — mondja Hosszú Lászlóné. — Sajnos elég gyakran előfordul, hogy alkatrésztörés vagy anyaghiány miatt nem tudunk pontosan kezdeni. Húsz perce állok, ez alatt háromezer alkatrészt tudtam volna gyártani. Ez azért is rossz, mert csoportbérezésben részesülünk, így az egész brigád megérzi a kiesést. — A váltótársával nem beszélt? — Art sem tudom, ld az Tegnap például öt gépen dolgoztam, mire lejárt a nyolcórás műszak. öt perccel fél három előtt a kijáratnál már csak néhány kifelé igyekvőt lehet látni. Az utolsó autóbusz majdnem üresen megy be a városba. A portás nénitől megkérdezem, hányán késtek el ma? — Csupán egyetlen ember, ő is a vidéki busz késése miatt — válaszolja. Egy óra írtán már folyamatosan érkeznek a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárába a délutános műszak dolgozói. — Kétszázötven munkásunk lesz a délutáni műszakban — mondta Veress Zoltán gyárrészlegvezető. — A különböző gépeken dolgozókon kívül azokba szakemberek is benne vannak ebben a létszámban, akik tevékenységükkel valamilyen formában hozzájárulnak ahhoz, hogy a 14 000 kilogramm fonalat a délutános műszak feldolgozhassa. Az orsózóüzemben a műszakot Gelicz Józsefné veszi át délelőttös társától, ellenőrzi a gépek állapotát, a folyamatos munkához szükséges tartalék alapanyagot, a segédeszközöket, Mindent rendben talál. Tíz perc múlva két óra lesz, mikor a tizenkét gép közül tíz mellett már ott állnak a délutánosok, és kezdik a munkát a fonónők. — Sajnos, az üzem 2500 kilogrammos termelését létszámhiány miatt — többen szabadságon vannak — nem tudom biztosítani. Egy dolgozót a hüvelyezőgépre kellett helyezni, az ő termelése most kiesik —- mondja Gelicz Józsefné. Nyolc éve művezető, tizennyolc esztendeje dolgozik már a gyárban. A váltáskor egy pillanatra sem állnak le a gépek a gyűrűsfonóban. Varga Ferenc művezetőnek nem könnyű a dolga, amíg a földszintet, az első, a második emeletet végigjárja. Meggyőződik arról, hogy beérkezett-e a 116 fonónő. Ök összesen 227 gép kiszolgálásáról gondoskodnak a következő nyolc órában. A másodikon kis csoport várja a művezetőt: az előmun- kások. Katonás, gyors eligazítás következik. — A termelés nem érte e! az utóbbi napokban a 95 százalékot. Sok volt az együttes gépállás, kérem, tegyék a le- szedők munkáját szervezettebbé, segítsenek egymásnak azért, hogy csökkenjen az állás. növekedjen a termelés. A munkatársak a határozott, rövid mondatokból is értenek. Kijelöli egy asszony munkahelyét. aki családi okok miatt kettős műszakban dolgozik. Jut ideje arra is, hogy a táppénzes papírral várakozótól megkérdezze, hogyan érzi magát, aztán »-gyógyuljon meg mielőbb« — kívánsággal búcsúzik tőle. — Szerencsés napunk van. nincs hiányzó — mondja. Az is előfordul, hogy váratlan betegség miatt üresen marad több gép. Ilyenkor ott vannak a szocialista brigádok. Az ezekben dolgozó fonónők az előírtnál több gépet is vállalnak, így pótolják hiányzó társaik munkáját. Két óra .van. A hatalmas gyárban — az előfonó-, a kártoló-, a tisztító-, a gyűrűsfonó- és az orsózóüzemben Változatlan zúgással dolgoznak a gépek. Közben azonban lezajlott a műszakváltás. A portán mondják: — Egyetlen hiányzó sincs. Késve sem érkezett senki. A textilművek tegnapi délutános műszakjába mindenki pontosan beérkezett. Korábban a legtöbben a délutános műszakból hiányoztak. Itt volt a legtöbb beteg, a szabadság, az igazolatlanul vagy igazoltan távollevő. A műszakpótlék bevezetése óta bérük 20 százalékát kapják a délutánosok.
