Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

A művészeti szemlére készülnek Ezekben s hetekben fejezik be a nagybajomi művelődési ház felújítását. Kicserélték a tetőszerkezetet, új vizes­blokkrendszert kapott a mű­velődés hajléka, elvégezték a kUlső és a belső festést. A Nagybaj omi Nagyközségi Kö­zös Tanács ezekre a munkák­ra hozzávetőlegesen félmillió forintot fordított. A tanácson kívül a nagy­község ipari szövetkezete, a Kaposvári Ruhagyár, a Lenin Termelőszövetkezet és az áfész járul hozzá a művelődé­si ház fenntartásához. Nincs szünnap a nagybajo­mi művelődési házban. Ké­szülnek a művészeti szemlére: délelőtt, délután és különösen este folynak a próbák. Mint­egy 100 felnőtt és 80 fiatal veszi birtokába rendszerint a művelődési házat. A felnőtt vegyes kar nép­dalokat, népdalfeldolgozásokat tanul. A kórus a múlt év őszén alakult újjá Papp Jenő tanár • irányításával. A lány- tánccsoport Acs Zsuzsanna vezetésével próbál. A citera- zenekar műsorán népdalcso­kor szerepel. Az irodalmi szín­pad egy részletet tanul Pás- kándi Géza: Az eb olykor emeli, a lábát című paródiá­jából. Tervezik, hogy az öt gyer­mekcsoport közül a néptánco­sok, a honismereti szakkö­rösök és a bábszakkör tagjai lépnek föl a helyi bemuta­tón. Aktívak a fiatalok az ifjú zenebarátok szakkörében és a sakkszakkörben is. Há-._ rom klub működik a műve- i lődési házban, a nemrég ala­kult gyermekklub 15 tagot számlál. Annak érdekében, hogy az általános iskolában megvaló­síthassák az alsó tagozatosok délelőtti oktatását, a művelő­dési ház három osztálynak adott termet TELI ESTEK r Uj együttesek Nyolc éve Gönczöl György a böhönyei művelődési ház igazgatója. Sokan megfordul­tak előtte, egy népművelő sem tartott ki a faluban. Az egy­másnak adott kilincs csak az intézményvezetést jellemezte, a látogatottságot nem. Kedd este Böhönyén jártunk: a sö­tét ablakok most sem kecseg­tettek azzal, hogy történt vál­tozás. Szilveszter »nyomain« jártunk: az üres üvegeket még nem takarították el... Gönczöl Ferencet otthon ta­láltuk, tanulmányi szabadsá­gon. Népművelő-könyvtáros szakos diplomát szerzett elő­zőleg — már munka mellett —, most ének-, zenetanári ké­pesítésért tanuL A művelődé­si ház vezetésén kívül óraadó az általános iskolában. A-köz­művelődési és a közoktatási intézmény között kialakult jő kapcsolatért ő is sokat tett. — Keveset hallatott magá­ról általában a község közmű­velődési intézménye. Tör- tént-e változás ezen a téren? — Az egyik legfiatalabb csoportunk a néptáncegyüttes. A fiatalok kezdeményezésére született meg huszonnégy taggal. Hetente kétszer tarta­nak próbát, akárcsak a citéra- zenékar, mely szintén tavaly kezdett el dolgozni. Az álta­lános iskolában hoztuk létre az utánpótlás együttest, itt kórus is alakult. Tervünk, hogy a községben — a hagyo­mányok szinte köteleznek is erre — felnőttkórust szerve­zünk. Tavaly nem sikerült a próbálkozás, rosszul indultunk eh Nem készítettük elő. ezért szándékunkat nem is érthet­ték meg. Most már többen jelentkeztek, hogy segítenek a szervezésben, anyagi támoga­Egy tizenéves szakkörben Készül a batik. A taszári képzőművészeti szakkör tizenéves kora elle­nére már nem nevezhető fia­talnak: kezdetben Bors István szobrász foglalkozott a cso­porttal, majd Hohty Márta vette át az irányítást Akik végigjárták az »iskolát«, a vi­zuális művészetek sokféle ágával megismerkedhettek. Az országos kiállításokon nem­csak részt vesznek a faszá­nak, hanem jogosan büszkél­kedhetnek szép sikereikkel is. Hétfőn este náluk jártunk: az asszonvok, lányok — a nem épp ideális szakköri teremben — selyemfestéssel, batikolás­sal, illetve makramévei foglal­koztak. Majoros Józsefné, a Nagy­berki Általános Iskola orosz szakos tanára: — Az iskolai munka is rá- kényszerített, hogy ezen a téren is gyarapítsam tudáso­mat hisz az oroszon kívül rajzot is tanítok. A »kedvet« — ahogy mond­ta — a családtól kapta örökül. Hat éve jár a szakkörbe, töb­bek között érmet tűzzomán­cot is készített — Honty nemcsak művész, hanem remek pedagógus is — száll át a dicséret a szakkör vezetőjére. Általában pedagógusok, óvónők alkotják a \csoportot. A szakkörben tanultakat ott hasznosítják, ahol épp a leg­szükségesebb: a gyerekeknél. Magyar Tivadarné óvónő: — A gyerekekkel megosztom az itt tanultakat, ők nagyon őrülnek azoknak a munkák­nak,' melyeket a szakkörben készítettem. Egyik festett sely­mem, batikom a Hadtörténeti Múzeum tulajdonába került. Jó érzéssel tölt el mások si­kere is. Magyar Tivadarné alapító tagnak számít Korábban a Balázs János szakkörben, Kaposváron alapozta meg tu­dását Horváth Miklósné tizenkét éves hűsége is figyelemre méltó. Általános iskolai ta­nárnő. Az elsősökkel foglal­kozik. — Ügy érzem, bizonyos esz­tétikai érzék fejlődött ki bennem, ami az itteni mun­ka eredménye. A gyerekekben ezt próbálom én is kialakí­tani. Horváthné kislánya, Móni­ka is eljött a szakkörbe, meg­tanulta a makramékészítés fortélyát, karácsonyi ajándék született ügyesedő kezecskéje munkájából. Halmos Klára rajztanár Nagyberkiben. — A pedagógus, vagy az önállóan is dolgozni szerető ember igényéből fakadt, hogy két éve ide jár? — Ha nem dolgoznék rend­szeresen, honnan lenne ötle­tem az iskolában, órán? Gya­korlásnak szánom ezt az időt, s ez föltétien megtérül az ot­tani munkában is. A tananyag feldolgozásának a tervezési, elemzési szakaszában haszno­sítom elsősorban szakköri ta­pasztalataimat tást ígért a tsz, az áfész és a ktsz. — A művelődési ház össze­sen tizennyolcezer forintot kap fenntartásra. Lehetne ez több is, ha az eredmények meggyőznék a tsz-t, a ktsz-t, az áfész-t? — Bízom benne, hogy így lesz. Illés László tsz-elnök a fiatalok előtt kijelentette, hogy ha kitartóak lesznek a tánccsoportban, növeli a tá­mogatást Tisztességesen kell dolgoznunk. Böhönyén helytörténeti ku­tatócsoport is alakult Baráth Lászlóné iskolaigazgató veze­tésével. Az üzemekben létre­jöttek a krónikaíró csoportok. A böhönyei művelődési ház egy kicsit a falu tükre: az át­utazó is észreveszi a fejlődést, ám keveset tettek azért, hogy a tartalmasabb élet föltételeit javítsák. A tízezer kötetes könyvtár — hétszázötvennyolc beiratkozott olvasója van — zsúfolt, méltatlan az elhelye­zése. A íélújított községi ta­nácsház is csak ideiglenes ott­hont adhat könyvnek és ol­vasónak. Hégolyózás és szólabdázás Sokszor elmondtuk már, hogy a közművelődés hatásfo­kát nem a látványos rendez­vények, a hangos csinnadrat­tával reklámozott ünnepségek számával kell mérnünk, ha­nem a rendszeres szakköri és klubtevékenység vagy az amatörmozgalom minőségé­vel. S e közhelyet — szeren­csére — egyre több bizonyító anyaggal támaszthatjuk alá Például a nagyatádi művelő­dési központtal, amely szak­köreinek mennyiségével — és olykor minőségével is — kiemelkedik megyénk közmű­velődési intézményi közül. Igaz, a késő délután érkező látogatót nem túlságosan szívderítő látvány fogadja az előtérben. Unatkozó, lézengő nagylányok és fiatalemberek tucatjai lepik el a tágas he­lyiséget, ami azt jelzi: nem merültek még ki a mozgósítás lehetőségei. Persze, jobb, ha itt melegednek, mintha az átellenben található söntés- ben fűtenék önmagukat... A negyvenhárom (!) szak­körből e pillanatban három tart foglalkozást. A népi dí­szítőművészeti gyermekszak­kör — Buváry Jánosué irá­nyításával — éppen a baba- készítés szakmai fogásaival ismerkedik, ám a legügyeseb­bek már a következő felada­tot, a mellény készítést vár­ják. Amint két kislány val­lomása tanúsítja, jelentékeny elméleti felkészültséggel. — Ismerjük már a rábakö­zi, a buzsáki, a karádi motí­vumokat hímeztünk térítő­két és ruhadarabokat, egyszó­val sok szépet tanulunk, ezért szívesen járunk ide. A szomszédos teremben húsz-h'uszonkét kisdiák pör­geti a nyelvét Leleményes mondókákkal, feleselőkkel, ki­ejtési gyakorlatokkal, szelle­mes játékokkal igyekeznek megismerni az anyanyelv leg­rejtettebb titkait Bognár Gyu~ láné pedagógus vezetésével. Egy kislány szomorúan áll ki a sorból: kiszámolták, mert »j« betűvel kezdődő szó he­lyett »ly« betűvel kezdődőt mondott. De néhány pillanat múlva ismét mosolyog. — Még csak ötödikes va­gyok, de már elhatároztam, hogy óvónő leszek. Ott pedig nagyon szépen kell beszélni! A színjátszókor gyermek­tagjainak zsivajával a fülünk­ben búcsúzunk, de a kijárat­nál újabb gyermekseregbe üt­közünk. Az orosz nyelvi szak­kör hógolyózik. S a fehér lab­dák közt újonnan tanult sza­vak is röpködnek. »Sznyeg«, »sznyezsnaja baba«, »halod- naja zimá«. Valóban hideg, de a tapasz­talat némelyest fölmelegít. Változások Tabon Százhatvan órás tanfolyamok — Ezek a téli napok nagy­szerűen alkalmasak arra, hogy művelődési házunkban a szakkörök, művészeti cso­portok foglalkozásai mellett különböző tanfolyamokat is rendezzünk. Termeink szinte a nap minden órájában fog­laltak — mondta Balogh László, a. csurgói Csokonai Művelődési Ház igazgatója. Százhatvan órás tanfolyam kezdődött és tart jelenleg is a termelőszövetkezetek raktá­rosainak; a növényvédő sze­rek használatát, kezelését is­merik meg. A Magyar Honvédelmi Szö­vetséggel közösen a katonai szolgálat előtt álló fiatalok részére ugyancsak 160 órás előkészítő tanfolyamot tarta­nak. Általános katonai isme­retek, híradó-technikai eszkö­zök kezelése szerepel a heti egy-egy foglalkozáson. A tár­sastánc-tanfolyam vizsgája február 18-án lesz. Tizenhat szakkört hozott létre a művelődési ház. Ügyeltek arra, hogy a külön­böző érdeklődésű fiatalok, fel­nőttek igényeit kielégítsék. Több éve működik már az MHSZ-szel közösen a repülő­modellező szakkör. Ifjúsági és úttörő tűzoltó, közlekedési, gé­pész és ifjú egészségőr, mű- s^iki, mezőgazdasági, képző- művészeti, felnőtt és ifjúsági bélyeggyűjtő, fotó-, kézimun­ka- és lövészkörbe járhatnak a csurgóiak. Sokan látogatják az egyre népszerűbb kertba­rátok köre rendezvényeit. A tizenhat szakkörből hét az ipari és mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben, a közép- és általános isko­lákban tevékenykedik. Nagyszabású rendezvényre is készülnek: meghívásos kó­rushangversenyt tartanak ja­nuár 27-én a művelődési ház­ban. Közösen szervezik a gimnáziummal, az óvónőkép­ző szakközépiskolával. A he­lyi általános és középiskolai kórusokon kívül meghívták erre a nagyatádi, a nagyatádi járás és több kaposvári álta­lános és középiskola kórusát is. Ma még egy épületben ta­lálhatók a tahi könyviárral a közműveiődés más helyiségei. Fönt az emeleten van a »könyvbirodalom« — har­minc hétezer kötet —, s ott- jártunkkor este 18 óráig lehe­tett a poicrendsaereken felso­rakoztatott könyveket bön­gészni, Éppen két rendszeres olvasó, Fehér József és Her- cegh Gyula válogatott olvas­nivalót a teremben. Gépkocsi­vezető az egyik, esztergályos a másik. Műszaki könyvek iránt érdeklődtek, kötelező gimná­ziumi olvasmányokat kölcsö­nöztek; egyikük ugyanis leve­lezőn most végzi a középisko­lát. A könyveken kívül lemezek is vonzzák a tekintetet. Sker- lecz László könyvtáros el­mondta, hogy — mihelyt le­hetőség nyílik rá — lemezklu­bot létesítenek, biztosítják a rendszeres lemezhallgatást. De ez már valószínűleg nem itt valósul majd meg... — Miért? — Megoldódik a régi gond: a könyvtár más épületet kap, a BVG volt tanműhelyét ala­kítják át e célra. Nemsokára elkezdődik ott a munka. Ezt az emeletet pedig a művelő­dési központ veheti birtokába. Könyvtárral és könyvtáros­sal ismerkedünk. A téli hóna­pokban általában megszapo­rodnak az olvasók. Most azon­ban — eddig legalábbis — nem érkezett még meg a »kölcsön­zői hullám«. — Ennek, véleményem sze­rint, több oka van — elemzi a huszonnyolc éves könyvtá­ros. — Ma már sokan nem kölcsönzik. hanem veszik a könyvet Tabon is. Nemcsak a könyvesboltban, hanem pél­dául a Videoton tabi gyárá­ban bizományosnál. Egyéb­ként kihelyezett könyvtáraink vannak még a BVG-nél, a Mezőgépnél, a kaptárüzem­ben. Bullán. Zalában, Sé-sek- szöiősön, Torva jon a mi köny­veinket olvassák az emberek, mi látjuk el az ottani könyv­tárakat. — Hogyan lesz valakiből könyvtáros? — A gimnáziumot itt végez­tem, majd behívtak katoná­nak. Utána egy ideig a BVG- nél dolgoztam, de nem von­zott a műszaki pálya. Itt üre­sedett, hely, rögtön jelentkez­tem. közben tanulni is sze­rettem volna, de ez majd csak ősztől sikerül, amikor tu­domásom szerint a megyei könyvtár középfokú tanfolya­mot szervez. Megnősült, két ßuk van. Fe­lesége a Videoton tabi gyá­rának költségelemzője. Siker- le ez László újabb olvasóknak segít választani, most főként kollégisták jönnek. Mi pedig a földszintem kopogtunk a művelődési ház igazgatónőjé­nél, Madarász Bélánénál. — Jól működnek a csoport­jaink — mondja —, a kézi­munka-szakkör, a szabás-var­rás tanfolyam; a német nyelvet két csoport is tanul­ja. Csütörtökön este lesz nyugdíjaáklub, és rendszere­sen jönnek az ifjúsági klub tagjai. A fotózást kedvelőknek szintén van szakkörük. — öntevékeny csoportjaik készülnek-e, mór az idei mű­vészeti szemlékre? — Igen. A gyermekcsoport most táncot tanul Az idő­sebbeket a pávaköri minősítő verseny programjának egy részével nevezzük. A KISZ- korosztálvúak a sárközi tán­cot tanulják Somogyvári Ottó vezetésével. — Mire használják majd a könyvtár által felszabadított terméket? v' — Kiscsoportos foglalkozá­sokat tudunk majd tartani. A gyermekkönyvtári részt a nyugdíjasaink kapják, akik Bolevácz József vezetésével te­vékenykednek. Az olvasóter­met kamarakiállítások rende­zésére hasznosítjuk. Persze, ezek még csak tervek... Cirkálás hidegleléssel Az inkei művelődési házban — bár esti »főidő« van — megíehéredik a leheletünk. Némi várakozás után két len gónyke kerül elő; takarítani jöttek. Egyikük lezser mozdu­latokkal összekotorja a sze­neskályha körül heverő sze­metet, s hasonló nagyvonalú­sággal hagyja tovább vasta­godni a padlón és az asztalo­kon szürkéllő porréteget. — Nem tudom, befűtsek-e — mondja közben. — Lehet, hogy pár gyerek feljön majd később, s talán a ' ház veze­tője, a borbély is benéz, ha visszajön Nagykanizsáról. Szemközt elegáns KISZ- klubhelyiség. Az alapszerve­zet hétfőnként itt tartja ülé­seit, a terem egyébként telje­sen kihasználatlan. Kételked­nünk kell tehát a járási hi­vatal művelődésügyi osztályán kapott információban, amely szerint az • inkei művelődési ház kedden délután öt órától a vendégek rendelkezésére áll. Egy kis autózás után a köz­művelődés iharosberényi szen­télyében koccannak össze új­ra fogaink. A klubszobába nem juthatunk be, a földszin­ti helyiségekben pedig néhány fiatalember pingpongozik. Né­mi változatosságot csak a székoszloipok különbözősége visz az összképbe. — Az emeleti teremben lesz holnap foglalkozás, itt pedig időnként ünnepélyeket, meg »bulikat« szoktak ren­dezni — mondja az egyik »ki- bicelő« ifjú. — Olyankor jó beatzene van, a székek közt is táncolnak. Egyébként nem sok élet van itt. Az időseb­bek szinte át sem lépik a kü­szöböt. Visszafelé ismét Inkén ha­ladunk át. A művelődési ház ablakai már sötétek. A tél bizonyára lelohasztotta a mű­velődési kedv egyébként is csenevész lángocskáját...

Next

/
Oldalképek
Tartalom