Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

Minőségi ellenőrök Jegyzőkönyvéből Juhászok Zsákba dugja és a szamár nyergére akasztja... Jó bora ■ran Kimeri János bácsinak. Ott hűsölnek a hor­dók a somogyaszalói főutcán biiszfoélkedő ház pincéjében. Jó bor, vörös bor, s bár egy kicsit tanyai;, itatja magát. Kellemesen üdíti az embert, oldja a nyelvet, élénkíti a be­szélgetést. — Én még ma is sokszor az otthagyott szülőföldről ál­modom. A feleségem már megszokott itt, de engem az álmok visszavisznek. Bácskos- suthfalváról indultunk el ket­ten azzal, ami rajtunk volt. Jugoszláviában van az a falu, ott élnek a rokonaink. A sze­génység elől jöttünk, semmi­vel kezdtük az új életet. Ti­zenöt évet lehúztunk Érsék- csanádon, aztán idejöttünk Aszalóra, szintén éppen tizen­öt éve. De itt már megmara­dunk. A szomszédban áll a lányomék háza, a kisunokaitt született, helyben vagyunk. Szép mesterség a juhászé, mondom. Csak egy kicsit ne­héz, feleli a férj és a feleség majd egyszerre. Mert az asz- szony is juhász. Együtt terel­tek kezdettől fogva, de még azelőtt is együtt dolgoztak kint a földön, amikor a sem­mit igyekeztek valamivé ten­ni. Ástak, ha ásni kellett, szántottak, wgy amit éppen az idő hozott. És ha egy kis pénz akadt, azon bárányt vet­tek, mert 6ok mesterséget ki­próbáltak, de csak bebizonyo­sodott, hogy egyet szeretnek igazán, a juhászától hiszen juhász volt János bácsi öreg­apja is... — Gyerkőc koromban az öregapám kosainak a hátán lovagoltam, nem tudtam vol­na más szakmát választani. Amikor idejöttem a termelő- szövetkezethez, csak kétszáz juh volt, én adtam hozzá 130- at. Aztán öten lettünk juhá­szok, ón vagyok a főnökük, a feleségem meg az egyik be­osztottam. De nem kivételezek ám vele, sőt inkább szigorúb­ban bánok, mint másokkal. Ámbár ő igencsak szeret vi­tatkozni az emberrel. János bácsi »-kötetlen mun­kaidőiben-“ dolgozik, az ő fel­adata a jószágok vizsgálata, a munka elosztása. Reggel min­dig hajnalban kelnek,' aztán ki-ki végzi a maga dolgát. Fe­lesége int a kutyáknak, és el­indul át az úton, a távoli er­dősáv felé, ahol jó legelők várják a nyájat — Már többször megállítot­tak az utcán. Nem hitték, hogv én is juhász vagyok. Még amikor mondtam, akkor is kételkedtek, gondolták, csak helyettesítek. Pedig az asszonykéznek nagy becsülete van az öt ju­hász között Ha baj van elle- téskor, az ő tiszte a segítséget megadni, s neki van a legtöbb türelme egy igen fontos mun­kához, a terelőkutyák betaní­tásához. — Kutya nélkül nem len­nénk senkik. De minden ku­tya más. Az egyikre rászólha­tok, a másikat néha meg kell suhintani, a harmadikra még csúnyán nézni sem szabad, mert akkor megsértődik és félrevonul Együtt kezdték az életet az új országban. A kezdés ne­héz volt, az első kommenciót még előre vették föl, hcgyle- gven miből ruházkodni. Az­tán belevágtak a dinnyébe, és az elegendő jövedelmet hozott ahhoz, hogy 1956-ban negy­ven birkát vá­sárolhassa­nak. Jó volt a dinnye, de a türelem nem volt meg hoz­zá.. Hiába, a juhász nem változik föld­művelővé. Pedig küsz­ködni itt is so­kat kell. Az asszonynak pár éve infarktus miatt kellett otthon ma­radnia, — Idegességgel jár a mun­kánk. Az ember küszködik az állatokkal, figyeli, hogy meg ne betegedjenek. Aztán volt vita a termelőszövetkezet ve­zetőségével, míg megértettük egymást. Valaha régen csak ügy volt, hogy a juhász ma­ga is együtt élt a nyájjal kint, valahol a tágas legelők mélyén. Most nap nap után az országúton terelünk a le­gelő feLé. Jönnek-mennek az autók, vigyázni kell az álla­tokra, közben áldozatul esik egyik-másik segítőtársunk, a kutya. Ezért kell több kutyát tartanunk. Én olyankor nem tudok odanézni, mert elfutja szememet a könny. Pedig vi­gyáznak az autósok, lassíta­nak is, de mikor már a nyáj mellett haladnak, megnyugod­nak, gyorsítanak, aztán csak kiperdül hátulról valamelyik kutya, hogy rendben tartsa a nyájat, s már vége is.. Kint az akolban négy sza­már ropogtatja a szénát a bir­kák között. A Miska és a Ri­gó, a két csődör békésen áll­dogál egy­más mellett. Rigó a bát­rabb. Miska félénk állat, megriad a nagy forga­lomtól. Az iga­zi kedvenc persze a Zsu­zsi, a nyáron született sza. márcsikó. Kell a juhásznak a szamár, azzal szállítja haza a beteg bá­rányt, s ha el- léskor a távoli legelőn jönne a világra az újszülött, hát zsákba dugja és a szamár nyergére akasztja. Van úgy, hogy nyolc-tíz fehér jószág béget vékony han­gon a szamá­ron függesz- kedve. Az Bogár, moly a lisztben anyák meg idegesen tolonga­nak köröttük. Kiürült a flaska. János bá­csi újért ereszkedik a pincé­be. A bőrökkel díszített szo­bában az állatokról beszélge­tünk a feleségével. — Külföldön jártunk, és láttuk, hogy nyájőrzésre ber­náthegyit használnak. Nekem nagyon megtetszett az a ku­tya, tíz évig vágyakoztam utá­na, míg vehettünk egyet. Na­gyon drága volt. Igen meg­szerettük. így szegénynek itt­hon kell maradnia. Nem akarnánk, hogy a utók erők alatt végezze. Most három­éves. Kint az udvaron, rácsos ki­futóban aranyfácánok sétál­nak, a gazdasági udvarban gyöngytyúkok kacérkodnak a bama-fehér bernáthegyivel. De volt már itt hatvan pár galamb, sőt néhány teknős­béka is. És persze póráz vé­gére kötve két puli méltatlan­kodik betolakodásunk miatt. Az egyik fehér, a másik fe­kete, de mindkettő éles han­gú­— A jó juhásznak hozzáál- lónak kell lennie — lép oda a ház ura. — Szeretni kell az állatokat, durváskodni nem szabad. Ne sajnálja a velük töltött időt, és értsen a gyó­gyításukhoz is. Mert amíg ju­hász lesz a földön, addig lesz­nek titkos szerek (nekem is vannak), s azt juhász a maga jószántából soha el nem árul­ja másnak, úgy kell furfang- gai ellesni... Hát bizony so­kon átmentünk együtt ezzel az asszonnyal. De a legjobb mindig a birka volt... Na, egészségünkre! Bencsik András Januárban és február elején több élelmiszeripari üzem termékét vizsgálták meg a megyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézet mun­katársai. A tapasztalataikat összegező jelentésből ezúttal hiányoznak a szórványos el­ismerések. (Valószínűleg a répa technológiai tulajdonsá­gainak romlása (fagyás) is közrejátszott abban, hogy a kampány végén a Kaposvári Cukorgyárban előállított na­gyobb tétel kristáLycukor szemmel is látható hibája a megengedettnél sötétebb színe volt. A gyárat figyel­meztették. Komolyabb hibákat talál­tak a Somogy megyei Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vállalat járti malmában. Egy 100 mázsás liszt.készletben lisztbogarat és lisztmolyt ta­láltak. Megállapították,- hogy nem takarítják rendesen a malmot, a csatornarendszer tisztítása sem alapos. Az in­tézet felhívta a vállalat fi­gyelmét ezekre a hibákra, és intézkedett a lisztkészlet át­dolgozásáról A malom veze­tőjével szemben fegyelmi el­járást javasoltak. A pneumatikus szállító- rendszerű malmok visszatérő hibaforrása, hogy nedves idő­járásnál könnyen a határér­ték fölé emelkedik a liszt víztartalma. A malmok a megengedett nedvességtarta­lom legnagyobb kihasználásá­ra törekednek, ezért könnyen átcsúszhatnak a kritikus pon­ton. Legutóbb a boglárleliei malomban tapasztaltak ilyen hibát száz mázsa lisztnél. Öt­ven mázsában a korpa is több volt a megengedettnél. Az intézet figyelmeztette a gyártót. Véleményünk szerint keményebb szankciókra is szükség lenne, mert a gyen­ge liszt a kenyér javítására tett minden erőfeszítést meg­hiúsíthat. Több termék minőségét ki­fogásolták a húsiparban. A Kaposvári Húskombinátban a múlt év azonos időszakához képest romlott a töltelékáru minősége. Tíz mázsa sopro­ninál, nyolc mázsa olasz fel­vágottnál és két mázsa szafa- ládénál fehérjehiányt észlel­tek.1 Két mázsa sonkás felvá­gottnak túlságosan nagy volt a nedvességtartalma. A megyében számos kon­zervipari terméket forgal­maznak. A Nagykőrösi Kon­zervgyár őszibarackbefőttjé­ben a szükségesnél lényege­sén kevesebb szárazanyagot találtak. Barnás szín, némi mellékíz és az állomány szét­választása jellemzi a sűrített paradicsom egyes tételeit. Az intézet a gyár igazgatóját fe­gyelmi eljárás indítására kér­te föL Hibát a somogyi termetek­nél is találtak. így a Zöldért böhönyei tartósító üzemé­nek savanyú káposztáján nem tüntették föl a gyártási időt, a bugaciak egyik mus­tárfajtájából pedig keveseb­bet töltöttek. Az ellenőrök több sütőipari üzemet elma­rasztaltak. a Somogy megyei Sütőipari Vállalat fenyvesi üzemében szakszerűtlenül ké­szítették a zsemlemorzsát, a kaposvári 2-es üzemben úgy­szintén. Az igali sütőüzemben súlyhiányos fehér kenyeret sütöttek, a somogyvári Dózsa Tsz-nél dolgozó pékek zsem­léjének térfogata pedig ki­sebbre »sikerült« a megenge­dettnél Háromnapos vendéglátó­ipari ellenőrzést is tartott az intézet a megyei tanács ke­reskedelmi felügyelőivel és az SZMT társadalmi ellenőrei­vel 41 egységben 173 mintát vettek A minták közül 44-et kifogásoltak. A bor és a bor- hígítványok 35, a tömény­szesz 6 és a presszókávé 20 százalékát szolgálták föl ha­misítva, illetve, mérték rövi­den. A tavalyi ellenőrzések is hasonló eredményeket hoz­tak. Az elkövetők ellen a ke­reskedelmi felügyelőség indít szabálysértési eljárást. „Aranyat ért a kezem 99 Miután bemutatkoztunk egymásnak, s megmondtam, miért jöttem, gyorsan elnézést kéri aztán elsietett átöltözni. »■Mert 'ilyen ruhában nem tu-' dók leülni beszélgetni«. Anni­kor visszatért: — Nézze, én elmondok mindent őszintén. Nem külö­nösebben érdekes a dolog, de talán nem árt, ha beszélünk róla, mások okulására. Itt sze­retnek, jó a kapcsolatom min­denkivel és nem akarom, hogy megtudják honnan jöt­tem. Én azt az életemet le­zártam, sajnos, a legszebb éveim voltak. Tönkrementem. Súlyos szívbeteg vagyok, nem­rég jöttem ki a kórházból, és bármikor »fejre áll hatok«. Már nem is iszom alkoholt. Egy-egy doboz szivart veszek, elég több hétre. — Négy alkalommal össze­sen tizenöt évet ültem Sop­ronkőhidán meg Vácon. Leg­utóbb másfél évet kaptam, s öt év őrizetet. Ebből össze­sen három és felet kellett le­tölteni, így tavaiy ősszel sza­badultam. i Növényvédelmi tájékoztató Palántaágyak talajfcrtőtlenítcsc A zöldségfélék palántane­velése során elsősorban a palántadőlést okozó gombák ellen szükséges az alapos és gondos megelőző védekezés. Ezek a gombák a talajban élnek, onnan fertőznek, s a növények gyökémyaki részét veszélyeztetik. Házikertekben is kivitelez­hető a gombák elleni meg­előzővédekezés, a melegágyak, illetve palántanevelő ládák magtakaró földjének fertőt­lenítése. A zöldségmagvakat vetés után nagyságuktól füg­gően 0,5—1, 0—1,5 centi vas­tag fertőtlenített földdel kell takarni. A takaróföld fertőt­lenítésére négyzetméterenként a TMTD 85-ből 3—6 deka, a Pol-Thiuranból 2—3 deka, az Orthocidból 2—3 deka hasz­nálható. A szükséges szer­mennyiséget körülbelül tíz-- szeres mennyiségű száraz ho­mokkal, majd a magtakaró földdel elkeverjük, s ezt a keveréket szabad csak a ve­tőmagra szórnunk. A szerek közvetlenül a magra szórva csírázásgátló hatásúak lehet­nek. Ha a magtakaró föld fer­tőtlenítése valamilyen ok miatt elmarad, beöntözéssel pótolhatjuk a talaj fertőtlení­tést. Az öntözéses talajfertőt­lenítésre az Orthocid 0,5 szá­zalékos, a Zineb 0,5' százalé­kos, Dithane M—45 0,3 szá­zalékos oldatának valamelyi­két használhatjuk (10 liter vízben feloldunk 5 deka Ort- hocidot vagy Zinebet, illetve 3 dkg Dithane-t, és ebből a* oldatból 2,5 litert juttatunk ki egy négyzetméteres felü­letre). A palántanevelés so­rán alapvető követelmény a következetesség. Csávázott vetőmaghoz, fertőtlenített ta­lajhoz fertőtlenített eszközö­ket szükséges használni. A palántanevelés megkezdése előtt ezért javasoljuk a pa­lántaágy kereteit, ablakait és a palántanevelés során hasz­nált különböző eszközöket (ládát, cserepet, művelő szer­számokat. stb.) 1,5 százalékos rézgálicoldattal lemosni, fer­tőtleníteni. A korai termesztésre szánt káposztafélék, illetve a saláta már elérte a lombleveles stá­diumot Ebben az állapotban a peronoszpóra a legvesze­delmesebb betegség, amelytől a fiatal növénykéket védeni kell. A kis káposzta, karfiol, karalábé növcnykéket a Dit­hane M—45 0,2 százalékos ol­datával (0,05 százalékos Nonit nedvesítőszer hozzáadásával) permetezzük le. A permete­zést a tápkockába ültetés és az eredés után szükséges meg­ismételni. A korai saláta ke­lése után egy lombleveles ál­lapotban a botritiszes és pe- ronoszpórás betegségek ellen a Zineb 0,3 százalékos oldatá­val szükséges védekezni. — Hányszor állt bíróság előtt? — Négyszer ítéltek el. Min­dig csalásért. Nehogy azt higgye, hogy loptam vagy'be­törtem.’ SoHaf'En' csak csal­tam. A szakmában aranyat ért a kezem, így sokan ad­tak megbízást. Aztán elvállal­tam a munkál fölvettem a pénzl De csak két kezem van, nem szakadhattam száz­felé. A megbízóim vártak egy darabig, s hogy nem mentem, följelentettek. Egy alkalommal több mint harmincrendbeli csalás miatt ítéltek el. Az hat évet jelenteti A börtönben — folytatja — ilyen magamfajtákkal voltam együtl Mert ott szintén bűn- cselekmények szerint csopor­tosították az embereket. Ami­kor kiszabadultam, kezdődött minden elölről. A családi éle­tem miatt jutottam ide. Van, aki azt állítja, hogy ez mese. Pedig higgye el, így van. ösz- szesen hat hónapig éltem a feleségemmel, aztán 1957-ben különmentünk, és tavaly hi­vatalosan is elváltunk. Az asszony megtudta, hol vagyok, írt nekem ide, én azonban azt válaszoltam, hagyjon bé­kén, semmi dolgunk egymás­sal Tönkretett engem. Ami­kor különváltunk, mert nem lehetett kibírni vele, akkor kezdődött minden. Szerettem a nőket, szórakozni is szeret­tem. Ehhez rengeteg pénz kelleti Kerestem havi három­ezret, de voll hogy 15—20 ez­ret költöttem. A különbséget úgy teremtettem elő, hogy csaltam. Persze mindig az lett a vége, hogy bezártak. Most közömbös nekem az élet — mondja, s lehajtja a fejéi — Nem érdekel az égvilágon semmi. Nincs sen­kim, mindent elrontottam, hát meghúzom magam. Dolgozga­tok, amennyit engednek az or­vosok. — Legutóbb miért került Vácra? — Az egy jó eset volt — neveti el magát. — Akkor egy családhoz jártam. A lánynak négy gyereke volt. és velük élt az anyja is. Én mindig náluk voltam. Mit tagadjam, jóban voltam a lánnyal meg az anyjával is. Ezek minden este részegek voltak. Állan­dóan rágták a fülemet, hogy szerzzek nekik lakást Siófo­kon. mert ahol laktak, azt el­adták. A pénz felét megkap­ták, de a vevő azt mondta, a többit akkor fizeti. ha az utolsó széket is elviszik a házból. Megígértem nekik, hogy 4500 forintért szerzek iakúsl Bementem a lakáshivatalba, ott adtak nyomtatványokal Elvittem hozzájuk, ki is ’ töl« tettem, rá az okmánybélyégnt és bevittem a tanácsra. Aztán elmentem a boltba, kulcsot venni. Ezt megmutattam ne­kik, hogy megvan a lakás, lehet költözni. A lányt meg a gyerekeket a holmijukkal fel­pakoltuk egy teherautóra, és irány Siófok. Ott mondtam, várjanak, bemegyek a tanács­ra, mert én nem nyithatom ki a lakásl kell egy hivata­los személy. A tanácsra tény­leg bementem, perszp nem a lakáshivatalba. Ittam egy ká­vét a büfében, aztán vissza­mentem és azt mondtam, aki az ilyesmit intézi, • vidéken van, majd holnap jön. Erre lepakoltuk a holmit a nő egyik ismerősénél, és visz- szamentünk az öregasszony­hoz. Másnap egy lovas kocsi­ra pakoltuk annak a cuccát is, és bementünk a városba. A vevő leszámolta a vételár másik felét, én megkaptam a pénzemet. Siófokon megálli- tottam a kocsit, mondtam, hogy itt várjanak rám. Per­sze, várhattak. Volt egy élet­társam, azzal taxiba ültünk, aztán irány Kaposvár. Tud­tam, hogy köröznek majd, így nem maradtam egy hely­ben. Jártam az egész megyéi a Balaton-partot. Májusban fogtak el. Éppen Székesfehér­várra utaztam, és nem tud­tam hol aludni, így a váró­ban szundikáltam. Éjfél után jött két rendőr, igazoltattak. »Tudja, hogy magát keresi a siófoki rendőrség?« Hát így fejeződött be a pályafutásom. — És mi lett a »lakásigény­lőivel«? Nem találkoztak az­óta? — Csak a tárgyaláson. Hoz­tak ennivalót meg szivart, a nyakamba borultak, hogy bé- küljünk ki. Később tudtam meg, hogy miutáp faképnél hagytam őket, a nőnek és a gyerekeknek a rendőrség a tanáccsal közösen szerzett va­lami vidéki üres házat, oda költöztek. Az öregasszony egy hétig az állomáson lakott. — Hát ennyi áz. életem. Ugye, nem valami fényes. Sajnos, a legszebb , éveimet börtönben töltöttem, de most már mindegy. Azóta sokat se­gítettek, a pártfogóm is, meg mindenki Ezt a maradék né­hány évet szeretném becsüle­tesen eltölteni. Most jó dol­gom van, megpróbálom ezt valamivel viszonozni. hifi Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom