Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
Kádár János ünnepi beszéde (Folytatás a 4. oldalról) nép, mint bármikor történelmünk során. A magyar társadalom ma eredményesen dolgozik az 1975-ben megtartott XI. kong? resszuson megjelölt feladatok megoldásán. A • Központi Bizottság ez év áprilisi ülésén megállapította, hogy a kongresszus irápyvonala a gyakorlatban igazolódott, népünk egyetért azzal és tettekkel támogatja megvalósítását. Jelentős eredmények születtek a szocialista építés jelen szakaszának konkrét tennivalóit törvénybe foglaló V. ötéves népgazdasági terv végrehajtásának eddigimenetében. A Központi Bizottság — kötelessége szerint — rendszeresen napirendre tűzi és megtárgyalja a szocialista építőmunka fontos kérdéseit. Így kerültek megvitatásra' a közelmúltban a termelési szerkezet megváltoztatásának tennivalói, valamint a mezőgazdaság és élelmiszeripar, az építő- és építőanyag-ipar feladatai,*' majd az új, második, 1990-ig szóló 15 éves lakás- építési terv Irányelvei. Pártunk vezető testületének tevékenységét megfelelően kiegészíti a Minisztertanács azonos irányú folyamatos munkája, és segít az országgyűlés, amely legutóbbi ülésén — mint ismeretes — átfogóan megtárgyalta a közoktatás és a közlekedés helyzetét, feladatait, s a további fejlődés irányát meghatározó távlati célokat is. Idei népgazdasági tervünk végrehajtása a legtöbb fő területen a terv szerint halad, bár a terv külkereskedelmi előirányzatainak teljesítésében lemaradások mutatkoznak. A nemzeti jövedelem 1978-ban előreláthatóan 4,5 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, gyarapodnak a népgazdaság termelőerői, nő a fogyasztás, emelkednek a bérek és a keresetek. 93 ezer új lakás épüL Folyamatban van az 1979. évi népgazdasági terv eiök%zítése. A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányaink megszilárdítása, és a jövőbeni további fejlődés feltételeinek jó megalapozása a döntő feladat. Ezért jelenleg a munka kulcskérdése e területen, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben, s általában a szocialista társadalom építésében magunk elé kitűzött célok elérésének. A Központi Bizottság mindig a helyzet reális megítélésére törekszik, s abból kiindulva foglalkozik tennivalóinkkal, nem tévesztve szem elől távlati céljainkat sem. Tudjuk, hogy a gazdasági és a kulturális építés soron levő feladatainak jó megoldása nem lesz könnyű, az eddiginél magasabb követélményeket támaszt a munkában, elsősorban az irányító, felelős : zerveknél, de nem kevéshé minden dolgozónál, mégis bizakodóak Vagyunk, céljaink íelemelőek, és ugyanakkor elérhetőek, mert szilárd alapokra támaszkodhatunk. Saját erőforrásaink jobb mozgósításával, pártunk és a tömegek összefogásával, szocialista nemzeti egységünk további szilárdításával, a testvéri szocialista országok, együttműködésében rejlő lehetőségek még jobb hasznosításával feladatainkat megoldjuk, céljainkat elérjük. Kedves Elvtársak! A pártalapítástól eltelt hatvan esztendő alatt a világ és hazánk helyzete is gyökeresen megváltozott. Lenin látnoki szavai beteljesülőben vannak, a világ a kapitalizmusból a szocializmus irányába halad. A szocializmus világrendszerré vált, a kapitalizmus egyeduralma megszűnt, a szégyen- teljes gyarmati rendszer széthullott és már csak maradványai lelhetők fel. A szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalmak mindinkább meghatározóan befolyásolják a világ- helyzet alakulását, és a tudományos szocializmus az ember riség legelterjedtebb eszmeáramlatává vált. Pártunk és kormányunk — a pártkongresszus határozatai és az országgyűlés állásfoglalásai alapján — szocialista elveinknek, országunk, népünk érdekelnek megfelelően aktív nemzetközi, külpolitikai tevékenységet folytat. Pártunk, kormányunk, tömegszervezeteink és tömegmozgalmaink, intézményeink nemzetközi tevékenységükkel a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke érdekében lépnek fel. Politikánkat nyíltan és következetesen képviseljük. Külpolitikai törekvéseinket népünk helyesli és támogatja, s annak súlyát az egység demonstrálásával és a hazai építőmunka feladatainak eredményes megoldásával adja meg és növeli. A külpolitikában a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak szövetségeseként lépünk fel, arra törekszünk, hogy tovább erősítsük összefogásunkat a szocialista országokkal, és szolidaritásunkat a szabadságukért küzdő népekkel, a fejlődő országokkal. A fejlett kapitalista országokkal — a békés egymás mellett élés elve alapján — rendezett viszonyokra, kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére törekszünk. A nemzetközi kommunista mozgalomban célunk a marxizmus—leninizmus elvein alapuló egység és együttműködés előmozdítása. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy elvtársi kapcsolatunk legyen minden testvérpárttal. A kétoldalú kapcsolatok mellett támogatjuk a kommunista és munkáspártok sokoldalú találkozóit és eszmecseréit, mert ezek segítik az elvi helyzet- megítélést, a haladás és a béke érdekében szükséges, egy irányban ható, közös céljainkat előmozdító akciókat. Ennek megfelelően, pártunk aktívan részt vett az európai kommunista és munkáspártok legutóbbi, 1976. évi berlini értekezletének előkészítésében és lebonyolításában, és kiveszi részét az ott megfogalmazott közös feladataink megoldásából is. Testvérpártjaink tudják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot hazai és nemzetközi tevékenységében egyaránt mindig a proletár internacionalizmus elve vezérelte, s biztosíthatjuk őket, hogy ez így lesz a jövőben is. Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk folyamatosan, idejében és félre nem érthető módon állást foglal mindenkor az aktuális nemzetközi kérdésekben. Ezek közismertek. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. A magyar népnek is mindenekelőtt békére van szüksége, hogy folytathassa szocialista építőmunkáját, és élvezhesse annak gyümölcseit. Pártunk, államunk, a Magyar Népköztársaság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érdekében, hogy a nemzetközi helyzetben az enyhülés irányzata további tért hódítson, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján oldódjanak meg, és a béke tartós és szilárd legyen. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, aki ugyanerre törekszik. Béketörekvéseinknek megfelelően képviselőink részt vettek. az európai és északamerikai államok Helsinkiben megtartott történelmi jelentőségű értekezletén, annak belgrádi folytatásában és készülünk a madridi találkozóra. Országunk közreműködött a helsinki ajánlások kidolgozásában, azokat elfogadta, és kész azok egységes megvalósításáért dolgozni. A béke megszilárdítása, az enyhülés folyamatának továbbvitele ma mindenekelőtt a katonai feszültség csökkentését, a fegyverkezési verseny megfékezését követeli meg. Amint az egész világ, hazánk is érdekelt abban, hogy eredményesen záruljanak a szovjet—amerikai tárgyalások, és az egyenlő biztonság elvei alapján mielőbb megállapodás szülessen a stratégiai fegyverek korlátozására, létrejöjjön az úgynevezett SALT —II. megállapodás. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a közép-európai haderő és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is előrehaladjanak. A közel-keleti kérdés igazságos megoldása nemcsak az ott élő népek életbevágó érdeke, ezt követeli a béke általános ügye is. Ezért elítéltük és elítéljük a Cam David- ben folyó izraeli—egyiptomi különutas egyezkedést, amely nem közelebb hozza, hanem nehezíti az igazságos rendezést» a valódi békét a Közel-Kele- ten.Támogatjuk az ENSZ határozatain alapuló genfi tárgyalások összehívását valameny- nyi érdekelt fél bevonásával, ideértve a palesztínai arabok egyetlen törvényes képviseletének, a Palesztin Felszaba- dítási Szervezetnek részvételét is. Mélyen ' elkeserítőnek tartjuk azt a súlyos helyzetet, amely a kínai vezetők döntései alapján előállott Indokínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk 'a Vietnami Szocialista Köztársasággal, annak népével, s kívánjuk, hogy az agresszorokkal vívott hosszú és dicsőséges háború után őrizze meg függetlenségét az új fenyegetésekkel szemben is, és békében építhesse szocialista hazáját. A nemzetközi helyzet ma is bonyolult, de — történelmileg nézve — új benne az, hogy az imperializmus már nem egyedül ura a világnak, már ném teheti kényére-ked- vére azt, amit akar. A békeszerető erők hatalmasak és legyőzheteílenek. Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy az emberiség egyetemes érdeke és a józan ész felülkerekedik, az enyhülésért küzdők erőfeszítését siker koronázza, végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját, és a viharos századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak ! Barátaim! Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg a nagy eseményről, a magyar munkás- osztály marxista-leninista pártjának 60 évvel ezelőtt történt megalakításáról. Végigtekintve az úton, mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elvtársainkról, akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, népünk szabadságáért, boldog jövőjéért. Tisztelettel köszöntjük veterán elvtársainkat, akik sokat harcoltak, és forradalmi Pothornik József tapasztalatukkal ma is pótolhatatlan segítséget nyújtanak pártunknak. Köszönt j ük elvtársainkat, akik a felszabadulást követően lettek pártunk tagjai, önfeláldozó munkával vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország újjáépítésében, a népi hatalom kivívásában, és most a szocializmus építésén munkálkodnak. Köszönt- jü-k pártunk fiatal tagjait, akiken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk jövője. Emlékezünk azokra a harcostársainkra, akik történelmünk különböző korszakaiban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették törekvéseinket, hozzájárultak harcunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a párton kívüli barátainkat, megbecsült szövetségeseinket, akikkel ma szorosan összefűz bennünket a közös munka, szocialista hazánk szeretete, népünk boldogulásának szolgálata. Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon testvérpártjainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel összeköt bennünket a szocializmus, a kommunizmus, a proletár internacionalizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a aI. kongresszus állásfoglalásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bizottságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kímélni erőinket. A párt teljes odaadással küzd ezután is munkásosztályunk, népünk, nemzetünk boldogulásáért, egy békés és szocialista világ megteremtéséért. Éljen munkásosztályunk élcsapata, társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége ! Éljen a Magyar Népköztársaság! A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Pothornik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott igazgatója a párt és a munkásmozgalom legrégibb harcosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. Az osztályküzdelemben válhat mindenki az eszme harcosává — Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ünnepi ülésén, hiszen 75 évemből 56 esztendőt a kommunista párt soraiban töltöttem el. Számomra a visszapillantás megtett történelmi utunk- ra, nagyon személyes, nagyon belülről fakadó. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harcosává mindenki csak az osztályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyőződésem, egyetlen nemzedéket sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasztalatokat is szerezzen. Nagyon fiatal voltam, amikor elbukott a Tanácsköztársaság, a fehérterror kíméletlenül üldözte a kommunistákat, a haladó gondolkodású embereket, de a bányászok között élve már akkor is tudtam: csak harcban lehet megdönteni a kapitalizmust, amiért áldozatokat kell vállalni, ha kell, életet, vért áldozni. Ott, a bányászol, között tanultam meg, mit jelent kommunistának lenni, mit jelent az a szó, .hogy elvtárs; mit a hűség az ügyhöz, az elvi szilárdság. Elekor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt sugároz a kommunisták és a társadalmi haladás iránt elkötelezett valamennyi ember számára, t mit jelent a proletár szolidaritás, az internacionalizmus. Ebben a harcban találtunk egymásra a társadalom különböző osztályaiból, rétegeiből származó, de azonos célért küzdő emberek, mint: Kun Béla, Fürst Sándor, Lőwy Sándor, Friss István és még sokan mások. A mi pártunk hatalmas utat tett meg, amíg kiforrott, erős, következetesen marxista-leninista párttá vált. Ez az út meglehetősen göröngyös volt, sok-sok buktatón át vezetett. A frakciózás, a szektás-dogmatikus elzárkózás, a valóságtól való elszakadás, a revizionista elhajlás nagy károkat okozott pártunknak. Ezekből a belső küzdelmekből azonban a párt megerősödve, eszmei, politikai és cselekvési egységét megszilárdítva került ki, s a tömegek bizalmát élvezve képes volt újabb harci feladatok megoldására. Ez a megújulási készség, ez az akaraterő, az eszme igazába vetett töretlen hitből, a nép iránti szeretetből és felelősségérzetből fakadt. Ezt az elkötelezettséget kell megőriznünk a jövőben is. Tisztelt Elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a magyar kommunista mozgalom mindhárom nemzedékének képviselői. Mi idősebbek nagy bizalommal tekintünk azokra a fiatalokra, akik már a szocializmusban születtek, és vállalják annak az ügynek a folytatását, amiért annyi áldozatot hoztak népünk legjobbjai. Végül engedjék meg nekem, hogy megmondjam: pártunk hat évtizedének kemény küzdelmeiből több mint húsz esztendeje az a Központi Bizottság vezeti a pártot, amelyet mindig az elvi szilárdság, a valóság iránti fogékonyság, a következetesség jellemzett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy néSzentágothai jános púnk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építésében. Megtisztelő számomra, hogy ennek a Központi Bizottságnak tagja lehetek, és hogy az elmúlt két évtizedben együtt dolgozhattam Kádár János elvtérscal, pártunk Központi Bizottságának első titkárával, akinek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyiunk számára követendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elvtárs! Kívánom önnek, hogy még hosz- szú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk nemzetünk javára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunknak, Központi Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse népünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján. A párton kívüli harcostársak nevében Szen'igothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a Központi Bizottság ünnepi ülését. Az alkotó tevékenységnek közelebb kell kerülnie a társadalom igényeihez — Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Miért is tagadnám, hosszú, számos ellentmondással, gyöt- relmes önvizsgálattal, kétely- lyel, belső és külső buktatóval, visszanézéssel és nemegyszer visszafordulással teli út vezeti el a magamfajta polgárivadékot a szocialista lét és életforma igenléséhez, és abban megtisztelő és felelősségteljes feladat vállalásához. Közéleti tisztségre — pláne hatalomra — sohasem vágytam, álmaim szélső határa egy egyetemi katedra és a nemzetközi tudomány megbecsülése volt. A másik partról jöttem: igaz, nem a vagyonosak uralkodó rétegéből, hanem a vidéki humanista műveltségű értelmiségiek sorából, a cifra nyomorúság és a biztos polgári egzisztencia közt húzódó, ellentétes áramlatoktól kavargó lét-tudat-állapotok határ - sávjából. Családunk egyedi sorsa szerint ennek is nem a piros-fehér-zöld hurrápatrióta és búsmagyar álellenzéki, sem a fekete-sárga konformista, akkori kifejezéssel a »gutgesinntek«, hanem sokkal inkább annak a nagyvilág felé nyílt, több nyelvű sodrából. Más világképet és élet- szemléletet közvetített családi és iskolai neveltetésem — bár hála istennek, ennek mélyen humanista alaphangja magamat és szűkebb környezetemet is szembefordította a kibontakozó fasizmussal. Háborús élményeim, a hadikórházakban ápolt magyar és nem magyar sebesültjeink szívmelegítő bizalma véglegesen a nép mellé állítottak. Ilyen lelkiállapotban foglaltam el 1946-ban pécsi katedrámat, ahol néhány kommunista vezető példája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tett, semmint közömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár engem senki nem bántott — ha ellenséggé nem is, de ellenzékivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helyezett bizalom megrendülése, majd fokozatos visszatérése —, de elsősorban a szocialista építés sikerei állítottak mind határozottabban és mind több felelősséget érezve és vállalva erre az oldalra. Az a társadalmunk széles rétegeiben kialakult érzés, hogy ez a »mi rendszerünk«, és ha vannak és lesznek továbbra is nehézségek és ellentétek, a politikai vezetés szándéka és gyakorlata szerint ezeken úrrá lehetünk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a párton kívüliek jókívánatait tolmácsolhatom. Talán szimbolikusnak is tekinthető, hogy nehéz történelmünknek jelenlegi, szinte egyedülállóan reménytkeltő útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók: fizikai és szellemi dolgozók, különböző világnézetű emberek, hívők és nem hívők, a munkát az egyszerű tevékenységektől az alkotás legmagasabb csúcsáig átfogó ív alatt mívelők bizalmát hazánk politikai vezetése iránt. Most megvalósul az, amiért népünk legjobbjai, a mai történelmi korszak elpharcosai küzdöttek: egész népünk végre hazára lelt ebben az országban, s közös akarattal munkálkodik nemzetünk felvirágzásán. Ebben az ünnepi pillanatban sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a világ létének objektív feltételei — minden nagy fejlődés edené- re, sőt talán éppen annak következtében is — az élet minden területén, a népgazdaságban csakúgy, mint a tudományban, lényegesen nehezebbekké és bonyolultabbakká váltak és válnak e század utolsó negyedében. Ez együttes felelősségünket jelentősén megnöveli, de a megtett útból bizalmat merítve tekintünk előre, József Attila szavait idézve: »... én dolgozni akarok. Elegendő / harc, hogy a múltat be kell vallani.« ' Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösségünk és annak legfelsőbb és vezető testületé, a Magyar Tudományos Anadémia egésze is érzi és tudatosan vállalja az ebben az objektív helyzetben reá háruló felelősséget, terheket. Itt is, mint az élet minden területén minden becsületes dolgozónak, tudósnak vagy művésznek egyet kell értenie azzal a követelménnyel, hogy minden alkotó tevékenységnek közelebb kell kerülnie a társadalom valós igényeihez. Ennek érdekében nagyobb kritikával és főleg önkritikával kell mérlegelnünk adottságainkat és lehetőségeinket, és ebből több önzetlenséggel, nagyobb fegyelemmel kell következtetéseinket levonnunk. A világ távlati prognózisát tekintve Magyarország lehetőségei jelentősek, de minden erőforrás optimális felhasználása elengedhetetlen követel(Folytatás a 6. oldalon)
