Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

ELVI POLITIKÁNK TÜKRE Kádár János beszédeinek és cikkeinek gyűjteményes kötetéről H at esztendőt fog át Kádár János beszédei­nek és cikkeinek leg­újabb gyűjteményes kötete, amelyet most jelentetett meg — az idei politikai könyv­napok alkalmából — a Kos­suth Könyvkiadó. E beszédek és cikkek túlnyomó többsége nem ismeretlen az olvasó számára, mivel annak idején *..a sajtóban, tévében és rádió­ban napvilágot látott; csupán 'néhány olyan beszéd találha- . tó a kötetben, amely most kerül első ízben a nyilvános­ság elé. Ám együtt, összefüg­géseikben a korábban már ’.olvasott, hallott beszédek és írások egy töretlen folyamat tükreként más dimenzióba kerülnek; a kötetet forgatva átfogó képet kaphat az olvasó arról, miként gazdagodott és vált valóra a gyakorlatban a párt politikai irányvonala. / Láthatjuk, miként észlelte a fölvetődő új kérdéseket a párt, hogyan rajzolódtak ki a megoldás körvonalai; milyen tapasztalatok alapján, milyen gondolati folyamatok eredmé­nyeként alakult ki egy-egy állásfoglalás, hogyan fogal­mazódtak meg a konkrét cé­lok és törekvések az utóbbi ; hat esztendőben. Pártunkban a politikai állás­foglalások és döntések kollek­tív munka nyomán, testüle­tek együttes elhatározásai­ként születnek. Nem titok ^azonban — és miért is kelle­ne titkolni? —, hogy a poli­tikai irányvonal kidolgozásá­ban, érvényesítéséoen Jelen­tős személyes szerepe volt és van a Központi Bizottság első titkárának. Beszédeiben, írá­saiban a kollektív vezető tes­tületek állásfoglalása tükröző­dik, de kiolvasható belőlük a személyes hozzájárulás is — a közös elhatározások meg­születéséhez. Ily módon nyújt képet ez a kötet a párt egé­szének politikai törekvéseiről es tetteiről. E politikai tevékenység fő irányvonala több mint két évtizede változatlan, töretlen. Kádár János több alkalom­mal is hangsúlyozta, hogy ezt a politikai irányvonalat, ame­lyet több pártkongresszus is megerősített, a gyakorlat fo­lyamatosan igazolta. Ez a po­litika élvezi a nép bizalmát, támogatását. »A mi politi­kánk igazát, erejét, tényleges befolyását legjobban az bizo­nyítja — mondotta 1974 tava­szán a nyíregyházai pártaktí­ván —, hogy nálunk az em­berek. a nemzetközi helyzet feszültebb periódusaiban vagy bizonyos szempontból nehe­zebb hazai helyzetben akkor nyugodtak meg, amikor meg­győződtek róla, hogy elveink­hez, politikánkhoz hűek va­gyunk, a követett irányvona­lon nem változtatunk, kije­lölt utunkon haladunk to­vább.« U gyanakkor Kádár János rámutatott arra is: a párt és az ország fej­lődése nemcsak azért egye­nes vonalú, mert «a párt a kongresszusok által kijelölt fő irányvonalat megtartotta, hanem azért is, mett soha­sem tért ki a gyakorlat által felvetett kérdések marxista—• leninista megválaszolása elől«. Ezért nemcsak a XX. kong­resszus előkészítése idején (amikor az idézett szavak el­hangzottak), hanem minden szakaszban helytálló, általá­nos érvényű gondolat, hogy »a párt fő politikai irányvo­nalát ... a gyakorlat által felvetett kérdések megvála­szolásával, újítva, gazdagítva kell tovább erősíteni és foly­tatni«. Ennek a megújításnak és gazdagításnak lényeges ele­me, hogy a párt egyaránt fi­gyelmet fordít az aktuális napi és a távlati problémák­ra, feladatokra. Az egymást követő beszédekben és cik­kekben végighúzódik a kom­munista forradalmiságnak ez a felfogása, amit pártunk el­ső titkára a KISZ KB ülésén mondott felszólalásában így fogalmazott meg: »A forra­dalmárnak a napi és a Jáv- lati dolgokat mindig együtt kell néznie. Mert aki a napi érdekeket nem nézi, csak a távlatiakat, az nem forradal­már, hanem holdkóros. Az sem lehet forradalmár, aki csak a napi érdeket nézi, mert nem látja a folyama­tot« Egy másik lényegi eleme a párt által alkalmazott meg­közelítési módnak, hogy »munkánkban érvényesítjük a szocializmus építésének nem­zetközileg közös, fő törvény- szerűségeit, és ugyanakkor figyelembe vesszük a nemzeti történelemből és az ország konkrét helyzetéből adódó sa­játosságokat«. Bármelyiket hanyagolnánk el, a marxiz­mus—leninizmus alkotó alkal­mazásának e két fő krité­riuma közül — figyelmeztet a Politikai Főiskolán elhang­zott beszéd —, lehetetlenné válna a szocializmus további eredményes építése, veszélybe kerülnének eddigi vívmá­nyaink. A marxizmus—leninizmus ily módon fölfogott alkotó al­kalmazása akkor lehet ered­ményes, ha szüntelenül törek­szünk a valóság alapos meg­ismerésére, ha a párt a té­nyek ismeretére és elemzésé­re alapozza politikáját. A kötetben közölt vala­mennyi beszédet és írásit ez a higgadt, mértéktartó, szélsősé­gektől mantes valóság!átás jel­lemzi. »A pártnak, a munkásosz­tálynak és a népnek nem di­csekvő és nem önmarcangoló értékelésre van szüksége, ha­nem az eredmények súlyának, Jelentőségének megfelelő számvetésre és a hibák önkri­tikus elemzésére« — hangsú­lyozta a KB 1972 novemberi ülésén elhangzott előadói be­széd. Ebben a szellemben húz­za ajá a pozitív és optimista hangvétel indokoltságát, ami­kor munkánk egészét tesszük mérlegre, amikor az élet min­den területén érzékelhető, nagy jelentőségű ereményein- ket vesszük számba. Figyel­meztet azonban arra is; »ak­kor védjük helyesen a párt, a kommunisták becsületét, ha nem próbáljuk elhitetni a köz­véleménnyel, hogy a kommu­nisták sohasem hibáznak«. A munka gyönge pontjainak föl­vázolása természetesen nem valamiféle öncélú dolog: arra szolgál, hogy a párt »kellő időiben és csírájában felismer­je, korrigálja, illetve megszün­tesse a fejlődés egészségtelen tendenciáit — amelyek akkor még nem okoznak nagy bajt, de ha a párt úgy hagyná évekig, okozhatnának«. A párt ebben a szellemben vei.te szemügyre és elemezte az utóbbi hat esztendőben is a társadalom életének vala­mennyi szféráját, a bel- és külpolitika minden kérdését. Akár nemzetközi kérdésekről, altár gazdasági helyzetünkről, akár a közgondolkodás alaku­lásáról szólott pártunk első tit­kára, mindig az előbbiekben vázolt felfogás jegyében érté­kelte a végzett munkát, jelöl­te meg a tennivalókat. A fele­lőspolitikusként vizsgálva az eseményeket, vagyis szüntele­nül azt kutatva, mit kell cse­lekednünk, milyen terveket kell végrehajtanunk az előre­haladás érdekében. Annak a tudatában, amit a kötetben utolsóként közzétett — a Haj- dú-Bi.har megyei pártaktívaülé- sen elhangzott — beszéd záró gondolataként emelt ki: »Sza­vunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a hazai épí- tőmunkában elértünk. Akinek eredményei varrnak, annak a szavára odafigyelnek«. T örténelmi fejlődésünk egyik legfontosabb eredménye, hogy a tár­sadalmi viszonyok mélyreható átalakítása következtében ma a cselekvés össztársadalmi mé­retekben egyirányú lehet az alapvető politikai kérdésekben kialakult egység alapul szol­gál az egységes cselekvésre. Kádár János szinte minden beszédében és Írásában kieme­li a különböző osztályok és rétegek összefogásának, az e célt szolgáló szövetségi politi­kának fontosságát, a párt és a dolgozó nép naponta megújuló e ínségének nélkülözhetetlen­ségét. Amiint ezt több alkalom­mal is hangsúlyozta; »Az új társadalom az egész népnek épül, s a párt vezetéseve] a kommunistáknak és a párton- kívülieiknek, a népnek, a tör­ténelmet formáló tömegeknek együtt kell megvalósítaniuk«. Egy nap az őrsön Hó borít mindent Fehér leplet öltöttek az udvaron a szép fenyőfák, fehér takaró borítja a földet. A rátapadó hótól nehezen olvasható az épület előtti emlékmű már­ványtáblájának a felirata: »Puskás Imre, hősi halált halt 1940. május 14-én...« Megilletődötten nézzük a fiatal határőr fényképét, akit — jövőre épp harminc esz­tendeje — szolgálatba indu­láskor terített le egy gyilkos golyó. — Emlékét fiataljaink a hősnek kijáró tisztelettel ápolják ... Élete, helytállása példakép az itt szolgálóknak. Az ő nevét viseli az őrs if­júsági klubja. Ezt átépítve, újjáalakítva december 30-án, a magyar kommunista ifjú­munkásmozgalom zászlóbon­tásának (KI. évfordulóján avatjuk, s meghívjuk a ber- zencei községi KlSZ-szerve- zet fiataljait is. Addig sok tennivaló vár határőreinkre. Meg kell oldani a kiképzési, szolgálati feladatokat, őrizni kell határainkat, s eredmé­nyesen szerepelni a szocialis­ta versenymozgalmat záró vizsgákon... Gáspár László főhadnagy katonás tömörséggel fogal­maz, s így fejezi be szavait: — Nem félek a vizsgáktól, bízom a fiúkban... A rend, a tisztaság, a ba­rátságos, otthonos körülmé­nyek arról vallanak: az itt szolgálók valóban második otthonuknak tekintik az őr­söt. Burkolat borítja a folyosók és a szobák, termek falait; frissen meszelve, szépen ki­festve minden helyiség. Köz­ponti fűtés adja a meleget, a konyhán gáztüzelésű beren­dezéseken főznek. ÜJ fürdőt, mellékhelyiségeket létesítet­tek, a hálókörletek pedig egy korszerűen berendezett kollé­giumot idéznek. Barátságos, otthonos hangulatot varázsol­nak ide a színes függönyök, a szőnyegek, s a falakon lát­ható képek, szőttesek. Az egyik szobában még az ABBA együttes nagy méretű csoport­képét is láthattuk, meg sok virágot. Nehéz szolgálatuk után kulturált körülmények között pihenhetnek, szórakoz­hatnak a határőrök. — Ezt a gondoskodást kí­vánjuk viszonozni a szolgálat Hoffmann István KISZ-titkár vezeti az egyik tanulócsopor­tot. pontos ellátásával, s a ver­senyben való eredményes szerepléssel. A napokban ál­lománygyűlésen beszélgettünk a vizsgákról, előtte pedig a KISZ-vezetóség ülésén és taggyűlésén tanácskoztunk arról, hogyan segíthetjük elő a jó eredményeket. Minden KISZ-ista elhatározta, hogy legjobb tudásával készül, a KISZ-vezetőség pedig az őrs parancsnokaival együttmű­ködve tanulócsoportokat ala­kított, s ott politikai és ha­tárőrizeti feladatokból adunk segítséget a fiatalabbaknak. A felkészülést szolgálta, hogy két alkalommal rendeztünk politikai témájú vetélkedőt, s meghívtuk rá a berzencei fiatalokat és a község Már­cius 15. Termelőszövetkezeté­ben népgazdasági munkán levő katonákat. Azt határoz­tuk el: a szocialista verseny­ben való eredményes szerep­lésünkkel elnyerjük az élen­járó őrs címet — tolmácsolja társai véleményét Hoffmann István határőr szakaszvezető, az őrs KISZ-titkára. Társai­nak személyesen példát mu­tat: élenjáró határőr és az idén érdemelte ki a szakasz­vezetői csillagot. Néhány napja — együtt­működve a rendőrséggel és a lakossággal — megakadályoz­ták több fiatal határsértési szándékát. Ez bizonyítja': be­csülettel teljesítik, szolgálati kötelességeiket, követik az őrs mártírjának példáját. S nemcsak a szolgálat pél­dás ellátásával, a szocialista verseny vizsgáira való készü­lődéssel viszonozzák a gon­doskodást. A határőrök keze- munkáját dicséri az újjáva­rázsolt őrs. Csőke Ferenc ha­tárőr a kőműves, Vecsei Jó­zsef határőr a festő. Budai János szakaszvezető és Napi) Zsigmond határőr pedig az asztalosmunkák végzéséből vállalt oroszlánrészt szabad idejében. Most is jó néhány határőrt találunk az ifjúsági klubban, éppen a Puskás Imre hősies- .ségét megörökítő emléksar­kon dolgoznak, hogy a klub­avatásra minden készen le­gyen. ­Az őrsön szolgálók a ma­gatartásukkal, a fegyelme­zettségükkel a községnek nyújtott segítségükkel tekin­télyt vívtak ki Berzencén. S ez nemcsak az ifjúsági szer­vezetek között tartalmas kap­csolatban nyilvánul meg; évek óta eredményesen te­vékenykedik itt az önkéntes határőrcsoport. A napokban tartott tanácsülésen ez fogal­mazódott meg : — Együttműködésünket, a határőrizeti feladatokból való részvállalásunkat fokozni kell. . . Ügy dolgozunk, hogy Berzence kiérdemelhesse a határőrközség kitüntetést. Szalai László Kiskertek a hideg völgyben Megjött a tél — erős hava­zással — a hét elején. A me- zőgazdaságnaik azért okozott gondot, mert több mint hat­ezer hektáron még nem taka­rították be a kukoricát. A mezőgazdasági üzemek így csak egymást kölcsönösen se­gítve fejezhetik be a betaka­rítást, a nehezebb időjárási viszonyok között. Sok, figyelemre méltó ese­mény helyszíne volt Somogy. A tégla mai felhasználásáról kétnapos konferenciát ren­deztek, s ezen bemutatták a jövő falazóamyagát is, a po- rotont. A somogyi levéltári napok kétnapos rendezvény- sorozatán megfogalmazódott, hogy szükség van a jobb re~ gionális együttműködésre. A megyék tudományos kutatói együtt oldják meg a Dél-Du- nántúl fontosabb történeti kér­déseit. Megyénk egész lakossága nagy figyelemmel kísérte a Paraguayi Kommunista Párt küldöttségének kétnapos somo" g- i útját. Mindenhol elmond­ták, milyen fontos számúkra annak személyes megismerése, miiyen utat tett meg a magyar nép a felszabadulás óta, mi­lyen. a szövetkezeti mozgalom fejlődése, hogyan, élünk a szo­cialista társadalomban. Ennek birtokában a testvérpárt sza­va is jobban eljut a paraguayi parasztemberekhez is. A politikai műveltség növe­lésének fontos eszköze minden politikai mű, amely a Kossuth Kiadó gondozásában megjele­nik. Hivatalosan a hét elején nyitották meg a politikai könyvnapokat a Nagyatádi Cérnagyárban, « Kossuth­könyvek terjesztőinek többsé­ge azonban öntevékenyen, más-más eszközökkel már megismertette az ipari és me­zőgazdasági üzemek dolgozóit az ünnepi kiadványokkal. Na­gyon fontos az ifjúság nevelé­se szempontjából, hogy közép­iskolákban és általános iskolá­ban is rendeztek házi kiállítást a politikai kiadványokból, s az Eg- diák egy könyv mozgalom jegyében növelték a fiatal ol­vasók számát is, A megyei tanács V. B. mér­legre tette a Nagyatádi Járá­si Hivatal tevékenységét. Meg­állapította, hogy a hivatal na­gyon jól segíti a községi taná­csokat; a fő figyelmet arra fordítják, hogy érvényesüljön a testületek meghatározó sze­repe, erősítsék működésükben a demokratikus vonásokat. A végrehajtó bizottság kü­lön kiemelte, hogy a községi tanácsokat segítő tevékenység módszereiben és tartalmában rugalmas, az adott helyzet elemző, értékelő vizsgálatán, a megváltozott körülmé­nyekhez való gyors alkalma­záson alapul. A hivatal mun­kája persze még nem minden községben vált ki olyan hatást, amely elvárható volna. A já­rás például törekszik a helyi önállóság növelésére, néhány tanács azonban e lehetőséggel nem, vagy nem megfelelően él. A testület azt tanácsolta, hogy a hivatal az ilyen helyeken ad­jon nagyobb helyszíni segítsé­get. Hazánk kiemelkedő belpoli­tikai eseménye volt a IX. ma­gyar békekongresszus kétnapos tanácslkozása. Somogyból l.u- szonhéttagu küldöttség uta­zott e fórumra, a megye tár­sadalmának minden rétegét képviselve. Teljesen új mód­szer volt, hogy a Hazafias Népfronton kívül a KISZ-t, a szakszervezeteket, az MSZBT-t a Teszövöt, a TIT-et, az MNDSZ-t, az MHSZ-t, a Meszöv-öt, a Kiszöv-öt, a Vö­röskeresztet, a KISOSZ-t, a KIOSZ-t is képviselték a mun­kahelyi gyűléseken, a tö­megszervezeti rendezvényeken választott küldöttek. A béke­kongresszuson megválasztot­ták az Országos Béketanács tagjait is. Somogyot eddig négy, mostantól azonban öt te7 képviseli e testületben. Kaposvár fejlődésének há­roméves tapasztalatait tette mérlegre a városi pártbizott­ság pénteksn, számot adva ar­ról, mi valósult meg eddig az 1975. évi városi pártértekezle­ten elhatározottakból. Somogy egész lakossága figyelemmel kíséri a megyeszékhely gyara­podását, ezért fontos az a megállapítás, hogy a közös munka eredményeként jelen­tős a fejlődés a városi élet minden területén, a nagy né­pességnövekedés ellenére is javultak az életkörülmények. A városi pártbizottság úgy ítélte meg: a tervek sikeres megvalósításának az alapja, hogy minden erőt mozgósítsa­nak a megyeszékhelyen a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására. A felszabadulásának 34. év­fordulóját ünneplő Kaposvár várva várt új létesítménnyel gyarapodott: átadták a városi gyermek- és felnőttkönyvtárt. Lajos Gésa Szó se róla, akár foBCalmi akadálynak is ne vehető szombatonként az az 30—60 autó, amely Tab határában az út szélén parkol. A község lakói mégis örülnek neki. Pe­dig nem vásár vagy hasonló színes forgatag várja az ide- igyekvőket, hanem kemény munka : gyomlálás, kapá­lás, öntözés — egyszóval olyan, ami egy zöldséges ve- teményben munkát ad. i Harmadik éve már, jÄiogy az áfész támogatásával »ssze- gyűltek a község üzérig hi­vatali dolgozói, jórészt .‘olya­nok, akik sem munkalíelyü- kön, sem otthon »nem talál­koznak a földdel«. Területet kértek és kaptak a tahi ter­melőszövetkezettől, s a fel­osztott kis parcellákon meg­kezdődött a munka. Negy- venketten kezdték, a három év alatt majdnem két és fél­szeresére nőtt a résztvevők száma, de jelentkező még mindig akad. Szűk és hűvös völgyek ár­nyékába búvik a község — tetszetős a szemnek, ám alig­ha kedvez a zöldségtermelés­nek. Éveken át gondja volt az itteni felvásárlónak ji/ köz­ség friss zöldséggel és'úgyü- mölccsel való ellátása.* Ket­tős érdek találkozott ifehát, amikor megindult a l«rtba- rátmozgalom. I — Nem a gazdaságoáág, a várható haszon vezetet* ben­nünket — így fogalmazott az áfész elnöke. — A szövetke­zetnek nem a kertbarátok révén kell megtermelnie a nyereségét, sőt örülünk an­nak, hogy megengedhetjük magunknak ezt a par ezer forintos veszteséget. Persze nem csupán embarbaráti szándékok vezettek bennünket, hiszen egy kereskedő »cég« gazdasági tervek szerint mű­ködik. Többségükben a Videoton, a Carqpingcikk és a községi tanács dolgozói béreltek par­cellákat, tehát olyanok, akik­nek valóban nincs földjük. Ez egyébként az áfész célki­tűzése is. Három év után már értékelhetők a tapasztalatok. Bár az első év kedvező idő­járását két kevésbé biztató követte, a termelői kedv nem csökkent, sőt versengés in­dult meg a résztvevők között, kinek szebb, dúsabb a ter­mése. Előfordult az is, hogy az irodai dolgozó büszkén di­csekedett: az ő paprikája szebb lett, mint édesapjáé, aki otthon évtizedek óta ker­tészkedik. Kisgépkiállítás, szakmai előadások, kereskedelmi ta­nácsadások szervezését 's vállalta az áfész, hiszen nem kevesen voltak olyanok, akik most ismerkedtek meg az alapvető fogásokkal. És bár a fejlődéshez egyelőre még nincs a csoportnak megfele­lő tőkéje, nem kétséges, hogy hamarosan megvalósul egyik legnagyobb vágyuk, a föld szélén álló kis szerszámrak­tár, meg a száraz nyáron nélkülözhetetlen öntözőberen­dezés. A »hideg völgyben« kivirult és gyökeret eresztett egy kis közösség palántája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom