Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-23 / 302. szám

Népgazdaság és társadalomtadimány

ina: Köp eczi Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese

A

z elmúlt években fontos szemléleti átalakulás ment végbe a társadalomtudományokban. Régebben is nyilvánvaló volt, hogy a társadalomtudományi kutatás nem öncélú, a társadalom fejlődését kívánja szolgálni. Ennek módját illetően azonban eltértek a vélemények. Volt egy olyan időszak, amikor a társadalomtudományokat közvetlenül akarták — politikusok és tudósok .egyaránt — a politika szolgálatába állítani. A tudománypolitikai irányelvek ezt a felfogást elvetették, s a két tevékenység sajátosságainak figyelembevételével határozták meg a tudomány- és politika együttműködését. Eszerint a társadalomtudományoknak két funkciójuk van, valóságfeltáró és ideológiai funkció. Feladatuk tehát a helyzet pontos leírása, s egyben a társadalmi tudat formálása.

A hatvanas évek második felében a gazdasági mechanizmus kialakítása során világossá vált, hogy milyen, szoros összefüggés van a helyzetfeltárás és a megoldás keresése között, s a közgazdaságtudomány és a politika közötti együttműködés egyik jó példája lett e kettős szempont elfogadása.

Azóta nemcsaik a közgazdaságtudományban, hanem más tudományágakban is egyre inkább erősödik a felismerés, hogy a tudomány sajátosságainak megtartásával a kutatásnak újszerű kapcsolatokat kell kialakítania a társadalmi gyakorlattal — most már nemcsak a helyzetfeltáró vagy az ideológiai funkció, hanem a problémamegoldás szempontjából is. Új szempont a problémamegoldásban való részvétel, ami gyakran egyet jelent a döntés előkészítésében való közreműködéssel, de nem szükségszerűen azonos vele. Tapasztalataink ugyanis azt' mutatják, hogy a kutatások úgyis hathatnak a döntés előkészítésére, hogy abban nem vesznek részt közvetlenül, de formálják a gyakorlat embereinek szemléletét. Ez azt is jelenti, hogy a problémamegoldásban való részvétel az ideológiai funkció gyakorlását is segíti.

Az országos távlati kutatási terv kialakulása, tehát 1972 óta a társadalomtudományokban elfogadták a társadalmi fontosságban, tehát a kiemelt kutatási témákban való gondolkozást. Ez még akkor is eredmény, ha jól tudjuk, hogy a kutatások nem elég koncentráltak, nem elég célra irányozottaik és nem is elég hatékonyak. A gazdasággal közvetlenül érintkező társadalomtudományi kutatásnak két

] országos fő iránya van, az egyik a szocialista vállalattal, mint teljes és sokoldalú gazdasági egységgel és mint gazdasági szférával foglalkozik, a másik a gazdaságpolitika továbbfejlesztésének tudományos megalapozásával. Ez utóbbiban előbb inkább történeti jellegű kutatások folytak, s csak két esztendeje indult meg a gazdaságpolitika komplex, egységben szemlélt tanulmányozása, amely magában foglalja a gazdasági szerkezet alakításának, a gazdasági növekedés ütemének,’ az életszínvonal-politikának, valamint a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének vizsgálatát.

A szocialista vállalat téma körében végzett kutatásokra, a múlt esztendő végén adtai? számot. Bár világos, hogy a gyakorlat sürgető követelményeinek nem tudunk teljes mértékben megfelelni objektív és szubjektív okok miatt egyaránt, nem kevés az az eredmény, amelyet ez a kutatás hozott, s amelyet — ha csak részben is — a gyakorlat átvett. Itt gondolok elsősorban a vállalati típusokról szóló kutatásokra.

A

z elmúlt tíz esztendőben szervezési intézetek jöttek létre igen nagy. számban a különböző minisztériumok mellett, amelyek bizonyos ipargazdasági és szervezési kutatásokat végeznek. Sokszor szóba került már, hogy ezekben az intézetekben gyakran nagyon partikuláris kutatások folynak, hogy az egyes ágazatokban vagy vállalatoknál végzett kutatások eredményei szűk körben maradnak, hogy a kutatások szétszórtak és az eredmények nem szintetizálhatok. Ezzel a kérdéssel a Minisztertanács is több alkalommal foglalkozott, Most a Munkaügyi Minisztérium mellett megalakult a Szervezési Kutatásokat Koordináló Tanács. A Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság javaslatára az MTA Ipargazdaságtani Kutatócsoportja vállalta az ipargazdasági kutatásod összehangolását.

Sürgető igényként merült fel a szövetkezeti kutatások fejlesztése. Erre vonatkozólag még 1969-ben született egy határozat, amelynek megvalósítása azonban csak részben történt meg, szemléleti okok miatt, de azért is, mert ezen a területen csekély és szétszórt bázissal rendelkezünk. Pedig a vizsgálódás azt mutatja, hogy ki kell terjeszteni a kutatásokat, és nemcsak a mezőgazdasági termelőszövet' kezetekkel kell foglalkozni, hanem egyéb típusokkal is. Vitákra van szükség bizonyos

Marcalitan gyorsan tanultak a munkások

Elkészült a négyszázezredik farmernadrág

Elkészült a négyszázezredül farmernadrág Marcaliban, a Május 1. Ruhagyár üzemében.

A Levi Strauss-cég technológiája alapján készülő eredeti nadrágok gyártása a tervezett- í él is gyorsabb ütemben fo- 1 yik. Ez azt jelenti, hogy előbb begyakorolták a munkásnők az egyes mozdulatokat, mint a szervezők számítottak rá. A négyszázezer farmernadrág egyébként nem egészen hét hp- nap alatt készült el.

Székely Andor; a Május 1.

Ruhagyár vezérigazgató-helyettese elmondta: a gyárszervezés beváltotta .a hozzá fűzött reményeket. A Levi Strauss- cég munkaszervezésével együtt átvették és Marcaliban meghonosították az adminisztráció szervezését is. Ennek, az, lett az eredménye, hogy a termeléssel együtt nem nőtt az alkalmazottak száma. Az elmúlt hét hónap tapasztalatai bebizonyították, hogy a.; magyar mun- toépesek ugyanarra a

teljesítményre, ^.melyet megszoktak már a Levi Strauss- cég más gyáraiban. Amikor a termelés megkezdődött, a szalagokon 1800 forint volt az átlagkereset. Ahogy csökkent az egy nadrágra jutó munkaidő, úgy nőttek a keresetek. Jelenleg 3000 forint körül mozog már a szalagon dolgozók átlaga, és nem egészen húsz perc alatt készítenek el egy nadrágot. Ha elérik a Levi Strauss-cég átlagát, a 13.8 percet, akkor a hét hónappal ezelőtti fizetések a duplájukra emelkednek.

Indokolt a kérdés: honnan biztosítja a Május 1. Ruhagyár a könnyűipari átlagot jóval meghaladó fizetéseket? A fedezet rá a munka termelékenysége. A két műszakban termelő marcali üzem adja a nagyvállalat nyereségének csaknem egyharmadát.

A gyáregység fokozatosan növeli termelését. A végső cél: évente 1 millió farmernadrágo’ gyártsanak Marcaliban.

elméleti kérdések tisztázása érdekében, amelyek a szövetkezeti tulajdon jellegével függnek össze, és kihatnak a gyakorlatra is.

Ezzel a néhány példával nemcsak a szemléleti változást akartam jelezni, hanem azt is, hogy a kutatás milyen nehézségekkel találja magát szembe. Minden egyes esetben megállapítható, hogy nemcsak közgazdasági, hanem jogi, szociológiai, történeti, sőt gyakran pszichológiai kutatásokat is kell végezni a problémák megismerése és megoldása érdekében. Ugyanakkor a mi egész kutatási rendszerünk diszciplináris jellegű, tehát egy-egy tudományágban jöttek létre meglehetősen zárt profillal intézetek és tanszékek. A közöttük kialakítandó együttműködés nem pusztán szervezési kérdés, hanem tartalmi is, hiszen a tudományos kutatásban kell kialakulnia a sokat emlegetett interdiszciplináris szemléletnek.

Nem kevésbé izgalmas azonban az sem, hogyan történik a témák kiválogatása, ki a megrendelő és ki a felhasználó. A témák kiválogatásában legtöbbször valóságos igények játszanak szerepet, ezeket azonban nem mindig ■ott fogalmazzák meg, ahol a kutatási eredményeket fel is használják. Gyakran előfordul hogy helyes politikai döntések alapján kialakítjuk a megfelelő tervet, de már az eredmények fogadásához nem látjuk a partnereket. Az sem ritka persze, hogy a kutatóhelyek ragaszkodnak régi témákhoz, vagy ahhoz, hogy egy egész tudományterületet átfogjanak, s ilyen esetekben éppen az új témákra nem marad elegendő kapacitás, az elért eredmények nem lehetnek átütök. Problémát jelent az is, hogy a kutatás és a gyakorlat szemlélete nemcsak szubjektív, hanem objektív okok miatt is eltér egymástól és ezt sem a célkitűzésnél sem a felhasználásnál nem veszik kellően tekintetbe.

M

indezek a nehézségek azonban a jó irányú fejlődés nehézségei, hiszen arra hívják fel a figyelmet, hogy az érdeklődés a valóságos társadalmi problémák iránt a kutatásban megnőtt, és hogy a gyakorlat igényli az új kutatási eredményeket. A fő kérdés ma a helyes módszerek megtalálása a kutatás és a gyakorlat kapcsolatainak kialakításában.

Számadás az emberekről

Milyen volt hajdanán

egy termelőszövetkezeti zár- számadási beszámoló? Ha jó "szóképeseégű« volt az elnök — és rendszerint az volt —, akkor egy darabka papírra felírta magának a legfontosabb adatokat, azután felállt és beszélt. Élőszóval, egy kicsit visszatekintve, egy kicsit előrenézve beszélt az eszten- : dőről, leginkább pedig az emberekről. Megemlékezett a nagy próbatételekről és azok- ■ ról, akik azt levezették, el- ! mondta az előző év emlékezetesebb kudarcait, de anekdotáit is. Azokban a régi, mai mércével mérve kicsi szövetkezetekben nem volt ritka az olyan beszámoló-beszéd,

amelyben minden tag vagy legalább minden család neve előfordult.

Azután jött a méretek növekedése és a sokoldalú elemzés igénye. Szabályok írták elő, hogy mi legyen a beszámolóban, s ennek bizonyításául a beszéd szövegét csa- ' tolni kellett a beterjesztendő jegyzőkönyvhöz. Az elnök 1 kénytelen volt leírni a szöve- I get, és ebben valósággal nyü- j zsogtek az adatok, másra nem j jutott se hely, se idő. Ennek j ellensúlyozására találták ki, hogy a számokat előre kikül- ; (fik, így a beszámoló már a

Í

6Zöveges elemzésre korlátozódhat. De az emberekre így is alig maradt benne hely. Csak : a típusszöveg: »-tagságunk se- [ gítségével«, valamint a szo- j cialista brigádokról való — j elő is írt — megemlékezés.

Nagyon jó lenne most ezen a gyakorlaton módosítani egy

kicsit. A számokat mindenképpen ki kell küldeni de talán az elemzést is jó lenne, mert a sok ezer hektárok sok millió forintjaiból adódó kö- vetkezíetéseket az egyszerű parasztember legföljebb többszöri elolvasás utón tudja követni. Kellene viszont, nagyon kellene ismét többet beszélni az emberekről. Akár úgy is, hogy jó, a leírt szövegben legyenek benne az »elvárások«. De az elnök időnként tegye le a papírt, és saját szavaival, saját emlékezetére támaszkodva beszéljen az emberefcrőL Nagy próbatételeknek és ezek levezetése során a hétköznapi hőstetteknek . most sem vagyunk híján, anekdoták is teremnek, ha nem is az irodákban, de a műhelyekben, az irányítópultoknál, a vezetőfülkékben feltétlenül. Azonkívül pedig keményed ik a gazdasági helyzet, a helytállás anyagi elismerése — legalábbis széles körben — egyre nehezebb. A jövedelem behatárolt, mindenféle juttatást szabályoznak, mégpedig szorosan mert szoros az ország gazdasági helyzete, a mezőgazdaságé éppen úgy, mint az iparé.

De hát akkor az emberek legalább a szónoki emelvényről elhangzó stzavakbói érezzék, hogy fontosak ők ebben a hatalmas szerkezetben, hogy tesznek olyat, ketten-hárman vagy akár egyedül, ami az ezerfőnyi közösség históriájában is említésre méltó. És érezzék, hallják, hogy igaz, behemót gépek mozognak a határban, vegyszerek adagolásától várják az istállókban ta az eredményeket, de mindezek mögött és fölött az ember álL

Az elnöktől sőt a zárszámadási anyag előkészítőitől i« átállást kíván ennek . az új módszernek a meghonosítása. Egy kicsit át keil hangolódni, ha az elnök a beszéd — legalábbis gondolati — előkészítése során be akarja tűzdelni, jó sorrendbe akarja rakni az eredmények elérésének emberi mozzanatait is.

Megéri azonban a cél * fáradságot. . A zárszámadások — kopottnak tetsző kifejezés, de ide illő — emberközpontúságának visszaállítása. Mert lehet, hogy a régen áhított ebédlő felépítésére jövőre em lesz pénz. Ezt azonban a joggal türelmetlenkedő emberek hamarabb megértik, ha a zárszámadás egész légköréből kicseng, hogy nem azért marad el a beruházás, mert itt nem tartják fontosnak az embereket. És lehet, hogy az 1979-es terv elkészítése során a személyi jövedelmeket egy kicsit szűkmarkúbban kell majd előirányozni, miközben a megoldandó feladatok növekednek. De ezt is könnyebb lesz elérni, ha a közösségi megnyilatkozásokban visszahozzuk azokat a régen oly kedves, néha szövetkezetezerte hetekig emlegetett, egy-egy ember magánéletében pedig haláláig szép emlékként őrzött emberi mozzanatokat.

Földeák! Béla

Év végi tapasztalatok

Eredményes takarékosság

„Az árak változnak, a termés évről évre más, csak egy dologban lehetünk biztosak: hogyan bánunk a gépeinkkel, mennyire használjuk ki őket és ugyanakkor mennyire tudunk takarékoskodni az energiával” — mondta egy termelőszövetkezeti vezető. Arról esett szó ajkkor, hogy az év vége felé, még mielőtt a hónapok során felgyülemlett adatok mérleggé állnának össze, vajon mi alapján képes megvonni a vezető egy év tapasztalatát.

A fejlődés mellett a ma mezőgazdaságának két nehézséggel kell megküzdenie. A legmodernebb technika, a legkorszerűbb technológia sem képes pótolni egy aszályos vagy hideg nyár veszteségeit, holott a

rendkívül drága, több milliós eszközérték ma már szinte kötelezővé teszi a magas hozamot. Közismert az is, hogy évről évre emelkednek az alkatrészek, alapanyagok árai, s az év eleji tervezéskor figyelem- i be vett költség az év során jelentősen megnőhet.

Ezt tudomásul véve vált mind fontosabbá a termelőgazdaságokban az önköltség csökkentése. Azoknak a belső tartalékoknak a föltárása, amelyek »látványosságok nélkül« javítani képesek a gazdaságos-1 ságot.

Erről beszélgettünk a böhö- nyei termelőszövetkezet elnökével, aki tapasztalatokkal igazolta már a szigorú költséggazdálkodás eredményességet befolyásoló hatását. Nemcsak arról van szó, hogy a gazdaság anyagbeszerzői csupán az elnök írásos engedélyével vásárolhatnak, akkor is pontosan feltüntetett lista szerint, hanem arról is, hogy alaposan meggondolták-e, mit mennyiért vásárolnak. Az eredmény: a tavalyi 1,3 millió forintos raktárkészlet mellett az idén csak mintegy 800 ezer forintos készlettel zárják az évet úgy, hogy alkatrészhiány miatt nem kellett gépnek állnia.

Mind több gazdasági vezető tudja, hogy éppen az ilyen apróságok képesek a mérleg nyelvét jó vagy rossz irányba hillenteni. Hogy milyen sokra tud menni a sok kicsi, arra talán még jobb példa az, hogy a gazdaság energetikus szakembert alkalmazott. A kifizetett bértöbblet alaposan megtérült, hiszen a fiatal szakember fölmérései meglepő tapasztalatokra vezettek. Az előre kiszámított és megtervezett energiafelhasználás révén az idei áremelkedés ellenére a gazdaság energiaköltsége nem érte el a tavalyi szintet.

Határozatot hoztak. hogy

nyáron tilos, télen pedig csak maximum 15 percig szabad a traktorokat melegíteni. Addig ugyanis szokás volt, hogy a reggeli — olvkor fél-, egyórás — eligazítások alatt kint az udvaron jártak a munkagépek motorjai. Harminc traktornál ez jelentős üzemanyag-veszteség.

Ma már tilos ebédidő alatt is a motor járatása. Jövőre a gazdaság vezetősége szeretné bevezetni, hogy anyagilag is érdekeltté tegyék a munkagépek vezetőit a takarékoskodásban.

Persze ezek az aoró, de sokat számító eredmények nem csupán egy adminisztratív határozat szülöttei. Egy gazdaság minden dolgozója érezze: az elpocsékolt idő, anyag, energia hosszú távon egy év kemény és felelősségteljes munkáját veszélyeztetheti.

B. A.

Fontos állomásához érkezett Szeged íi.j Tisza-hídjának építése. Fikészült a mederpillér, és a folyó bal partján a hídszerkezet elérte a vízipillért; A csaknem ezerméteresre tervezett, négy forgalmi sávos hid on 1979 végén indul meg a forgalom.

Átadás: 197'9-ben