Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

Y ásárhelyi utca. (Kurucz D. István festménye) Gonzales de Vedado Művészet és adóhivatal A magyar tudomány arcképcsarnokából Szántay Csaba akadémikus A könyv műhelyében Hairnan György a mai magyar könyvművészet egyik reprezentánsa, nemcsak mint elméleti szakember, hanem mint gyakorló tipográfus, könyvművészeti remekek lét­rehozója, tervezője, s meg­alkotója. Ebbéli tevékenysé­gének elismeréseként 1977- ben Tótfalusi Kis Miklós-dí- jat, 1977-ben Lipcsében pe­dig Gutenberg-dí jat kapott. A Szépirodalmi Kiadó Mű­hely sorozatában A könyv műhelyében címmel adta ki legújabb elméleti és törté­neti tanulmányait. E kötet­ben is dominál kutatásainak két fő alakja, a magyar nyomdászat két kiemelkedő személyisége: Tótfalusi Kis Miklós és Kner Imre. Tótfa­lusi Hollandiában sajátította el a betűmetszés, szedés, nyomtatás tudományát, hogy aztán kemény munka árán — jelentős tőkéhez jutva, sa­ját költségén adja ki a ma­gyar bibliát, a köznép szá­mára is elérhető áron. Külö­nösen a betűmetszésben al­kotott újszerűt, s hírére ml sem jellemzőbb, mint az, hogy őt kérték fel a grúz abc nyomdai megteremtésé­re. , Á gazdagságból, a a hír­névből hazajött szeretett ha­zájába. a még polgáriasodat- lan Magyarországba, ahol gáncs, irigykedés fogadta. Haiman György e könyvé­ben legújabb Tótfalusi kuta­tásait teszi közzé, lényege­sen bővítve az eddig kiala­kult képet T. Kis Miklós amszterdami betűmintalap­ja, betűmetszői és tipográfu- si hagytékából választ ka­punk nyugat-európai üzletfe­leiről, kapcsolatairól, alkal­mi nyomtatványairól. Hai­man könyve fő vonalaiban jelzi a magyar nyomdászat­történet kiemelkedő csúcsait nem esve szakmai elfogultsá­gok hibáiba, kiválasztott s megírt alakjai mindig töb­bek, mint »csupán« nyomdá­szok — koruk szellemi, iro­dalmi életének kiemelkedő személyiségei. H a egyszer eljutnak a világ végére, ne saj­nálják a fáradságot és menjenek egy pár kilométer­rel tovább. Arrafelé égbe nyúló hegyek és kaktuszok­kal borított síkságok között fekszik Cunuel falu, a kör­nyékbeli ültetvények centru­ma, a civilizáció központja egyetlen kocsmával, egyetlen szatócsboltjával és egy szál csendőrével. Annakidején, amikor Miguel, a kocsmaros még kisgyermek volt, azt re­besgették, hogy a faluban is­kolát fognak építeni — és ezt beszélik még ma is. A gyere­kek azonban jól tudják, hogy akkor is, most is a szüleik repítették fel a hírt abbeli erőfeszítésükben, hogy az ap­róságokat megijesszék, és ez­zel a fenyegetéssel engedel­mességet csikarjanak ki be­lőlük. Egyszer egy esztendőben megélénkül Cunuel: . Mária mennybemenetelének napján fiesta van a községben. Az egész környékről idesereglik a nép, megjön a saliendei káplán, és nagy körmenet ve­szi kezdetét, a kocsma dél­előtt zárva van, a gyereke­ket kimosdatják, Perez csendőr pedig az előírásos nyakkendőben sétál a falu­ban. A délután a lovaké és a bikáké: az indiánok és a félvérek —- ugyan ki tudná itt megkülönböztetni őket? — ekkor mutatják be bátor­ságukat, ügyességüket és mű­vészetüket. Ilyenkor eljönnek a saliendei aréna ügynökei, mustrálgatják az állatokat, és eljönnek a fogadóiroda meg­bízottai is, akik az embere­ket mustrálgatják — vagyis olyan a fiesta, amilyennek lennie kell. Tavaly a megszokott ven­dégeken kívül két izzadó úr is érkezett. A csendőrőrsön szálltak meg. A futótűzként terjedő hír szerint az adóhi­vatal küldte őket, hogy a fo­gadóiroda körmére nézzenek. Talán ezért volt a körmenet méltóságteljesebb, a gyerme­kek pedig tisztábbak, mint máskor. ....... Estefelé, amikor a napko­rong már vörösben izzott, került sor a fiesta fénypont­jára, egy szelidítetlen bika meglovaglására. Hét merész fickó pályázott a dicsőségre, és az ötezres pezetás első díjra, amit annak helyeztek kilátásba, aki a legtovább ül a bika hátán. Fél perc a minimum. M egszólalt a csengő, és a hevenyészve össze­tákolt arénába belé­pett az első vállalkozó. A bika megülése nemcsak bá­torságot követel; a lovasnak jó helyzetfelismerő képesség­gel is rendelkeznie kell, mi­vel nem tudhatja előre, mi­kor kezd a bika futni, mint az őrült, nem dobja-e fel a farát, nem ugrik-e mind a négy lábával a magasba, vagy nem rántje-e össze úgy a hátát, hogy még egy oda­ragasztott bábu is tíz méter­re repülne. Az első próbálkozó tizen­két másodpercig bírta, aztán rokoni támogatással. kisánti- kált az arénából. A többi öt sem teljesítette a feltételeket, és a fogadóiroda tulajdonosa már elégedetten mosolygott abban a reményben, hogy nem kell kifizetnie a jutal­mat. Ám ekkor a köpcös Ra- món lépett az arénába. A ba­juszos félvér halántékán lük­tettek az erek, az arca ra­gyogott, a bika pedig hiába vonultatta fel csalafintaságai­nak gazdag arzenálját. Ra- món csak harminchárom má­sodperc múlva huppant le a kiégett fűre, keresztülbük- fencezve a bika fején. Ez a harminchárom másodperc ötezret jelentett. Amikor felhangzott a hős Ramónt ünneplő ováció, az adóhivatal tisztviselői egy­másra néztek. — ötezer pezeta harminc- három másodpercért! — Nekünk ennyiért egy egész hetet kell dolgoz­nunk ... — És még nyolc százalék adót is levonnak belőle! Papírt, ceruzát vettek elő. Harminchárom másodpercre, ötezer, óránként 545 450 peze­ta! Nyolc óra alatt 4 636 640! — Négy és félmillió a na­pi keresete! — És még ezekről mond­ják, hogy szegények! A tisztviselők felálltak a helyükről, és Ramón után mentek; éppen a díjat vette át. — A nyereség után adót kell fizetnie — szólította meg az egyik hivatalnok. — öt­ezret keresett harminchárom másodperc alatt, igaz? A fülig poros Ramón, akinek a bukfenc után alig maradt ép tagja, vidáman bólintott. — Mégpedig progresszív adót — mondta a másik. — Utánaszámoltunk és megálla­pítottuk, hogy naponta több mint négymilliót keres. Ki­lencven százalékos adót kell fizetnie, vagyis négyezer-öt­száz pezetát... Ramón arcáról lehervadt a mosoly. — Ezt nem gondolhatják komolyan... ez az én pén­zem ... én... A tisztviselők a csendőr fe­lé bólintottak, mire a fiesta hőse azonnal leszámolta a kívánt összeget. A bámészko­dók lassan a kocsma felé vet­ték útjukat, a káplán is fel­ült az öszvérre, hogy vissza­induljon Saliendébe. Az ügy­nökök a bevételt számolták, a gazdag Ramón pedig azzal vigasztalta magát, hogy egy év múlva ismét lesz fiesta Címűdben... (Zahemszky László fordítása) Dolgozószobájába labora­tóriumon át vezet az út. A polcokon analitikai vegysze­rekkel telt üvegek, eszközök, melyeken látszik, hogy hasz­nálják őket Szántay pro­fesszor a kísérletes tudomány híve. Ezt életműve is igazol­ja. 1928-ban született Salgó­tarjánban. A Budapesti Mű­szaki Egyetemen 1950-ben avatták vegyészmérnökké. A kandidátusi, majd akadémiai doktori cím megszerzése után 1970-ben választotta tagjai sorába a Magyar Tudomá­nyos Akadémia. Székfoglaló előadását új témáról tartot­ta: az indol-alkaloidok szin­téziséről. Indol-alkaloid.., Így, önmagában nem mond sokat Még úgy sem, hogy yochimbin, vagy reserpin. De ha azt tudjuk, hogy a reser­pin például a Rausedlynek, a fél ország által használt vér­nyomáscsökkentőnek a ható­anyaga, akkor már ismerő­sebb a téma ... Jelenleg Szántay professzor a BME szerves kémiai tan­székén dolgozik, egyúttal ő az MTA itt működő tanszéki munkaközösségének elnöke is, amelyhez a szerves ké­mián kívül az általános és analitikai kémiai és a szer­ves technológiai tanszék is tartozik. Társadalmi felada­tokat is vállal, az MSZBT egyetemi szervezetének el­nökhelyettese, ugyanakkor más irányú tudományos fel­adatai is lekötik: az Akadé­mia szerves kémiai bizott­ságának elnöke, a MTESZ kémikusok egyesületében az oktatási bizottság elnöke. Ugyanakkor »másodállás­ban« a Központi Kémiai Ku­tató Intézet természetes szer­ves anyagok szintézise osz­tályának vezetője is. Az akadémikus! cím eléré­se után sem »pihent«. Veze­tésével a Vinca minor nevű növény alkaloidjainak ipari totálszintézisét 1970 és 1975 között oldották meg »cso­portmunkában. És ezekből is sokféle gvógyszer készül, Például Devincan néven agyértágító került forgalom­ba. (A gyakorlati gondot itt is az okozta, hogy a vinka- min. a kérdéses alkaloid iránt túl nagy volt a keres­let, növényi alapanyag /'vi­szont kevés állt rendelke­zésre. (Az Állami-díjat is e kutatásokért kapta Szántay Csaba és két munkatársa, Szabó Lajos és Tőke Lász­ló.) Pillanatnyilag új, minden eddiginél talán érdekesebb témán dolgozik: a bis-indol- alkaloidok fél- és totálszin­tézisének kidolgozásán. En­nek eredménye a szintetikus Vinkrisztin és a , Vinblastin. Aki nem szedte még, nem tudja, mit jelent ez. De a leukémiában (azaz fehérvé­rűségben, vérrákban) szenve­dőknek az életet. A Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár már gyártja ezt a szert, és első-: sorban a gyermekkori fe­hérvérűség gyógyításában ér­tek el vele komoly eredmé­nyeket Most a félszintetikus előállítás kidolgozásának ele­jén tartanak. Másik fő kutatási munká­ja a prosztaglandinhoz fűző­dik. Az F—2-alfa változatot már engedélyezték, mint gyógyszert Ez például menst­ruációt indukál (magyarul az igen korai terhességet me­chanikus beavatkozás nélkül megszakítja), a 3 hónapon túli, orvosilag indokolt ter­hességet is meg lehet vele szakítani abortusz-műtét nél­kül, ha pedig mégis művi abortuszra kerülne a sor, an­nak legveszélyesebb fázisá­nál, a méhszájtágításnál se­gít Az állattenyésztésben is hasznosítható, a szülések idő­pontját lehet vele beállítani,' Kutatómunkájának har­madik területe a mezőgaz­dászok számára öröm. Ismer­jük a rovarirtó szerek veszé­lyeit, a felhalmozódást, a környezeti ártalmat, a rovar hozzászokását, rezisztenciá­ját. Gondoljunk csak a DDT- re — az Aldrin, Dieldrin is veszélyes. De akkor mi le­gyen a rovarokkal? Szükség van gyorsan elbomló — me­legvérű állatra, emberre ve­szélytelen — rezisztenciát ki­záró szerre. Ilyen a rovar saját hormonja, például a juvenil-hormon (juvenil lati­nul ifjúsági). Ennek hatásá­ra a bábállapot tartósan fennmarad, az ivarérettség előtt ilyent kapó rovar nem tud szaporodni. Ezzel szem­ben a rovar nem válhat re- zisztenssé, ráadásul semmi­képp sem ártalmas más ál­latra, és könnyen le is bom­lik a szer. A feromonokkal; a csalogató anyagokká!, amelyek például ne.Tíii -jeíie- gük révén vonzzák a hím ro­varokat, tömegesen lehet csapdába .csalni őket Egy ,'fiutató — sok terület, értéke« eredmények. A pro­fesszor még 50 éves sincs! Munkatársaival a rák egyik fajtájának gyógyszerén dol­gozik. Talán ezen a vonalon is tovább tudnak lépni. Re­ménykedjünk .., Szatmári Jenő István Németh Ferenc Vígan ugrál... Vígan ugrál a táncos, vele ugrál a kecske, s a lány is vele szökdel — gömbölyű, hamvas, szöszke. Micsoda szép tánc: így táncol a táncos, a lány, a kecske — kacagva Igyen viháncol e három, míg eljön az este Iby András Ballada a vörös határról A Nyírség felett szürke ködök úsztak, zizegve hullt alá a rőt levél, a vadludak mind délnyugatra húztak s hajnal felé már csillogott a dér Szindbád elindult, mert tudta, a törvény itt a pusztán: Csak meghalni lehet. Solymosi Esztert elnyelte az örvény, s halál gubbaszt a kúriák felett. A vén itrak, a földbesüppedt házak, a pipafüst, a puska és agár, a bor gőzétől felparázsló lázak, minden hiába. Megfojt itt a sár. El innen, el! A távol kék ködében lüktet az élet, vár hírnév, babér. Vagy legalább másutt meghalni szépen. — Bár tudta, tél lesz, mire odaér. — Megállította, ha egy fogadóban jó bort mértek, és szólt a víg zene, s az Anna-báli vidám dáridóban megbűvölte egy asszony éjszeme; halk sóhajok a holdas őszi este, fáradt mosoly szép nőknek ajakán, józsefvárosi szűk utcák telente, párolgó pörkölt kocsmák asztalán. Szindbád csak ment Követték öt az árnyak, ódon utcákon kóborolva járt. merengve néztek rá a régi házak, s ő konokul egy hivó jelre várt, Óbudán érte ót a téli este Puhán, fehéren hullt alá a hó. Fáradt volt már Szindbádnak lelke, teste, úgy érezte, pihenni volna jó. Egy vén kocsmának ajtajában állott feltúrt gallérral. Kezében pohár. Hullott a hó. Puhán kerengve szállott, s ö tudta jól, hogy el kell menni már. A távolból ezüstös postakürtszó zendült — csak 6 hallotta egymaga —. s mint zenekarban gyorsan pergő dobszó, kipp-kopp, kipp-kopp koppant a lópata. A havas, fehér téli éjszakán ott eléje gördült a vörös batár. Lehajtott fővel Szindbád úr beszállóit, nem tartotta vissza itt semmi már... Azóta csendes téli éjszakákon, mikor fehéren hull alá a hó, Szindbád jár arra a vörös határon, is újra zeng a halk trimbt&uzi. A ssőlőlugaa. (Kertész Sándor rajza.) BENCZE JÓZSEF Kém feilem én mcse-fiatalmail... Szabóné Seer Lujzának ajánlom Nem féltem én mese-hatalmad, tíz gyűrűs ujjad tündér-varázsát, védelmet őrző erőd hatalmát, Feloldozott szíved jóslata békül, jóságos csodák esendő rangját igaztevő árvák gyámolító anyja. Szólítasz életre csodálatos álmot,' szótlan türelmet boldoggá varázsolsz.' Meghökkent élő halhatatlanságod félénk ígéretet jobbra jövendölve. Félelemtől űzött jó-csillagok álma, árva cigányok remény-tüntetője, rangod hatalma BÁBCSODÁK TÁNCA, széppé szelídített irgalma a rútnak. Fájdalom-némító szívednek türelme.' Könnyeket letörlő elkárhoztathatatlan.' jós-asszony-becsület, táltos ígéret, varázsló türelem a mese-tűrésben. Versbeszédű költők vasakarat álma garabonciások gyávaságát féltő ne legyek álom-unt, életed pogánya,' hitedre térítő meséiddel vádolj.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom