Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
Képzés és társadalmi szükséglet A tanítók példája közismert Náluk találták meg először a megoldás módját A kiutat, hogy elegendően legyenek az általános iskolák alsó tagozatain nevelő pedagógusok. Kiötlötték a képesítésnélküliséget, mint a hiányzó diplomásokat pótló vagy átmenetileg helyettesítő intézményt, s máris megszűnt a munkaerőhiány. Legalábbis papíron, a számok, a tények világában. A tanítókat említettem, ám szót ejthettem volna egyéb foglalkozásokról is, ahol a vágyak és az igények igencsak eltérnek a valóságtól. Hivata- loskodva: ahol a képzés nem fedi a társadalom igényeit. Vagy legalábbis nem teljesen illeszthető egymásra a két jelenség. eltérnek egymástól nagyságban, alakban. Elméletben pedig igencsak egyszerű az egész. Létezik egyszer a képzés. Az oktatás, a felkészítés rendje, s adottak a munkahelyek is, ahol megfelelő számban várják a szakmát, diplomát szerzetteket. Ha úgy tetszik, az utánpótlást. Aztán — szakmája válogatja — vagy jönnek az újak vagy nem. Aligha szükséges külön szólni róla, hogy minden társadalomban létezik egyfajta munkamegosztás. Adott egy séma rá, hogy adott időben, adott helyen hány mérnökre, orvosra, jogászra, szakmunkásra, betanított munkásra és így tovább, van szükség, a társadalmi feladati* teljesítéséhez. A képzésnek többé-kevésbé követnie kell a sémát, törekednie szükséges rá, hogy a munkamegosztás egyes posztjairól eltávozók pótolhatók legyenek. Megfelelő felkészültségű, hozzáértő, munkára kész szakemberekkel. A kiindulópontot figyelembe véve, a tanítóknál a képzés nem követi az igényeket. A fővárosban — a tanács nemrégiben közzétett megállapításai szerint — néhány esztendő alatt szinte megháromszorozódott a képesítésnélküliek száma. A lelkes amatőröké, akik tulajdonképpeni szakmunkájuk mellett utólag szerzik meg a képesítést. Az orvosoknál más a gond. Szamukra a vidék fehér folt, még lakással is - (ami pedig igencsak nagy érték nálunk), alig tudják lecsalogatni őket egy- egy távoli körzetbe. A mérnökök viszont többen vannak, mint amennyit a felkészültségüknek megfelelően foglalkoztathatnak a gyárak, az üzemek. Nincs hiány jogászból sem, a hatvanas esztendők vége óta a szükségletekhez igazodot számuk. A szakmunkásoknál már tarkább a kép. Olyan foglalkozások számítanak manapság hiányszakmának, amelyeknek igencsak nagy hagyományuk van. Csak egyetlen példa. A gépi forgácsolóké, azaz az esztergályosoké. Kis túlzással élve lámpással keresik a szakma elsajátítására kész fiatalokat szerte az országban. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy mindig voltak és lesznek hiányszakmák, valamint divatos foglalkozások. Már csak azért sem lelhető fel tökéletes megoldás, mert a képzés nem mentes a kockázattól. Nincs oktatási intézmény, ahol ne létezne lemorzsolódás, s ezzel számolniuk kell a felvételnél közreműködőknek is. A pontos szám, az igényeknek megfelelő mennyiség sem számítható ki 15—30 évre előre. Valaki nem megy el nyugdíjba a korhatár elérésekor, egy másik megbetegszik és otthagyja a rajzasztalt, a gépet, s máris keresztülhúzza a számításokat. Azokban a szakmákban viszont, ahol esztendők óta nagy a szakemberhiány, még akad mód a cselekvésre. Egyrészt propagandával (nem mennyiségi, inkább minőségi reklámmal), másrészt pedig az érdekeltség megteremtésével. Vónzóvá kell tenni egy-egy hiányszakmát a pályaválasztás előtt állóknak. A helyes orientálás az érdekekre épít. Az anyagiakra és az erkölcsiekre egyaránt. Elsősorban ott, ahol a hosszú távú tervezés során fény derül rá: a szakmának élnie kell, a társadalomnak a munkamegosztás adott posztján szüksége van az utánpótlásra. M. P. Búék a szülészeten, A területi gondozómunka javítását szorgalmazzák Utcabál a lakótelepen W így telt a szilveszter... Szilveszterkor a tavaszi as szél májusi érzéseket keltett az utcán járókban, az utazókban. Langyos éjszakában búcsúztatták a megye lakói az óévet. Hagyományosan felkészült a vidám évbúcsúztatóra a televízió és a rádió, hogy akikj társaság hiányában otthon ‘ töltötték az estét, azok se unatkozzanak. Voltak, akik baráti társaságban szilvesztereztek. Nem tudni, hogy az új lakások bizonyultak-e szű- keknek, vagy a hatalmas jókedv áradt ki a falakon, de tény, hogy például Kaposváron, a Kinizsi lakótelepen vidám körtáncba és mulatságba kezdtek idősek és fiatalok, hogy az enyhe éjszakát kihasználva népes társaságban búcsúztassák az óévet. Megteltek a város szórakozóhelyei, a »két szomszédvár-, a Kapos és a Dorottya étterem számos magyar és külföldi vendéget fogadott. A Dorottyában nemzetközi társaság ünnepelt. Csoportosan érkeztek olasz és jugoszláv vendégek, a nyugatnémet és svájci turisták pedig már másodízben választották újévi úticéljuknak Kaposvárt. A kitűnő hangulatot jelzi, hogy a vacsorázok huszonnyolc ropogósra sütött malacot fogyasztottak el, és reggelre kétszázhúszezer forintos forgalomról számolhattak el a fáradt, de bizonnyal elégedett felszolgálók. A Kapos étteremben a sláger ugyancsak a malacsült volt, amelyből itt 340 adag fogyott el. Nem csoda, hogy jól csúszott rá a szovjet és a magyar pezsgő: csaknem 400 üveggel ittak meg. Érdemes megemlíteni, hogy az előző évhez képest vereséget szenvedtek a rövid italok, helyettük inkább a jó ételeket és az üdítő italokat, választották a vendégek, ezzel is igazolva, hogy a jókedvnek nem csupán az alkohol az egyedüli forrása. Szépek voltak a nők — fogalmazta meg az éjszaka legfőbb tapasztalatát az üzlet vezetője, s ezzel sokan egyetértettek, akik látták a változatos és elegáns ruhákat, a fodrászati remekeket, de legfőképpen a jókedvtől kétszeresen is ragyogó hölgyeket. Akinek pedig éjszaka kevés volt egy szórakozóhely, az sétára indult a főutcán a másik ■’■fellegvár-" felé. és viszont. Az útközben találkozók hangos trombitaszóval köszöntötték egymást így a siófokiak is, ámbár e régi hagyománynak most nem tehettek eleget. Kedvelt szokásuk ugyanis a Balaton-parti szilveszterezőknek éjfél után a tó jegére vonulni korcsolyával, pezsgővel, s a fagyos széllel versenyt száguldani, énekelni. Nos, pezsgőben és dalban itt sem szűkölködtek, jég azonban nem volt, ezért csak a parton koccintottak, s kívántak egymásnak boldog új évet A siófoki szállodasor egyetlen téli hotelje megtelt jugoszláv és bolgár turistákkal, a télen is üzemelő SZOT- üdülőkben a főként nyugdíjas — és nászutas — házaspárok a hírek szerint igen jól érezték magukat A vendéglátók ízes ételekről, jó italokról, á kultúrfelelősök változatos szórakoztató programokról gondoskodtak. A siófoki Bányász- üdülőben például reggel hét óráig »állt a bál«. Ünnepi visszaemlékezésünkben elismerést érdemelnek mindazok, akik szilveszter éjszaka is munkában álltak, hogy mindnyájan zavartalanul ünnepelhessünk. Most az ő számukra is szóljon a köszönet és a jókívánság: Boldog új évet Szokásunkhoz híven az első munkanapon látogatást tettünk a megyei kórház szülészeti osztályán. Az ügyeletc# orvos ajtaja mellett, a fal.» táblán, a napi közleménye« mellett még ott olvasni) BÜÉK. A kaposvári megyei kórház szülészeti osztályán kevés dolguk volt az ügyleteseknek szilveszter éjjel: nulla órától reggelig mindössze két gyerek született. Az elsőség László Mónikáé, aki egy óra huszonöt perckor sírt föl, nyolc óra után Vörös Lajos követte. Dr. Domány Sándor, a »legyei kórház osztályvezető főorvosa nemcsak a kaposvári intézmény egyik fontos részlegének a munkáját irányítja, hanem az egész megye területén egyformán ismernie kell a gondozás, a nő- és családvédelem stb. helyzetét, gondját és eredményét. A múlt év fontosabb tapasztalatairól vele beszélgettünk. Kiemelte, hogy tovább csökkent Somogybán a kora- szülések száma. Az egyszázalékos csökkenéssel érték el a mostani 10,9 százalékot, ami j megfelel az országosnak i (1968-ban 13,8 százalék voit.) í Nem a várt eredmény született a csecsemőhalálozás terén, a huszonnyolc ezrelék még elég magas, országosan ez huszonöt-huszonhat ezrelék. A városokban sokkal jobb az átlag, Kaposváron a csecsemőhalálozás tizenkilenc ezrelék. A javulás nyitja — állapította meg a főorvos — a gondozómunka további javítása, hatékonyabbá tétele. Néhány »tervpont«: a megyei kórház rekonstrukcióján belül a szülészeti osztály bővítése, műszerezettségi fokának javítása. A marcali kórház szülészetén negyvenről hatvanra kívánják emelni az ágyak számát, s több szakemberre lesz szükségük. Az országban százhetven szülészeti intézmény van, az esetek nyolcvanhat százalékát ötvenegyben látják el. Egyes intézmények tehát fölöslegesek, szükségtelenek. Somogybán is arra törekszenek, hogy a kórházi szülészeti osztályokat bővítsék, korszerűsítsék — mondta befejezésül dr. Domány Sándor. Az új esztendő első órájában országszerte 14 magyar állampolgár — vidéken 12, a fővárosban 2, nyolc lány és hat fiú — született. Az Állami Biztosító központjában a hajnali 2 óra után megtarLászló Mónika édesanyjával — László Jőzsefncval. tott sorsoláson döntötték el. ki kapja a 20 ezer forintos ajándék életbiztosítási kötvényt A fővárosi ÁB-bébi Potyó Krisztián lett. aki 0 óra 2 perckor a csepeli kórházban született. Az első vidéki újszülött Németh Tímea, aki éjfél után háromnegyed órával jött a világra a székesfehérvári megyei kórházban. h. a Könyvespolc Az első mű Beke Katát főként az Élet és Irodalomban publikált, riportelemekben gazdag, főként morális kérdéseket boncolgató vitairatairól ismertük. A Magvető Kiadónál — »rare« sorozat — jelent meg első könyve, az Istennek furcsa ízlése van című munka. Ha műfaji skatulyába kellene helyeznem, zavarban lennék. Hiszen a regény, az esszé, a dokumentumirodalom, sőt a filozófia körébe tartozó »mozaikcserepekből« épült művé. Ezek az alkotóelemek nincsenek mindig arányban és összhangban egymással, de Beke Kata első könyve így is szép bemutatkozás, több mint ígéret. Életsorsban a történelem: tulajdonképpen nem új gondolat ez. Ám minden önéletrajzi elemekkel teleszőtt írás hoz újat, mások által nem ismertet. így van ez Beke Kata munkája esetében is. A származásilag »x-es»-nek számító fiatal lány szemszögéből vizsgálhatjuk az öívenes éveket Ami még ennél is izgalmasabb, azt az úgynevezett Jerzy Edsgey Mister MctcAreek üzletei FORDritínA: BÁBA MHÁIY — De hiszen én nem vezetek zálogházat. — Kérem, uram, ne utasítsa vissza! Nagyon kérem! Nagyon nagy szükségem van ezekre az árukra! Az öreg hegedű biztosan többet ér, mint három schilling. Elfekszik holnapig a felső üres polcon. Kérem, tegye meg nekem. — Rendben van — egyezett bele a boltos. — Bár elvileg nem adok hitelt, önnel kivételt teszek. VII. A munkás átadta a boltosnak a hegedűt, megkérte, hogy vigyázzon rá, óvatosan helyezze a polcra. Fogta a kis csomagot, még egyszer megköszönte a tulajdonos udvariasságát és elment. Mister Tomlmson visszatért az üzlet mögötti szobába. De nem volt sokáig nyugalom a kis boltban, mert ismét megszólalt a csengő, és egy nő lépett be, hogy különféle apróságot vásárodon. Aztán ismét jött két vásárló. Majd megint vásárolt valaki. Az egyik pillanatba*» egy nagyon elegánsan öltözött férfi energikusan lépett be az üzletbe. Kifogástalan öltözete művészre emlékeztetett. — Kérem a legjobb levélpapírt — hangsúlyozta a fiatalember. Tomlinson úr néhány csomag levélpapírt helyezett a pultra. — Nincs önnek jobb? Ilyen szerény a választéka? — tekintett körbe a vásárló. A kereskedő megmagyarázta a vásárlónak, hogy a levélpapír a legjobb fajtájú, de a fiatal művész úgy tett, mintha nem is hallaná, mert a tekintete a polcon heverő hegedűre tapadt. — Érdekes hangszer — jegyezte meg. — Ilyen eredetien kidolgozott hegedűnyakat még nem láttam. Mire Tomlinson úr észbe kapott volna, a fiatalember a pult mögé lépett, levette a hegedűt a polcról, figyelmesen megnézte, majd áliához illesztette, és a vonót végig- húzogajta a hegedű húrjain. — Nagyszerű hangszer, de nincs felhangolva. A harmadik húrt feltétlenül ki kell cserélni. Nagyszerű hegedű, ismerem — jegyezte meg — mert magam is zenész vagyok. Egy vagyont ér. Tíz ilyen üzletet vehet ön ezért a Stradiváriusért. — Mit mond? — csodálkozott a kereskedő. — Ezer font lenne az értéke? A művész fölnevetett: — Ön tréfál, ezer font? Ennyit én is adnék érte gondolkodás nélkül, bár szegény vagyok. Ez a hegedű tízszer, ha nem húszszor többet ér. Egyedi darab! Stradivárius, a legjobb korszakból. Nem tudom, hogy van-e a világon tizenöt ilyen hangszer, bár a múzeumokban és a leghíresebb hegedűművészeknél katalogizálva van. Háromszáz eredeti Stradiváriusról tudunk. A többi az jobb vagy rosszabb utánzat, a nagy mester tanítványainak munkája. Még egyszer ismétlem, önnek kincs van az üzletében. Ilyen hegedű, ilyen hegedű! Szörnyűség így tok nélkül tartani a polcon. Bársonyba kellene csavarni, és tűzálló szekrényben tartani. Tomlinson úr szinte elsápadt a hatástól., Gépiesen ismételte : — Tízezer font, tízezer... A fiatalember még egyszer megtekintette a hegedűt. Megpróbált a belsejébe is betekinteni. Valamit figyelmesen vizsgált, és hirtelen győztesen felkiáltott: — Hát nem mondtam! A belsejében van a bizonyítási szám és a dátum Stradivárius mester aláírásával. Tessék megnézni! A kereskedő abba az irányba nézett, amerre a művész mutatott Valóban, a hegedű belsejében látni lehetett akis felragasztott papírlapot. Volt ott valami felírva, de a »Stradivárus« nevet minden nehézség nélkül el tudta olvasni. A hegedűművész roppant lelkes lett: — Ha lenne pénzem, azonnal megvenném öntől ezt a hangszert. Egy ilyen hegedű biztos siker! Hírnevet és pénzt jelent Éppen néhány nap múlva lesz koncertem Edenburgban. Ha ott ezen a hangszeren játszhatnék! Bevallom önnek őszintén, ez lesz az én első szólóestem. Eddig mint első vagy másodhegedűs játszottam a zenekarban. Sajnálkozva tette le a hegedűt a pultra. Óvatosan becsavarta a flanell-pokrócba, és visszatette a helyére. Egy pillanat múlva azt mondta: — Van egy ötletem. A mi zenekarunkkal ma este koncertezik a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Yehudi Menuhin. Ez az ember végtelenül gazdag Egy fellépéséért több ezer fontot kap. Jól ismerem, mert a tanítványa voltam. Tudom, hogy -négy hangszere van. Két Stradivárius, de a későbbi időszakból, és két Amati hegedű. De egyiket sem tudom ehhez a kincshez hasonlítarii. Biztos vagyok benne, hogy Menuhin mindent elkövet, hogy megszerezze ezt a kincset. És én jutalék fejében megkérem a művészt, engedje meg hogy ezt a hegedűt vigyem a hangversenyemre. Biztosan nem utasítja el kérésemet. — Ez a hegedű nem eladó! — jegyezte meg Tomlinson, — Hogyan? Minek önnek ilyen értékes hegedű? — Van egy lányom. Hegedülni akarom taníttatni. — Tanuljon, de nem tízezret érő hegedűn. Kár tönkretenni tanulással egy ilyen hegedűt. Ez nagy művész számára való. És csak nagy művész tud érte jó árat fizetni. Ha ön gyűjtőnek akarja ef-i adni, még ha állami gyűjteménybe is, sokkal kevesebbet kap érte. (Folytatjuk) fejlődésregény fellelhető elemei biztosítják: hogyan lesz a felekezeti iskolákban nevelkedő kamaszlányból ateista. Rokonszenves az, hogy nevel tetősének pozitívumait nem tagadja meg de kritikával ábrázolja azokat az éveket. Háttérként — a családregény jellemzőit felhasználva — odarajzolja famíliájának legizgalmasabb életsorsú alakjait, életfordulataikkal a kort megmutatva. A történelem ugyanis sorsokban személyer sül meg. önmagát keresi a műszer« zője egy adott társadalomban. Belső kiteljesedése ugyan függvénye a külső kereteknek, az azonban már az egyén, a személyiség sajátossága, hogy kinek mennyire sikerül az önmegvalósítás. Azt is mondhatnánk, hogy az önmegvalósítás regényét olvassuk. Beke Katóban van valami eredendően életigenlő alkat, mint a sokgyerekes családokból jöttékben általában. »Istennek furcsa ízlése van. Minél kellemetlenebb valami, annál üdvösebb; s minden gyanússá válik, ami örömet ad... Az ember azonban természetének megfelelően szereti a világot, és utál szenvedni« — ismeri föl, s ez lesz alapja szellemi metamorfózisának. Mély, szépen zengő gordonkahang — egy furcsa szerelem — emléke szól a műből. Embert gazdagító, be nem teljesedésében is tartalmas, és életre szóló kapcsolat ez, mely nem végződik a féitré- fásan »judeobolsevistának« jellemzett férfi halálával! E2 a szál az - intellektualitás szintjén is teljesebbé teszi a könyvet. A másik gazdagító elem az eredet-tisztelet, a vállalt pátria megvallott sze- retete. Ritka szép vallomása ennek a mű, szinte már Sütő András-ian teljes» Nem könnyű olvasmány. Néhány csikorgó rész teszi próbára türelmünket: a túlnyújtott, egyszerűbben is elmondható fejezetek. De egészében sikeres küzdelem tanúságtétele Beke Kata kisregény terjedelmű írása, melyet Pécsi Gábor sokatmondó fedélgrafikáiával tett közzé a Magvető Kiadó. Minden bizonnyal a népszerű és gyorsan elkelő sorozat egyik legigényesebb vállalkozása ez a kötet, mely karácsony előtt látót napvilágot, s nem is akármilyen művek társaságában, hiszen ugyanakkor jelent meg, amikor Trifonov A másik élet, Hernádi'Gyula Az elnökasszony, Diggelmann Én és a falu című könyve. L. L
