Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
súlyban marad a dolog. A főnök persze Ilyenkor is Igyekszik a szigorút játszani, egyetlen pohárkával Iszik és gyorsan elköszön azzal, hogy »ne maradjanak sokáig, tudják, hogy nem lenne szabadi« Mindenki roppant komolyan bólogat és mint a kisgyerekek, egymásra licitálva ígérik, hogy öt perc az egész, mindenkit vár a család. Ennek ellenére nem ritka, hogy még a tv-híradót sem érik el, hogy kapatosán mokban volt a tóján, a pu- dertakaró mögött rémület szaladgált a vonagló arcizmokban. Felpattant, az ajtóhoz Indult. Érezte, hogy a tarkóján hideg verejték indul el, a gerince árkában fut tovább, míg a ruha jeges bádogként nem tapad a hátára. Hallgatózott. Rajtakapta magát, hogy hallucinál: mintha a földszintről a főnök baritonján az visszhangzana, hogy -proszit!« Pár pillanatig az ajtófélfának dőlt. érezte hogy remeg a lába hogyan nyirko- sodik tenyere alatt a fa. Vég re el tudott indulni. Végig- imbolygott i folyosón, egészen a lépcső- fordulóig, ott megállt éseny- nen eiorenajoiva ismét hallgatózni kezdett. »Isten éltesse, Anna!« — törte át fülében a zúgást egy hang. Már nem kellett előrehajolnia, a többiek kontráját — »Isten éltesse!« — meg a poharak finom koccanását, az elmosódva újra meginduló társalgást Is tisztán hallotta. Állt mereven, és nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Csóti Annának milyen valószínűtlenül szőke a haja, közben meghallotta érdekes, érdes nevetését is, majd megint »Isten éltesse!« a Gál Pista hangján. Megfordult, végigment a folyosón, visszalépett a szobájába. A kulcsot ismét ráfordította. Az íróasztalból elővette a cicomás üveget, maga elé tette. Utána a poharakat, mindet. Alájuk tálcát rakott Üjra benyúlt a fiókba, sós süteményt tett a másik tálcára. Kicsit bajlódott a Queen Anne kinyitásával, aztán tiszta kendővel megtörölte az üveg száját. Töltött A hat pohárban aranyos-barnán pihent meg az ital, maradt még az üvegben is. Merev mozdulattal felemelte az egyik poharat »Isten éltesse, Annuska!« — mondta ünnepélyesen. Míg szájához emelte a poharat, orrába mart az alkohol, mintha tűkkel szurkálták Volna meg belül. Könnybe lábadt a szeme, alig kapott levegőt, megráz- kódott, majdnem elejtette a poharat De már nyúlt az újabbért, és mondta a köszöntőt. Lehajtotta a csillogó folyadékot, és már nem fázott annyira. A hatodik után még kitöltötte, ami az üvegben volt, és botladozó nyelvvel azt mondta: »Isten éltessen, Anna királynő!« Groteszk gran- dezzával meghajolt a cifra üveg előtt és ismét ivott. Ügy érezte, hogy most már bemelegedett a szoba. Ezen csodálkozott, mert a fűtőtestet — még tudta — nem kapcsolta be. K ilopakodott a mosdóba. Nem lepődött ■meg. hogy a szarka- lábak- még a vastag púder alól 39 előtűnnek, bár reggel azt hitte: a délutáni órák világítása jobban kedvez majd mimikrijének. Szemébe igyekezett némi optimizmust erőltetni, de a tükör kegyetlenül hűen dobta vissza tekintetét Megigazította reggel frissen berakott haját, picit jobbra, majd meg balra fordult arra volt kíváncsi, hogy a halványlila lakk hogyan ____ m utat előnyösebben? Nem volt elégedett az eredménynyel. Előkotorta a kis reti- külből a rúzst és kent belőle a szájára. ----P árszor beharapta felső ajkát hogy a rúzs egyenletesen oszoljon el rajta, amikor meghallotta, hogy nyílik a mosdó ajtaja. Mint a rajtakapott gyerek, kiosont Mária mellett a folyosóra, közben mormogott valamit és nem nézett feL Zavara bosszúsággá változott amiért ez a fiatal fruska meglátta, hogy ő ... A szobájába érve gyorsan végignézett magán. A ruha, amely takarta a térdét — még divatos is most — felül picit kacér kivágással készült a színt hosszas fontolgatás után választotta. Észrevette, hogy — bár meleg van — karja lúdbőrözik, ettől egészében megborzongott Abbahagyta a mustrát íróasztalához ment Kifülelt < folyosóra, s mivel nem hallott lépteket gyorsan kinyitotta az alsó fiókot. Az üveg mesterséges ódonsággal készült, a nyugati csomoglási rafinéria minden fogása rajt volt Queen Anne — betűzte ki sokadszor a feliratot és megsimogatta a drága folyadékot tartalmazó butéliát. Tegnap, amikor bemerészkedett az önkiszolgálóba, még nem tudta, hogy mit fog venni, csak azt, hogy most valami értékes kell. Olyan, amire sokáig emlékeznek majd, olyan, amelyet fölemlegetnek egy-egy újabb névnapon is. »Emlékeztek, amikor az Annuska...?« — hallotta, miközben a gondolák között lökdösték, taszigálták. Mindenki tudta, hogy mit akar vásárolni, csak ő sze- roncsétlenkedett köztük. , Készült erre az atkalomra, mint valamikor egy szívdobogtató randevúra. Mint amikor Lacival... H ajnali ötre húzta az órát, mert bejelentkezett Pirinél, a haját is rendbe akarta hozatni mára. Óvatosan, precízen csomagolta ki a kristálypoharakat, mindet egyenként átvizsgálta, nem poros-e, pedig tudta, hogy naponta tö- rölgeti őket. A fodrásznál tűrte a tortúrát is, amivel a mosás, a lakk, a berakás járt; érezte, hogy a púder alatt az izzadás hogyan üt ki a bőrén és egyre gyakrabban nézett lopva az órájára: csak el ne késsek, éppen ma! Az üveg hűvös maradt, a poharak kicsomagolva vártak sorukra az íróasztalfiókban. Becsukta az ajtót, ráfordította a kulcsot. Még az ebédszünetben székeket csempészett át Bor'osné szobájából, azokat akarta most úgy elrendezni, hogy ha jönnek, mindenkit le tudjon ültetni, körbe tudjon kínálni. Nem bánta, hogy Borosné szabadságon van, legalább megmenekül a szúrós nyelvétől, attól, ahogyan — bár az ő névnapja van — Borosné szeretne lenni a központ. Mire végzett a székek elrendezésével, jól eltelt az idő. Kicsit kifújta magát, ismét, most csak úgy tükör nélkül, a hajához nyúlt, a keze magától folytatta a mozdulatot a ruhán. Fél négy lesz öt perc múlva, mindjárt jönnek. Még elpakolnak a fiókjukban, rendet tesznek az asztalukon, zárnak, aztán jönnek. Ügy, ahogyan ő is szokta, amikor meghívják. Az a szokás, hogy körbejár az év folyamán a névnapozás, mindig az ünnepelt vendégel és az esztendő végére mindenki ad is, meg kap is; egyentávoznak és a lépcsőházban egy-egy magyar nóta is fel- hagzik. L egalábbis így meséli Mária, a leinek tetszenek az ilyen összejö-. vetelek. Nagyon férjhez akar menni szegényke, pedig ha tudná, hogy nem kell azzal sietni. Hiába meséli neki saját példáját Lacival, Mária csak bólogat illemtu- dóan, de látni rajta, hogy unja már az egészet, és úgy öltözik, úgy festi magát, mint.., Hát igen, mint ő most. Csakhogy 6 nem akar már semmi ilyent. Névnapja van és ezt emlékezetessé akarja tenni a kollégáknak is, meg saját magának is. Most ő is itt lesz, amíg a többiek, most nem rohan el hat óra körül azzal, hogy »ne haragudjatok, sürgős dolgom van!«, miközben tudja, hogy az égvilágon semmit sem kell csinálnia és hogy egész este arra fog gondolni: vajón meddig maradtak, vajon miről beszéltek, vajon Mária kire vetette ki megint a hálóját... Az órájára nézett Minden pillanatban itt lehetnek, már fél négy múlt tíz perccel. Vajon ki jön először? Reggel, amikor sorra járta őket a főnök azt mondta, lehet hogy egy kiegit késni fog. Bartalos a bérelszámolásból kimentette magát, szülés előtt van a felesége, Gál Pista a gyerekét látogatja, így mondta, ma van »láthatása« és kesernyésen mosolygott. A többiek ígérték, biztosra mondták. Szerencséje van, ma semmilyen értekezlet nem volt, mindenki időben végezhetett Ült az asztalnál, és fázni kezdett Fölállt, hogy kifülel a folyosóra. Akkor vette észre, hogy az ajtó zárva maradt amikor a székeket rendezgette. Gyorsan elfordította a kulcsot, és arra gondolt: még biztosan nem járt itt egyik sem, az nem lehet, akkor meghallottam volna. Egy óra múlva még mindig ott ült és már vacogott, annyira fázott. Ajkát harap- dálta, a rúzs már csak nyoCigányok. Tibol László metszete. (A dél-d unántúli amatőrtárlat anyagából.) Rares János Jobbított világért Mellemben munkástenyémyi szív dobog. Belefértek mind, ti búsúlók, s boldogok. Falakat építek, házat rakok nektek, s nézem arcotok mikor tűzben égtek, Hogy mikor lesz ajtó; ablak, kulcs a házhoz, telik-e bútorra a hálószobához. Te jobbított világért küzdő kedvem, kérlek, soha se hagyj magamra engem! Együtt szebb, s könnyebb előbbrelépni; — ne hagyd kezemből a zászlót kitépni. Föld 5. Péter GALAMBOK Ha a galambok betegek lesznek, akkor vigyázni kell rájuk. És nincs ám mindes családban nagymama, vagy szakképzett munkanélküli, aki otthon tudna maradni a galambbal így azután valamelyik felnőtt dolgozónak kell kiesnie a termelésből, hogy ápolhassa a megfázott galambot — A kórházi ágyakról beszéljen! — követelték többen. Hideg téli nap volt A teremben négy kályha ontotta a meleget, de így is csak szobahőmérséklet volt — Itt nem egyszerűen a galambok ügyéről van szó — állt fel Golyós Csapágyáé, körzeti galambmegbízott. Bejelentését élénk moraj kísérte. A tanácskozás már ki tudja, mióta tartott, a résztvevők legtöbbjének időközben lejárt a személyi igazolványa, egy véletlen betévedt ti zenkétéves úttörő pedig kinőtte a cipőjét. — Mert a látszat néha csal — tette még hozzá Golyósné. — A Deákné vásznáról most nem is beszélve.,. — A legfontosabb a termékszerkezet korszerűsítése — szögezte le Ács Kapocsné. Újabban gyakran hallotta ezt a kifejezést. Mint sokan mások, ő sem tudta, mit jelent pontosan, de valami homályos balsejtelem azt súgta neki, hogy egy kifejezést, ha már úgyis ki van találva, használni kell. — A termékszerkezet nem zárja ki a galambokat — súgta búgó hangján a galambmegbízott. — A külkereskedelmi egyensúly javítását sem szabadna figyelmen kívül hagyni’ — mondta Ács Kapocsné, és elégedetten hátradőlt a székén. A körülötte ülők fölsegítették. — Az üzem- és munkaszervezésről nem is beszélve... Gyakran látni azokat a bizonyos hirdetéseket az újságokban és hetilapokban. A biztosító társaságok fizetik- őket s a hirdetések azoknak az állampolgároknak lelkiismeretére hatnak, akik majd alkalomadtán esküdtekként teljesítenek szolgálatot. A hirdetés lényege: valahányszor egy baleset nyomán megítéljük a panaszosnak a kártérítést, saját magunknak ártunk vele. Végül is nem a biztosító társaság fog szenvedni — magyarázzák nekünk, hanem a nagyközönség, mert amikor mi a panaszos mellett döntünk, a társaságoknak nincs más választásuk, mint hogy fölemeljék a havi tarifát. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de engem mindez meggyőzött. Elképzeltem, hogy egy súlyos gondaHanságból történt baleseti tárgyalás esküdtszékében foglalóié helyet. Már valameny- nyi tanút meghallgattuk, és most az esküdtek szobájában gyűltünk össze ítélethozatalra. Az esküdtszék elnöke így szólt: — Nos, ez igazán szimpla eset. A teherautósoför szinte fölnyársalta a személyautót; megölt egy apát és egy anyát, Art Buchwald KÁRTÉRÍTÉS Ács Kapocsné mereven a teremre szögezte tekintetét majd szoknyája ráncaiból elővette az adu ászt. — Egyszerű az egész, azért nem tudják követni az elvtársak. Arról van szó, hogy amúgy is kevés a kórházi ágy, ha most még néhány galamb is megbetegszik, ők is növelik a feszültséget. Ennek pedig az Elektromos Műveken kívül senki sem örülne. Egy kicsit eltértek már a tárgytól — a tizenkétéves úttörő nagykorú lett közben —, de ez senkinek sem tűnt föL Végül Fésűs Fonóné vette magához a kezdeményezést — Ügy tűnik, a galambok felbocsátása most nem aktuális — mondta. — Ha eny- nyi galamb megfázik, az ugyanannyi dolgozó kiesését jelenti a termelésből. Sőt, talán még többét is, hiszen esetleges komplikációk esetén egy galambot akár két felnőttnek is ápolnia kell. — Akkor ne bocsássuk fel a galambokat — szólalt meg Eredetiné, aki időközben nagymama lett. — Azt nem lehet — mond„ , . , _ i ta Mérlegné. — Szimbólum— De hiszen pontosan erre ^ x kcll. valók a biztosító társasagok I — torkolt le az egyik esküdt, j _____ — Ok azok, akiknek a kockázatot vállalniuk kell. A biztosítási szakma nagy szerencsejáték, s nekik az a dolguk, hogy fizessenek, ha veszítenek. — Pontosan ez a magatartás emeli föl a biztosítási tarifákat országszerte. Valahányszor egy ügy a bíróság elé kerül, ezt mondjuk: »Hadd fizesse rá a biztosító az ingét, gatyáját«. Miért nem lehetünk mi az első esküdtszék, amely kimondja: »Ami sok, az sok. Nem jutalmazunk embereket a mások hanyagságáért!«... Még mindig nem értik? Hatalmunkban áll megállapítani mindörökre a biztosítási tarifák szüntelen emelkedését. — Maga mit szívott mostanáig, hogy ilyen kótyagosakat beszél? — A galambokról volt sző, arról, hogy néhány ezer galambot szimbólumként a levegőbe engedünk — mondta Fésűs Fonóné, és az órájára nézett. Most vett hozzá új szíjat a Keletinél, és egy kicsit dörzsölte a csuklóját — Nem tudom, miért térünk el folyton a- tárgytól? — Szokatlanul hideg idő várható — állt föl Eredeti Farmemé galambmeteorológus. — Na látja — mondta Golyós Csapágyné. — Arra nem gondolnak, hogy a galambok megfázhatnak a hideg téli időben? Esetleg tüdőgyulladást kapnak? Ki viseli akkor a gondjukat? Zsebkendőt vett elő, s könnyeit törölgette. — Csatlakozom az előttem szólóhoz — mondta Ács Kapocsné. — Az előbb már beszéltem a termékszerkezetről és a külkereskedelmi egyensúlyról. De a munkafegyelemmel összefüggésben any- nyit még hozzátennék, hogy egy kórházi ágy nagyon sokba kerül. — Ennek mi köze az egészhez? — kérdezte Mérleg Hiányné, aki saját megbízói jaként vett részt a tanácskozáson. — Tudtam, hogy nem fogják érteni — mondta Ács Kapocsné, és sejelmesen mosolygott Ö már majdnem értette, amit mondott. — akik után négy árva maradt. A tanúbizonyságokból kiderült, hogy a teherautó fékjei hibásak voltak, a vállalatnál ezt tudták, s mégis útra küldték a kocsit. ■. Mennyi kártérítést ítélünk meg a gyerekeknek? — Várjanak — kiáltottam közbe. — Ennél több is forog kockán. Mi lesz a szállítmányozási vállalat biztosítóival? Mi történik velük, ha jelentékeny összeget ítélünk a gyermekeknek? — Ki ketl majd fizetniük — válaszolta az egyik esküdt. — De az végülis a mi zsebünkből fog kikerülni: a magukéból és az enyémből. — Mi az ördögről beszél? — Nem olvassák a hirdetéseket? — folytattam. — valahányszor egy esküdtszék nagyobb összeget szavaz meg egy baleset áldozatának, végülis nekünk, a nagyközönségnek kell fizetünk érte. A biztosító társaság nem saját jókedvéből folytatja az üzletet. — Hót akkor miért? — érdeklődött egy másik esküdt. — Azért, hogy szolgálják a nagyközönséget. Havi díjat szednek valamennyiünktől, hogy védjék életünket, és tulajdonunkat. Hogy nem kell nagyobb kártérítést fizetniük, addig felhőkarcolókat építhetnek, beruházhatnak a tőzsdén, ingatlankölcsönöket bocsáthatnak ki, és támogathatják a televízió legjobb programjait. De ha cl kell kezdeniük a kifizetést, a biztosi tottaiknak járó összeget, akkor súlyos pénzügyi nehézségek közé kerülnek, és nekünk, biztosítottaknak kell őket segélyeznünk... — Ezzel azt alcarja mondani, hogy ne szavazzunk meg semmilyen összeget a kárvallottaknak, mert a biztosító társaság veszélybe kerül? — Én csak azt mondtam, hogy mindent alaposan meg kell gondolnunk. Miért büntessük meg a szegény kis'Tjiz- tosító társaságot, amely ha elveszti a pert, minket fog megbüntetni. — Jól ven, jól ran — feleltem majdnem kiabálva. — Beleegyezem, akármilyen kártérítést szavaznak is meg az árváknak. De ha a biztosító társaságnak cl kell adnia a tisztviselői számára fenntartott golfpályát, az a maguk lelkiismeretén szárad ... Fordította. ZiUU Judit Megint esteledett. Egy közeli épületből a tévé-torna hangjait hozta a hideg szél. Fésűs Fonóné az órájára nézett, és szomorúan állapította meg, hogy lejárt a garanciális javítás határideje. Ekkor Ács Kapoesnénak men- tőotlete támadt. — Azt javaslom, hogy szimbólumként küldjünk ki ötszáz úttörőt és háromszáz kisdobost, álljanak ők sorfalat. — És ha megfáznak ? — kérdezte a mindig okvetet- lenkedő Golyós Csapágyné. — Nem fáznak meg — zárta le a vitát Fésüsné. — Az igazi úttörő és kisdobos nem fázik meg. mert van rajta nyakkendő. Vagy ha mégis, mire katona lesz, meggyógyul. Ez a galambokra nem érvényes, mert a galamb nem lesz katona. A békegalamb pedig különösen nem. Ebben azután mindenki egyetértett. Hódi T. József Queen Anne
