Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

Sárközi György emlékezete Nyolcvan éve, 1897. Január 22-én született Sárközi György, akit indulásakor az Ady utáni nemzedék egyik legnagyobb ígéreteként tar­tottak számon. Tizennyolc éves korában jelent meg el­ső verse a Nyugatban, és ha­marosan egyéb lapok is kö­zölték írásait. A művelt, szé­les látókörű költő az Athé- neum könyv- és lapkiadó munkatársa lett, a harmin­cas években a kiadó vezető lektoraként a haladó, balol­dali irodalom egyik nagyha­tású szervezője volt. Első verses kötete 1926- ban jelent meg Angyalok harca címmel. Finom művé­szi érzékkel és költői erővel formált versei egy magányos ember vívódásainak* idealis­ta hlttoeresésének és szépség- kultuszának a kifejezői Ké­sőbb hangja elkomorul szemléletében sötétebb tónu­sok kapnak helyt, s a feszítő társadalmi ellentmondások, gondok egyre inkább beszű­rődnek verseibe. A költészet mellett, regényeket és elbe­széléseket ír. Legismertebb műve Mint oldott kéve... című történelmi regény, amelyben áttételesen saját útkereséséről, saját korának szól Hőse, Mednyánszky Cé­zár tábori lelkész végighar­colta az 1848—49-es szabad­ságharcot, az emigrációban hitében megrendül, leveti a csuhát és elhagyatva, magá­nyosan hal meg. A harmincas évek társa­dalmi harcai -tisztára, ke­ményre érlelték költészetét^; a polgári indíttatású költő eljutott a szegényparasztság társadalmi gondjainak fel­vállalásáig, az elvont huma­nista a népi írók, a nemze­tért felelősséget érző értelmi­ségiek harcának igenléséig. Egyik cikkében így vall er­ről; »... író lelkiismeretem kényszer! tett engem is, a város fiát, hogy velük tart­sak. Egyénileg bizonyosan nem fontos, hogy egy árva költő, egy könyvolvasó szép- lélek merre fordul, de ez a kis csoport nem egyénekből áll, nincsenek egyéni érdekei és szándékai, hanem szimbó­luma akar lenni nemzeté­nek.« 1935-től 38-lg a népi írók folyóiratának, a Válasznak a szerkesztője volt, az Athé- neumnál pedig elindította a Magyarország felfedezése cí­mű szociográfiai sorozatot, amelyben olyan nagyhatású könyvek jelentek meg, mint Erdei Ferenc Futóhomokja, vagy Féja Géza Viharsarok- ja. A nemzeti függetlensé­gért, a társadalmi haladásért felelősséget vállaló írók, po­litikusok 1937-ben a Márciu­si Frontba tömörültek, ennek egyik szervezője, vezető egyénisége Sárközi György volt, költő- és harcostársa, Illyés Gyula emlékezete sze­rint az ő íróasztalán, az ő tollával fogalmazták közösen a Front felhívását Az erő­södő fasizmus következtében azonban egyre inkább kiszo­rult a közéletből. 1944 már­ciusában, a balfi munkaszol­gálatos táborban halt meg, negyvenhat éves korában. Sárközi György költői és írói munkássága, előítélete­ken felülemelkedő szellemi nagysága, erkölcsi bátorsága máig érvényes, megszívlelen­dő üzenetet tartalmaz szá­munkra. A. I. A tanyavflág Jelenéről szólva nem kerülhető meg dr. Romány Pál könyve »A tanyarendszer ma« (Kossuth Könyvkiadó, 1973). amelynek egyik feje­zete az agrártársaddlomban végbement változások nyomán leírja a különböző tanyatí­pusokat. Az alábbiakban az úgynevezett átmeneti tanyát mutatom be szociografikus közelségből — úgy, ahogyan azt Kecskeméttől 12 kilomé­terre' a Matkó-felsői dűlőben láttam. Ezt a dűlőt nem kevés Idős ember lakja, akik a fent idézett mű szerint ...................­csak a leg­szükségesebb termelőtevé­kenységet folytatják, vagy kizárólag támogatásból élnek«. Ha a házaspár egyik tagja vagy mindkettő »le­robban« — mondja a szak- szövetkezet vezetője —, a gazdaságukat nagyon gyor­san leszűkítik vagy felszá­molják. .. Karácsonyra az , öregek »szeretetcsomagot« kapnak “kalóriapótlékul«, zárszámadáskor meg öt-hat- száz forintot a szakszövetke­zeti kasszából. Tehát: e szakszövetkezeti és nem szakszövetkezeti tagok kiha- lásos alapon elnéptelenedő tanyáira az »átmeneti« jelző csak akkor pontos, ha az enyészet felé vezető utat ért­jük alatta. E hajlott gerincű, széltépte fedelű, töppedt ta­nyák együtt öregedtek meg lakóikkal, és együtt pusztul­nak el velük. A gazda 79 éves, ax élettársa 70. Régen szegényemberek vol­tak. A férfi arató, részes munkás, aki később külön­böző helyeken, az iparban is dolgozott, három hold rossz homokon saját gazdaságot is tartott fent (“bürgéim vol­tak«), de nyugdíja sehonnan sincs. A tanácstól 527 forint szociális segélyt kapott, de miután összeköltőzött az idős -asszonnyal, »aki 421’.forint já­rulékot »élvéz«, s miután a szobát kiadták albérlőnek — maguk a kamrában húzód­tak —, a segélyből lefogott a tanács 250 forintot. Kettő­jük önfenntartására 31 fo­rint 50 fillér jut naponta, il­letve annyi sem, mert a há­rom hold homok meg a ház után az adó 890 forint A jó­szágállomány néhány tyúk. Az öregnek lova, szekere volt, de »el kellett adni, mert nem bírtam már mozogni vele.« A földjét “kínálta már le«, de senkinek sem kelL A házon fekete-avas nádtető — beázik. Nincs miből megcsináltatni. A kút- ban nyáron egy kumma víz sincs. »A kutat is csináltatni kék, de miből?...« Itt való­ban elkel a karácsonyi sze­retet csomag meg a zárszá­madási segély, »öregek nap­ján is gyönyörű szép pörküt- tet adtak, meg 500 forintot is kaptam egy kupertába...« A szomszédban lakd há­zaspár (75 és 63 éves) húsz éve bérli a tanyát Régeb­ben napszámosként cseléd­ként tanyás kertészként vándoroltak tanyáról tanyá­ra. Egyszer már felvergőd­tek odáig, hogy volt egy te­henük, de a gazda, akinél szolgáltak, eladatta velük (»a fene egye ki a hurká­ját«), mert azt mondta, őt kinevetik... Kapásnak te­hén?! Ez az ember 2® éve bete­geskedik. Az ágyon felkö­nyökölve átkozza az egykori gazdákat »Úgy kihasználtak bennünket, hogy szörnyen, oszt* még OTI-t sem tűzet­tek utánunk; a vakság érje el őket!« Nyugdíja egyikük­nek sincs. A tanácstól 546 forint szociális segélyt kap­nak — ketten. S zerencse a szerencsét­lenségben : véletlenül olyan tanyára is be­tévedek, amelynek lakói a szegényedésnek még az ele­jén tartanak. Az átmenet náluk még kezdeti stádium­ban szemlélhető. A 67 éves | * Részi?* a „Másikéi mnzaUcok** régen ment nagyon rosszul: öt hold saját földjéhez tíz hold bérlete is volt. De mi­re négy gyermeket felnevelt (akik közül három el is ment azután), mire 67 éves lett ö is, a felesége is,- a pártában maradt lányuk meg 44, rájöttek, hogy lefelé mennek. Az asszony beteges­kedik: tizede annyit sem tud már dolgozni, mint azelőtt Lányuk — az egyetlen po­tenciális munkaerő a héthol­das gazdaságban — á vá­rosba akar menni, az ipar­ba, hogy nyugdíj jogosul tsá­I kecske. D. Mady Mimétr adó 8400 forint, nyugdíjalap 800 forint SZTK 840 forint fizetnivaló a föld aranykoro­nája után 700 forint ez évi jövedelem 10 százaléka a szakszövetkezeti közös alap­ba 1800 forfnt öszesen 12 340 forint »-Ebben a korban na­gyon ésszerűen kell gazdál­kodni. ..« A munkából kiöregedett tagok helyzetének ismereté­ben nézzük meg, hogyan osztja fel jövedelmét a te­rületileg illetékes szakszö­vetkezet. Az 1974. évi 16,6 milliós tiszta ---------------- nyereségből 12 Z ám Tibor Az átmeneti tanya* got szerezzen. A gazda sem nagyon tud már dolgozni, de azért két lovat tart Eze­ket a szomszédok olykor el­kérik, s a kölcsönt napszám­ban adják vissza... A szom­széd házakban van villany, náluk nincs és már nem is lesz, mert a bevezetés 10—12 ezer forintos költségét az ő lefelé tendáló gazdaságuk­ból egyre nehezebb volna ki­szorítani Nem tudják, hogy jövőjük hogyan alakúi de félnek tőle. Most még kis­üzemi, kisárutermelő tanyá­juk rövidesen átmeneti ta­nyává lesz. A benne lakók süllyedése pedig a magán- paraszti életforma csődjét példázza. D. Mihály is 67 éves már. Az 6 gazdálkodási tudomá­nya jóval nagyobb, mint a vele egy lapon emlegetett társaié — de a tehenet az ő háztartásából is kiszorította milliót fordít fejlesztésre. 3,8 milliót bizton­sági alapra (ezzel tíz mil­liója lesz tar­tós betétben), de csak 300 ezer forintot * költ szociális alapra, az évi nyereségének mindössze 1,6 százalékát — noha tagságá­nak fele a nyugdíjkorhatár körűi illetve fölött , van... Értesülésem szerint más szö­vetkezeteknél is hasonló a jövedelemfelosztás gyakorla­ta. E z azért visszatetsző, mert a szakszövetke­zeti közös gazdaság alapjának lerakásához és a gyarapodás feltételeinek megteremtéséhez a mostan szűkölködő tagok is hozzá­járultak: évi jövedelmük tíz százalékát fizették be a kö­zös alapba. Egyáltalán nem természetes hát, hogy a kö­zös vagyon kezelői rossz em­lékű könyöradömányok al­kalomszerű osztogatásával nyugtatják meg a lelkiisme­retűket* amikor a szociális alapba helyezhető legna­gyobb összegből rendszere­sen és jobban is támogathat­nák megöregedett tagjaikat Bíboros! kalapok. (Tillal Ernőműve, Itália című fotókiállítá­sáról.) A magyar tudomány arcképcsarnokából Ha akár csak néhány hó­nappal korábban próbáltuk volna meg »tollvégre kapni« Vas Károly akadémikust, ne­héz lett volna: akkor még Becsben dolgozott hatéves megbízatásának utolsó fel­adatait teljesítette, az IAEA, a Nemzetközi Atomeröügy- nökség élelmiszer-tartósítá­si osztályának vezetőjeként Élettörténetéről beszélget­ve, rögtön-az elején kiderül: a kutató életével, munkájá­val, az ezzel járó családi per­patvarokkal már egészen kis­korában megismerkedett 1919-ben született Mosonma- gyaróvárott, ahol édesapja a Tejgazdasági Kísérleti Inté­zetet vezette. Mivel szolgála­ti lakásban laktak az inté­zet területén, sokszor előfor­dult hogy késő éjszakáig is a laboratóriumban dolgozott — amit a feleség és édes­anya nem vett éppen a leg­jobb néven... Az ifjabb Vas Károly pályaválasztásában is komoly szerepe volt a kutató édesapának: a fiatal­ember eredetileg nyelvész szeretett volna lenni. Apja beszélte rá a vegyészpályá­ra, talán azért hogy saját tudását fia ismereteivel egé­szítse ki. 1941-ben végzett vegyész­mérnökként a Műegyetemen, majd ' az éleimiszerkémiai tanszéken lett tanársegéd.1 Egyetemi doktorátusát is itt szerezte, a témában még mindig az édesapa munkás­sága hatott: az enzimes tej- zsírbontásról írt A felszaba­dulás után az egyetemmel párhuzamosan az Országos Mezőgazdasági Kísérleti In­tézetben is dolgozott. Segéd­vegyészként kezdte Itt mun­káját, majd 1949-ben. ami­kor az Intézet neve és pro­filja változott (Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóin­tézet lett) a mikrobiológiai osztály vezetőjévé nevezitek ki. 1959-ben, sorozatos válto­zások után kapta az intézet mai nevét: Központi Élelmi­szeripari Kutatóintézet lett Ekkor ideiglenesen megvált Vas Károly az intézettől, hét évre a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskolára »tért át«, ahol egyetemi tanárként az élelmiszertechnológiai és mikrobiológiai tanszéken dolgozott 1966-ban tért visz- sza az intézet falai közé, ak­kor már mint a KÉKI igaz­gatója, ezt a tisztségét ma újra betölti. Időközben. 1972- ben kapta a megbízatást, amely Becsbe, az IAEA-hoz szólította, és mostanában vette át ismét a KÉKI igaz­gatói feladatait A kandidátusi címet addi­gi munkájáért 1952-ben ítél- . ték oda, a tudományok dok­tora fokozatot 1956-ban sze­rezte meg. Értekezésében az élelmiszerek kémiai és fizi­kai tartósításával foglalko­zott A Magyar Tudományos Akadémia 1964-ben fogadta levelező tagjainak sorába, székfoglalójában doktori ér­tekezésének témáját fejlesz­tette tovább. Munkáiét álla­munk a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetéssel is­merte eL — És mivel foglalkozott Bécsben? — Az élelmiszerek sugár­zással történő tartósításának világméretű kutatás-szerve­zése volt az egyik feladatom — mondja. — Mi tűztük ki a témákat, és adtuk ki azok­nak az országoknak, ame­lyek alkalmasnak látszottak azok megoldására. ■ E témák között szerepel például az ionizáló sugárzással történő kihajtásgátlás és a kártevők elleni védekezés elvileg már tisztázott feladatainak ipari, nagyüzemi méretekben tör­ténő alkalmazása. Egy sor vizsgálattal bizonyítottuk azt is, hogy - a sugárkezelés a fo­gyasztó egészségére nézve veszélytelen. Gazdaságossá­gi vizsgálatokat is folytat­tunk. Itt kell tisztázni: az élelmiszer tartósításánál al­kalmazott radioaktív sugáré zás egyetlen okból nem okoz­hat emberre, vagy élőlény­re káros, másodlagos radio­aktivitást: energiaszintje az ehhez szükségesnél jóval ala­csonyabb, csak 10 mega­elektronvolt alatt lehet. Ml több: ezt éppen azáltal sike­rült tömegméretekben bizo­nyítani, hogy a tudományos célra kísérleti állatok százr ezreit tenyésztő intézetekben használják fel a legtöbb, su­gárzással tartósított, fertőt­lenített takarmányt, a kísér­leti állat sterilitása, »tiszta­sága« érdekében, és a kis állatok sokaságán semmiféle tudományos vizsgálat eddig károsodást ld nem mutatott! — És itthon hol, milyen területen folytatja Vas aka­démikus tudományos kutató­munkáját? — .Mihelyt a Jelenlegi ren­geteg tudományszervezési feladat megoldásán túljutot­tam, ismét foglalkozom majd a besugárzások mikrobioló­giájával, az enzimek élelmi- szeipari alkalmazásával. Hadd tegyem hozzá: 'örül­nék, ha ehhez a saját inté­zetemben saját laboratóriu­mom lenne — de nincs... — Ha már beszélgetésünk elején szó esett arról, hogy ifjabb Vas Károly pályáját édesapja hatása nagymérték­ben meghatározta, folytató- Aik-e ez a »családi hagyo­mány? — A fiam orvos lett, bel­gyógyász, kliniko-farmako­lógus. A kutatói hajlamot tehát “örökölte«, a szakmát nem... És ha már ennél a kérdéskörnél tartunk: a fe­leségem szerencsére türel­mesebben viszonyul a kuta­tómunkával járó életmód­hoz, mint édesanyám annak idején édesapám hasonló ténykedéséhez... — Ha, tegyük föl. marad szabad ideje, mivel tölti szí­vesebben? — Preklasszikus zene hall­gatásával. Sétálva is szíve­sen eltolfeném, de annyi időm valahogy nincs ... Sz. J. L Viktor Kubai PIROSKA ÉS A FARKAS Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. És az egyik új lakónegyedben élt-éldegélt egy lány, akit Piroskának csúfoltak, , mert imádta a piros kötött sap­kát. Ennek a Piroskának — mint d mesében — volt egy nagymamája, aki városban volt ugyan bejelentve (hogy a fia nagyobb lakást kapjon), de az erdőben lakott. Történt egyszer, hogy Pi­roska az erdőbe indult, hogy meglátogassa a nagymamá­ját. Megy, mendegél az erdő­ben, Karel Gott kedvenc sál- gerét dúdolja, és általában örül az életnek. Egyszerre csak megpillant egy farkast. — Halló, farkas! — moso­lyog Piroska. A farkas megáll, a lányra néz, vállat von, és így szól: — Bocsásson meg, ifjú hölgy, úgy rémlik, nem is­merjük egymást, az pedig, hogy az erdőben ismeretlen lányokkal beszélgessek, hogy úgy mondjam: bocsánat, nem szokásom. Bizony, nem szokásom. Tudja, engem másként neveltek... — Hogy fölvágsz, farkas! — nevet Piroska. — Micsoda gentleman vagy! Már hogy­ne ismernénk egymást, ami­kor láttalak az állatkertben?! — Igen, dolgoztam ott, ez igaz. De már fél éve kilép­tem. Fegyelem, napirend, to­lakodó látogatók: vigye őket a fene! Te hová mész? — Hát a nagyanyámhoz, látogatóba. — Ég veled! — így a far­kas, és visszaballag az erdő­be. Piroska ráérősen végigsétál az erdei úton, és hamarosan megérkezik nagyanyja házá­hoz. — Itthon vagy, nagyma­ma? — kérdi, amikor belép a kis házba. Az ágyra néz, ahol nagyanyja rendszerint feküdni szokott, és látja, hogy a paplan alatt nem az öregasszony fekszik, hanem a farkas. — Mi az? Meghibbantál?! Bemásztál az ágyba .., A farkas fölháborodásSban krákogni kezd: — O, te undok fruska! Ol­vastad a mesét? Vagy foly­ton a tévét bámulod és egyetlen könyvet sem nyitsz ki? Hiszen annak a rendje- módja szerint az kellett vol­na kérdezned: miért van ilyen nagy fülem és nagy fo­gam, nekem pedig azután meg kellene ennem téged! Fdroska szinte dől a kaca­gástól: — Neked? Engem? Ni csak, hogy belejöttél, vén csont! Meg akarsz enni! No, az még elválik, ki eszi meg a másikat! Sok ilyen alak cselleng errefelé ... A farkas elfintorítja a po­fáját, és sírva fakad: — Nem elég, hogy gyo­morhurutom és nyombélfe- kélyem van, ráadásul meg kellett ennem a nagymamá­dat, és most gyomorégés kí­noz. Te meg kigúnyolsz! Pe­dig a mese szerint semmi jó nem kecsegtet: favágók men­nek majd erre, és ha nem lesznek túlságosan részegek, akkor fölhasítják a hasamat, köveket gyömöszölnek belém, és a patakba dobnak. Szeret­ném látni, mit szólnál hoz­zá, ha neked volnának ilyen remek kilátásaid! — Jól van, öreg — mond­ja Piroska —, ne izgulj! Megetted a nagymamát, isten neki fakereszt! A gyomor­égés ellen iszol egy kis gyo­morkeserűt, vagy pedig be­veszel valamilyen gyógy­szert A favágóktól meg ne félj! A brigáövezetójük fele­sége a barátnőm, 6 majd be­szél a férjével, és minden oké lesz. Ördög vigye a me­sét!-J- De én, én hogyan élek azután? Mitévő legyek? — zokog föl még keserveseb­ben a farkas. — Mi lesz most az életem célja? — Várj, ne siránkozzJ A ház most lakatlan, és én né­ha eljöhetek ide, hogy mint mondani szokás: egy kis bu­lit rendezzek, a természet lágy ölén. Téged pedig föl­fogadlak házmesternek... A farkas megörült, hogy munkát kapott. Deszkából bódét eszkábált, nyakörvet csatolt magára, és mind a mai napig buzgón öfzi az erdei házikót. (Fordította: (teliért Qyércst Vas Károly akadémikus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom