Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
A hektikás utazó kiköhögte magát, aztán visszafordult Lalikéhoz: — Hát hód volt nekem egy ötszázasom? ' Mikor kifizettem a vacsorámat a Pannóniában, negyven pengő maradhatott a zsebemben, cakkpakk. — Akkor hogy merte meghívni mégis a nőt. Lázár bácsi? — Hogy mertem, hogy mertem, jó vicc! Nekem senki se adja a bankot Éjfél után szépen, bekopogott a szobámba, akármilyen nagy reklámot csinált magának. Persze, akkor még én sem ilyen görbére sikerült metélt tészta voltam, tudja, Lalika. Beállhatott volna hozzám Inasnak! A kamasz előbbre húzódott amennyire combig gipszeit lábszára engedte. — És aztán? — Reggel kérte az ötszázast Mondom neki: —> Várj, angyalom, míg a boltok kinyitnak. — Hogyhogy a boltok? — aszóngya. — Hát ötszázast csak ott kapni, nem?... — Mi az, hogy ott kapni? — Hát égőt — bökött a mennyezeti lámpára Lázár —; csak abban van ötszázas... Nem? Kipukkadt a röhögés. Most szólalt meg az öreg Torma. Reszel ősén. érdesen: — Nem szégyellik magukat? Itt viháncolnak, mikor— — és a mérnök ágyára bökött Hirtelen csönd lett Szégyellő« némaság, mintha ezzel visszahívhatnák a vastag nevetéseket — Annak szegénynek már úgyis mindegy... — legyintett Lázár. — Reggel még rágyújtott— — Az... — bólogatott • mérnök túlsó szomszédja. Torma homlokán keresztbe futott két ránc. Ijedten a mérnök éjjeliszekrényére pillantott, de már nem látta ott a pakli cigarettát * A nővér nyitott be, hogy kiossza a vacsorájukat. — Már megint sárgaborsó... — húzta el a száját — Adja* át kézcsókomat a szakácsnőnek, Gizi — hárította el a tányért az utazó. A mérnöknek már nem is hozott semmit a nővér. Megállt az ágyánál, föléje hajolt, s figyelte egy kicsit 'torma kezében megállt a kanál: — Nagyon rosszul van? — De az ápolónő semmit se szólt Elfolyt az arca, megvonta a vállát, és kiment K ét perc múlva ott volt az ügyeletes orvos. Szöezmötött valamit az eszméletlen beteg mellett, aztán behozatta a spanyolfalat Kedélytelen hideg Olt • kórteremben. Lázár bele sem fogott: mo6t nem akadt volna hallgatója. A tálcán az elszedett tányérok. Torma bácsié csaknem érintetlen. Kilenckor eloltották * lámpát Csak a takarók, párnák sustorogtak; egy-egy ágyreccsenés, amint álomhoz fészkelődtek a betegek. Még Nem tudom, jó vagy rossz szokás, de ha már étteremben vacsorázom, szeretnék egyedül ülni az asztalnál. Épp azért, ha minden asztal jogialt, amikor megéhezem, kedvenc helyemről is to- vábbállok egy házzal, de vem kéredzkedcm oda senkihez. Am miként az ujjunk sem egyforma, szokásaink is különbözőek, akadnak olyanok, akik zavartalanul oda- kéredzkednek mondjuk éppen az én asztalomhoz. S mert az ember udvarias, nem tagadhatja meg a kérést. • Tegnap magam is megengedtem egy házaspárnak, hogy asztalomnál fogyasszák el a halászlét, a Ulróscsuszát, meg a hozzá járó savanyú ■fröccsöt. És mert az ember nemcsak _ udvarul/, _ hanem Lalika se pusmogott, nem kellett rászólni. — Jó éjszakátl — dőrmög- te Torma. Éberebb volt a .hangja, mint kora reggel. Kínlódva gyurogatta bajuszát A cigarettára gondolt Tegnapelőtt látogatáskor hozta az asszony a két pakli Kossuthot Elég lett volna neki vasárnapig. De tegnap a mérnök kölcsön kérte az egyiket. És most ott az ágya előtt a spanyolfal. Vidor Miklós Kórházi éjszaka Rendes ember volt a mérnök. És mindjárt vele lett a legjobba. Nem is csoda az ilyen vizesnyoloasok meg agyafúrt vigécek közt, akiknek folyton azon jár az eszük, kit hogyan lehet becsapni. Mint ez a Lázár az ötszázasával! Ilyenekkel dicsekszik. Az utcai lámpák beszűrődő fényében lebegni látszottak az ágyak. Egyazon hajó vitorlái, röpítik őket éjszakák és nappalok mélyvizén. Csak nem ugyanabban a kikötőben lépnek majd partra az utasok. Megh unyorgott Mintha szédülne. Nyugtalanul megfordult, fölemelkedett kicsit hallgatózni. A ' spanyolfal mögül szeretett volna elcsípni egyetlen vékony lélegzőtnyi neszt. Valaki fűrészelve horkolt. Az is lehet, hogy vége van már. Az ajtó felé füléit Semmi. A folyosón is az a derengő csend. Kisebb gondjuk is nagyobb ezeknek! Haljon meg a beteg nélkülük... Holnap megint látogatási nap. A mérnökhöz bejön majd a fia meg a menye. Mindig körülüli az ágyát négy-öt látogató. Látszik rajtuk, hogy tehetős emberek. Tálcaszám hordják a cukrászsüteményt, a múltkor meg déligyümölccsel állított be egyikük. De a cigarettát azt elfelejtették. Azt neki kellett kölcsönöznie! Az asszonyt lát« ta maga előtt, az elfonnyadt, görbült hátú kis öregasz- szomyt, amint a félhomályos ablaknál hunyorogva hajtja a varrógépet. Úristen, menynyit kell összefércelni neki, míg megkeresi egy pakli Kossuth árát! És ő már nem segíthet Ilyen reszketős kézzel nem lehet hajszálrugókat operálni Az órásszövetkezetnek is a fiatalok kellenek. Viszketett mindene. Nem hirt fekve maradni, óvatosan kikászálódott, szalmapapucsába bújt, és elindult a Sarok felé. A terem aludt már. El tapogatózott. A pihegő csöndben süket ürességet lehelt az a nagy fehér folt A semmi maga ásított belőle. S megállt a levegőben tömören, kietlenül a bizonyosság. Az ajtón besuhant az éjszakás nővér. Csak a kis saroklámpát gyújtotta föL — Ejnye, Tonna bácsi. Az öreg meg zavarodott Már botorkált vissza az ágyához. Csak onnan motyogta: — Azt hiszem, vége... A spanyolfal mögött nem láthatta tisztán a mozdulatokat inkább érezte csak, hogy a nővér följebb húzza a takarót beborítja vele a mérnök fejét. Mikor előkerült parányit bólintott az öregnek, mintha röstelLné, amit ott a fehér lepedővel bevont íakeret mögött történt. A villany ]paludt, megint a nesztelen feketeség. Ha szólna holnap a mérnök fiának, visszakérné tőle... hiszen nincsen abban semmi. Ha neki lenne fia .. De hát ők ketten maradtak, támasz nélkül; öreg korukra. És akkor még ez is: elviszik előle a másvilágra, amit az asszony megkoplalt, öt lopja meg szegényt, ha veszni hagyja. Mocorgott tanácstalanul. Nem sikerült elaludnia. Ugyanazt Őrölte magában. Csak a sajátját kéri vissza, az jár. De mit szólnának "itt a többiek? Az a nagyszájú vigéc mindjárt kiviccelné. Mert az ötszázas az rendben van, az hőstett, de az 6 nyomorult pakli cigarettája, az más ... Hogy van az, hogy a kisember jussa az mindig más? Hajnalban két ember állított be. Egyikük cédulát tartott a kezében, onnan be- tűzgette: — Reve tor ... szky Kálmán... Revetovszky! — ismételte meg hangosan, s körülnézett a teremben, mintha azt várná, hogy a halott még egyszer, utoljára hangos »jelen«-mel válaszoljon, ahogy a regula előírja. — Micsoda kacifántos egy név... — csavarta meg fejét a társa. Elvitték. A teremben egyszerre nappal lett Az üres ágy már nem jelentett semmit Hallgattak róla szemérmesen. Lázár ■> álmos hangja bukdácsolt elő két ásítás közül, mintha ml sem történt volna: — Hogy aludt Lalika? Hát ilyen egyszerű ez. Mindjárt folytatják az ötszázast Jön nemsokára csörömpölve a reggelivel a nővér. Aztán majd Revetov- szkyék az öregúr holmijáért ..; A nap szilánkokra hasította az ablak üvegét Hogy ő kinyissa a száját •miatt a nyavalyás cigaretta miatt? Hát lenne képe hozzá? Az se igazi: gavallérnak lenni a semmiből; lenyelni, megkoplalni, kinek mi köze hozzá. Megmutatni, hogy az öreg Torma ajándékozhat Revetovszky mérnöknek három fdrintot Befordult a falnak. Már nem is haragudott a halottra. Simon Lajos Kínos csevegés dízskrét is, igyekszik figyelmen kívül hagyni az alkalmi vacsorapartnerek beszélgetését. Megfeszített erővel kísérleteztem másfelé figyelni, még az arcomat is elfordítottam, ám bizonyos szavak csak eljutottak a tudatomig. S megmondom őszintén, hogy a házaspár néhány szava kissé szíven ütött. Mert mit hallottam félfüllel? Az én nevemet JuUlottam emlegetni. A vezetéknevemet. S azután ezt mondták rólam: — Nagy hóhányó! — Jobbat is felakasztottak márl ___ A z asszonyka helyeslőén bólogatott, én elpirultam, fülemet teljesen megnyitottam a szavak előtt, arcomat is arra fordítottam, erősen figyeltem. Azt mondta az asszonyka: — De a nőknek nagyon tudja csapni a szelet. Erre természetesen büszkén kiegyenesítettem a derekamat. De a csevegés még kínosabb témára terelődött. — A főnöknek úgy hízeleg, hogy az egyenesen felháborító — mondta a férfi. — Lefelé pedig, úgy hah A város. Bartha László festménye a Festészet "77 c. kiállításról MAGYAR FILM, 1978 Január elsejétől az év vegéig huszonegy új magyar filmet mutattak be a premiermozik, továbbá kettőt pedig a televíziótól vették át E kettőt — Keménykalap és krumpliorr, Hatholdas rózsákért — mérlegelésünknél figyelmen kívül hagyhatjuik. Számításba azt a huszonegy filmet vettük, amelyet a közönség az év során megismert, függetlenül gyártási évétőL A huszonegy film közül közvetlenül napjainkban tizenöt játszódott, kettő, a felszabadulás után, az ötve-, nes évek elején, illetve 1956 őszén. A második világháború alatt egy, a háború előtt egy, a történelmi múltban egy, a századforduló dzsentrivilágában egy. A történési idő szempontjából tehát úgy tűnik, filmművészetünk szorosan kötődik a mához. Műfaji megoszlásban társadalmi dráma tizenegy, közte három dokumentarista eszközökkel megjelenített történet is, krimi egy, tragikomédia kettő, vígjáték kettő, szatíra kettő, kémtörténet egy, történelmi ka- ■ land-dráma egy, szorosab! ban vett dokumentumfilm kettő. Munkáskörnyezetben játszódik hat, közte egy inkább a kispolgáriság felé tendáló munkások között, paraszti környezetben három, értelmiségben , három, cigány környezetben egy, egyéb társadalmi közegben egy, falusi társadalomban egy, dzsentrivilágban egy, kémek között egy, múR századi történelmi események között egy, az ötvenes évek elejének társadalmában egy, a mai krimi környezete szinte közömbös, a Csatatér című dokumentumfilm pedig alighanem társadalmi rétegektől független. I A száraz számadatok után érdemes azt megvizsgálni, a magyar film 1978-as esz- - tendejének mik voltak a legfőbb jellemzői. Feltétlenül e vizsgálódás élére kiC2ü3!9H9fl6E§SSB919H9BHiREI^E9HSHBIHHHHHHHH lom, tapos — kontrázott rá az asszony. — Hazudik, mintha könyvből olvasná. — Az ilyen persze köny- nyen boldogul. ~ — De nekem nem kellene az ilyen boldogulás — mondta komoran a férfi. — Nekem meg te nem kel- lenéi, ha olyan lennél — mondta az asszony, miközben melegen nézett a férjére. A férfi elégedetten mosolygott, azután incselkedve így szólt: 1 — Pedig ilyen férfi tetszik a nőknek. Pénz van a bőre alatt is. lErre azután becsuktam a fülem és elfordítottam az arcom. Rájöttem: fölösleges odafigyelni. A névrokonomról beszélnek. vánkozik a dokumentariz- mus felé való törekvés a já- téklilmalkotáson belül. A Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióban viszont szép számmal születtek és születnek olyan dokumentumfilmek, amelyek a játékfilmek izgalmasságával hatnak, például A halottlátó, a Kilencedik emelet, stb., de egyikük, a Két elhatározás meg éppen már a játékfilmek között szerepel ebben az értékelésben is, mert azokkal együtt szerepelt a mozik műsorán. A huszonegy film között őt dokumentum-, illetve dokumentarista eszközökkel készült filmet találtunk. Szorosabban vett dokumentumfilm a Rózsa János rendezte Csatatér, a mohácsi emlékpark körüli vita folytatására sarkalló, igen figyelmet érdemlően érvelő munka, valamint a külföldön igen sok sikert és díjbeli elismerést is megért Két elhatározás, Gyöngyös- sy Imre és Kabay Barna alkotása egy idős rimóczi parasztasszonyról. Az év egyik legnagyobb meglepetése és legkiemelkedőbb filmjeinek egyike a Dárday István alkotta Filmregény, amely egy munkáscsalád három lányának történetében ad igen széles körű képet sokféle társadalmi gondunkról. E film Dárday sajátos alkotó módszerével, a rögzített valóság alapján civil szereplőkkel való újrajátszás eszközeivel készült, s négy és fél órás vetítési ideje ellenére megérdemelt sikert aratott A hasonló jellegű Fagyöngyök, az elsöfilmes Ember Judit munkája, ugyancsak munkáscsalád életepizódjának tükrében mondott el figye- lemreméltóan érdekes dolgokat mindennapjainkról, de nemcsak mondandóban és megoldásaiban. hanem technikai megvalósulásában is messze elmarad a Filmregénytől. Az év egyik legnagyobb figyelmet keltett és ankétok hosszú-hosszú során vitatott filmje volt a Cséplő Gyuri. A cigány környezetben játszódó film, ifj. Schiffer Pál kitűnő munkája nem cigány témájú film, hanem egy feltörekvő cigány- fiú útjának tükrében azt kívánja megmutatni, hogy a felemelkedés, a jobb társadalmi körülmények közé jutás egyetlen útja a munka, a kölcsönös bizalom és megbecsülés. A másik vonulatba a történelmünket vallató alkotások tartoznak. Négy művet sorolhatunk ide. Fáhri Zoltán Magyarok című filmje egy kisebb mezőgazdasági munkáscsoport 1934—44-es németországi bérmunkás életén keresztül vizsgálja a magyarok helyzetét az akkori környezetben, s a film minden kiemelkedő erénye ellenére sem tudja elfedni az alapmű — Balázs József regénye — vitatható koncep; dóját, miszerint mi, magyarok, ártatlan, tájékozatlan, mindenkinek és mindig kiszolgáltatott, pusztulásra ítélt magánosok vagyunk. Sára Sándor történelmi kalanddrámája, a Nyolcvan huszár,' amely a lengyelországi gar- nizonból a szabadságharc hírére hazaszökö huszárcsapat látványos történetében ugyancsak erősen érinti az előbb- vázolt és erősen vitatható gondolatkört. Még akkor is vitázni kellene ezzel a felfogással, ha Sára törté-' nelmi képeskönyvnek szánta volna művét, nem pedig az utókorhoz, hozzánk is szóló alkotásnak. Közelebbi történelmi eseményt elemez Gaál István Legatója: a már csak szoborként, egyéb emlékként élő mártírok és hősök emberi vonatkozásait, életük kevéssé ismert mozzanatait, a hős utódaiban az önálló egyéniség és az elődök emlékeiből élés ütközését. Végül Kovács András filmje, A ménesgazda legújabb kori történelmünk talán legneuralgikusabb korszakának, az ötvenes évek elejének félelemteli, éberség ürügyén gyanúsító korszakát elemzi egy Volt méneskari tiszteket foglalkoztató méntelep, annak munkásból lett vezetője, a kor sok jellemző motívuma ütköztetésében, de talán kevesebb differenciáltsággal. mint a film alapjául szolgáló Gaál István regény. Változatlanul gyengéje a magyar filmművészetnek a vígjáték. Még a legsikeresebbnek ítélhető Kihajolni veszélyes se minősíthető közepesnél jobb filmnek. Szólni kellene még, mint »sajátosságról-“, az izgaiommentes, kalandnélküli kémíilmről (Dóra jelenti), az olyan krimiről, amelyben nem derült ki., mi is a bonyodalom (A néma dosszié). A további — eddig nem említett — hatfilm között olyan jónak mondhatókat találunk, mint Rényi Tamás kellemesen tartalmas K. O-ja, Mészáros Márta két filmje közül az elgondolkoztató Ök ketten; a további négy — A közös bűn, Amerikai cigaretta, Dü- dörgő csend, Olyan, mint otthon — tisztességgel megcsinált, több-kevesebb hibával terhes, nem hosszan maradandó értékű munka. Milyen volt az év? Figyelmet érdemlő új törekvések — például a duku- mentarizmus — mellett jelen voltak régi ba*iok, mint' például a vígjáték-hiány. A színvonal hullámzó, a különbségek nagyok, Az év összképéből nem lehet arra következtetni, hogy 1978-ban jelentős lépést fettünk volna a magyar játékíilmmü- vészetben. Benedek Miklós V
