Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

önkormányzat a gyerekközösségeknek Munkájuk a tanulás SZÁMÍTÁSTECHNIKA számítás nélkül A gyáregység rangja Somogybán 122 önálló úttörőcsapat működik. Négy év alatt nagy változások tör­téntek az oktatásban és az úttörömu okában (új tanügyi dokumentumok bevezetése, a 11 napos tanítási ciklus). Az állami, a társadalmi és a gaz­dasági szerveik mind több se­gítséget nyújtanak az általá­nos iskoláknak. Az utóbbi idő­ben a gyerekek három új is­kolát, kilenc csapatotthont és több sportudvart vehettek bir­tokukba. Nagy izgalommal várja minden pajtás a fo- nyódligeti úttörőtábor elké­szültét is. Egyre nagyobb teret kapnak a gyerekközösségek önkor­mányzatai. A rendszeresen megtartott úttörőparlamentek vitái értékeseik, jól hasznosít­hatók. A helyes értékítélet és döntés csak úgy alakulhat ki a gyerekben, ha érzi, hogy szavát meghallgatják, adnak a véleményére. A KISZ-szervezeteik kap­csolata javult az úttörőcsapa­tokkal. Bár az anyagi támo­gatás sok segítséget jelent, a személyes találkozás, az »együttműködés-“ kifejezés élettel töltése előbbre való. A sokat emlegetett pályairányí­tás egyik — már jól bevált — módja az egyes szakmák és üzemek közeli megismerése szakkörök formájában. Az is­kola falai közül kikerülő gye- rékeknek közvetlen, élményt nyújt a gyárakban eltöltött néhány óra. Hányszor látha­tunk a házak előtt facsemeté­ket ültető, papírt, vasat gyűj­tő gyerekeket Legfontosabb munkájukban, a tanulásban, a szaktárgyi versenyeiken szin­tén szép eredményeket értek el a somogyi pajtások. A falvak, a városok közmű­velődési tevékenységéből az általános iskolák jélentős részt vállalnak. Kórusaink kö­zött van olyan, amely az or­szághatáron is túljutott. Nép­rajzi. múltunk emlékeit, ha­gyományait gyermekegyütte­sek őrzik, ápolják. Magas színvonalú bemutatókon vet­tek részt a bábcsoportok, a népi díszítőművészeti, képző- művészeti szakkörök eredmé­nyes munkájának jutalma több zánkal, csillebérci tábo­rozás volt. Az úttörők sportolásának egyik eiőrelend-ítője volt az Edzett ifjúságért tömegsport- mozgalom megszervezése. A kevés sportlétesítmény ellené­re szépen szerepeltek a tava­lyi úttörő-olimpián és más versenyeken. A nyári sport fejlesztésére is történt néhány kezdeményezés, ilyen a bala­toni úszásoktatás. A hazafias-honvédelmi ne­velő munka továbbra is ered­ményes, kedveltek a lövész-, a modellező szakkörök, s a csapatok nagy részében meg­alakultak az Ifjú Gárda-sza­kaszok. Ehhez a munkásőrség és a néphadsereg alakulatai nvújtanak támogatást. Az ügyességi és akadályversenye­ken hasznos ismereteket sze­rezhetnek a gyerekeit, s az egész alapja a játék. A nyári szünidő legnép­szerűbb kitöltése a táborozás. Nemcsak az országos vándor- tábori mozgalomba kapcso­lódtak be a csapatok, hanem létrejött egy önálló somogyi túraútvonal is. Az elmúlt idő­szakban nyaranként mintegy 9500 gyerek táborozott. Az ilyen élmények kitörölhetetle- nek az emlékezetből. Ma már nem kísérhetik a szülők gyermekeiket az isko­lába, a forgalmas utak pedig még a felnőtteknek is sok ve­szélyt rejtegetnek. A KRESZ-t és a közlekedési tudnivalókat több iskola már eredményesen ismerteti. A csapatok szívesen ne­veznek be valamennyi orszá­gos játékba, s hogy ne csak a legjobb tanulók vegyenek részt ezeken és az úttörőmun­kában, kialakították a gyen­gébb tanulók segítésére a bu kásmentes őrsöket. Az általános iskolai tanulók 96 százaléka úttörő, kevés az olyan gyerek, aki ne őrizné otthon a kék vagy a piro6 nyakkendőt. A helyiséggondok ellenére is hússzal növekedett a csapa tot tho nők száma az el­múlt négy évben. Az egyes úttörőévek jelmondatai — őrizzük a lángot! — Együtt — egymásért! — A mi világun­kért! — az úttörőszövetség nevelő munkájának tartalmát tükrözik. Magunkévá tehet­nénk e jelszavakat a minden­napi életben is. I. É. A szereidében írógépbillen­tyűhöz hasonló klaviatúrák és tv-készülékek sorakoznak az asztalon. Mohos József gyár­egység-igazgató ezekre mond­ta: A »legnagyobb falat«, me­lyet a múlt évben kaptunk. Bonyolult műszaki feladatot kellett hiba nélkül megoldani. E billentyűzetek révén tud a számítógéppel »szót érteni“ a kezelő, s mindaz, amit a gép »mond“, ezekről a tv-készü- lékekből kialakított kijelzők­ről olvasható le. Túrós Zoltánná lé — önálló egységként csatol­ható perifériákat gyártunk. A munkatermekben csend van. Műanyag padló fogja fel a léptek zaját is. Az üzemve­zető irodájának ajtaja gyak­ran nyílik. Fiatalember, lép be. — Figyelj ide — mondja az üzemvezető. — Azt mond­ták a személyzetin, hogy a felvételhez Székesfehérvárról kell engedélyt kérni. Ugye, tudsz várni néhány napot? Ha megjön az engedély Fehérvár­ról, értesít téged a Videoton. Aláírja a kilépőt, és jó is­merősként búcsúznak. — Ki ez a fiú? — kérdem. — Most szerelt le. Tv-mű- szerész a szakmája, és hoz­zánk akar jönni. Eddig a Gel- kánál dolgozott. — Ismeri? — Nem én. Most láttam először. Ja, a tegezés? Itt is szóltak már, hogy miért te­gezek mindenkit? De hát egy- korúak vagyunk, miért ne? A gyárban az átlagéletkor nem éri el a harminc évet. A többség — hétszáz emberről van szó — ezekben az évek­ben küszködik a családalapí­tás gondjával, és most teremt egzisztenciát a munkahelyén is. — A törzsgárda — mondja az üzemvezető — öt-hat éve dolgozik itt, és sokan közülük most mennek először tovább­képzésre. Sok az esti és le­velező tagozaton tanuló diá­kunk. Akik hozzánk jöttek — Ezek a display-k olcsók — mondja az igazgató. És hozzáteszi: — Alkalmasak ar­ra, hogy az átlagigényeknek megfeleljenek. Azért olcsók, mert sorozatban gyártott, kor­szerű modul tv-készülékek szerelvényeit használtuk fel. Az első nagyobb sorozatot ezekből a kijelzőkből Jugo-' szlávia rendelte meg a Vi­deotontól. Az új termékek sok mű­szaki érdekességet hordoznak. — És bizonyítják — mondja Faragó Béla üzemvezető —, hogy felnőtt a gyáregység. — Mit jelent itt »-felnőtt-« gyáregységnek lenni? — A számítástechnikában — az elmúlt két évben — alapvető változások következ­tek be. Ezeket — ha néha hi­bákkal is — tudta követni^ a gyáregység. A mi üzemünk-, ben például másfél év alatt a törzsgyártmány — a memó­ria — mellett nyolc-tíz újabb termék is megjelent. Azzal, hogy ezeket a korábbinál sok­kal bonyolultabb feladatot je­lentő gyártmányokat been­gedték a tabi gyáregységbe, elismerték az itt folyó mun­kát. Néhány éve csak kisebb szerelvények készültek ná­lunk. Ma önálló részegysége­ket és — a számítógépek mel- Szepcshelyi Tibor Faragó Béla ,Tud róluk Európa* Fiataloknak építenek Az elmúlt nyár vendégei már találkozhattak az épí­tőkkel az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda földvári üdülőtelepén. Az'idén érkező hazai és külföldi fiatalok az épület falait is láthatják majd, a jövő nyár üdülői pe­dig már szobát kaphatnak az új, 203 ágyas szállodában. — Tíz éve határozták el az illetékesek a telep rekon­strukcióját — mondja dr. Szabulya Balázs igazgató —, az építkezést tavaly nyáron kezdhette el a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Az Országos Idegenforgalmi Tanács hitele, a KISZ KB. valamint vállalatunk fedezi ez építés költségeit. 1980 nya­rára készül el a szálloda, amelynek belső munkálatait a í - ékesfehérvári Asztalosipa­ri Kt&z végzi mintegy 10 millió forintért. Az új szállo­da 40 millióba kerül. Az első szint már elkészült. A tolnaiak két szocialista munkacsapat* (Máté János ács- és Bukovics János beto­nozó brigádja), mintegy 40 munkás dolgozik az építkezé­sen. Az úgynevezett alagút­zsalus rendszerű technológiát alkalmazzák, és eddig a terv meghatározta ütemben vé­gezték feladatukat. Dr. Sza­bulya Balázs szavaival: »Szo­lid, de tetszetős szállói* 'mm ez az üdülő ifjúságnak a le­bontott 60 faház helyén.“ — Jelenleg 800 fiatalt tu­dunk elszállásolni, s ebből 400-at még faházban. Ehhez jön majd az új szálló 208 hálóhelye. Kétágyas szobák lesznek benne, természetesen hideg—meleg víz, korszerű berendezés. E szolgáltatást az ExpresStől megszokott, diák zsebekhez mért, szerény ösz- szegért vehetik igénybe a Balaton szerelmesei. — Rekonstrukcióról lévén szó... Ez azt jelenti, hogy az építkezés jó ideig eltart az üdülőtelepen. — Valóban — mondja dr. Szabulya Balázs. — Miközben itt az első szint elkészült, lent a parton egy másik szál­loda alapozási munkálatai is befejeződnek. Ez 900 vendég befogadáséra lesz alkalmas. A két 9 szintes toronyházat ugyancsak a Tolna megyeiek építik 250 millió forint költ­séggel. A terv szerint 1981— 1982-ben készülnek el; tehát a következő évek mozgalma­sak lesznek nálunk télen és nyáron egyaránt. . Európa-hírű a földvári te­lep. Egyrészt, mert az itt üdülő sok száz vendég rend­szeresen népszerűsíti külföl­dön, másrészt mert »tagja“ a nemzetközi ifjúsági házak szövetségének, következés­képpen valamennyi utazási prospektus, híradó közli a cí­mét. — Kétségtelen, tud rólunk Európa Ifjúsága, ezt minden nyáron tapasztaljuk — jegyzi meg az igazgató. — A tele­pünk rendkívül népszerű, és ezt nemcsak olcsó árainknak köszönhetjük. Kulturális és sportrendezvényeinken, han­gulatos műsoros estjeinken —• tábortűz mellett — sok él­ményben részesítjük vendé­geinket. — Gondolom, már elkészí­tették a következő szezon programját is. — Igen. Az idén is lesz például nemzetközi szellemi vetélkedő, s a kirándulási program hasonló a tavalyihoz. a szokásos, mondhatnám mindennapi vitorlás, táncos, diszkós programokon kívül rendszeresen elmegyünk majd vendégeinkkel a kőröshegyi koncertekre. Klubunkban népművészeti és képzőművé­szeti kiállításokat rendezünk. Az idén például fiatal somo­gyi képzőművészek mutatkoz­nak be az Express nyári tá­bor sorozatban, rajtuk kívül Sajó Jolán debreceni iparmű­vész. Tavaly igen nagy sike­re volt az »Utazás a Balaton körül« (Eötvös Károlytól köl­csönöztük a címet) TIT-elő- adásnak, amely három nyel­ven hangzott el, és száz szí­nes diával illusztrálta a mon­danivalót. Az idén többször ■aegisméleljük ezt az előadást. •e. A. dolgozni, azok a szakmáért hozta* áldó. zatot. Abban, hogy jói érzik magukat, nem­csak a szak­mai igények kielégítésé­neik van ré­sze. A Video­ton sokat ál­doz az embe­reiért, akkor is, , amikor a gondjuk - meg­oldásáról van szó. Egye, hal­lott már arról a lakásépíté­si akcióról, melyet a Vi­deoton szer­vezeti? Nos, a lakásgond megoldásá­nak reménye sok embert csábít Tabra. — Nemcsak a lakás — te­szi hozzá Tú­rós Zoltán­ná. — A gyárnak híre van. Azok vit­ték el a hírét, akik itt dol­goznak. Aki nem ismeri a szá­mítástechnikát, az nagy dol­gokra gondol, ha szóba kerül a tabi Videoton. Csakhogy ezekben nincs semmi különös: nagyon is kézzelfoghatók. — A technikáért jött ide? Elneveti magát. — Azt ne kérdezze, hogy én miért jöttem, nem tudok rá felelni. A férjem, aki Fehér­váron dolgozott, ide kevere­dett. Én pedig automatikusan jöttem utána. Előtte Tabnak a hírt^* sem hallottam. Három éve már itt lakunk. A férjem most megy katonának. — Te pedig itt maradsz egy gyerekkel és az albérlettel a nyakadon — mondják a kol­légái. — Nagy ügy — feleli az asszony. -r.Más iSi kibírta már az albérletet Tegnap is a szomszédok vigyáztak a gye­rekre. Tudja — fordul felém —, sok itt a fiatal. Hasonlók a gondok, és segítünk egy­másnak, ha szükség van rá. — Milyen a kapcsolat az emberek között? — Mi azt szoktuk mondani — veszi át a szót Szepeshelyi Tibor —, hogy háromféle kapcsolat van. Az egyik a sport, a másik a bor, vagy sör, a harmadik pedig a lakás, amely összehozta az embere­ket Szipola László — Melyik ezek közül a legerősebb? — A legerősebb kapcsolat a fehérvári. Azok az emberek, akik onnan jöttek, nagyon összetartanak. Ebben nincs semmi különös, hiszen ott együtt voltak diákok, együtt kezdték a szakmát. — És mi a legnehezebb Tabon ? — A legnehezebb? Egy jó albérletet keresni. Az iparosí­tással fölment az ára. Egy családtól 1500 (!) forintot kér­nek havonta a szobáért. Még szerencse, hogy a Videoton fizet albérleti hozzájárulást, mert különben egy fiatal csak nehezen maradna talpon. — És milyenek ezek az al­bérletek? — Általában egy szoba, für­dőszoba-használattal — S a bérbeadók? — Mi 1977-ben jöttünk Tabra — mondja Szepeshelyi Tibor. — Albérletbe költöz­tünk. Tavaly gyermekünk szü­letett, t valahogy megromlott a kapcsolat a háziakkal: sok borsot törtek az orrunk alá, míg felmondtunk. Közben el­készült az az OTP-ház, amely­ben nekünk is lakást adtak, csak éppen költözni nem le­het. Nem tudtunk mást csi­nálni, mint hogy a feleségem ■ elköltözött a szülőkhöz, én pe­dig a vállalat munkásszállá­sán kaptam egy ágyat. A gond ezután jött: hova tegyük a bútorunkat? Az albérletben nem maradhatott, a munkás- szálláson nem volt számára hely, az utcára nem tehettük. Megkértük hát az építőket, hogy engedjék betenni abba a lakásba, amelyről már tudjuk, hogy a miénk lesz. Úgy néz­tek ránk, mint aki csillagot kér az égről. Végül az egész gyár azt hajtotta már, hogy engedjék meg. A ktsz műsza­ki vezetője — ők építették a házat — végül megunta a futkosást, és a saját szakállá­ra azt engedte , meg, hogy „be­tegyük a gyermekkocsi-táro­ló ba. Így várjuk, hogy meg­kapjuk a lakást. — Azért nem minden albér- . let ilyen — veszi át a szót Szipola László. — Ahol én laktam albérletben — tavaly áprilisban kaptunk lakást —, igazi baráti kapcsolat alakult ki a bérbeadók és köztünk. Igaz, hogy hasonló korúak voltunk, és végül komák let­tünk. Az albérlet lehet jó is, rossz is. Végső megoldást azonban semmiképpen sem jelent. Ezért esemény mindig a Vi­deotonban, ha átadnak egy új házat Tabon, s abban valaki lakást kap. A vállalat azért áldozott, hogy fiatal szakem­bereinek — többé-kevésbé pontosan — meg tudja mon­dani, hogy meddig kell albér­letben maradniuk, és mikor költözhetnek saját otthonuk­ba? \ Azt, hogy ki mikor kap la­kást, számon tartják a gyár­ban. Azt is, hogy ki miként dolgozik. Akinek elégedettek a munkájával, az — elisme­résként — bonyolultabb fel­adatot kap. így járt Szipola László is. A bemérőben dol­gozott : ott számítógépekkel vizsgálják a kész * termékek minőségét. Azt mondják, a szakmunkásoknak ez a »belé­pőjük«. Egyforma képzettsé­gű emberekből jó közösség alakult ott ki, s alkalmas ar­ra, hogy gyorsan tanítsa meg az újakkal a »Videoton-szem- léletet«. — Egyszer valaki azt mond­ta, hogy kellene a siófoki kórháznak csinálni egy tv-lán- cot a csecsemőosztályra. Fel­állítottunk két monitort és egy kamerát. Azóta ezzel mu­tatják meg az újszülötteket, így láttam először én is a lányomat. — Van elég szakember? — Itt sohasem elég a szak­ember. Engem a bemérőböl azzal udvaroltak ide, hogy én foglalkozom display-vel. ehhez én értek igazán, jönni kell... Szóval bedőltem, de azért nem bántam meg. — Ezt most hallottam tő­led először — vágott közbe az üzemvezető. Mindenki bizonyos volt ab­ban, hogy előbb vagy utóbb elhangzik ez a kijelentés. Dr. Kercza Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom