Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
/ (Folytatás a 3. oTSalrőt) munka nehezét, és ezért nem kér és nem kap kiváltságokat Ebijén az értelemben mondjuk, hogy a párt szerepe a nép önzetlen szolgálata. A pártnak ugyanakkor messzebb kell látnia, mint a tömegeknek, azon kell munkálkodnia, hogy a dolgozó osztályok felismerjék igazi érdekeiket, és vállalják a társadalom átalakításának hatalmas feladatát. Ebben az értelemben beszélünk a pártnak mint a munkásosztály, a dolgozó nép leg- öntudatosabb élcsapatának vezető szerepéről. Fejlődésünk mai szakaszában — mint a programnyilatkozat is kimondja — pártunk fokozatosan a munkásosztály élcsapatából az egész dolgozó nép élcsapatává válik. Tisztelt Elvtársak! A szocializmusért folytatott harcunk tapasztalatai meggyőzően igazolják azt az alapvető marxista tételt, hogy az osztályharc elsőrendű fontosságú kérdése a politikai hatalom meghódítása. A magyar munkásosztály is csak a politikai hatalom birtokában tudott véget vetni a kapitalista kizsákmányolásnak, és fogha- hatott az új világ építéséhez. A munkásosztály politikai hatalmának konkrét formája mindig az adott történelmi helyzetnek megfelelően alakult: 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság a proletariátus diktatúrájának állama volt, a felszabadulás után kialakult népi demokratikus állam, a Magyar Népköztársaság pedig betölti a proletár- diktatúra funkcióit A marxizmus—lenlnizmus tanítása és a forradalmi mozgalmak gyakorlati tapasztalatai szerint a munkásosztály a hatalmat szövetségesei támogatásával, békés vagy nem békés úton hódíthatja meg. A magyar munkásosztály 1919- ben és 1948-ban is fegyveres harc nélkül, viszonylag békés úton hódította meg a hatalmat A történelmi viszonyok úgy alakultak mindkét esetben, hogy a burzsoázia erőtlennek bizonyult a munkás- osztály politikai fellépésével szemben. A hatalom meghódítása bármilyen úton történjék is, az osztályharcnak mindig döntő ütközete, s a burzsoázia politikai hatalmának elvesztésébe harc nélkül sohasem nyugszik bele. 1919 augusztusában a magyar burzsoázia a hazát, a nemzetet elárulva külső fegyveres erőt hívott az országba, hogy hatalmát visszaszerezze. S 1948-at követően is megragadta az első kedvező alkalmat, szította és kihasználta az országban kialakult mély politikai krízist, hogy 1956 őszén, fegyveres ellenforradalmi felkelés kirobbantásával megkísérelje hatalmát visszaszerezni. Ez a kísérlete kudarcba fulladt, mert 1956- ban a magyar munkásosztály tapasztaltabb volt, mint 37 évvel azelőtt, de jelentős mértékben azért is, mert a nemzetközi erőviszonyok időközben gyökeresen és számunkra kedvezően megváltoztak; a magyar munkásosztály vívmányai védelmében támaszkodhatott a Szovjetunió, a szocialista országok, a világ haladó erőinek szolidaritására, támogatására és a nemzetközi imperializmusnak nem volt lehetősége beavatkozni országunk belügyeibe. A munkásosztály szándékai szerint minden célját, így a hatalom meghódítását és megőrzését is lehetőleg politikai úton és politikai eszközökkel kívánja elérni. Ahol fegyveres harcra, polgárháborúra került sor, ott ezt mindig a reakciós burzsoázia provokálta ki, mely a hala- iással szemben kész volt ninden eszközt, a fegyveres éllépést is igénybe venni; ez a történelem tanúsága. A politikai hatalomnak minden országban osztályjellege van. A kapitalizmus szóvivői a hatalomra jutott munkásosztályt erőszakkal vádolják. Azok teszik ezt, akik mélyen hallgatnak arról, hogy a kapitalista rendszer államának lényege — minden változatában — a nagytőke diktatúrája az elnyomott osztályokkal szemben és a dolgozók kizsákmányolásának biztosítása. A munkásosztály hatalma, a proletárdiktatúra állama mindenütt, ahol létrejött — Magyarországon is — a nép túlnyomó többségének a hatalmát teremti meg. A hatalom gyakorlásába a munkásosztály bevonja a dolgozó tömegeket, és olyan széles körű demokráciát valósít meg, melyet a nép korábbi történelme során nem ismert Lenin már 1919-ben, a polgárháború, a külföldi intervenció elleni harc időszakában és éppen a magyar munkásoknak küldött üzenetében mutatott rá,_ hogy »nem egyedül az erőszak a proletárdiktatúra lényege, és nem elsősorban az erőszak. A proletárdiktatúra legfőbb lényege a dolgozók vezető osztagának, élcsapatának, egyetlen vezetőjének, a proletariátusnak a szervezettsége és fegyelmezettsége. A proletariátus célja, hogy megteremtse a szocializmust, megszüntesse a társadalom osztályokra tagozódását, dolgozóvá tegye a társadalom valamennyi tagját, és az embernek ember által való mindenféle kizsákmányolását megfossza talajától.« A proletárdiktatúra államának működésében az elnyomó funkciók fokozatosan csökkennek, s helyükbe lépnek, növekednek az állam szervező funkciói a szocialista gazdaság és kultúra építésének területén. A Magyar Népköz- társaságban, mint általában a- szocialista országokban, a fejlődés fő iránya a társadalom, az állam életében a demokratizálás, a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása. Pártunk tapasztalatai is igazolják a marxizmus—leninizmusnak azokat az általános érvényű tanítását, hogy a szocialista állam a szocializmus építésének előrehaladásával maga is fejlődik, s ennek során a proletárdiktatúra állama olyan össznépi állammá alakul át, amelyben a munkásosztály továbbra Is megőrzi vezető szerepét. Végső célunk elérése, a kommunista társadalom felépítése pedig megteremti az államhatalom elhalásának feltételeit Ma már három világrészben vannak szocialista országok; a szocializmus világ- rendszerré vált A szocialista forradalom győzelme az egykori cári Oroszországban, a Szovjetuniónak, a világ első szocialista államának létrejötte, fennállása, példája és tapasztalatai erősen hatnak a társadalmi és nemzeti felszabadulásért harcoló népekre. Mégis látnivaló, hogy az alapvető azonosságok mellett minden egyes mai szocialista országban másképpen, eltérő módon és formában, más-más időpontban győzött a szocialista forradalom. Az eltérő nemzeti hagyományok és adottságok, az egyes országok különböző belső erőviszonyai következtében, a nemzetközi helyzet időközben megváltozott tényezői miatt ez természetes. A marxista-leninista elmélet alaptétele, hogy a szocialista forradalom győzelméhez sokféle út vezet, és minél több nép választja a szocializmus útját, annál változatosabbak lesznek annak formái. Lenin már 1916-ban kifejtette: »Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének. Nincs semmi, ami elméletileg nyomorúságosabb és gyakorlatilag nevetségesebb volna, mintha valaki a jövőt ebben a tekintetben a történelmi materializmus nevében egyhangú szürke színnel akarná felvázolni.« Leninnek az élet realitásain alapuló zseniális felismerését a magyarországi osztályharcok tapasztalatai, forradalmunk győzelmének és szocialista fejlődésünknek sajátosságai is megerősítik, s a győztes szocialista forradalmak példái minden esetben igazolták. A szocializmus építésének egyik sajátossága, hogy a szó-. cdallsta országok egy részében egy párt, másokiban több párt működik. Tapasztalataink szerint a szocializmus rendszerében az egy- vagy többpártrendszer nem elvi, hanem az adott országok hagyományai, társadalmi viszonyai alapján eldöntendő gyakorlati, politikai kérdés. Elvileg lehetséges, a gyakorlatban pedig valószínű, hogy a jövőben, amikor még több nép fog a szocialista fejlődés útjára lépni, növekedni fog az olyan szocialista országok száma, ahol a történelmi tradíciók vagy más okok miatt több párt fog működni. A ml utunk más volt. Magyarországon — rövid időszakoktól eltekintve — a polgári szabadságjogok gyakorlatilag hiányoztak, az osztályösz- szeütközések viszont rendkívül kiélezettek voltak. Ilyen történelmi feltételek közt alakultak ki mai viszonyaink, amelyek lényege a munkás- osztály hatalma, s egyik je- lemzője, hogy politikai rendszerünkben egy párt működik. Hazánkban a földesúri és a kapitalista osztályok megszűntek, társadalmunkban csak dolgozó osztályok vannak, s mi már sem tőkés hírálóink kedvéért, sem a szocialista fejlődés lehetséges új útjainak teóriái miatt nem fogunk burzsoá vagy kispolgári pártokat szervezni nálunk már nem létező osztályok képviseletére. A mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt két párt, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülésével, a marxizmus-leniniz- mus eszmei alapjának elfogadásával jött létre. A magyar munkásosztály, népünk nagyra értékeli a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták történelmi művét, a két munkáspárt 1948-ban megvalósított egyesítését. A munkásegység híveinek elévülhetetlen érdeme, hogy az egyesülést követő időszak durva szektás hibái, az elkövetett igazságtalanságok ellenére, megvédtek az egyesült pártot a revizionisták, az osz- tályellenesség támadásaival szemben az 1953 nyarától 1957 tavaszáig húzódó politikai krízis legviharosabb eseményeinek közepette is. Ezzel döntően hozzájárultak a munkás- osztály hatalmának megteremtéséhez 1948-ban, annak megvédéséhez 1956-ban, és a szocialista fejlődés feltételeinek biztosításához mindmostanáig. A ml tapasztalataink ugyanúgy, mint az osztályharc általános, nemzetközi tapasztalatai arra mutatnak. hogy ahol két vagy több jelentős tömegbeíolyással rendelkező munkáspárt van, ott ezek egyesülése nagymértékben erősítheti a munkásosztály egységét és meghatványozhatja politikai erejét. Ez lehetőség, az viszont elengedhetetlen, hogy a munkásosztály napi érdekeinek sikeres védelme, történelmi céljainak elérése érdekében a tőke elleni, harcban az adott ország munkáspártjai megtalálják az együttműködés, az akcióegység alkalmas és hatékony formáit A társadalmi rendszerek között a demokráciáról, az emberi jogokról folyó vitában a kapitalista rend védelmezői a politikai rendszer kérdéseit előszeretettel állítják be úgy, mintha a szocialista rendszer sajátossága az »egypártrend- szer és a diktatúra«, a kapitalista rendszer sajátossága a »többpártrendszer és a demokrácia« volna. Ez elméletileg és a valósággal szembesítve egyaránt gyökeresen hamis és mesterkélt állítás. Mindenki tudja, hogy ma mind a szocialista, mint a fejlődő, mind a kapitalista országok között egyaránt vannak olyanok, amelyekben egy, illetve több politikai párt működik, s ez önmagában nem határozza meg .az adott rendszer demokratikus vagy nem demokratikus jellegét. A magyar kommunisták, akik egy negyedszázadon át illegalitásban, a fasiszta rendszer börtöneivel, statáriummal is dacolva harcoltak, egyáltalában nem becsülik le a polgári demokratikus szabadságjogok jelentőségét, de a rendszerek vitájában a lényegről kell beszélni. A kapitalista országokban, ahol a nagytőke kezében van a tényleges hatalom, ahol kizsákmányolják a dolgozókat, és az emberi lét alapfeltételeit biztosító kérdésekben, mint például abban, hogy kapnak-e munkát, semmiféle törvényes beleszólási jogot nem biztosítanak számukra, akárhány politikai párt működjék is, ettől a rendszer még nem lesz demokratikus. Ezzel szemben a szocialista országokban, ahol megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, ahol a nép a maga sorsának ura lett, ahol az állampolgárok érdekeit maga az állam is védelmezi, ahol a dolgozóknak közvetlen szavuk van az élet alapvető feltételeit biztosító kérdések eldöntésében, legyen bár csak egyetlen párt, a politikai rendszer mégis magasabb rendű és demokratikusabb. Politikai rendszerünk képes arra, hogy a dolgozó osztályok és rétegek, sőt az egyes doli gozók ' érdekelnek az alkotmányban és törvényeinkben meghatározott jogainak érvényesülését a mindennapi gyakorlatban megvédje és biztosítsa. Ennek érdekében pártunk szövetségi politikát folytat, amely megteremtette a dolgozó osztályok, a munkásság és parasztság osztályszövetségét, az értelmiséggel, a kispolgári rétegekkel való összefogást, a párttagok és pártonkívüliek, a materialisták és hívők egységét a Hazafias Népfront-mozgalom keretében, a munkásosztály vezetésével, a szocialista társadalom felépítésének céljával. Politikai rendszerünk jó működését biztosítja, hogy hatékonyan, önállóan, társadalmi rendeltetésüknek megfelelően dolgoznak a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, az országos nőtanács és a nőbizottságok, valamint számos más tömegszervezet tömegmozgalom és érdekképviseleti szerv. Kedves Elvtársak! Történelmi útunk tapasztalatairól szólva nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy pártunk megalakulásának percétől mindmáig hazafias és internacionalista párt volt, s az lesz a jövőben is. Az osztályöntudatos munkásokat, a kommunistákat, kü- Ionosképpen a munkásosztály forradalmi pártját nem átal- lotta hazafiatlansággal vádolni az a földbirtokos és kapitalista osztály, mely a Habsburgok hű kiszolgálója, majd a hitlerfasiszták első és utolsó csatlósa volt, mely az első világháború és a második világháború alatt egyaránt vágóhídra hajtotta népünk millióit idegen érdekekért, a végpusztulás szakadékéba vitte mindkét háborúban az országot, a nemzetet, s amely kizárólag és mindenkor saját önös osztglyérdekeit tartotta szem előtt. Ezzel szemben pártunk, a magyar munkásosztály az imperialista háborúk ellen harcolt, a Magyar Tanácsköztársaság idején forradalmi honvédő háborút vívott, a második világháború éveiben üldözött pártként, máá hazafiakkal összefogva harcolt a fasizmus ellen, a független, szabad, demokratikus Magyarországért A felszabadulást követő időkben mint kormányzó párt magára vette a nemzet sorsáért a felelősséget. Ma is az a legfőbb célunk, hogy népünk, nemzetünk függetlenségét szabadságát, békéjét és boldogabb, szocialista jövőjét, a haza felvirágzását szolgáljuk. Mint a munkásosztály marxista—leninista forradalmi élcsapata, pártunk mindig fennen hirdette a proletár internacionalizmus elvét, és hozzá való hűségét tettekkel bizonyította. Pártunk szolidáris a világ kommunista és munkáspártjaival, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagországaival, a szocializmust építő minden néppel, a szabadságukért küzdő népekkel, a világ haladó erőivel. Azok az elvtársaink, akik a polgár- háború éveiben Oroszországban fegyvert ragadtak a forradalom győzelméért, akik a nemzetközi brigádokban harcoltak a Spanyol Köztársaságért, akik úgyszólván minden európai országban csatlakoztak az antifasiszta fegyveres ellenállás osztagaihoz, távol a hazától, mégis a hazáért, népünkért és a népek szabadságáért harcoltak. Pártunk mindenkor és ma is a leghatározottabban elutasította és elutasítja mind a burzsoá nacionalizmust, mind a kozmopolitizmust, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveit követi, ennek szellemében neveli népünket, ifjúságunkat. Nézetünk szerint e két fogalom elválaszthatatlan egymástól. Jelképesen szólva, ezért vagyunk egyaránt hűek nemzetünk piros-fehér-zöld zászlajához és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogójához. Népünk békéjét védi, szocialista jövőjét biztosítja, hogy óvjuk, és szüntelenül erősítjük barátságunkat és szolidaritásunkat a Szovjetunióval, a szocializmus, a haladás országaival és népeivel, a világ kommunista és munkáspártjaival. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus eszméjéhez, a népek barátságának ügyéhez való hűség a magyar nép nemzeti érdekeinek leghívebb szolgálata. Tisztelt Központi Bizottsági Kedves Elvtársak 1 A történelmi út áttekintése^ a harcok néhány fő tapasztalatának sorravétele után szólni kell pártunk jelenlegi helyzetéről, napi munkánk időszerű kérdéseiről is. Pártunk, amely ma kereken 790 ezer tagot számlál, ideológiailag, politikailag és szervezetileg egységes, a tömegekkel szoros a kapcsolata, a munkásosztállyal összeforrva dolgozik, politikája a nép támogatását élvezi. A hat évtized hosszú és nehéz küzdelmeire a párttagság, a párt harcát támogató öntudatos munkások, parasztok, értelmiségiek határtalan áldozatkészsége volt jellemző. A vad, fasiszta osztályellenes- séggel vívott harc útját végig az áldozatok, a mártírok sírjai szegélyezik. Ha a párt mai helyzetére, népünk mai szabad, emberhez méltó életére* országunk fejlődésére gondolunk, akkor azt kell mondanunk, volt értelme a harcnak, az áldozatok nem voltak hiábavalók; eredményeink nagyok. A megfelelő irányvonal és a célok meghatározásában, a harc megszervezésében és irányításában a pártnak megvan a maga felelőssége, mással nem pótolható, döntő szerepe, de ha az eredményekről szólunk, akkor mi a történe- lemformáló erők, a tömegek, munkásosztályunk, népűnk helytállásáról, öntudatos munkájának eredményéiről beszélünk. A harc legnagyobb és minden másnál fontosabb eredménye hazánkban a munkásosztály hatalmának kivívása, a dolgozók államának, a Magyar Népköztársaságnak megteremtése. A munkásosztály hatalmának védelme, országunk törvényes rendjének biztosítása ma is legfontosabb feladatúnk. Ezzel védjük elért vívmányainkat és ez biztosítja jövendő fejlődésünk, alapvető feltételeit. A kásosztály hatalmának, a népi államnak- köszönhető, hogy lerakhattuk hazánkban a szocialista társadalmi rend alapjait, nagy lépésekkel előrehaladhattunk a gazdasági és a kulturális építésben, az életszínvonal emelésében, a magyar nép ma a fejlett szocialista társadalmat építheti és bizakodva nézhet a jövőbe. Az utóbbi két évtizedben fejlődésünk töretlen. Meg- védtük és megszilárdítottuk a munkásosztály hatalmát; véghez vittük a mezőgazdaság ’ szocialista átszervezését; továbbfejlesztettük a szocialista tervgazdálkodást megvalósító gazdaságirányítási rendszerünket; szélesítettük és mélyítettük államunk, társadalmunk egyik fő lényegi vonását, 'a szocialista demokráciát. A céltudatos munka eredményeként 1977-re — 1950hez viszonyítva — a nemzeti jövedelem négy és félszeresére, az ipari termelés nyolcszorosára, a mezőgazdasági termelés kétszeresére emelkedett; az egy keresőre jutó reálbér két és félszeresére, a reáljövedelem egy lakosra számítva több mint háromszorosára nőtt. Az 1975 végén befejezett első 15 éves lakás- építési program alapján 1 millió 50 ezer lakás épült; minden harmadik család új lakásba költözött. Társadalmunk fejlődésével összhangban kiterjedt hazánkban az ideológiai képzés, növekedett világnézetünk. a marxizmus-leninizmus befolyása, erősödött a szocialista közgondolkodás; széles körben tudatosodtak a szocialista erkölcs és életmód normái. Ez megmutatkozik a szocialista munkaverseny, a kommunista szombatok, a szocialista brigád-mozgalom fejlődésében és a lakosságnak a helyi feladatok megoldása, a környezet szépítése és védelme érdekében végzett önkéntes és egyre szélesedő társadalmi munkájában. A tudomány, az oktatás, a szakképzés, a közművelődés, a kultúra fejlődésének és terjedésének eredményeként műveltebb, felvilágosultabb, szélesebb látókörű és érdeklődőbb lett a magyar (Folytatás az 5. oldalon) Kádár János ünnepi beszéde Hatvan évvé! ezelőtt Budapesten, ebben a házban alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja.
