Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

Hajnalban indul a ~ ismerik » hi­vatásos vadá­szok munká­ját Csupán azt látják, ami­kor fegyver­rel a vállukon, kutyájukkal az oldalukon útinak indul­nak, S ebből vonnak le irigylendő kö­vetkeztetése­ket: milyen jó «ekük... Jár­ják a hátáig szép és könnyű az életük... A fiatel hi­vatásos vadá­szok sorába tartozik Kámi János, a ri- nyatamási védkerület nemrég kine­vezett veze­tője. — AMk irigy- lük a munkán­kat, azok nem ismerik eléggé, csak a felszínt látják ... Igaz, nagyon szép dolog, amikor az ember külföldi vagy hazai vendégeket kísérve vadászat­ra indul Becserkészi a kilö­vésre szánt őzet, szarvast, vaddisznót meg az apróvadat. Munkánk többségét azonban neim ez jelenti. Négyezer hek­tárnál nagyobb terület ellen­őrzése, vadállományának vé­delme a feladatom. Ismernem kell a vadak vonulásának irá­nyát, gyülekezőhelyét, a vár­ható szaporulatot, a kilövésre érett, illetVe a selejtezésre szánt állatok számát. S még mennyi mindent... Ilyenkor télen gondoskodtak az eteté­sükről irtjuk a dúvadakat, ró­kákat, a kóborló kutyákat macskákat, s az apróvadállo- mányban kárt okozható szár­nyasokat a héját a szürke varjút a szarkát és más raga­dozókat. Kámi János 1971-ben, az ál­talános iskolát elvégezve ke­rült a Dél-somogyi Állami Gazdaság lábodi vadgazdálko­dási kerületéhez. A nehéz és Az Antarktisz kincsei nyomában A legutóbbi évek során az Antarkti&z-expedíciákban részt vevő tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a hatodik kontinens mintegy 1700 méter vastag jégpáncél­ja alatt a jövő leghatalma­sabb, egyelőre még pontosan föl sem mért nyersanyag- tartaléka nyugszik. Azt máris tudják, hogy a jégtakaró alatt a világ legnagyobb szén- és vasérckészletére lehet számí­tani. Szovjet becslések sze­rint a DéÜ-sarkon töbh olaj van, mint Alaszkában, egy amerikai fölmérés mintegy 3 milliárd tonnára becsüli csu­pán a kontinentális talapzat olaját. A kontinens földgáz­kincsét egyelőre 400 milliárd köbméterre taksálják, de — és ez az összes ásványi kincs­re és energiahordozóra egy­aránt érvényes megállapítás — a tényleges mennyiségek bizonyosan jóval nagyobbak a jelzett értékeknél. 1959-ben a világnak az An­tarktiszi) az közel fekvő, vagy az ottani kutatásokban külö­nösen érdekelt tizenkét or­szága aláírt egy egyezményt, amelyben úgy döntötték el a földrész egyes részeinek bir­b Elismerő levél Elismerő levél érkezett U szty - Ilimszkből a Fűtőber csongrádi gyárába. A levélben köszönetét mondanak az épü­lő szovjet oellulózkombinát számára készített fűtőberen­dezések határidő előtti szállí­tására és jó minőségéért. A gyárból a múlt évben száz­nyolc különféle méretű fűtő- berendezést küldtek Uszty- Ilimszkbe. A legnagyobbak óránként hatvanezer köbmé­ter levegőt melegítenek fel, s mínusz ötven Celsius fokos külső hőmérséklet mellett is felfűtenek egy-egy munka­termet húsz Celsius fokra. A csongrádi üzem az idén fejezi be a cellulózkombinát- nak megrendelt több mint hatvanmillió forint értékű fűtőberendezés gyártását. A tíz nagy teljesítményű fűtő- berendezésből álló idei első sorozatot — amely mun­kához már a múlt év végén hozzáfogtak — a kővetkező napokban indítják Uszty­llimszkbe. toklása feletti vitát, hogy 30 évre »befagyasztották« az összes területi igényt. Ugyan­akkor kinyilvánították, hogy a hatodik kontinens minden kutató vállalkozás előtt nyit­va áll, annál kevésbé katonai akciók és nukleáris kísérle­tek számára. Nagyon valószí­nű, hogy a mérhetetlen gaz­dagságú természeti kincset az iparilag legfejlettebb, leggaz­dagabb országok fogják ki­aknázni, ők lesznek csak képesek megvalósítani az ás­ványi vagyonnak az eddigiek­től eltérő, különleges felszín­re hozási technológiáját. Per­sze lehet, hogy jó ideig még nem lesz kifizetődő az ott folytatandó bányászat, de az egyre fokozódó »nyersanyag­éhség« majd; nyilván változ­tat a helyzeten. Md&sésteUcB muRfea Mail szeretedével, az erdő, a vadak életének alapos tanulmányo­zásával korán felhívta magára feletteseinek, az idősebb vadá­szoknak a figyelmét. — Ezért javasoltuk, hogy vé­gezze el a szombathelyi erdé­szeti és vadgazdálkodási szak­munkásképző intézetet. A nyá­ri gyakorlati időt mindig ná­lunk töltötte. Az iskolát elvé­gezve itt folytatta munkáját. S éppen olyan lelkesedéssel, szorgalommal, mint azt koráb­ban is tapasztaltuk. Csak rö­vid ideig volt segéd vad ász: fél éve megbíztuk a rinyata­mási védkerület vezetésével — mondja dr. Galamb Gábor, az állami gazdaság vadgaz­dálkodási kerületének az igaz­gatója. Kámi János legtöbbször haj­nalban indul, sőt éjszaka is járja a kerületét, hogy a gondjaira bízott vadállomány­nak valóban felelős gazdája lehessen. Sok-sok kilométert gyalogol, s ilyenkor csak Ba­gó, a tacskó, vagy Flekk, a vizsla kíséri el útjára. — Mennyi egy hivatásos vadász munkaideje? Mosolyogva válaszol erre a kérdésre: náluk ilyen nincs. Ünnep, vasárnap, nappal vagy éjszaka, mindenkor készen kell állíni, s járni a kerületü­ket — Gyerekkoromban szeret­tem meg ezt a hivatást, s ön­ként vállaltam. A nagyszü- leim ugyancsak erdészek, va­dászok voltak, tőlük kaptam kedvet hozzá Eddig nem bán­tam meg. Szeretném elvégez­ni a soproni technikusi minő­sítő tanfolyamot hogy még nagyobb tudással láthassam el feladatomat — mondja. A Pollai-erdőben, Fülecs- és Erzsébetpuszta környékén minden vízmosást horhőt is­mer. Tudja, melyük vad hol tanyázik leggyakrabban. A fegyver, amely mindig ott van a vállán, csak nagy ritkán dör­ren, főként akkor, ha dúvad kerül eléje. — Elégedettek vagyunk a munkájával, a szorgalmával. Noha a hivatásos vadászok so­raiban még fiatalnak számit tevékenységével már az idő­sebbek előtt is tekintélyt szer­zett — mondja dr. Galamb Gábor, hozzátéve: — Figyel­tük és segítettük őt, mint a párttagságra alkalmas fiatalt A kerület pártszervezetének legközelebbi taggyűlésén dön­tünk a pártba való felvételé­ről. Én leszek az egyik aján­lója. , Szál a i László Piaci körkép A vevff sem madár Csikorgó fagyban, de kék ég alatt a tegnapi kaposvári heti­piac már a tavaszról álmo­dott. Törzsvevője szánakozó megjegyzésére egyN tojásárus asszony így válaszolt: Azért a nehezén talán már túl va­gyunk. Primőr zöldséget még senki sem hozott viszont gazdago­dott a »tartósított« gyümölcs- félék választéka. Megjelent például az aszalt körte. Leg­többen érthető bizalmatlan­sággal mustrálgatták a feketés különlegességet melyet gaz­dája egy percre sem szűnt meg dicsérni. 10 forint volt az ára. Kétszer ennyibe került a szőlő. Az aszalt szilva to­vábbra is 40. Almát már nyolc forintért kínáltak, sokan még­is a 10 forintosból vettek. Ugyancsak sok volt a körte, javarészt 10-ért A zöldségfélék közül a gyö­keret a kelbimbót már csak darabra adták, 2—4 forintért A sárgarépa kilója 6—8 fo­rint A hagyma valamelyest drágult, 8—10-ért mérték, de egy helyen 12-t is kértek a lila hagymáért A fokhagyma 24-ért kapható. A fejes káposzta árát nem volt könnyű megtudni ... — Mennyiért adja? * — Melyik kéne? — Előbb mondja meg az árát — Ez Jó lesz? — Nem akarok venni, csak az árát kérdem. Ez már nyilván több volt mint gyanús, mert a termelő rögtön elárulta, hogy négy a káposzta kilója. A zöldségesek bódéiban sok minden volt csak zöldség nem. Szemet szúrt viszont az 56 forintra tartott lencse... A baromfipiacon néhol a vevőt is szárnyasnak nézték. 400-ért kínáltak egy megko- poaott libát és jót nevet­tek, ha valaki úgy gondolta rosszul halL Akadtak persze minden hájjal megkent vásárlók is. Egy nénike szörnyúlködni kezdett a tojás 1,50-es árát hallva. — így fölment az ára, hisz legutóbb még 1,30-ért adták. — Biztosan egy éve járt legutóbb a piacon. Így lehetett, mert a múlt hétén még 1,70—1,80 volt a tojás. Egy-két cikk drágult vala­micskét alapjában azonban ez nemigen változtatott a Zöldért árain. Továbbra is Pécs a Dunántúl legdrágább városa. A kaposvári és buda­pesti ár többnyire egyezik. A káposzta 4, a kel 5,60, a sár­garépa 5, a gyökér 8,60, a zel­ler 9, a karalábé 5 forint. A különösen szép aim» kilója 14, amelyik »csak« I, osztályú, az 12,60. A körtét ná­lunk 12-ért, Pesten és Pécsen 16-ért mérik. A primőrök közül 20 fo­rinttal drágult és így 60 a paradicsom ára. Kaposváron ez a drágulás senkit sem fog érzékenyen érinteni, mivel nincs. A töltenivaló paprika darabonként 7,60-as, vagy az uborka kilónkénti 75 forin­tos ára végképp csak játék a képzelettel. Utóbbiak kézzelfogható va­lósággá majd akkor válnak, ha a város környéki meleg- házas gazdaságok előrukkol­nak primóreikkel ,Telc volt a fejem* Levegőzés késeléssel A 20 éves Orsós Imre sze- nyéri tsz-tag szeptember 10-én a helybeli italbolt mel­lett hasba szúrta egyik isme­rősét A férfi sérülése élet- veszélyes volt csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg életét Miért követte el Orsós Im­re a súlyos bűncselekményt? Az ügy előzményei, ha nem hozhatók is szoros összefüg­gésbe a bűncselekménnyel, mindenképpen jellemzik sze­replőit Orsós testvére és ko­mája korábban bement az egyik ház udvarán levő ólba kacsát lopni. A tulajdonos azonban fölfedezte a tolvajo­kat, rájuk zárta az ajtót s szólt a szomszédoknak. Azok alaposan helybenhagyták a két betolakodót. A »büntető- osztag« tagja volt R. Dezső is, a helybeli italbolt törzs­vendége. Felesége szerint a férfi naponta elmegy a kocs­mába, »úgy, mint más fér­fiak«. Voltak veszekedések is otthon, -mint minden ház­nál«. Az asszony arról is tudott, hogy »régebben más cigányokat is megvertek«. Bosszúról lenne szó? Orsós állítja: nem haragudott R. Dezsőre, s azt sem hiszi, hogy So mogul Néplap Jerzy Edígey Mister MocAreck * üzletei PORDFlUnAiBÄBAMHÄiy A bank bejáratánál álló őr még csak meg sem rebbent Mindez legföljebb tizenöt má­sodpercig tartott Mielőtt rá­eszmélt volna, ho^v ez táma­dás, a banditáknak már nyo­muk veszett A délutáni lap közölte, hogy százhúszezer dollárt ra­boltak eL Rövid személyle­írást is adtak a támadóról: magas, szőke hajú. Fehér Ford kocsin szökött meg. A kocsinak Oregon állambeli jele volt de a számát senki sem jegyezte föL A támadás áldozatának állapota súlyos. A pénz jellegzetes pénzszállító bőrtáskában volt A bankje­gyek egy részének a számát följegyezték a bankban. Amint látod, a támadás majdnem százszázalékosan si­került és kevés remény volt arra, hogy a banditát elkap­ják. Éppen ezért a biztosító társaság, mely kénytelen volt a cég veszteségét kifizetni, rögtön hirdetést tett közzé, és jelentős összeget húszezer dollárt ígért a nyomravezető­nek, a kézrekerítés segítőjé­nek. Nem dicsekedtem azzal, hogy Varsóban két merész »racket« is Volt, amelynek a tetteseit a mai napig nem ta­lálták meg. — A támadást követő na­pon, korán reggel, Vancou­verben a Nyugat-kanadai Bank előtt — így nevezték el az én régi »tanítóim« — meg­állt egy fehér, elég piszkos Ford, Oregon állami rend­számmal. Kiszállt belőle egy magas, szőke hajú férfi, ke­zében a barna színű kopott táska. Gyors léptekkel be­ment a barikba. Nagyon ide­ges volt. Kérte a pénztáros', hogy 120 ezer USA dollá-t váltson át neki kanadaira. Az ügyfél megjegyezte, hogy na­gyon siet, ezért kész a pari alapon való beváltásra, bár így dolláronként néhány cen­tet veszít, — A pénztáros biztosan rögtön tudta, hogy azzal a banditával van dolga, aki teg­nap Seattlen-ben végrehaj­totta a támadást — szakítot­tam félbe Henio elbeszélését MacAreck szánakozva né­zett rám, és folytatta elbe­szélését: — A pénztáros elnézést kért az ügyféltől, hogy nincs ilyen nagy összeg a kézi kasszában, és kénytelen fölvenni a pin­cében lévő páncélteremből, aztán becsukta a kisablakot, és bement a bank igazgató­jához. Eközben az ügyfél ide­gesen várakozott a bank ké­nyelmesen berendezett váró­termében. Egy pillanat múlva odalépett hozzá a portás és megkérte, fáradjon be az igazgató szobájába. A férfi assna akart menni, Közölte, hogy nincs ideje. Felállt és el akart menni. Ám a portás, és az őr visszatartotta, és erő­szakkal betuszkolta egy szo­bába. A férfi ellenállt, ahogy tudott, és segítségért kiáltott. — A barik tele volt ügyfe­lekkel? — Igen, de senki nem avat­kozott közbe, mert azt mond­ták, hogy a Seattle-ben elkö­vetett támadás tettesét fogták eL Az ügyet természetesen jól ismerték Vancouverben. Minden helyi lap az első ol­dalon írt róla. — És mi történt azután? — A férfi, akit erőszakkal bevonszoltak az igazgató szo­bájába, könyörgött, hogy en­gedjék szabadon, v Húszezer dollárt ígért, ha elengedik. — Éppen annyit, mint amennyit a biztosító társaság? — Igen. A körülmények furcsa közre játszása volt ez. Elvették tőle a táskát és ki­nyitották. Százdolláros bank- jegykötegek voltak benne. Együtt százhúszezer USA-dol- lár. E látványra a feltartóz­tatott a szívéhez kapott, és elhaló hangon orvosságot kért. Természetesen senki nem törődött ezzel a kérésé­vel és senki sem sietett a segítségére. A szegény ember elvesztette eszméletét, és a szőnyegre zuhant Még ekkor sem segítettek rajta. Így ta­lálták a rendőrök, akiket a bank igazgatósága hívott ki. Szerencsére elég gyorsan megérkeztek. Az együk rendőr fölemelte a férfit, kért egy pohár vizet és eszméletre té­rítette. — Meg keli mondanom, hogy ez a bandita nagyon naivan járt el — jegyeztem meg. — Le kellett buknia, mert nem rejtőzött el arra az időre, amíg a nyomozás nagy erővel folyt. — Kezdetben így gondolta ezt a rendőrtiszt is, aki em­bereivel megérkezett a bank­ba. De hamar észbe kapott, hogy' hibát követett eL Le­hordta a bank alkalmazottait, hogy hamisan riasztották, majd nagyon udvariasan el­nézést kért az eszméletre tért férfitől és gyorsan távozott — Nem tartóztatta le a banditát? Lehetetlenség! — Nem bandita volt — De hiszen — magyaráz­tam —, ez az ember Oregon állami rendszámos fehér For- don jelent meg a bank előtt, szőke volt, kopott, barna bőr­táska volt a kezében, és ab­ban százhúszezer dollár. — Ez az! — kiáltott fel He­nio hamiskásan kacsintva. — Minden egyezett Ilyen sze­rencsétlen véletlen. Egyben azonban lényegesen különbö­zött a bak ügyfele a bandi­tától Az ügyfél táskájában valóban százhúszezer dollár volt de százdollárosokban. Szerencséje volt, mert a pénz­tárostól elrabolt hasonló ösz- szeg ötvenes és még kisebb címletekben volt Erről a je­lentéktelen részletről vap' nem tudtak a támadásról írt újságírók, vagy szándékosan nem írtak. A kanadai rendőr­ség tisztjének éppen ezért is volt könnyű megmagyarázni a nevetséges félreértést. (folytatjuk)) bosszúról lenne szó. Aznap este a későbbi sértett egyszer kihívta Orsóst az italboltból, mondta neki, hogy valakit meg kellene verni Aztán visszatértek, s Orsós fizetett egy fröccsöt R.-nek. Utána csendesen iszogatlak, külön- külön. Az italboltban együtt volt a szokásos közönség. Tagjai a tárgyaláson annyiféle vallo­mást tettek, ahányan voltak. R. Dezső szerint Orsós hívta ki őt azzal, hogy: — Gyere ki, jobb ott kint o levegő. — Az esetet egy ember végig­nézte. Szerinte Orsós így szólt: »Nem mersz ki jönni?« i S mentek. A férfi utánuk | eredt. Látta megvillanni Orsós kezében a kést. A tanúk vé­leménye egyben azért meg­egyezett. Abban, hogy Orsós volt a kezdeményező, és ő mindjárt késeléssel kezdett. Azt állította, hogy először a másik támadott, ám erről egyetlen tanú sem tud. Az tény, hogy amikor kimentek. Orsós rögtön kést rántott. — Miért kellett mindjárt kést elővenni — kérdezte tőle a tanácsvezetó bíró. t — Tele volt a fejem — mondta Orsós, aznap ugyanis már ivott egy rokonánál az­után a segesdi búcsúban, vé­gül a szemyéri italboltban. — Sokat iszik? — Napi 10—12 üveg sört. Nem sok ez. Orsós közvetlen főnöke sze­rint a férfi a munkáját ren­desen elvégezte, semmi baj nem volt vele. A munkahelyi vezetők viszont azt írták ró­la: Italozásai miatt nem tud­ta ellátni a rábízott feladato­kat »Vérengző« típus. Maga­tartása szinte közveszélyes, korábban már elítélték súlyos testi sértésért. Minden ok nélkül összevert egy idős em­bert Az ügyben . a Kaposvári Megyei Bíróság dr. Márton Géza tanácsa hirdetett ítéle­tet Orsóst emberölés bűntet­tének kísérlete miatt 4 évi szigorított börtönben letölten­dő szabadságvesztésre ítélte, s 3 évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fenn. D. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom