Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
Mit kapnak — és mivei tartoznak? A kisiparosok, magánkereskedők társadalombiztosításáról A kisiparosok és a magán- kereskedők jogosultsága a társadalombiztosítási nyugellátásra meglehetősen régi keletű, ám ahhoz, hogy kapjanak — adniuk is kell. Pontosabban szólva: a járulékfizetési kötelezettségüknek rendszeresen és pontosan eleget kell tenniük, s e téren — úgy tetszik — igencsak van tennivaló megyeszerte. (Olykor csak a kényszerintézkedések vezetnek eredményre.) Erről beszélgettünk Mórocz Etelkával, a Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetőjével. — Az új törvény szerint a járulék mértéke az elért jövedelemtől függ — mondta. — Azoknak, akik a magasabb jövedelem alapján több járulékot fizetnek, a nyugdíjuk is magasabb lesz. A járulékot az iparjogosítvány, illetve a telepengedély kézbesítésének a napját magába foglaló hónap első napjától annak a nőnapnak az utolsó napiáig kell ti- >etni, amelyikben ezjk az okmányok érvényüket vesztik. Az adómentesség is járulék- fizetési kötelezettséggel jár, mégpedig havi 00 forinttal. Az egész hónapon át tartó, betegség miatti keresőképtelenség, a katonai szolgálat teljesítése, az ipar vagy a kereskedés szünetelte őse alapján — az illető kérésére — mentesítés adható bizonyos időre a járulékfizetési kötelezettség alól. Ez vonatkozik a szülő nőre is. A teljes munkaidőben munkaviszonyban állóra, a szövetkezeti tagra — ha ez idő alatt nem tart alkalmazottat — ugyancsak kiterjedhet a mentesítés. — Hova fordulhatnak orvoslásért azok, akik úgy vélik, sérelem érle őket a besorolásoknál ? — Az ezzel kapcsolatos észrevételeket a KIOSZ helyi csoportjához kell eljuttatni, igazgatóságunk ugyanis nem illetékes a módosításokra. A telephely szerinti Társadalom Jéggel vagy anélkül Halak fagyasztva biztosítási Igazgatósághoz kell viszont — külön felszólítás nélkül — a járulékot havonta befizetni akkor is, ha a besorolási változásról nem érkezett értesítés. — Mi a tennivaló a besegítő családtagok járulékával? — Utánuk a kisiparosok és a magánkereskedők betegségi járulékot kötelesek fizetni. Besegítő családtagnak számít a házastárs (élettárs), az egyenes ági rokon (gyermek, unoka, szülő, nagyszülő), továbbá a nevelt gyermek, aki az ipar, a kereskedés gyakorlásában közreműködik. Nem kell ! utánuk betegségi járulékot | fizetni altkor, ha a már említett okok miatt maga a kisiparos, magánkereskedő is mentesül a kötelezettség alól. — Milyen segélyek, táppénzek illetik meg a kisiparosokat, magánkereskedőket? — A társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezettéit j anyasági segélyre, temetési segélyre jogosultak, és baleseti táppénzt kaphatnak, ha üzemi balesetet szenvednek és iparuk gyakorlását szüneteltetik. Üzemi balesetnek zz a baleset minősül, mely az ipari, kereskedői tevékenység során következik be; ilyenkor) a táppénz összege a járulék-1 fizetés alapjául figyelembe J vett havi jövedelem 65 százaléka. — Milyen kötelezettségeknek kell eleget tenni az alkalmazottakkal kapcsolatban? — Ha a kisiparos, magánkereskedő alkalmazottat foglalkoztat — függetlenül a foglalkoztatási napok számától —, ezt a tényt a telephely szerint illetékes Társadalom- biztosítási Igazgatósághoz keli bejelenteni. Az alkalmazót terheli az alkalmazottnak kifizetett munkabér és természetbeni juttatás 22 százaléka, a munkavállalót pedig a nyugdíjjárulék. H. P. Szürke épületek bújnak meg az öles jegenyék csontszáraz karjai alatt. Recsegő, öreg nádkévékből rakták kúpusra a vermek fölötti tetőt. Hátul nagyobb, dobozforma épüRet, tetszetős alumínium lemezekből készültek az oldalfalai. A kapuból is látszik a Balaton fagyott, mély- kék, üveges felszíne. 1893-ban épültek föl a Szent Péter halásztelep házai a Balatoni Halászati Rt. fo- nyódi alkalmazottainak. Benn az irodában megfakult, barna kép őrzi a régi épületek körvonalait. Forgatva a vén fotográfiát, elsőre szembeöillk: ugyanazokról a házakról van szó! A széles homlokzatok, s az udvaron sorakozó jégvermek kúpjai... Igaz, közben leszedték a vén nádtetőt, cserepet raktak rá, és a szűk ablakok helyére tágasabbakat falaztak. — S elbontottunk még egy jégvermet is az ötvenes években — mondja a telep vezetője, Vitális Endre. — A háromból csak kettő maradt. Sötéten ásít az üres jégverem. Csöndesen csöpög a vastag nádtető, savanyú szalmabűzt áraszt a mély gödör. Hamarosan megkezdődik a Balatonon a jégvágás, s akkor a tetőig megrakják a vermet opálosan fénylő, kövér balatoni jéggel. Acélos — mondják a balatoni jégre. Kemény, szinte pattan a legkisebb szilánk is ebből a fajtából. Azért szeretik a balatonit a halászok, mert a műjég némi hő hatására hamar kásás lesz, és szétesik. A vermeknek hosszú évtizedekig fontos szerepük volta halásztelepen. Vaskos, öblös, fonott kosarakban, jegelve szállították a kifogott balatoni pontyokat, márnákat, keszegeket. A jég közé rakott halak fagypont alá hűtve érkeztek a fogyasztóhoz. Vonatok vitték a budapesti piacra * szállítmányt. Az ötvenes években azonban már nagyobb tételben is hordták s halakat. Megalakult a Duna Konzervgyár hatfeldolgozó részlege, s ömlesztve, teherautón érkezett ide a keszeg. Tört jeget zúdítottak a tehergépkocsi platójára, s erre pakolták a keszegeket. Kibírta a fővárosig. Müanyagzacskóba csomagolják a fagyasztott pisztrángot. Ehhez már kevesebb jég is elég volt, s fölöslegessé vált a harmadik verem. Elbontották. Helyén a hetvenes évek elején korszerű hűtőtároló épült. Ez már a hal tárolásának új szakaszát jelentette. 11—12 vagon vízi jószág is befér egyszerre a mínusz 18 fokra lehűtött kamrákba, s a »készlet« hat hónapig is eláll. Évente 50—54 vagonnyi halat fogad be a hűtőtároló, s jut el innen a megye, az or‘ szag minden részébe. Jeges huzat vág képen, zúzmara szitál a kamrákban. Busák, pontyok, fogasok, amurok állnak a polcokon, papírdobozba, tizennyolc kilós tömbökbe összefagyasztva. Az utóbbi években pisztránk is érkezik Odörögdről Fonyódra. Ez a nemes hal kivételes bánásmódban részesül: egyenként rakják fóliazacskókba, majd szépen egymás mellé fektetve elpihennek a kartondobozokban. A hűtőtárolóból konyhakészen jut el az áru a fogyasztókhoz. A haltisztítás, nem éppen a legkedveLtebb kézi munkák közé tartozik. Egyre kevesebben vállalják. Pedig ma már szaporodik az ilyen munkát segítő gépek száma. Fonyódon is láttunK egy ügyes masinát: ez a nyomáskülönbség és a víz áramlási tulajdonságainak segítségével pikkelyezi le a halakat. Cs. T. Gépészek gép nélkül Rés a körön A száz lóerők korát érjük. Az utóbbi évtizedben nagy változáson ment át a hazai mezőgazdasási termelés. A szakoktatás saemléltelcsében ennek vajmi kevés nyomát látni. Maradtak a régi, kikopott, öreg masinák, amelyekben ugyan szintén meglelni a gömbcsuklót és a kardánten- elyt, s amely után szintén öthető eke, de a traktorosok megmondhatói, mekkora kü- inbség van — és nem csudán mennyiségi — akikor, ha a gép nem egy vagy két ekét, hanem , mondjuk hatot-hetet vontat maga után. Nem kétséges, hogy egy mai szakmunkásjelöltnek elsősorban ezeket az ismerete~ két kell jól elsajátítania. Ámde az oktatáshoz pénz. sőt, ha korszerű segédeszközöket ■s kívánunk, nagyon sok pénz kelL Olyan sok, amennyit egy szerényebb termelőszövetkezet sem engedhet meg magának. A pedagógusok, iskolaigazgatók tudomásul veszik, hogy ábrándnak is fölösleges mondjuk egy Rába- Steigerre vagy egy John Deere traktorra vágyni. Az iskolánál maradnak a jó öreg pöfögő masináit. A sürgető kényszer persze idejekorán megoldást szült. A csurgói diákok a böhönvei termelőszövetkezetben, az ódándiak ledig a balatonszabadi gazdaság tanüzemében dolgozhatnak korszerű nagyüzemi gépeken. Ez valóban jó megoldás, hissen a diákok megismerkednek a modem és drága gépekkel működés közben, ugyanakkor termelőmunkát is végezve, szerény hasznot hoznak a pártfogó gazdaságnak. Azt még egy jó eredménynyel termelő gazdaság sem engedheti meg magának, hogy pusztán oktatási célból mondjuk tavasszal szétszereljen egy nagy munkagépet, s így ismertesse meg a fiúkkal annak működési mechanizmusát. Arra pedig a leglelkesebb traktoros vagy műhelyvezető sem gondol, hogy a javításra érkező gépet a gyerekek kezébe adja, hadd gyakoroljanak. Az alapismeretek adása tehát továbbra is az iskolára marad, a gyakorlat pedig a termelőüzemre. A kör így bezárul ugyan, ám közelebbről nézve »rész látható az oktatás: láncban«. A szakmunkásképzők vezetői több példát is említenek. Az egyik gazdaság például a roncstelepnek adta el kiselejtezett IHC-traktorát 60 ezer forintért. A gép eredeti áréhoz képest ez kis összeg, az iskolának azonban kifizethetetlen. Igaz, talán nem is kellene egyszerre egy egész — kiselejtezett! — masina, elég volna például csak néh < V nagyobb, tönkrement alkatrész, hátsó hidak, kardánszerkezetek és más hasonlók. A termelőszövetkezet az ilyen fölöslegessé vált roncsdarabokat a MÉH-telepre küldi, hiszen el kell számolnia a selejttel is. Az értük kapott összegek nagyságából könnyű megállapítani, hogy nem pénzszűkében teszik. Pedig egy ilyen alkatrész nagyon sokat jelentene a gé- pészta nulóknak. A népgazdaságnak is érdeke, hogy a jövő mezőgazdasági gépészei ne a szántóíölriön ismerkedjenek munkaeszközeikkel. Talán — ha tehetnék — a termelőszövetkezetek nem ragaszkodnának a hulladékgyűjtő által kifizetett összeghez. S akkor lassacskán az iskolák összerakosgathatnának egy-egy korszerű nagygépet Amely ugyan soha nem működne, de amelyet akár napjában tízszer is szétszedhet nőnek és összerakhatnának a tanulók. Mert ez is az oktatáshoz tartozik. B. A. Fogadkozás helyett B elátom, kissé szokatlan volt új évi ■, jókívánságunk, mivel hogy ez állt az ünnepi lap címe mellett: «Szorgalmat, jó munkát, békás új esztendőt!« Azóta meg is állítottak néhányan az utcán. — iki kajánkodva, ki sértődötten —, de megjegyzéseikből nem a hangsúly volt fontos a számomra. Orüitem, mert mindenki tudta, hogy miért Így, és miért éppen most hangzik így az őszinte jókívánság. Az egyik ismerős elkalandozott ugyan, mert azt bizonygatta: sok újságolvasó van; lehetetlen, hogy valamennyi lusta, fegyelmezetlen volt eddig és rosszul dolgozott. Igaza van, ezt nem is állította senki. A kívánság mégis valamennyiünknek szólt, nem sérthette az önérzetet; csupán megpróbált utalni arra, ami talán a legfontosabb lesz az új évben és azután is. Ezzel függ össze a mai jegyzet címe. Fogadkozás helyett, s most hozzáteszem: tetteket. Miért? Eddig talán tétlenkedtünk? Élveztük korábbi sikereink gyümölcsét? Mindenki tudja, hogy nem így van. De azt is, hogy a központi és a helyi döntésekben, a köziem ínyeikben és a határozatokban hiába keresnénk új gazdasági, közgazdasági fogai mairat, sót a cél sem változott. Némi módosulásra persze kell szárrrítani — az élet nem állt meg —, de végül is azt kell megvalósítanunk a gazdaságban, mindennapi életünkben, amiről évek óta beszélünk. Így hát azért kerültek erőteljesebben napirendre törekvéseink, hogy a fogadkozás helyett jobban közelítsük meg a célt, Tavaly is ezernyi új született az országban, nem is élünk rosszul; hangulatunk, kedvünk a régi; nem is mindenütt a képességekkel, a fölkészültséggel volt baj. Hát aklcor mivel? A következetlenséggel. A napokban egy jó felkészültségű fiatal munkás azt mondta: »Nálunk mindenki a másikat nézi, a másik emberre figyel és összehasonlít. Mennyivel többre jutnánk, ha az érdekelne mindenkit, ami az ő dolga...« Azaz: nem mástól várná feladatai megoldását, nehézségei leküzdését. Hallatlanul sok igazság van ebben, ámbár visszamenőleg nem mindenkire vonatkoztatható. Az összefüggések fölismerése, a szélesebb léptékű gondolkodás, a viszonylag tervszerű előrelátás azonban hiába jellemzi döntéseinket. Ha a felfogás elkalandozhat, ha nemcsak a kibúvók ke re sásé, hanem megtalálása is jellemző lehet az életünkre. Azt hihetnék, hogy akikről beszélni fogok, aaok jól megtanulták, mit keli mondani egy ilyen helyzetben. De hiszen, belátják majd, itt nem fogadkozásról van szó, hanem értő vezetésről, amelyet nemcsak a tiszta szándék, hanem <iz eddigi tettek is hitelesítenek. Sok izgalmas fölszó- lalás hangzott el a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén, ahol az idei terveket, feladatokat tárgyalta a testület Ha jól emlékszem, először hallottam itt tsz-elnök ajkáról a. következő megfogalmazást: -A kedvezőtlen termőhelyi adottság nem jogosítvány ahhoz, hogy bármelyik üzem is mentesítést lcapjon feladatainak megoldása alól. Bármilyen adottságú a gazdaság, elsősorban neki — és nem az államnak! — kell feloldania belső nehézségeit«. Kemény szavak, és igazságosak. Azt mondtam: tettek hitelesítik a megállapítást. Árvái József, a karádí szövetkezet elnöke rasm kesergett a dombvidéki tsz gondjain, hanem beszámo* arról: mit, hogyan tettek eddig, miként jutottak előbbre. Nem titok: valamikor ők is központi pénzből rendezték az alap- hiányt. Csakhogy ez nem vált megismétlődő folyamattá. «Kijártuk az iskolát. Több évbe telt, de átszerveztük a gazdálkodás egész belső mechanizmusát.« A vezetés módszerének változásáról beszélt még, s e két nagy tettel elérték, hogy megfeleltek a gazdálkodás mennyiségi és minőségi követelményeinek Is, »Ma már be tudjuk fogadni a kedvező fejlesztési lehetőségeket, alkalmazkodunk a változásokhoz, és külön figyelmet szentelünk a közgazdasági munkának, a tervező és üzemelemző tevékenységnek.« N em kérkedett az elnök, ne higgyék. A jó vezetés és a tagság egységes akarata, a korább volt belenyugvás felszámolása vezetett idáig. Néhány számot is mondok bizonyítékul: 1978-ban — az előző évhez képest — 24,1 százalékkal nőtt a termelési érték a gazdaságban, 6—7 százalékos létszámcsökkenéssel (azonos gépesítés mellett!) és 7,9 százalékos bértömeg-növekedéssel. Árvái József nem hallgatta cl gondjaikat; azt sem, hogy a változás néhol újabb feszültségekéi, keltett. Mégis azt mondom: a «-kitörés« szándéka és okos végrehajtása nemcsak az eredmények miatt figyelemre méltó, Iranern általánosítható tanulsága miatt is, hiszen szövetkezeteink 40 százaléka kedvezőtlen adottságú. S az »állam-nagybácsi« nem lesz többé feneketlen forrás... De elmondhatok egy másik rokonszenves tapasztalatot is a sok közül. Boros József, a Mezőgép Vállalat igazgatója három év tetteiről beszélt. Számokat mondok, higgyenek bennük, igazak. A Mezőgépnél 40 százalékkal többet termel egy ember, mint három évvel ezelőtt, és háromszor akkora nyereséget produkál! A termékvél fás ez idő alatt meghaladta az 50 százalékot, s az export a tízszeresére nőtt — miközben 400-zal esőjeként a létszám. A jóén és a jövő útja ez. 1978-ban »szenvedtek« a kaposvári rekonstrukció, a költözködés zavarai miatt, és mégis: 12 százalékkal nőtt a termelés (3,5 százalékkal csökkent a létszám!), a hatékonyság 16 százalílal-Ml nőtt. A nyereség a tervezett 120 millióval szemben 150 millió. Tessék jól figyelni: a bérszínvonal 8,2 százalékkal növekedett. (Mitől lehet jobban élni? A gazdaságosabb, hatékonyabb, jól szervezett munkától!) Az a «gyanúm«, hogy ezen a munkahelyen nem fogadkozás, hanem példamutató tettek követték a kongresszus határozatát. Tudom: jó vezetés nélkül nincs jó munka. Tisztánlátás nélkül nincs őszinte szándék és elkötelezettség. Országosan (!) összehangolt, termelés nélkül nincs siker. De ok sincs arra, hogy bárki is elkeseredjen az új évben. Hiszen csak akkor lehetne erre valamiféle ok, ha sehol sem mennének jól a dolgok. Pedig erről szó sincs. Boros József sem kérkedett, s a többiek sem tennék a helyében. Senki sem, aki fogadkozás helyett tettekkel válaszolt már eddig is az országos, a’megyei törekvésekre. A Mezőig,épnél sem könnyű az élet. De erőfeszítésük révén dicsekedhetnének: összhang van a politikai, gazdasági és társadalmi testületek között, beváltak az irányítás és az ösztönzés módszerei, a szakembergárda 65 százaléka szakmunkás, termékeik keresettek, gazdaságosan értékesíthetők. Mégsem dicsekednek. Azt kutatják — s az igazgató el is mondta —, hogy miben látják a vállalat mozgósítható tartalékait. M os hát, nem tudom, sikerült-e valamelyest is biao- nyíuani, hogy az új évi jókívánság valamennyiünk érdekét szolgálja. Elkeseredésre — ahogy a fiatalok mondják: lelombozódásra — semmi ok sincs. A tettek azonban nélkülözhetetlenek. Ha némiképp sántító sport- hasonlattal akarnék élni, azt mondanám: a startnál jó volt az indítás, nekilendült az ország. Azután fokozatosan el.kényelmesedet a mezőny. Nem az ütemmel, hanem a tartalommal, a kivitel minőségével volt némi baj. Emiatt azután — bér még van út és idő is a célszalagig — alighanem megfontoltabban kell szednünk a lábunkat; nem gyorsabban, hanem egyenletesebben szívni a levegőt, nehogy összeessünk a cél előtt. Szorgalmat? Jó munkát? Békés új esztendőt? Igen, ezt kívánjuk. Tetteket a fogadkozás helyett... Jávori Béta Vajon hol dolgoznak még ilyen gépeken?
