Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

Üzemi krónika és a vállalat

Vallomás a végekről

Középkori csendes kolostorok magányában szorgalmas szerzetesek rótták a sorokat, s megörökítették az eseményeket az utókornak. Igen gyakran ezek a távoli, időrendben felsorakoztatott híradások — a krónikák ' — tanúskodnak egyedül rég letűnt korok mozgalmas eseményeiről, történései,rőL Királyok tettei, népek csatái, birodalmak keletkezése és bukása jelennek meg az ódon pergameneken vagy a sárga papírlapokon.

Ma, a XX. szárad utolsó harmadáhan, amikor a tömeghírközlő szervek segítségével szinte együtt élünk földünk eseményeivel, s telere- cordingok, magnótekercsek, újságok, könyvek, iratok soksok tonnányi tömege órzi a történéseket, s már-már ezek túlzott bőségével van baj. Vajon van-e még szerepe a krónikának? Akad-e olyan területe az emberi életnek, amelyet nem, vagy csak alig érint ez az Információrobbanás? Másfelől: maga a tevékenység, az adatok, tények, kis történéseik összegyűjtése, feldolgozása, lejegyzése ad-e örömet, valami többletet, amiért érdemes csiná Ini ?

Ma az országban — és Somogybán is — számtalan egyéni krónika író dolgozik, és sokan végeznek ilyen munkát az e célra társult klubokban, szakkörökben. Így van ez megyénkben is. A falun történt események folyamatos rögzítése sok közösségnek jelent rendszeres és hasznos munkát. Van aa>n- ban a krón ikaírásnak egy másik színtere is, ez a gyár — Jobb, ha nem néBel körül, elég nagy a rendetlenség. Amíg tanulunk, mindent magunk köré gyűjtünk.

Hát a rendetlenség kifejezés azért túlzás. A tanítóképző főiskola kollégiumának negyedik emeleti szobája kedves, barátságos. A falakat hangulatos fotókivágásokkal tapétázták. Az íróasztalon teáskanna, hamutartó, könyvek, jegyzetek, a heverőn is füzetlapok, tankönyvek, cigaretta. A lehető legrosszabb időben érkeztem, Kcezeli Veronika és Búzási Éva a következő napi szigorlatra készül. Nemcsak ők, hiszen a kollégium szinte valamennyi szobájában ez a kép fogadna. Alig beszélünk pár szót a folyosón Vera nevét kiabálják.

— Ez így megy egész délelőtt. Eddig már legalább hatszor keresték — mutatja be a tanulás körülményeit Búzási Éva.

— Épp azt akartam kérdezni, hogy nem zavarjátok-e egymást, de most már fölösleges.

— Más-más napokon vizsgázunk, így csöndes perceket alig lehet találni! Aki már végzett, az örül, járja a szobákat, beszélget. Én pedig esetleg a másnapi vizsgámra akarok készülni. A következő nap, ha levizsgáztam, akkor én csinálom ugyanezt. Meg kell szokni a kollégiumi életet. Otthon sem lehetne jobban tanulni. Itt, ha valamit nem tudok, átmegyek valamelyik társamhoz, megkérdezem.

— Mindenki más. módszerrel tanul. Ti hogyan készültök? .

— Ezt ne kérdezd! Nem ajánlom utánzásra — szabadkozik Keczelí Veronika. — Körülbelül három nappal a vizsga előtt kezdjük el a készülést, de láthatod, hogy mi megy itt

— Van, aki megrökönyödik a hirom nap hallatán. Az igazság az, ha rendszeren eljárunk a szemináriumokra, odafigyelünk, jegyzetelünk, akkor vizsga előtt csak föl kell frissíteni az emlékezetet — folytatja Búzási Éva. — Van, aki magába roskad, és

rak, üzemek világa. Itt minden negyedévben elkészülnek az összesítők, év vegén a mérlegbeszámolók — vethetnénk ellene. A termelésnek, a vállalat gyarapodásának minden adata megtalálható ezekben. Mi újat tud még mondani az üzemi krónika?

Sokat. A vállalati élet! teljessége gazdagabb, bonyolultabb, sokrétűbb annál, nemhogy azt a mérlegbeszámolók egészében kifejezhetnénk. A termelési, hatékonysági mutatók a széles körű tevékenységnek csak részei, igaz, talán legfontosabb részei. Az üzem életének azonban ezenkívül még számos, érdekes, föl jegyzésre méltó eseménye akad.

Takács Éva, a megyei levéltár munkatársa 1972 óta figyelemmel kíséri néhány kaposvári élelmiszeripari vállalat krónikaíró brigádjainak munkásságát. Gazdag tapasztalatai vannak. Mindenekelőtt a Kaposvári Húskombinát üzemi krónikát író szocialista brigádjának munkájáról tud sokat. Éveken át segítette ókft tanáccsal.

— Az üzemi krónifeaírás nemcsak az események folyamatos rögzítését jelenti — mondja Takáts Éva —, bár kétségkívül ez az egész fnun- ka 1 gerince. Mi igyekeztünk rendet tartani. A 15—20 tagú krónikaíró brigádban voltak, akik a társadalmi rendezvényeket kísérték figyelemmel, mások a nevezetes személyei? látogatásaira ügyeltek, a következő »reszort« a gazdasági események rögzítése volt. Külön gyűjtötték a sport és a kultúra információit és a

r

hetekig szólni sem lehet hozzá. Mi szerejük a társaságot, sokszor alig férünk el a szobában.- Zárt ajtók mögött nem érezném jól magam.

— Másodévesek vagytok, már rutinos vizsgázóknak számíttok.

• — Bele lehet jönni, a vizsgaláz azonban most is a régi. A változás csupán annyi, hogy már nem lehet ijesztgetni bennünket. Az első vizsgák előtt az idősebb hallgatók teleb.eszélték a fejünket Remegett a térdünk, amikor beléptünk az ajtón. Az egyik tanárunk mesélte a következőt: tavaly indították Szek- szárdon a kihelyezett tagozatot Ott csak elsőévesek voltak. A vizsgák előtti napokon a hallgatók ugyanolyan nyugodtan jártak az előadásra, mint máskor. A tanárok nem tudták, hogy miért nincs vizsgaláz. Nem volt, aki elrémítse az elsősöket. Ez a különbség.

— Van olyan vizsgatörténet, amelyet gyakorta emlegettek?

— Emlékezetes eset nincs. A legfontosabb, hogy sikerüljön — mondja Búzási Éva. —/ Olyan vizsgám azonban volt' amelyen jól is éreztem magam. Nevetéselméletnél új módszert vezettek be. Hárman megyünk be egyszerre, felkészülés után az első elmondja, amit a tételről tud, majd a tanárral és a másik két vizsgázóval együttesen megbeszélik, kiegészítik vagy éppen vitatkoznak. Olyan hangulata van, mint egy szemináriumnak. Így, ha épp kifogom, és olyan tételt húzok, amelyik nehezebben megy, a másik két témánál még bizonyíthatom a tájékozottságomat. A vizsgaláz is sokkal mérsékeltebb.

— Holnap lesz a hetedik, egyben az utolsó vizsgátok. Mi a, program- a következő két hétre?

— Holnap elmegyünk meglátogatni a volt szobatársunkat: asszony, s nemrég szült. Aligha kell attól félni, hogy nem lesz elfoglaltság. Reméljük, utóvizsgára nem kerül sor.

Izményl Éva

szociális helyzet változásait. Arra törekedtünk, hogy lehetőleg átfogjuk a vállalat egész tevékenységét. Munka közben derült ki, hogy ez nem is könnyű feladat A vállalati szervezetben a különböző értesülések, információk áramlásának meghatározott útja van, ezt csak bizonyos munkakörben dolgozó ember kísérheti figyelemmel. Néhányszor majdnem elsiklottunk egy-két kisebb jelentőségű, de a krónika szempontjából mégis fontos beruházás vagy más esemény mellett. Szerencsére a húskombinátnál többen is támogatták a munkát, így mindig sikerült kiegészítő értesüléseket szerezni.

— Az üzemi krónika menynyiben .volt pontos tükre a vállalat tevékenységének?

— Nem hiszem, hogy pontos tűkre lett volna, vagy azzá válna valaha is. Ezzel szemben ^ vállalati élet igen komoly területeit föl tudtuk térképezni. Fölmérés készült a bejárók és a helyben lakók arányáról: kik járnak busz- szal, vonattal, saját, autóval? Megállapítottuk a férfi-nő arányt, az iskolázottság szintjét, a könyvtári tagolt, a táp'- ,pénzes napok számát, s azt is. hányán étkeznek az üzemi konyhán? Ezek önmagukban nem' nagy jelentőségű adatok, összességükben azonban alkalmasak általánosabb kép rajzolására.

Vajon miért vállalják zömmel munka után a krónikaírók ezt a többletmunkát? Annyi -bizonyos, hogy nagyszerű eszköz ahhoz.' hogy a vállalathoz tartozás érzését erős kötelékké fonja. S ennek a munkának sajátságos öröme is van. A gyarapodó ívek, a mind vaskosabb kö-. tét kézzelfoghatóan bizonyítja: ez az ő munkájuk. Halá-| togató érkezik a gyárba és élébe teszik az üzemi krpni1 kát, mint a vállalat munkáját a 1 ««részletesebben bemutató dokumentumot; ez valóba szép pillanat.

Ma a megye sok özemében készülnek a krónikák. De még egyet sem láttam nyomtatásban, könyv, valódi krónika alakban. Vállalataink évente rengeteg hiábavaló brosúrát, reklámfüzetet és -könyvet adnak ki. Ki tudja mekkora összegekért?! A vállalat hi- rét-rangját — véleményünk szerint — azonban sokkal jobban emelné, ha egyszer-ogy- szer üzemi krónika kerülne ki a nyomdából Ezt az ügyet érdemes támogatni!

Cs. T.

A lépcsőházban levő postaszekrényhez csak egy kulcsunk van, így az asszony mindig a zsebemben kotorász érte. Egyik reggel, amikor látta, hogy nem tetszik nekem a zsebelés, rám szólt: »Mit nézel ilyen furcsán? Csináltass ■ egy másik kulcsot! Egy ilyen ipari államban, mint mi vagyunk, ez olyan közönséges dolog, mint a köhögés.«

Hm, lássuk tehát a köhögést. A főutcán, az egyik kirakatban ott díszeleg: Automata kulcsmásolás.' Meg iS lehet várni. Belépek az üzletbe, és mutatom a lemásolni való kis kulcsot. Nagyon udvariasan fogadnak, le is ültetnek. Ez a szokatlan előzékenység egy kissé gyanús nekem, de hát ne legyünk rosszmájúak.»Mindjárt föltelefonálok a raktárba, hogy van-e ehhez való nyers kulcsunk-“ — mondják. »Mert azt tetszik, tudni, hogy a kulcsot nyers kulcsból csináljuk, ha van!« Kissé restellem tudatlanságomat, de reménykedve ülök a széken. Aztán megjön a telefonüzenet. hogy bizony nincs nyers kulcs. Akkor. pedig nem lehet másolni. Reszelni se? Azt se. mondják kissé idegesen, majd felvilágosítanak, hogy vegyek még egy kulcsot a vasüzletpen. Ha nincs, akkor nem lehet mást lenni, mint leszerelni a posA térdremegés mér megszűnt

»Vitézek, mi lehet ez széles

föld felett szebb dolog az végeknél?« — jutnak eszembe Balassi soraii, melyeket egykor a középiskolában büntetésből biflázott be az egész osztály. S lám, mit tesz az idő, már nem. ellenséges-fagyosan» hanem szelíd-melegen sugároznak a verssorok. Talán, mert megóreztem az értelmüket?

Mi lehet szebb dolog annál, minthogy a »végeken-, az eldugott tanyákon és községekben valaütí küzd a sötétség, az emberi tudatlanság ellen?

Ilyen gondolatok kavarognak bennem, amikor Andocs- nál »letérünk a térképről«, s csa!c a kövesük kanvargása vezet bennünket a dombok között.

Végre megérkeztünk Nagytoldipusztára. A kövesút elfogyott, s az iskola felé haladva kerülgetjük a tengelyt veszélyeztető gödröket.

Máj Péter öt éve került az alig néhány száz lelket számláló településre tanítónak. Az összevont osztályban, húsz gyereket oktat. Tiszta a tanterem, amelybe csak váltócipővel lépnek a nebulók. Mi- 5-özben szemlélődünk, á tanító lelkesen magyaráz. Amikor azt hisszük, hogy nincs több látnivaló, akkor kezdünk csak igazán ámulai. Megmutatja, hogyan tartja a magnós órákat. A padokba beszerelve a csatlakozók, a gyerekeknek •csak be kell dugniuk a fülhallgatót. a tanító bácsi pe- d'" bekapcsolja a magnót Amíg ,a másik három osztály 'olvas, rajzol, vacv énp számol, addig a magnósok a kazettából. hallott feladatokat oldják nieg. Az audio-vizűéi'« oktatás azonban ezzel még nem merült lei. Rendszeresen nézik a gyerekek az iskolaté- vét és hallgatják az iskolarádió adásait Hogy a másik osztályok munkáját ilyenkor

ne zavarják, ezeket az eszközöket a nevelői szobában helyezték el. »Rendszeresen megoldják és beküldik a gyermek- rádió »Nyitnikék« műsorának feladatait. Jó munter iáért a k’s közösség kétszer is kapott már »arany ötöst«.

Máj Péter Nagytoldipusz.ts kulturális életének az irányítója is. Színházlátogatásokat . irodalmi műsorokat szervez, hétfőnként pedig az iskola tornaszobájában filmet vetít.

»Mellesleg« a helyi állam' gazdaság iflúsági klubiának a vezetőié. Nagyon jó a kö-ös- sé" járásszorte rendszeresen hallani ólunké lukról A klubtagok sokat segítenék az iskola technikai eszközeinek a fölszerelésében. A magnós oktatást például az ő munkájuk tette lehetővé.

A klubmunka me'lett marad energiája ellátni a KISZ- ; szervezet agitáció« é» prona- gandateon.dőit. Munkája éli« méréséül tava'y április 4-én KISZ Érdemérem, előtte kiváló ifjúsági vezető kitüntetést kapott. Tagja a munkásőrségnek.

A fiatal pedagógus Ec.senv ben ismerkedett meg a betűvetéssel. szülei ma is ott élnek. A középiskolát Tabon végezte el, s mezőgazdasági gépszerelő lett. A katonaság után Mennyén dolgozott a gépjavító állomáson. ahol-a müveze- íősóg'g vitte. É"deklődési köre a nevelés, a pedagógia, a kultúra fe’é hatotta. Képesítés nélkül kezdett el tanítani Törökképp ányban. s közben le- ve’ezö tagozaton elvégezte * kaposvári tanítóképzőt. Megnősült. s 1973-ban került Nagyteldipusztára. Két kislánya van, a nagyobbik elsős.

Jól érzi magit. Megtalálta számítását, kém,érv akarattal és a településen élő'? segítségével elképzeléseinek sokaságát tudja valóra váltani. Ég, lángol — s közben másokat :a izzít. Még fiatal. Tudja jól, hogy a lendület egyszer majd alábbhagy, mert ekkora energiával huzamosabb ideig nem lehet lobogni. Ezért lassan szeretne »takarékra állni« úgy, hogy amit idáig elért, valaki más folytathassa.

Gyarmati László

Farsangi napok

Bekopogtunk Dorottyához

Farsangra készül Dorottya. Február 9—10-én ünnepli Kaposvár Csokonai vígeposz-hős- nőjének a névnapját A hagyományos rendezvény részben megújul: erről beszélt Csíkvár József, a kaposvári farsangi napok főrendezője.

—* A népi hagyományok szellemében igazi karneváli hangulatot, szeretnénk teremteni. A farsangi alakoskodások lényege épp az volt, hogy mindenki részt vett a játékban. Az 1600-as évekből fennmaradt emlékek, melyeket a levéltárban ismerhettem meg.

A kulcs

faszekrényt, és olyat tenni a helyébe, amelybe lehet megfelelő számú kulcsot kapni.

Néhány halk köhintcst sóhajtottam el a levegőbe, s láttam, hogy megsajnálnak. El is láttak jó tanáccsal. »Tetszik tudni, mi a nyers kulcsot exportra gyártjuk, most éppen Jugoszláviába viszünk ki néhány vagonnal. Ha van ismerőse, aki Jugoszláviába megy, ott annyit vehet, hogy tele lesz a táskája! De mi, sajnos, nem ’kapunk!«

Eszembe jutott az asszony szemrehányása, és valami megváltó ötlet kezdett bennem derengeni. Hát nem egyszerű? Keresek valakit az ismerősök között, aki Jugoszláviába utazik, s hoz nekem öl-hát nyers, kulcsot. Gyorsan elugroltam Béla barátomhoz, aki a múltkor említette, hogy hamarosan elmegy az Adridra üdülni. Szerencsére otthon volt. »Sajnos. nem tudok menni, mert a kocsim szervizen van, de tudom ajánlani Oszkárt, aki tervez egy utat Jugoszláviába. Hogy nem ismered? Hál nézd, én megkérhetem, hogy hozzon néhány nyers kulcsot, de üres kézzel nem ailithahasznos tanácsul szolgáltak a rendezvény előkészítése során A ' Csokonai-hagyományt is ápolni kívánjuk, Dorottya megjelenítésével tartozunk a költő emléke • ápolásának is.

— A Röpülj páva-verseny somogyi pásztorlakodalmas műsora .bizonyára sok ötletet adott a kaposvári farsangi rendezvényhez is.

— Valóban, a folklór nagy szerepet játszik új elképzelésünk megvalósításában. Bevonulnak a pásztorok a kaposvári főtérre is. Hagyomány- ápoló együttesek rövid műsortok oda! Gondolom, egy üveg bort megérdemel, mondjuk badacsonyi kéknyelűtI«

Gyorsan le az üzletbe, biztonság kedvéért vettem két üveggel. Odaadtam neki. s a barátom elment Oszkárhoz. Éjfél felé telefonált. Sajnos, Oszkár se tud utazni, de azt mondta, hogy van egy barátja, aki a napokban indul köszöni a bort, bár 6 jobban szereti az egrit, de egye fene. A másik üveggel elmegy Csabához, aki a jövfí héten utazik Zágrábbá, üzleti tipliben. Az üveg bort odaadja neki, de nem ártott volna néhány dinárt is küldeni, elvégre ingyen nem veheti meg. Ha nem tudok dinárt szerezni, vigyek még egy üveg bort, s ö elmegy egy címre, ahol titokban lehet szeremi. A többit majd elszámoljuk!

Éjjel rossz álmom volt. Az Adriában fürödtem, de nem víz volt benne, hanem nyers kulcsok, s én majd belefulladtam a zörgő közegbe. Megtöröltem a homlokomat, s aztán sötét gyanú ütött szíven. Úristen, Kambodzsában győzött a forradalom! Mi lesz. ha a jövő héten nem Jugoszláviába irányítjuk a nyers kulcsainkat, hanem a távoli baráti országba, ahol bizonyára hiánycikk.

Akkor kereshetek valakit, aki Kambodzsába utazik!

t. J.

ral készülnél? a farsangra, a .pogányszentpéte léket és -a szennaiakat híviui? meg. A nemzetiségi ' együttesekkel szintén találkozhatnak az utcákra sereglő kaposváriak, a szuloki, miklósi német nemzetiségi csoportok, valamint a Dráva délszláv együttes vonul föl műsoros bemutatóval. Jelmezes felvonulásra kértük az iskolai bábegyütteseket. jelmezversenyt hirdettünk

mindazoknak, akik részt kívánnak venni a közös játékban.

Elkészült a kétnapos vígság w-észletes programja. Ebből ki “Kell emelnünk a farsanghoz kapcsolódó tudományos ta- í nacskozás és kiállítás megrendezésének újszerűségét is* A dél-dunántúli farsangi népszokásokról február 9-én a. TIT- ben tartanak előadásokat, másnap a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban a té»ü'ű emlékekből nyűik kiállítás. Karnevál 1 Hercege 9-én 13 orakor veszi át a hatalmat a város felett.

Készültek a rendezvényre az amatőr színjátszó együttesek. Vidéki előadásokat is tartanak. í)-én este az ifjúsági művelődési központban mutatkoznak be. A karikatúraki- állításra Kaján Tibort és Saj- dik Ferencet hívták még, a megnyitó 9-én délután a Helyőrségi Művelődési Otthonban.

Szombaton délután a Bóbita bábegyüttes tart előadást a ' gyerekeknek, vasárnap egész napos farsang lesz « Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban.

I A bálok iránt most is nagy az érdeklődés. A Dorottya- bálra ötszáznál több vendéget várnak, de jegy már csak a galériára és a bárba van. Né- ' hány helvre pályázhatnak azok is. akik a sváb bálon a Kapós-szállóban kívánnak szórakozni. Itt mintegy hatszáz vendégre számítanak.