Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-11 / 266. szám
A M tftnf «fear**, gyönyörködni kíván benne, vendégeinek szeretné mutogatni, az úgy tartja, hogy kevés. Aki viszont a ráfordított pénzre gondol vagy éppen az afelől szállongó hírekre, az mindjárt soknak találja. Akkor is, ha néha ugyanazok a személyek képviselik — a maguk szű- kebb vagy nagyobb társaságában — a kétféle álláspontot. Nem találós kérdés a fenti. Amiről szó van: a műemlékek ügye. Értékeinkre büszkén szeretünk hivatkozni, újra meg újra elnézegetjük őket, ám adófizető állampolgárként sokszor úgy gondoljuk: sokba kerülnek. Mi hát az igazság? összesen 8500 körül van országosan azoknak az épületeknek a száma, amelyeket műemlékként, műemlék jellegű épületként vagy városképi építményként tartanak nyilván. Évszázadok viharos történelmét okolhatjuk csak azért, hogy az első kategóriába — más országokkal ösz- szehasonlítva — igen kevés épület tartozik. Ezekre viszont úgy vigyáz a törvény, hogy előírja: csak az építésügyi és városfejlesztési, meg a kulturális miniszter közös engedélyével lehet épületet törölni a műemlékek sorából. Központban az ember Korszerűden volna az olyan műemlékvédelem, amely csak a puszta falak — ha még oly régiek is! — megőrzésére törekszik. Már csak azért is, mert az épületek nem is tudnak megmaradni önmagukban, lakatlanul. No meg az sem utolsó szempont, hogy a mai nagy épülethiány idején igazán indokolatlan luxus volna a csupán falainak szépségéért megcsodált műemlék. Nem kell messzire menni a példákért: Székesfehérvár, Sopron évszázaddal ezelőtt épült házaiban ma is lakások vagy hivatalok vannak. A külső jelleg változatlan megóvása mellett belül korszerűsítették ezeket az épületeket csakúgy, mint a budai várnegyed műemlék palotáit A gótikus ülőfülkék vagy a reneszánsz boltozatok mit sem vesztenek szépségükből azáltal, hogy a házaikban központi fűtés működik, és fürdőszobák szolgálják a lakók kényelmét Ha az egykori építtetők mindezt láthatnák, bizonyára ők is helyeselnék nagy gonddal épített lakóházaik korszerű hasznosítását a huszadik században. Még azt is, hogy — bizonyos értelemben — versenyez a régi az újjal. Az Országos Műemléki Felügyelőség munkájának vezérelve, hogy a régi épület többet tudjon adni, mint az új. Például — rossznéven ne vegye Mátyás király építészeitől, vagy akár Pollack Mihálytól, a két Hűdtől valamelyik mai tervező — az öreg falaknak jobb a hő- és hangszigetelésük, mint a maiak legtöbbjének. Széchenyi István hajdanában minden áldozatra kész volt a nemzetért. Most az ő nagycenki kastélya is a köz szolgálatában álL A középső szárnyban múzeum van, a gazdasági épület a magyar lóA műemlékek ügye tenyésztési felügyelőség bázisa. A teljes helyreállítás után az Országos Vízügyi Hivatal levéltárává és vízügyi múzeummá tervezik átépíteni az egyik kastélyszárnyat, turista- szállóvá és étteremmé a másikat. Kalocsán az egykori rendházból kulturális központ lett 17 millió forintos költséggel, ugyanez újonnan építve legalább 70 millióba került volna. Mihályiban, a Dőry bárók egykori kastélyában most a Győr-Sopron megyei Tanács közigazgatási továbbképző központja működik, a költség 9 millió volt. Talán mondanom sem kellene, hogy új épületekre ennek sokszorosát kellett volna fordítani. S ez csak néhány példa az igen sok közül. Gazda kerestetik Több gondot okoz az, hogy számos műemléknek nehéz gazdát találni. Országszerte igen sok zsinagóga maradt gazdátlanul, miután a hívőket elpusztította a fasizmus. Az épületek között számos műemlék van, de ritka az olyan ésszerű felhasználás, mint Kecskeméten, ahol a tudomány és technika háza lett belőle, s egyik nevezetessége ma az alföldi városnak. Hasonló gondok vannak több egykori sváb falu evangélikus templomával, mely a kitelepítések után vált gazdátlanná, továbbá a grábóci (Tolna megye) görögkeleti műemléktemplommal. A helyreállítással, rendbehozással ug/an.s soKszor nem lehet addig várni, amíg valaki jelentkezik a műemlék majdani használatáért Baj- nán (Komárom megye) a legendás «ördöglovasnak« Sándor Móricnak egykori kastélyát a Műemléki Felügyelőség és a Bábolnai Állami Gazdaság állította helyre — gazdája azóta sincs. Ugyanazon a környéken, Máj kon az egykori remetelak — emeletes főépület és 17 kis ház — kitűnő lenne alkotóháznak, de sorsáról nem született döntés. A Fejér megyei Lovasberény- ben a termelőszövetkezet használja — értékéhez méltatlan módon — a volt Czi- ráky-kastélyt. Most a Műemléki Felügyelőség és a tanács rendbe hozatja, de nem tudni, ki és mire használja majd azután. Hasonló példákat ugyancsak könnyű lenne még hosz- szan sorolni. Magtárak, ráktárak, baromfiházak és hasonlók vannak számos falusi és tanyai műemlék épületben. A terv — s nem is távlati — az, hogy ezeket kiköltöztetik az értékes falak közüL De legalább ennyire fontos, hogy méltó felhasználást nyerjenek a helyreállítás után • a műemlékek. Népi emlékek, városképek Több helyen vannak már skanzenek, a népélet jellegzetességeit őrző »házgyűjtemécyek-», A terv as, hogy kell teljessé tenni, újakat nem érdemes nyitni Kormányhatározat intézkedik a népi műemlékek védelméről; Tihanyban, Szigligeten, Hollókőn, a csongrádi halászfaluban, a hajósi pincesoron és másutt is sikerült megszűnt vagy szűnőben levő életformák emlékeit megmenteni Sok olyan ház van országszerte, amelyet érdemes megőrizni. Ha tulajdonosa hajlandó karbantartani, ehhez a Műemléki Felügyelőségtől évi 2000—5000 forint hozzájárulást kap. Ahol már nem lakik a házban régi tulajdonosa, igyekeznek másokat rábeszélni, hogy — ugyancsak megfelelő támogatással ami elérheti a 30 ezer forintot is — hozzák rendbe a népi műemlék házakat. Ahol lehet, falumúzeumot, tájházat rendeznek be a népi építészet szép hagyományait őrző házakban. Nehéz ugyan rangsorolni de talán a legtöbb gond a városképi szempontból fontos épületekkel van. Itt működhet ugyanis a legszabadabban az egyéni megítélés. Valakinek tetszhet — például — a debreceni városközpont számos régi háza, más inkább modem épületeket képzel helyükre. Nem csupán a példa Debrecent* Nagytemplom közeiében három házat a Műemléki Fel- ügyelőaég mentett meg a lebontástól éppen azért, mert őrzik a város megszokott képét, hangulatát, amelyet még oly szép épületek is (bár a tapasztalat szerint kevés ilyen került a régiek helyére) elrontanának. S ahogy múlik az idő, egyre gyakrabban adódik a kérdés: mi az, amit az újból meg kell védeni? Hiszen ilyen is van, sőt egyre több. A közelmúlt, a húszadik század egymást követő építési stílusainak néhány emlékét feltétlenül meg kell őrizni — még akkor is, ha némelyiket nehéz szépnek mondani. (Ide tartoznak például az új, ipari városok első házai.) Mindinkább közüggyé lesz a műemlékvédelem. A íe1- ügyelőség bevonja munkájába az állami intézményeken kívül a társadalmi szervezeteket, a tájegységek idegenforgalmi intéző bizottságait, a szocialista brigádokat, a fiatalokat, a népfrontbizottságok lokálpatriótáit. Minden ésszerű, épkézláb javaslatot érdemes megfontolni, megtárgyalni. Azért is, hogy több legyen a büszkélkedni, mutogatni való, rendbe hozott műemlék épületünk. Meg azért is, hogy mindenki érezze: az ember áll a műemlékvédelem középpontjában, s az erre a célra fordított milliók jó célt szolgálnak. Várkonyi Endre Hímzés posztóra Nincsenek üres helyek — Egy község művelődését, kultúráját elsősorban az ott dolgozó pedagógusoknak kell kéz befogniuk. Ezt már a főiskolán tudtam. Ha ők nem törődnek vele, akkor mit várhatunk másoktól? Most már érzem, milyen jó volt, hogy először tanítottam, s csak utána lettem népművelő. A barátságos kis gyerekkönyvtárt lassan melegíti be a kályha. Fiatal, csinos, nagyon határozott nő ül velem szemben, Németh Márta, a lengyeltóti művelődési ház igazgatója. Ismerik az egész községben : itt nőtt fel, ide jött vissza dolgozni. — A férjem budapesti, még a főiskolán házasodtunk ösz- sze, velem jött Lengyeltótiba. 0 most is tanít az iskolában. — Hogyan lett egy matematika-műszaki szakos tanárból népművelő? — 1972-től vezettem itt klubot, a nagyközségi KISZ- bizottság titkára is vagyok. 1974-ben felajánlották a művelődési ház vezetését, választanom kellett. Háromféle munkát nem tudtam egyszerre végezni. A gyerekekkel pedig igy is foglalkozom. A tanítás után első útjuk a könyvtárba vezet. Olvasunk, játszunk, úgy jönnek ide, mint haza. A nagyobbaknak köszönhető, hogy föl tudtuk szegény kis paiaek panaszai A palack whiskys, vagy mind közönségesen viszkis- üveg volt, és nagyon panaszos. Én, aki mindenkor jó alanya voltam és leszek a pa- naszkodóknak általában is, hogyne hallgattam volna meg a szegény kis palack panaszait, amelyet feketén-fehéren sipogott el nekem... —... .mert nincs rám szükség. Érti ezt, Uram? Nincs rám szükség? Pedig valódi, fekete-fehér viszki vagyok, és mégsem kellek... On Uram, ha meg nem sértem, a tizenötödik, de úgyis tudom, hogy önnél sem melegszem meg, akarom mondani önnél sem hűlök le egy darabka jéggel a metszett pohárban... Hogy miért, Uram? Ez az, amit nem értek... Hogy mit hallottam? Hát igen, valami olyast hallottam az első gazdámtól, hogy Ibiké... ez valami titoknő ott nála... szóval, hogy Ibiké fél ne bontsa, holnap János lesz, aztán milyen jó lesz ez ajándéknak. .. Így mondta, meg valami elfogyott reprezentációról és reprezentálásrói beszélt. Igen 'Uram, ez az első gazdám volt... Aztán elvitt egy selyempapírban és egy nagy kocsiban valakihez, aki megrázott, gazdámat, az elsőt, öröméről biztosította, s félretett engem, mig ők valami mást ittak. Másból ittak. Nem belőlem, Uram ... Akkor még azt hittem, hogy tévedés az egész, de félóra múlva hallottam, hogy második . gazdám rárivall valami Julika nevű nőre, hogy meg van hú- zatva talán, meg fel ne bontsa. úgyis vége az év végi re- pinek, milyen jó lesz, viszi tovább valami Istvánhoz... Igen, Uram, nem téved. Megint selyempapír. Megint autó. Megint megráztak és félretettek és aztán... Ügy van, Uram ... Kisvártatva vittek tovább. És megint vittek. Uram, én még annyi selyempapírt és annyi autót nem észleltem, mint most néhány nap alatt... És nem kellek, Uram. Senkinek sem. Illetőleg kellek, de nem rendeltetésszerűen ... Ugye érti, mire gondolok? — Értem — mondtam a szegény kis palacknak, de gyorsan befogtam a száját egy kis selyempapírraL Nekem sincs reprezentációm, meg pénzem sem, viszem tovább. Remek ajándék, egy üveg eredeti skót whisky, kérlek, a névnapod alkalmából. — öregem — mondta névnapi ismerősöm —, a próba sikerült. Az üveg visszakerült. Ráismerek. Én indítottam ajándékútjára. Nézd, mi van benne? — mondta gúnyos mosollyal, és az üvegnyi teát gondosan szétöntötte közöttünk, — A feleségem főzte. Valódi grúz tea. Jó, mi... — tette hozzá, miközben én látni véltem, amint a szegény kis palack kajánul éppen az arcomba vigyorog, Gjmrkó Gén újítani a házat A szakmunkástanulók szabad idejüket barkácsolással töltötték. — Kismamák, asszonyok sokszor megfordulnak a házban. Milyen lehetőségeik vannak nekik? — Jól bevált a szabó-varró tanfolyama. Az együk helybeli szabómester vállalta a vezetést Á részvételi díj egy részéből szakkönyveket veszünk, minél jobb föltételeket akarunk teremteni. Lakás- és öltözködéskultúráról tervezek előadásokat. Van egy női kórusunk is, amelyet pedagógus irányít. Gyönyörű hímzésekéi küldünk most az Alkotó ifjúság pályázatra. Bu- zsákon régi hagyománya van a hímzésnek, nálunk kevésbé. Az egyik család kezdett foglalkozni a posztóra hímzéssel, ma már az egész faluban elterjedt. Szép munkák kerülnek ki a kismamák kezéből. — Itt a nyári időszakban sincs szünet — Szerződésünk van az építőtáborral, nyáron a lányoknak szervezünk programokat. Télen a helybelieket csalogatjuk ki a meleg szobából népszerű előadók műsorára. Nincs azzal gondunk, hogy üresen maradnak a helyek. Sokan jönnek a szomszéd falvakból is. — Igazgató, népművelő, gondnok, KISZ-titkár és családanya egy személyben. A munkaideje nem nyolctól ötig tart. Hogyan tudja egyeztetni valamennyi elfoglaltságát? — A fiam hatéves, a művelődési házban nőtt fel, mellettem volt, ha dolgoztam. Igaz, otthon keveset látnak, de szerencsém van, mert a legjobb klubvezetőm a férjem. Egyformán izgő-mozgó emberek vagyunk. Az iskolában az úttörőcsapat vezetője. Ismeri a munkámat, sokat segít — Azt mondta, hogy fontos a pedagógusok szerepe. Hogyan vesznek részt a nevelők a művelődési ház munkájában? — Kórusunk nagyrészt belőlük tevődik össze, több szakkörünk vezetője pedagógus. A fiatalabbak gyakran megfordulnak az ifjúsági klubban. Frissen meszelt falak, új berendezés, példás rend a könyvtárban. Kellemes, meleg kuckó a gyerekeknek, csendes hely a felnőtteknek. Többen várják itt az autóbusz indulását folyóiratot olvasgatva, mint a közeli presz- szóban üldögélve. L & Kiállítás a néphadsereg életéről Érmék és kisplasztikák Csontos László képzőművész kiállítása látható a nagyatádi Fegyveres Erők Klubjában. A finom kidolgozású bronz érmék és a klasszikus stílust követő fehér és vörös márvány kisplasztikák még e hónap 20-ig tekinthetők Az Országos Hadtörténeti Múzeumban bemutatják a Honvédelmünk, hadseregünk című képzőművészeti pályázatra beküldött műveket. Pontosabban: a csaknem száz pályamű közül válogatott 37 festményt. A zsűri dolga nem volt könnyű, hiszen a képzőművészek — a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoport- főnöksége és a Magyar Képzőművészek Szövetsége felhívásához híven — a néphadsereg életének legjelentősebb vonásait ábrázolták. Az első díjat nem adták ki, a második, harmadik díjjal viszont több pályázót tüntettek ki. Szkok István: Start és Tenk László: Sorozás című képe a Honvédelmi Minisztérium második díját nyerte el. Papp Gábor: Öíjzi gyakorlat és V. Bazsonyi Arany: Történelem című műve a Honvédelmi Minisztérium harmadik díját kapta. A Kulturális Minisztérium díját Balogh Ervinnek: Téli gyakorlatok és Kéri Lászlónak : Ejtőernyősök című művéért ítélték oda. A KISZ díját Csavlek András: Légvédelem című műve kapta. A pénteken megnyílt tárlatot két hónapig tekinthetik meg az érdeklődőik.
