Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

Környezetvédelem,termeszetvedelee A MÉlI'be vitt mii Bt 0 « emberi környezet fo­kozódó romlása, a ter­mészeti körfolyamatok egyensúlyának várható fel­bomlása ma egyre jobban ag­gasztja a közvéleményt A környezet és a természet irán­ti érdeklődés gyorsan terjed Napjainkban túl sok a riasztó példa ahhoz, hogy az eddig közömbösökkel is megértesse: a változások jelenlegi irányát — a természeti környezet gyors pusztulását — meg kell állítani. Amióta munkát végez az ember, alakítja, változtatja környezetét Főszereplője mindannak, ami a világban lejátszódik. Természetesen munkával lehet megoldani, a környezetvédelmi feladatokat is. E munka átfogja a mai vi­lág széles körű, szerteágazó gazdasági kapcsolatait és fel­használja a modem gazdasá­gok erőforrásait, magas szin­tű technikai lehetőségeit Ebben az összetett folya­matban azonban el kell vá­lasztanunk a természet- és a környezetvédelem fogalmát. A természetvédelem jóval ré­gebbi keletű, térben kifejezve viszont lényegesen szűkebb kiterjedésű, mint a környezet­védelem. A természetvédelem több mint százéves fogalom és tevékenység. Értelmezését hosszú ideig leszűkítették egyes növény- és állatfajok, kisebb területek védelmére. A természetvédelem a tech­nika! fejlődés felgyorsulásával terjedt ki az ember, a tár­sadalom természetes környe­zetére. Tájak, tájrészek táj­képi megjelenésének, ökológiai viszonyainak fenntartása, a a természetes alkotóelemek (növény- és állatvilág, tiszta levegő és a csend megőrzé­se), a társadalom számára szükséges felüdülést, üdülést és gyógyulást biztosító termé­szetes környezet megóvása — ez a természetvédelem. Ki kell küszöbölni minden olyan káros hatást, mely a termé­szeti értékek tájképi megje­lenését, az ökológiai viszonyok megváltozását okozza, a vize­ket és a levegőt szennyezi és a csendet megszünteti. A természetes környezet minden elemét védeni kell a káros hatásoktól. A természetvédelem tehát koncentrált környezetvéde­lem, a természetvédelmi terü­letek pedig a környezetvéde­lem minta- és ellenőrző terü­leteiként hasznosíthatók. A környezetvédelem az em­ber és az ember életterének védelme; az emit er természe­tes, valamint mesterségesen kialakított környezetét igyek­szik megóvni a technikai fo­lyamatok .és a romboló ter­mészeti erők káros hatásától A különböző emberi tevékeny­ig alszik keresőt, ki beszél többet? Fölmérték napi időbeosztásunkat Tizenkét országra kiterjedő szociológiai vizsgálódás első szakasza zárult le. Egy nem­zetközi tudós kollektíva csak­nem 15 évi kutatómunkával elkészítette az első nemzetkö­zi összehasonlító időmérleget. A méreteit tekintve szinte egyedülálló vállalkozást Szá­lai Sándor akadémikus irá­nyította Ferge Zsuzsa és Cseh- Szombathy László szociológu­sok részvételével. Társadalomtudósaink azt kívánták kideríteni, hogy a különböző — szocialista és kapitalista — társadalmi be­rendezkedések között élő vá­rosi és város környéki népes­ség mindennapos tevékenysé­ge hogyan alakul. Az adat­gyűjtés lebonyolítására a vi­lágviszonylatban közepes nagyságrendűnek számító — 40—200 ezer lélekszámú — településeket tartották a leg­alkalmasabbaknak, mivel in­nen lehet a legjellemzőbb át­lagadatokat megkapni. Ma­gyar vonatkozásban a válasz­tás Győrre és a környező 37 községre esett. A nagyszabású akció során •»időmérleg'« és interjú formá­jában 30 ezer embert kérdez­tek meg napi foglalatoskodá­sa felöL Harminchét tevé­kenységi lehetőség közül töb­bek között olyan kérdésekre kellett felelni, hogy hol, ho­gyan, mivel és kikkel töltik a nap 24 óráját Arra is választ vártak, hogy mennyi időt töl­tenek munkával, kulturáló- dással, szórakozással, alvással; hogyan töltik a hétvégét mennyi időt szentelnek gyer­mekeiknek. Azt is tudni akar­ták, hogy mindezek a tevé­kenységek mennyiben függvé­nyei a nemnek, a kornak, a család nagyságának, a társa­dalmi-gazdasági státusnak. Végül azt elemezték ki, hogy az adott politikai, gazdasági és kulturális feltételek hogyan hatnak az időtöltésre. A napi ténykedés szinte valamennyi mozzanatát fel­ölelő kutatómunka nagyságát talán az jellemzi legjobban, hogy két méter magas tábla- halmaz, szaknyelven szólva 10 millió »bit«-et kitevő, lyuk­kártyán és mágnesszalagon tá­rolt információ gyűlt össze. Ebből a hatalmas adattö­megből 12 ország mindenna- ni élete, gondja-öröme bonta- ;ozik ki. Segítségével jól nyomon követhetők az idő­felhasználásban mutatkozó különbségeid - Kiderül- felőle, hogy az emberek mindenütt naponta körülbelül 4 és há­romnegyed óra szabad idővel rendelkeznek, amivel a szá­mok tanúsága szerint messze nem egyformán gazdálkod­nak. Például van, ahol a há­zimunkára »csak-« 1Q0 percet fordítanak, van, ahol ennek több mint a kétszeresét. Négy országban — élen a franciák­kal — viszont az étkezésre száznál több perc jut, Győr­ben viszont csak 72. A sta­tisztika azt is elárulja, hogy a csehek alszanak a legkeve­sebbet, rádiózni a bolgárok, tanulni, moziba járni, újságot olvasni az oroszok, társaséle­tet élni a jugoszlávok és az amerikaiak szeretnek a leg­jobban. Az időmérleg szerint a föld­rajzi tényezők is erősen be­folyásolják a napi elfoglaltsá­got Keletről nyugat felé ha­ladva a tévénézésre több időt áldoznak, ahol pedig rosszabb az idő, ott természetszerűleg ugyancsak többet ülnek a kép­ernyőnél és többet is alsza­nak. Ellenkező irányba köze­ledve viszont munkára fordí­tanak több időt A legmeglepőbb eredményt a »beszélgetés, csevegés« idő­tartamának a szemügyre vé­tele hozta. A pálmát ugyan a háztartásbeli nők viszik el, a kereső férfiak viszont töb­bet »jár tátják a szájukat«, mint kolléganőik. A gyengébb nem pedig — a köztudattal ellentétben — együttesen ke­vesebbet beszél napjában, mint a férfinép. Fény derült az emberi kap­csolatokra jutó idő mennyi­ségére. A 24 óra egyedül töl-1 tött része — amelybe beszá-1 mit az alvás is — országon-1 ként Változóan 40—70 százalék ' között mozog. Alvásra egyéb­ként sehol sem fordítanak 7 óránál kevesebb időt, de 9 óránál többet 6e. Az ébren egyedül töltött idő 2—9 óra között van. A »tabella« élén a kereső foglalkozást nem folytató, férjezetlen nők áll­nak. A magányosan töltött idő tekintetében nagy eltérés jelentkezett az európaiak és amerikaiak között. Ez utóbbi keresők kétszer-háromszor annyit vannak egyedül, mint az európaiak. Európai vi­szonylatban még egy érdekes­ség: a keleti országbeliek ál­talában többet tartózkodnak munkatársaik társaságában, mint az ellenkező égtájiak, vagy az amerikaiak. , ii ségeket: termelést, közleke­dést stb. igyekszik úgy meg­szervezni, hogy azok az em­bert és környezetét ne káro­sítsák. Ennek érdekében az elviselhető mértékűre kell csökkenteni a levegő, a víz és a talaj szennyezését, a zaj-, a sugárzás- és a hőártalmakat. Az egészséges környezethez való jog az emberi jogok leg­alapvetőbbje. Meghatározó az emberiség teljes életterének védelme. Egyidőben és min­denütt. Ez sohasem lehet csak helyi probléma, és soha sem korlátozódhat egy tényezőre. Ezért fő feladat az ember és a társadalom számára a természeti komponensek leg­megfelelőbb állapotban való tartása. Ez egyrészt a biológiai és műszaki össztevőkenység teljes összehangolásával, más­részt a gazdasági és műszaki igények messzemenő figye­lembevételével biztosítható. A környezetvédelem egyben természetvédelmet, a termé­szetvédelem pedig környezet­védelmet is jelent Hiszen földünkön a természeti ténye­zők és folyamatok egymással szoros kölcsönhatásban állnak, de az emberi tevékenység és a természet kölcsönhatása is állandó. B környezetvédelem á művi környezet védel­mével is foglalkozik a lakóhelyen, a munkahelyen. A természetvédelem pedig a ter­mészetes környezet egyes, ter­mészeti értékekben gazdag ré­szét helyezi védelem alá, kor­látozza a káros tevékenysé­geket A környezeti ártalmak kiküszöbölésével törekszik a kedvező tulajdonságú és szép területek, természeti értékek fenntartására. Míg a természetvédelem közvetett, addig a környezet- védelem közvetlen emberköz­pontú tevékenység. Csak tör­ténelmi kialakulásuk és alkal­mazott módszereik tekinteté­ben tehetünk különbséget kö­zöttük. Ahhoz, hogy e munka sike­res legyen, a gazdasági és a társadalmi élet minden szint­jén környezetbarátokká kell válnunk. Nemcsak akkor, amikor a környezeti ártalmak­nak szenvedő alanyai va­gyunk, hanem akkor is, ami­kor mi magunk szennyezzük a környezetünket Horváth Ferenc környezetvédelmi szakmérnök A vállalati iratanyag megőrzése A VÁLLALATOK, szövet­kezetek, intézmények életéhez ma elválaszthatatlanul hozzá­tartozik az iratanyag-termelés. A gazdasági élet az oktatás és i igazgatás sokféle szálát, ága- bogát dokumentálják az irat­gyűjtőkben, szekrényekben őr­zött jegyzőkönyvek, följegyzé­sek, levelezések, beszámolók. Mmdenféle tevékenységnek megvan a maga írásbeli »le- nvoimata«. Fontos ez az összkép kialakításához, az egyes rész­letkérdésekben való elmélye­déshez, de egy-egy döntés jó megalapozásához is nélkülöz­hetetlen a dokumentáció. S ugyancsak fontos lehet a jö­vő kutatójának, aki majd ezekből írja meg a vállalat történetét, földerítvén fontos gazdasági, társadalmi folya­matok . jellegét, iTányát. Ez iratokban rögzített múlt nél­kül arctalan lenne a jelen. Ezért igen fontos az irat­anyag védelme, megőrzése. Er­ről törvényerejű rendelet in­tézkedik. Előírja, hogy a gaz­dasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi, tudományos, műszaki, művelődési vagy egyéb szempontból jelentős történeti értékű iratokat levél­tári anyagnak kell tekinteni, és védelemben kell részesíte­ni. A törvényerejű rendelet világosan kimond,ja, hogy vé­deni kell minden olyan írott szöveget, számadatsort, térké­pet, tervrajzot és hangjegyet, amely valamely szerv műkö­désével, illetőleg személy te­vékenységével kapcsolatban bármely eszköz felhasználásá­val keletkezett, kivéve a meg­jelentetés szándékával készült könyvjellegű kéziratokat. A minisztériumok a levéltá­ri főhatósággal egyeztetve részletesen szabályozzák az iratkezelés módját Előírták, melyek azok az anyagok, ame- 1 veiknek kiselejtezése tilos, s egy idő elteltével a levéltár­nak leadamdók. Az idő az inat jellegétől függ. ötven évig kell megőrizni a földkönyveket a földrendezéssel kapcsolatos iratanyagot negyven évig az iskolai anyakönyveket Más írásos anyag már korábban kiselejtezhető. Mégis előfordult tavaly, hogv amikor a megyei levéltár munkatársai bekopogtattak egy Dél-somogyi vállalathoz, megrökönyödve hallották, hogy az 1945—70 közötti anya­got már évekkel korábban el­szállították a MÉH-be! Kevés volt a hely, gyorsan megszaba­dultak tőle. S nem ez az egyet­len példa. — Mit lehet tenni az Ilyen esetek megelőzésére« — kér­Bővült a zirci múzeum A Zirci Bakony Természetűi dományi Múzeumot a múlt év­ben csaknem kilencvenczren látogatták meg. A közelmúltban több helyiséggel bővült a múzeum. 1979-ben újra látogatható a felújított kiállítás. deztük Bognár Tibort a ka­posvári levéltár munkatársát — Gyakorlatilag nem sokat A rendelet és a végrehajtását szabályozó kormányrendelet a minisztériumok ellenőrzései meghatárb^zák, mit kell — mit kellene! — tenni. Atsz-ek- nél például 15 éves megőrzés után egyebek között át kell adni a közgyűlési jegyzőköny­veket, a vezetőségi ülések ira­tait a háztáji és szociális bi­zottságok iratanyagát és a szervezési-fejlesztési tanulmá­nyokat Selejtezhetők például a nanaszügyek, a munkavé­delemmel az étkeztetéssel, az üdültetéssel foglalkozó föl­jegyzések. — Ezt miért nem tartják be? — Az iratkezelést nem min­denütt tartják egyformán fon­tosnak. Több helyen, hiányzik a szakképzett irattáros. Sok dc'-umerztum semmisült meg vagy kallódott el az elmúlt három—négy évtized első felé­ben. Például az 1945—56 kö­zött működő tsz-ek iratanya­ga is meglehetősen hiányos. Folyamatos irategyüttes csak a hatvanas évek közepétől áll rendelkezésünkre. Előírás, hogy selejtezni csak levéltári jóváhagyással szabad. Ezt sem tartják be sok helyen. Énre rákényszerülnek azért is, mert az irattár szűk, hamar megte­lik. S bár a rendelet kimond­ja, hogy a »ki nem selejtezhe­tő iratokat az Illetékes levél­tár legalább 15 évi irattári őrizet után átveszi, ezt mi sem tudtuk helyhiány miatt telje­síteni. Intézményünkben már alig akad szabad hely, ötezer folyóméter anyag zsúfolódik össze. S legalább további 3000 folyóméter kint levő anyaggal számolunk. Ezen a gondon enyhít majd. hogy Nagyber­kiben olvan épületet kanunk, hamarosan, amelyben bősége­sen lesz tár erre a célra. MINDENNAPOS praktikus célokat is szolgálhat ez az anyag. Egyre gyakoribb szo­kás. hogy a társadalombizto­sítási igazgatóság a nyugdíja­zás előtt állók h’ányos anya­gának kiegészítését kéri a levéltártól a munkaviszony igazolása céljából. Legutóbb igazolni tudták a volt kapos­vári számvevőszék egykori főkönyvelőjének 1943—50 kö­zötti munkaviszonyát. Évente 400—500 ilyen ügyet intéznek el — megelégedésre. A naponta gyarapodó irat­anyag nem kis érték — első­sorban a jövő kutatói száma- . ra "te-pH fi.O'vpl-nf Jerzy Etíígey Mister MacAreck üzletei FÖRDFrcnAi BÁBA MHÁiy (Technikai hiba miatt a folyta­tásos regényből egy rész kima­radt. Olvasóink szíves elnézését kérve most közöljük a keddi számban megjelent rész folytatá­sát. MacAreck úr referátumában analízist adott a vállalat hely­zetéről. A cég hibája, hogy kimondottan hitelekre tá­maszkodott. Ez tette lehetővé a nagy zuhanást, amikor a bankok felmondták a hitele­ket és megtagadták a további kifizetéseket. Saját érából kel­lett volna tartalékot terem­teni, hogy a gyár túlélje a kritikus időszakot. A vezetőség képviselői megmagyarázták, hogy a konszern részvényesei első­sorban halászok és helyi kis­emberek. A nagytőke nem érdeklődött az ilyen befekte­tés iránt, ami pedig a bank­hiteleket illeti, egyedül csak a hatóság nyomásának enged­ve éltek vele, a hatóságéval, mely érdekelt volt az iparo­sításban azon a területen, aho] sok munkanélküli van. MacAreck úr tudomásul vette a magyarázatot, hang­súlyozva, hogy az ő figyel­meztetésének elsősorban el­méiéi jellege van, mert úgysincs semmi lehetősége ennek a hibának a helyreho­zásához. Mert, ha új részvé­nyeket adnának is ki, nem találnának rá vevőt a pia­con, Ki vásárolná meg az olyan cégnek a részvényét, amely a csőd szélén áll? MacAreck vizsgálata kimutat­ta, hogy a vásárlók a kedvez­ményes ár ellenére sem akar­ják az alaszkai árut vásárol­ni. Miért? A konzervesdobo- zokon az igazságnak megfele­lő felirat van, hogy lazackom- zervet tartalmaz. A doboz ki­nyitása után a vevő fehér húst lát, pedig mindenki tudja, hogy a lazac húsa rózsaszín, így tehát a vevő úgy érzi, hogy becsapták, mert igazi lazac helyett másféle halat adtak el neki, rosszabbat, va­lószínűleg tonhalat. A kon­zerv ugyanolyan ízletes, mint a rózsaszínű lazac, de a ve­vő elhatározta, nem vásárol többet annak a cégnek a ter­mékéből, amelyik rászedte. Bizonyítja ezt az is, hogy az ára sokkal alacsonyabb, mint a rózsaszínű lazackonzervé. A vevő tudja, hogy a lazac az egyik legdrágább hal. Éppen ezért nem hisz abban a cég­ben, amelyik oly olcsón adja el az igazi lazacot. A beszéd után MacAreck úr a következő javaslatot tet­te: ^ A cég vezetősége hat hó­napig telj ha lalommal ruház­za fel; 2. az új igazgatónak joga lesz saját ár- és eladási po­litikát folytatni, és joga lesz kivonni a már üzletben levő árut is; ' 3. az ideiglenes vezető meg­szerzi a megfelelő eszközöket a termelés fenntartása érde­kében; 4. fenntartja magának art a jogot, hogy olyan reklámhad­járatot folytasson, amilyet jónak és szükségesnek vél, hogy a cég áruját a piacon bevezesse; 5. MacAreck úr három évig megkapja a. jelenlegi ár és az általa megállapított ár kö­zötti különbség felét; 6. MacAreck úr teljes anyagi felelősséget vállal minden cselekedetéért a hat hónap alatt, amíg egy sze­mélyben vezeti a céget. A cég vezetősége hosszú vi­ta után "elfogadta a feltétele­ket. Tulajdonképpen nem volt más választásuk. Mégis, amikor látták a megbízott igazgató első húzá­sait, akik arra szavaztak, hogy adjak kezére a céget, sajnál­ták lépésüket. Ezek az első utasítások furcsák voltak. MacAreck úr mindenekelőtt kivonta a forgalomból a kon- zervet, és áron alul eladta egy dél-amerikai cégnek. Megparancsolta azt is, hogy makulatúrának adjanak el minden régi feliratos csoma­golópapírt. Helyettük máso­kat rendelt, a legjobb grafi­kusoknál Az új csomagolópa­píron nagy betűkkel az állt: »Fehér lazac«, aztán egy sti­lizált lazac, amint a vízesés előtt a magasba szökken. Még az eddigi formáját ia megváltoztatta a doboznak. Az új drágább volt, de sok­kal szebb. Ezt követően a New York-i tőkés megparancsolta, hogy a maximumra fokozzák a ter­melést. Mégsem adtak el egyetlen dobozzal sem. Mind a gyár raktárába került, és onnan küldték a saját nagy­kereskedelmi üzletükbe, amely minden állam főváro­sában és nagyobb városában volt. A cég vezetősége és a felügyelő bizottság tagjai kénytelenek voltak elismerni, hogy szó ami szó, ennek a »diktátornak« nem rossz a fantáziája. Nem számolt a költségekkel sem. Bár sem a hal, sem az íz, látszatra sem­mit sem változott, ez az ele­gáns csomagolás sokkal tet­szetősebbé tette. Végül, amikor már elegen­dőt gyártottak, elkövetkezett az új vezető utolsó csapása. Hatalmas reklámot csaptak a napilapokban és az időszaki kiadványokban, a rádióban és a televízióban, a hirdetőoszi o- pokon és az autóbuszokon. Speciális játékokat — kis fe­hér lazacokat — osztogattak a gyerekeknek ingyen az üz­letekben és az áruházakban — és mindegyiken ez a jelmon­dat volt: »A MI LAZACUNK A LEGJOBB MERT SOHASEM VÖRÖSÖDIK« (Folytatjuk) Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom