Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
Berlini levél Karneváli készülődés »Nemzeti sajátosságunk, hogy ünnepet ünnepre halmozunk. Még be sem fejeztük Sigmund Jähn, az első német űrhajós körülbelül egy hónapig tartó ünnepléssorozatát, következett hazánk megalakulásának 29. évfordulója, de még jóval azelőtt hozzáfogtunk az NDK jövőre esedékes 30. születésnapja méltó megünneplésének előkészítéséhez« — jegyezték meg ironikusan a berlini Distel (Bogáncs) politikai kabaré legújabb programjának egyik előadásán. A jubileum azonban jócskán odébb van, s a közbeeső hónapok sem múlhatnak el ünnepségek nélkül. És erre bőven lesz alkalom. Bár még pár hét elválaszt bennünket a fe- nyőfakeresés és -díszítés nehéz fizikai munkájától, a Német Demokratikus Köztársaságban máris karácsonyi a hangulat. A nagyvárosokban mindenütt megnyíltak a hagyományos karácsonyi vásárok. Ezek amolyan nagyobb búcsúhoz hasonlító népünnepélyek, igazi gyermekkarneválok, ünnepi bevásárlási lehetőségek. Ezzel az évszázadokon át a mai napig megőrzött érdekes népszokással szinte egyidöben — már most — megkezdődött a farsangra, vagy ahogy itt nevezik, »a bolondok fesztiváljára« való fölkészülés. Nem bűvös szám a 11: mindössze egy híján egy tucat. Ám farsangi jelentősége számottevő. Minden év novemberében — a 11. hónapban — 11-én 11 óra 11 perckor alakul meg a tizenegyek tanácsa. Ennek a testületnek a feladata az igazi farsang, a víz- kereszttől — január 6-tál — hamvazószerdáig tartó vig- sággal, evés-ivással egybekötött karneválidöszak előkészítése és sikeres lebonyolítása. Az NDK-ban csak a thü- ringiai Wasungenben van karnevál, amelynek igazi otthona németföldön a Rai- na-vidéki Köln és Mainz. Hogyan került ez a népszo- kas onnan a tőlük igencsak távol eső thüringiai kisvárosba? A néprajzkutatók azt tartják, hogy a 15. század elején a belső népvándorlások idején honosították meg az ide áttelepült kölniek. mainziak — erről azonban a wasungeniek persze hallani sem akarnak, szerintük ugyanis a farsangi karnevál egyidős a városukkal. A tizenegyek tanácsa az idén is azzal kezdte munkáját, hogy lemondatta a legutóbb választott karneválherceget. Most a fő feladat, hogy megszervezze a trónra pályázók korteshadjáratait. A választók bizalmát ugyanis csak az nyeri el, aki a legtöbb és leghumorosabb hordószónoklatokat tartja. Olyan — bálokon és más mulatságokon elmondott — vidám beszédek ezek, amelyek kritikusan pellengérre állítják a hétköznapok gondjait, bosz- szúságait. Vendégszerepléseikkel segítenek ebben a jelölteknek az NDK legismertebb politikai kabaréi, így a berlini Distel (Bogáncs), a lipcsei Pfeffermühle (Borsmalom), a drezdai Herkuleskeule (Herkules buzogánya) és a többiek. A berlini Bogáncs legújabb műsora alig egy hetes, de máris az egész országban beszélik, hogy az NDK-ban nemcsak a nép- gazdasági feladatokat, hanem az elérésükhöz elengedhetetlenül szükséges hurrákat is tervezik. Baj csak akkor van, ha az aznapra kijelölt ügyeletes hurrázó megbetegszik és nem tud részt venni a korszakalkotó ünnepségeken, rendezvényeken. A Distel például egyetért azzal, hogy »az állatkert vagy egy-egy kiállítás egymil- liomodik látogatóját előre kijelöljék az arra érdemes üzemi kollektívák«, de azzal már nem, hogy »ellentervekben teljesítsék rendes évi terv feladataikat«. A toasungeni karnevál legesélyesebb — föltehetően a Distel példáját követő — herceg jelöltje már az első nagygyűlésen belopta magát választói szivébe, amikor a kereskedelemről szólva határozottan leszögezte, hogy »az NDK-ban az árak valóban nem változnakcsak az egyes üzleteket minősítik át magasabb árkategóa riába«. Keményen szembeszállt az úgynevezett megrögzött hiánycikk-keresőkkel is. Rámutatott: »az igazi szocialista hazafi úgy támogatja országa szocialista kereskedelmét, hogy azt veszi meg, amit kínálnak.« A mintegy ötezer lakosú 700 éves Wasungenben ilyen hangulatban készülnek a városka 444. farsangi karneváljára. Fölelevenítik az ősi pogány télűző, távaszváró és termékenységet kérő szokásokat, de nem feledkeznek meg a karnevál hagyományos jellegéről, az iróniáról sem: igyekeznek mindent kinevettetni, ami nevetséges, és azt is, ami bosszantja az embereket. 1978 decembere. Kerner Lőrinc Vallomások Kaposvárról Kiállítás a Vaszary János teremben Este az építkezésen. Leitner Sándor festménye. gársó és sugalmazó két fénypontja. Tetszett még Gubacsi Attt~ la Áldozat című, a fény-árnyék játék lehetőségeit nagy mesterségbeli tudással bemutató munkája, s ugyanezért álltunk az átlagosnál hosz- szabb ideig Cukorgyár című képe előtt. Több alkotó kiállított darabjait azonban csupán úgy élvezhettük, ha egy- egy letűnt kort tananyagsze- rűen demonstráló etűdnek fogtuk föl. Noha — az alkotói alapanyag és módszer specifikumai miatt — Honty Márta tűzzománcai nem illeszkedtek szervesen a kiállítás tematikájába, mégis kell róluk néhány elragadtatott szót ejtenünk. Mindenekelőtt a szín- árnyalatok egészen fantasztikus bősége miatt — erről a Négy maszkos ezerféle kékje tanúskodik. Az Évszakok című munkán — az ízlésesen modernné formált népi motívumokon kívül — az túlit föl, mennyire élők és izgalmasak a művész által formált nagy felületek is. Az Életfák ugyancsak a népi tradíciókés a modern vonások »összecsi- szolásának« iskolapéldája. Így lehet valaki somogyi őshonos szellemi értelemben — é* egyidejűleg a nagyvilágra is érzékenyen reagáló művész. Lengyel András Hányféleképpen tehet vallomást egy művész a szülőföldjéről vagy választott pátriájáról? A lehetőségek ösz- szeszámlálhatatlanok — különösen, ha a téma egy olyaij iparosodó, társadalmi szerkezetében rohamosan átalakuló település, miht Kaposvár. A vallomások hangulati skálája a tűzvörös indulattól a rózsaszínű optimizmusig, az égszínkék elandalodástól az enyhe bosszankodásig terjed. A kiállítók közül Leitner Sándort kell elsőként említenünk. Témáit — a régi épületek bontását, a panelüzemet, az építkezés esti látképét — sokan és sokszor megfestették (sót: valaha derekasan le is járatták), ó azonban a látszólagos megkomponálatlansággab ás--szórtsággal » Vibráló tónussal nagy érzelmi feszültséget képes előidézni. Kíváncsian várjuk, meddig tűri el Leitner lényegretörő és az elvonatkoztatásra feltétlenül hajlamos művész- egyénisége a figuratív ábrázolásmód nyűgét. Ugyancsak üdító képeket mutat be Csiszár Elek, akit a táj iránt megnyilvánuló különleges vonzalom és lírai alkata — e kiállítás bizonyítja — sohasem sodort a »pannon kiegyensúlyozottság« irányába. Csendélet naptárral című képéről nemcsak az derül ki, hogy a művész remekül rajzol és a színösszetételeknek is mestere, hanem az is, hogy hallatlanul tudatos művész, aki ravaszul rejt el feszültséggócokat a látszatra zavartalan tájban. Ilyen az említett festményen a virág, vagy A város felé című alkotás csodálatos dinamizmust suLehetőség a bizonyításra Utógondozottak Az Utógondozás tulajdonképpen nem más, mint a közösségből kiszakadt emberek visszavezetése a közösségbe. Börtönből szabadult emberek számára olyan életcélt kell adni, hogy ne jussanak újra a rácsok mögé. — Amikor valaki hosszabb idő után a börtönből szabadul, egy gyorsan változó világba érkezik — mondja Cseicsner Endre, a megyei bíróság hivatásos pártfogója. — Segíteni kell abban, hogy beilleszkedhessen a társadalomba, megtalálja a helyét, s ne kövessen el újra bűncselekményt Meg kell védeni a . negatív hatásoktól! A másik * oldal: a társadalom védelme a bűnözőtől. Annak megakadályozása, hogy újra lopjon, raboljon. Ennek a munkának a sikere függ az egyéntől és attól, hogy a társadalom hasznos tagja akar-e lenni. S függ a környezettől, a közösségtől is, ahová kerül. Egyes helyeken az ilyen embert nem szívesen fogadják: éreztetik vele honnan jött. Másutt inkább segítik ... Egy alkalommal a textilművekben érdeklődtem Bajer Nándor igazgatótól, vajón náluk hogyan foglalkoznak az utógond ozottakkal Változó viszonyok Egy középiskola a kultúráért A barcsi Gimnázium, Erdészeti-, Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakközépiskola, Erdészeti Szakmunkásképző Iskola és Kollégium most van áfcalakulófélben. A gimnázium utolsó évfolyama az idén hagyja el az intézményt, s utána falai között már csak a szakmai képzésnek lesz helye. A gimnázium megszűntével az érdeklődés egyre jobban a reál tárgyak felé fordul. Az iskolának azonban nagy gondot fordít a jövő szakembereinek kulturális nevelésére is. Horváth János igazgatóhelyettessel és Bagi Gáborné magyar—történelem szakos tanárral beszélgettünk, aki 1961 óta szervezi az iskola kulturális életét. — A diákok művelődését többek között színház-, mozi- és hangversenylátogatásokkal igyekszünk biztosítani — mondták. — Ezeket megbeszélés, értékelés követi. Tavaly például a Népszínház, előtte a Déryné és a kapós0 Somogyi Néplap vári Csiky Gergely Színház vendégszerepeit Barcson. Az ifjúsági pódiumbérlet előadásaira neves színművészek járnak le hozzánk, legutóbb Osz- ter Sándor mutatott be színvonalas irodalmi összeállítást A filmbérletben tíz alkotást nézhetnek meg a tanulók. A kiválasztása »parlamentáris módon« — a gyerekek és nevelők megegyezése alapján — végzik. Legutoljára a 80 huszárt látták. A megbeszélések során kiderült: a nagy többségnek tetszett Néhányan kalandfilmre számítottak, s ezért csalódtak, néhányan pedig kissé fárasztónak tartották. A film kapcsán azonban sikerült különbséget tenniük a kaland- és a művészfilm között. Az ifjúsági hangverseny bérleti előadásain szinte minden tanuló részt vesz. S ez különösen fontos, hiszen a műsorvezető a bemutatott mű történelmi hátterét is megfesti, párhuzamot von a zeneanyag és a társművészetek, a zeneszerző és a stílusirányzatok között. Ilyen sokoldalú megközelítéssel némiképp ellensúlyozni tudják, hogy az intézményben nincs ének— zene-oktatás. A kulturális élet egy részét teljesen a diákok szervezik. A különböző ünnepeken ugyanis mindig más-más osztály ad műsort. — Nem hallgathatjuk el — mondta az igazgatóhelyettes —, hogy gondot okoz a Három tavasz programjának összeállítása. Az ünnepségsorozatot most változatosabbá tesszük: március 15-én irodalmi műsort, 21-én vetélkedőt, április 4-én' pedig ünnepi beszédet tartunk. Így sikerül maradandóbb élményhez juttatnunk tanulóinkat. Az ismétlődő ünnepek mellett időszakos megemlékezések is szerepelnek kulturális programjukban. Az idén például Tolsztojt próbálják »tanulóközeibe« hozni — változatos műsorral : kiállítások, élménybeszámolók, előadások és szemelvények segítségével szeretnék »megfesteni« a portréját. A történelemszakkömek már csak 15 tagja van. A gimnáziumi osztályok megszűntével az érdeklődés is csökkent. Jeligés pályázatot hirdettek tehát az iskola tanulóinak: Károlyi és Kun Bé- láné könyvét dolgozzák föl folyamatosan. Az eredmény- hirdetésre március 21-én kerül sor, s akkor szóbeli versenyt rendeznek. A szakkör kirándulásokat is szervez: ezek során megismerkednek néhány kulturális és történelmi nevezetességgel. A község honismereti szakkörével jó a kapcsolatuk, kölcsönösen segítik egymás munkáját. Az iskola évente négy alkalommal ad ki újságot. A »Dráva völgye« mottója Ady- tól származik: »Diák, írj magyar éneket, diák, a földön Dante is élt!« Jövőre az első szám érdekessége az lesz, hogy pályázati felhívást tasz1 közzé a megye középiskolásai számára. így szeretnének kapcsolatba kerülni más középiskolákkal Mivel a kezdeményezés újszerű, kíváncsian várják, hogy milyen lesz a visszhangja. Évek óta eredményesen működik az iskola énekkara. Tavaly például a Petőfi rádióban i6 lejátszották felvételüket az Éneklő ifjúság című műsorban. Változnak az igények és a lehetőségek. Ha azonban ez a jó szemlélet nem változik, akkor Barcson az iskolai változás nem okoz leküzdhetetlen akadályt. Gy. L. — Vannak társadalmi pártfogóink. ök kísérik figyelemmel az utógondozottak munkáját, s ők intézik ügyes-bajos dolgaikat. Egyébként mi nem teszünk különbséget utógondozottak és mások között. Vannak emberek, akik jól dolgoznak, mások pedig nem. És ez nem attól függ, hogy utógondozott-e az illető. Bizonyítani kell a munkában, a mindennapi életben, és erre mindenkinek van lehetősége. — A társadalmi pártfogók' szerepe döntő — mondta Cseicsner Endre. — Általában az a tapasztalat, hogy azok, akik a közéletben tevékenykednek, példamutatóan dolgoznak, egyúttal kiváló pártfogók is. Az ő feladatuk nem az, hogy egyengessék az utógondozottak útját, hanem hogy segítsék a beilleszkedésüket. — A nőknek vagy a férfiaknak nehezebb-e a beilleszkedés? — Tapasztalataim szerint a nőknek. Ez elsősorban alkati és lélektani kérdés. Az utógondozás tulajdonképpen egyfajta megelőző tevékenység Nézzünk egy példát arra, hogy milyen esetben elengedhetetlen ! Egy férfi hosszabb büntetés letöltése után szabadult. A börtönből _ több tízezer forintot küldött Ï haza, s magával is hozott pénzt. Amikor elfogyott a pénze, kiderült, hogy a férjre már nincs szükség, a család nem fogadja vissza, sőt mindent elkövet, hogy újra börtönbe kerüljön. A férfi egyedül maradt. S ha ilyenkor késik a segítség könnyen oda juthat, ahonnan jött. Persze a felnőtt embert nehéz megváltoztatni. Volt, aki a fél életét börtönben töltötte. Amikor kiszabadult, munkahelyet talált, családot alapított, mindenütt szívesen fogadták, ám mégis — bár erre semmiféle szükség nem kény- szerítette — lopott. Üjra elítélték. Vele szemben a társadalom becsületes tagjait kell védeni. A közelmúltban több utó- gondozottal beszélgettem. Arról, hogy el lehet-e felejteni a múltat, vissza lehet-e térni. Vajon most hogyan élnek óik, megváltoztak-e ? — Egyikük elment az Alföldre, s folytatja régi életét, A másik itt dolgozik, váltogatja a munkahelyeit. Szórakozóhelyekre jár, s néha meg kell büntetni. A harmadik nem dolgozik; fizikai munkát végzett, s orvosi véleményre kellett abbahagynia. Csak ülőmunkára alkalmas, - ezt viszont nem csinálhatja, mivel analfabéta A családi élete rendezett. Ahány ember, annyiféle. Vannak, akik maguk is változtatni akarnak korábbi életükön, s ha segítséget kapnak, sikerül. — Az utógondozás jelenlegi rendszere 1976 óta van érvényben. Minden utógondozott számára magatartási szabályokat állapít meg a bíróság s ezeket be kell tartani. Ez szigorú dolog, de nélkülözhetetlen. Aztán idő múltán javaslatot teszünk ezeknek a szabályoknak a módosítására, s a bíróság eldönti, hogy a módosításnak van-e helye. A börtönből szabadult emberek egyszeri segítése kevés. Hónapok, évek kellenek ahhoz, hogy beilleszkedjenek a társadalomba, s mivel a többségük érzelmi szempontból sérült, könnyen lehet sikertelen ez a próbálkozás, és majdhogynem biztosan az, ha magukra maradnak. Természetesen vannak visszaesők, akiknél minden hiába: újra oda kerülnek. Szembeszegülnek a törvényekkel, s kétkedve fogadnak minden segítséget. Tőlük meg kell védeni a többieket. Vannak viszont, akik nem »elveszett emberek«. Persze sok minden kell, hogy ne váljanak azokká. Az is, hogy a vállalatok alkalmazzák őket, az is, hogy munkatársaik ne forduljanak el tőlük, hanem segítsék őket Nem túlzott humanitásról van szó, hanem visszavezetésükről az életbe;, arról, hogy lehetőséget kapjanak a bizonyításra. Dán Tibor A Moss film újjászületése A 39 szovjet filmgyár között vezető szerepet tölt be a Moszfilm, ahol évente több mint 50 filmet készítenek. A most folyó rekonstrukció befejezése után ez a szám 70- re emelkedik. A »Moszfilm« stúdióiban gyártott filmeket az egész világon megismerték. A filmgyár emblémája — Vera Muhina »A munkás és kolhozparasztnő« című lendületes szoborkompozíciója — olyan kitűnő filmalkotásokat fémjelez, mint Grigorij Csuhraj Ballada a katonáról, Mihail Kalatozov Szállnak a darvak, Szergej Bondarcsuk Háború és béke, Andrej Tarkovszkij Andrej Rubljov és Jurij Ozerov Felszabadulás című műve. A filmgyár alkotásai különböző filmfesztiválok több mint 250 díját nyerték el. A mai »Moszfilm« monumentális filmváros Moszkva déli részén, 13 filmstúdióval A hatalmas komplexumban 5000 ember dolgozik — a filmipar különböző területein.
