Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

/ A vágy teljesül Eddigi sportpályafutása nyitott könyv a motorsport kedvelői előtt. Nyolc évvel ez­előtt Öcsényben még jogosít­vány nélkül., indult egy. MHSZ- yersenyen, s attól kezdve az -idei magyar.- „bajnoki címig szinte valamennyi eredményét megírta a sajtó, az éterbe rö­pítette a rádió vagy sugároz­Tél van. A karácsonyi gyer­tyák kiülnek az ablakokba és fölmelegítik kissé a fagyos éjszakát. A gyerekek először bizonytalan léptekkel fölfede- zőutat tesznek a fenyőfa kö­rül, majd mindenki rábukkan az ajándékra. Utána szabad már örülni, ugrálni, énekel­ni... A tél azonban a gyerekek számára nemcsak ezt jelenti, hanem a vakációt, a havat, a jeget is, ahol szánkózni, síelni korcsolyázni lehet. Té­len is szeretnek mozogni, fut­kosni, sportolni. A Balatonföldvári Általános Iskolában néhány tanulóval a téli sportolási lehetőségekről beszélgettünk. Dankhá^i Tímea 8. osztá­lyos tanuló: — Sokat szán­kózom és hógolyózom minden télen, és az iskolai szánkó­versenyeken is indulok. A Balaton-parton élek születé­sem óta. Van korcsolyám, mégis keveset használom, mi­vel a tó jege legtöbbször egye­netlen, s csak ritkán alkalmas a korcsolyázásra. Birkás Csaba ötödikes: — Én a nyarat és a telet , is sze­retem. Télen ^hóembereket építhetünk; én az alján, mi­vel a nagy hóemberek »fejé­ig« még nem érek föl; meg szánkózhatunk, hógolyózha­tunk. Korcsolyám nincsen, de gyakran lejárok a jégre ke­rékpározni. Most karácsonyra síléceket kértem a szüleimtől; remélem, hogy mégis kapom. Akkor kijárok majd a kör­nyék dombjaira síelni. Kovács Piroska a 7. osz­tályba jár, naponta Szántód­ról, busszal vagy gyalog : — Napközis vagyok, így délutá­nonként a gyerekekkel gyak­ran kimegyünk hógolyózni, csúszkálni, szánkózni az isko­la udvarára vagy a focipálya környékére, ahol kitűnő a szánkóterep. Ha jó a jég, hét­végeken gyakran korcsolyá­zom Szántódon a Balatonon. Most még hullámzik a tó, de már korcsolyáztam — görko- rival. Oravecz Csaba is hetedikes: — Nem kértem semmit kará­csonyra a szüleimtől. Van egy görkorcsolyám, de szeretnék megtanulni a jégen is koriz­ni. Szánkózni gyakran járok, legtöbbször egyedül. Síelni nem tudok, de nagyon jó len­ne megtanulni. Persze, ahhoz síléc is kellene... Kovács Luca az idén feje­zi be általános iskolai tanul­mányait: — Én nagyon sze­retem a telet, s amennyire lehet, ki is használom. A téli szünetben évek óta Fonyódra járok a nagymamámhoz, s a vitorlástelepen korcsolyá­zom, ahol szinte mindig sima a jég. Szánkózni és síelni is szeretek Földvár és Kereki dombjain. A tél tehát nemcsak az ott­hon melegét jelenti a gyere­kek számára. A hideg, fagyos nappalok gyakran úgy csillog­nak a szemünkben, mint a napsugár a havon. Gy. L. Az év legjobbjai Az idén már 21. alkalom­mal szavaztak a sportújság­írók. A MÜOSZ sportújságírói- szakosztálya először 1958-ban kérte föl a sportsajtó munka­társait, hogy szavazással dönt­sék el, kik voltak az év leg­eredményesebb magyar spor­tolói. A két évtizeddel ezelőtti szavazáson elsőnek Körmöczi Zsuzsa teniszező, Pólyák Imre birkózó és a vízilabda-váloga­tott érdemelte ki a megtiszte­lő címet A mostanival együtt a 21 szavazáson összesen 63 el­ső hely került kiadásra, 13 női-, 15 férfi sportoló és 7 csa­pat kapta a »babérokat« az idén két új győztest avatnak: Magos Judit és a férfi-sakkvá- logatatt először részesült ilyen elismerésben. A férfiak leg­jobbja, Magyar Zoltán 1974 után másodszor érdemelte ki a büszke címet. Magos és a sakkcsapat dup­lán újonc: asztali teniszező (férfi, nő vagy csapat) még so­hasem került az első helyre, ugyanígy à sakksportban sem volt még ilyen eredmény. A sportágak között az első helyek megoszlása: u) S ü Kaland a „ tttáw Negyedszázada történt. A közelgő karácsonyi szünet nem ígért semmi különöset. Mint jó kollégisták vágtuk a •timétert, és számoltuk a okát. Az iskola rendtartá- >z igazodva készültünk a Irai sítáborba, mert akkor ■lég a pedagógusjelöltekkel izemben követelmény volt az is, hogy a téli sportokban se valljanak szégyent leendő ta­nítványaik előtt. Az indulás előtti napon a léceket válo­gattuk izgatottan a szertár­ban, amikor »robbant a bom­ba«. Testnevelő tanárunk ágy- lak esett, veszélyben volt az utazás, mert az utolsó pilla- fiatban egyetlen pedagógus sem vállalkozik a »garde« szerepére. Leleménnyel áldott igazgatónk azonban megoldot­ta a kérdést. Rábeszélte is­kolánk fiatal és szépsége ré­vén mindenki által körülra­jongott tanárnőjét, hogy tart­son velünk. A hatás nem ma­radt el. «Márványfejű« orosz­tanárunk, az agglegény Tár­konyt, akit elméleti sítudása alapján amúgy is többszörös világbajnokként tiszteltünk, meggondolta magát és »isko­lai érdekből« vezérelve vállal­ta, hogy még mélyebben be­avat bennünket a sítudomány rejtelmeibe. Végül is útnak indulhattunk. Az csak természetes, hogy Tárkonyi kezdettől ott kot- nyeleskedett Gitta tanárnő körül. A kontraszt mulatságos volt: úgy hatottak egymás mellett, mintha a milói Vé­nuszt ültették volna Urakula mellé. Tárkonyi síkalandjaival traktált bennünket. Gyöngyö­sig átsiklott fél Európán, le- siklott a Jungrauról, megpi­hent a Spitzbergákon és be­cserkészett két sarki medvét. Amikor másnap Mátraházán — reggeli után — teljes harci díszben megjelent, valóban tátva maradt a szánk. Mintha egy nyugati magazinból lépett volna ki egy Adidas-reklám. Aligha hiszem, hogy az akko­ri többszörös lesikló-világbaj- noknak, Toni Sallernek kü­lönb fölszerelése lett volna. Ma is rejtély, hogyan jutott hozzá abban az időben, ami­kor még a nylonharisnya ts ritka nyugati holminak szá­mított. A hatás Gitta tanár­nőt sem kerülte el, minket meg egyenesen kél áramlat sodort. Fogyni kezdett az ön­bizalmunk, és nőtt a kisebb­ségi érzésünk. Pedig többsé­gében nem először csatoltunk léceket. Rövidesen megfelelő terepre értünk, ahonnan egy kezdőnek eszébe sem jutna »aláereszkedni«. Mint kide­rült, Tárkonyi kivétel volt. Botjával az ég felé bökött, majd hanyagul hátraszólt: »Kijelölöm a pályát, és aki bátor, jöhet utánam«. Aztán elindult, méghozzá óriási len­dülettel. Elismerően néztünk utána. A fele útnál levő cser­jésig ragyogóan siklott. Ott aztán egyszeriben nyoma ve­szett. Igaz, nem sokáig. Ha­marosan »eget bámuló« két sítalp tűnt föl a túloldalon. Tárkonyi tanár úr a hátán csúszott nagy lendülettel; üle- pével úgy túrta a havat, mint egy gyorsnaszád a tarajos hullámokat. Dermedten néztük, amint kopasz fején szikráztak a hó­kristályok. De már nem volt lehetőség a »befogására«. A terep egyre jobban lejtett, s ö úgy felgyorsult, mintha a hátán is bevakszolták volna. A finist jelezvén, Gitta ta­nárnő sikoltása hasított a csendbe. A kővetkező pilla­natban Tárkonyi tanár úr az eltűntek listájára került. A közeli üdülő konyhája mel­lett felhalmozott rőzsehalom- ban nyoma veszett. Csak a fél osztály sietett felkutatásá­ra, mert a többiek hanyatt­vágódtak a röhögéstől. Tíz percig tartott, amíg ki­hámoztuk a kupac alól. Ma sem tudom, hogy amikor meg­láttam, az ijedtségem vagy a nevethetnékem volt nagyobb. Tárkonyi mintha a harminc­éves háborúból tért volna ha- za. Egyik lábán csak a léc csatolása maradt, arcára az évek mellett a rőzsegallyak újabb barázdákat szántottak. Szemrehányóan nézett ránk, mintha legalább is mi hord­tuk volna útjába .a rözseku- pacot. Sítalpakra' ültetve szállítot­tuk a szálláshelyre. A hátra­levő napokban helyette csak utasításai hagyták el a szo­báját. Gitta tanárnő becsület­tel és hűséggel ápolta. Mi pe­dig élvezhettük a szabadságot. Karácsonyra hazatértünk. Még egy ideig beszéltünk az esetről, aztán lassan feledés­be merült az egész. Utolsóéve­sek voltunk; befejeztük az is­kolát, és szétrebbentünk a nagyvilágba. öt év múlva találkoztunk újra. Együtt voltunk vala­mennyien, amikor feltűnt Tár­konyi tanár úr, a jobbján Git­ta tanárnővel. Dülledt szem­mel bámultunk. Csodálkozá­sunk csak nőtt, amikor he­lyet foglalva észrevettük uj­júkon a karikagyűrűket. Ösz- szemosolyogtak, és mindent megértettünk. A síkaland után Tárkonyi tanár úr meg­ígérte, hogy többé nem csatol lécet, Gitta tanárnő pedig vállalta, hogy a mátraházi kö­tözés helyett az életét köti kollégájához. A következő év karácsonyán a Mátrába men­tek nászúira. — Ismét gyerekekkel? — kcrdezfc egyikünk. — Csak kettesben, de aztán gyerekekkel jöttünk — vála­szolt tanárunk, nevetve, majd magyarázat helyett zsebébe nyúlt. Irattárcájából egy fény­képet húzott elő. Két három év körüli lurkó mosolygott ránk. — Az ikreink — tette hoz­zá büszke nyomatékkal. Jutási Róbert öttusa vívás atlétika vízilabda birkózás evezés úszás torna kajak-kenu kézilabda labdarúgás súlyemelés tenisz — — 7 — 5 — 1 — — asztalitenisz 1 — — sakk — — 1 12 11 3 7 5 5 5 2 1 1 1 1 1 1 1 KéVévtized alatt a nők kö­zött az evezős Pap J enőné (1959, 1960, 1961) és az úszó Gyarmati Andrea (1970, 1971, j 1972) volt a legeredményesebb, 3—3 alkalommal végeztek az első helyen. A férfiaknál Balczó András a listavezető, ugyancsak 3 győzelemmel (1966, 1969, és 1972), mögötte 2—2 helyezéssel Pólyák Imre, Kárpáti Rudolf, Zsivótzky Gyula és Magyar Zoltán kö­vetkezik. A csapatoknál a ví­zilabda-válogatott vezet az 1958-ban, 1961-ben, 1962-ben, 1974-ben, 1976-ban és 1977-ben kiérdemelt 7 első hellyel. Ugyancsak hét első hellyel rendelkezik az öttusa váloga­tott is, de ebből csak 6 felnőt­teké, egy pedig 1969-ből, az if­júsági válogatotté. A »csapat­történelemben« meglepő, hogj a kardválogatott még egyszer sem lett első, a vívás csapat­sikereivel a párbajtőr-váloga­tott rukkolt ki 1959 és 1972 j között négy alkalommal. Az idei szavazáson — csak­úgy mint a korábbi esztendők­ben — a »dobogóra került« sportolók és csapatok mellett még igen sokan kaptak szava­zatot. Az első három közé ke­rült, sportolók és csapatok lis­tája: 1978. legjobb magyar női sportolója: Magos Judit aszta­liteniszező 292 pont, 2. Papp Margit, atléta, 267 pont, 3. Ambrus Mariann, evezős, 180 pont. 1978. legjobb magyar férfi sportolója: Magyar Zoltán, tornász, 274 pont, 2. Buday Ta­más kenus 259 pont, 3. Ger­gely Gábor asztali teniszező, 244 pont. 1978. legjobb magyar csapa­ta: férfi sakkválogatott: Por- tisch Lajos, Sax Gyula, Ribli ] Zoltán, Csőm István, Vadász Károly, Adorján András 317 pont, 2. a kardválogatott 231 pont, 3. OSC vízilabdacsapata, 192 pont ta a televízió. Németh Kornél nevét ma már ismerik itthon, és előkelő helyet foglal el ha­tárainkon túl is. Mindez ter­mészetesen nem jött magától. Egy évtized kitartó, szorgos munkája, ezernyi lemondás, erőfeszítés segítette az idei »év legjobbja« címig. Mosoly bujkál a szája szög­letén, amikor a kezdeti pró­bálkozásokról faggatom. Kis­fiús csínytevés felcsente báty­ja motorját, és az északnyu­gati városrész helyén motoro­zott. Dehogy gondolta akkor, hogy egykor terepmotoros — crossozó lesz. Egy azonban bizonyos volt: érdekelték a gépek, nem véletlenül válasz­totta szakmájának az autó­motorszerelést. Az indíték te­hát adva volt, de kellett egyéb is. A körülmények. Nos, Né­meth Kornél a kaposvári Vo­lánnál azokat is megtalálta. Az egykori kitűnő versenyző, Balaskó László Személyében nemcsak példaképre, hanem sokat látó és tapasztalt edző­re is lelt. Pannóniával kezdte, de az­után megnyergelte a svéd Husquarna motortól a CZ-n keresztül a legutóbbi KTM-ig valamennyit S ezek mind »behódoltak« neki. Németh Kornél valamennyivel újra kezdte a barátkozásh Ügy megismerte versenyparipáit, hogy álmában is ízekre tudta volna őket bontant 1975 — az első igazán emlékezetes év. Harmadik hely a magyar baj­noki mezőny­ben, futam­győzelem Ka­posváron és első hely Ju­goszláviában egy nemzetközi versenyen. Be­vonulása után a Bp. Honvéd crossozója lett Üj környezet újabb motor, újabb lehető­ség. Állta a versenyt Is­mét föllépett a dobogó har­madik fokára, de tavaly már verhetetlen volt Három pont előnnyel lett magyar bajnok. Álmai, vágyai telje­sültek. Talán csak akkor Örült volna jobban, ha mindezeket kaposvári színekben érte vol­na el. Később ez is bekövet­kezett Töretlen fejlődését mutatja, hogy az idén már negyvennyolc pont előnnyel lett országos bajnok. — Ennyivel a magyar él­mezőny előtt jár? A válasz először furcsán hangzott: — Sajnos, igen. Kíváncsian vártam magya­rázatát. — Ez nem segíti elő a fej­lődésemet. Ma már teher, hogy mennyire tisztelnek a hazai ellenfelek. Ma megyek, félrehúzódnak, éppesakhogy nem kiáltják oda: tessék, pa­rancsolj, szabad a pálya. Ne­kem nem ez kall. Igenis hajt­sanak meg, akarjanak meg­verni ! A magyar Hst* első tíz helyezettjének ez az eszé­be se jut Talán csak az ajkai Somogyi kivétel; ő azért »szívja magát«. Azért is örü­lök, ' hogy rendszeresen talál- kozhatom a szovjet motoro­sokkal. Ovcsinyikov, Uzumsz- kij. , Igen, velük és ellenük, az az igazi verseny. — A kaposvári közönség a szívébe zárta. »A Kornél«, így emlegetik mindenütt. Nem túlzás: főként ön miatt jár­nak ki Szarkavárra. Érzí-e ezt a szeretetet és vers íny közben hallja-e a buzdítást9 — Minden szót hallok, és nagyon jólesik. Kell is, mert itthon vagyok a legidegesebb. Megvan az oka: ennyi ember­nek nem okozhatok csalódást — Ha az ember a verseny- pályák úgynevezett »siratófa­lait-« .'szemléli, önkéntelenül is megborzad. Métereket repülni a levegőben... Gondol-e fé­lelemre? — Ezt a srőt nem Ismerem. Akkor is csak a technikai ki­vitelre gondolok, — Kétszeres magyar bajnok, sportágában az év legjobbja. Más ilyenkor elégedetten sa­rokba állítja a masináját, és félreáll. Mit csinál Németh Kornél? — A motoromat én Is fél­reállítom, mert két újat ka­pok. És alapozok, már egy hónapja. Együtt edzek a bok­szotokkal, az atlétákkal. Oda ülök a sakktábla mellé, és otthon logikai játékokkal »szó­rakozom«. Ki hinné, hogy va­lamennyinek hasznát veszem a versenyeken? Ügy érzem, nehéz évem következik; meg kell védenem itthoni bajnoki címemet. Indulok a Druzsba- kupán, és a tervek szerint legalább öt vb-futamon. A nagy álmom: szeretnék pon­tot szerezni valamelyik vb-fu­tamon. Ehhez legalább egy tizedik hely szükséges. Ma­gyar crossozónak ez még so­hasem sikerült. — Akkor elégedett lesz? — A hetver.kilences évvel bizonyosan. A többit majd meglátjuk. Jutási Róbert Totóeredmények A totó 51. heti telitalálatos szelvénye a következő: 1. Bolton—Manchester United törölve 2. Chclesea—Bristol City 0:0 X 3. Coventry—Everton 3:2 1 4. Derby—Aston Villa 0:0 X 5. Deeds—Middlesbourg 3:1 1 6. Manchester City—Nottingham 0:0 X 7. Norwich—Queens Park törölve 8. Tottenham—Arsenal 0:5 2 9. Bristol Rovers—Stoke 0:0 X 10. Cambridge—Crystal Palace 0:0 X 11. Cardiff—Fulham 2:0 1 12. Luton—West Ham törölve 13. N ewcastle—Burnley 3:1 1 Pótmérkőzések : 14. Charlton—Brighton 0:3 2 15. Notts County—Sunderland 1:1 X 16. Baldkbum—Oldham törölve

Next

/
Oldalképek
Tartalom