Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-23 / 302. szám
Szabályismeret nélkül Amikor azt vizsgálják, mi az ol?a annak, hogy egyre nő a balesetek száma, sok tényezőt figyelembe vesznek. Például az időjárási frontérzékenységet Az lenne az ideális, ha mindenki tudná, milyen frontra érzékeny, és a kritikus napokon sokkal óvatosabban, körültekintőbben vezetne. De itt van a bioritmus kérdése is. Ez ugyan tudományosan még nincs kellően megalapozva, de annyit beszélünk róla, annyi szakcikk jelenik meg ebben a témában, hogy »lehet benne valami«. Két tényező alapvetően meghatározza azt, milyen biztonságosan vezet valaki. Az egyik a közlekedési morál. A másik — és ez a leglényegesebb — : mennyire ismeri az illető a közlekedési szabályokat Az elsőről sok szó esik. Beszélünk arról, hogy különösen a fiatalok szeretik a száguldást, győzelemnek tekintik, ha az ő autójuk gyorsabb, mint másé. Az oktatás hiányosságának tudható be, hogy a tanfolyamokon kevés szó esik a közlekedési erkölcsről. A különböző fórumokon szóba kerül ugyan. ! hogy ezen a téren jó lenne előbbre lépni, ám az utakon nem látszik ennek eredménye. Marad a legfontosabb, a KRESZ ismerete. Sokan azt tartják: akinek vezetői engedélye van, az természetesen jól ismeri a közlekedési szabályokat, tehát erre kár szót vesztegetni. Sajnos ez az állítás nem igaz. Még a hivatásos gépjárművezetők — akik esetleg már évtizedek óta volán mögött ülnek — sincsenek mindig tisztában a szabályokkal. Nemrég a DÉL- VIÉP-nél KRESZ-vetélkedőt tartottak a hivatásos gépkocsivezetők részére személy-, tehergépkocsi és autóbusz kategóriában. Ha a játék »vérre megy«, a vállalatnak ma alig van gépkocsivezetője. Az eredmény ugyanis elszomorí- .tój Az elméleti részben 100 pontos tesztlapot kellett kitölteni. Az autóbuszvezetők 23—30, a teherautósok 35—50 és a személygépkocsi-vezetők 46—60 pontot értek eL Sokan azzal védekeznek, túl nehezek a kérdések, a felsorolt 3—4 válaszból nem köny- nyű »kiszúrni« a helyeset. Csakhogy a KRESZ minden helyzetre nagyon is egyértelmű megoldást ad. Aki tehát ismeri a közlekedési szabályokat, annak tudnia kell, mi a helyes válasz. Hiszen kínt az utakon sem teljesen fekete-fehér minden, és több meg oldás közül csak egy a helyes Sajnos, mint az a balesetek számának alakulásából látható, ott sem sikerül mindig megtalálni ezt az egyet, pedig az már nem játék. De maradjunk még néhány szó erejéig a szabályismeretnél. Egyre több iskolás kap ajándékba segéd-motorkerékpárt. Ahhoz, hogy ezt vezethesse, ismernie kell a KRESZ-t. A szóbeli vizsgáztatás során — ahol a kérdések egyszerűek, szinte a válasz is bennük van — 1271 fiatalból 069 megbukott, a motorosoknál pedig még rosszabb a helyzet. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán egy alkalommal 26-an vizsgáztak KRESZ-ből, és mind a 26-an megbuktak. Ugye hihetetlen, hiszen olyan emberekről van szó. akik majd gyerekeket nevelnek, formálják tudatukat. Egyszóval semmi ok az elégedettségre. Bőven van mit tenniük a közlekedésbiztonsági szerveknek. Elsősorban azt kell megértetni mindenkivel, hogy a szabályok értük vannak, s nem a bosszantásukra. Az természetes, hogy nem lehet jogász, aki nem ismeri a jogot, nem tudja alkalmazni a törvényeket, rendeleteket. Miért nem természetes, hogy nem lehet gépkocsivezető az. aki nem ismeri a közlekedési szabályokat? D. T. Piaci korkép Karácsonyi pulyka m I szakhoz képest egyaránt jó az ellátás. Narancs, mandarin, citrom és grape fruit igény szerint, banán némi szerencsével kapható az üzletekben. Utóbbi oka, hogy az év utolsó banán- szállítmánya jóformán zölden érkezett meg, és ezt még érlelni kell a raktárakban. Az árusok abban bíztak, hogy néhányan az utolsó pillanatig halogatják a bevásárlást, a vásárlók meg abban, hogy a termelőknek az elmúlt r ,pok vásárlód rohamai után is marad még árujuk. A két bizakodó csoport egymás nagy megkönnyebbülésére találkozott. A közös örömet a tegnapi kaposvári hetipiacon csak a szokásosnál is borsosabb árak zavarták. Egy szem diónyi nagyságú karalábét két forintért adtak, egy kelbimbót formázó karalábét pedig darabonként háromért. A petrezselyem csokra majdcsaknem virágáron ment. Nyilván a vegetáriánusok ünnepi asztalára gondolta kupaconként háromért spenótot áruló bácsi. Az alma és a körte ár« egyaránt 10 forintnál kezdődött. A karácsonyi csemegék is megdrágultak. Egy hete 120 forint volt a tisztított mogyoró kilója, tegnap pedig már 15-ért adtak 10 dekát. A dióbél ára is vészesen közelített a 100 forinthoz. (Igaz, még így is jóval olcsóbb, mint a fővárosban: ott 150 forint) Mákból olyan sok volt, hogy az át a nem ment 40 forint fölé. A karácsonyi töltött káposzta nélkülözhetetlen kelléke, a leveles savanyított káposzta ugyancsak drága volt Egy öklömnyi »göngyöleget« 15 forintért kínáltak. A fejes káposzta 4 forintért kelt el, a vöröshagyma 8-ért. Volt sampinyon gomba 70-ért kilónként és vegyes zöldség 10 forintért. A baromfipiacon az öreg tyúkok és a lekonyult tarajú kakasok is kapósak voltak. Egy pár csirke 150, egy pár tyűk 200, egy pulyka pedig 280 forint volt. Egy konyhakész kacsát 200-ért adtak. Aki 2,20- ért vett tojást, úgy érezte, jól járt Mindössze egyetlen cikk ára esett. Némiképp megviselt fenyőfákat »reklámáron« már 12 forintért is adtak méterenként a termelők. Az idén — úgy látszik — túl sokan szimatoltak aranybányát ebben az üzletágiban. Sokan kerestek déllgyümöl- csöt, jórészt hiába. A pavilonokban mindössze néhány törpe mandarin sárgállott bágyadtan. A Zöldért — a kistermelőkkel ellentétben — nem igyekszik élni (visszaélni) az ünnep előtti megnövekedett kereslettel: árai országszerte hasonlóak a múlt hetihez. Zöldség- és gyümölcsfélékből az évJerzy Ecffigey Mister MocAreck üzletei KWJfTOrttiBÁBA MHÂ1Y — Érdemes? Néhány hónap múlva vége a háborúnak... Csak Anglia és Franciaország támadja meg a Siegfrid-vomu- latot! — Ostobaság! Bár nem voltam katona és jogtalanul viselem a századosi rangot, teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a háború sokkal tovább fog tartani, mint az első világháború. És ha a Szovjetunió és Amerika nem lép be a koalícióba, akkor még tíz évig is eltarthat, és az emberek olyasmiket fognak átélni Lengyelországban, amikről senki sem álmodott. Ezért őszintén azt javaslom neked: gyere velünk. Én biztosan nem vagyok rosszabb parancsnok, mint sok száz kicicomázott tisztecske, akiket autón láttam menekülni a lublini országúton, és te mint az adjutánsom sem leszel náluk rosszabb. Az igazolásról és más hasonló ostobaságokról majd beszélünk Franciaországban. Természetesen, ha Hitler korábban le nem igázza, mint Lengyelországot. Henio Makarek még sok hasonló — mint akkor gondoltam — ostobaságot mondott. Akkor mondtam neki néhány szót. Kinevetett. Nagyon dühösen váltunk el. Beleegyeztem, hogy a levelét elviszem anyjának és a nővérének, akik Varsóban, a Sienna utcában laktak. Két útitársam elhatározta, hogy belép Makarek »százados« seregébe. A másik kettő és én becsületszavunkat adtuk, hogy senkinek nem beszélünk az erdőbeli katonákkal való találkozásunkról. Különben betartottuk szavunkat. Eljutottunk Rzaktába, ahol Augusztyniak. egy ottani gazda látott vendégül bennünket. Két nap múlva meggyőződtünk arról, hogy egy szempontból igaza volt He- niónak. Lehetetlenség volt eljutni az ostromlott Varsóba. Még a lublini országúihoz való közeledés is halálos veszélyt jelentett ránk nézve, mert a hitlerista motorkerékpárosok ellenőrzésük alatt tartották. Ha nem is lőttek volna le bennünket, de elkapnak, és a Minsk Mazowieck i táborba visznek. Ide irányítottak minden elfogott menekültet, függetlenül attól, hogy egyenruhában vagy civilben A falvak bankjai O rszágos átlagot fejez ki az az adat, hogy hazánkban — hosszú évek óta — minden százforintnyi bevételből négy-öt forintot takarékba tesznek. A betétkönyvek száma meghaladja a hatmilliót, a betétek összege pedig 120 milliárd forint körül van. Ugyanakkor 78 milliárd forintra rúgnak azok a — túlnyomórészt hosszú lejáratú hitelek, melyeket a lakosság különféle célokra kért és kapott a pénzintézetektől. Elsősorban természetesen az OTP-től, mint ahogyan ott kezelik a legtöbb bevételt is, de mindkettőből évről évre nő a falvak bankjainak, a takarékszövetkezeteknek a részesedése. Azt szokták mondani, hogy a takarékszövetkezet amolyan kistestvére az OTP-nek. Figyelembe véve például a takarékszövetkezetek 15 milliárdos betétállományát — az OTP-nél ez a szám 71, a postánál pedig 34 milliárd —, indokolt ez a megállapítás. Ettől eltérő képet kapunk azonban, ha azt is tudjuk, hogy az ország 3050 települése közül 2800 tartozik a csaknem másfél millió tagot számláló 296 takarékszövetkezet működési körzetébe, ahol 1360 egysége van a hálózatnak. A felsorolt arányok és takarékszövetkezeti adatok is világosan mutatják, hogy a falu bankjai csaknem kizárólag ott állnak a lakosság szolgálatéra, ahol a betételhelyezési és hitelfelvételi igények egyébként nem, vagy csak részben kielégítettek. így határozza meg rendeltetésüket az idén róluk megalkotott törvényerejű rendelet és annak a közelmúltban nyilvánosságra hozott végrehajtási utasítását jelentő pénzügyminiszteri rendelet is. Mindkét jogszabály '1979. január elsején lép hatályba. Magyarországon több mint húsz év óta vannak takarék- szövetkezetek. Részint eddigi munkásságuk elismerését, részint jövőbeli fontonsságukat fejezi ki, hogy szocialista szövetkezeti mozgalmunk többi ágazatához hasonlóan, rájuk vonatkozóan is magas szintű jogszabály jelent meg. Feladatuk továbbra is az, hogy szövetkezeti alapon dolgozó pénzintézetekként segítsenek az állampolgároknak a takarékosságban, kölcsönök felvételében és másféle szolgáltatásokkal. Működési körükbe a megyeszékhelyek kivételével nem csupán külön települések, hanem egyes helységek államigazgatásilag pontosan meghatározható, részei is bevonhatók. A takarékszövetkezeti tag — a közgyűlés döntésétől függően — 100—500 forint értékű részjeggyel lép be ebbe a közös pénzintézetbe, amely lényegileg ugyanolyan önkormányzati elvek szerint látja el feladatait, mint bármelyik, más célra alakult magyarországi szövetkezet. Közismert a jelmondat, hogy »útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet«. Ennek az elérhetőségnek azért van nagy jelentősége, mert nélküle gyakran 15—20 kilométerre, vagy még nagyobb távolságra kellene utaznia annak a falun élő embernek, aki pénzt akar takarékba tenni, illetőleg kölcsönt akar felvenni például háztáji vagy kisegítő gazdaságának megalapozásához, korszerűsítéséhez. A takarékszövetkezet 50 ezer forint erejéig adhat hitelt szarvasmarha-hizlaláshoz, -tenyésztéshez, s ahhoz, hogy a tag hízó-, illetőleg tenyészállatokat szerezzen be valamelyik vállalattól, mező- gazdasági nagyüzemtől vagy annak közvetítése révén máshonnan. Állatférőhelyek létesítésére, helyreállítására, korszerűsítésére további, legfeljebb 25 ezer forint kölcsönt folyósíthat. Korszerű állathiz- laló rendszerek kialakítására — mezőgazdasági termelőszövetkezet vagy áfész szervezésében — 50 ezer forintig vehető fel tagi kölcsön. Aki mezőgazdasági kisgépet akar vásárolni, az á vételár 80 százalékáig. de 50 ezer forintnál nem nagyobb hitelt kaphat E lőnyös a kistermelőknek az is, hogy havonta egy összegben vehetik fel a takarékszövetkezetben a tejipari vállalatnak eladott tej ellenértékét Kölcsönt kaphatnak a tagok a takarék- szövetkezettől lakásépítésre, házvásárlásra, különféle tartós fogyasztási cikkekre, sőt külföldi utazásokra is. Mindemel- 'lett foglalkoznak ezek a szövetkezetek személy- és vagyonbiztosítással is. Arra törekszenek, hogy pénzügyi szogláltatásaik köre azonos legyen azzal, amit a városlakók igénybe vehetnek. Számottevően hozzájárulnak tehát a körzetükben lakó munkások, tsz-tagok és más foglalkozásúak életkörülményeinek további javításához. G. P. A pult innenső oldalán Ünnep előtti hangulat. Év végi hajrá. Rohanás és sorbaállás a megvásárolni valókért. Terhes kismama tele kosárral a kezében pöttömnyi csöppséget vezet, a sor elejére megy. Előtte a sorban korosabb hölgy áll, idegesen figyeli az óráját. Az eladónő fürge kézzel mér és. csomagol, mégis csigalassúsággal halad előre a sor. A korosabb hölgy ványadt nyakát nyújtogatva, szinte átszúrja tekintetével az előbbre állókat. Végre ő következik. — Kérek húsz deka szalámit... illetve nem! Párizsit! A másikból kérek... ott, azt a kis darabkát! — mutat a hűtővitrinbe a hölgy. voltak. Akarva, nem akarva kénytelenek voltunk visszahúzódni Rzaktába, és Varsó kapitulációjáig Augustyniak kedves vendégszeletét élvezni. Csak a főváros eleste után jutottam el családomhoz, illetve közeli hozzátartozóimhoz. Valamikor november elején a londoni rádió közölte, hogy a szlovák—magyar hátárt fegyverrel a kézoen egy kis számú lengyel sereg átlépte. Az osztag átvergődött Szlovákián, és a magyar határhoz való utat a Hlinka- gárdával és a német katonasággal folytatott kétnapos harc nyitotta meg. Amint a londoni rádió közölte: ez volt a lengyel hadsereg utolsó egysége, mely letette a fegyvert. A hős csapat parancsnoka Makarek őrnagy volt. Tekintetem előtt ismét különböző képek vonultak el a megszállásról és a hitleri Varsó életéről. Még egy emlék lobbant fel bennem. Valamelyik újság, ma már nem emlékszem a címére, hírt adott egy maréknyi lengyel bátor hőstettéről, a petain-i Franciaországban. Egy kis francia kikötőből egy motorcsónakot loptak, és a parti flottát és az olasz hajókat félrevezetve eljutottak Máltára. Ennek a rendezvénynek a szervezője és az ellopott járőrhajó parancsnoka egy lengyel tengerész, Henryk Makarek, sorhajókapitány volt, amint az újság közölte. — Sok, csak a felét kérem! A csinos kiszolgálónő levág egy darabot — Tudja mit? — szólal meg ismét a hölgy —, inkább virslit adjon. Az idős hölgy kabátján 6- divatú kösöntyű fityeg, a fülében a kalpagja alatt ugyanolyan, fényét vesztett klipsz látszik. A szeme ragyog, rendelkezik, most csak vele foglalkoznak, mert ő a középpont, a vevő. — De csak akkor adjon virslit ha friss! — Mennyit tetszik kérni? — Szilveszterre kell — kezdi az idős hölgy —, a barátnőm is eljön. Az emberi sorsok gyakran furcsa módon fonódnak ösz- sze. Ha a főnököm véletlenül nem hall a »Vasco da Gama« utcai gyilkosságról, s nem határozza el, hogy engem küld Szczecinbe, és ha nincs ez a három-négy konferencia, amely miatt minden szálloda foglalt nem találkozhattam volna hajdani osztálytársammal, a barátommal. Különbben, ha neki kevésbé tetszik Szczecin, és rövidebb ideig tartózkodik ott, talán soha nem is találkozunk. Lehet hogy csak valamikor, a hajdani esztendőkre emlékezve, jutott volna eszembe, hogy volt egy barátom, Henryk Makarek, aki öt hónapig szolgált egy tiszti lovas ezredben, aztán századossá, majd gyalogos őrnaggyá lépett elő, hogy később a haditengerészet sorhajókapitánya legyen... De kiderüjt hogy még magasabbra emelkedett. Mint mister Henryk MacAreck amerikai milliomos tért visz- sza az országba. És íme, most nem tudok elaludni a szczecini szállodai szobámban, abban a szobában, amelyet mister MacAreck protekciójának köszönhetek Nem tudok elaludni, mert mint a milliomos vendége, túl sok kávét és különféle erős italt ittam. (Folytatjuk.) — Mennyi virslit? — kérdezi határozottabban az eladónő. — Két párat — válaszolja sértődött hangon a félbeszakítás miatt. — Mikori a virsli? — Ma hozták. — De attól még lehet penészes. Mutassa. A háta mögött többen zúgolódnak, szidják a kiszolgáló- nőt, »mert netm mozog«. Közben árut hoznak a boltnak. A kiszolgálónőt a főnölte — valószínűleg őrnek — a raktár ajtaja mellé állítja, amíg ' a szállítók tér ülnek-fordulnak. Pár perc múlva isimét a pult mellett van — egy láda virslit cipel. — Ugye mondtam, hogy nem friss a virslijük! Ráncos és aszalódott. Tele vannak régi áruval, és frissként akarják , eladni... — A virslis spin£ szobroz még mindig ott a pult előtt!? — méltatlankodik mögöttem a sorban egy fiú. —Ebből a virsliből nem kérek, szalámit tessen adni — jelenti ki ismét a hölgy. Közben a raktárból huppa- nás hallatszik. Lecsúszott az egyik most érkezett láda. A kiszolgálónő segíti helyretenni a rakoncátlankodó ládát. — Nem szeletelve kérem a szalámit! A pénztárosnő a kassza mellől felállva, a vásárlók feje fölött süvöltő hangon kiáltja: — Zsuzsa! Faragd ki a ceruzádat, nem tudom elolvasni a számaidat. — Kedveském, én az 5t forint húszas szalámit mutattam, nem pedig a drágábbikat Az eladónő ismét szeletel, mér és csomagol. A mérleg pontosan húsz dekát mutat. — Hihetetlen, hogy elsőre eltalálja a súlyt. Biztosan úgy van beállítva a mérleg... Vegye csak az árut, hadd nézzem meg a mérleg nyelvét. . A mérleg stimmet — Tessék, tíz forint negyven fillér — mondja, és a papírra írja az árat az eladónő. — Ezenkívül mit szabad még adnom? — A panaszkönyvet! Mégiscsak abszurdum, hogy húsz deka szalámit csaknem egyórai várakozás után tud az ember megvásárolni — mondja felháborodással a KEDVES VEVŐ... Pusztai Mihály
